magától értetődő

Vé vált a futás. Végre. Egy kicsit gyorsultam is. Pedig évek óta azt gpondolom, le fogok vele állni. Nem vagyok jó futó, és van egy sor más mozgásfajta, ami jobban pörget, vonz, hív, mint a futás.

Ráadásul a Zúzmara, amelyen tegnap 10 kilométeren indultam, a legundorítóbb itthoni verseny: kanyargós, összevissza, szűk útvonal, torlódás, külvárosi lehangoltság, hó, latyak, és alig látni félisteneket, rengeteg viszont az amatőr, túlbonyolítós, éremtől izguló stb. kocogó.

Ekként élvezzük, és nagyon jól szervezett verseny ez is. Már nem vagyok meghatott a rajtban, nem ér meglepetés, nem eufória a cél. Egyszerűen volt erőmegélés, jelenlét, közben jó.

A futás már nem megterhelő, nincs mélypontja, ott vagyok fejben, megszoktam. És a lényeg: nem fáj, nem sérülök, hozzáerősödtem.

Ezzel biztatok mindnekit, aki nem szánta rá még magát. A futás alapmozgás! Tavasszal is lesznek versenyek, miért ne neveznél egy hetes vagy egy tízes távra április 13-án a Vivicittán?

http://www.futanet.hu/cikk/telekom-vivicitta-10km-2019

Edzésként most teremben futok, cipőt kímélendő.

Újra lesz Ne félj az edzőteremtől! képzés. Január legvégén. Írj, ha jönnél!

Jövő vasárnap pedig nagy fotózás, izgalmas helyszínen!

mószerolják a sportot

Hol a hiba az érvelésben? Törzsolvasóim jól tudják. Bővebben…

kedvenc képeim

Sok sűrű téma után egy kis visszatekintés: család, élmények, sport, a ritkábban kitett képek közül. Megmutatom az életemet, kedvenc hangulataimat és tárgyaimat. Van, hogy profi a fotó, máskor az a lényeg, ami rajta van. Bővebben…

nem elég a sport

virezmának, imádattal

A minap azért alaposabban megnéztem az új Apple Watcht, amíg töltötték a szerkezetemet, mert én úgy vagyok puritán és minimalista, hogy közben nagy rajongója a menő és drága tárgyaknak is, csak nem szoktam lefotózni. Van ilyen geek típus, aki jól keres, és imád érdeklődni, elmélyedni abban, ami pénzért megvehető és az adott tevékenység köré van építve. Az ideális fogyasztó. Rájuk épül az iparág. Dagadt Köcsög például írja is, hogy amikor futni kezdett, vágyott sokat költeni valami új hobbira. Ők szoktak erről fórumozni, vitatkozni, szakérteni is. Bővebben…

“nem leszel boldogabb, csak vékonyabb”

Hát dehogynem. Ezt most tömören összeszedem, amúgy is egy kicsit zsong a fejem, a szemem is fárad.

Azt szokták mondani, hogy a lefogyás nem oldja meg a problémáidat.

 

Mert folyton oda kell figyelni, és ez stressz, mondják.

 

Mert gyötröd magad, megvonod a kalóriát vagy a szénhidrátot, hajtasz az edzéseken, elfáradsz a nagy befeszítettségben, ezt is mondják. Aztán feladod. És visszahízol…

Emellett nagyon sok időt elvesz, és drága. Nem marad időd másra. A barátaidra! Hovatovább nem marad időd a duci barátaidra (ami fatphobia:

A belső bizonytalanságaid nem múlnak el tőle, nem leszel elégedett. Az eszményi testet nem éred el, egyre újabb hibákat találsz magadon, a tökéletesség utáni hajsza boldogtalanná tesz, ezt mondják.

Mert hiányállapotok léphetnek fel a diéta miatt, az orthorexiába hajszolódsz bele magad, elveszted a realitásérzékedet. Ezt mondják.

Mondanak mindenfélét.

