reggeli rutin

Mostanában korán ébredek, mindig magamtól. Ez az életmódváltásom tartós hatása: este álmos vagyok, reggel friss, jól és eleget alszom. Nincs egészséges bagoly alkat, bagolynak lenni urbánus torzulás, a test összezavarása, mellékvese-kimerülés. Minden nap rosszul indult, amikor még én is éjszakáztam és vekkerrel alkudoztam.

A kedd délelőtt, amikor Ed úgy megpakol tizenhat tonnával, hatalmas stressz a szervezetnek, ilyen ez a sport — regenerációm állapotától függően kászálódom ki a kaotikus takarózat alól üdén vagy lassabban, tettrekészen vagy révedezve, forradalmi vagy rendszerhű, egérutakat kereső gondolatokkal. De nincs se elalvási gyötrődés, se nyugtalan álom, se visszaalvás, se elalvás, soha. Reggel aktív vagyok.

Néha, ha nagyon kevés a szénhidrát, a szervezetem riadóztat az éjszaka közepén. Az vészjel, és nem jó. A szénhidrát kevés legyen, de annyinak meg kell lenni.

Mindig van madárszó. Mindig az ablak felé nézek, az eget, a fényt, a szelet. Ilyenkor kisnyulaim szuszognak még, bájos euklideszi geometriában a tagjaik. A nagy a saját, távoli szobájában. Minden bizonnyal a letöltött filmjeit nézte, és későn feküdt.

Egy kicsit nyűgös vagyok, sajog valamim. Egy kicsit később keltem. Gyulladt a szemem. Beszáradt a taknyom. Valami kinőtt az arcomon. Bírhatatlan szomjúság. Dilemma: levigyem a lányom gyűrött füdőköpenyét, avagy éber legyek, amikor ő kel, és hozassam le vele pedagógiailag?

De van, hogy a még tétova csicsergésekbe, rózsaszínre zilált égboltba ébredek. Az szép. Keleti a hatalmas, hármas ablak.

A lencsét még fent beteszem, ágyban fekve. Ha tele van a tok szösszel, szempillaspirál-darabbal, leviszem, kimosom (-főzöm). Újat kellene csináltatni.

Na, levánszorgás, valami gyerekruhát, fönt maradt szennyest, hsznált gyufát, mécsesromot felkapok, legót helyére hajítok. Izmolázak (Ed zései nyomán két-négynaposak), figyelem az érzeteket a lépcsőn. Kutya ébred, jelez, épphogy köszönök. Ő még nem. Éhgyomor, aligöltözet, és a konyhában a következő műveletek:

Mérlegre állás, rituális. Nem sok értelme van, stabil a súlyom, de több, mint amennyit szeretek. Ami van, dekánként jött. Néha vízvisszatart. Néha glikogén.

Illygép benyomása, előző kapszula eltávolítása. Sajnos, ez nem működik olyan jól, a régi hátrahajította öntárolójába, ebből ki kell feszegetni. És nem is csippan, amikor bemelegedett. Viszont narancssárga, és tud kávét főzni, ez nagy előny a másikhoz képest.

IMG_2527

Vércukor. Ennek is mi értelme. Éva, egy rövid, féléves időszakot leszámítva, amikor 4,4 és 4,8 között tudott lenni, mostanában a vércukrod 5,0, 5,1, 5,5. Ez mind normális. Mit remélsz még a mindig egyforma számoktól? Futás vagy súlyzózás előtt-után, az igen, az jelentéses különbség. Vagy kinyomozni, hogy a kókuszvirágcukor tényleg nem dobja-e meg annyira, mint a sima.

Tíz nagy korty víz. Minden konyhába menéskor egyébként. Illy, csodásan ígéretes berregése!, az első. 60 mg koffein. Etióp. Aztán guatemalai. Tejszín és kókuszolaj. Ezüst, hegyes kiskanállal.

IMG_2418

látjátok ti ezt? antik. és belegravírozta, hogy…

Közben, utána arctisztít (erre való nyomós szappannal, alkoholos tonikkal) és szérumoz. A negyvenes nők megőrülnek. Elfajultam és bevásároltam: külön szérum szemkörnyékre és arcra-nyakra. Golyós szemkörnyék-ápoló zselé, a hűtőben tartva. Clinique. Néha, valami fura ötlet, kenek belőle a mellbimbómra is. Vagy a fenekemre.

Megnézem magam alaposan, a kék fürdőszobában. Mindig van valami változás.

IMG_2425

A haj. Szétszed, kifésül. Annyira kiszárad, van, hogy pakolásban-balzsamban alszom. Kimosom. Néha nem, akkor benne marad. Valahogy eltűnik belőle, viszont a hajam tömege ilyenkor nagyobb a lófarkamban.

Az öltözék. Bugyi összahangolása hajgumival. Sportcucc, általában: sportmelltartó, -bugyi (varrás nélküli!), ujjatlan felső és futónadrág. Mindenképpen bringázom, vagy megyünk játszóterezni (itt egy egész mozgalom kinőtt, együtt edzünk szabad téren, rendszeresen és mámorosan!). És ez a szett, némi sminkkel és fülbevalóval: a gyerek programra vivése, bevásárlás, kutyázás, futás, itthoni tengés-lengés egyenviselete. Cipő: az attól függ.

