Hazugságnak is nevezhetném ezeket. Soha nem árnyalják, nem foglalkoznak a részletekkel. Én pedig nem is értem, hogy mondhatnak ilyeneket! Mint akik megbolondultak.
Nemrég rákérdeztem Hajnal Edinánál is, a Hétköznapi feminizmusom oldal szerény verbalitású gazdájánál (ezt most nem élezem ki), aki a választás után sem állt le a verklivel, hogy ugyan, miféle sérelmek érték a nőket a Fidesz-érában. Beszéljük már meg, mik ezek, mert annyit hajtogatják, olyan boldogok tőle, én viszont nem értem. Afféle mindenki által osztott axiómák lebegnek a térben családról, szexualitásról, oktatásról, és a buta vércsék köröznek fölötte. Axióma az az állítás, amely nem igényel bizonyítást. Üres mondatokat ismételgetnek fölényeskedve, ellenségteremtésre használják a feminizmust, politikai hasznot és önigazolást remélve. Millió szervezet és megmondó nem tud mihez kezdeni április óta, ellenség híján, így kéznél vannak a bevált szövegek. Ahogy az lenni szokott, az állításaiknak volt valamiféle magvuk, aztán elkezdtek módosulni a nép ajkán: nemváltó óvodások, abortusztilalom, nem fogadhatnak örökbe a melegek, a gyerektelen nők szankcionálása…
Annyi gonosz erő van: vigyorgó kapitalisták, nőgyűlölők, embereket eszközként kezelő, végletekig felszínes, antiintellektuális és simán gonosz légiók. Volna mi ellen küzdeni. És akkor az állítólag nőjogi csoportok is ontják a hülyeséget és pont a sátánt ölelgetik!
A feministának és androgünnek keretezett David Bowie-t imádják. Pedig
Nekem nem kenyerem az ideológia a kulturális választásaimban, nem bojkottáltam a Weinstein-, Polanski-, Woody Allen-filmeket, teszem hozzá. De feminista ikont csinálni David Bowie-ból, az van olyan meredek, mint Péterfy Gergelyből.
Nem kétlem, hogy sok jóindulatú nő is van: soha át nem gondolták az axiómákat, jó ügynek hiszik a hangoskodást, élvezik is, és nekik csak egy kis gondolkodás hiányzik, hogy ne legyenek ijesztő karikatúrái a jogvédelemnek. Most sorra cáfolom a lózungokat, így számukra is világos lehet a helyzet. Ha ebből sem, akkor ők szándékosan hazudnak. A hallgatólagosan elfogadott állításaik, kedvenc mantráik mögött zavaros agendák és érdekek állnak. A többségük szimbolikus: rámondják, hogy ez sértő, megalázó, “rosszul érzem magam tőle” – és még a mandulatej is elfogyott! Hát akkor ne érezd magad rosszul. Ezek a témák nem okoznak valódi hátrányt, és nem tükrözik azt sem, hogyan “bánik a hatalom a nőkkel”.
A kritikátlanul ismételgetett rettegtetés, trükkös panaszkodás, áldozatiság mondataiból választottam tizenhetet. Csokronként teszem közzé, naponta egyet: gyermekvédelem/pedofília, a nők helyzete, LMBT, oktatás, egyéb és összefoglalás.
Fogjatok egy tollat, szánjatok rá húsz percet, és menjetek végig a műveltségi teszten. Ítéljétek meg magatok, nehéz-e! És mivel ti nem foglalkoztatok irodalmi adatokkal, fogalmakkal, különösebben ráfeszülve a középiskolai anyaggal sem, ha van otthon 12-18 éves gyerek, kérjetek tőle segítséget, mert az ismeretek többségét már általánosban is tanítjuk. (Ha gyerek nem tudja, semmit se tud, akkor gondoljátok át, hogy mit csinálhat a suliban, egyáltalán: hova járatjátok.)
A kifejtős részről is írhattok pár vázlatpontot (én az emeltet írtam meg, nem használtam feladatgyűjteményt. A középszintűnek mindkét kifejtő feladatához összeszedte a lényeget fejben).
A mai posztnak két témája van. Mivel fel akarok menni az erődbe, aztán még a tengerhez is, tömören fogalmazok.
