Augusztus vége.

Keszthelyen sokat sétáltunk, egyszer szaunáztunk a szokott helyen, 3×20 perc.

Az utolsó hétvégén végre voltam futni, elbicikliztünk Szigligetre, ott úsztam is félórát, meg vissza, már sötétben.

*

Igen, én is meghíztam, és nem, nem magyarázom. Na de én meghízva is így nézek ki, és naponta edzek!

*

Csütörtök este intenzív step, közben nézem az úszást meg az atlétikát. Megnyomtam: 1 óra 23 perc, 1011 kalória!

Mint azt a másik rovatban említettem, készí(t)tettem egy tervet a következő hat hétre (amikor félmaratont futok). Mert most onnan kezdem visszahozni a futóállóképességemet, hogy az első augusztusi héten azt nem tudtam elképzelni, hogy egy kilométert fussak. Azóta persze de, simán. Nagyon fontos, hogy a tempó egyáltalán nem érdekel. Az érdekel, hogy egyenletesen fussak (ne sétáljak), ne szenvedjek és a jobb sarkam se fájjon.

Erősítek, futok, kicsit fogyok, de a fehérjére figyelek, kardiózok.

Eddig:

Szombaton, 8-án Szomszédok-nézés közben teszteltem a pulzusomat, talajfogásomat, bokámat-térdemet: helyben futottam nagyon könnyedén fél órát. Nem fáj.

Vasárnap délelőtt (nulladik nap) súlyzóztam fél órát (vádli, comb, fenék, oldalra ugrások és haskerék). Este terepen sétáltam húsz percet, aztán futottam 2 és fél km-t.

Hétfőn, 10-én libegő és hegyi túra, 5,55 km.

Kedden, 11-én este 6,2 km tempós séta aszfalton.

Szerdán, 12-én laza futás lefelé 1,92 (a libegőhöz), aztán 3,8 km séta lefele földúton, kis emelkedőkkel, a végén hazafutás 2,55 km.

Tökre oltott dinnyével pihenek (az íze és színe alapján) – ez is hűsít, nem cukros és ropogós.

*

Eljöttem alkotói magányba, hétfőn a vonattól bicikliztem sokat, nagyon szép erdei úton. Festői rétek, lankák, fura talaj, csodálatos a szoba, nagyon jó itt. Nézem a tájat, óriási vadnyúl szökell.

Olvasok, írok, nézem a tájat Elképesztő), kis torna is a légkondiban, üvegfalak.

Kedden este felmentem a legkisebb tanúhegyre a hét közül. A tanösvény igen meredek, omlik a föld és kicsit odavannak a lépcsőfokok, a korlát is, lefele katasztrófa volt. Okosan szandálban mentem. Sehol senki, olyan némaság volt az erődben, szinte ijesztő volt, de fenséges is. Itt tényleg más a talaj, sok a védett virág, a hérics (kiszáradva). 

Ott fölfele 140-150-es pulzussal kapaszkodtam, jó sok aktív perc, fontos, hogy edzésben legyen a szívem, keringésem és a forróságtűrésem.

Látkép, kis bányatóval, a Balaton mögöttem van, az is látszik.

A Nagy Főnixnyúl azt mondja július 30-án: ebből elég volt, régóta nincs meg a napi tízezer lépés (…sem, súlyzó alig, úszás se), hát már a 35 ezer lépés/hét mezőnybe rak a Garmin kihívós automatizmusa!… Pedig voltam 125-ösben is!

A másik, ami nem megy, azonnali változás kell, hogy kicsit több, mint hét hét (52 nap) múlva futok Koppenhágában. Épp egy méterhez sincs kedvem. Összesen háromszor futottam júliusban, igenis futni kéne a melegben is, ha máshol nem, bent, padon. (Vajon leállítják a légkondit a konditeremben…?)

Nyugis, 3-4-es zónás zsírégetéssel, napi 1+ óra és élvezetcsökkentéssel muszáj kb. 8 kilót leadni. 8 kiló zsírt, és még mindenféle salakot, vizeket. (Vö. 9 kockacukor elv.) És elég fehérjét enni, nem ám két kiló dinnyét, hat gombócnyi fagyit, egy szelet pirítóst naponta (volt egy ilyen napom, ennyit ettem, plusz kávé). Na igen. Pontosan látom ám magam. A szénhidrát a sátán, MONDTAM! – és az én lelkemet is elragadta! Ülés, net, szénhidrát = halál. Pedig igen jókat eszem, házit. Semmi helyettesítős, adalékanyagos, kamu nincs, gyorskaja se. Minőségi a tej, a hús, én sütöm a palacsintát, de ez ritka, az édesség ritka. Aligcukorral főzök be áfonyalekvárt, Erdélyből hoztak nekem áfonyát. Kiváló éttermek (a vonyarcvashegyi Zenit, Kőkert, Náncsi néni). A téliszalámi meg a Haagen Dazs a nagy kihágás!

Figyeljetek, hét hét alatt mire megyek, csuda lesz! Ha elkap a hév, akkor sikerül. Majd megmutatom. Akkor is megmutatom, ha nem sikerül. Cukrot nézetek, komplex vizsgálaton. Megyek DEXA-ra is szeptemberben. A Macim is úszik, edz!

Hosszabb távon meg 6, esetleg 5 perces kilométereket akarok, de ahhoz fogyni kell. Nem kell hosszú táv, nem kell módszer, csak menni. Olyan csodálatos az erdő! A cipőim is jók most.

De ma, pénteken pihenek, nem kényszerítem magam bele, hogy meglegyen a havi 30 ezer lépés.

Ja, az lett, hogy tegnap (csütörtökön, július 30.) 3-kor elindultam az erdőbe, hogy most 50 ezer lépésig meg nem állok, sötétedésig megyek, sőt, utána is, hat-hét órát… kegyetlen, poros-köves-elesős terepen, de volt kellemes ösvény is. nem volt melegem amúgy, csak elszoktam a nagyobb túráktól, 9-eket megyünk szokásosan, május végén komoly terepen 26-ot Visegrádnál. Az első két órában bűntényeket hallgattam (a britektől). Sokat kapaszkodtam fölfele is: Svábhegy, Normafa, János-hegy, Hárs-hegy, Hűvösvölgy, Hármashatárhegy, vissza, újra Hűvösvölgy, onnan Pasarét. A félmaraton távja terepen, sétálva, 4 óra 52 perc:

1479 aktív kalória, döglesztő, és nagyon kivagyok, nyugtalan alvás, magas stressz, erőtlen vagyok. Nem fáj, csak az az érzés, hogy én többet egy lépést sem (azért hazamegyek). Mi lett velem??? A térdem, bokám nem fáj, a csípőm se, de a jobb sarkam egy kicsit, és a külső talpélem. Nagyon sokat rontott a futásaimon és a sétán is a lábkörmöm, eskü, szerzek a versenyre lidocaint. Mégis futottam, éspedig a tizenhetedik kilométert (ahol piros)!

Az izmok rugalmassága is fontos: plio, azaz újrakezdem az ugrókötelezést finoman.

Ő lakik a teraszunkon, fél méter hosszú:

Tegnap találtunk két farkaspókot is! Micsoda wildlife!

Olajfámról eltűnt a gyapjastetű, a citromot sima pajzstetű eszi, hangyák özönlik el a mézharmatért. Leszedtem alkoholos vattával az összes dögöt a levelek főere mellől. És lefújtam agresszív szerrel (már kétszer). Új levelei is vannak. Két virágzás után maradt júliusra két terméskezdemény, most már csak egy. Kb. kétcentis.

Minden reggel kiülök a teraszra, rituálisan sudokut fejtek, olvasok (Nádast, Spirót), Szomszédok, kis bűntény, kávé. Aztán jön a nap, azt nem lehet kibírni.

Tegnap (a nagy túrám előtt) elvittem a népemet fagyizni a Szamosba (onnan indultam), és elmagyaráztam Dávidnak, mi az a bélyeg! Vettem újakat, elfogyott a nyuszis. Most postakocsis. 

Visszamegyek abba a csodaházba a Káli-medencébe, regényt írok, nagyokat sétálok és bejárom a környéket.

*

Július 15. óta annyi mozgás volt (24-ig), hogy

mentünk egy nagy 9-est az erdőben, a szokásos Mókus büfé és vissza,

egyszer 40 percet, egyszer 1 óra egy percet súlyzóztam a teraszon, semmi szünet, alapgyakorlatok a kis (4,5kg-os) súlyzópárral, nincs kedvem leírni, góhopgy inga, haskerék, oldalemelés…

kardió (súlyzókkal járkálás).

Mert írtam. Előbb egy pályázatra, aztán regényt. Nagyon meglódult bennem! Ott tudok lenni, benne a világában, ömlenek a jó mondatok, érzékletes, hangulatos leírások.

Most leléptünk Lőrincéket nézni a MűVölgybe. Nemsokára újra aktív leszek a sport terén is!

Rengeteg dinnyét ettem, kétnaponta vettünk egy nyolckilóst, mellé sárgát is. Nem szem sokat egyébként.

Annyira várom a holnapot! (jún. 14., atlétikaversenyen ntézem a bajnokokat)

Rengeteget bringáztam ma (hétfőn) a városban.

Az előző hét:

Csütörtökön van a nagy, magányos hegyi (Visegrádi-) túrám, ún. futókirándulás, 6 km futással. Összesen a táv 11,4, köves-gyökeres, de kitűnő idő v. Délután levendulás masszázs!

Előző napokon meredek erdei séta, szauna (minden nap 20 perc). Csodálatosan pihentető napok voltak a három gyerekemmel.

