nem vagyok én gondolatolvasó

Még mindig van, aki erre jár, csodálkozik, megjegyzéseket tesz. Kurvasok ideje van, mégsem olvassa el a kommenteléssel kapcsolatos kéréseimet. Azonban kommentel. Mivel sírnivalóan ismerős a helyzet, nem engedem be, de írtam neki azért. Ezen meghökkent. Megpiszkál, mint valami állatkerti állatot rácson át Bővebben…

elégedett nyugati nők

Mindig megkapjuk, hogy mi bajunk itt, eltúlozzuk mi ezt a problémát, egy kapcsolatban mindig kettőn áll a vásár, a nők nem ártatlan áldozatok. Jó, lehet, hogy Indiában szar nőnek lenni, de itt már egyetem, karrier, kánaán, megvalósult az emancipáció, ebben a nagy egyenlőségben, sőt, túlzásba estünk, és Nagy Árat Fizetünk Mindannyian Érte.

Nagyon érdekes vita bontakozott ki a csakazolvassa facebookoldalán a Tamási Erzsébet-interjú alatt e nézet egy markáns képviselőjével: Bővebben…

korrumpálja a fény

Jaj, elaludtam este megint. Írok párhuzamosan három izgalmas bejegyzést, most mégis belelógok megint én a társadalmi témákba.

Panaszkodom én? Nem panaszkodom. Béna voltam a Wizzairrel, küzdök a hagyatéki eljárásban, merül az aksi, odaégettem a rizst, de mikor szoktam panaszkodni? Bővebben…

mert ember

A tegnapi, hajléktalanproblémát taglaló írás nagy hatással volt rám, aztán még a film is. Beszélgettünk utána, és Miki, a filmklub vezetője most is elővette a feltétel nélküli alapjövedelem témáját, amúgy igen illően. Van ugyanis, hogy a zserbóreceptről, van, hogy Antonioniról jut eszébe.

De mit is jelent a feltétel nélküli alapjövedelem? Bővebben…

hangot a bántalmazottaknak!

Nőszervezetek sajtóközleménye a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja alkalmából

2013. november 23.

https://www.facebook.com/notes/16-akci%C3%B3nap-a-n%C5%91k-elleni-er%C5%91szak-ellen/sajt%C3%B3k%C3%B6zlem%C3%A9ny-hangot-a-b%C3%A1ntalmazottaknak/660812810625272

November 25. a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja. A Néma Tanúk felvonulással november 23-án idén is a párkapcsolati erőszak elmúlt 12 hónapjának halálos nőáldozataira emlékezünk. Tanúságot teszünk, hogy haláluk több nyomot hagyjon a közvélemény figyelmén, mint egy párszavas hír az újságok hátsó lapjain. Tanúságot teszünk egyúttal a (még) élő áldozatok, nők és gyerekek mellett, akiket ismerősök, családtagok, és főleg állami és önkormányzati intézmények, hatóságok némítanak el azzal, hogy

  • nem hisznek nekik, ha beszámolnak az őket érő erőszakról,
  • “adjunk még egy esélyt neki!” felszólítással nem rendelik el még 30 napra sem a távoltartást,
  • a láthatás kikényszerítésével kiszolgáltatják a bántalmazott gyerekeket a bántalmazóknak,
  • feljelentik a felszólaló áldozatokat,
  • a gyerekük családból való kiemelésével fenyegetik a bántalmazás miatt segítséget kérő áldozatokat,
  • pénzbírsággal sújtják a gyereküket védeni próbáló áldozatokat,
  • nem tudják, hogyan kell nyomozni a nők elleni erőszak ügyekben, és így sorra szüntetik meg az eljárásokat, majd hamis vád miatt járnak el az áldozatokkal szemben,
  • legvégső soron pedig ideológiákkal és gyakorlati eszközökkel kizárják a nőket a magasabb döntéshozási szintekből.

A bántalmazóktól mentes törvényhozást követelő női politikusokra kirótt pénzbüntetés az erőteljesen férfi többségű hatalom részéről nem értelmezhető másnak, mint az elhallgattatás egy formájának. Hogy bántalmazó politikusok maguk is dönthetnek ilyen pénzbüntetés kiszabásáról a felszólaló nőkkel szemben, szégyenteljessé teszi a Parlament egész működését, és nyilvánvaló célja és következménye a nők valóságának általános elhallgattatása.

