de hát nem is autista!

Olvasom a Threadsen, hogy egy nő követeli vissza a pénzét az American Airlinestól, mert hiába upgradelte a jegyét, hogy biztosan kényelmes legyen a sokórás repülése, beültettek mellé egy kétszáz kilós férfit, akin nem volt felső (félmeztelen volt), bőven átlógott a panaszos székére, ráadásul erősen izzadt, szar- és fűszaga volt. Ilyenekből lesz még feszkó a következő években, annyit mondok, mert a légitársaságok minden módon bevételt növelnek, utasokat zsúfolnak a lehető legkisebb helyre, miközben az amerikaiak nem tudták megfékezni a szélsőséges elhízást a csodagyógyszerekkel sem. A légiutas-kísérők nyilvánvalóan féltek a férfitól, nem avatkoztak közbe annyira sem, hogy öltözzön föl.

Na, ez alá írta kommentben egy másik felhasználó, hogy ő is beszorult egy repülőútján egy nagytestű mellé, aki középen ült, a panaszos pedig a folyosónál. Az ablak mellett viszont volt egy szabad hely, így a kommentelő felvetette, hogy üljön már beljebb, és akkor kicsit átlóghatnak mindketten középre, de a férfi mondta, hogy az ő jegye középre szól, és azt is, hogy autista. Ekként nehezére esik eltérni a szabálytól – és jól kibaszott a nővel.

Nem értette, hogy nem kell szögletesen felfogni, ami elő van írva a jegyen, hiszen ott a valóság. Kézenfekvő a megoldás, ami neki is kényelmesebb lenne. Vagy talán értette, de megtehette az autizmus felkiáltással, hogy leszarja, mit akar a másik.

Bővebben… →

mit akarnak a nők?

Tömegnek tűnni abortuszügyben a Parlamentnél!

“A nők” hosszú hetekig hirdették az eseményt, készültek, hogy a főváros központi terén kifejezzék, mit akarnak: az Isztambuli Egyezmény ratifikálását.

Én is fontosnak tartottam a ratfikálást valaha, tizenvalahány éve, sürgettem. Azt mondták, ez fontos.

Miért nem sürgetem már?

Minden, ami benne van és értelmes, megvan már a törvényeinkben: van külön kapcsolati erőszak tényállásunk is. Be kéne tartani a törvényt, nem újabb jogi kényszerzubbonyt húzni az országra.

A Fidesz nem nőellenességből állt ellen a ratifikálásnak.

Hanem azért, mert

Bővebben… →

rövid posztok hete 2.: miért ne higgy automatikusan az érintetteknek?

Nemrég a Wikipédia-szócikkembe transznemű aktivisták (Balta Fruzsina, Hegedűs Bálint) beleszerkesztettek egy TERF-szakaszt gondos lábjegyzetekkel, bosszúból, hogy célponttá tegyenek. E poszt linkjét is beszerkesztem majd oda.

Nem én írtam, de az álláspontot osztom a magyar szcéna ismeretében a magukat nőnek mondó férfiakról. Fontos, hogy mindez a magyar olvasókhoz is eljusson.

Az aktivisták névvel-arccal csupa szimpatikus, együttérzést generáló, ártalmatlan állításokat tesznek: hétköznapi emberként ők csak élni szeretnének békében, de bántják őket a tudatlanok/gyűlölködők. Ez csak reklámszöveg. A névtelen csoportjaikban elengedik magukat, és megmutatják valós, borzalmas motivációikat.

MarieCate Delvey és Róisín Michaux összegyűjtik a beszámolókat: a perverzió tipikus és tömeges. Ismerek transzkodó férfiakat én is, beszélgettem velük, olvastam regényeiket. Nagyon durva. Nem az a kérdés, őszinte-e (szenved-e). Amit enged magán elhatalmasodni, az a normális (bűnözésmentes!) életviteltől eltántorító, nőgyűlölő parafília. Természetesen rossz nekik: ilyen késztetésekkel élni pokol – de ez nem a társadalom hibája.

Bővebben… →

rövid posztok hete 1.: miért NE menj “önismeretbe”

Már az idétlen rag is…! TerápiáBA mennek, tehát analógiásan önismeretBE is.

Úgy értve, hogy butus megmondókat követnek BE, gagyi sikerkönyveket vesznek netes trendek alapján, onnan “értik meg magukat”.

