pillanatok egy otthonoktatott babalány életéből

Ezt a posztot nettelen írtam a jegyzetek között, hosszú edzésre zötykölődések idején, azért néz ki másképp.
Sokan kérdezitek, mi van Julissal, hogy megy az iskolán kívüli lét – miközben öccse is (elsősként), bátyja is (tizedikesként) benne van, viszonylag jól. Pontosabban, egyiküknek sem könnyű, csak nekik másért nem, és kevésbé szenvedik meg. Abból nincs feszkó közöttük, hogy Julis nem jár.
Babalány egy prototípus: alkalmatlan a közoktatásra.
Babalány babalány, mert gyermek maradt, minden vész közben is tiszta, megóvott, fára mászó, nem kütyüző, nem tévéző, nem érdekalapú, nem betörhető, őszinte.
Nem tűri az intézményt.
A tanulócsoportot bírná, csak most, jó okkal egyébként, teljesen megértem, kéthavi kauciót kérnek, ráadásul nagyobb és drágább bérleménybe költöztek az épületen belül. Na, és az nekem nem fért bele augusztus végén.
Nem akartam folyton tartozni.
Ez az igazi ok, nem tagadom, különben ott volna, és az volna neki a legjobb.
Így meg az élet egésze van. Erdei, jövős-menős és könyvszagú élet, kiállításmegnyitó is, Balázsnál városban alvás, ha úgy alakul.
Mindennapi kardió Dávidot iskolába juttatni, és onnan általában még reggel haza, erdőn át.
Castingokra járunk és akrobatikázni, úszni. Könyvtárba. Hagyományos tankönyveit értelmesen használjuk, akárhol megold egy-két feladatot, de kap gyerek-rejtvényújságot is.
És mindent csinálunk: a valós életet. Házimunka, kutyaséta, piac, nyújtás-ugrókötelezés, ügyintézés, hajvágás, posta.

Bővebben…

a régi énem

A régi énem, az olyan, mint ez a fotó, például, a montázs jobb szélén. A múltkor a hattyúsodottakból (kipillangósodottakból) tettem ki, de ez is én vagyok ám, tizenhárom évesen.

Jó, mi? Azért ahhoz a fejhez képest nagyon vigasztaló bármelyik későbbi képem. És volt ebből rövid hajú is, na, az az abszolút 0. Miért, miért pont akkor a legrusnyább az ember, amikor egyébként is olyan sérülékeny, annyira nem tudja, mi merre, ki ő, és még kémiát is kell tanulni?…

A régi éned, az olyan, hogy egyszerűen nem hiszed el. Azt se, hogy ilyen háttér előtt fotóztak akkoriban, hogy ilyen lehetett a hajam, szemüvegem, és tényleg el lehetett menni iskolába ilyen cuccokban. És túléltem, és nem vitt el az ízlésrendőrség, se a szüleimet (megjegyzem), és még csak nem is gyanítottam, hogy hol a probláma.

ELÜTÉS! Fanoknak jelöltem. Bővebben…

a szerénység parancsa

Hogy én mit gondolok magamról?

Kérdi a kommentelő.

És annak mi az alapja? Ez az én kérdésem. Mert nem mindegy, ki van magáról szerény véleménnyel. A szerény teljesítménye miatt, vagy mert – újítóként is, felmutatható eredménnyel is – kötelező előadni, hogy ez semmiség. Ugyan…!

Nem annyira gondolkodom én. Benne vagyok. A valóság nagyon erős, kihat mindenre. Egy biztos: elbírom a valóságot. Ez is valami.

Eleve: élünk, egészségesek vagyunk. Nem gyűrt maga alá az, ami velünk történt. Én ennek is tudok örülni. Ki hitte volna, hogy ezen felül extrákat tartogat az élet?

Ó, basszus. Nem az élet. Én nem leszek szerény. Ez az egész erőltetett, önlerontó, szimpatikusnak szánt, helyezkedő beszédmód: jaj, csak ne zavarjak másokat, nehogy azt higgyék. Aki ezt várja el, akit zavar a teljesítmény (mert erről van szó), annak én nem akarok szimpatikus lenni.  Bővebben…

a szüleimnél lakom

Többen átéltük: felnőttként átmenetileg a szüleinkkel laktunk. Külön lakrészben, vagy tetőtérben, ez nem mentett meg attól, ami jött.

