nem nyár, de nem is vénasszony

Hanem mi?

Ősz, kora ősz, én nem félek ettől – és már a haláltól sem. Gesztenyés, ragyogó, szépséges. Néha esik. Néha taknyosak leszünk, hajnalban már hűvös van, nem hívogat, és a tó vize sem nyárlangyos posvány (megint belementem, annyira jólesett nyolc kilométer futás után! csak már okosabb vagyok, tudom, hol kell, hogy ne legyen hiszti. mindez Juli forgatási napján történt. minden kísérő unatkozik, ezért megyek futócuccban, meg napozó lepellel). Negyed nyolckor meg már homály van, de olyankor a legszebb hazafutni.

Aranyfényű hétvége. Bővebben…

én, a futó

Szeptember nyolcadika volt az a nap, amikor felírtam Rilke híres sorát – nem tökéletesen, fejből – egy füzetbe, miszerint meg kell változtatnom az életem:

a dán ötkoronás lyukas

Mindez 2014-ben történt, öt éve.

Persze gyakran van ez: az ember fogadkozik, aztán nem lesz semmi, és akkor új fogadalom, új semmi, a körülmények, most nincs itt az ideje, más a prioritás és hasonló jó megmagyarázások. Érdekes ez, mert én előtte nem fogadkoztam, nem vagyok rá hajlamos, egyáltalán nem foglalkoztam tudatosan a testemmel akkoriban. Ez az egy nekibuzdulás volt, nem erodálódtam a sok mégse-élménytől, és ezt végig is csináltam.

Most vasárnap, 8-án lefutottam a hetedik félmaratonomat, egyben a tizedik hosszú (15 km feletti) versenytávomat, de ez persze véletlen, hogy pont aznap volt a félmaraton, csak mégis jó rá gondolni.

a hálós fölsőt nem kell átszúrni a tűvel!

Bővebben…

mi hír minálunk

Elkészült a Szöveg! Dobpergés. A dokumentum, amelyről itt írok. Nem fancy kinézetileg, viszont képek is vannak benne.

Egy lendülettel, három intenzív hét alatt írtam meg, és jó volt írni. Júliusban megrekedtem, mostanra újra könnyen és örömmel írok, és kiegyensúlyozott vagyok. Van benne filmforgatásos, érzelmes, betegségleküzdős, művészes, utazós, románvalóságos sztori. Van, amikor egy tárgy a hős, van, ami szinte mítosz. Van tiszta epika, és van lírai szófűzés, prózapoétika.

Ugye szép?

És folytatom is, ha lesznek újabb jó sztorik (vagy felbukkannak a múltból)!

Antonia folytatódik, pezsegtünk ma is. Heti egy alkalom mindig van, olykor kettő is összejön. Írj, ha csatlakoznál a feminista angol csoporthoz: csakazolvassablog@gmail.com.

(Felmerült az elvi kérdés, hogy ez női csoport-e, és igen, az. Ezt a problémát egyszer alaposan átbeszéltük. Nem volt érdemi férfi csatlakozási szándék sem, és egészen megváltozik a női beszédmód, viszonyrendszer, még tudatos nők és egyenlően viselkedő férfiak esetén is, erről kutatás is volt. Védett tér, és jó ez így.)

Megyünk megint forgatásokra, ha megvolt, mesélek!

Holnap félmaraton, a hó végén felezett SPAR maraton (Orsival), októberben Amszterdamban pedig egész! Nagyon szép az erdő. Igyekszem majd Murakami Haruki edzésmódszerét követni, aki maratonistaként heti hat nap fut tízet. És megyek hunyni most!

Újra robog a kultúrnapló, lassan egyéves az is.

Működik a Ne félj az edzőteremtől! közösség, sőt, nagyon pezseg! Május óta leírjuk, mit edzettünk aznap, ez hatalmas inspiráció és rengeteg új tudás, illetve bulihangulat. Mindenkin látszik is a sport!

És újra indul az évaddal együtt a Kör, a színházba járós csoport:

https://www.facebook.com/groups/591523887966890/

Töltsétek értelmesen és vidáman a napjaitokat, szerelemmel, sporttal, filmekkel. Annyi szépség és felfedeznivaló van!

a gyermek benned

John Bradshawnak van A belső gyermek című könyve és tanítása, én jártam is ilyen csoportba, talán 2005-ben, nagyon intenzív volt. De én nem őt ismertetem most, hanem elfogott egy érzés.

Látom ezt a gyereket, a gyereket mindenhol, különböző emberekben. Azt, aki nem tudott felnőni, ami azt jelenti, hogy kész lenni, elérni a potenciálját, megvalósulni teljes lényege szerint. A gyermek benned figyelmet akar. Azt, hogy ő a legjobb, ő a mindenség közepe, ezt mondják, mutassák, éreztessék. Hogy ő fontos.

És hisztizik keményen.

Csakhogy ezek az emberek harminc- meg negyvanvalahány évesek.

Mindenkiben megvan a szeretetvágy, az elismerés vágya, de ebből van gyerek és felnőtt változat is. A gyerek még nem úgy várja el az elismerést, és lesz a hiányában sértett és destruktív, hogy keményen hajt és ettől büszke arra, amit elért, hanem anélkül, lustán, eleve, a létezés jogán, belehullva az ölelésbe – ez a különbség a gyerekkori szeretetvágy és a felnőttkori becsvágy között: utóbbi lények, a felnőttek, melóznak, és a kudarcot, a botlást vagy a teljes kudarcot is jobban viselik.

Ha egy gyerek keményen hajt a szeretetért, elismerésért, figyelemért, az már traumatünet.

Felnőtt embereknek nagyon nehéz mentségeket keresni. Pusztítóak, ijesztőek, harsányak, agresszívek. Én látom bennetek azt, aki jó akar lenni, jobb akar lenni, akit dicsérjenek, akire figyeljenek, és aki mindenféle nyakatekert gesztusokra is képes ezért.

Ennek a kínlódásnak akkor van vége, ha önazonos vagy: elég magadnak, egyedül meg tudod élni, hogy jó vagy. Amikor a helyeden vagy, amikor boldog vagy. Valamennyire kell, hogy legyen egy arc közel, valaki, aki simogat és édes szavakat suttog neked, de legalábbis ennek az emléke, önmagadért szeretnek. De e tekintetben nem ez a lényeg, inkább egy bármilyen boldogító, erőt adó, szenvedéllyel végzett tevékenység. Nem az, hogy eltitkolod a fájdalmat, mutatod, hogy működsz, hanem az, hogy felszámoltad a fájdalmat, nem rág már belül.

Én, komolyan mondom, megölelnélek most titeket, mindenkit, aki ezért nyüszít, ettől lesz fura vagy gonosz. Biztos mert ilyen érzelmes napjaimat élem, meg a ketó engem szentimentálissá tesz. De mondanám, hogy csss, nincs semmi baj, értem én. Gyógyuljatok!

nők, akikért elválnak, meg akik teherbe esnek

Kedves olvasóm, talán téged is a gyűlölködők hulláma dobott ide. Nem olyan nagy baj ez. Nézz szét a blogon, figyelj, a témákat, a mondandót, a mondatot, a lelkületet és a felsejlő életet. Aztán legyen véleményed.

Akikért… akik miatt? Akik miatt otthagyják a régit? Azok a rohadt kurvák, akik elszeretik a férjet? Vagy semlegesen: nők, akikkel a válás után összeházasodnak?

Ki hogy. Nem egyformák a történetek. Bővebben…