Nem valami pszichológuszseni ébreszti őket rá négy év alatt ötmillióért. Elmélyült gondolkodás sincs. Semmi önálló, fájdalmas folyamat. Minden kontent. Tucatemberek tucatproblémái: én is szuszogok álmomban, milyen pontosan írja!

Kész, tetszetős paneleket mondanak fel, “megértették magukat”. Továbbosztják kontentnek, élvezik a lájkokat.

Tele a facebook: a férfiak szexuális frusztrációja, ki a vonzó férfi, miért válnak el a nők, miért nem nősülnek a férfiak, miért élnek egyedül fiatal nők, és hogy akarnak-e gyereket (és miért nem).

Aki a neten okoskodik, az vagy a saját sztoriját meséli: akkor lesz tétje annak amit ír, és a mondataiban szenvedély. Vagy pedig hűvös kívülállóként: kócsok, mentorok, Angéla. Gyerektelen nevelési tanácsadók. Csóró pénzügyi szakértő. Ő tanulta ezt, van ilyen tudományág, “rálát”. Általában, elméletben beszél “jelenségekről”, ezt mondhatjuk.

De nem mondjuk.

Rendkívül ízléstelen azon háborogni, hogy miért szerelmes valaki más, “túl van ez hangsúlyozva”, miközben az illető nem élte meg soha. Öregasszonyként verni az asztalt az abortuszért, fiatal nők döntéseibe károgni, miért vállal gyereket. Kövéren-lustán aggódni azokon, akik túledzenek, szúrják magukat szemaglutiddal, anorexiásak. “Külső, józan szem?”

De a sajátélményesek is döbbenetesen torzítanak, elfogultan.

Mind önigazol. Magáról ír és magát keresi, védi mások szövegeiben. Ugrik, hogy őt elnyomják.

Bővebben… →

áldozatipar (folytatás) (2.)

Nagy elánnal kezdtem írni a leleplezést, mert az általános naivitás és érzelgés és a Sanyika-ügy dicstelen kimúlása közepette reválációnak tűnt közölni, hogy

a súlyos személyes válsággal küzdő emberek nem hősök

(idáig kb. Feró Dalmát idézem ebből a cikkből),

sőt, inkább manipulátorok: a szenvedésük mutogatásából és az önfelmagasztalásból jelentős hasznuk származik. Akár sztárrá válhatnak, kattintást generálhatnak, személyes krediteket (hitelességet) szerezhetnek, és megússzák a trashkontenttel járó közröhejt is, hiszen KI NEVETNE EGY BETEG EMBEREN? Sőt, kinek jut eszébe a lájkkoldulókról bármilyen bírálat? A meghatódó közönség észre se veszi, ha az efféle sztárok tehetségtelenek, ha alkalmatlanok kinyilatkoztatásokra. Ha csakis önmagukat képviselik, ragozzák, fényezik, és szemérmetlenül hódoltatnak maguknak.

Bővebben… →

áldozatipar

Újabban népszokás, hogy a népek a kommentjeikben vádaskodnak, és felismerhető emberekre panaszkodnak: rokonokra, kollégákra, főnökre, randipartnerre. Gyakran azok posztjai alatt, akik a traumáikról üzemszerűen írnak, és bevételt, hírnevet szereznek így. A kommentelők a panaszposztra licitálva “velem is hasonló történt” felütéssel mesélik el a sajátjukat. Ez meg is emeli, komolyabbá avatja a bagatell sértődést. Forrás: a kommentelő. Fú, mindenkivel rettenetes dolgok történtek ám: bedrogozás, gyerekkori erőszak, zaklató ex, munkahelyi fúrás, félrekezelő orvosok, csalók. A történetekben közös, hogy soha semmiért nem felelős az, aki elmeséli.

Ez se volt régebben. Nem így. Szégyenlősebbek voltak, most meg egyenesen élvezik. Ez persze mind nem zaklatás, dehogy, hát ők áldozatok!

A viselkedés a wmn-hez és hasonló energiájú felületekhez kötődik. A nem okvetlen művelt, viszont önsajnálatra, érzelmeskedésre bármikor kapható szerzők tették refrénné a bántalmazás, bullying és zaklatás szavakat. Sajnos, ezek hatalmas problémák napjainkban! Rendszeresen az olvasók gyerekeire, iskolai csúfolódásra hivatkoznak sunyin, majd akkor hadrendbe állnak a “bullying” ellen.

