Tömegnek tűnni abortuszügyben a Parlamentnél!

“A nők” hosszú hetekig hirdették az eseményt, készültek, hogy a főváros központi terén kifejezzék, mit akarnak: az Isztambuli Egyezmény ratifikálását.

Én is fontosnak tartottam a ratfikálást valaha, tizenvalahány éve, sürgettem. Azt mondták, ez fontos.

Miért nem sürgetem már?

Minden, ami benne van és értelmes, megvan már a törvényeinkben: van külön kapcsolati erőszak tényállásunk is. Be kéne tartani a törvényt, nem újabb jogi kényszerzubbonyt húzni az országra.

A Fidesz nem nőellenességből állt ellen a ratifikálásnak.

Hanem azért, mert

1.

Az egyezmény szövege beemeli a jogba a „társadalmi nem” (gender) fogalmát. A nőt és a férfit társadalmilag felépített szerepekként érti, azaz nem biológiailag, ezek szerint férfi is nő, ha annak érzi magát, és innentől (ezt én mondom) jönnek a travik, a nőjogoknak nincs értelmük. A genderkoncepció látványosan bukott meg tavaly a briteknél, és az egész fejlet világban kezd visszaszorulni, balos, liberális kormányok alatt is. (Ausztrália dermesztő kivétel, lásd a Tickle v Giggle per lezárását, Sall Grover utolsó fellebbezésének múlt heti elutasítását.)

2.

Az egyezmény előírja, hogy az iskolai tananyagba be kell építeni a „nem sztereotip nemi szerepekkel” kapcsolatos oktatást, azaz kaput nyit az LMBTQ- és gender-ideológiának az óvodákban és iskolákban, ezzel pedig csorbítja a szülők nevelési szuverenitását. Mindkét ideológia mélyen nőellenes.

3.

A szöveg megköveteli a „nemi identitás” (gender identity) alapú diszkrimináció tilalmát. Megütheted a bokád, ha nem akarsz egy öltözőben öltözni férfiakkal (akik magukat nőnek hazudják), csapatépítőn egy légtérben aludni velük, netán ha főnökként úgy gondolod, az ilyen beosztottal csak a baj van, nem vennéd fel, nem léptetnáéd elő, mert örökké külön elbánást, megértést, érzékenyítést, ideológiai műsort követel, panaszokat fog tenni. Épp Magasházi Gábor hosszú kálváriája, munkahelyi történetei mutatják meg, mennyire. Hosszú videókban mesélte, a versenyszférabeli munkahelyén milyen érzékenyítést, külön coming outot szervez a saját történetéből (imádták érte a kollégái, gondolom!). És hogyan oldotta meg, hogy Mónikaként szerepeljen a beléptetőkártyáján és az informatikai rendszerben, illetve volt története ottalvós céges eseményről, szobabeosztásról is.

Mindez jogilag fellazítja a hagyományos férfi-női felosztást és a létező családmodellt. Nem a konzervatívok, hanem a józan ész szerint.

4. A migráció kérdése. Az egyezmény előírja, hogy a nők elleni erőszak (vagy annak veszélye a származási országban) önálló menekültügyi okként ismerendő el. Így félő, hogy ellenőrizhetetlenül lehetne menekültstátuszt vagy tartózkodási engedélyt szerezni, megkerülve a szigorúbb nemzeti migrációs szabályokat.

Az egyezmény a nők védelmének köntösében valójában ideológiai programot (gender-elmélet) és a bevándorlást támogató szabályokat kényszerítene a nemzetállamokra.

Ez tehát a baj az egyezménnyel. Biztos vagyok benne, hogy a demonstráció szervezői sem nem olvasták a szöveget, sem róla nem olvastak, nem is értik.

Ezért vagy te ezen a blogon: én nem tettem emberekről, ügyekről, könyvekről olyan állításokat, amelyeknek nem jártam alaposan utána.

Ketten, Hajnal Edina és Murinai Angéla levelet is írtak a miniszterelnöknek, benne csúf vesszőhibával, utólag zsarolva a szavazattal, avagy, követelve ellentételezést. Repes a szívem, hogy már látják, vakon bíztak a Mr. Manben és most csalódottak.