Ezek a lehúzó, hitetlenkedő szövegek. Azokéi, akiknek nincs kedvük, információjuk, erejük, kitartásuk, hitük. Én ez ellen küzdök. Legyen mindenkinek ereje, kitartása, információja! beszéljünk a lényegről végre a sok maszatolás helyett. Biológiáról, kémiáról és fizikáról.

https://xkcd.com/435/

Nem szeretném az ő realitásérzéküket, mert ismerem azt: amikor nem nézem a testem, jó az úgy, ne basztasson senki, de azért sok kis kényelmetlen érzés van, “majd egyszer” derengés a tudat mélyén. Nem vidám se a strand, se a próbafülke, se a fotózás. Hát még az öregedés!

Én ezzekkel a fenti szövegekkel és aggodalmakkal szemben azt mondom, hogy:

Kezdjük ott, hogy nem lefogyás. Nem szeretem, amikor ezt ragadják ki belőle, ezt rövidlátás, haszonelvűség, megúszás, és félrevisz. Lehet csak fogyni is, de az én verzióm, amiről ennyit írok, jóval több ennél. Már rég nem fogyok.

Angolszász érvelésben terjedt el, hogy az egészség és a vékonyság nem morális kategória, és ételekhez se kapcsoljunk jót-rosszat. Én nem teszem. Felelősséget vállalni és cselekedni, kitartónak lenni mégis erkölcsi tett, kifogásokat keresni és önmegtévesztésben élni pedig gáz.

Az életmódváltástól, a fogyástól, a sporttól azt kell várni, amit az tud. Nem a Mikulás, ez tény, nem hoz bármit, amire csak vágysz, ez igazságtalan és gyerekes elvárás. A fogyás nem old meg párkapcsolatot, szerelmi bánatot, súlyos lelki zűrt, munkahelyi stresszt, anyáddal a konfliktusodat, és ha ázik a fal, azt mindenképpen szigeteltesd, ne a szénhidrátcsökkentéstől reméld a kiutat.

Az is lehet, hogy problémákat hoz: átélheted, hogy a szeretteid nem értenek, és téged egy idő után elkezdenek bosszantani azok, akik ülősek, akikkel szombat este csak enni lehet, akik nutellát vesznek neked, akikkel nem jönnek túrázni, vagy pofákat vágnak, amikor a súlyemelést taglalod. Akik nem örülnek veled, megjegyzéseket tesznek. (Ők milyen fóbiások? Fitphobia.)

Ha reális vagy, és ha teszed, amit kiszabtál magadnak, pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, túlbonyolítás nélkül, akkor nem csak megizmosodsz, megszépülsz, hanem meglepően sok váratlan kellemesség is ér.

A könnyűséget, az erőt nagyon lehet élvezni. Megszokhatatlan. Ahogy megyek, és érzem a derekam, hasizmom, combom, fenekem munkáját. Mert megerősödtek, közel vannak a bőrömhöz, és mert tudatosan is használom az izmokat.

Elmentem laborokba, nézem a vércukrom, mérem magam mérlegen, meg a zsír-izom arányt, és ezáltal megtanultam nem félni az igazságtól. Lényeglátónak lenni, nem elszubjektívkedni a dolgot.

Életemben nem ettem ilyen jó minőségűket, ilyen egyszerűen és kedvvel, vissza nem élősen. Agyam, bőröm, hajam, endokrin szerveim mind hálásak.

A hormonjutalom egy futás vagy súlyemelés közben – és utána! Gyönyör a fájós-megterhelt izom is. Enni és aludni is csodálatos edzés után. Levetni az edzőtermi szigort, ahol valóban nagyon látszik a tükörben és a többiekhez képest a fejlődnivaló, de azért vagyok érett ember, hogy elbírjam. Nem nyafogok: aki sokat edz, megtanul nem nyafogni. Viszont ruhában, “civilek” között, színházban meg nagyon jól nézek ki. És vissza is jelzik.

Amit Simonyi Balázs ír mindig: demokratikus és összehoz. Együtt vagyunk senkik, nem számít a rang. A teremben is, a futás is a teljesítmény számít, nem lehet csalni, nincs vetítés, kivagyiság. Segíteni egymásnak, sorstársnak lenni ismeretlenekkel.

