fejezetek a blogger csodálatos-borzalmas történeteiből 3.

A Zsarnai-ügy. Ami miatt úgy dühöngtek. Pista, fájt? Na, itt egy zsepi.

Mindez 2014 novemberében történt, és pompás történet, én büszke vagyok rá.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy eleinte szakmainak tűnő, később minősíthetetlenül igazságtalanná és erőszakos marketinggé váló blogverseny, a Goldenblog, amelyet a Hvg.hu szervezett. 2014-ben már semmi súlya, tétje, értéke nem volt, azóta meg is szűnt. Én, sajnos, már a leszállóágában indultam, 2013-ban, és negyedik lettem akkor a közönségszavazatok alapján.

De elegem is lett a szavazatokért való kuncsorgásból, ami csak a szervező logóját futtatta. Nem indultam már 2014-ben (és más versenyen sem).

Ezért volt meglepő, hogy jövök haza Milánóból:

És egy férfi, antifeminista amúgy, és hullaszerelmes lett belém:

írta, hogy rám szavazott, és kicsit őrlődik, mert nem Huffnágelre. Mondom, hol szavaztál rám, te. Mondja, a Goldenblogon. Így derült ki, hogy Huffnágel, Kispéter István, aki egy állcsont nélkül született, agresszív anyától megnyomorított, nőgyűlölő recskabajnok blogger:

angolul és hazudozva-gyűlölködve, kegyeletsértve kampányol ellenem: azzal vádol, hogy én, a fő magyarországi feminista megöltem a férjem.

Így voltam én NYOLCADIK több százból, hogy nem is tudtam, a mezőnyben vagyok, senkit kampányolásra nem kértem. Írtam nekik, hogy idén én a felhívással sem találkoztam, eszemben sem volt indulni, de ők kitették az előző évi nevezőket, vagy másvalaki nevezett engem, én nem tudom, de micsoda dolog ez, hogy nem én döntöm el, nem akarok ott lenni. Mire is kivettek a szavazásból.

Így kampányolt, és itt látszik a korábbi állás is:

“Így néz ki egy csaló femináci.”

Ez a valóságnak igen kreatív értelmezése, különösen a később történtek fényében.

De mi is történt? Azt is írtam a Hvg-nek, hogy Huffnágel erőszakosan kampányol, sérti a blogverseny szabályait, a blogja gyűlöletbeszéd. Ez az ügy kellett volna az akkor friss Gumiszobának, Angéla így tervezett befutni, habot verni nagy ellenállóként, és kérte, tartsam ettől távol magam, pedig neki ehhez semmi köze nem volt, Huffnágel engem és csak engem alázott:

“jelenség”… “ügy”

Láttam, hogy nála ez csakis könyöklés a figyelemért, és elő akarja írni bülbülszavú taktikuskodással, miről írhatok. Én figyelemre nem szorultam rá, mert tudok írni és érdekes témáim vannak. Ezzel szemben egy kis mókát eszeltem ki Huffnágel ellen, mert hiába írt több rangos feminista tiltakozó is, a hvg csak nem paterolta ki a jelöltek közül.

Megnéztem, ki van mögötte szavazatszámban. Zsarnai Beáta volt az, aki egy ilyen csöpögős, üzleties írócska, akkor még csak giccsblogger. De sőt. Van ilyen sztori? Nincs ilyen sztori.

Írtam egy viccposztot. Csak az olvassa:

biztonságos poszt

Ma csak ennyi, nem kenyerem a szószaporítás. Legyen szép napotok nektek is – vagy ha később olvassátok: szép estétek, éjszakátok! És ne felejtsetek el így a véghajrában Barátnőm, Zsarnai Beáta blogjára szavazni a Goldenblogon, ezen a rangos megmérettetésen, ahol megannyi minőségi tartalom vetélkedik becsületes küzdelemben egymással, a Sikerért, a végső győzelemért – igazi női erőt jelenít meg! A Pszichológia kategóriában találjátok (link)

Rohantak szavazni. Ezen hüledeztem már akkor is. Magyarázzam a poént? Én lennék itt az, aki hülyére veszi az olvasóit? Hát olvasni nem tudnak. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a poszt szatíra, és nem tekinthetem barátnőmnek, sem remek bloggernek ezt a nőt. (nem utáltam amúgy, utálni sem lehet, fogalmilag.)