A feltűnően, khm, intelligens és jó tollú Hajnal Edina szerint a papok keze a bugyijában van.

Annyira kemények, hogy kampányba kezdtek, és írtak egy e-mailt!!!

Íme a poszt és benne az e-mail:

Hétköznapi feminizmusom 

Murinai Angélával levelet írtunk Magyar Péternek, azért, hogy a kormány végre foglalkozzon érdemben a nőügyekkel.

Azért szavaztunk a TISZÁra áprilisban, mert mindannyian olyan országban akarunk élni, ahol a nők biztonságban vannak, és tiszteletben tartják a méltóságukat és az önrendelkezésüket. Ezért különösen felháborító, hogy a reprodukciós jogainkról az egészségügyi miniszter egyházi vezetőkkel egyeztet, miközben a nők hangja ismét háttérbe szorul. A szívhangrendelet ennek a paternalista gondolkodásnak a szimbóluma: a nő autonómiája mások döntésének rendelődik alá.

A kormánynak ratifikálnia kell az Isztambuli Egyezményt, ami azt is jelentené, hogy Magyarország vállalja a nők elleni erőszak és hátrányos megkülönböztetés felszámolását, és elismeri, hogy a nők biztonsága, méltósága és önrendelkezése az állam felelőssége. Ennek része a nőket elnyomó és hátrányosan megkülönböztető törvények és gyakorlatok felszámolása – így a szívhangrendelet eltörlése is. Ez végre világos politikai üzenet lenne: a nők teljes jogú, önálló és kompetens állampolgárok.

Ha te is azt gondolod, hogy a nők jogai nem várhatnak tovább, írd alá a levelünket Magyar Péternek! Link kommentben! A levél szövege:

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Tisztelt Magyar Péter!

Odaadtam Önnek a szüzességeszavazatomat. És vele együtt a bizalmamat is.

Azért tettem, mert hittem abban, hogy lehet másképp. Hogy Magyarország lehet olyan európai ország, ahol a szabadság, a jogállam, az emberi méltóság és az egyenlőség nem üres szavak.

Voltak jó jelek. Voltak mondatok, amelyek reményt adtak. Ezért vártam, hogy a nők ügye végre valódi politikai üggyé válik. De eddig a pillanatig ez nem történt meg.

Pedig a nők ennél sokkal többet érdemelnek! Olyan politikai képviseletet, amely nem beszél rólunk nélkülünk, és még véletlenül sem akar helyettünk dönteni. Ebben éltünk tizenhat hosszú évet, a NER-ben nemcsak a levegő fogyott el körülöttünk, de folyamatosan és lassan szűkítették a nők jogait, lehetőségeit, önrendelkezését.

És most ugyanezt éljük meg a szívhangrendelet körüli helyzettel kapcsolatban, ami különösen megalázó és méltatlan. A reprodukciós jog egészségügyi kérdés, amelynek felelősségét és összes következményét kizárólag a nők viselik. Az egészségügyi miniszter mégis vallási vezetőkkel tárgyal erről, akik a saját kommunikációjuk szerint a nők manipulálásáról és a hozzáférés elzárásáról egyeztetnek.

Egy olyan intézkedésről beszélünk, amely a nőket érintő egyik legintimebb és legnehezebb élethelyzetbe avatkozik be, miközben a női szempontok, a nők tapasztalatai és a nők autonómiája újra és újra háttérbe szorulnak.

A testi autónómia nyelvi átkeretezése életkezdeti etikává, itt a vesszőhiba fájdalmasan ismerős számunkra: a szómágia a nőgyűlölő NER egyik propagandaeszköze volt.

A kormány hivatalba lépése óta eltelt négy hónap alatt nem törölték el az embertelen szívhangrendeletet, pedig minden eszközük megvan rá.

Hogy történhet ez meg?

Mi nem ilyen politikai vezetésre szavaztunk.

Mi egy olyan európai Magyarországot akarunk, ahol a nők nem másodlagos szereplői a saját életüknek. Ahol a saját testünkről, az egészségünkről és az életünkről szóló döntésekben az autonómiánk nem alku tárgya, főleg nem életkezdeti etikai kérdés.

Ahol a nőket teljes jogú állampolgároknak tekintik, így felnőttként kezelik.

