csirkemell-csont és önmegvalósítás

Nekem fontos, hogy írjak mindennek a másik oldaláról is, amúgy pro-kontra gondolkodva. Érveléselméletet, esszéírást tanultam évekig, fel kellett építeni a beadandókat, a pályamunkát, a szakdolgozatot, e téren kifejezetten virtuóz skilleket szereztem. És aztán meg kellett tanítani érettségi dolgozatot írni az ifjakat. Ott lesz egy ismeretlen novella vagy vers, ne fossál. Mit lehet elmondani bármely szövegről, érvényesen. Mi lila belemagyarázás, mi valódi, tartalmas állítás, hogyan teremts összefüggést azzal, amit már tudsz. Kerüld a giccses méltatást, romantizálást, töltelék-mondatokat.

Levethetetlen ez. Ilyen alapon van kritikám a túlhevülő vagy fikázó cikkekkel kapcsolatban: nem szeretem a tényeken alapuló témákban az elfogultságot, de még a véleményműfajban sem bírom a mindent jóra (vagy épp rosszra) magyarázást. Ott valami akarás, érdek, ideológia, dogma van. Bővebben…

ketogén életmód: tévhitek

A ketogént gúnyos, szájhúzós támadások érték, ezért én most megvédem a ketogént.

Ha rohansz, akkor a lényeg:

gyermekeinkre sapkát adunk, mert hideg van, mi is sapkát veszünk, didergünk a buszmegállóban — na de Schirilla mégiscsak átúszta a jeges Dunát, mégpedig többször, dokumentáltan és meg nem betegedve. Bővebben…

ki a feminista?

Másról terveztem írni, de akkor egy kicsit tolom a félkészeket, és reagálok az aktuálisra, mert nagy a felháborodás.

Itt van az előzmény:

https://www.facebook.com/csakazolvassa/posts/932647383496737

Én nem értem, mit vett magára a tegnapi posztból Rita, és hogy akkor ő most az asztalverők vagy a Gumiszoba mellett áll-e ki ezzel, vagy csak nem érti a posztomat, vagy a személyes ellenszenve árnyékolja-e be az érvelését.

“legalább ne tegyél nekünk keresztbe ezekkel a folytonos mozgalomekéző posztokkal”

Nem értem, ki a nekünk, és ki vagyok hozzá képest én, és ki helyezett engem oda. Szeretném, ha aki bírál, nem egy homályos, ám legitim “mi”-ként, hanem egyes emberként tenné.

Én nem változtam meg, ellenben sokan készek voltak engem régen is, most is félreérteni, csak azt látni rengeteg megnyilvánulásomból, ami épp jól jön nekik.

Nekem a legfontosabb a gondolkodásom és megnyilatkozásaim függetlensége, a szabadság garanciái. Nem engedem, hogy más írja elő, mit gondoljak és mi legyen a blogon, viszont igyekszem élményszerűen, elgondolkodtatóan és motiválóan, valamit rendszerkritikusan kezelni minden témát, és erős szövegeket írni. A feladatom ennyi.

Bízom benne, hogy aki itt olvas, nézelődik, kapcsolódik, ezért van itt, érvei tartalmiak és valódiak lesznek, az életutak, helyzetek különbözését pedig el tudja fogadni. Tényleg, nem csak úgy tesz, mintha, hogy aztán beszóljon az izmokra vagy a lakásom belmagasságára. Bővebben…

asztalverők

Én aztán jogvédek és kiállok. Tényleg. És nem csak érvelek meg lájkolok. Ráállok a kerekesszékes piktogramra a parkolóban, és nem tud mit csinálni az életerős terepjárós.

És mélyen hiszek abban, írtam is ilyeneket, hogy aki elnyomott, annak ab ovo van igaza, mindenképpen igaza, akkor is, ha kiabál, és akkor nem őt elemezzük.