Az kap rá erre az össznépi szörnyülködésre, aki a neten ingert keres, mert a saját élete elakadt, üres.

Ha tehát a wmn-es szerzőket valaki bénának, ártalmasnak, imposztornak tartja, ki meri őket elemezni vagy röhögni, akkor nyilván BÁNTALMAZÓ.

Bővebben… →

demográfia: gyermekkacagás, aszályos disztópia, önkéntes kihalás

Van most minden. Főleg aszály.

Bővebben… →

miről szólt a szomszédok? 1.

Újranéztem. Igen, a 311 részt. Először összefoglalom a 13 évig képernyőn látható teleregény jelentőségét, érdekességeit, nosztalgiázom és némi bírálattal is illetem, majd a második részben kisszótárformátumban hozok jellemző, elgondolkodtató és szórakoztató példákat a sorozatbeli jelenségekre, abortusztól zsaruig.

A Szomszédok 1987 májusától kéthetente átlagosan fél órában volt képernyőn csütörtök esténként, és mintegy hatmillión nézték.

Mi családilag nem. Én egy-két epizódot talán. Az ismétléseket sem. De így is tudtuk, ki Magenheim vagy Etus! Mindenki tudta. EZT JELENTI X GENERÁCIÓS MAGYARNAK LENNI. A teljes történetet most, az elmúlt fél évben fogadtam be olyan estéimen, vagy utazásokkor, amikor más dolgom nem volt, csak zsibbadni.

Alapvetően három család élete a mitológia az első emeleten: Vágásiék és rokonaik, Magenheimék és Etus, Takácsék és unokájuk-unokavejük. Vannak még fő karakterként magányos nyugdíjasok, és rengeteg mellékszereplő.

A teleregény stabil megélhetést biztosított kezdő, mellőzött és legendás színészeknek egyaránt. Összesen 1400 színészt foglalkoztatott és még 600 statisztát. Gyakran az utca, a piac gyanútlan emberét láthatjuk a háttérben, néha komoly bakiparádé, ahogy viselkednek, integetnek, például a kezdeti időkben Koltai János és Frajt Edit hátterében a Felszabadulás téren.

Bővebben… →

tizenkilenc közkeletű sirám 5.

Vegyes maradék. A sorozat többi része itt, itt, itt és itt.

a plakátoktól féltek a gyerekek

Bővebben… →

miért NE legyél kedves?

Babarczy Eszternek

Mert ő ihlette ezt a posztot. Ő részben filozófiai, részben közéleti, részben gyakorlati gesztusként elindította a kedvességprojektjét, és ennek jegyében naponta ír a Facebookra.

Eszter nem tartozik a lincselőim közé, semmi köze amazokhoz. Nem haragszom rá, csak nem értek vele egyet. Kritikus véleményemet ezért ehhez illő tónusban írom.

Adekvát akarok lenni.

Bővebben… →

de akkor most hazajönnek?

Most majd boldogan visszatér a visszaszerzett hazába, édes anyaföldjére a sok emigráns, akit elüldözött Orbán maffiaállama?

Nem, nem fognak hazajönni. Ugyanis nem azért mentek el.

Bővebben… →

miben tévedtem?

Senki nem tudta előre. Mindkét nagy párt szavazói között nagy a döbbenet: a tiszás tömeget is meglepte a kétharmad. Utólag mindenki mondja, hogy hát persze, meg gúnyolódik azokon, akik nem ezt várták. De tegnap még ők is remegtek, és ebből posztot gyártottak, mindenük fáj, tépkedik a körmükről a bőrt (és nem jelölt volt!), nem tudnak aludni stb.

Mi történt? A diktatúra ledőlt.

Egy választáson. A diktátor pedig kilenc órakor gratulált a győztesnek.

Nem tud többet ártani a magyaroknak a hatalom (értsd: választásokon a magyarok által többször is elsöprő többséggel megválasztott párt).

És elmenekült mindenki helikopteren, ugye.

Az orosz beavatkozás ellenére is sikerült!

Magyarország tehát demokrácia! Ez jó.

Miben tévedtem?

Bővebben… →

emberi, értékrendi és politikai krédó

sok javítás

Sokan lettünk, megugrott a látogatószám, olyan IP-k járnak itt, és sokkal többen (de nem gyanús országokból), akik nem szoktak. A barna oszlop az egyedilátogató-szám a narancssárga kattintásokon belül:

Ezért most tisztázok egy s mást, mert sok az új látogató, facebookos követő is, és a félreértelmezés is.

