az ország tortája és augusztus huszadikája

Ma, vagyis 10-én felvonatoztam a déli partról: a Parlamentben részesei lehettünk a Magyarország tortája, a Magyarország cukormentes tortája és a Szent István napi kenyér versenyek eredményhirdetésének. Ismertetést hallottunk az augusztus 20-iki programokról, az Ízek utcájáról, tűzijátékról, az ünnepi ingyenes parlamenti belépésről, tisztek avatásáról és a körmenetről is.

Idén az Ízek utcája a Várkert bazártól tart majd a Szilágyi Dezső térig, már szombaton megnyit, egészen vasárnap estig várja a látogatókat, és ott juthat hozzá a nagyközönség az említett szénhidr ünnepi, szimbolikus és minőségpárti javakhoz.

A Clark Ádám téren nagyszínpad lesz, mindenféle műsorokkal.

A tűzijáték megrendezését közbeszerzésen idén a NUVU Kft. nyerte el, amely 2016-ban a makaói tűzijátékfesztiválon  ezüstérmes lett. A petárdákat, vagy miket, a Margit- és a Lánchíd közé a Dunára, illetve a Lánchídra telepítik, ebből következően a két híd közti rakpartok lesznek a legjobb kilövésközeli megtekintési helyek. Összesen 4,5 tonnát nyom az anyag, a legnagyobb pirotechnikai eszköz húsz centis. Az egész 175 millióba fog kerülni, igazán méltó, profi szoftverrel vezérelt, századmásodpercre programozható, a zenével szinkronban levő, bármikor leállítható, nemzetiszínű és szuperbiztonságos lesz (az államtitkár, Kara Ákos mintha összekeverte volna a tűzijáték leállíthatóságának kérdését a 2006-os, elháríthatatlan elemi kárral).

Az ünnepi búzakenyér a Kurdi Family Kft. Görböc kenyere lett. Kovászolt, öt százalék teljes kiőrlésű rozslisztet is tartalmaz, 12 órán át kelesztik. Ruganyos, likacsos, gazdag textúrájú. Szigorú szakmai felügyelet alatt, mesterségbeli tudást, innovációt és hagyományt beleadva, kitűnő minőségű alapanyagokból, adalékok nélkül készül. A receptet elérhetővé teszik a pékségek számára, és bár kézműves jellegű, nagyüzemi előállításra is alkalmas. Közfogyasztású, megfizethető, minőségi terméknek szánják. Ez, amit itt felszeltek, sötét héjú, kerekded cipó volt, és minőségre egészen hasonlít ahhoz a fajtához, amelyet – félévente kétszer – még én is megengedek magamnak.

Az Egy Csepp Figyelem Alapítványnak is szerepe lehetett abban, hogy a kenyérhez rengeteg, külön is fogyasztható, csíkra vágott zöldség és ízletes feltétek, krémek dukáltak a bemutatón. Erős Antóniáék kezdeményezték annak idején azt is, hogy legyen külön cukormentes torta kategória is, és 2012-től minden évben ezen is buzgólkodnak az ügyes kezű szakemberek, hú, de nem tudok ilyen műfajban fogalmazni.

Magyarország tortájának a neve Balatoni habos mogyoró, megalkotója Vaslóczki Orsolya (Horváth cukrászda – SUGAR! dizájncukrászda), aki nem kezdő versenyző: 2015-ben a Barackos buboréktortával már megnyerte a cukormentes kategóriát. Az új tortát év végéig minőség érdekében csak a cukrász Ipartestület tagjai készíthetik, utána lesz nyilvános a recept. Benne pörkölt mogyorós, extrém édes (de nekem ne higgyetek), így is mámorító tésztalap, egy csík kontrasztosan savanyú feketeribizlis réteg és egy állagában üdítő mogyorós-karamelles mousse, tejcsokoládé bevonattal. Az állaga, a fogyasztáskori hőmérséklete valami egészen hatcsillagos volt. Így nézett ki a sajtónak szánt mintadarab:

Ez pedig itt Az ország cukormentes tortája, a Pöttyös Panni, a nyertes Varga Margit lett (Zazzi). A tavaszi előválogatás után dietetikus segítette a kompromisszummentes, végleges verzió elkészítését. A befutó liszt- és hozzáadottcukor-mentes, de tojásos és nem tejmentes. Mákos-mandulalisztes alappal készül, szilvás réteg van még benne, és málnahab a tetején, pöttyös díszítéssel. Amikor hat éve először hirdettek ilyen kategóriát, egy szelet a győztes tortából még 20 gramm szénhidrátot tartalmazott, ez a mostani csak hatot. Ami nagy szó. Kalóriatartalma 176. (Nem lett volna rossz hasonló adatokat Az ország tortájáról is megtudni.) Ketogén ízlésemhez közel áll a Pöttyös Panni édessége (vagyis, kifejezetten nem édes, mert nem édesítették agyon, erősen domborodik benne a mák és a szilva valódi íze; a mandula inkább hordozó), és persze nem is túl zsíros, mert a cukorbetegeknek és az egészségtudatos alternatívákat kereső fogyasztóknak a kalória sem mindegy. A durván édes ízekhez szokott normálisoknak persze sokk ez az összetétel, de az ízlelőbimbók nagyon tanulékonyak, ráadásul rendszeresen megújulnak, pár nap alatt ki lehet iktatni régi és újraértelmezni a friss, valódi, cukorral nem butított ízeket.