Csakhogy ez a nézőpont és beszédmód nem használható teljes bloggerségünkben, és életünk minden helyzetében sem. S aki akkor használja, amikor neki jól jön (mert ő az elnyomott, és akkor rá lehet pirítani akárkire), az el van tévedve. Bővebben…

ne szidd magad

Olvasom ezt:

http://wmn.hu/2015/10/22/ne-szidd-magad-21-napig-csatlakozz-a-wmn-uj-kihivasahoz/

Olyan kedves ez, közösségi, megerősítő. Vicces lehet végigcsinálni, frankón bevinném ám ofőre az osztályomnak. És az egész Wmn.hu is olyan jó hangulatú, falat kenyér.

De ha belegondolok, nem értem ezt, komolyan. Hökk volt olvasni. Bővebben…

elváltatok?

Magamba néztem most, és másokat is látok. Hirtelen, élesebben. Kognitív disszonancia ez, a javából.

Az van, hogy a Julis focira jár a suliban, hetente kétszer, van már meze is, tényleg nagyon nívós az edzés, meg hát én focistacsalád sarja vagyok.

Nekem nagyon tetszik az edző, fess és okos és jóindulatú, egyébként újságíró, és már megint egy fiatalabb férfi (négy ilyen volt mostanában), de mindegy persze, nem nyomulok, lásd a szombati posztot, tartok már ott, hogy ne legyek teher, illetve folyamatosan küzdök ezzel, de jól állok. Bővebben…

tanuljunk magyarul! 25. — van egy volt osztálytársam

Akkor már Fehérváron laktunk, ő amúgy debreceni volt…

Tamásnak hívták, nagyon szerettem.

Amikor az ember múlt időt használ, akkor mindig lesz egy okoska, aki rászól: miért, már nem debreceni? Már nem úgy hívják?

Sőt: miért, már meghalt?

És úgy érzi, de jót mondott, ő most segített helyesen beszélni.

Vannak ilyen műszaki értelmiségiek, szerintük a szónak és nyelvtani formának egy jelentése lehet, és minden legyen 1:1 megfeleltethető, logikus. Őnekik van bajuk a műanyag üveg, a betontalpfa és társaival is. Mert a beton, az nem fa! Bővebben…

teher lettél

Nekem is teher. Nekem is reagálnom kell. Nekem is kínos.

Nem szabad teherré válni, soha, senkinek.

Voltál már teher?

Egy másik emberen?

Elragadott már a romantikus elképzelésed, a forgatókönyved úgy, hogy arról őneki nem volt tudomása?

Szőttél-e sztorit köré úgy, hogy neki fogalma sem volt erről (vagy épp már nemet mondott), vártad-e el és képzelted-e el, hogy ő is rád gondol, azt találgatja, mi lehet a foglalkozásod, hol laksz és mit csinálsz épp? Ki ez a rejtélyes, nagyszerű lány?

Gondoltad-e már valakiről, aki szimplán kedves volt veled, hogy fontos vagy neki? Minden jel ellenére, mégis? Voltál ennyire empátiátlan és önös? Bővebben…

egy se bírta mondani

Írja nekem a nembuta és nem rosszindulatú olvasó, és ő névvel és ismerősként, egyenesen, hogy figyelj, ha ennyien mondják, hogy ellenszenves, nagyképű, amit csinálsz, akkor hagyhatnád ezt a dacot, hogy te akkor is úgy. Tényleg gondolj már bele, milyennek hat ez kívülről.

Ez? mi? Miről beszélünk egyáltalán?

Mert én úgy élem meg, Bővebben…

mit beszéltek? 2.

2015 novemberére nyúlik vissza a történet
A tegnapi poszt folytatása, egy másik melléklettel.

Azzal, hogy azt kérték, ne vitassunk meg ilyen témákat az e-mail listán, azt akarják elérni, hogy ne legyen vita, véleménycsere egyáltalán, s amire az e-mail lista különösen alkalmas: mondandó kiérlelése, csendesek szóhoz jutni hagyása, elmélyült átolvasás. Ne kelljen jó mondatokban kiállni, vállalni, hogy mit miért csinálunk. Jó az úgy, indoklás nélkül. És ne legyen hangulat.