Ami történt, de órákon belül:

Ekkor update-eltem a posztot. Egy IP-ről egyébként egyszer lehetett szavazni. Nem kellett túltolni, nem is írtam ki direkten, hogy szavazzanak:

Update: igazából most már a Leszbikus blog – mindent a másságról is tetszik nagyon! Sőt, megmondom őszintén, sokkal inkább.

És lám, a Leszbikus blog is megelőzte a derék Kispöcs Pistát! A szavazás utolsó napjaiban nem kevés kattintás kellett a százalékok módosításához. Hat hellyel nyomtuk le a Pistát, a tizedikre.

Én jól szórakoztam végig. A fricskám meghekkelte a bohóc szavazást, kinyomta a szánadék Huffnágelt az első tízből (ez volt a cél), egy érdektelen giccsbloggerecskével, Zsarnai Beátával pedig megnyerette a szavazást. Végül a Hvg.hu főszerkesztőjéhez, Neizer Anitához is eljutott a dolog: tőlem nagy bocsánatot kértek, és kibaszták Huffnágelt, ami a kezdeti negyedik hely után nagy pofon lehetett, mert ő lihegett a sikerért.

Én azt gondolom, neki vagy körének lett a bosszúja az, hogy Angélát, aki akkor egy kis falusi iskolában volt tanítónő, bepanaszolta a blogja miatt a KLIKnél, tehát az iskolafenntartónál úgy, hogy az űrlapra az én nevemet és e-mail címemet írta be (erről van képernyőfotóm). Ez jól jött Angélának, rögtön áldozat lett, ostoba libák ölelgették, lehetett engem gyűlölni és megfordítani a történetet (nem én ártottam neki és nem ő a hősnő), de én Gumiszobát nem jelentettem fel soha, azóta sem. A történet fontos tanulsága a PROJEKCIÓ. Angéla azt hitte, utálom és el akarom pusztítani, pedig ő tett rögeszmévé, és neki volt rossz a lelkiismerete a leutánzás, a hazudozás miatt, Tamás provokálása és a kavarások miatt. A helyzet rosszabb, mint Angéla hiszi: engem ő nem érdekelt, nem fúrtam, enyhe undort éreztem csak. Ami bírálatom volt az olcsó hőbörgéseiről, azt nyíltan itt és itt megírtam, a témánál maradva. A saját életemmel, blogommal foglalkoztam.

És ezt írta az erkölcsrendőr a következő májusban, “kitelt a becsületem”, “morális hulla vagyok”. Ez a levelet Nagy Ágnes írta, legalábbis a “kitelt a becsületed” az ő fordulata, és a belemászós, kioktató, erkölcsösködő fontoskodás is rá vall:

Ma sem értem, miért kéne Zsarnai Beátát sajnálni. Senkinek nem lett baja, csak a gnómnak, aki megérdemelte. A második tanulság a SZABADSÁG. A szavazatátírós húzásom kreatív és vicces erőmegélés volt, de a savanyú irigykedőket zavarta, különösen azokat, akik bedőltek a szavazással, és persze tomboltak. Ez a fricska annak a leszarós életörömnek, a stréberség, a giccs és az aljasság elleni tiltakozásomnak volt a korai megnyilvánulása, ami a legjobb pillanataimban jön csak ki belőlem. Amikor nem félek. Lehet blogokon önheroizálni, giccseskedni, de ezt soha nem tudtak leutánozni. Egyszerűen nem hitték el, hogy meg mertem csinálni.