A színes.

Fotó - 2016.06.03. 14.44

 

A nem színes.

 

Fotó - 2016.06.17. 12.22 #3

A nagy döntés: szín, vagy nem szín. Ha nem a szín a konpceció, akkor fekete, fehér, szürke, és akkor minden az. Meg ezüst.

Visszatér mégegykávézni. Tápálékkiegészítőket beszed. Jelenleg: BCAA, Diet Vitamin (kevesebb B vitaminnal, mert attól zabál az ember, a szolid 3636 százalékos dózistól) és glükozamin-szulfát, ami ízületvédő. Az Evelle elfogyott.

A zsír a kávéban meghozza a perisztaltikát. Öregszem, kispolgári, rendszeres székletre vágyom, nem indulok el nélküle, inkább elkésem.

Kutya kivisz, póráz, kakizacskó, kör az utcában. Csendes a kommunikáció, bejáratott. Kutya megetet, teraszon legyen.

Ez a blog ideje. És ezt nagyon várom, ezt a csendességet, fűzfás hűvösségű reggelélményt. Kommentolvasás, lélekmasszír, levelezés, némi facebook.

Ha nem a blogé, akkor a futásé. Egy hosszú, csak visszaérjek! Ha kevés az időm, nem viszem a kutyát. A verseny alig négy hét múlva lesz. Nem bírok leállni, négyezer lépés fölött elsodor. Igen, számolom. Alkudozom magammal, még öt perc, és visszafordulok…

Ha futásnyi idő nincs, akkor újabban megint ugrókötelezem. Négyszer kétszáz, mondjuk, az is valami. Hajnali teraszunk, káosz, de tér, és a narancssárga ugrókötelem! Ez ki van használva, pedig azt hittem, impulzusvásárolt divattárgy lesz. Régen vállaztam, bicepszeztem reggel, lankadatlanul, emlékszem. A haskerék viszont sose volt hajnal.

Boltba menni, amióta vasárnap újra, nem szoktam, fél hét helyett hétkor nyit, az már késő nekem.

Ébrednek a nyulak, dimenziót váltok. Odateszem a tejet.

Mi az, ami a te reggeledben nem maradhat el?

 

 

 

 

 

 

43 thoughts on “reggeli rutin

  1. kávé, Carl Lagerfeld külsejű öregúr roverjének szemrevételezése háttérben pálmafák, ábrándozás a roverkék égről, aranytartalmú szemkörnyék ápoló, eggmayo lecsekkolása, étrendcsekkolás (halvagyhúsnap) pisikaki, nagy pohár állott víz, kutyaetetés, emberpuszilás-nyűgös reakció esetén megsértődés

  2. Nagyon nem témába vág, de én éjjeli bagoly és reggeli pacsirta vagyok egyben, nekem ez a full ideális. Ha este 1O-kor kelek és kb délig fent vagyok, egyszerűen imádom, amikor megtehetem és hálistennek éjszaka dolgozom – amit szintén imádok.
    Elég sok munkahelyet váltottam, mert szó szerint sírtam, amikor fel kellett kelnem reggel. Amitől hányingerem lett, kómás voltam, egész nap aludtam ezért, 16-17 órákat egyhuzamban. Folyamatos szorongás, tudni, hogy nem ez az én ritmusom és bele vagyok kényszerítve, jajj. 😦

    Az én “reggelem” pörgéssel telik, rohanás azokba a boltkokba, amik nyitva vannak, és betartom a diétát, szóval evés. Facebook csekk (nagyon gáz, de így van), emailek, rövid chit-chat. Utána freedom.
    (A képek rólad szenzációsak mostanság. :))

    • Megértem az időbeosztásodat, én se tartom magam igazán egyik típusnak se (ezáltal mindkettő vagyok, vagy lehetek. A bagolysággal takarózást kicsit önigazolásnak érzem, a pacsirtaságot meg tipizálási kényszernek, “ha bagoly van, akkor legyen másik madár-kategória is” jeligére). Pláne amióta a melókában átraktak hajnali négyes kezdőnek, valaki mondja már meg, hogy a hajnal kettő, az korareggel, vagy éjszaka, vagy miatök…?:) Szóval nem tipizálok, próbálom értelmesen kitölteni a teret. Ami hol jobban megy, hogy rosszabbul:)

  3. Ó, én nem tudom, mi romlott el. A nagyon tiszta, “nagyon egészséges” táplálkozásból mostanában el-elcsúsztam, éttermeztem, elcsábultam egy kijevi pulykamellre (krokettel!!!), egy fagyira, tábla lindtre, egy-egy pizzára. Dolgoztam éjszaka ismét, az mondjuk felborított hetekre. Amúgy egy átlagos napon korán fekszem és édeskönnyen alszom, ez így van régóta, bagoly sose voltam. És most volt két boldog hónap, amikor magamtól keltem, általában fél 5, 5 körül, frissen, alig várva, hogy induljon a nap. Annyira jó volt, hogy mindenre van időm bőven (másfél órás futásokra hajnalban), és néha-néha, mikor az ébresztőt elfelejtettem kikapcsolni, megszólalt fent a Citadellánál, mert már felfutottam odáig, mikor kelni szerettem volna. Most meg valamiért megint nyűgösen, vissza-visszacsábulva valami zavaros álmomba, sokkal később… Remélem vissza tudom hozni, ideális volt nekem ez a ritmus, és annyira szeretem is látni, érezni a hajnalt.