Akinek baja van, menjen be, keresse a tanítónőt, kérjen időpontot. Akkor mindjárt nem lesz baja.

Vagy beszéljük meg egymás között, csak szülők.

Mit beszél?

Belénk van fojtva. Ne szóljunk, ha gond van, mert megjárjuk, le leszünk hurrogva. Le vagyunk. Megkérdőjeleztük a kompetenciát. Bővebben…

mit beszéltek? 1.

most már jelszó nélkül

kiterítenek úgyis

2015 ősze

Azt mondták, amikor áprilisban csalogatták az elsősöket ide a dombaljába, hogy itt megcsinálják, amit kell, a napköziben, nem lesz otthoni lecke, nem visszük haza a táskát. Az elsősök ne legyenek hajszolva, prés alatt, szeressék meg az iskolát, legyen sikerélményük, csak szép nyugodtan. Négyig úgyis bent kell lenniük.

-Ök.

Az igazgatónő mondta mindezt. Megnyerő volt. Kis, békénhagyós, normális iskola! Nem “versenyistálló“. Bővebben…

mit kezdjünk a kognitív disszonanciával?

Én például, mert a blogger magából dolgozik, tudom, hogy a tejtermék (valószínűleg) nem tesz jót nekem. Szándékosan nyitok egy ártatlan példával.

Nekem fontos szempont, hogy mi tesz jót nekem. Azt mondjuk nem tudom nagyon pontosan, hogy mennyire tesz rosszat, és nem is teszek erős állításokat erről, de sok jel utal arra, hogy nélküle jobb lenne. Sok mindent letettem már így, lassan, magamtól. Megtudtam, észrevettem valamit, érdekelni kezdett: jé. Amúgy intellektuálisan. Nem úgy tudtam meg, hogy olvastam egy könyvben, nem is úgy, hogy elmentem egy előadásra, vagy valaki rámszólt, hogy Így Van. Nem nekem mondták. Nem kapcsolhatott be bennem a védekező gyerek: anyu, ne szidj. Egyszerűen magától összeállt a kép: ráakadtam valami honlapra, és a kép félig intuitív volt. Nem is olyasmi volt, hogy meg kell tennem valamit, mert rákényszerülök (noha a kényszerek gyakran egészségesek, egyben tartanak, a túl sok lehetőség, a túl sok szabadidő széteséshez vezet). Valami gyanúm lett, és kipróbáltam kíváncsian, magamnak.

Hát akkor mi van a tejtermékkel?

Ehhez kell a kognitív disszonancia elviselésének képessége: tudom, mi az ábra, valószínűleg az az ábra. Jót akarok magamnak. Tudom azt is, hogy megtehetném, hogy elhagyom a tejtermékeket (azt már pont miért ne?). Mégsem teszem meg, valamiért. Bővebben…

képeken az énem

Hűha, nem volt poszt kedd óta, egy kicsit zavarosak a napjaim — látom ám, hogy mire kiteljesedett a fotótár (a képek kedden készültek, folyamatosan küldi át őket Anita), megtizenötszöröződött az óránkénti kattintásszám.

Ez még engem is meglepett. Bővebben…

a vita nem baj

, de ez így önös mundérbecsülete-védelem, hergelés, rámuszítás — nem sok értelmét látom, és nem tartom sem emberileg, sem szakmailag szép húzásnak az alimento.blog.hu bloggerétől, hogy így tett célponttá, láthatólag sértettségből.

Ez a poszt, amit most olvastok, november 9-iki.

Én vasárnap este, 15-én ovastam el végül az ottani kommenteket, a 8-iki írás alatt.