A legfontosabb tanulság az ERŐ. Ahogy ellenem prüszköltek, abból sokat tanultam. E vadidegen, dühösen hatalmaskodó senkik által lettem erős, akik a tetteimnek mitikus jelentőséget tulajdonítottak. Százszor is leírták dagályosan, hogy micsoda rossz szerkezetű személyiség vagyok, végleg tönkrementem, nálam torzabbat nem láttak még, nincs a lelkemnek tartópillére, bűzös mocsár vagyok, elrohadt a szívem és a többi, beteg vagyok, bűnöző, gonosz; sajnálnak, magányos vagyok.

Én meg edzettem, két maraton futottam és tizenkét felet, éltem az életem, ment a blog, jobbnál jobb sztorik a konditeremben, a gyerekeim, barátaim, szauna, színház, könyvírás.

Gyűlöltek.

Ez szöget ütött a fejembe. Pont azokra a tulajdonságaimra, tetteimre írták a vádakat, amelyeket magamban én értékesnek tartottam. Ők közben a nevüket nem merték vállani. Arra volt szükségük, hogy rámordítsanak: mindenkinek igaza van, mindenkit sajnálunk, csak NEKED nincs döntésed az ügyeidben, nincs jogod tudni a történetedet, megvédeni magad! Te legyél felelős és morális a hooterslibával is! Veled nem kell annak lennünk!

A STRÉBERSÉG, szabáykövetés pervazív (egész személyiséget átható) volta is tanulság. Áltisk, nyafogó, árulkodó, szégyelldmagad etika és zaklató, pszichopata aljasság egyszerre. Aztán a BUTASÁG, hogy ennyien szavaztak: nem érzékelték, hogy rontott a stílusa a biztonságos posztnak. Nem vállalják a FELELŐSSÉGet, kenik másra, nem gondolkodnak.

A biztonságos poszt koherens szöveg: az a nő, aki elmereng az Ősz szépségén, gyülekezetbe jár és megdicséri a saját márkás tejfölt meg a három gyerkőt, valamint összebújásról álmodozik, nagyon is kedveli Zsarnai Beát, akit e poénnal a csúcsra röpítettünk.

Kommentek:

mit vetett neked zsarnai beata? csak kerdem.

én:

Zsarnai Beáta első lesz. Most ez miért is rossz neki? Én nem sajnálom tőle. Hetedik volt negyvennyolc órával ezelőtt.

komment, betűhíven. mérges, mert nem vette észre, hogy poén (ő is szavazott vajon?):

te, hogyan van ez. eddig zsarnai beatara kellet szavazni, most pedig masra?
rettenetes vagy nonek, rettenetes vagy embernek. eleg baj ez neked.

én:
Megvicceltük a Pistát. Nem fogtátok fel? Mi az, hogy kellett? Szavaz, aki akar.
Kit érdekel a Goldenblog, Zsarnai Beáta?
Én kurva jól vagyok, és tegnapelőtt is jól voltam, meg két hete is.

komment:

az tevhit, hogy a minosegert olvasnak teged. (Ezt te is tudod titokban.) Azert olvasnak azok, akik nem a “hiveid”, mert ritka gonosz, hiu es gatlastalan vagy, ez benned az erdekes. Hogy vajon mit muvel megint a szornyeteg.

Pista nem szörnyeteg, ő csak elvetette a sulykot:

Pista valoban elvetette a sulykot az angol nyelvu kommentjevel. Nem vitas.
Kertel volna helyreigazitast. Az teljesen oke. De te elvezettel vetetted bele magad az ellenkampanyba, a beteges hiusagod nem turte azt az allitast, hogy elfogytak az olvasoid.

Amit ezutan tettel, az minosithetetlen. Felesleges tehat buszkelkedned.
Azt felejted el, hogy konnyu az embereket rosszra ravenni, foleg nevtelenul, alprofilokrol szavazni, rombolni. Es foleg, amit kockazat nelkül, buntetlenül megtehetnek, Arra mindig lesz sereg, erre mindig talalsz jelentkezot.

Az, hogy te trefanak veszed a versenybe valo beavatkozasodat, hogy Zsarnai Beatat eszkoznek tekintetted, ami kellett a szemelyes bosszudhoz, azt tesz pariava, embertelenne, ocska, gagyi minosegge.

