P. I. L-nak
Valahogy feltolul most a múlt, pont meséltem ma Julisnak, milyen volt őt várni, 2007 nyarán.
Én akkor, nem Jánossal, mert ő azokban a hetekben a végleges elszakadását és hozzám tartozását intézte, hanem vegyes egyetemistákkal és a fiammal elmentem egy hétre Gyimesközéplokra, kulturális antropológusok közé keveredve, tanulmányútra. Vonattal.
Magdi néni etetett minket, nála is laktunk. Bővebben…
Még mindig él a nézet, patriarchissimó, hogy a házasság intézményének egyik funkciója, hogy abban a férfi, ha már volt olyan bolond, hogy beletett elköteleződést, anyagiakat, rendszeresen és megfelelő szexhez jusson, a kizárólagos, hozzá hű, az ő kívánságához igazodó partnerrel, mert a szex fontos, a szex jár, a férfiaknak mindenképpen. Ezt reklamálják itt nálam az antifeministák is, azok, akik szakmányban nézik ázsiai gyereklányok megerőszakolását, rángó kézzel, de amiről álmodnak mint társadalmi jóról, az az egy darab, kiutalt nő, akivel monogám kapcsolatban szexelhet a béta is, élethosszig. Mindjárt elsírom magam. Bővebben…
Emlékeztek Nemzamárdira? Szóval, ez sem, de Balaton! Az én gyerekkorban elsajtított, tarajos hullámú, jegenyezúgásos, malomkeréknyi pókhálós, lángosszagú déli partom! Bővebben…
Itt van például ez:
Mit szólsz? Mész edzeni? Vagy sorolod a kifogásaidat…? Bővebben…
…és nem tudom, ez nektek milyen, technikailag, élményként, meg a téma. Írjátok meg! Egy biztos: a Julis cukker.
A kertben forgattuk, ahol a hóban fetrengős fotók is készültek. A spontán, mégis lényegre törő beszédet és a képen való fejlátszást még gyakorlom!
Mostanában korán ébredek, mindig magamtól. Bővebben…
Nekem ez a bejegyzés egy kicsit meredek volt. Nekem is. Pedig a legbelső érzéseimről régóta nyíltan írok, és ez pont felszabadító, a szégyenek levetésének rítusa. Ahogy mindaz, amit érdekesnek, megírandónak, bemutatandónak érzek, a mindenféle kételyekkel együtt, a világ érdekessége, a folyton kérdő létezés, amelynek én magam is tárgya vagyok csak, a megformálás, a kifejezés, és hogy végre meg merem mutatni. Bővebben…
2016. nyári poszt
Én kiírnám, én olyan vagyok! Az eufémizmus és az elhallgatás nagyobb stílushiba tud lenni, mint a “csúnya” szó, meg hát ezt amúgy sem én mondom, én ilyet nem mondok senkire, mert ez nagyon gáz, érvnek meg értelmezhetetlen is. Ennek nem a szóhasználata az ocsmány, hanem a sugallata, az értékrend, amelyben fogant.
De ha én ezt címben leírom, a kereső algoritmusaiból következően beözönlik ide találatként egy olyan mentalitás, amelyikkel én nem szeretnék találkozni. Általában sem szeretem a keresőből érkezőket. Mindig abból van a félreértés és kultúrsokk, ha valaki véletlenül jön, és nem pont ezt a blogot akarja olvasni. Bővebben…
Kettőt kell, négyet is lehet. Egy gépről egyszer. Köszönöm!
A minőségbiztosítás
Holnap provokatív poszt! Azt szeretném, ha értenék, zavaró lesz, de nem akarom őket bántani, csak nekik az is bántás, ha mi jól és szabadon létezünk.
