Még mindig van, aki erre jár, csodálkozik, megjegyzéseket tesz. Kurvasok ideje van, mégsem olvassa el a kommenteléssel kapcsolatos kéréseimet. Azonban kommentel. Mivel sírnivalóan ismerős a helyzet, nem engedem be, de írtam neki azért. Ezen meghökkent. Megpiszkál, mint valami állatkerti állatot rácson át Bővebben…
Mindig megkapjuk, hogy mi bajunk itt, eltúlozzuk mi ezt a problémát, egy kapcsolatban mindig kettőn áll a vásár, a nők nem ártatlan áldozatok. Jó, lehet, hogy Indiában szar nőnek lenni, de itt már egyetem, karrier, kánaán, megvalósult az emancipáció, ebben a nagy egyenlőségben, sőt, túlzásba estünk, és Nagy Árat Fizetünk Mindannyian Érte.
Nagyon érdekes vita bontakozott ki a csakazolvassa facebookoldalán a Tamási Erzsébet-interjú alatt e nézet egy markáns képviselőjével: Bővebben…
Jaj, elaludtam este megint. Írok párhuzamosan három izgalmas bejegyzést, most mégis belelógok megint én a társadalmi témákba.
Panaszkodom én? Nem panaszkodom. Béna voltam a Wizzairrel, küzdök a hagyatéki eljárásban, merül az aksi, odaégettem a rizst, de mikor szoktam panaszkodni? Bővebben…
Az első Dézsáé:
http://dezsa.tumblr.com/post/67980157713/a-ferfiak-vizeljenek-ulve-a-fekete-szo-torlesre
A másodikat én írtam tavaly: Bővebben…
A tegnapi, hajléktalanproblémát taglaló írás nagy hatással volt rám, aztán még a film is. Beszélgettünk utána, és Miki, a filmklub vezetője most is elővette a feltétel nélküli alapjövedelem témáját, amúgy igen illően. Van ugyanis, hogy a zserbóreceptről, van, hogy Antonioniról jut eszébe.
De mit is jelent a feltétel nélküli alapjövedelem? Bővebben…
Nőszervezetek sajtóközleménye a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja alkalmából
2013. november 23.
November 25. a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja. A Néma Tanúk felvonulással november 23-án idén is a párkapcsolati erőszak elmúlt 12 hónapjának halálos nőáldozataira emlékezünk. Tanúságot teszünk, hogy haláluk több nyomot hagyjon a közvélemény figyelmén, mint egy párszavas hír az újságok hátsó lapjain. Tanúságot teszünk egyúttal a (még) élő áldozatok, nők és gyerekek mellett, akiket ismerősök, családtagok, és főleg állami és önkormányzati intézmények, hatóságok némítanak el azzal, hogy
A bántalmazóktól mentes törvényhozást követelő női politikusokra kirótt pénzbüntetés az erőteljesen férfi többségű hatalom részéről nem értelmezhető másnak, mint az elhallgattatás egy formájának. Hogy bántalmazó politikusok maguk is dönthetnek ilyen pénzbüntetés kiszabásáról a felszólaló nőkkel szemben, szégyenteljessé teszi a Parlament egész működését, és nyilvánvaló célja és következménye a nők valóságának általános elhallgattatása.
A mindennapos és a társadalmi valóság összekapcsolódik: több női képviselő a nők elleni erőszak jogi szabályozásának kompromisszumok nélküli, emberi jogi megközelítését eredményezhetné; több döntéshozói pozícióban levő nő a nők mindennapos valóságát figyelembe vevő szakmapolitikai döntéseket hozna.
Jövőre új törvényhozást, új önkormányzati képviselőket, új Európai Parlamenti képviselőket választ Magyarország.
Ezzel a megemlékezéssel arra is kérjük a választópolgárokat, hogy kérjék számon a választásokon induló politikai pártokon: hogyan terveznek fellépni a nők és gyerekek elleni családon belüli és más helyeken előforduló erőszak ellen. Kérjék számon rajtuk a nők emberi jogainak érvényesítésére, előmozdítására irányuló terveiket! A nők elleni erőszak egyik formájának, a párkapcsolati erőszak megölt áldozatai emlékének adózva, és azért, hogy a jövőben ne legyenek halálos áldozatok.