Első téma. A második bekezdésre reagálok:
Hagyjátok már abba, hogy bántalmazotthoz és bántalmazóhoz hasonlítjátok polgár és Fidesz, egyén és állam viszonyát! Téves, ízléstelen, retorikailag katasztrófa. Különösen áldozatvédőként, nőjogi aktivistaként hagyjátok abba.
Hazugul, manipulatívan túlzó. A kampánynak ez volt a varázsfegyvere: rengeteg túlzó, abszurd, hazug állítás, hogy diktatúra volt, belehaltak, hogy erőszak volt, hogy ez bántalmazás, hogy Hadházy (vagy pláne Magyar Péter) Navalnij.
Döntő jelentősége volt ezeknek a kitalált, eltúlzott sérelmeknek és az életidegen, lényegileg senkit nem érdeklő eszmék ájtatos hangoztatásának. (Pride.) Mindenki eszközzé vált, még az autista gyerekek is.
Férfi és nő személyközi dinamikáját párhuzamaként használni sértő azokra nézve is, akiket péppé vérnek valóban, akik nem szabadulhatnak.
Mégis, ki bántott titeket? Vármegyének kellett hívni a megyét? Vagy nem lehetett okmányon hazudni arról, hogy férfi vagy? Akikre azt mondjátok, hogy bántalmaztak titeket, azok ugyanúgy választópolgárok, ugyanúgy véleményük van. És kormány, parlamenti kétharmad = Orbán. Aki férfi.
Az állítólagos bántalmazó szabályos választásokon szerzett hatalmat, olyanon, és ugyanolyan szabályokkal, mint amilyen a vasárnapi volt.
Miért módosította a választási törvényt, a térképet? Mert nem az ellenzékének akart kedvezni, és mert megtehette. Jó reggelt.
Nem, nem szökés volt, nem menekvés, hanem a választók döntése. Nem, nem azért, mert “eddig tűrtük”, hanem mert a Fidesz szavazói kiöregedtek, meghaltak, bázisa és üzenete boomerré vált. Nem értékrendi alapon, még csak nem is Európához csatlakozva, hanem generációs okokból. És amiatt, amit mindenkinek aggódva kellene néznie: a TikTok és hasonló felszínességek ereje miatt.
Nem volt diktatúra. Önmagában az, hogy a Tiszát így meg tudtátok szervezni, az összes tüntetést, rendezvényt, országjárást, mutatja, hogy demokrácia van. Durvaság is alig esett. Néhány tehetségtelen ember volt. Szövegeltek. Bayer Zsolt elfogadhatatlan, és a poloskás beszéd túlzás volt, azaz: igaz, de kontraproduktív.
És nem, nem viselkedik úgy Orbán, mint a férj, akitől elmenekültek vagy akit lecsuktak. Elismeri, amiben tévedett. Nem, nem arrogáns.
Ti viszont éveztétek az arroganciát és a hisztit. Ti pont az ellenzéki nyüzsgésből szereztétek a hírneveteket, többen fényesen éltetek ebből. És most diadalmasak vagytok. Legalább ne játsszátok az áldozatot!
Másik téma. Tegnap láttam a tiltakozást a leendő oktatási miniszter, Rubovszky Rita személye ellen, Pankotai Lilinél és Antoni Ritánál.
Várt fél napot!
Megjegyzés: Pankotai Lilit a pécsi ciszterciektől rúgták ki, miután 17 évesen a politikai pedofília bekebelezte őt is.
Ugyanaz, de most a miniszterré vonatkozó része:
Tehát Magyar a böfögő Orbán haverja. Nem lett volna baj, Rita, ha ezt leírod két hete is.
Értsétek meg: a befogott orrért és az aktivizmusért, az ezresével írt posztokért, a rendszerbontó koncerten való buzgó tolongásért, skandálásért
nem jár nektek semmi.
Pedig hányan engedték el az orrukat most! Azzal szimatolják, hova előnyös most tódulni. Hirtelen szexi meg államférfi, Batthyány örökébe lépett az, aki “nem, szimpatikus, de…”!