Vasárnap este megyek negyven percet a környéken. (Százvalahány lépéssel maradok a napi cél alatt.) Hétfőn, ma súlyzózni (kicsit) és futni fogok (többet). Isteni az idő!

Vettem ezt a vászon ruhadarabot, szétleárazták, olyan kényelmes!

Riadóztat a Garmin pénteken, 3-án, hogy pihenjek, túl magas a terhelés, mitől lenne az? Épp csak simogatom a kilométereket. Mivel föléméri a pulzust, és jól is alszom, ez nem komoly. Mégis csak szombaton, negyedikén megyek este az erdőbe, sétálok huszonöt percet és futok húszat (két és fél km). Tiszta élvezet már a műtött lábujjam, pontosabban az érzékenység hiánya. Még emlékszem rá, hogy kíméltem, végre tökéletes. Itthon másfél perces zuhany, parfümfelhő, jumpsuitba ugrok, pattanok be a rózsám mellé, száguldunk az új Almodóvart nézni! Mely színes, szellemes, szomorúan vértelen és stilizált (a régiekhez, Eleven hús, Asszonyok a…, Mindent anyámról, Kötözz meg.., Volver, Matador címűekhez képest. 76 éves a maestro).

Csütörtök, július 2. El kell mennem tánccipőt venni az épp táborozó leányomnak, caplatok az aszfalton. Halálos nyugalommal, egy pillanatra le nem süllyedve kiosztok pár pofátlan kommentelőt. Kínlódnak megint, kehes kutyák ugatják a holdat. Micsoda fájdalom, hiány, magamutogatási vágy van az emberekben, akik NEM a gondolataik közlésére születtek (nagyon finoman szólva), semmi önálló gondolatuk nincs is, ellenben behergelhetők bármibe (és megint enyhén fogalmaztam)!

Edzek: 23 perc kardió, 21 perc futás. Az órám magasnak érzékeli a pulzusomat, óva int, de tudom, hogy rosszul méri: kardiónál túl-, futásnál az első öt percben alul-.

A kardió során súlyzókkal a kezemben, bicepszezve, vállból nyomva és oldalemelve emelkedőn sétálok, ez volt 23 perc, enyhe aerob terhelés pici izommunkával. Érthetetlenül magas pulzust mér. Még csak nem is izzadtam.

A futás azt jelenti most, hogy igyekszem legalább húsz percet, 2-3 km-t egyben, hetente többször, nagyon lassan. Végre teljesen meggyógyult a körmöm. Rengeteget ápoltam, reszelgettem, tegnap is kiszedtem egy benőtt szilánkot. Már májustól futhattam volna, de nem volt kedvem. Júniusban egyszer voltam futni, teremben, lassan, 5 km-t. Nem könnyű így újra.

Micimackót hallgattam közben angolul, meg ZAZ-t, a tempósabb számait. Mekkora zseni már!!!

Nagyon szeretem a kényelmetlenség ellenére folytatott-újrakezdett, kitartó futópadozásokat, eltölt endorfinnal és büszkeséggel, önbecsülést ad. Annyian pofáznak sportról, másokat kioktatva, edzés helyett dől a sok vélemény, harmincas, szétcsúszott nőktől!

Pedig “nem kell sokat, csak mindig”.

“Podcastben” a full politikai aktivista Lustalány, szintén harmincas, ostorozza azokat a hasonlókat, akik életmódváltásról posztolnak, biztatnak másokat, “közben meg hűtőben a szuri”. Ez milyen fontos téma! Emberi jogi, szinte! Ő persze azért nem jut semmire, mert bezzeg becsületesen nem szúrja magát! Jézusom, miféle logika ez, és mit érdekli őt, más mit tesz, honnan tudja egyáltalán? A kéthavonta beharangozott életmódváltás, példaképűsködés, s hogy meg is érje, influenszerkedéssel körítve (talpigsugarbird Lengyel Dorottya a partner, kínálgatja is Lustalány a soha nem használt fitneszműanyagokat…, ilyenkor persze nem zavaró a politika!). De a nagy fogadkozások után mindig leáll, ellustul, zsoltibácsizik, jóemberkedik, hadakozik. Ki dől be neki? Csináld vagy ne csináld – de ne panaszkodj! És ne akarj követőket, példakép lenni, árusítani bármit, ha folyton szarul kajálsz és kihagyod az edzéseidet. 

Én nem fogok semmiféle szerhez folyamodni, hacsak nem omlik össze a rendszer váratlanul, katasztrofálisan. De hogy mást hibáztassak, ha csak lusta vagyok?, jaj.

Derűsen kezelem a saját be nem tartott határidőimet, senkire nincs ennek hatása, nem vádolok senkit, nem érdekel mások súlya, edzése, szurija. Annyira súlyos

Vacsora (ez is évfordulós még) az A38-on, utána Too Many Zooz koncert, amerikaiak, aluljáróból lettek ők is nemzetközi sztárok. Szaxofon, trombita, dob, virtuózok. csupa energia. Hamisítatlan, kizárólag vidám, felvidító örömzene. Baromi fáradt voltam, hosszú volt az előzenekar, korán keltem, de aztán elragadott a hangulat!

Vettem két nyári Hurley cuccot, irtó kényelmesek! Egy vászongatyó, egy egyrészes, minimalista, de azért ravasz fekete fürdődressz.

Szerda, július 1. Ebéd B-vel, hosszan kornyadozunk ott utána (betűz a nap), de mindent megbeszélünk. Maradt erőm, kedvem utána is, edzőterem! A lánc újabbakat nyitott. 21 perc kardió (120-150-es pulzusszámú emelkedőre gyaloglás) és a végén egy kis futás (tíz perc, 8,1 km/h, és azért kezdtem bele egyáltalán, mert kedvem lett, de a színház miatt el kellett érnem egy bizonyos hévet). A nyaralóbeli napokban lehetetlennek tűnt a futás, de júliusban visszatérek! 3-5 km-ek júliusban.

Több rémült levelet kaptam: a valóságban gyakorlatilag nem látszanak a szeplőim, pedig imádnám. Ezeket rátettem, a nemrégfejléc strandos képen pedig az látható, hogy Julisom hennázta a tusvonalamat és a szeplőket.

A pesti hétköznapok! 30-án az évfordulónkat ünnepeljük, bringával mentünk, csodás suhanás (Budakeszierdő, Szépjuhászné, Hűvösvölgy).

Ami a nyaralós napokat illeti, elégedett vagyok magammal: ez az időszak volt a nagy hőség, nagyjából végig. Mindenki nyöszörgött, a lakásokban lazulva, légkondi mellől is. Nagyon aktív voltam, volt sok közepes intenzitúsú sport, a könyvemet is befejeztem, és a végén nagyon szép rendet csináltam.

Ma (hétfő, jún. 29.) 17 ezer fölötti lépésem lett a reggeli SPAR-ba menéstől, a két emelet takarításától és attól, hogy délután kigylogoltam a vonathoz, este meg koncert volt.

Fel nem fogom, emberek lakásokban kuporognak és keserűen, egyben fölényeskedve panaszkodnak, hogy MELEG van. Hogy nem unják? Miért kell folyton panaszkodni?

*

Mit csinálok a hőségben?

Június 26-29.

Főleg bent vagyok. Egy kis szobát lehűtök (24 fokra), ott kardiózom, ami azt jelenti, hogy súlyzókkal a kézben vagy azok nélkül mozgok mindenfélét hosszan, amit kis térben lehet, podcast/true crime/Szomszédok (…) közben, olyan tempóban, ami percenként 120-140 lépést jelent, és lábemelgetéssel vagy a súlyzókkal, nagyobb beleguggolással, ugrásokkal 130 fölé megy a pulzus. Negyven percet, húszat, egy bő órát akár, 500 fölötti óránkénti kalória ez. Most, vasárnap délben is.

Nem futok. Nem is bringáztam ezen a héten (csak terveztem).

Csak este, hűvösebb vízben úszom, bent a mélyben, tegnap 1,2 km-t.

Sok víz, zellerszár.

Jóga kétszer, finom erősítéssel.

Napi majdnem 9 ezer lépés megvolt ezen a héten is.

Mentünk szaunázni, háromszor 14 percet. Ez edz meleg- és hidegtűrésre is. 47-es a nyugalmi pulzusom. A hat-nyolc kávét nem bírom olyan jól, így inkább csak négy már. 

Ettünk a Zenitben, Vonyarcvashegyen (fogast), ittunk vörösbort, az étteremben fehéret, főztünk pörköltet (azt G., én nokedlit). Palacsinta, fagyi, volt sok dinnye, sárga is, barack, málna, gyümölcsleves dermesztőre hűtve, tejszínnel, sok bogyóssal, a kamaszlányok sütit sütöttek. Lecsó. Volt egy nagy esti séta (hat km), néztünk meccseket, filmet, főztem, bevásároltam. Olvasok, sudokuzom, írok is olykor. Bevásárolunk, beszélgetünk. SUP. Folyamatosan pakolok, mosok a népes nyaralósereg után, de csak ha kedvem van. Nem teljesen én döntöm el, mikor mit csinálok, de azért gyakran. Tartózkodom a hőségügyi nyöszörgéstől.

 

Jó így.

25-én jógáztam fél órát, erősítettem is. Este elmentünk sétahajózni, fagyizni és bevásárolni. Emelkedett hangulat, elsózott marhapörkölt.

Dehogy hagytam abba a sportot! A nagy melegben sem.