  4. ÚÚÚÚgy szeretem, ahogy írsz. Ne haragudj, giccses vagyok, de akkor is hihetetlenül jókat derülök a mondataidba rejtett humoron. A “hogyan” mondásod is különleges, nem csak a mondanivalód. Ez most csak egy független, szeretemahogyírsz komment volt!:) Szép napot minden olvasónak!:)

  5. Végiggondoltam, de azt hiszem, semmi nincs, ami nélkül ne tudnék meglenni. Talán egy nagy bögre valami. Tea, vagy citromos víz, vagy sima víz, tök mindegy, ami van. Meg azt már megszoktam és megszerettem, hogy én főzöm a kávét a kedvesnek. (Én nem kávézom.) Előző életemben is így volt, én keltem elsőnek, könnyen ébredek, és mire a gyerekek kivánszorogtak, asztalon a reggeli, ez nem teher volt, szívesen csináltam. Exférjnek az utolsó szomorú időkig tizenöt éven át reggeli az ágyba, ő szegény nagyon nehezen kel, ez valamennyit segített rajta. A kedvesnek is szívesen vinném, de iszonyúan zavarba jött tőle, nem erőltetem.
    Reggeli kaki megcsinálja a jó hangulatot, de ha valamiért nincs rá mód, elteszem későbbre.
    Arcmosás, enyhe peeling egy kis sós-szódabikarbónás kókuszolajjal, megvan rögtön a hidratálás is. (Praktikus, mert fogat is ezzel mosok.) De ha úgy alakul, enélkül is megvagyok.

      • Egy ilyen kis műanyag krémes tégelybe kanalazok 2/3-ig kókuszolajat, aztán egy evőkanál só és egy kávéskanál szódabika. Igen, ezzel, öt-hat éve. Télen meg nyáron elég meleg a fürdőszoba, olyankor folyós, az átmeneti időszakban, mikor megkötne, akkor ugyanez olívaolajjal.

          • Igen. Az benne a bónusz, hogy külön már nem kell az arcomat utána bekennem, mert lemosás után a szemcsék lejönnek, az olaj ott marad.
            (Tábori körülmények között sokszor a fogmosást is kézzel, ha kevés a víz, akkor nem kell a fogkefét is kiöblíteni.)
            Jóvanna, mindig lusta voltam energiát fordítani a szépítkezésre, ugyebár “fiatalnak minek, öregnek meg már úgyse használ” 😀

  6. Nekem is a kávé reggel, Burundi, közepesen pörkölt, először ledarálom, közben már melegszik a kávégépben a víz. Én kilenc-tízig nem tudok éber lenni, akármikor fekszem le, attól is függetlenül, hogy előző este mozogtam-e. Ezért az ‘urbánus torzulás’ kifejezést egy kicsit erősnek érzem. A tudomány mai állása szerint a genetika és környezet vegyesen határozza meg, kinek milyen a cirkadián ritmusa, egyénenként eltérő mértékben
    http://journal.frontiersin.org/researchtopic/2969/circadian-lessons-from-owls-and-larks-the-impact-of-circadian-phenotype-on-health-well-being-and-per
    Kicsit úgy, mint a szexuális irányultságot.
    Mondanál hasonlót a homoszexuálisokról?

    • Nem, de én nem is érzem olyannak. A cirkadián ritmusnak köze van a természetes fényhez, én így tudtam legalábbis. Ahol mesterséges fény van, éjszakázás, fizikailag nem igénybe vett test, villódzó média, szellemi túlterheltség, mesterséges serkentőszerek, tudatmódosítás, elektronikus és virtuális ingerek, meg még a kortizol zavara, ott népbetegségszerűen lesz mindenki “bagoly” és fárasztja ki magát, de ez nem jótékony. Aki életmódot vált, mind elpacsirtásodik.

      Utánaolvasok, kösz.

    • Nem igaz úgy, ahogy mondod. A cirkadián ritmust a megvilágítás irányítja elsősorban. A kutatás ott hibás, hogy a mesterséges megvilágítással nem számol. Volt egy vizsgálat, baglyokat és pacsirtákat elvittek valahova, ahol nem volt mesterséges fény. Mármint esti tábortűz még akár, de erős, éles fény nem. És persze élénkítőszerek sem. A legbaglyabbak is átálltak a nappali életmódra két héten belül. És ott még a fizikai igénybevétel nem is volt meg igazán, semmi komoly edzés vagy túra vagy ilyesmi.
      Logikus is, gondolj bele, az emberi szem nem igazán alkalmas az éjszakai tevékenykedésre, nem lát jól, sem vadászni, sem kézműves dolgokra (ellenben a farkastól az oroszlánig nagyjából minden potenciális ragadozó sokkal jobban lát). Beszélgetésre, tűz melletti mesére igen, de abba meg hamar beleálmosodik az ember. Szinte minden, elektromosság nélkül élő közösség teljes egészében nappali életmódot él.