Eléggé döbbentem azon, ami ott folyt ellenem. Sándor, ezt te szabadítottad ki a kommentelőkből, a pszichopata négynevűből, és a látszólag mérsékeltekből, ugyanúgy ekézőkből is a magukét — a te sértettséged és személyeskedésed, ami méltatlan olyasvalakihez, aki ennyit hivatkozik a tudományra. Én legalább egy szenvedélyes laikus (meg irodalmár és publicista) vagyok.

Most már 21. van, és engem ma Sándor letiltott. Gondolom, azért, amit itt írok, a blogomon.

Úgyhogy te ne játszd el a mértéktartó felelőst, mert se a ketogénnel, se a személyemmel nem tudsz mit kezdeni, valóban vállat vonni, viszont hisztérikusan reagáltál.

A kommentem szövege egyébként a következő volt (arra reagálva, hogy tegnap törölte a mocskolódó kommenteket):

Én is köszönöm.

*

A laikus beleszól? Én nem szóltam bele Sándorba, se a tudományba. Neki az volt az első válasza, hogy inkább térjek át a VLC (very low carbra), mert az változatosabb. Pedig én nem is kérdeztem ilyet. És ő vonta kétségbe aztán az én “szubjektív valóságomat”, amin azt kell érteni, hogy felhasználóként mondtam el, hogy hibátlanul gyönyörű a vérképem. Valójában: nem hiszi el, mert nem akarja elhinni, mert az igazságom zavaró (mert ha megfontolná pl. Peter Attia orvos ketogén blogját, akkor kizökkenne a magabiztosságból, több más kényelmetlen kérdéssel és válasszal is szembesülne), s ha el is hiszi, korlátozott érvényűnek tartja, noha, mint annyiszor hangsúlyoztam: n = 1, rólam van szó.

Én nem vagyok tudós, és ez nem szakblog. Én átformáltam a testem, az egész folyamat lényege és eredője az öröm és az önkompetencia, és felőlem most már azt mondanak a dokik (akik egyébként nem tudtak rajtam segíteni, akik hírét nem hallották annak, ami már rutinos eljárás boldogabb országokban, és akiknek egyébként a szigorú tekintete előtt is megállnék a vérképemmel), amit csak akarnak. Ha ez nekem jó. És jó. Én fogom tudni, meddig jó, a legapróbb rezdüléseket is, őket meg nem is érdekli, ezért nem fogok többet magyarázkodni, és nem adom át senki közönyös kezébe az egészségemmel kapcsolatos felelősséget.

Nem foglalok állást semmilyen tudományos kérdésben — én ketogén diétázom, sportolok, és — sok más téma mellett — írok róla, mert revelatív élményeket szereztem, mert van más út, és a szabad, emberhez méltó ember olyanon jár, és nem ijesztgethető. Nem, nem gondolom, hogy ez akkor tudóssá avat, nem hiszek az egy igaz útban, és nem vagyok ortorexiás sem — tévedésből és rosszindulatból eredő vád mindhárom (egy kommentelőé).

Nem bántottam senkit, nem kötözködtem, a Sándor által képviselt rendszerről, a kritikátlan lojalitásról, a szkepticizmusnak és ködpiszkálásnak nevezett hiányos érvelésről és hangulatkeltésről nem most lett lesújtó véleményem, és nem megyek bele szócsatákba. Remélem, eljut így is az érdeklődőkig a lényeg.

love your body, do

Most meg ez van:

Képernyőfotó 2015-11-08 - 11.41.49

Jó, ugye?

Vagyis, illik lájkolni, ha az ember a neten feminizálódott.

Miért is jó ez?

Emlékszem korábbi önmagamra, tétován én is örvendeztem volna, és egyébként most is. De most az is érdekel (önreflexió): minek is örülök pontosan?

Két éve úgy gpndoltam, hogy nem baj az, ha a karcsú combúak kirekesztő elitizmusát megbolygatják egy kicsit egy ilyen gesztussal.