Valamiért fontos gyakorlataim az elmúlt évekből. Otthoni edzéshez módosítva:
További sport-, gym- és testátalakítós képek: fotótár
1. fekve nyomás OTTHON KÉZI SÚLYZÓVAL VÉGEZHETŐ, vagy bármivel, ami markolható, szimmetrikus és nehéz. a pad lehet könyvespolcdeszka két szék között, de földön fekve is csináélhatod, csak az korlátozza a mozgástartományt (nem tudod leereszteni a könyököd)
Mert “én is akarom!” (Nők ritkán csinálják, Ed se javasolta eleinte, aztán megkértem szépen, és meg is barátkozott az én terhelhetőségemmel, “te ettől vagy boldog”.) Mert alapgyakorlat. Mert nehéz. Mert fényessé teszi a dekoltázst és megemeli a mellet. Mert jól megy. Mert szagom lesz közben, az az igazi edzős. Mert senkit nem látok közben, ha egyedül csinálom, ha meg edzővel, akkor csak őt. Az olyan, mint kitolási szakban, ködös tekintettel a szeretett orvos arca — az egyetlen biztos pont.
itt 55 kiló már, 2016. december 20:
bejegyzés a Pride napján
Az első: a bűntudat. A belénk nevelt bizonyosság, hogy nekünk az nem jár, mi nem érdemeltük ki. Hogy szívni kell.
Nagyon nehéz ezt letenni, mert reflexszé vált. Bővebben…
Be sokszor cáfoltuk, nyugtattunk meg mindenkit (egymást), hogy nem is! Hogy ne féljen és ne higgye!
Az (ön)nyugtatás szép sport. Azért kell minket (magunkat) megnyugtatni, mert félünk. Mindenki fél. Azonban szembenézni a puszta, illúziótlan, olykor kicsinyes valósággal, az még jobb. Úgy értem, intellektuálisan izgalmasabb. Így negyven körül meg elengedhetetlen is.
A bejegyzés, mint azt a figyelmes olvasó észrevenné jelölés nélkül is, a tézis (sztereotípia)–antitézis (megnyugtató cáfolat)–szintézis (nettó valóság) logikájára épül. Bővebben…
Mégpedig rendszeresen! A Hobbihelyesírók oldalán már hétfőtől fent van az eheti kvíz: Bővebben…
Idén tavasszal azt mondtam: most lesz egy olyan nyár, amilyen még nem volt. Most csillog a vállam, engedek az élet áramának, nem bánom, ki mit gondol a teniszruhámról és az edzésmániámról, belelazulok a nyárestékbe, és olyan helyekre megyek, ahova nem szoktam.
És lőn. Bővebben…
1. Te hogy vagy a focival? Bővebben…
Tele vagyok okos ismerősökkel, és ezek az okos ismerősök, köztük a nagyon okosak is, ítélnek.
Nem csak néha, vagy fontos kérdésekben, elvi témákban kiállva, hanem folyamatosan. Megítélő üzemmódban vannak, a tejföl márkaneve is elvi kérdés. Világjobbítók.
Akkor is ítélnek, amikor örülnek: az örülésük helyeslés.
Nem azt nézik, hogy mi a jó annak a személynek, akiről szó van, hogy ő mit tart helyesnek, mi a célja, hanem hogy nekik mi tetszik, ők mit tartanak helyesnek, ők mit csinálnának. Vagy-vaggyá élezik, és kényszert éreznek a voksra.
Néha morális jelentőséget tulajdonítanak annak, aminek nincs olyanja, mert nem erkölcsi kérdés, lásd a testünkkel való foglalkozást vagy a szelfizést. Meg aztán nem egyféle erkölcs van, és az ő sajátságos erkölcsük nem abszolút (arról nem is beszélve, hogy az az erkölcs a maguk életében nem megy valami jól, csak mindig másoknál veszik elő).
Vagy csak képtelenek arra, hogy a megítélt jelenséget, cselekedetet a maga kontextusában értelmezzék. Bővebben…
Ez már a harmadik szezon, hogy ismerőseim a facebookon kiállnak a beach body nyomasztás ellen.
Azért állnak ki, mert az ilyen témájú hirdetéseket, médiatartalmakat úgy értelmezik, hogy
1. ezek ab ovo azt jelentik, hogy szégyellje magát és maradjon otthon mindenki, aki nem feszes-vékony-formás — ez mint norma nyomasztó, egyenlőtlen, nőellenes (mert a férfiakra nem — vagy kevésbé — kötelező) és irreális, egészségtelen,
2. a strand, a lazulásnak, a napfürdőzésnek, pancsolásnak, gyerekeink vízbe szocializálásának, a lángosevésnek stb. a helye valamiféle parádézás és szépségverseny, és ez annyira talmi és sekélyes. Bővebben…
Ezt most gyorsan elmesélem, aztán húzok futni meg bicikliszervizbe meg déembe meg úszni. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 