A rengeteg apró kényelmetlenség, amiről nem is tudtad, hogy az elanyukásodás, az out-of-shape következménye, megszoktad: nem fáj a térded, nem fulladsz ki, felszaladsz a lépcsőn, jobban alszol, nem érzed, hogy feszülnek, dörzsölődnek, felcsúsznak a ruhák.

Nekem megváltozott az öltözködésem is. Az imádott cuccaim mind a sporttal kapcsolatosak, illetve az izmos tagokon néznek ki jól.

 

 

 

Rendszert visz az életembe az edzés, új célt ad akkor, amikor már belefárad az ember a régebbiekbe, vagy életszakasz-változás van. Mentálisan is erőssé tesz. Megértettem általa, hogy felelősséget vállalhatok, és enyém a döntés, nem vagyok tehetetlen. Igen sok mindent kihozhatok a testemből, ha dolgozom érte. Erre mondják, hogy “görcsösen akarod kontrollálni az étkezésedet”, meg “manipulálod a tested”, de ők nem tudják, milyen ez. Én pedig nem szeretnék olyan testet és bajokat, sem olyan attitűdöt, amilyen nekik van. (De persze akármilyen ufónak számítasz is, nem jó élezni a mi–ők ellentétet.)

Ha egy kicsit kiesel a ritmusból (én most először estem ki, az anyajegyműtét miatt, szűk három hétre, mert nem feszíthettem a heget), akkor is megvan az attitűd, az alapállapot. Jó érzés újra futni, nem reménytelen visszaerősödni.

Új dolgokat tanulni is lelkesítő, rugalmassá teszi az agyadat is. Játékos sportot, vagy akár egy technikát, akrobatikus dolgokat! Most spárgázni tanulok.

Élmény a futóverseny, a közösségi edzések, főleg az olyan extrák, mint amilyen a Szabadság-hídi volt. Megnézni városokat, egy félmaratonhoz igazíni az utazást, az meg aztán a legmenőbb!

Kapcsolódni lehet általa más, újfajta emberekhez, nagyon összehoz az élmény. Az edzős csoportunkban hatvanan vagyunk! Végignézni, ahogy a gyanútlan olvasós-zenélős hivatalnoklányból futózseni lesz!

Újságíróilag meg aranybánya ez az egész, állandóan olvasok, angolul is, sok felkérést kapok, és szabadon választhatok témát. Már egy súlyú a jövedelmemben a sporttémájú cikk és a blog+szerkesztés, fordítás.

 

 

Ne hagyd, hogy lebeszéljenek a kicsinyhitűek. És ne is ostorozd magad, soha. A sportból az élményt, a büszkeséget tedd el, a poénokat. Annyi vicces helyzet van! Én, azt hiszem, túl vagyok az ellentmondásos érzéseken, beállt az egyensúly. Ezekről is írtam, itt:

tíz pro és tíz kontra

Örömmel, egyszerűen, magától értetődően gondoskodj a testedről! Senkinek ne magyarázkodj, ne is tantsd őket. Húsz és negyven év múlva nagyon hálás leszel jelen magadnak, hogy megalapoztad a méltó öregkort.

Nemsokára jön egy poszt, amelyben összeszedem, hogyan és miért feketítik be a sportot, milyen hangok, érdekek vannak, baromi érdekes ezeket tudatosítani. ahogy a tudatos, okos ember a maga ellensége lesz, és mástól is sajnálja – nem érzi, nem érti az élet szavát.

szerzetes

Ahhoz, hogy a tested ne teher, nyűg és lassan elvaduló, külön élőlény legyen, bizonyos puritánságra van szükség. A cella puritánságára mint alapállapotra. Korai kelés, hideg víz, darócruha, vaj és kávé, bacon és áfonya. Nem erőltetésre, gyötrésre, harcra van szükség, és nem trükkökre, csodaszerekre, mentális bűvészkedésre, úgynevezett motivációra, önrábeszélésre, hanem letisztult, érett, nyugis egyszerűségre.

Biztos vagy abban, amit csinálsz. Amit csinálsz, magától értetődik. És csinálod, tényleg. Azért, mert így a jó neked.

Bővebben…