Ne tápláljatok hamis reményeket. Nem szólhattok bele személyi ügyekbe. Nem lett hirtelen bázisdemokrácia. Nem jön be a woke továbbra sem Magyarországra. Tudjuk azt is, mit jelent a szexedukáció: idegen, fura hajú nénik mézesmázoskodva beleszólnak gyerekek tudatába. Van bőven külföldi tapasztalat a pornót normalizáló, ártatlanságot romboló, szivárványos és nemváltós agymosásról – olvassatok! A “civilszervezetek” pedig politikai agendát terjesztenek külföldi pénzekből, importált, kártékony eszméket. A megélhetésért. Nem kérjük továbbra sem. Magyar Péter se kéri.
Majd most!, gondolták sokan. Még tegnap reggel is örültek, de aztán rögtön kezdődött a háborgás, a tolongás, az “építő kritika”.
Ceglédi azt írja: “Attól pedig mindenképp megtartóztatom magam, hogy elkezdjek előre azon triumfálni, hogy tiszás barátaim hányféleképp fognak csalódni különféle, sokszor ellentétes várakozásaikban.”
Én nem, mert teljesen világos, mi lesz.
Semmi nem fog a neten hangos, jogvédő és mindenféle hangoskodók álmaiból, várakozásaiból teljesülni. Nem lesz igazságos társadalom. A balos beállítódású tiszás képviselőknek nincs hatalom a kezükben.
Erős baloldalt kellett volna építeni, okosan. És nem egy budai, pázmányos, fideszes közegben szocializálódott celebet megtenni vezérnek.
Én ma is öntudatos ellenzéki lennék… ha nem ez az emberi minőség lép fel vezérként. Ha nem ez lett volna a motivációja, hogy visszavágjon, megmutassa, bosszút álljon – a feleségén és Orbánon! És ha ennek a felszínességnek a következtében nem könyökölnek és harsánykodnak ilyen gusztustalanul és ilyen tömegben, ennyire élvezkedve a mérőverák. Akik világnézetileg amúgy ellentétes oldalon állnak.
Hangos ellenzéki lennék, persze gyűlölet, hazudozás, Puzsér követése, ezerszer ismételt vádak továbbhabosítsa, koncerteken üvöltözés és TikTok-színvonal nélkül.
De nem leszek ellenzéki, azaz, most már hatalompárti. Sokáig úgy voltam, hogy várjuk ki. Ami végleg átbillentette, ami után nem maradt kételyem, az az, ahogy a kutyákkal bántak (az elsöprő győzelem után is!), és ahogy a mérsékeltebbek ezt végignézték.
Az én választópolgárrá serdült gyerekem el tudja mondani Bicskét, Novák Katalint, objektíven, hogy honnan jött Magyar Péter és mibe bukott bele a Fidesz. Nem tudom, hány ilyen szülő van még.
Nem lesz balos, liberális fordulat. Nem fognak számítani a szegények. Nem telik osztogató államra többet, még annyira sem, mint eddig. Egyedül Bódis Kriszta fog egy ideig a kirakatban ténykedni ezt-azt az árvákért meg a nyolcadik kerületért. Nem tűnnek el az ólálkodó lakatos márkok és a szex kölcsönösségét tagadó hangok (sőt). És ami most jön, az ugyanúgy a “gőgös” középosztálynak fog kedvezni. Mert többen vannak, vagyunk. A Tiszának, amelyet nevezzünk annak, aki valóban: Magyar Péternek mostantól a hatalom megtartása fog számítani, a népszerűség, a revans, a nemzetközi sajtó. Nem az igazság vagy a közjó.
A Tisza nem az áradás. Ti a szavazók voltatok. Továbbra is fölül a gálya. Nem hívja össze a lakossági fórumot Magyar Péter. Kisgömböc. És Orbán-szerű hatalomra ácsingózik.
Nem lesz Iványi Gábor sem köztársasági elnök. Tartósan biztos nem. Vicces az üzengetés ezügyben is, a wmn is próbál beleszólni, tartják erkölcsi markukat.
Mi, akik valóban sokat járunk színházba, múzeumba, örülhetünk legalább emiatt: az általunk kedvelt kultúra talán nem fog döglődni. Ezt utáltam Viktorban, és ezt nagyon: nem járt színházba, nem érdekelte a film, ezekre vak volt. Borzalmas volt, ami a kultúrában történt Vajna halála óta. És még drága is. Ünnepelte önmagát a tehetségtelenség, a kivagyiság.