Elannyira nem, hogy 20-án, szombat este a teraszon, már éji hűvösségben súlyzókkal mászkáltam (vállból nyomás, bicepsz), el ne erőtlenedjen a karom. Jó sok lépés lett végül az alapvetően utazással, kipakolással és főzéssel telt nap után.

Odafelé. Amit ez a nő a bőrömmel csinál, az egy CSODA!

A vasárnap ráment egy félresikerült utazásra, fel akartam menni L. “diploma”osztójára, de ellenvonatra szálltam. Erőst bosszankodtam. Elképesztő településen jártam! Vörs. A madár sem jár a vonatmegállóban (leszálltam ügyesen).

Hétfőn este supoztunk (én csak utasként) és úsztam tíz percet, a mélyből ki.

Kedden sétáltunk hat kilométert a parton. Hattyúk, szállodák, nyüzsgés, szobrokat néztünk. Visszaérve késő este súlyzóztam negyven percet, a vállamat nyújtottam ugrókötéllel és fokoztam a lépésszámot. Erre büszke vagyok, mert mindenki a meleg matt nyava- és kóvályog. Kivárom a tizenegy órát, akkor edzek, és alkonyatkor sétálunk.

Már előtte bebalzsamoztam a hajam, jól rákövült, közben szakadt rólam a víz, néztem bűnügyet meg Szomszédokat. Utána haj lemos, zuhany és úgy az ágyba, kiégett izmokkal! nem vágyom nagyobb súlyzókra, komolyabb teljesítményre, csak ez az erőnlét és izom maradjon meg!

Hófehér a hajam töve, és nagyon gyorsan nő.

A bringámat elkérte Julis, Tihanynál tekertek, de most visszaszereztem.

A kamaszlégiónak volt lecsó, palacsinta, rakott krumpli, tészta, rántott csirkemell és sajt rizzsel, tzatziki, gyümölcsleves fagyasztott gyümölcsöt, sok tejszínnel. Meggy, áfonya, málna (friss is, hozott a szemleszomszéd fekete és fehér málnát!), sárgabarack, sárgadinnye, banán. Nem vagyok szigorú, de az az elv, hogy 1. fehérjedús legyen, 2. kenyér, üres kalória ne nagyon, 3. nem kell egész nap enni, 4. sok-sok vizet iszom fagyasztottmálna-szemekkel, 5. ha züllés, akkor züllés, fagyi is, de nem hat palacsintát eszem, hanem egyet, és nem Nutellával. 6. Minden étkezés után mászkálok egy kicsit.

Például ilyen egy ebédem:

Szóval a komfortzónán belül küzdök. Zsibbadunk a nyárban, csodálatos, írok róla.

Június 17.

Csodás helyeken bóklásztunk ma! Csillebérc, üdülőtelep! Van ilyen?

Home

https://hvg.hu/gazdasag/20180828_csilleberc_ingatlan_jog_udulotelep_osztatlan_kozos_tulajdon_

Egy kis bringa is belefért délután.

Június 15.

Leszáguldottam tanítani Kelenföldre, aztán az ottani kondiban óriásedzés. Bő egy óra 7 kilós súlyzópárral és fekpadon, ott hasazás is, tárogatás, páros súlyzós mellből nyomás is, meg fekve, rúddal (35 kg). Guggolás, lábemelések súlyzóval, külső-belsőcomb, inga, vádli. 1000 ismétlés.

Utána egy óra tempós séta.

Kétszer 16 perc szauna. (nem mértem, mostanában annyira atya a Garmin, hogy sima mozgás közben, amely nem jár lihegéssel, mutat 44-es és 183-as pulzust is).

Lett is 147 mérsékelt és 43 élénk perc!

Olyan szagom, tudatállapotom és érzeteim lettek, mint régen. A HAirt hallgattam, meg bűntényeket (48 hours). Teljesen üres lesz

Fáj a vállam.

Sok frisset eszünk: barack, saláta, cseresznye, petrezselyem, paprika, uborka.

Lazac, csirke volt a héten.

Minden nap eszem sajtot és húst. A tojást eléggé unom.

Június 14. Igyekeztem (egy kihívás szerint) 40 km-t biciklizni, és nem is könnyű terepen (Csillebérc, Nagykovácsi…), de közben megjött Julis a Délibe, 28 km-nél elmentette magát. Azért mentem még 12-t!

Sokat gyaloglok június 8. és 13. között. Más napokon csak bringa. Semmi súlyzó, nem futok (nem izzadhatok az aktuális arcszépítésem miatt).

*

Jún. 2. Egy séta a boltig és vissza (3 km), bringa is, összesen 19 km.

A Garmin megszenvedte a tegnapi edzést (alacsony felkészültség), én nem.

Nem tudom, válaszoltam-e erre. Hogy mi van most, miért vagyok most ennyire kövér, hogy 12-15 kilót fogyhatnék.

Tudom, mi a helyzet a testemmel, könnyebb lenne az élet, ha fogynék, ugyanakkor élveztem az elmúlt két évet is, a megszállottságtól, szigorú elvektől mentes hónapokat.

Nincsen öngyűlölet, kétségbeesés, kiégés, kesergés, nem igaz, hogy “próbálkozom, de semmi nem működik, jaj, mi lesz”. Csak éltem, ettem, edzettem, ahogy kedvem volt. Nincsen egészségügyi bajom. Egész kicsit került a határ közelébe a reggeli cukrom: ketós éveimben 4,2-4,8, most 5,8, egyszer volt 6,4 (akkor előző este megettünk ketten másfél kiló epret).

Jól esett most két hónapig nem futni. Csak Nizza volt, a tízes, nagyon lassan sikerült.

Van abban jó, sőt, az mámor, ha az ember belülről űzve él, megszállott. Főleg látva, hogy mi van az átlagosnak hitt testemben: élmény, öröm, forma, teljesítmény. Akár maraton is.

Az is jó volt. És ez is, hogy egyáltalán nem figyelek, megszabadulni a megszállottságtól.

Újra többet edzeni is jó.

Hétfőn, 2-án terem: 37 perc súlyzó (fekve nyomás, guggolások, fűrészelés, hasizom, oldalemelés, inga). 21 perc gyorsgyaloglás. 42 perc futás futópadon, nagyon nehezen megy, volt, hogy egész lassúra, 7,2-re vettem, 5,15 km.

Bicikli.

Május végén azonban! Visegrádon vagyunk, három nap luxus kettesben (ez még mindig a szülinap). Szombaton egy hét és fél órás, majdnem 900 m szintes túrát tettünk meg, 44 ezer lépés. Utána szauna, meccsnézés, fejedelmi vacsora. Pénteken napoztunk, csobogtunk a panorámamedencében, szaunáztunk. Vasárnap is szauna, napozás, és a kis medencében úszom egy kilométert!

Május közepén nem voltam kifejezetten aktív. A 18. és 24. közötti héten alig edzettem. Vasárnap este a teraszon erősítettem fél órát. Némi városi bringa, 10 kilométerek. Három színház. Tanítottam. Pénteken a Lánchídon a sportkocsikkal vagánykodó gazdag nemtudomkik (focisták?) majdnem elütöttek, nekik megnyitották, a buszoknak lezárták, én bringával, életveszély. Azt hiszem, ez volt az egyetlen olyan hét időtlen idők óta, amikor nem volt meg a napi (átlag) 10 ezer lépés sem. Kedden és vasárnap volt egy-egy hosszabb hegyi túra, erdőben, földutakon. Baráti találkozók, színház, opera. Két teljesen passzív nap, csütörtök és szombat, amikor ki se léptem itthonról, hangulatosan együtt főztünk, dumáltunk, napoztam, a növényeket ápolgattam, szenvedélyesen olvastam és csak este mentünk el színházba (a lányomék előadása! A Katonában!). Későn kelek, ez a baj, aztán meg meleg van. Viszont jól alszom, jól érzem magam, jókat eszünk, sok zöldség (kelbimbó, zöldbab, zeller, rukkola), lazac, csirke, tejszín. Kezd egészen rendbe jönni a lábfejem (köröm, sarokbőr), sokat ápoltam.

Május 17.

Kis kardió, kis bringa, semmi különös. Szombaton szecessziós sétára megyünk délben hárman (B., G., én), esik az eső, eszünk finomakat a Csók nevű, igencsak kikerázott helyen (a régi Kogart), aztán színház előtt megyek edzeni: 39 perc súlyzózás guggolással, hasazással, fekve nyomással, a magam tempójában, közepes súlyhasználattal, majd futópados, 3-4-es zónás gyaloglás fél órában és 15 perc szauna. Majdnem elkések, ezért futok a színházig, így teljesítem az első, 670 méteres futást Nizza óta. 🙂 Összesen 15337 lépés a mai!

Csodaszép olajfám alatt üldögélek vasárnap késő délelőtt, és az esőt figyelem.

Május 13. Ma vagyok ötven éves.

Ízületem, cukrom, vérnyomásom, koleszterinem, laborom, gerincem, csípőm, térdem, emésztésem, álmom, életkedvem, arcbőröm pompás. A testarányaim még mindig jók, megvan az izomzatom, a hátam egyenes. Minden nap lépcsőzöm, gyaloglok, erdőben vagyok, biciklizem, napozom.

Hálát érzek.

Szellemem penge.

Kapcsolataim tartósak, kiegyensúlyozottak.

Nem lobogok semmiért, ami talmi, nem cukkolom bele magam felszínes dolgokba, nem vagyok labilis, nem várok csodát. Nincs sajgó hiányérzetem.

Amit szeretnék, azt kitalálom és megcsinálom. Ha nem teszek érte, akkor nem ér nekem annyit. Semmi okom tépelődni, magamat ostorozni, döntéseket megbánni, veszekedni.