és még ehető aranydarabkák

Ennek a zsűrinek az elnöke Bechmann György, a Zsolnay Kávéház cukrászmestere, akinek a Teréz körúti Béke Radissonban cukor- és lisztmentes, különleges formájú és dús élemiszertechnológiai ismereteket is megvalósító választékán hüledeztünk, amikor két Művész-film között kiugrottunk kávézni a minap.

Szeptember 18-ig egyébként az amatőr kísérletezők is jelenkezhetnek az Egy Csepp Figyelem Alapítvány háziversenyére, komoly Kenwood robotgép a főnyeremény!

És persze a fiammal, akinek névnapja volt (ez a rostélyon sütött szent), megcsodáltuk az erkélyről a dunai panorámát. Ő egyébként nem szereti a gyümölcsös édességeket, semmilyet, de azért pompás egy délelőtt volt ez.

Az alapítvány szokás szerint vércukrot is mért, megnézettem a hatalmas szénhidrátlöket előtt és után is az értékeimet: 5,5 és 6,2.

Természetesen éhgyomorra érkeztem, egy plazmaadás (ijesztő a hiány, menjetek!) és dermesztően jeges, csevegős cold brew után elhúztam edzeni a csajokkal.

kit akaszt ki a blog? és miért?

…és mitől szalad fel a bloggerszemöldök is gyakran. Az elvi dilemmáról szóló írás.

Már megint áll a bál. Vigyáznom kéne a számra. Kétszer is meggondolni, miket írogatok itten. Nehogy bárkinek rosszul essen! Kimozdítsa a kényelmes, megszokott kis gondolatai közül, megsértse az érzékenységét… jajistenem.

Mert mi lesz akkor?

Sokan nem értik, mire jó a blog, mit akar közölni, miért így, miért ilyenek a témái, miért bírál, és nem is tudom nekik elmagyarázni. Viszont mindenki, akinek az életén lendített a blog, eleinte zavarónak találta. Érteni, gazdagodni általa, okosan olvasni munka. Kellesz hozzá. Csitítani magadban az idegenkedést, a kioktatást, a vitatkozási kényszert, és hagyni a szöveget hatni.

A szöveg hozzám is szól, és nekem is zavaró, nyugtalanító, pedig én magam írom őket, meg nem úszhatom.

De persze azért is figyelnem kéne, hogy nyugi legyen. Nehogy nekem essen, itt kezdjen cirkuszolni, önigazolni.

Itt a blogon még a fitnesz is csupa agyalás, amúgy meg csupa eszme, művészet, élmény, önismeret, társadalom, szociálpszichológia – logikusan, bár kicsit naivan gondoltam, hogy azok lesznek itt, akiket ez érdekel, de legalábbis nem zavar.

A múltkori posztban megint kijött belőlem: ember, ne legyél már igénytelen. Bővebben…

udvarolnál? így ne légy kellemetlen

Ritkán írok konkrét tanácsokat, pragmatikus tippeket, ebben a randidologban meg különösen nem szokásom, mint ahogy randizni sem, de most összegyűjtöttem, mi az, amitől egy ismerkedés nem válik kellemetlenné a nő számára rögtön az elején.

Ha úgy csinálod, mint a többi próbálkozó, úgy is fogsz járni: sehogy. Légy más! De ne direkt, őket is überelő látványos tettekkel, hanem egyszerűen kerüld el a csapdákat. Bővebben…

dobálózzunk diagnózisokkal

Mert az pompás hatalomgyakorlási módszer!

Nem tetszik a pofája? Zavarja a köreidet? Irigyled?

Nagyon egyszerűen lejárathatod Bővebben…

felnőtt ember vagy, ugyi?