Azt várom, hogy ne a fővárostól függjenek a kedvenc színházaim. Azt várom, hogy a függetleneknek végre könnyebb legyen. Hogy megmeneküljön a Stúdió K. Igazán nem egy nagy összeg. Legyen újra TAO. Azt várom, hogy ne közepes képességű múmiákat vagy vazallusokat díjazzanak. Remélem, számítani fog a komoly szervezetek szava és nem politikai szempontok alapján megy majd az osztogatás. Az borzalmas csalódás lesz annak a sok színésznek, akik mostanáig kampányoltak és – részben – helyezkedtek.
Viszont nem fog ösztöndíjat kapni hirtelen a libaíró, a tehetségtelenek továbbra sem kerülnek be szerződéssel a kőszínházakhoz, és politikai konc sem jár.
Remélem.
Ma, szombaton, április 18-án beillesztem ezt ide:
A gyűlölet az, ami árad – és semmilyen jövő nem körvonalazódik, eszme pláne nem. Nincsenek többé eszmék. Igen, én megszoktam Orbánt, a bűneivel, megszoktam azt is, hogy ellenzéki vagyok, nincs képviseletem. Arra meg rájöttem épp MP felbukkanásakor, hogy V ritka formátum, és bizonyos dolgok, ellenzéki mantrák pedig nem úgy vannak, felszínesség, leegyszerűsítés volt, nincs diktatúra, jól elvoltak sokan, a legnagyobb panaszkodók ünnepelt sztárok voltak, és nem üldözte a buzikat senki. Most pedig szorongok, nem tudom, mi lesz. Meglátjuk, mi lesz – mondják reménykedve, én is ezt mondom, én baljósan. De lássuk meg. Fordult a hangulat: az utolsó pillanatban átállók! Akik élvezettel “kértük szépen, hogy ne induljatok” becsomagolt zsarolások és lejáratás (soha nem bocsátom meg). Az eredmény óra pedig eddig befogott orr volt, most már “ja, ha nyert, akkor megszerettük! Akkor vonzó, jellemes”. Mindenki tudja, hogy szar volt minden. És a káröröm, a támadások, a bosszúvágy. És az elégedetlenkedés… semmi és a nygasájú liberális aktivistáknak semmilyen eszközük nem lesz.
Nem lehet ráerőltetni emberekre, hogy szeressenek valakit, akit nem lehet. Én véresszájú nem voltam, nem leszek, se felszínes. De erről a csávóról nekem sikítják a sejtjeim, hogy NEM.
Értetek, nektek, általatok vagyok – úgy, hogy nélkületek is ez lennék, lennék, mindenképpen. És ez a két állítás NEM zárja ki egymást. Köszönöm a támogatást!
Nagyon nehéz volt és nagyon örülök, hogy itt vagyok, tizennégy éves bloggal, tizenhat és tizennyolc éves gyerekkel. Voltak évek, hogy a blog jelentette az örömet, a könnyűséget, és miattatok nem haltunk éhen.
Szeretném megemlíteni továbbá, hogy a múlt héten már el tudtam furulyázni a Szomszédok nyitó zenéjét!
Két másik bejegyzés van szinte kész (szex, Szomszédok!), de most az emberi elmeállapotokról írok. A zajló felvételi már csak ürügy. Napok óta írom, mert tanítok, rohangálok, voltunk színházban is (majd folytatom a naplókat!), most bejött irodalom, versmondásra felkészítés is.
Régen azt hittem, és ez volt az én tragikus, naiv, ostoba tévedésem!, hogy mindenki okos, és partner lesz bárki, aki hozzám lép (nem én szoktam másokhoz odalépni). Hogy mindenkivel lehet komolyan beszélgetni. Fel sem merült, hogy nem. Biztosan őt is pont ez érdekli, a komoly, okos témám. Mi mást akarna? Ő is őszintén, elvonatkoztatva az igazságot keresi. Nem voltam tudatában, hogy én milyen vagyok, és nem vettem észre, hogy ő viszont nem fogja fel. Mindig erősebb az egó, az érzelmek és a sivárság.