Ha egy nő az abortusz mellett dönt, miért nem hiszik el, hogy ezt a döntést alaposan megfontolta? Mitől gondolják, hogy orvos, pap, politikus jobb döntést hozhatna nála?

Képesek vagyunk kompetens döntéseket hozni a saját életünkről, nem kell hozzá se nyomasztás, se meggyőzés, se manipuláció.

Nem általános ígéretet kérünk, hanem konkrét intézkedéseket:

RATIFIKÁLJÁK AZ ISZTAMBULI EGYEZMÉNYT!

Ez nem szimbolikus gesztus. Az Egyezmény I. fejezetének 4. cikk (2) bekezdése egyértelműen kimondja: a részes államoknak el kell törölniük a nőkkel szemben hátrányosan megkülönböztető törvényeket és gyakorlatokat.

Ez politikai állásfoglalás arról, hogy Magyarországon a nők elleni erőszakot, a diszkriminációt és a nők kiszolgáltatottságát nem fogadjuk el. A szívhangrendelet ügye pedig pontosan megmutatja, miért van szükségünk olyan politikai vezetésre, amely a nők jogait és önrendelkezését nem korlátozza, hanem védi.

A magyar nők a változásért folytatott küzdelemben nem nézők voltak. Ott voltunk. Dolgoztunk érte. Szerveztünk. Kampányoltunk. Mentünk az utcára. Szavaztunk.

A 2026-os politikai változás a nők nélkül nem történhetett volna meg. Ezt Ön is tudja.

A nők a társadalom több mint felét alkotják. Mégis újra és újra azt tapasztaljuk, hogy amikor „nőügyekről” van szó, azok valahogy mindig hátrébb kerülnek a politikai napirenden.

Ezen változtatni kell. Nem majd egyszer, nem egy következő ciklusban, nem egy újabb üres ígéretben, hanem: Most!

Ön azt mondta, hogy egy új Magyarországot szeretne.

Mi is…

Egy olyan országot, ahol alapvetés, hogy a saját életükről nem döntenek nélkülük és semmiképp sem helyettük. Ahol a társadalom felének hangját meghallják és komolyan veszik.

Én odaadtam Önnek a szavazatomat és a bizalmamat.

Most azt kérem, hogy ezt a bizalmat egyértelmű politikai tettel viszonozza.

Ratifikálják az Isztambuli Egyezményt!

Mert a magyar nők ezt érdemlik, jár nekünk a biztonság, járnak az alapvető emberi jogok!

Tisztelettel,

Hajnal Edina és Murinai Angéla

*

A levelet emailben is elküldtem a miniszterelnöknek, ami a kampányunk első eleme.

A magyar nőknek szükségünk van Rátok! Együtt erősebb lehet a hangunk!

*

De szélvész kisasszony

végül nem ment el a beharangozott tüntetésre – főszervező létére, mert többszörösen is összekavarta a naptárát. Kis, jellemző momentum.

A levél hazugságon alapul: senki nem a nőket akarja korlátozni. Valódi etikai kérdésről van szó, hiszen az abortusz révén élő személy pusztul el, akit fogantatásától kezdve védelem és méltóság illet. Hogy az élet a militáns ateistáknak nem szent, az világos. Az is, hogy a hivatásos jóemberekben, a mindenre oly érzékenyekben fel sem merül a teljesen védtelen lény szemszöge, érdeke, és azoknak a nőknek a sorsa sem, akiket férfiak könnyű szívvel zavartak el, kényszerítettek abortuszra.

Magyarországon soha nem volt még ilyen könnyű jól dönteni a szexualitásodról. Kivel, hogyan, mikor, milyen gyakran, milyen fogamzásgátlással – senki nem szól bele. A bugyiban, méhben turkálás hazugság. Amit támogattok ezekkel a szólamokkal, az a felelőtlen, agyatlan, unalomból zajló, elköteleződés nélküli, “nem nagy ügy” szexuális aktusok népszerűsítése. Ez pedig férfiérdek.

Minden aktus nagy ügy. Szerintem. Szerintetek miért nem?

Azért is kamu a bugyis mondat, mert az abortusz nem a magánélet része: te az állami ellátásba mész, garantált jogot akarsz (és az abortusz nem is jog, a magzatnak van joga az élete védelméhez). Tudom, ezt a Fidesz akarta így, de mondd meg, Magyar The Man Péter ezt miért nem változatta meg?