      • Én – ha nincs, ami ezt felülírja – eléggé a napfényhez igazodom, de ez néha gond is. Pl. évek alatt sem tudtam megszokni azt, hogy itt télen később lesz világos, nyáron meg 10 után megy csak le a nap. A nyáresti szabadtéri programokat, bulikat nagyon élvezem, de nehéz átállni a hétköznapi ritmusra utána. Télen meg onnantól kínlódàs a felkelés, hogy a vekker előtt nem ébredek mar fel felig vagy egészen a beszűrődő fényre. Olyan szempontból nem vagyok bagoly, hogy magamban ritkan virrasztok éjjel és fel is tudok kelni korán, ha muszáj, viszont komolyabb szellemi munkára csak felkelés után pár órával, vagy igazán délutan vagy este vagyok képes, futni meg kondizni is akkor szeretek. A reggeli órák (hèttől kilencig) tevés-vevésre, házimunkára viszont tökéletesek, és örülök, hogy ezt meg is tehetem, rugalmas munkaidőben dolgozom, csak akkor megyek be 9-fel 10 előtt, ha valami sürgős munkám van, ami felspannol eleve. Egyebként a reggeli rutin az, hogy egy kávé mellett elüldögélek fél órát, tableten olvasgatok egy kicsit (neha írok is, mint most), aztán pakolászás, ráhangolódás a napra, reggeli, második kávé, annak eldöntése, hogy kocsival, tömegközlekedéssel, esetleg biciklivel menjek dolgozni, ehhez öltözés, indulás.

        • Igen, a modern életforma a magas északon (és a mély délen) nehéz. A hagyományos gondolom ott is alkalmazkodott a megvilágításhoz, ahogy még Magyarországon is – a tél nem a pörgés ideje volt, meg a nagy munkáké.

      • Egy-két éve olvastam egy nagyon érdekes cikket arról, hogy a mesterséges fény általánossá, megfizethetővé. és a közvilágítással nyilvános helyeken mindenki számára elérhetővé válásával nem a nappali életmód szűnt meg valójában, hanem az addig általános szakaszos alvás. Azaz régebben teljesen normális volt, hogy sötétedés után az emberek először aludtak pár órát, majd utána egy ébrenléti szakasz után aludtak újra, a nyolc órás egyhuzamban való alvás viszonylag új norma.. http://www.bbc.com/news/magazine-16964783 Ha teljesen szabadon tudok dönteni az időbeosztásomról, én is szoktam azt csinálni, hogy egy aktív nap után kora este alszom egy kicsit, aztán megyek el itthonról, vagy felkelek olvasni, és a kapcsolataimban is ezek az “első alvás” utáni rövidebb ébrenlétek egész különlegesek tudtak, tudnak lenni. Ha valamiért alváshiányom van, napközben is tudok bármikor aludni 1-2 órát (ha van rá módom és hagynak), szóval én elég természetesnek is érzem ezt a szakaszos alvást (meg ez az egyetlen, ami rugalmas módon ki tudja egyenlíteni az éjszaka és a nappal arányának éves ingadozását).

  7. “Keleti a hatalmas hármas ablak” és a világért nem tennék sötétítőt, függönyt! Amúgy reggel korán ébresztő, 5 perc szundi, bújás gyerekkel, kutyával, kávé, újabban mozgásként-élményként kert, forró zuhany (ez ami nélkül nem tudnék lenni, vagyis igen, de nagyon rossz lenne), aztán szex valamelyik, de leginkább egyik kedvessel (az, aki olyan, mint egy Marlboro-man és dr.House keveréke), ő a kedvenc. Aztán munka estig, de az már nem reggel😃.

  8. Pisilés, víz, simogatások-puszik, ez a három mindenképp, minden más esetleges. Mondjuk egy arc és szájöblítés (én csak vízzel) még 99%-os. És ha nem fésülködöm, akkor attól azért rosszul érzem magam egy idő után, de ha nem megyek el itthonról, akkor simán előfordul, hogy csak délután kerítek rá sort. Meg a fogmosás hasonló még.

  9. “Nincs egészséges bagoly alkat, bagolynak lenni urbánus torzulás, a test összezavarása, mellékvese-kimerülés.”

    Ezt a mellékvese-kimerülést kifejthetnéd részletesebben. Amúgy asszem a tudomány legfontosabb állása szerint az emberek egy maghatározott lénye ugyanúgy genetikailag determináltan bagoly-bioritmusúnak születik (ennek paleolit korabeli örökségünk az oka, az így születetetettek kellettek, mert ők őrizték a tábort éjjel), mint ahogy adott a homoszexuális hajlam is. Ergo nem lehet őket ezért megróni, ha agyonverik is magukat, akkor is arra húznak, hogy este későbbig legyen aktívak és reggel borzasztóan indul. Én is ilyen vagyok, és nekem ez egy legalább akkora istencsapás, mintha mondjuk rokkantnak születtem volna, mivel tudom, hogy az egész életben emiatt fogok szenvedni. A világ a pacsirta típus többségre van szabva, így kell dolgozni járni, így tart nyitva a hivatal és persze az üzletek többsége is. Pacsirta-típusú partnerrel örökös veszekedésforrás. Ajánlott irodalom:

    http://444.hu/2016/04/03/hagyjatok-beken-a-keson-keloket

    http://444.hu/2014/04/25/ha-nem-birsz-reggel-idoben-felebredni-mondd-meg-a-fonokodnek-hogy-nem-te-tehetsz-rola