Még mindig meg tudnak lepni emberek. Sok gondolatom lett viselkedésekről, értékrendről. Szaktanárként is gyűjtöttem tapasztalatokat.
Ami az attitűdöket, indulatokat illeti:
Ez egy versenyvizsga. Az írja meg jól, aki erre készül és célra tart. A többiek nem. De nincsenek elveszve, ha nem sikerül olyan jól, nem lesznek ettől még közmunkások (bár még az is lehet, szóval tessék igyekezni), csak gyengébb gimnáziumba, esetleg technikumba kerülnek.
Mindig van, aki közmunkás lesz, de ez talán nem 14 évesen, egy délelőtt alatt dőlt el.
Főhős-szindróma: a kudarcotokkal nem köteles más foglalkozni, mindenki a saját céljaiért küzd, megvan a maga baja, vagy örül, ne akard nekik is elrontani.
Antiintellektuálisak a szülők és teljesítménytagadók. Ők a dühösek is: maga sem érti, mi az a hexameter vagy birtokos személyjel, ettől frusztrált, így lesz a vizsga egésze fölösleges, formális, amire csak magolni lehet… a gyerek meg végképp nem érti. Pedig a hexametert már közepesen művelt szülők el tudják magyarázni, felismertetni, és ez élvezet. De nem, dühöngeni jobb. Adott esetben mérnökök, de a hexameter nem fontos. Valójában nem értik.
Inkompetenciával ne hivalkodj! Még hosszan taglalja is, hogy ez milyen hülyeség és nem kell az élethez. Ahhoz nem, de a humán műveltség egyik alapja, és a gyereked épp erős iskolába akar bejutni. Nem csodálom, ha a gyerek szerint se fontos a humán műveltség, oda se figyel. Előtte is szidták verslábakat, gondolom.
…ennek alkalmából egy kommentet hoztam a Facebookról, egy olyan felvételis poszt alól, amelyben egy bizonyos szövegalkotási feladatot boncolgattak, és valóságos szövegértési kihívás lett a feladat leírásának megértése. Kb. az volt a kérdés, hogy “ha az a feladat, hogy x állítás mellett kell két érvet hozni, akkor miért nem jó az, hogy ellene érvel a gyerek?”, és azért merült fel, mert a gyerek a próbafelvételi vagy gyakorláskor nem követte pontosan a leírást, de remélték, hogy nem baj ez, és ott is, tét nélküli helyzetben (lehet, hogy a magyartanár adott rá valami jegyet), ahogy persze mindenhol, maximális pontot kap rá. amikor a szülő a stréber és ő görcsölteti a gyerekét, ráadásul igaza sincs.
Bár eltüntették, meg lehet nézni a friss “gyermekvédelmi” ügy szereplőit: Juhász Péter Pált, aki hosszan beszél, meg Kovács-Buna Károlyt. 2019-re ilyen szép mackó lett az egykori katona:
Azt hittük, ő az, de nem. Ez egy rendőr (igen, használunk emberre is mutató névmást!), a benti dolgozók nyaki akasztója zöld:
A szerkesztő-riporter az a Berkes Béla (A FIDESZES KÖZMÉDIA RIPORTERE!, emeli ki a 444), aki utóbb prostitúció elősegítéséért lebukott. Vicces, hogy ő beszélget a jómadarakkal. Meg a sok hazugság rendről, együttműködésről, férfivá válásról. Juhász Péter Pál a “papos” artikulációja alapján egyértelműen meleg.
Most leírom, hogy miért hazugság tévelygő, szeretéhes fiataloknak, nem pedig minibűnözőknek tartani a javítósokat. Nem azért írom, mert ellenzékellenes vagyok, hanem mert feltűnő, sokkoló butaság, amiket hajtogat például Gyurkó Szilvia vagy a videókat közzétevő Juhász Péter, és megint az agresszorból faragnak áldozatot. (Épp azért lettem ellenzékellenes, mert feltűnt, hogy elkeserítő színvonalú, a gyengeségük és tehetetlenségük deklarációja mindaz, amit mondanak.)
Kérdezzük meg a Grokot, amelyet én magyar nyelvű válaszaiban sem kaptam még ferdítésen, tévedésen, ellentétben a ChatGPT-vel. Segített abban is, hogy megtaláljam, melyik háttérkép Kovács-Buna Károly (lásd fent).