Azóta se hevertük ki. Bővebben…

irodai dolgozók

Volt már téma a blogon, mekkora teher az egyénnek is és a városnak is a napi melóba járás.

beérni a munkába

A jövő már felsejlett: látva, mennyit fogyasztanak az irodaépületek, a légkondi, az élő munkaerő mennyibe kerül, és milyen dugókat és más urbánus problémákat okoz reggel és délután az egyszerre mozgó tömeg, egy sor szakmában, munkakörben a távmunka és a szabadúszás korszaka következik.

A dolog most úgy került elő, hogy Bővebben…

edzd az agyadat is!

Én mindig az Egészről beszéltem, és mindenről kíváncsian, innovatívan. Ezért sem értem, hogy miért kezdik rá újra meg újra a hisztis tiltakozást a sportos posztjaim kapcsán, és miért magyarázzák félre rosszhiszeműen. Az élet egészével kapcsolatban képviselem a kemény munkát, tudatosságot, igényességet, az elhivatott, nyafogás nélküli odaállást és derűs szemléletet. Nem trendi? Jobban tetszik a flabélos,a rázogatós gép, a powerplate? Vannak ám lelki-flabélosok is: instant, könnyű megoldások identitásra, közérzetre, kis levezetései a stressznek. Például a tagadás, a viszontvádaskodás, az inszinuáció.

Én azt mondom, ne nézz másokat, ne dumálj, ne magyarázd, ne tagadd, hanem végezd el a melót. Menj bele, a mélyéig, te magad, és szembesülj a maszktalan, csatakosan ziháló önmagaddal, azzal, mire vagy képes. Ismerd fel a mulasztásaidat, a romboló működésedet, ne kelljen mindig a férjed meg a rendszer hibásnak. Ne akard könnyen megúszni, elvitetni a balhét mással. Halovány régi fájdalmak miatt felszisszenni és leállni (de jól is jön egy “érzékeny még a térdem” kifogás, amikor már nehezedik a gyakorlat! Velem kitolt az élet: soha nem volt semmilyen sérülésem, így kénytelen vagyok csinálni. Ez itt egy metafora.) Ne akard lecsapni a kanyarokat, mert abban nincs tartás és öntudat, és az eredménye is halovány és zavaros.

Mindent akarok, minden téren minőséget és melót és flowt, nem csak izmot. És ami fájt 2014-ben, három éve, amikor kezdtem, az ma már nem fáj. Amit azóta csinálok, az megtanított koncentrálni, küzdeni, lehántani a fölöslegest, lényeglátni, megbirkózni a beszólogatókkal.

Nem is venném magam komolyan, ha nem így lenne. Egyszerűen nem lenne pofám beváltatlan fogadkozásokról, múló lelkesedésekről írni, csak azért, hogy “ide nézzetek!”.

Akinek ez sem jó (és mégis itt nézegeti, mi hír), annak semmi se jó. Annak magával van baja. Senki ellen nincs ez, amiről én beszélek, csak a tagadás, a hárítás, az improduktív működésmódok ellen.

Körülöttem, a túlzás nélkül mozgalommá vált edzős közösségben nincsenek szexiskedő, szezonális, rövidebb utat választó, hiábavalóságoknak bedőlő, csak a látszatért ügyeskedő emberek. Augusztus vége van, visszatértünk a nyaralásból, és a test formálása, a különböző tevékenységek kipróbálása, a közös edzés élménye, az egészség és a közérzet javítása pont olyan aktuális mindannyiunknak, mint januárban vagy áprilisban.

Most hozzácsapom az edzettséghez az attitűdöket és az agyunkat is. Tartsd fiatal, rugalmas, hatékony állapotban a tudatodat is! Váljon szokássá ez is, mert nem elég egyszer kipróbálni, aztán visszahőkölni! Maradj kíváncsi, eszes és játékos.