    • Szia,
      ahogy visszaolvasom az általad idézett mondatomat, tényleg elvágólagos, de nem azért, hogy bántson, hanem azért, mert alátámasztott állítás — szerintem. A legfontosabb kérdés: jól vagy így (te, vagy az, aki bagoly)? Igazán? Én nem voltam jól, minden olyan kaotikus volt. Ez amúgy komplex rendszer, stresszcsökkentés, táplálkozás, hormonális egyensúly, alvásminőség, sport, lélek rendbetétele egymásra hat.

      Nem kell egyetérteni, senki nem ró meg senkit. Mintha valami bagoly-öntudat bontotta volna ki szárnyait — miért ne fordulhatna elő, hogy nem szerencsés az életmódjuk, mihez ragaszkodnak, és hogy tényleg soha nem hallottak még erről?, minimum arról, hogy kék fény-melatonintermelés, meg hogy este jobb már a nyugi, hogy sok az alvászavar és a hosszú távon kimerül a szervezet, stresszes, féldepressziós minden második felnőtt. Az egyik testi ok a mellékvese-kimerülés.

      A 444-ben is urbánus-kávés-túlhajtós-irodai-mindenhova autózós az életmód, van mit megmagyarázni, olvasói elvárásra is (kb. mint a fogadd el magad öncsalása), szóval nem hinnék az ő kutatás-értelmezéseiknek, meg hát attól még, hogy van természetes alkat, lehet mellékvese-kimerülése is, és lehet szarul is.

      Általános szokás nem vagy alig mozogni, én kemény sportról beszélek, és az gyógyító ( = jobban vagyok tőle minden téren).

      Nekem azért nagy felismerés és változás ez, mert én is bagolynak hittem magam, a szellem emberének, de ez azért volt, mert nem tartottam tiszteletben a természetes fényt, és napközben nem voltam elég aktív fizikailag. Aki keményen sportol, ágyba zuhan. Aki este nem bizgeti magát mesterséges ingerekkel (fény, zaj is), annak javul az alvásminősége és az aktivitása, ezt ezerszer mesélték azok, akik változtattak. Anyám, az örök korán kelő mindig az idejében lefekvéssel piszkált, és most, hogy már nem teszi, megéreztem, milyen a spontán, kortizolos ébredés, a reggeli aktív, friss időszak, az energikus nappal, amely nem nassol és nem viseli meg a meleg se, és az esti álmosság. Ímhol, pacsirta lettem.

      A mellékvese-kimerülés angolul adrenal fatigue, vagy adrenal burnout, itt “kint” is, de a kép alatt elérhető “életmódváltók” zárt rovatban annyit beszéltünk már róla, hogy nem gondoltam, hogy újdonságként hat. Az angolszász nyelvű alter egészség-öngondoskodás trendnek szinte közhelye (de klinikai diagnózis is), a pajzsmirigy-anyagcsere, a bélflóra karbantartása és az inzulinrezisztencia-lowcarb mellett.
      Senki nem bántja a baglyokat, mindenki maga keresse meg a problémáira a válaszait, de identitást faragni belőle szerintem hülyeség, és nem bírni felkelni, alvászavarokat okozni az életmódunkkal, vagy reggel nyűgösködni, morogni, használhatatlannak lenni nagy kibaszás önmagunkkal. Öregít is.

      http://adrenalfatiguesolution.com/adrenal-fatigue-symptoms/
      https://adrenalfatigue.org/what-is-adrenal-fatigue/
      https://draxe.com/3-steps-to-heal-adrenal-fatigue/

      “…chronic stress and lifestyle affect the body’s ability to recuperate from physical, mental or emotional stress.

      In fact, whether for a short time or a chronic condition, most people struggle with adrenal fatigue at some point in their lives. Symptoms include:

      body aches
      trouble concentrating
      racing thoughts
      moodiness and irritability
      always tired
      feeling overwhelmed
      hormone imbalance
      cravings for sweet and salty foods”

      Magyarul (szintén ismeretterjesztő, de nem 444-es jópofa):
      http://www.endokrinkozpont.hu/hirek/allandoan-faradt-stresszes-tuneteit-kortizol-hiany-is-okozhatja

      Sáfrán Mihály A paleón túl című könyvében ír a természetes fény, életmód stb. szerepéről.

      Aki kíváncsi, létezik-e bagoly, és egyébként sincs egész jól, meg még meg is teheti, az váltson életmódot, tegye meg a linkben foglalt három lépést, de én természetközeliséget (csend, szabad levegő, növények), lowcarbot, hidegtűrés-tréningeket, kávécsökkentést és kemény sportot is hasznosnak gondolok, és figyelje meg, mi történik szeretett baglyával.