…a 2025-ös botrány után sajtócikkek (pl. HVG, Telex, Magyar Hang) és X-posztok egyértelműen azonosították a képen látható testesebb, ősz hajú férfit Kovács-Buna Károllyal. A riportot később megvágták és eltávolították a hivatalos csatornákról, de archivált verziókban és cikkekben említik, hogy ő szerepel benne (pl. mint nevelő vagy vezetőhelyettes). Összehasonlítás a 2025-ös botrány videóival: A arcvonások (kerek arc, szemállás, orrforma, állvonal), alkat (testes, közepes termet) és haj (ősz, rövid) tökéletesen egyezik a 2025 decemberében nyilvánosságra hozott biztonsági kamerás felvételekkel, ahol egyértelműen ő látható bántalmazás közben.
Aztán arról kérdeztem a Grokot, ami a riportból is világos: a javító inkább börtön, mint bármi más. A riportműsor szóhasználata sem véletlenül rabok, foglyok, kölyökrabok, letartóztatás, négy évre ítélték, vádlott:
Magyarországon egy fiatal nem kerülhet javítóintézetbe véletlenül vagy nagyon apró bűnökért .(pl. kisebb lopás, csínytevés vagy szabálysértés). A javítóintézeti nevelés kizárólag súlyos bűncselekmények elkövetése esetén alkalmazható büntetőjogi intézkedés, amit bírósági döntés alapján szabnak ki. Véletlen bekerülés kizárt, mivel szigorú eljárási szabályok vonatkoznak rá: nyomozás, bírósági eljárás és ítélet szükséges. Apró bűnökért (pl. kisebb értékű lopás vagy garázdaság) jellemzően figyelmeztetés, próbára bocsátás vagy közösségi munka jár, nem zárt intézeti elhelyezés.
Rablás, kifosztás és lopás: A leggyakoribb okok, különösen ha szervezett vagy ismétlődő. Pl. bandában elkövetett vagyon elleni bűnök. Súlyos testi sértés: Ökölharcok, késsel támadások vagy csoportos verekedések. Szexuális erőszak: Nemi erőszak vagy kiskorúak elleni cselekmények. Emberölés vagy kísérlete: Ritkább, de előfordul, pl. halálos kimenetelű verekedések. Terrorcselekménnyel fenyegetés vagy drogkereskedelem súlyosabb esetekben. Egyéb: Ismétlődő garázdaság, betörés vagy közrend elleni bűnök, ha a fiatal nem együttműködő.
A kérdésem: Csak büntetőper folytán kerülnek-e fiatalok javítóintézetbe?
Igen, kizárólag büntetőeljárás (nyomozás, vádemelés, bírósági per) után kerülhetnek fiatalkorúak javítóintézetbe. Ez lehet:
Előzetes letartóztatás: Ha a fiatal gyanúsított súlyos bűncselekmény miatt, és fennáll a szökés vagy bizonyítékeltüntetés kockázata.
Jogerős ítélet: A bíróság javítóintézeti nevelést szab ki büntetés helyett vagy mellett (max. 4 évig).
Nem gyermekvédelmi okokból: Nem kerülhetnek be pusztán szülői kérésre vagy magatartási problémák miatt; ehhez büntetőjogi felelősség kell (14 éves kortól).
Innentől én írok:
Ez nem azt jelenti, hogy ilyen intézményben eszköz lehet, vagy akár elnézhető az öncélú kegyetlenkedés, megalázás.
Ezt nem is állíja senki, fölösleges ezt újra elmondani, nincs ebben vita.
Elvileg a cél reintegrálás, de a javító szankcionáló jellegű, zárt intézmény, annak minden keserves dinamikájával. Fő- vagy mellékbüntetésként vannak ott letartóztatottak, az ítéletig, a börtön előtt vagy helyett. Áldozataik vannak.
Aki nem tudja vagy nem akarja megvédeni a bántalmazástól a legelesettebb gyerekeket egy állami intézményben, sőt elhazudja az ellenük elkövetett bűnöket, annak mennie kell.