Ne lustulj el, semmilyen téren. Ne szűkítsd le azt, ami benned történik. Ha elereszted magad, akkor lassan alkalmatlanná válasz azokra a tevékenységekre, amelyek frisen, elevenen tartanak. Akkor az egész szenvedés, “minek ez?”, lefele tendálás, és ez pont úgy igaz a fejszámolásra, az esztétikus-gördülékeny kézírásra, mint a hídra és a futásra.

Egy kis lelkizéssel kezdem.

Tudatosítsd az igazi okokat. Mit miért mondasz, miért döntesz úgy, miért halogatsz, szervezel át? Hát arra a valakire most miért haragszol? Lehet, hogy csak kéznél van, és rátolod a frusztrációt? (Milyen felnőtté tevő élmény: nekem már nincs kit hibáztatni.) Mi a problémád pontosan? Mire vágsz, mennyire reális, mit teszel érte?

Őszinte vagy?

Nem mindig kényelmesek a válaszok. De nem élhetsz tagadásban. Magaddal muszáj egyenesnek lenned, különben belefúlsz a sok cafrangba, álmagyarázatba, és nem leszel eredményes. És ne a neten nézegess, ne pletykálj, ne kombinálj, viszonyíts annyit. Ne az ultrafutókat taglald szörnyülködve, ne érezz titkos “na ugye” elégtételt, amikor hirtelen szívhalál ér egy élsportolót, hanem menj el egy három kilométerre. Éld a saját életed!

fejben naplózni

Appok, kalóriaszámláló oldalak, pulzusmérés helyett figyelek — arra van az agyam. Milyen gyakorlatok voltak ma? Milyen súllyal, hány kör, hány ismétlés? Még napokkal később s. A jegyzeteket, fájlokat csak elszórnám. Mit ettem ma? Átverés nélkül.

Ennek része a szabadtéri futás közbeni lépésszámlálás is. Meditatív, monoton koncentráció. És nem csak darálom elkeseredetten a számokat, ez nem feladat, hanem rutin: az agyi applikáció a háttérben fut, fölötte egyidejűleg mindenféle gondolatok áramlanak. Kétezerig, amikor a futás még nem jóleső, átveszem az egész történelmet. Karolingok! Eltűnt a történelemből kétszáz év — vagy épp betoldották? Károly Róbert. Mátyás, Mohács, Rákóczi, Mária Terézia, kiegyezés. Milyen rövidke! A vészkorszak. Ember a Holdon! És a születésem éve. Utána elkezdem a 2222, 3333 stb. számokat várni, és tudatosan, örömmel lépni azt a lépést, megjegyezni az aktuális tájat, ez alapján előre kalkulálni a visszautat, megbecsülni, mennyi lesz a lépésszám a hazaérkezéskor. Vizualizálom is a négyjegyűeket, különböző tipográfiával látom leírva,nagy nullákkal és áthúzatlan, szürke hetesekkel. Nem zökkenek ki. Élvezem, hogy nem zökkenek ki, nem rontok.

Ezek csak játékok, nem feladatok, csak arra vannak, hogy ne unatkozzam, de meglepő pontossággal végzem őket, mint azt, hogy vonalra nem lépek. Ma 12400-ig számoltam a ferde, őszi fényben, aztán hazaérkeztem.

A monoton futás közbeni számolás képessége fiatalon tart, tudatossá tesz, és mellette ömlenek a gondolatok, a témák. Ezt megírtam már többször és meglepetésemre többen leszólták: ő nem számol mert ő a tájban gyönyörködik! Látszik, hogy nem értik.

féllábas pózok és mozdulatok

Mérleg. Esetleg közben súlyzógyakorlat.

ez egy fenékgyakorlat, főleg a minimusra és a mediusra megy rá, közben bicepsz is, nagyon kell koncentrálni. kétszer 12 kilóval. 8-akat bírok, 3-4 sorozat oldalanként, mellkasig és le, mozdulatlanság, spicc a cél.

Féllábas guggolás, fél lábas ugrókötél. Félhivatalos forrás írta, hogy próbálják a féllábas, esetleg csukott szemű pózokat agyi, erekkel kapcsolatos, tünetmentes korábbi sérülések tesztjeként (ún. néma stroke) használni. Van-e valami aszimmetriád? Ezek a gyakorlatok biztosan kidobják.