Én találkoztam a Gonosszal, az elképesztő, acsargó dühével olyan embereknek, akik nem tudták felfogni, hogy egy dimenzióval eltévesztették a járást. Olyanok akartak lenni, imádták, figyelték, aztán meggyűlölték, engem gyűlöltek, maguk miatt, hiszen nem olyanok és nem is lesznek olyanok soha. De most is figyelik.

Árnyak, mint a holtak szellemei ólálkodnak körülöttem. Tudok a létezésükről, de a napfény erősebb. És én a fényben létezem.

Mindenkit túl fogok élni.

Hétfőn, május 11-én bő 55 percet kardióztam a konditeremben (emelkedőre gyorsgyaloglás), közben olvastam. 15 perc szauna is belefért zárásig.

Május 10-én elsétáltunk a Mókus büféig és vissza, az 9 és fél km.

Május 9-én nagyot mentünk a hegyen (4 km megint).

Nem túl változatos most, de annyi minden van! Pörgünk a lányommal, színházak. Olvasok sokat újra. Öt tanítványom van ebben a csendesebb időszakban.

Május 8. Árpám lett újra.

Voltam szerdán fél szemmel (kontaktlencsével) konditeremben, 40 perc kardió és 2×15 perc forró szauna. Ugyanezen a napon délelőtt a teraszon súlyzóztam egy hosszút, fekve nyomással, ingával, guggolásokkal, oldalemelésekkel és haskerékkel. Némi biciklizés is volt. Csütörtökön pihentem a szemem miatt, mert nagyon fárasztó, bizonytalan érzés így sétálni, biciklizni, meg itthoni dolgaim voltak.

Sokat, sokat mászkáltam a teraszon, illetve az erdőben sétáltunk hosszúakat mindkét hétvégi napon.

Május 4. Anyák napja csodaszép, lusta, léha, langy, parfümös és citromtortás, rózsacsokros, regénybe feledkezős, lámpaszerelős, meghatott, pisztáciás, de ami igazán szép, hogy este megjön az ihlet, és súlyzózom huszonhárom percet, járkálok tempósan 4-es zónában. A mi híres teraszunkon futni lehet és szoktam is, de megyek majd erdőbe is. És lesz egy nap, amikor… (majd ha meglesz az a nap, elmesélem)

Bő 600 kalória!

*

Kimentem Budaörse az Intersportba az új futócipőmért, de a hajam szála is kihullott mind, mire a sínek között átvergődtem az áruházakig (NÉGY KILOMÉTERT MENTEM, légvonalban 350 méter), a szeptemberben vett AdiZero elkopott, megsüllyedt, ez most nem technikás, vagyis van benne valami gél, de nem habtalpú. Spórolós, ASICS, gyerek, negyvenes. Elég lett volna a 39-es, csak ANNYIRA FÉLTEM a lábujjaimat a körömműtét óta (most egy bőrkeményedés pótolja a körmöt, amennyi még nem nőtt vissza):

Már sétáltunk benne egy nagyot a hegyen tegnap, május 2-án. Álomszerűen kényelmes a sarkánál és elöl is.

Mi lenne, ha kijelentenők… ki is jelentjük, mert nem lesz semmi, hogy 2026 áprilisa egyáltalán nem volt sportos hónap, nem történt benne érdemi sport, olyan, amiről csak mint sporttevékenységről írni volna érdemes. Sokéves távon a legkevésbé aktív hónap volt, a rendelkezésre álló lehetőségek ellenére: úszóbérlet, kondibérlet, Balaton-part, sima aszfaltok mindenhol, álomszép táj, napsütés, szabadidő, sérülésmentesség. És voltak vágyak és tervek. Amivel eltelt a hónap: születésnapok, húsvét, Keszthely, rengeteg megtett kilométer (autó, repülő, vonat), választásra haza, Franciaország, olvasás. Ugyanakkor szép túrákat tettem kemény terepen.

A hónap számai:

lépés 323170, miközben több napon át az volt a benyomásom, hogy nem megyek sehova, nem csinálok semmit, és kétszer fél napot nem is volt rajtam az órám, de napi tízezer így is bőven!

futás 10,1 km (csak Nizzában), de volt, hogy buszhoz és kinti kardió közben is gyorsítottam kis szakaszokra (nem mértem futásként)

a tempót futópadon kell visszahoznom technozenével (gyorsító edzés), és a jól ismert erdő is gyönyörű (tervek mindig!)

bicikli 61 km (Keszthelyen és Nizzában sem volt bringa)

úszás 1650 + 1554 + 1500 + 1431 + 565 = 7150 m, ebből három nyílt vízi, a keszthelyi komolyan hideg volt! (11 fok)

szauna négyszer, 2-3 bemenés, 20+ percre

kardió (súlyzókkal való mászkálás vagy lépcsőzés vagy intenzív step-aerobic) 12 alkalom, 40+ percesek, van egy kétórás is, 140-155-ös pulzus, egyszer mászkáltam a francia motelszálló dimbes-dombos-dombos parkjában, közben ugrókötéllel forgattam át a vállam

súlyzós edzés egyszer otthon, kétszer teremben, kiadósak

jóga és mobilizálás, erősítéssel (az apartmanban első este): egyszer 23 perc

*

…Na és innen jöttem haza hétfő este, ebből a csodás nyugalomból, ahol senki nem sustorgott a medence mellett és kávézókban százalékokról, miniszterekről.

El is röppent egy itthoni hét. Viszonylag sokat gyalogoltam, egyszer voltam konditeremben, ahol erősítettem negyvenöt percet, meg szaunáztam. Jöttem-mentem, megtartottam az óráimat, bringáztam, hétvégén sétáltunk a hegyen nagyokat (mindkét nap), meg napoztam és olvastam. Kifejezetten lázban vagyok, annyira izgalmas (Galbraith The Hallmaked Man, két nyelven olvasom ezt az ezeroldalas könyvet, és bosszankodom a félrefordításokon). Elő se vettem a laptopot! De pénteken és hétfőn rendberaktam az osztálypénzt, egyesével írtam e-mailt mindenkinek, ezt hónapok óta halogatom.

Az alvásom jött föl nagyon, tökéletes regeneráció. Csütörtökön kora délutánig képtelen voltam bármit csinálni (jó, csak a szokásos: mosás, teregetés, állatetetés, söprés, mosogatás, főzés, szérumok, kenegetés), bárhova menni, mert… elfogyott a kávé.

Ez volt a hét, az úszóbérletem lejárt, majdnem elértem a havi a 300 ezres lépéscélt:

Április 19., a nizzai futás napja. Nagy nyugalom, egy másik szálláson, ahol van reggeli és vacsora, és sokkal szebb volt ragyogó napon a motelkopmplexum/napközis tábor/luxusszerzetesrend, mint azon a borús estén, amikor csak odasétáltam megnézni). Előszezon van, kevesen voltak, béke volt. Medencéje és kilátása

Parkja

Nyúl benne

Vacsora, a tengerre néz az asztalom, bort is iszom

Desszert

Szoba, felújított, tiszta, szűk, nincs erkély

Vasárnap 12-kor futottam, és persze volt szorongás: oda kell érni, másik város, tömeg, lezárások, biztonsági ellenőrzés (tömegrendezvényeken a 2016-os terrortámadás óta nagyon komoly beléptetés és rendőri jelenlét van), de szerencsére tavalyról ismertem a terepet és kis sorbanállás után sikerült is minden. A vonatnál is képtelen sorok a jegyautomata előtt, ha ebbe beállok, elmegy a vonatom, de még a következő kettő is, szóval megoldottam, és visszafele vettem négy megállósat (kettőre kellett). Ezek a buszokon is zsarolnak, hogy a croissant-odat is kifizeted, én amúgy mindig…

Sikerült a rajtszámfelvétel és a csomagmegőrzés (hú, nehezek lettek a cuccaim, mert egy ruhagyűjtő konténernél találtam vadhúj sportcuccokat) utána pedig egy kávézóban feltöltötték nekem az órámat, ami szombat este merült le a sok GPS-es gyaloglás miatt, és nem hoztam töltőfejet. Két duplát ittam, hiába tiltakozott a vérfrancia, mord, de profi pincér, hogy ő olyat még nem hallott, hogy doppio, elmagyarázták a kollégák. Ezt a négy kávét megbántam, pedig pisiltem is, de ez erős vízhajtó. Úgy futottam az első három kilométeren, hogy ezt nem lehet kibírni, megyek bármi bokorba, de végül nem (és nem voltak a távon vécék sem!), aztán ilyenkor ez elpárolog, visszamegy, kell a testnek. Az első két kilométer után volt az, hogy na jó, én ezt nem, aztán beletörődtem, de baromi nehéz volt, és megint az öregekkel, sántikálva gyaloglókkal és kerekesszékeseket toló utóvéddel haladtam, viszont ez már nem zavart. G. szokta nézni emberek futósítlusát, mindig mondja, kin látszik, hogy fáj neki, szerinte én vidám, erős látvány vagyok, bizakodó, fájdalommentes, csak lassú nagyon, és egyre lassabb.