(Magyar Péter)
Viszont az csúsztatás, amit Magyar vagy Juhász Péter ír, hogy legelesettebb gyerekek, meg hogy a “neveltek” ártatlanok, akik véletlenül vagy apró csínyért kerülnek be, de még az is, hogy könnyű lenne rendet tartani rendészeti eszközök nélkül, félelemalapú fegyelmezés híján, “óvodapedagógiai” módszerekkel, csupa kedvességgel. Hogy ez csak jó szándék kérdése.
Majdnem minden bűnöző előéletében találunk hajlamosító, traumatizáló előzményeket, olykor mentális zavarokat is. Sokukat bántják informálisan is (jogszerűtlenül) a börtönben. Mégsem őket tekintjük áldozatnak. Súlyos probléma az, hogy már gyerekek is bűnözői közegbe kerülnek, és ez részben a rendszer mulasztása, de sokkal konkrétabban a tudatlan, sodródó családok bűne. (Felelős még az a képzet, pontosabban ennek a teljes társadalomba ivódása, hogy a szexualitásban csakis az erősebb fél vágya számít, így a hajlandóság valuta, és nem aljas az, aki megvásárolja a rá nem vágyó másikat, vagy erővel bírja rá, belemanipulálja abba, hogy az eltűrje az aktust. Különösen szexuális cselekmények kapcsán. Ez ellen léptem fel mindig is, és emiatt neveztek bigottnak.)
Amiben a javító különbözik Tököltől, Kecskeméttől (a fiatalkorúak börtönétől): a körülmények, kedvezmények, működési rend és a fenntartó (technikailag a gyermekvédelem alá tartozik, nem büntetésvégrehajtás). Nincs cella és maximum négy évre lehet oda kerülni.
Ezt azért írom le újra, mert a szurikátaösszenyomó tízéves gyereknek ugyanezek az akkor “állatvédő” hőzöngők követeltek börtönt, verést, megszégyenítést, akik most a drogos, fosztogató, kiszolgáltatott társaikat megalázó, prostitúcióban érdekelt kamaszok védelmében kommentelgetnek meghatottan, több tízezren. Mikor merről fúj a szél, ugye.
Ezek megoldhatatlan problémák. Nincs tragédiamentes társadalom, és akik közül kiemelték őket és javítóba zárták, azok is védelemre szorulnak.
Rég nem hiszek az univerzális emberi jóságban. Ez kultúrafüggő és csak gazdag országokban merül fel egyáltalán, mindenestül csőlátású, nyugatias elképzelés, ahogy a humanizmus, a demokrácia és az egyenlőség is. A gonoszozás viszont mindig árulkodó. Mindig lúzerek csinálják.
Szülőként is komoly szembenézésre ösztökél a téma. “Nem lehet túlszeretni őket!” Hát dehogynem. Látok anyákat, akik szolgái a gyereküknek, rettegnek tőle, miközben mindent megadnak neki. Ezek meg kivégzik őket (Rob és Michelle Reiner fia, vagy a magyar Lázár Levente, ez nagyon érdekes ügy).
Egy szegény országban hogyan, miből lehetne a nyomort, a munkanélküliséget, értékrendi defekteket felszámolni? És miért csak a választás előtt négy hónappal jut eszükbe?
Ez a poszt összefügg az előzővel. Azt röviden összefoglalom:
azért nem szállok be a gyerekvédelemmel kapcsolatos hergelődésbe, mert durván nem az, aminek tűnni akar. Jó ügynek akar tűnni, de a gyerekvédelem csak ürügy. Ez érzelmi jellegű, indulatos hangulatkeltés. Rengeteg az elhallgatás, hamisság, csúsztatás, nemcsak kommentelőktől, hanem véleményvezérektől és sajtómunkásoktól is. “Someone must be wicked so I can be good.” Mint minden demonstratív, neten hirdetett jóemberkedés, ez is alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet a felháborodók személyes kudarcairól, bűneiről, mulasztásairól, általában a felelősségről, valamint az össztársadalmi, józan megoldásról. Kívülre helyezi a gonoszt és jóvá avat.
A javítóintézetek körülményeit, vezetőit és nevelőit rendberakni szakpolitikai feladat. Nem értek hozzá, nem is teszek javaslatokat. De annyit mondok, hogy egyre kevésbé viselem el a sajnálatra alapozó követeléseket: “hibát követtek el, de jár nekik új esély”, “ha szerették volna őket, nem bűnöztek volna”, “mindenkiben lakik jó” – ez részben nem igaz, amennyire pedig igaz, azzal nem megyünk semmire.