Tavaly, amikor meg nagy kedvvel indultal te is a Goldenblogon, vajon mit szoltal volna egy hasonlo tiltakozashoz? Ami igy vagy ugy, de rajtad csattan? Csak hat megsertödtel a negyedik hely miatt, es most mar vesszen a Goldenblog is…

Azt hiszi, ő átlátja a motivációmat (gátlástalanság, hiúság, nincs olvasóm), és megmondhatja, hogyan kell arányosan reagálnom, mit érezhetek, tehetek, mi a helyes. Vagyis a csalánt az én farkammal veri.

én (vitáztam vele):

De hát rajtam, ellenem nem volt mit tiltakozni. Sem giccsblogom, sem gyűlöletbeszédet toló blogom nincs, és aljas kampányt sem folytattam versenytársaim ellen. Ha mégis poénból így befuttattak volna, azon nem ríttam volna.

Komment, a szelektív erkölcsű okostojás nyomja tovább:

Amit Zs.B.-vel tettel, cinikus, embertelen es a legalja. Azt sem birod ki, hogy ne ekezd sunyin… De ezzel allitottad ki magadrol a bizit, akinek szeme, fule van es nem moralis hulla, az latja ezt.

Szar lehet Gerle Evanak lenni, ezert sajnallak is. Kar erted, Eva.

Rettenetesnek mondtalak, mint nőt, de remélem értetted, hogy nem a külsődre gondoltam, jól nézel ki.

Kozmáék, Pista, Goldenblog – túltolod mind egy idő után.
Beszippant a harc, az ütközet? Adrenalin? Túltolod, és eljön az a perc, amikor repül minden, skalp, kitépett tüdő, zsigerek. (Most ezt szándékosan ilyen durván.) Minek, miért? Rosszak a fékek, vagy bonyolult módon így párlódik le valami cucc, amire szükséged van?

Megvan mindened: tehetség, szenvedély, még fiatal is vagy. Mi a bajod? Az egész életedet a lövészárokban akarod tölteni?

én:

Nekem a világon semmi bajom nincs. Fékek nincsenek, élem, aki vagyok. Neked van bajod, meg féked (kispolgár), te tombolsz. Te erkölcsileg felháborodsz Zsarnai Beán — sehol nem szidtam, nem ő a lényeg itt. Látod te is, milyen szint. De nem háborodsz fel Pista netes hajszáján, vagy Kozmáék csalárd és lúzer agresszióján…?

*

Baromi érdekes hat évvel később látni, az azóta történtekkel együtt, hogy mennyire fel se tételezték, hogy csak más a véleményem, más utat választok az érdekim érvényesítésére. El akarták hitetni velem, hogy nekem ahhoz nincs jogom. Hatalmaskodva elő akarták írni, mit tehetek, mi a normális, mi tilos. Nem láttak még szuverén embert – ez az a csicskaság, amiről annyit írtam. Nekiláttak a döntéseimet, történeteimet, bloggerségemet piszkálgatni, erkölcsi minősítéseikkel megalázni, nyomasztani. Közben az képzelték, hogy nekem valami ördögi hatalmam van, ami nem jár.

Jár, ha mersz, jár, ha kimondod.

Zsarnai Beátának meg közben ilyen szép könyve jelent meg:

Te hiszel a sorsban?
Lauren Hope a fiatal, gyönyörű, és céltudatos párizsi nő minden kétséget kizáróan hisz benne. Két nagy álma van: sikeres író szeretne lenni, és meg akarja ismerni az igaz szerelmet, melyről a nagy könyvekben írnak.
Egy nap messzire utazik abban a reményben, hogy fájdalmait maga mögött hagyhatja. Akkor még nem is sejti, hogy ez az utazás alapjaiban változtatja meg az életét.
Távol otthonától a véletlennek köszönhetően megismerkedik egy titokzatos, jóképű zenésszel. Dylan Duprés, a biztonságot sugárzó férfi, Lauren álmainak lehetséges megvalósítója, egyben minden probléma forrása.
Vajon milyen hatással lesz Lauren életére ennek a rejtélyes férfinek a felbukkanása?