NANE Egyesület PATENT Egyesület Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség
www.nane.hu www.patent.org.hu www.noierdek.hu
Tegnap láttam egy filmet, A sikátorok szentje (The Saint Of Fort Washington) volt a címe, 1993-as, amerikai, megrázó volt, itt van trailer. Most egy másik blogger írását hoztam nektek, amely ehhez kapcsolódik. Eléggé fáradt vagyok, de írom a holnapit.
http://ka-steve.tumblr.com/post/67027677011/ez-otlet-szinten-jonak-tunik-bevalhat
Részlet:
…látni kell, hogy ha a cél (…) az, hogy a lakhatási nehézséggel küzdő emberek minél teljesebb életet éljenek, akkor a tömegszállások ezt egyáltalán nem segítik, sőt hátráltatják. És nem csak arról van szó, hogy én már akkor csökkent munkaképességűvé válok, ha rosszat álmodtam előző este, nekik pedig élősködőkkel fertőzött, hangzavarral, balhézásokkal, lopásokkal stb. zsúfolt helyeken kellene kipihenni magukat, hogy aztán képesek legyen olyan munkát végezni, ami finanszírozni képest az innen való kikerülésüket. Hanem ezek a szállók önmaguk akadályozzák a rehabilitációt. A beléptetés korai és szigorú rendje miatt (és mert a szállók nagy része belvárosból akár több mint egy óra alatt érhető el), nagyon kevés olyan munka van, amit szállóban lakva lehet csinálni. Emellett valamiért soha nem jut eszünkbe, hogy ha nekünk egy jól felszerelt lakásban, stabil anyagi háttérrel rengeteg időnket felemészti a mindennapi életünk menedzselése (főzés, mosás, fürdés alapból), akkor vajon mennyi időt és energiát igényel mindez ezek nélkül, nem beszélve az olyan extra dolgokról, mint a szállókon szükséges egészségügyi vizsgálatok miatti rendszeres rohangálás, egyéb bürokrácia, saját otthon nélkül mennyire valószínű (nagyon), hogy a nálunk szekrényben pihenő papírok és iratok valamelyike eltűnik, azaz pont akkor nincs meg, amikor kellene, azaz megint ügyintézés, amihez más olyan papírok kellenének, amit be sem tudnak szerezni, sorolhatnám. És akkor még csak arról beszélünk, hogy fizikailag túl tudnak-e élni ezek az emberek — arról nem, hogy lelkileg is túlélhető-e az életük. Nem titok, hogy gyakorlatilag nincs szabad páros szálló, azaz felejtsd el, hogy párkapcsolatod tudhat lenni, ugyanúgy, mint ahogy hiába az egyetlen társad mondjuk a kutyád, őt nem viheted be egy szállóba. Mozgássérült vagy esetleg? Rossz hírünk van, tolókocsival nehéz lépcsőzni, akadálymentesített szállóból meg nincs túlkínálat.
Pénteken hozzánk Orsi jön, az az én lazulós napom.
No de látom ám, hogy péntek délután van a nagy szülői takarítás Lőrinc iskolájában. Mondom, közösségi lény leszek, sütök sütit délben, megyek tornatermet takarítani délután, este filmklub.
Olyan fiam van nekem, hogy amikor ezt meghallotta, csatlakozni akart, meg a filmklubba is. Hát jöjjön!
Én büszke vagyok rá, de Bővebben…
De áll még Buda vára.
Csak annyit írnék most, mert késő lett, hogy ha az újabban rendkívül diadalmas apa rágalmak miatt panaszkodik értő női fülekbe, akkor tetszett volna tartózkodni a közszerepléstől, avagy közszereplőként nem gyanús ügyletekbe keveredni, nyílt utcán családtagokra nem rárontani, erőszakos cselekményeket el nem követni, és egyáltalán, magánéletét nem ötszáz fős nyilvánosság körében, izgatott levelezések formájában élni, bízvást számítva a kapcsolati hálóra és arra, hogy a válogatott pesti értelmiség lekötelezett vagy megdelejezett nőtagjai, köztük magukat feministának nevezők is, akik ugyanúgy nem tudhatják, hibázott-e az a sok szakértő, mert azt egyedül az apa tudhatja, tehát ez a sok társasági ember buzgón, némi irigységgel vegyült kárörömmel és azonnal, levelezőlistán is továbbítja az Ímhol Mégsempedofil Apa tényként kezelt sorait. Erre mindig is bízvást számíthatott. (Az asszisztencia nagystílű revansa, hogy az általa szerkesztett kulturális rovatba nem és nem teszi be azt a feminista filmklubot, amelynek én a vendége vagyok, hát hová fajulna a világ?) Megpendült a lelkünk azon, de meg ám, hogy a Nők lapjának hosszasan nyilatkozó, a témáról külön blogot vezető, mindenkinek a hasába lyukat beszélő apa neve, ím, már nem titok a nyilvános térben. Ám ő ezt csak azért sérelmezi, mert szeptemberben más is megjelent az interneten, mint az ő állításai. Értjük a finom fenyegetést is, nem számítottunk másra, minden teljesen kiszámítható volt.