Életem legjobb 10 km-je csúszós terepen, az EXPO-n, télen volt 1 óra 4 perc. Valóban nem fáj semmim, a kisebb, térdín alatti és sarokfájdalmaim elmúltak, a vádlim se volt kő. Mivel MINDEN ideális volt: kialudtam, magam, odaértem, sima volt az aszfalt, és öt nap azúrkék ég után kis felhők és félború, hűs tengeri fuvallatok, semmi vakságot okozó ragyogás, senkit nem hibáztathatok az 1:22:52-es eredményért, de ez amúgy sem természetem. Jobb lenne másra büszkének lenni, így most arra vagyok, hogy neveztem, még mindig nevezek, még mindig hosszú távra. Eljöttem, élveztem, végig futottam, 155-ös pulzussal, ez se véletlen, nem és nem tudok, nem szoktam 5-ös zónába menni, mert az szenvedés. Nemrég a cél előtt 500 méterrel halt meg Bécsben egy fiatal futó. A Park Phoenix-ig futunk, és a fordító után rájövök, hogy ez eddig egy sunyi emelkedő volt, így egy egész kicsit gyorsabb vagyok.

Április 14-től Franciaországban vagyok. Egyedül. Novemberben kezdtem szervezni, szállás decemberben lett, regjegy januárban, a szállást pedig módosítottam márciusban (és milyen jól tettem!). Végül csak egy napot alszom ott, az utolsót, ahová hat éjszakát foglaltam. Jártam arra, sivár nagyon. Csodálatosan szép helyen, ugyanakkor, a félsziget bejáratánál, tengerre és a fő kontinens sziláira néz. Van viszont ellátás, félpanzió, de én nem szeretek időre enni meg sorbaállni. Kicsit olyan, mint egy napközis tábor. Egy napra jó lesz. (Megjegyzés: nagyon finom volt a vacsora, a reggeli is korrekt.)

Két üveg bort ittam a hat nap alatt, közepesen drágák (18-30), voltak az Intermarché szekrényében a 700-5500 eurós borok:

Ez az utazás az ajándékom az ötvenedik születésnapomra és a blog tizenhatodik évfordulójára. Olyan gyógyító ez a nyugalom! Pompás az időzítés: a pesti villamosokon zsizsegtek (hétfőn!): “te tudtad, hogy rendőr? és ő irányította az egészségügyet!” – ugyanazok a közhelyek újdonságként, újra meg újra. Kiégtem ezekben, máshol akartam lenni.

Késve indult a gép, bő másfél órával. Az érkezés estéjén a csodaszép apartmanban járkálok, hogy meglegyen a tízezer lépés, és még húsz perc jóga, benne sok guggolás, szóval inkább erősítés.

Aztán a nyakamba veszem a környéket! Első reggel az tűnik kalandnak, hogy megtalálom a közepes élelmiszerboltot a hegyen. Sok lépcső. Kötött a vádlim, fáj.

Csütörtökön a partra megyek, egy kilométerre van a strand az öbölben. Úszom, de jó! Ott van egy bója, addig és vissza.

Pénteken megyek nagyot, egyrészt föl az erődbe:

Másrészt a félszigetre, ami a legszebb az egész világegyetemben, és nem turistáknak épült és nem új, és nem bóvli, hanem tényleg, szervesen ilyen, régi épületekkel. A strandig is gyalog megyek, ott olvasok a homokban fekve másfél órát. Egy percet nem buszoztam négy nap alatt. Aztán ki a félsziget csúcsára, kalóztanya! Nem a táv a nehéz, hanem köves, kanyargós az ösvény, egyensúlyozom, és annyira döbbenet a táj, a sziklák, hogy folyton nézni kell, megállni, belélegezni. – 30 ezer fölötti lépés, ma pihenek.

A helyzet az, hogy bár nem futok annyit, mint hittem, hogy majd fogok (:D) (semennyit), a nagy nyugi közepette is megvan a napi tízezer lépés. Kardió, főleg, de van intenzív része is (gyorsítok közben). Szerdán úsztam a 11 fokos Balatonban, nem is rövidet:

Aztán szaunáztam és pezsegtem!

Vannak még itt hírek. Igen szép a laborom:

és

Fogyni kéne, cukorral-inzulinnal vigyázni, de más bajom nincs. Két nap telt el most Juli születésnapjának szervezésével. Pompásan éreztük magunkat (szeretem Lázár séf ananászos-mangalicás pizzáját!), és asszem, a fiatalok is.

Megyek is futni! …Végül ebből két és fél óra itthoni súlyzó+kardió lett.…előtte pedig bő egyórás súlyzózás: hatkilós súlyzópárral mindenféle, fenékre-combra is, guggolás, oldalemelés, bicepsz, nyújtások, haskerék 5×20. Hozzá ugrókötél (4×100).

Március 29-31. Az esős napokon otthon vagyok és alig mozdulok, 100-asra alszom magam. Kedden tanítok, előtte súlyzózás (yes–no machine nagy súllyal, oldalemelés, inga, ugrókötél, tempósan váltogatva, közben Vivaldi-fuvolakoncerteket hallgatok). Utána 22 perc futás, kicsit több, mint három kilométer. Negyedóra szauna, vizes a hajam, mennem kell, megyek. 22 ezer lépés, este még színház, sokat gyaloglok (hogy meglegyen a havi és negyedévi kihívás!). Meglett.

Március: bicikliztem 12 óra 29 percet, nem túl sok, megvolt 300 ezer lépés (több is), úsztam háromszor, összesen 2 óra 20 percet, súlyzóztam négyszer (két hosszú, bő egyórás, két rövidebb) plusz egy kímélő, de erősítő, jógának mért valami sok hasizommal és nyújtással, kézenállással és híddal. Futottam 42,2 km-t, kilenc alkalommal, ebből öt teremben, négy pedig, közte egy tíz km-es, terepen.

Március 28. Úszni mentünk: 1275 méter, benne pár hossz gyors (hú, de nehéz ez még mindig!), csak a 25-ös medence működött. Utána egy hosszú, 25 perces szauna. Kicsit korlátos volt az idő, mert színházba mentünk, de flott, gyors volt, élveztem nagyon.

Március 25. Nagyon sok bicikli, meg is nyomtam, amikor siettem.

Bő egy órás, komplex súlyzózás. Harangozás! Guggolás! Fűrészelés!

Harmincöt perc, kicsit gyorsabb futás (de keserves!), benne kis gyorsgyaloglásokkal, hogy négyes zónában maradjak.

25 perc szauna. És megyek megint a bőrömet változatos testrészeimen szépíttetni, nem izzadhatok.

*

Vasárnap futás és nagy hegyi séta (ez már éjjel).

Hétfőn együtt megyünk egy nagyot a hegyen.

Kedden úszom 2300 métert! Utána 25 perc szauna. Olyan kirobbanó az energiám most.

Megjöttek eredmények, vérkép: minden oké, D-vitamin megvan. Eutireózis, csak nyomokban a régi Basedow.

És egy másik szűrés, az is negatív.

Március 20. Nagyszerű alvás, ügyvédnél jártam, írtam és olvastam, csodás kései ebédet ettem! Tanítottam, és most megyek futni!

Az elmúlt évem a Garmin adatai alapján, benne két műtét és hat olyan beavatkozás, amely után nem szabad öt napig izzadni:

Március 19. Megint terem, 36 perc tempós séta (cipőm se olyan, futást most nem bírnék). Kétszer 14 perc a 96 fokos szaunában. Nagyon fáradt vagyok.

Március 18. Teremben erősítő jóga, súly is, hajlékonyság, mobilitás, izmokat célzó gyakorlatok, háromnegyed óra.

Kardió: bemelegítő séta. Utána 5 km futás futópadon, a legvégén levezetés, még pár perc gyors gyaloglás és 8 perc szauna (már zárt a terem…).

Délelőtt bíróságon voltam (ezt nyerjük! alperesként), oda bringával mentem át a hegyen, nagyon siettem. Csodálatos volt a tavaszi erdőben, napfényben száguldani.

A nap mérlege 1799 aktív kalória.

Március 15. Szombaton jöttünk-mentünk Juliskámmal (megnéztük az Oscarra jelölt élőszereplős rövidfilmeket D-val hármasban). Aznap is, vasárnap is a teraszon ebédeltünk, iszonyú finomakat, én főztem, aztán meg G. Gondozzuk a citromot. Délután napoztam, minimális házimunka, kávék, pihentető nap. Alkonyatkor elmentünk egy hosszú sétára a hegyre. Van még hó, és kokárdát is tűztem:

Utána mentem egy nagyot futni. Ravaszul ki kell találni, hogy tömegközlekedéshez vagy hazavezessen az út, ne legyen forgalmas, és erdei, szépséges legyen, sziklák és bringásoktól sújtott részek ne, emelkedő se. Varázslatos volt, sima földösvény, rám sötétedett, egészen különös tudatállapot.

Március 12. Hétfőn libegőztem és leérkezvén egy keveset futottam (elkéstem volna különben az órámról), kedden ügyeket intézek és B-val, valamint a fiammal ebédezek, de hazamentünk aztán (nem mentem este tornázni), mert a hirtelen melegben fáradt lettem. Szerdán tanítok és színházba megyek (Az üvegcipő, de jó volt!),  viszont igyekszem legalább lépni.

Csütörtökön délelőtt próbát nézek a Centrálban, bringával érek oda (igen gyorsan, majdnem 8 km 21 perc alatt), utána kávézom, merengek, majd végre teremben edzek hosszút:

1 óra 13 perc súlyzózás, ebből tiszta izommunka 45 perc. Bemelegítés és négy fő kör: oldalemelés 8 kilóval, fekve nyomás (40 kg-ig megyek), tízkilós tárcsával OH-ATG guggolás (12 ism.), fűrészelés 8 kg, bicepsz karhajlítás 8 kilóval. Egyszer húzódzkodás asszisztáltan (ajaj…), 4×24 kiszúrás, lebegőülések és harangozás (33), lábhajlítgatás súlyzóval a térdhajlatban (8 kg, oldalanként 12). Egy kis nyújtás. A mai nap száma a 12, ennyi volt az alap sorozat. Ami könnyű (pl. a 8 kilóval való fűrészelés), abból 24, de van 16-os és 8-as gyakorlat is.