Nem magányügy, mert a közös infrastruktúrát igényled és terheled azért, mert korábban te és a partnered tévesen döntöttetek. Épp a női méltóság, ágencia miatt nem hiszem, hogy csak áldozat lehetsz, tehetetlen tárgy. Talán a balsorsod miatt szükséges a beavatkozás. Mindenesetre nem magánügy, mert törvényt, garanciákat akartok. Nem otthon idézed elő a magzat halálát főzetekkel vagy akármivel. Pedig ezt jelentené, hogy your body, your choice,

Azzal szexelsz, akivel akarsz. Választhatod azt is, hogy nem szexelsz, vagy nem penetratívan. Tucatnyi módszerrel előzheted meg a terhességet.

De ha teherbe estél, onnantól már nem csak a te testedről van szó.

Ugyanúgy megvan minden nőnek a szabad joga Magyarországon, hogy mégis az abortuszt válassza. Ti azt sugalljátok, divatból és más érfekek szolgálatában, hogy betltás, szigorítás volt, van, lesz. De nincs.

Semmi nem változott: ugyanúgy zajlik az abortusz, egyre korábbi terhességet (5-6 napos beágyazódást) lehet már kimutatni teszttel. Maga az abortusz is elfogadottabb, tabutlanabb. A közösségi médiában kifejezett szégyentelenítés és biztatás zajlik.

És mégis csak ezerötszázan voltatok. Ki a hibás?

De miért ezerötszázan voltatok a fővárosban, szép napsütésben, egy hétvégi napon?

Szögezzük le: a magyar nők, sőt, a Tisza-szavazó nők nem azt akarják, amit ti, és nem kellene a nevükben beszélnetek.

Ha ezt akarnák, ha fontosnak találnák, akkor nem ezerötszázan lettetek volna.

A többi nőnek van szíve…?

Nem az a baj, hogy a kezdeményezés szélsőséges, radikális feminista volna. Ne érezzétek magatokat mártírnak!

Hanem hogy üres. Szabadon szexelsz, a módját is te döntöd el, vagy azt, hogy tartózkodsz tőle. Senkit nem érdekel: a magánéletet védi az alkotmány is. Legáls, könnyen elérhető, biztonságos az abortusz.

Az egyezménnyel, ahogyan fent részletesen írtam, bejön pont az, amit nem szeretnék: a migráció és a gender. A hazugság, hogy férfiak lehetnek nők.

És eloszlatok egy félreértést azoknak: szívhanghallgatás nem olyan alkalom, amire külön behívják a nőt, és körben ülnek csuhában a férfiak. Ez nem A szolgálólány meséje. Minden terhességmegállapításnál nézik, van-e szívhang, él-e a magzat. Nem kell külön alkalom, ha kellően friss az ultrahang.

Szomorú leányok rövid története tehát: otthon elvégzi a gyorstesztet, tudja, hogy terhes, kerít egy rovost, aki doppleres, szívhangot is megjelenítő ultrahangon (ez kötelező) igazolja a terhességet, és azzal már mehet is a leány a családvédelmisekhez kérvényezni az abortuszt. Három nap gondolkodási idő, még egy beszélgetés (nagyon helyesen), megkapod az időpontot, és kész, ennyi volt a gyereked élete. Ha tudja, hogy terhes, és nem akarja hallani, akkor elég látni. az orvos nem köcsög, leveszi a hangot.

Emiatt cirkuszoltok, mert túl sokat néztétek a Netflixet, és remegtek, hogy a valóság disztópia legyen, ti pedig hősök…

Én sosem tennék ilyet, de fel tudom fogni, hogy más tesz. És állítom: ennyi a történet. És ne zendítsetek rá, hogy de zsákfalu, de kamaszlányok, de négy hónapg észre se vette – mert titeket ez nem érdekel. Mélyen nárcisztkus minden, amt. csináltok (angéla még az outfiztjet is kiemeli, hogy ő formabonó!).

Nyilván ha ekkora hanggal, ilyen okosan követelsz jogokat, akkor felelősen bánsz a saját testeddel is.