Avagy: top 10 nemhiszlek el

Figyelj, felnőtt ember vagy, és ilyenekkel jössz?

nem vagyok nagy matekos

Hát pedig leérettségiztél, és akkor másodfokú egyenletet oldottál meg, minimum. Az még nem egy szakmai szint, hogy össze tudsz adni három darab kétjegyű számot fejben, vagy érted az ezreléket, a százalékot, a métékegységeket. Nem lehet, hogy ennyire ne figyelj, ennyire ne használd az agyadat. Értelmes ember nem mond ilyet.

nem szeretem Esterházyt/a súlyzókat

Nem vagy abban a helyzetben, hogy szeresd vagy ne szeresd. Mondd inkább: nem érdekel, mert fogalmad nincs róla. Azért nem szereted, hogy ne kelljen semmilyen erőfeszítést tenned, olcsón lehess magabiztos. Pont annyira is leszel művelt vagy edzett. Ijesztő, hogy magabiztos ítélkezéssel kompenzálod ezt a hiányt.

Mindegy, adok neki egy esélyt, meglátjuk.

(Ezt olyan helyzetben, amikor teljesen világos: nem kéne belemenned, és az illúzióigényed hajt csak.) Pofáraesés lesz. Ami rendben, de minek meséled el nekem, vagy mit szeretnél? Megerősítést?

Ha nekem is ennyi időm és pénzem lenne, én is jól néznék ki. De én a gyerekeimmel töltöm/rájuk költöm.

Nincs is annál szebb, mint amikor valaki a saját frsuztrációját úgy kezeli, hogy mást minősít, vádol, lejárat.

Amellett nem pénz és nem is elsősorban időbefektetés eredménye az, amit jól kinézésnek nevezel rajtam. A te nemjó kinézetedben viszont sok pénz és idő van. Káros szokások, rossz minőségű, drága ételek, kétsarokra autókázás meg a többi.

meleg van, hideg van, utálom ezt a meleget, nem bírom

Ha mindig is itt éltél a kontinentális éghajlaton, már megszokhattad volna. Nehéznek, netán egyre nehezebbnek a hőség elviselését az tartja, aki nem tartja fitten a testét, és ennek része a hideg- és melegtűrő képesség is. Ennyit nyígni az időjáráson, mindentől megfázni, megfertőződni, kímélni magad vészjel. Annak a jele, hogy valami rosszul működik.

Vajna Tí…

Nekem ne kezdd rá. Olcsó, igénytelen dolog szenvedélyesen beszélni olyan emberekről, akiket nem ismersz, és még azt se, hogy miket csinálnak. Egy írót úgy szidni, hogy csak hallomásból tudsz róla. Magadat járatod le azzal, ha ennyire érdeklődsz iránta, és persze a média használ téged, vedd észre. Most Vajna T. vagy valaki, és akkor számít, és akkor neki is jár az igazságos ítélet, vagy nem érdekes. De akkor tényleg nem.

Aki testesebb, az ássa el magát, annak a véleménye nem is számít? Ő nem tetszhet senkinek?

Dehogy. Kedvelünk mindenkit, illetve – ne legyünk álszentek – úgy általában közönyös jóindulattal vagyunk mindenki iránt, senki nem szól bele, nem is dolgom, azt csinál, amit akar. Csak mondjuk sporttémában vagy az én életmódomban ne okoskodjon, oktasson, mert akkor tudom, honnan fúj a szél, és onnantól én őt nem veszem komolyan. Ebben a témában hatalmas frusztráció, vádaskodás megy. Én nem tehetek arról, hogy elhíztál, te meg ne véleményezd a sportolásomat, ha nem érdekel a téma.

Nekem amúgy az a benyomásom, hogy ezzel a szöveggel nők is, férfiak is viszonzott szerelmet, tetszést, izgalmas szexuális interakciókat, a szépség és elismertség jogát meg ilyeneket követelnek. Az meg, sajnos, nem valami alanyi jogon járó juttatás. Az a céljuk, hogy ne kelljen semmit csinálni, a világ változtassa meg az attitűdjét, legyen igazságos, ossza ki nekik is, amit a “szépeknek”. Ez viszont nem igazságossági kérdés.

Csak a saját történeteimről és szempontjaimról beszélhetek. Van az a férfi, aki vonzó kövéren is, de akkor is a személyisége a vonzó, nem a teste. Sok mindent el lehet nézni annak, aki jó fej, erős személyiségű, sok nő meg is bocsátja, hogy kövér a férfi, de ettől még nem fogja kívánni, szépnek látni. Nehéz eltekinteni a testtől, a test keltette benyomástól, attól, hogy milyen állagot érint a kéz, és a kövérség sok esetben szül frusztrációt. Olyan van, hogy valakit nagyon szeretsz, és akkor párnásabban is szereted. De az ismerkedésben a kövéreknek rossz a helyzetük, kiszolgáltatottak. A nők esetében a kövérség a legjobb esetben fétis lesz: van, aki erre izgul, de fétissé válni nem jó, mert durván tárgyiasít. Itt jegyzem meg: az izom is fétis. Én nem szeretem, ha fétis a testem, szoktam is szólni emiatt a rajongóknak.