Viszont azt már akkor is tudtam, hogy ha engem zavar a negyvenkettes méretem, akkor azzal kell kezdenem valamit, avagy megtanulni vele elégedettnek lenni, valóban, és mindentől függetlenül. Nem rájuk mutogtani, amiért nem tetszünk magunknak. Ehhez nem volt pofám valahogy. Bővebben…

dr. doktor, majdnem naggyal írtam :)

Elolvastam tegnap a Páros kintorna egészségblog interjúi közül vagy tízet, és igazi reveláció volt. Rég éreztem ilyet: amiket én test, táplálkozás, sport témájában rendszerint olvasok, azok a már ismerős dolgokat viszik tovább, árnyalják legfeljebb. A lecke elsajátíttatott, már inkább szintentartó olvasmányok ezek, hogy-is-van-ez, megnézem újra, amúgy meg élem, ahogy jónak látom (és ahogy sikerül).

De ez, ez most sok újat mondott.

Ez egy paleó-ketogén blog, de nem elsősorban arról van szó rajta, hogy mit hogy érdemes csinálni, hanem interjúkat közöl: mindenféle foglalkozású emberek, köztük orvosok mesélnek az életükről, a szemléletük alakulásáról, a betegségeikről, és itt nem baj, hogy az állításaik sok tekintetben ellentmondóak, olykor ki is zárják egymást.

Újságírói értelemben egészen ragyogóak az interjúk. Bővebben…

a szakértő beleszól

nincs bagoly és pacsirta, hanem enervált, önvisszaélő meg aktív, egészséges ember van

Mostanában változatos formákban szólt bele a Szakértő. De én nem hallgatok senkire, nem kérek okoskodást.

Elmesélem itt kommentben, hogy megmértem futás előtt és után a cukromat, és legnagyobb hökkenetemre nem megette a vércukrot a futás, hanem felnyomta a duplájára, úgy, hogy nem ettem semmit, én nem viszek be egyébként sem szénhidrátot gyakorlatilag. Honnan lesz a cukor, mi emeli meg, és mire jó?

Jön a kommentelő, magyaráz erről valamit, nem, az nem lehet úgy, jellegzetes aspiként elmagyarázza nagy fitogtatva a szénhidrátok fajtáit: “tudsz követni?”, a vége az, hogy kioktat, ellenem magyarázza, hogy a ketogén veszélyes, és lám-lám. Megtudom, hogy kvázi alkoholista vagyok, csak nekem a keton az alkoholom, valamint a keton büdös, mint a macskaszar. Nagyon sok idegen szót használ, imádja, hogy ő, a férfi okos, én meg nem. “Próbálom úgy írni, hogy megértsd.” Komolynak hangzó mondatokban durva tévedések (például az éhezési ketózis, a táplálkozási ketózis és a ketoacidózis összemosása, ezt egyébként orvosok is csinálják).

Magyaráz nekem az egészségügyi végzettségű ismerős, ő már csak tudja: a protein tönkreteszi a májat, és ez az ér itt a karomon, ez aggasztó, hozzájuk rendszeresen hoznak be tökrement testépítőket. Kezében cigaretta, a testén huszonöt kiló fölösleg. A sporttal van baj, világos.

Érdekel a dietetikus blogja, és árnyaltnak is találom, de nincs tapasztalata a ketogénről, viszont ekézi. Ha pedig leírja – nekem válaszolva – ezt a mondatot:

A tudományban az a szép, hogy a valóság nem attól függ, ki hogy érzi magát. A ketogén étrenddel kapcsolatban a tények nem attól lesznek tények, hogy kipróbáltam-e vagy nem és nem attól, hogy valaki jól érzi magát tőle.

— akkor úgy érzem, itt valami alapvetően nem stimmel a mentalitással, és nem hagyom, hogy a Tudomány és a Szakértelem vonják kétségbe azt, amit a magam testéről biztosan tudok. Ez a Tudomány nem értem van, nincs köze hozzám, nem az embert szolgálja.

Nem hallgatok én már senkire, akitől nem én kérdeztem, és aki nem hiszi el az önkompetenciámat. És ha látványosan szarabbul is van, akkor meg biztos nem. Bővebben…