A mindennapos és a társadalmi valóság összekapcsolódik: több női képviselő a nők elleni erőszak jogi szabályozásának kompromisszumok nélküli, emberi jogi megközelítését eredményezhetné; több döntéshozói pozícióban levő nő a nők mindennapos valóságát figyelembe vevő szakmapolitikai döntéseket hozna.

Jövőre új törvényhozást, új önkormányzati képviselőket, új Európai Parlamenti képviselőket választ Magyarország.

Ezzel a megemlékezéssel arra is kérjük a választópolgárokat, hogy kérjék számon a választásokon induló politikai pártokon: hogyan terveznek fellépni a nők és gyerekek elleni családon belüli és más helyeken előforduló erőszak ellen. Kérjék számon rajtuk a nők emberi jogainak érvényesítésére, előmozdítására irányuló terveiket! A nők elleni erőszak egyik formájának, a párkapcsolati erőszak megölt áldozatai emlékének adózva, és azért, hogy a jövőben ne legyenek halálos áldozatok.

NANE Egyesület     PATENT Egyesület       Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség
www.nane.hu           www.patent.org.hu       www.noierdek.hu

http://16akcionap.org,www.nokjoga.hu

emberhez méltó

Tegnap láttam egy filmet, A sikátorok szentje (The Saint Of Fort Washington) volt a címe, 1993-as, amerikai, megrázó volt, itt van trailer. Most egy másik blogger írását hoztam nektek, amely ehhez kapcsolódik. Eléggé fáradt vagyok, de írom a holnapit.

http://ka-steve.tumblr.com/post/67027677011/ez-otlet-szinten-jonak-tunik-bevalhat

Részlet:

…látni kell, hogy ha a cél (…) az, hogy a lakhatási nehézséggel küzdő emberek minél teljesebb életet éljenek, akkor a tömegszállások ezt egyáltalán nem segítik, sőt hátráltatják. És nem csak arról van szó, hogy én már akkor csökkent munkaképességűvé válok, ha rosszat álmodtam előző este, nekik pedig élősködőkkel fertőzött, hangzavarral, balhézásokkal, lopásokkal stb. zsúfolt helyeken kellene kipihenni magukat, hogy aztán képesek legyen olyan munkát végezni, ami finanszírozni képest az innen való kikerülésüket. Hanem ezek a szállók önmaguk akadályozzák a rehabilitációt. A beléptetés korai és szigorú rendje miatt (és mert a szállók nagy része belvárosból akár több mint egy óra alatt érhető el), nagyon kevés olyan munka van, amit szállóban lakva lehet csinálni. Emellett valamiért soha nem jut eszünkbe, hogy ha nekünk egy jól felszerelt lakásban,  stabil anyagi háttérrel rengeteg időnket felemészti a mindennapi életünk menedzselése (főzés, mosás, fürdés alapból), akkor vajon mennyi időt és energiát igényel mindez ezek nélkül, nem beszélve az olyan extra dolgokról, mint a szállókon szükséges egészségügyi vizsgálatok miatti rendszeres rohangálás, egyéb bürokrácia, saját otthon nélkül mennyire valószínű (nagyon), hogy a nálunk szekrényben pihenő papírok és iratok valamelyike eltűnik, azaz pont akkor nincs meg, amikor kellene, azaz megint ügyintézés, amihez más olyan papírok kellenének, amit be sem tudnak szerezni, sorolhatnám. És akkor még csak arról beszélünk, hogy fizikailag túl tudnak-e élni ezek az emberek — arról nem, hogy lelkileg is túlélhető-e az életük. Nem titok, hogy gyakorlatilag nincs szabad páros szálló, azaz felejtsd el, hogy párkapcsolatod tudhat lenni, ugyanúgy, mint ahogy hiába az egyetlen társad mondjuk a kutyád, őt nem viheted be egy szállóba. Mozgássérült vagy esetleg? Rossz hírünk van, tolókocsival nehéz lépcsőzni, akadálymentesített szállóból meg nincs túlkínálat.