Mindaz, amit skandináv gyakorlatként csodálok, csak gazdag országban reális – és még nekik sem sikerült felszámolni a társadalom kórságait. Sőt, épp a tolerancia hat a megoldás ellen, a befogadó politika következtében durván fokozódott a bűnözés például Svéd- és Németországban vagy az angoloknál. Mi még gazdag ország se vagyunk, nekünk a korláttalan bevándorlásról összeomlott volna a társadalmunk.
Üti most mindenki a vasat: egymást érik a szőlőutcázó híradások, érzelgős vélemények, dühödt hibáztatások és demonstrációk. Magasra habzik az erkölcsi giccs megint. Mindenki kérdez egy még keményebbet, számon kér, ostoroz. Mindenki érzékeny jóember és mintapolgár, védi a kiszolgáltatottakat.
A mai bejegyzés nagyrészt kompiláció a számomra elgondolkodtató mondatokból. Vegyesen ostoba moralizálás, giccs és árnyaltság. Némi saját vélemény.
Annak, aki képes magyar mondatokat értelmezni, nem kell, de a többieknek leírom, okulva abból, hogy mindig is az olvasási és értelmi képességek, a nyelvi lyukak okozták a csakazolvassa-konfliktust, a rosszindulat vegyítve szövegértés-deficittel:
Értelmes ember nem ismételgeti nóvumként a konszenzust, pláne axiómákat: “kegyetlenkedni helytelen”, “nem ütünk meg gyereket”. Felesleges ezzel “szembesíteni” bárkit, nem ezen megy a vita.
Senki nem állítja, hogy függő helyzetűeket, fiatalkorúakat ütni helyes – egyáltalán bárkit. A kérdés: reálisan elkerülhetetlen-e az ilyesmi, szadisták csinálják-e csak, nincs-e eltúlozva, mennyire átható. A magam részéről idegenkedem minden fizikai erőszaktól, a küzdő- és kontaktsportokat, késes, öklözős harcokat és a fegyvermániásokat sem bírom.
Ó, jaj, elfelejtettem írni az apák napjáról! Tán nem véletlenül, de ma írok erről az igazán jeles napról:
1313-ban e napon született Boccaccio, 1930-ban pedig Zsigmond Vilmos. És rengeteg alkotó híresség születésnapja is ez: Schmidt Egon, Eörsi István, Kiló Flórián. Helmut Kohl pedig ezen a napon halt meg.
A legfontosabb, amiért nem felejtem el ezt a napot, hogy ez a Bloomsday: James Joyce Ulyssese, ez a monumentális tudatfolyam 1904. július 16-án játszódik.
1958-ban e napon végezték ki Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst. 1989-ben ezen a napon temették újra mindhármukat. Egyben a szovjet csapatok kivonulásának napja is (1991).
1963-ban ekkor lépett föld körüli pályára Tyereskova.
A teraszon ülök, napfényben, bikiniben, gyűlölet véste vonásokkal, az őrülettel a szememben!
És nagyon nyomaszt egyrészt, hogy még mindig szárazak a hajvégeim, pedig két hete 14 centit vágattam belőle, másrészt az – és ez hasonló! –, hogy a bicikliláncom rozsdás, és senki másé nem rozsdás, talán többet bringázom, mint ők, de nem hiszem, hogy ők a sajátjukat háromnaponta olajozzák. A jeges kávémban pedig, sajnos, hűtőízű a jégkocka. Ezek a problémáim most.
Súlyos problémák! Azt gondolják, hogy most rettegsz, összezavarodtál, elbújsz, rémülten törlöd a bejegyzéseidet, nem írsz többet, felvágod az ereidet, ügyvéddel súgsz… NetFlix ihlette tárgyalótermet látnak, parókás bírót…
(felröhög)
…fáklyákat, skandáló tömeget, téged a szekéren megkötözve zokogni, irány a máglya…
Nyolcvan nap alatt a föld körül! Willy Fogg megmenti Romyt!
csak az olvassa. én szóltam 