      Furcsa, hogy ez ilyen személyes, önérzeti kérdés (kaptam több levelet is), a mesterséges fény, esti bulik, kütyük nyomkodása, tévé, laptop igenis urbánus torzulás, ami a humán faj életmódját tekinti. Természetesen akkor is, ha én csinálom.

      • Nekem azért nagyon érdekesek ezek, mert én mindig is a fénnyel keltem és feküdtem, ha konkrétan le nem is feküdtem, de a testem mindig jelzett, és kamaszkoromban meg a húszas éveimben, amikor még szerepjátszó voltam keményen, és menőség volt éjszakázni, mert akkor van az igazi élet, én mindig szenvedtem és kínlódtam, mert én álmos leszek, ha lemegy a nap, és kész. Annyira bénának éreztem magam, és mindenkit menőnek, aki képes hajnali négyig meg ötig fent maradni, és elhittem, hogy ezt kell csinálni, mert ez az Igazi Élet. Még történeteket is kitaláltam, hogy hogyan maradtam fenn akármeddig, és igen, elismerést is lehetett velük aratni. Amikor ennek az egész szerepjátszós baromságnak véget vetettem, akkor jött a felismerés, hogy a testem olyan szépen működik, én pedig folyton megtagadom. Azóta nem éjszakázom, és csodák csodája: volt egy olyan eset például, hogy egy esküvőre voltam hivatalos, és azt mondtam, hogy persze, megyek, de csak tízig maradok. Kérdezték, hogy miért, programom van utána? Mondtam, hogy nem, csak nem bírok és nem is szeretek éjszakázni. Az volt a válasz, hogy ja, jó, oké, persze. Szóval nem jár automatikus megvetés, ha valaki nem éjjeli partiarc! Bár előbb rájöttem volna.
        Érdekes egyébként, hogy évtizedes elnyomás és lefojtás és kínlódás után, amikor elengedtem ezeket, és hagytam a testemet működni, akkor derült ki, hogy semmi nem károsodott, minden működik ugyanúgy. Nem lehetett elnyomni, sokkal erősebb annál a bioritmusom, a szexusom, minden.

      • Én nem, nem érzem jól magam a bagolyságom miatt, sőt valóságos istencsapásaként élem meg. De csak amiatt kell így megélnem, mert minden mainstream munkahely a koránkelős bioritmusra van szabva, így ha ebben gondolkodom, és nem otthonról dolgozós szabadúszó vagyok (márpedig egyelőre nem vagyok), az egész életben emiatt fogok szenvedni. Ha csak egy hétig van lehetőség úgy kelni-feküdni, ahogy a belső biológiai órám diktálja (alvás: hajnali 4 és déli 12 között), valósággal kivirulok, kreatívabb, enegrikusabb és vidámabb leszek.

        És persze anyámék generációja ezt autoriter módon élik meg: “feküdj le korábban, oszt’ jó’van”. A Lobsrer blogon is volt szó, hogy ideig-óráig meg lehet játszani, de a test visszakívánja a maga óráját. Asszem itt a kommentek: http://oriblog.blog.hu/2013/07/10/rat_race

        Én is számtalanszor “átpörgettem” az alvásom. Egy idő után annyira későn feküdtem le, hogy alvás nélkül mentem dolgozni, és munka után azonnal alvás, minden nap kicsit később. Na így, volt kb egy hét rekordom, hogy pont este 10-től reggel 6-ig aludjak, de újból és újból visszaestem.

        És nem segít az, sem hogy erővel kikapcsolom az elektronikus eszközöket este, bár azt is utálom, azt érzem, hogy akkor a nap “lényege” veszik el. Este nélkül úgy érzem nincs is értelme a napnak. Talán még mindig bulizós korom öröksége ez, hogy az az igazán fontos, az igazán érdekes az mindig este történik, a nappal az csak készülődés az estére.

        Erről az a Adrenal fatigue-ról, amit írtál, azt írja a Wiki, hogy áltudomány:

        “Adrenal fatigue or hypoadrenia are terms used in alternative medicine to describe the unscientific belief that the adrenal glands are exhausted and unable to produce adequate quantities of hormones, primarily the glucocorticoid cortisol, due to chronic stress or infections.[1] Adrenal fatigue should not be confused with recognized forms of adrenal dysfunction such as adrenal insufficiency or Addison’s Disease.[2]”

        “There is no scientific evidence supporting the concept of adrenal fatigue and it is not recognized as a diagnosis by the medical community.[1][2]”

        Az én bagolyista forrásaim azt mondják, hogy az éjszakázás csak annyiból veszélyes az egészségre, hogy a napfényhiány miatt D-vitamin hiány alakulhat ki, de ezt D-vitamin pótlással meg lehet kerülni, aztán a kérdés kipipálva.

        • Ez lehetne értelmes eszmecsere, ha elfogulatlanabbak lennénk, és nem védenéd te a bagolyságodat, én meg a z újonnan megtalált pacsirtaságomat, amely hatalmas élmény.

          A magyar forrás sima endokrinológustól van. Talán a stressz és az alvászavar, felborult alvás-ébrenlét ciklus kapcsolatát, a melatonint nem vitatja a komoly tudomány sem. Én amúgy nem tudok mit kezdeni azzal a mainstreammel, amelyik áltudománynak kezeli a lowcarbot, és zsemle-egységben számolja a cukorbeteg diétát. Asszem, ez is ilyesmi, harminc éves lemaradásban vagyunk.