 

Hasonlóan jót tesznek a keresztezett pózok: bal lábat és jobb kart emelj négykézlábban, például. Egyik kézzel megérinteni a másik lábat.

fejjel lefele

Állati jó érzés, pihentető, jót tesz az agyi vérkeringésnek. Emellett a hátat is nyújtja. Persze csak ha nem félsz. De sokféle formája van, még a klasszikus, falnál végzett fejenállásnál is van könnyebb: hajolj előre alacsony rúdnál, kezed-lábad maradhat a talajon.

Hintázni, lengeni, kiegyensúlyozni magad, érezni a tested statikáját pedig hatalmas élmény! A testtudat okosabbá tesz.

Úgy szeretném egyszer cirkuszi trapézon is kipróbálni.

megjegyezni, amit lehet, notesz és okostelefon nélkül

Telefonszámot, adószámot, taj számot, e-mail címeket és neveket. Nagyon hasznos képesség. Megtanít figyelni, és szinte korlátlan a kapacitás, csak elszoktunk tőle. Használd ki!

fejszámol és megbecsül

Öt kétjegyű számot összeadni, -szorozni tudnod kell, pont. Ez még nem “matek”. Nem süllyedhetsz ez alá. Vagy bárminek a huszonkét százalékát komolyabb töprengés nélkül megmondani. Nagyságrendeket el nem rontani.

Kedves játékom: elhatározom, hogy körbemegyek a piacon, és pont 3500 forintért veszek zöldséget. Ránézésre, finoman, nem aggályosan összeadogatva, csak úgy nagyjából. Nincs semmi persze, ha túlmegyek, de néha van, mert épp csak annyi van nálam. Meglepően gyakran 50 forintos pontossággal sikerül, és az eléggé olyan, mint szerencsejátékban nyerni, vagy ezrest találni az utcán.

évszámok, fémek, fővárosok

Van iskolás gyereked? Akkor ne csak agyi gyakorlatként, hanem praktikusan és hiúságból is tartsd szinten magad. Nagyon lehet imponálni a szakmán kívüli alapműveltséggel. Fel tudod sorolni az első tíz elemet a periódusos rendszerből? Tudod-e a nemesgázokat? Érted-e a kúp térfogatának képletét? Figyelj, amikor újságot olvasol, olvasd el az utcanévtáblákat. Ez még Virányos, vagy már Zugliget? És hol van Pemba, tényleg létezik? Érdekeljen a világ! Az igényes középiskolai anyag lexikális része ne hozzon zavarba. (Imádtam nem-szakos órákon helyettesíteni.)

kézír, rajzol, színez

2003-as rajz: Lőrinccel átmegyünk a zebrán

Rajzolni nagyban is.Amikor a negyvenedik szülinapi bulim volt, Lőrinccel készítettünk egy óriási keresztrejtvényt!

megfejtve. belekomponáltunk amúgy edzőtermi pletykákat és minden résztvevővel kapcsolatban egy személyes szót

És a kézírás!

Igen, van ez az amerikaias kezdeményezés, korunk szava, hogy ma már, amikor az aláíráshoz sem kell toll, nemhogy zsinórírni, de kézzel írni sem tanítják meg a kicsiket. Szerintem ez beszűkülés, elbutulás, és ezt a gyanúmat alátámasztják agykutatások is. Bizonyos funkciók romlanak a kézírás hiányában, a billentyűverés és a touchscreen nem pótolja ezt a tevékenységet.

Mit gondoltok erről?

Nekem mindig presztízs volt megőrizni a gyors, gördülékeny, kiegyensúlyozott kézírás képességét. Sokat írni, és esztétikusan, hiba nélkül, egyenesen, vonalazás nélkül, szépen elhelyezve. Levelet, jegyzeteket, naplót, táblára krétával és flipchartra filctollal. Finnyásan kényes voltam erre tanár koromban. Ma sokkal lazább vagyok, és ritkábban írok.

A kalligráfia fejlesztése szórakoztató hobbi is lehet!

visszatértem a nyaralásból

Röhögök magamon: úgy írok az edzéseimről, életmódtémákról a blogomon, külön jelszavasban meg a kép alatt elrejtett linkben, meg erre létrehozott facebookoldalakon, mint valami bujkáló őskeresztény. Bővebben…