Futópad: 20 perc tempós séta, aztán 30 perc futás (4,2 km).  Csak a sétánál és csak pár percig 200 fölötti pulzust mér.

20 perc és 15 perc szauna (ezt nem mértem), hidegsokk.

Március 8. Mindenféle vélemény és kutakodás övezi a sportolásomat. Megdöbbentő, bizarr és komikus is, ahogy fáradhatatlanul nézik, taglalják, ütik a billentyűzetet: kehes korcsok ugatják a holdat.

Micsoda projekció és aljaskodás! Elformátlanodott, soha nem edző ötven-hatvanasok, lassan hetvenesek, gerincsérvvel, gyanúsan emlegetik az Ozempicet :D, egyik se futott, szaunázott, úszott, súlyzózott egy percet sem soha, pedig ráérnének.

Tehát miért így futok, miért szaunázom, miért nem másképp? Lassan, újra:

Azért, mert ez az én testem, az én szabadidőm, az én döntésem, az én vállalásom, az én beletett melóm és az én élvezetem, a saját szabályaim szerint. Én találtam ki, hogy külföldön akarok futni, én kerestem rá a versenyekre, szállásra, én fizettem be rájuk. Enyém a felkészülés, a kifáradás, a cipővásárlás, a módszer, a lépésszámlálás, a zenehallgatás. Nem tudtok ezen erőszakot tenni, pedig próbáltátok tönkretenni az amszterdamit, de az sem jött össze. A hétszázadik helyem is az enyém lesz, a kézenállásom a célban az én ötletem és az én gyakorlásom eredménye, és nekem lesz jó érzés, így keletkeznek az emlékek az élet legszebb pillanatai, ezek nem elronthatóak. Ti pedig közben a neten gyűlölködtetek! És még olyan is van, aki a nyomorult életéből ezt hasznos tevékenységnek hazudja!

Nem munka, nem tartozom vele senkinek. Nem háborogtam soha se eredményen, s versenyen, nem tartok semmit rossznak, igazságtalannak, lehangolónak, csak a magyar, nagy létszámú versenyeket unom, így azokra nem megyek már. Nekem soha nem kellett a sporttól, a testemről hazudnom, felszépítenem, DEXA-t eltitkolnom, versengenem, manipulatívan fotózkodnom, mint az irigy Villőnek. Ha nem lenne így jó nekem, akkor máshogy csinálnám, vagy más sportot, vagy abbahagynám. Ti is eldöntöttétek, hogy zsíros kézzel zabáltok a gyűlölködő kommentírás közepette, 0-24-ben és nem edzetek semmit.

A futásaimat nem követeli meg tőlem senki, nem kell semmit bizonyítanom, ez hobbi, azaz lazulás, mindent tudok róla, sok éve csinálom, nem volt olyan hónap 2013 óta, hogy ne futottam volna 5-20-80 kilométert. Nem igazítom senkihez ezt, ahogy a többi döntésemet sem. Röviden: autonómia. Ha igazatok lenne, már rég nem lenne blogom, vagy kedvem írni. Végrehajtó, tömlöc, őrület, alkohol, inaktív élet, magány. 🙂 De én virulok a családommal együtt, a tavszbcn vágtatok, ti meg rohadhattok az elfajult rosszindulatban. Ti nem szégyellitek ezzel tölteni az időtöket, nekem üzengetni egy olyan hasznos, senkinek nem ártó ()sőt) hibáival kapcsolatban, mint a sport), ez önmagában mutatja, hogy nem értelmes az életetek, keserűek vagytok és ráfüggtetek a netre. Minden értelmes ember undorodva megvet titeket, azok is, akik engem furcsállnak, vagy nem értenek velem egyet.

*

A teljes kipihentség állapota! Százig töltődöm. Magas a HRV és 48-as a nyugalmi pulzusom. Hagynak aludni, nem ittam sok kávét péteken és szombaton, és vége a stressznek is (kikeltek az új tojások, a héten lementek a szóbelik is, nem rohangálok már egy nap háromfelé, pl. 2 Zugliget, 4 Észak-Angyalföld, 6 Kelenföld).

Az edzés állapota nevű érték a téves 200-as pulzus miatt volt olyan magas napokig (még mindig magas), már tegnap is jól voltam, semmi baja nincs a a szívemnek, vérnyomásomnak, hanem valószínűleg a 90+ fokos szauna nem tesz jót az órának.

Szombaton csak jógáztam (húsz perc átmozgatás, fenék és has, nyújtás), közben olvastam. Este sétáltunk szűk félórát.

Ez volt szombaton, ma futok egy ötöst (és nyerem a lépésszezám-kihívást)! – Hat kilométer lett végül, csodás volt, jólesett, előtte és utána is séta. Nem fáj semmi, csak trappolok az intuícióm után, ahogy jólesik, és ahogy tudok! Az élet, az épség, a fájdalom hiánya hatalmas ajándék.

És terepen! Nem leszek igazán gyors, heges a tüdőm, ez ősszel derült ki az ultrahangon, de az oxigéntelítettségem így is 96%, mert nagy, lombos a felület.

*

Kinek akarok én szép, sima, izmos, dús hajú, műkörömtelen, sminktelen lenni, maradni? Nincs ilyen kérdés, még magamnak sem akarok, rég nem érdekel a nőként való tetszés, már csak mosolygok. Képtelen lennék más lenni: ahogy a testemmel bánok, körömvágástól szempillaápoláson át a sportig, az következmény (életvitelé, értékrendé). Senki nem mondta, hogy nekem edzenem kell, nincs előttem ilyen parancs, sem tilalom, illemszabály, norma. Magamnak csinálom, annyit, amennyi épp jólesően jön.

Hétvégén napoztam sokat.

Miért szaunázom ennyire intenzíven? Ha elmegyek egy ilyen helyre, havonta 3-8 alkalommal, akkor sokat vagyok bent, mert kiszaunázom őket a vagyonukból, és mert élvezem, a hatása pedig erőteljes, lásd itt.

Mi lesz, ha a következő rajtolós-csipes futáson sem leszek nagyon gyors? Nekem nincsenek céljaim, táblázataim, legfeljebb esélylatolgatás. Én nem adtam még fel távot, akkor is végigfutom, és csodaszép a táj. Annak örülök, hogy ennyi kilósan sem fáj semmim, könnyen megy tüdőből, de csak ilyen tempóban.- Nem szeretem a stréberkedést, önhajszolást ebben (sem), mindent spontánul csináltam, úgy, ahogy jött, aztán mégis meglett a kockahas.

A futásra nevezés csak ürügy. Már novemberben betelt a félmaraton, csak a tízesre jutottam be, de jobb is így. Az utazás a lényeg, a város birtokba vétele. Az augusztusi, frissen műtött állapotban végigszenvedett észak-írországi futásnál biztosan gyorsabb leszek (a nehéz időszak tavaly augusztustól november végéig tartott, a heggyógyulás és az arckezeléseim miatt tilos volt izzadni, húzni a bőrt, nap sem érhette). Most két eseményre készülök: 10 km áprilisban, 21,1 km szeptemberben.

Március 6. Ma is bringa. A napot a Lukácsban töltöttük ketten K-val. Felhív, hogy mit szólnék, más én megyek, rekorddöntő bringás sebességgel. Úsztam a napfényben egy kilométert, pár hossz gyors is volt benne, de nehéz a légzés része. Szaunáztunk, csobogtunk, diskuráltunk intenzíven, viccesen. Nyugdíjasként léptem be (vittem az igazolványt), mert nem öregségi nyugdíj van kiírva, hanem sima. Jogilag nyugdíjasnak számítok, ez a “foglalkozásom” is, de eddig kedvezményekkel nem éltem.

Sok finomságot eszünk: speck sonka, hüvelyes cukorborsó, rizs, lazac, salátakeverék, citromos madeleine az Auguszttól, tatárbifsztek csak a csomagolásából.

Március 5-én bringáztam és rohangáltam, fodrászhoz is, és vettem ezt-azt a közelgő születésnapokra. Az előző fodrász szeptember 20. volt. Hajvégeim kb. 2 cm vágás után (semmi szőkített rész nem maradt):

Ilyen volt fél éve:

Ilyen most, azaz, nőtt vagy 8 centit (és abból vágott):

Mondják, a nyak nem hazudik. Az enyém igen… És a kézfejem is!

Kis, lassú szépítgetések. Nem smink, nem fotószög, fény, hanem a VALÓSÁG. Nem sminkelek.

Ezt is annyira jó látni. 2023 nyara, 2026 márciusa, micsoda különbség (és a szám fölött is), pedig öregedtem bő két évet:

 

Március 4. Konditerem: egy óra tempós séta emelkedőn, és negyedóra szauna. Csak gyaloglok egy keveset, erre rémisztget, képtelen pulzust mér… 

Jólesett, felpezsdített, de valami rezgést vesz át. Futásnál nem szokott ekkorát tévedni (170 a maxom, 220–életkor)! Másfeles emelkedőn 6,8 km/h-val megyek egy órát, ez naponta se lenne sok, a Garmin meg kiabál, hogy pihenjek, ne eddzek másnap… NEM LEHET ennyi a pulzusom sima tempós gyaloglástól, nem is éreztem semmi különöset (futásnál soha nem mért így félre).