          • A Lobsterblogon is volt a linkelt cikk alatt egy kommentfolyam, ahol pont ez volt a téma, az egyik fickó írta nagy lelkesen, hogy na, átállt pacsirta-üzemmódra, lelkendezve hirdette, hogy “you can do it”. Aztán pár hónap eltelt, és kiderült, hogy hoppá, szép lassan elindult a visszacsúszás az eredeti irányba.

            Alighanem a kérdés végső megoldása úgyis csak az lesz, hogy az öregedéssel az ember 1. kevesebb órát alszik, 2. valahogy a fiatalon baglyok is megpacsirtásodnak. Szóval egyszerű: meg kell öregednünk 🙂

            Önmagában a bagoly lét nem stresszforrás, sőt, az arra hajlamosoknak éppen az a normális, csak sajna a jó részük nem élhet úgy, és EZÉRT valóban megdobja a stresszet, jön a kortizol, azzal meg a zsírkilók.

            Én pl. mindig szálkásodom egy nyaralás alatt, amikor kialhatom magam. Szóval ha úgy alhatnék, ahogy az órám diktálná, az nekem nem lenne stresszforrás, hanem kivirulnék.

            A mainstream tudomány tudtommal nem veti el ab ovo a low-carbot, sőt az epilepsziás betegeknek épphogy ajánlja is “ketogén diéta” címszóval, nézd csak: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ketog%C3%A9n_di%C3%A9ta
            Egyszerűen csak nem ezt tekinti a zsírvesztés átlagemberek szempontjából a fő csapásiránynak.

            A magyar dietetikusok valóban lemaradásban vannak, de amerikában a low-carb eléggé kezd bekúszni a mainstreambe. Az sajna ki tudja hány év, mire a magyar éttermek is eljutnak oda, hogy a főétel kapcsán nem egy rakás szénhidráttal akarnak jóllakatni.

            Low-carbnak lenni manapság éppen olyan különcség, mint 50 éve nem cigizni. Nagyapám testvére pl. a faluban egyedüliként nem bagózott, minden pajtása folyton piszkálta, ugratta érte, hogy aki nem cigizik, nem is igazi férfi. Aztán hopp, túlélt mindenkit jó húsz évvel.

            • Nagyapám testvére pl. a faluban egyedüliként nem bagózott, minden pajtása folyton piszkálta, ugratta érte, hogy aki nem cigizik, nem is igazi férfi. Aztán hopp, túlélt mindenkit jó húsz évvel.

              És lehet hogy semmi köze a cigizéshez.

              A másik, hogy az idős ismerőseim szerint az öregedéssel sokkal korábban kelnek.

        • Fizikailag jól vagy benne? Vagy nincs is tartós (felnőtt) élményed, milyen lenne másképp? Az éjszakázásra, esti bulizásra pont úgy rá lehet szokni, mint az alkoholra vagy az okostelefonra, életminőség-romlás árán is. Tudom, mennyire ragaszkodik az ember a szokásaihoz, és mennyire magyarázza, hogy de az jó neki. Nekem húszéves távon nem tetszik azok arcbőre, akik éjszakáznak (a sajátom se tetszett), ahogy azok foga sem, akik dohányoznak.

          Értem, hogy a munkahely és a munkaidő nyomasztó, de nem véletlenül a világos órák az aktív órák ott sem. Viszont én úgy értettem a kérdést, hogy testileg, hangulatilag jól vagy-e. Mert amiről én beszéltem, az egy kaotikus, nyűgös, csak a szórakozást értékelő, kényelmeskedő, “na, még ezt a videót megnézem” önszívatás, szar (testem állapotát rontó) kajálással.

          • Amikor tényleg úgy alhatok, ahogy a belső órám diktálná, fizikailag akkor megy a legjobban. Edzés is jobban megy, energikusabb vagyok, sose éltem meg egészségileg hátrányosként a bagoly életmódot ÖNMAGÁBAN, de csak akkor HA, tényleg lehet ezt csinálni.

            A magyar társadalom bioritmusa alapvetően a reggel 6-kor már a piacra és a templomba siető nénikékre van szabva, ezért nyit ki a bolt reggel korán és zár be sokszor már este 6-kor. Pedig mennyivel jobb a mediterrán népeknek, ahol még a legkisebb városokban is bőven van élet este 9-10 tájékán is. Nálunk meg a fővárost leszámítva, este 8 után kihaltak az utcák.

            Aki nem ilyen, az lustának, lomhának van kikiáltva. Valójában arról van szó, hogy hasznosnak, produktívnak is este érzem magam, akkor tudok mély témákról beszélgetni. A Kedves ettől falra mászik, az esti filmnézés neki garantált bealvás, én meg érzem, hogy átalussza azokat az órákat, amikor én beszélgetnék, lelkiznek, amikor jön a flow. Ő meg szombat reggel 9-kor már porszívozna, és halálra idegesíti, hogy az, hogy én alszom, őt tétlenségre kényszeríti.