Mindenesetre hogy neve, képe fölkerült a kurucinfóra, azt ne nekem tulajdonítsa: az én bejegyzésem szeptember 18-án este jelent meg, és nevet nem tartalmazott, az épp az apa írói álnevét használó személy, akiről a facebookon az egyetlen érdemi információ, hogy az Egymillióan a kurucinfóért! oldal rajongója, szeptember 6-án tette fel névvel, ügyiratszámokkal két helyre is az apa ellen folyó eljárások listáját.
De abban igaza van, nem csak az ő panaszait, diadallal keveredő mártíromságát, kényszerítő erejével dicsekvő sorait olvassák sokan, hanem ezt a blogot is, sőt, ezt akárki olvashatja. Fogja is, bármi is jelenjék meg ezen a — hogy is fogalmazott? — kis önépítő blogon.
Mindenkitől elnézést kérek, hogy most csak ennyi és így, egyáltalán, hogy üzengetésre használom a blogot, de ezt biztosan olvassa a római jellem, és hát ez az egyetlen hely, ahol nem szólnak rám a jóakaratúak és nem gúnyolódnak rajtam azok, akik eddig is sandán lesték a blogot.
Mit szóltok a projekthez? Valóságos karthauzi lettem, egy kemény hétre, nem írtam, csak ötleteket, abból mondjuk sokat, meg szerkesztgettem a versenyzők írásait (alig kellett!), meg kommentben bólogattam nyökögve.
Jaj, erről el kell mesélnem Szilfa történetét a bakonybeli csendtáborról, te, majd meséld el jobban, konfabulálok. Ilyen meditáció, elmetisztítás. Természet, minden. Személyiségformáló. Lelki méregtelenítés.
Amíg nem érkezik látogatóba a tábortárs felesége kurvanagy béemvével. Bővebben…
Jaj, vendégségben vagyunk, alszom és eszem, jól vagyunk tartva, de így estére:
a törzsolvasó elbeszélgetett a blogbulin, majd megírta. Bővebben…
Ani, aki még nem kommentelt, de ha fog, ezen a néven fog, a híres, áhítattal emlegetett skandináv egyenlőségről tudósít.
én ilyennek képzeltem a rendet
Jannéval Malawiban találkoztam, azelőtt soha finnel és utána meg hét évig, amikor megismertem a férjem, szintén nem. Nem tudtam a skandináv emberről semmit, és nem is vonzott, hogy tudjak.
Szomszédok voltunk egy pici falu szélén, ő már egy ideje ott élt, mikor lengyel baratnőmmel megérkeztünk. Az, hogy skandináv is van a projektben, már megismerkedésünk előtt és messziről látszott, az épülő üvegházról (fóliasátor) és, hogy a helyi fiúk csinos, a környezettől erősen elütő mezekben követtek egy magas, szőke edzőt. Akkor gondoltam először, hogy skandinávnak lenni életforma. Bővebben…
Funnygirl vendégposztja.
— parabola —
Tegyük fel, hogy vadászpilóta vagyok. Nem egy kifejezett női szakma, és az ország sem egy légi nagyhatalom. Azért valahogy mégis sikerül, vér, verejték, olajszag, férfitempó, nagylevegő, ugrás a semmibe, ha nagyon ráz, kapaszkodni kell, sikítani persze nem ér. Aztán egyszer csak egyre könnyebb. Bővebben…
TollamPapírom cukr papírkereskedé nem, nem: nájtklubban járt.
A blogját itt olvashatjátok.
Pár évvel ezelőtt találkoztam egy régi (gyerekkori) ismerősömmel, akit nevezzünk most Zsuzsinak. Zsuzsit tizenvalahány évvel korábban láttam utoljára, az elmúlt években néha felröppent róla egy-egy kósza hír, mely szerint táncosnőként járja a világot. Bővebben…
Nézzétek meg, és sírjatok és nevessetek! Tegnap ezt mutatta be Eve Ensler. Vagyis ennek a hosszabb verzióját.
És akkor ezt is (bocsánat, elszúrtam):
És még ezt:
(bocsánat, erős a Jacko-lobbi)
Holtomiglan —
Bringásahegyen sűrű kérdőjelei.
„… hetedhét országra szóló lagzit csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.”
Ahol a tündérmesék véget érnek… …ott kezdődik a Csakazolvassa blog.
Esküvő, lagzi, nász, frigy, lakodalom, menyegző, házasságkötés, egybekelés. Minden romantikus film zárása. A nő életében a legszebb nap. Bővebben…
Most átadom a szót az olvasóknak. Egy kicsit úgyis kifutottam magam a múlt héten. Ez a hét a vendégposztok hete lesz. Változatos témákban, hét szerző, hét poszt. A mai szerzőt nem nevezem meg. Meséljetek, kérdezzetek.
a nem hibátlan életükben
Huszonnégy voltam. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 