A kockahas olyan egy vékony férfin, mint a nagy mell a kövér nőkön: nem számít. (mém)

Engem éppenséggel lenyűgöznek a vékony, de arányos testek, a jól látható, nem túl nagy izmok is. A fiatal kinézetet és a jól funkcionáló testet igazán a zsírpárna és a rossz testtartás, ügyetlen mozgás rontja el.

ha normális ára lenne a bérletnek, megvenném

Dehogy vennéd. A bérlet nem drága, és te jóval az átlag fölött keresel. Tudod, mi a drága? A kávéautomata, napi négyszer. A cigid. Repülővel menni nyaralni. Robotgép. Légkondi. Öntözőrendszer. Azért bliccelsz, pontosabban azért mered hangoztatni, mert ebben a közegben ez bocsánatos.

már tizenhét éve együtt vannak

Hogy ez tudniillik valami érdem vagy előny volna. Szerintem csak akkor az, ha eleven, ápolt, életteli kapcsolatuk van, nem egymást rontják, nem sunnyognak, nem menekülnek a másik elől pótcselekvésekbe. Az emberek félnek a magánytól, talán evolúciósan. Szerelmesnek lenni jó. Ketten többre lehet jutni. De azért ez, hogy szépen élnek és egy húszéves házasságot nem kéne felrúgni, annyira felületes így. Mi, akik nem vagyunk már huszonévesek, láttunk száz meg száz ismerőst, és pontosan tudjuk, mi megy a kapcsolatokban. Legfeljebb közös érdekek maradnak hosszú távon, ha épp nem ölik egymást. Nagyon kevés kivétel van, és az az igazság, hogy nem szeretnék alkatilag rájuk hasonlítani. Úgyhogy önmagában az el nem válás, az csak műsor az anyósnak meg a szomszédságnak.

Tíz évvel fiatalabbnak nézel ki!

Nagyon kedves, de én ennek mondogatását abbahagytam, legalábbis öndefinícióként. Nem célom, hogy ne annyinak nézzek ki, amennyi vagyok. Lelkileg, ékettapasztalatban úgyis annyi vagyok, sok minden nincs már meg bennem, ami a harmincévesekben még igen. hajszolni azt, ami elmúlt, értelmetlen és nemtelen. Az a cél, hogy egy igen jó formájú negyvenegy éves legyek. Más életszakaszokat, korszakolást szeretnék, elhalasztani a leszállóágat. Elnyújtani az aktív, energikus, vitalitástól telített, optimista éveket. És nem szeretem a beavatkozásokat, a feljavítást. Ami érdekel: a testem feszessége, a hajam, foga, bőröm állapota. Egyébként szerintem a kortársaim néznek ki siralmasan, és ennek nem kéne így lennie.
Felnőtt ember vagy. Ne félj a valóságtól!

A következő poszt a blogger többéves, nagy dilemmájárt taglalja, hogy közösségi elvű, egyenlőségpárti, megértő, segítő vagy individuális, teljesítménypárti, minőségbarátalapokon írjon. Mindenki bloggere vagy rétegblogger legyen-e?

miért nem viselkedsz racionálisan?

Azt hihetnénk, sőt, hihetnők, hogy a dolog nem bonyolult: az emberek általában tudják, mi a jó nekik, mi válik javukra hosszú és rövid távon, és azt csinálják. Vagy legalábbis olyasmit. A többi, a sok kudarc, önsorsrontás csak üzemzavar, tudatlanság, balszerencse, kórság. Nosza, mondjuk meg nekik, mi a jó, mit tegyenek, segítsünk, ha nincs hozzá erejük.

Csakhogy ha szétnézünk, egyéni és társadalmi szinten is azt látjuk, hogy az emberek olyasmiket cselekszenek, úgy döntenek, hogy az nem válik a javukra, sehogy sem. Bővebben…

mindenki utálja az eminenseket

Mindenki utálja az absztinenseket, akik visszautasítják a gyanútlan, derűsen kollektív kínálást. Akinek végig kell hallgatni a mondatát, hogy ő nem, ő sosem iszik, mondja is az okokat, vagy épp nem, de pofát vág. Majd vagy hallgatagon feszeng a buliban, vagy korán hazamegy, de jól nem érzi magát, az tuti.

Akiket nem lehet rávenni egy jó kis meztelen fürdőzésre, mert ők és csak ők nem dobták le az ékszíjt. Mit lehet velük kezdeni?

(Amúgy mindig belemegyek, hogy na jó, ma este iszom egy kis bort, és meg szoktam bánni. Amióta ritkán iszom, nagyon nehezen tolerálja a testem. És ezen nem segít a minőség. Érdekes tapasztalat.)

Mindenki utálja a strébereket, akik Bővebben…