            Eleve másként éljük meg a hétvégét: ő úgy, hogy hurrá, van szabadidő, lehet tenni-venni, én meg úgy, hogy először is hadd pótoljam már be az alvás-deficitemet, alig érem utol magam. (De persze ez nem lenne, ha otthondolgozó szabadúszó lennék.)

            Szóval ez a bioritmus-differencia egy örökös konfliktusforrás. Ha minden kötél szakad, a következő partnerem egy bagolytárs lesz 🙂

            • Önmagában az, hogy hétvégére alvásdeficited van, arról árulkodik, hogy valami nem stimmel az életmódoddal. Értem én, hoyg a gonsoz munkáltató, de mondjuk ő sem szeretne világítást, fűtést fizetni az éjjeli órákra a te kedvedért.

              A tartalmas beszélgetés, filmnézés meg nem az az aktivitás, amire én gondolok (a porszívózás inkább, te szoktál amúgy?). Igen, lustaság és más hibáztatása dereng fel a kommentedből.

            • Ne menjünk el ilyen chore wars irányába, biztosíthatlak, hogy lusta én a legkevésbé sem vagyok, kifejezetten sokat dolgozok, magyar és nyugati viszonylatban egyaránt, mind a hivatalos munkámat, mind a munkán kívüli teendőket értve ez alatt. Az én gondom egyedül a “mikor”-ral van.

              A munkáltató nem gonosz, és alapvetően nem a világítás az oka a dolognak, a monitor éjjel-nappal ugyanannyit fogyaszt (sőt, este levehető a fényereje), a LED-izzók korában meg a világítás egyáltalán nem drága. Egyszerűen az “így szoktuk” az indoka (Tóta W. szavajárása az, hogy “status quo zsarnoksága?”) ennek a rendszenek, no meg az, hogy talán a lakosság 70-80%-a valóban inkább pacsirta típusú, vagy legalábbis a felé tendál. Mivel gerontokráciában élünk, ezért az idősek bioritmusa duplán-triplán számít.

              Ezért lesznek a fiatalok és baglyok lusták, követelőzők, alkalmazkodni képtelenek, stb.

            • A filmnézés-beszélgetés témát nem a porszívózással helyeztem egy kategóriába, csak azért említettem egy bekezdésben, mint pár tipikus konfliktushelyzet, amit a bioritmus-különbség okoz a párkapcsolatban. Pedig mindketten elég rugalmas emberek vagyunk, de ugye az alvás, az evéssel, ivással, oxigénnel egy kategóriába tartozik a Maslow-piramisban, úgyhogy az alvás megbolygatása eléggé próbára teszi az ember türelmét mindkét oldalon.

              Deficitem meg azért van, mert kénytelen vagyok korán kelni. De még fél, max egy év, és EV leszek, és otthonról dolgozok… 🙂 És akkor ha csak az éhhalál konkrét veszélye nem visz rá, többet tuti nem leszek alkalmazott az életben.

              • De te szoktál porszívózni?

                A délutáni (alkalmi) szieszta nem megoldás?

                Nekem még mindig úgy tűnik, másokat hibáztatsz, pedig kipróbálhatnád, milyen másképp, nem durcásan.

                Értem, én sem akartam alkalmazott lenni, se sehova bejárni.

          • Bagoly-pacsirta-témában a Vírus Klubnak volt egyszer egy előadása, amiben az előadó pszichológus többek között azt fejtegette, hogy az emberek ún. napi ciklusa általában nem pontosan 24 óra, egyénenként változó, vannak, akiknek már inkább a 25-höz közelít. Vagyis az utóbbiak szervezete azt diktálná, hogy minden nap egy kicsit később feküdjenek le, mint előző nap, de mivel ez általában nem járható út, kvázi minden nap újra kell igazítaniuk a belső órájukat. Nekem tökre hihető, hogy vannak ilyen egyéni különbségek; mondjuk talán azért is, mert én is valahol saját magamat látom benne igazolva: minden este úgy érzem, hogy még egy félórát ráhúznék, mielőtt aludni megyek, és általában nehezen alszom el, holott elég kemény edzésekre járok már régóta. Gyerek- és kamaszkorom alapélménye pedig az, hogy folyamatosan kialvatlan voltam, mert soha nem tudtam olyan korán elaludni, hogy kipihenten ébredjek 3/4 7-7-kor. Pedig se kütyüzés (80-as – 90-es évek), se késő estig tartó tévézés, se kávézás, se bulizás nem volt nekem (sanyarú sorsú gyermek!) akkoriban.

        • “És nem segít az, sem hogy erővel kikapcsolom az elektronikus eszközöket este, bár azt is utálom, azt érzem, hogy akkor a nap “lényege” veszik el. ”
          Ez konkrétan a függés leírása.

    • Vizsgálati eredményeket, a mesterséges megvilágítással kapcsolatos érveket ld. több kommentben. Nem, nem olyan, mint a szexuális irányultság.

    • A tábortűz evolucionális hozadék, gondolom. Vagyis elég sok idő kell ahhoz, hogy ennek megfelelően módosuljon a génállományunk. Hogy a gyilkolászás meg az erőszak ‘rossz és kerülendő’ volta nem tudott így beépülni a génjeinkbe sokezer év alatt!

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s