És futni fogok nemsokára, hetente négyszer minimum, mert jönnek a versenyek, amelyeket úgy várok. Vagy mik. Futóesemények.

Március 3. Voltam napközben konditeremben (régebben is jártam ide), új, egyéves bérletem van. Húsz perc tempós séta emelkedőre, húsz perc futás, tizenöt perc szauna. Bringáztam is. A szaunát nem is mértem, mert nem akartam lemeríteni az órám. 13 ezer lépés!

2. Ma sok biciklizés, jövés-menés, magas lépésszám is.

Pelmenyi, fekete borssal este, nehéz nem megint ezt választani:

A tornám 3-án megint elmarad, de megyek szaunázni és vagy izmozni, vagy futni.

Jól vagyok, a stressz ellenére.

 

Március elsején újra napozom a teraszon.

Van bérletem, megyek edzeni, úszni!

Február

Február utolsó hetében a szóbelizőket igazítom készre, sokat rohangálok, van három színház, szombaton túrázunk 9 kilométert az erdőnkben.

21. Julissal 4,3 km White Run a kőbányai pincerendszerben. Egyáltalán nem látja a GPS a föld alatti részt! 280. lettem a nők között, a kategóriámban 235. Ez kb. a kétharmadánál-háromnegyedénél van a helyezéseknek, persze sokan fotózkodtak, nem volt komoly versengés. Én nem álltam meg, engem a por, a félhomály és a kanyargó járatok lassítottak. Kint az emelkedők.

Julis 13., illetve 9.!

Most vagyunk egymagasak, vagy már egy centivel magasabb is. Mindkét ágról hosszú combot örökölt.

 

 

 

 

Utána szauna, heverészés, olvasás és egy kis úszás is, húsz perc.

 

20. Sok bringa, amikor nem, akkor gyalog járok, de semmi sport. Erősíteni nem voltam egy filmbemutató miatt. A lépésszám közepes, jól és sokat alszom, nem eszem sokat, se édességet, magas a fehérjebevitel. Menstruáltam és nem tetszett a latyak, de nincs komoly okom, egyszerűen elteltek a napok.

Itt a tavasz, és ma futunk Julissal! Márciustól van kondibérletem.

Imre bácsi még márciusban van egy hetet, aztán nyugdíjba megy. Remélem, lesz valami buli!

12. Sikerült ma sokat gyalogolni, 14 ezer lépés fölött. Van egy határidős szerkesztési munkám, aztán megyek ki a tavaszba! Nem volt torna kedden, nem is súlyzóztam itthon se, nincs most terembérletem, de voltam komolyat szaunázni (ezt kardióként mérem, mivel az, és edzésként összegzi), mellette több nap is intenzív kardióként bringáztam.

11. Egy fél nap a Dandárban. Nyugdíjasjegyet kapok az igazolásomra! Egy kis ázás kinti gőzölgésben F-val, aztán forró szauna. Annak ilyen szívterhelése, és közötte 13 fokos vízbe merülök, és maradok is pár percig. Az első kettő:

A második kettő:

Február 9-10.: sok-sok biciklizés! Egész magas pulzusszámmal is.

 

Február elején, 2-9. eseménytelen a hetem, hazajöttünk 2-án, aznap hatalmas síelés. Szerdán újabb arcszépítés, utána nem izzadhatok, persze nem is bánom, van sok dolgom. Lusta hét, alacsony HRV, még este is a szülőkkel levelezem. Kevés lépés, minimális bicikli. Idén is azt hittem, az írásbelivel vége, de persze csak intenzívebb lett. Szombaton is estig tanítok, már a fiamat is bevonom a versmondós szóbelire. Viszont egy nagyot túrázunk vasárnap, 14 ezer lépés az erdőn át, tíz kilométer. Se futás, se más, de majd most.

Szóval négy nap síelés, ebből a harmadik és a negyedik egészen kiváló, főleg a Stuhleck legfelsőn, tejfehér ködös része, ahol nemhogy a szélét nem láttam, de azt se, van-e valaki a pályán. Van valami zord-fenséges a kitettségben, a deresedő hajban. Annyira élvezik! Olyan ügyesek, mutatják a felfedezett pályákat, a tutit, meg aztán a hütte!

Kedd, már itthon, megint az erősítés, nem hagytam ki, pedig előtte tanítottam, közlekedtem, minden lassabb volt, és gondoltam, ma nem megyek. De olyan jó volt, megéltem az erőm, a kitartást.

Nyelvtan: van, aki jön tovább, másokat szóbelire készítek fel, és megjelent a következő nemzedék is.

Január 30. Tornáztam kedden egy jót, megint 90 perc!

Aztán csütörtökön utaztunk, és pénteken már

Péntek: Mariazeller Bürgerte. Szombat: Mitterbach, 1666 m, egészen fenséges hegykoszorú. Vasárnap: Lackerhof.

Sok szívás, szervezés, kényelmetlenség van a síeléssel. De egyrészt annyira önállóak már, soha semmi bajuk, imádják, vettünk is lécet, bakancsot. Másrészt a pillanat, mindig, amikor ott fenn a ragyogásban megérzem, hogy ezért, igen, TEHÁT EZ AZ, na, most van… a szabadság. A “pont nem szúr, nem párás, nem fázik, nem félelmetes” érzése. Megjegyzem, király ez a léc, csak nagyon hosszú, komolyan érzem a combom, de majd belenövök.

Január 25. A héten minden nap tízezer lépés! Ez volt a legnehezebb hét: pótórák, rohangálás a felvételi előtt. Három aktívabb nap: kedden este megint az erősítés, már nem éreztem olyan nehéznek, mindent szépen végigcsináltam, a saját bokasúllyal, amit elvittem. Szombaton úsztunk és szaunáztunk, végre megjött az új úszószemüveg. 875 méter volt csak a táv. Vasárnap fáradtságot jelzett a kütyü, itthon hevertem, olvastam, mostam, filmet néztünk, aztán 11-kor mondom, nehogy már ma ne legyen meg a lépésszám és az 5 km futáskihívás!

Hatot futottam e néma utcákon igen lassan, a jobb térdem kicsit sajgott a táv közepén a belső részen, de csak annyira, hogy pár centivel rövidebbeket léptem, aztán elmúlt. Miniszterelnök sétál és köszön, csak a hangjáról ismertem meg. Elég vizes lettem, mert olvad. Megint találkoztam Róka komával a szokott helyen, nagy wlidlife van. A 7 edzésből több itthoni kardió és két szauna, az is kardió, egy erősítés, de az 90 perc.

Január 18. Hogy elrohant ez a hét! itthoni feladatok, tanítás délután. A keddi erősítés után napokig volt izomlázam. Leginkább a napi tízezer lépésre koncentráltam. Vasárnap még próbáltam síelni a másik (hosszabb) léccel, már eléggé összefagyott a hó, serceg, de erősnek, eltökéltnek éreztem magam. Hazagyalogoltam a lécekkel, kis konyhai ténykedés, és 7 után elindultam még futni. Jeges a járda, egyszer estem is, de esni is ügyesen tudok, nem lett nyoma. Óvatos tempó, alig 4-es pulzuszóna, 8 perces kilométerek, 5 km a táv. Hazagyaloglás. Kreatint szedek, csodát tesz!

Január 13. Loholtam a buszhoz (bő két km-t), tartottam három órát két helyen (1 + dupla), aztán ettem egy levest, utána egy király erősítő edzésen vettem részt. A leírás szerint ki kell lépni a komfortzónából, el kell viselni a frusztrációt és hosszan koncentrálni, szóval bénázásra számítottam, de élveztem és ment is. Kellenek még eszközök (nagyobb súly), érzem is olyan izmokban, amelyeket nem szoktam abajgatni, de elégedett vagyok. – Tegnap semmi, lépés is csak 6500: urizáltam Balázzsal és Gergővel bisztróban és moziban.

Január 11. Szombaton két órát tartottam GoogleMeetsen, mert a havazás miatt a család megközelíthetetlen. Utána órákon át a következő hónapok teendőit intéztem: hivatalokkal leveleztem, a két futóverseny repülőjegyét, szállásait foglaltam le. Lázba hozott! Olvastam, mostam, főztünk, hátszínből sütött az én rózsám rosé steaket, még valami mártást is hozzá. Ki se dugtuk az orrunkat. Ma délelőtt részt vettünk egy performansz zárójelenetében L. kérésére, a szereplők és a tanáraik kijöttek az előadás teréből és mi – ez volt a feladat – vagy százan megvalósítjuk az emberi cselekvések sokféleségét. Az volt a felkérés, hogy csak úgy létezzünk és végezzünk “zsigeri cselekvéseket”. Fürdőköpenyben és mezítláb haladtak végig a szereplők, velük a tanáraik, szerény színházigazgatók; a háttérben volt minden: kötögető lány, olasz agár, kártyaparti az amúgy is eklektikus, fura tárgyakkal teli előtérben. Sok ismerős, a fiam barátai, huszonévesek. Én nyújtásokat végeztem guggolva, G. kipakolta a szemeteket a zsebéből, ennyit rögtönöztünk. Összesen négy perc volt, egy bizonyos zenére, aztán ahogy elhalkult, kimentünk együtt. Azért érdekes, mert az első hetükön ők hozták létre az egészet, tanárok nélkül, külön kérték, hogy megalkothassák, és magunknak szervezték. “Lenyűgöző.”