Egy kommentelő mint értelmiségi fideszest dicsért engem, pusztán azért, mert érezhetően nem komálom a jelenlegi agyeldobós őrületet és annak celebkedő vezérét, a kritikátlan ajnárt.

Bővebben… →

hat irritáció

Viselkedések, mentalitások, emberek, akikkel nagyon nehezen vagyok.

aki “inspirálódik“

Igen, vannak ilyen emberek: ők egyedül, intuícióból vagy Google alapján nem tudnak kitalálni egy edzést, egy szőrtelenítést, egy diétát, egy hobbit. Megbeszéli a fodrászatban, felteszi a kérdést a csoportban, az kell neki, ami biztos, bevált, ami a legjobb. Utóbb a tanácsadóknak panaszkodik, hogy nem sikerült így se! Alfaja: ha valamit három napnál tovább csinál, azonnal oldalt, módszert alapít rá. Mások véleményei között lavírozik.

aki egy ideig tudja, hogy lusta, szorong is miatta, aztán ráfogja az ADHD-re

…és mivel megvan a Szent Magyarázat, az Etikus Identitás, a könnyítés, egyre gyakrabban “nem bírja” a munkát, “nincs kedve” az emberekhez, “megterheli” a helyzet, “elfogynak a kanalai”. A neten sok ilyen vélemény kering, ezek az emberek förtelmesen hiúk, buták és rosszindulatúak. Aki enged a felmentő magyarázatnak, mind elzüllik, még kaotikusabb lesz az élete. Mindenki lusta egy kicsit, élete élete egyes szakaszában vagy állandóan. Mindenki tudja, hogy mennyivel könnyebb reggel nem kelni fel, és van, aki meg is teheti (én is, mert délután tartok órákat). De akinek kéznél van a hivatalos magyarázata azon el fog hatalmasodni. ne akarj “diagnózist”! Drága és kamu, csak rosszabb lesz az életed tőle. Ha tablettákat is adnak, akkor biztosan.

Bővebben… →

a kollektív hazugság

Egyre többen vesznek részt benne, és kényelmes nekik. Nem szégyellik.

Két fajtája van: amikor tudják is, hogy hazugságban vesznek részt, mégis sulykolják (ez a gonosz fajta), és amikor nem tudják, de a közösség gátolja, hogy bármelyik tag felismerje a hazugságot, vagy lefojtja, hogy ha már felismerte, akkor ki is merje mondani.

Régebben a hazugságba beszállni ciki volt: butaságnak, tájékozatlanságnak, önzésnek tűnt. Sőt, a hiszékenység, felületesség, hozzá nem értés, túllelkesedés is kínosnak számított. Ma már büszkén írogatják ki mindenhová, egyenesen mámorosak a közösségi hazugság élményétől.

Három példa.

1

Emlékeztek, amikor (2006-7-ben) a népek tömegesen, botránkozva pampogtak az új, alacsonypadlós Combinók ellen? Az sem volt akadály, hogy a felháborodó soha nem járt Budapesten, csak lehessen morogni. Hogy néz ki (!) az új villamos? Nem úgy, mint a régi, amit már megszoktak! A bevezetési szakban volt gond az ajtókkal, a felsővezeték sem mindig működött – de semmi belátás, semmi türelem, hosszú távú gondolkodás, semmi optimizmus nem volt. Ja, és nincs benne klíma (akkor még)! Miközben egyetlen járműben sem volt. Emlékszem a döbbenetre: ti ezt szidtátok? Mit higgyek el akkor nektek? Aki ennyire nem tud semmit értékelni, az csak ürügyet keres. Az igény a háborgásra állandó, meg kell találni hozzá az okot.

Bővebben… →

erő és gyengeség

sok javítás

Döbbenten figyelem a híradásokat és reflexiókat a “megvert” “ellenzéki” “fiatalasszony” ügyében. Küldtétek többen, és mások is kérdezték, nőként mit szólok hozzá.

Azt szólom: minden az, aminek elsőre érződik, de nem a habzó mondatokból, hanem a gyomortáji megérzéseid alapján.

Ez egy ordas nagy kamu. Egy történet, amit felhasználnak.

Ki fog derülni több, lényegi pontjáról, hogy egyáltalán nem úgy volt (akkor majd lehet a patriarchális rendőrségről ontani a posztokat!).

Bővebben… →