Után uszodába mentünk. Két hosszú szauna, jó forró. Közvetlenül utána sétálgattam a folyosón, aztán zuhany, aztán fekvés. Megint a nagyjakuzziban olvastam, megint Rowlingot. A végén úsztam 38 perc alatt 1300 métert. Türelmesen, jól vagyok a testemben. Csak idegesítő volt a régi úszószemüvegem, szenvedtem vele. Az új nem jött meg, írok nekik. (Azt írják, nincs beszkennelve az arcom! Mert egyénre készítik. De, be van. Na, rögvest készítik, küldik.) Ez, amit 2019-ben rendeltem, ugyanúgy durván késett, vissza is küldték a pénzt, de akkor megjött mégis.

Este még podcastes lakásban körözéssel értem el a 10 ezer+ lépést.

Január 9. Két szempontból is csodálatos nap: lementünk a magyar pályára szánt, egyszerűbb (HEAD) lécemért a szervizbe, onnan felvitt G. a Normafához, és megtettem az erdőben a nagy kört:

Kemény volt, volt benne sok mászás, kaptató, ez intenzív kardió, 153 körüli pulzussal, bő egy órán át. Ilyen a domborzat (vagyis, az idővel kombinált ábrája):

Összesen 5,9 kilométer. A néma, méltóságteljesen ezüst erdő misztikus élmény volt! Csak néhány sífutóval találkoztam, és volt egy csak rövidgatyás-futócipős futó is.

Eljött értem G. a hegy aljába. Megizzadtam, szellőztettem is a kabátomat, míg forró fürdőt vettem és megszárítottam a hajamat – este a MÜPA-ba mentünk, Anna Netrebko énekelte három másik szólistával, hatalmas énekkarral és az opera zenekarával Verdi Requiemjét.

Január 1. és 4. között síeltünk a családdal (kis, egyszerű pályán). Ó, azok a reggelik! A szobánk:

A reggeli (ez csak részlet):

Minden este szaunáztunk, és 6-10 órákat voltunk kint három napon át a hideg levegőn.

Anyukám szerint a lesiklás nem sport, csak a túrázós sífutás. Nos, hosszú léceket 28-35 km/h-s sebesség közben irányban tartani, szándékoltan és párhuzamosan elforgatni kemény combizommunka. Vállban, vádliban, oldalsó hasban is éreztünk izomlázat.

Amikor nagy hó esett már itthon, beszereztem a léceket, felbuszoztam, és a Normafától a Fácános térig síeltem. Pompásan éreztem magam, sehol semmi kellemetlenség, nem fárasztó a baktatás se (ún. komfortcipő). Minden ruha pont jó, meleg, kényelmes.

Lassú, hosszú útvonal:

Megvettem a világ legjobb lécét (használtan, ismerőstől):

Hol tartok most a testemmel, közérzetemmel?

Főleg tanítok (kora délután, minden nap és szombaton délelőtt), ehhez igazodik a napirend. A délelőtt a házimunkáké, ügyintézésé. El tudok jutni világos órákban is edzeni, de itthon-idén még csak síelni mentem.

Jól alszom és sokat.

Kb. 1 kg-t fogytam a karácsonyi elheverés óta. Örülök, hogy az ünnep előtti hetekben többet mozogtam.

Nemigen figyelek arra, mit eszem. Ez fejlesztendő. Viszont nincs unalomból evés, mert sok a dolgom, menni kell. Már szélsőségesen éhes vagyok, amikor eszem. Tanítás után és síeléskor, hidegben nem is vagyok éhes (leáll az emésztés). Este eszünk sokat, mert akkor vagyunk együtt. Ha van benne komolyabb szénhidrá.t, akkor ez nem jó: ma, 9-én reggel 6,4-es cukrot mértem. (Általában 4-9–5,5)

Délelőtt elmegy az idő: blog, hírolvasás, kávéfőzés, mosogatás, önápolgatás, almozás, teregetés, szivacsok és rongyok kifőzése, cipők pucolása-illatosítása, ruhák válogatása, vécé- és mosdópucolás, szemétkivivés, telefonok, befizetések, felmosás, e-mailek; főzök is, levest vagy egytálételt, Dávid érkezik.

Általában 2-től van órám, sokat utazom. Buszon, metrón könyvet olvasok. Egyszer bicikliztem is (hogy odaérjek) (nem sikerült), de most a hidegben nem fogok.

Két napszemüveg:

Kevés a fehérje. Reggel és este kecsketejet iszom, van 5 liter (menő kávézó elé rakták ki, lejár mindjárt). Nyugodt körülmények között ritkán eszem. (Ah, a síelős reggelik!) Ebből elég, kiáltott fel Éva!, 8-án este beszereztem marhahúst, velőcsontot, zöldségeket, karfiolt. Kétféle leves lett. Sütöttem halat bundában, sütőben, hozzá salátakeverék. Dávid nagyon szereti a krémleveseket, brokkolit, karfiolt is, sütök hozzá szalonnát, sajtot pirítok. De ha nem egyértelmű a meleg étel, akkor mindig melegszendvicset eszik.

Mikkel tökéletesítem a közérzetemet és az összképet?

Annyit alszom, amennyit csak tudok. Fekhetnék korábban, csak olyan érdekeseket olvasok! Most épp Iránról.

Figyelek a vízre. Iszom este nyugisgyógynövényes teát és vízhajtót (csalán).

Táplálékkiegészítők: magnézium bisz…, luteines szemvitamin, hajvitamin (Hair Bunny gumicukor), a Nutriesttől (legeltetett állatból): marhavér, marhapajzsmirigy, marha-nőiszervek, marhahere kivonata. Újjászülettem!

Semmilyen gyógyszert nem szedek. Nem eszem mesterséges dolgokat (a csoki a legfeldolgozottabb mogyorós Lindt vagy 70 százalékos főző-).

Arcra: Hialu-B és retinolos arckrém, C-vitamin, Advanced Night Repair koktél. Nappalra hidratáló (Clinique Moisture Surge). bőrradír. Szauna. Testre ProfHilo ápolókrém.

Arcomra, szemem alá, nyakamra skin booster. Lineáris hialuronsavat, vitaminokat, aminosavakat juttatnak a bőr középső rétegébe mikroinjekciókkal sok kis pontba. A cél a bőr belső hidratálása, minőségének javítása, nem a volumenpótlás. (A töltésnél, amikor volument pótolnak, keresztkötött a hialuron.)

Nem a bevitt anyag képez teltséget: a bőrben a hatóanyag megköti a vizet.

Pótolják vele a bőr természetes hialuronsav-tartalmát, amely az életkorral csökken, ez enyhíti a kiszáradást, hámlást és fakóságot. A hatóanyag serkenti a kollagén- és elasztintermelést, a bőr tömörebb, rugalmasabb lesz, kisimulnak az apró ráncok. Felragyog tőle a bőr, tömör lesz. Nem változtatja meg az arc kontúrjait, csak a bőr minőségét javítja. Azonnali vagy fokozatos a hatás, én két hónap múlva leszek a legszebb. Fél-egy óra a kezelés, nem fáj (a kanülös bevitelnél érzéstelenítik, a doktornőnek arany keze van! Nincs mellékhatása.

Ahol feszesednék, (belső comb, has) azt dögönyözöm hetente 4-5-ször, 15 percekig(terület egy Nordic Sculpt nevű, forgófejes masszírozóval (szárazon).

Sok szauna.

A sportot most nem írom, mert a síelés elvitte a show-t, nem is erősítettem.

Kicsit alacsony, de kiegyensúlyozott a HRV-m, ami egy értékes adat a szívverés változékonyságáról. Az a jó, ha magas. Csak 13 hónapja méri ez a fajta órám.

A vegetatív idegrendszer) állapotát tükrözi, különösen a paraszimpatikus (pihenés, regeneráció) ág aktivitását. Magasabb értéknél jobb stressztűrő képesség, gyorsabb a regeneráció, jó kardiovaszkuláris fittség, alacsonyabb a krónikus betegségek (szívbetegség, diabétesz) kockázata. Alacsonyabb HRV jelez túlterhelést, krónikus stresszt, fáradtságot, gyulladást, betegségeket vagy túledzettséget.

Január 7-én, az év első hetéről (vasárnap 2-kor lemerült, csak este töltöttem, még két órát síeltünk, jöttünk-mentünk, pakoltunk utána):

A testzsírról van egy fontos videó, kivágtam belőle két képet:

Ezek DEXA-adatok: 20 és 32 között normális nőknél. 15 alá nem mennék, de 18-22 jó lenne, nem tudom, milyen a genetikám, nem éreztem nehéznek, de lehet, hogy magasabb való nekem. A legalacsonyabbam 2015 őszén volt, 15,6. Nem tudtam akkor, hogy ez az alsó határ, mert a testsúlyom magas volt. A legutóbbit majdnem két éve csináltattam:

Most több kiló vagyok, az valószínűleg mind zsír, és nem tudom, mennyi izmot vesztettem. Férfiaknak 12-20 % között mondható sportosnak, és ha vastag a derekuk, domború vagy lötyögős pocak van, akkor biztosan sok.

Elmerészkedhetnék most is egy DEXA-ra, persze jobb büszke állapotban menni, de fontos látni a változásokat.

Semmi önsanyargatás, mindent élvezek: az evést, a nemerést, az aktivitást, az alvást, a pihenést, a szaunát, a futást is. A súlyzót a legkevésbé. Fogok funkcionális erősítésre járni.

Tehát mindenkinek boldog új évet! Már 2025 is az az év volt, amikor kiderült, hogy évek óta igazat mondunk és jól döntöttünk néhányan. Ez fog idén folytatódni. Én úgy érzem, pont olyan évem lesz, amilyet megérdemlek, ami a tetteimből, karaktereimből, eddigi erőfeszítéseimből következik.