top 10 — rigolya

  1. Az ly. Ha valaki elrontja (tály, csevely, fály, muszály), tömegmészárlós-öngyilkos hangulatba kerülök. (És nem pontos jé. Milyen jé van még? Betűkről beszélünk. A hang, az j, két betű jelöli.)
  2. Táplálékkiegészítő-kapszula üres bugyborékjait levág, szelektíve kidob. Kényszer.
  3. Kutyaszar- és szemétszedés, molekuláris szintig, mindenhonnan, minden vészen át, képtelen leleményességgel. Csak úgy csillog a Normafa.
  4. Éjjel nem gyújtunk villanyt pisiléshez, mert megzavarja a melatonintermelést. Ha mégis muszáj (eltörök valamit, megcsúsztam a kutya hányásán), akkor melatonin-kapszula és negyven perc meditáció.
  5. Evőeszköz fölfele a tartóban. Nyél lent. Ha egy napig én lennék a belügyminiszter, kényszermunka járna azoknak, akik lefelé (vagy összevissza, az egyenesen gájarabság) teszik be.
  6. Tisztasági betét gyönyörűen szimmetrikus, már-már művészi felhengergetése és becsomagolása. Mértani test! Rontás, elferdülés? Újrakezdés.
  7. Cipő rendesen, párhuzamosan lerak, egymáshoz közel, egy magasságban. A kacsaláb olyan, mint nullával osztani. Kikötődött vagy földre lógó, nem szimmetrikus cipőfűző esetén halálfélelem.
  8. Gondos meggyőződés arról, hogy nem csempésznek szénhidrátot az ételembe (cukrozott tejszínhab, cukor nélkül kért limonádéba szirup /megtörtént/, darált hús hígítása rizzsel, lisztes rántás).
  9. Ikes ragozás: aludjék. Kiszedik a cikkeimből mindig.
  10. Intolerancia a szőnyegrojt-kavar, a ferde abrosz, huzatából kilógó paplan iránt. Gombos rész a szájnál: csillapíthatatlan feszültség.

Bővebben…

én leszek a belügyminiszter

A tegnapiban, amit olvassatok el, mert nagyon ömlött, írtam ezt:

Én legalább húsz komolyan vett forrástól kaptam meg (…), hogy nekem kell az amúgy rendben lévő világhoz felzárkóznom. Hogy ismétlem a helyzeteket, én választom ezeket, elődeim sorsát élem önkéntelenül, bevonzom (halljátok a szirénát?). (Azt is letartóztatnám, aki ösztönnek nevezi az önkéntelen, nem tudatos reakciót.) (Meg aki úgy köszön, hogy szép napot.)

Újak és középhaladók kedvéért, hogy ez mire utal, mert nem ma kezdtük, összegyűjtöttem a belügyminiszter-motívumot a blogról: Bővebben…

már nem képzelt ház üres telken

Építkezik az ifjú pár. A nagy közös projekt. Az álmuk: a saját otthon! Fészekrakás három… legyen négy gyerkőcnek. Adrienn újabban gyerkőnek mondja (ha egy napig én lennék a belügyminiszter, ezért a szóért, nem is tudom, olajban főzés, talán). El a szülőktől végre! Nagyon akarják. Lobog bennük a hit.

Van hitel. Vagyis lesz. És apu segít. Bele is szól. De tudod, hogy jót akar. Mediterrán bohóckodás? Sátortető! Az a ház. Olyat rajzolnak az óvodások.

Bővebben…

nincs is probléma!

pompás kommentek

Különösen a facebookon olvasom, de ide is leírják néha, hogy igazából nincs is probléma, egyenlőtlenség nem létezik, vagy nem úgy, ahogy mi látjuk, esetleg pont az a nemek viszonyában a probléma, hogy az öntudatos nők így hangoskodnak, túllőttek a célon. Mit akarunk még (figyelitek? mi akarunk, és a többiek, akiknél jog és hatalom van, ha nagyon ugrálunk, adnak belőle, és ez valami mesterséges fejlemény a természetes állapothoz képest. Érdekes, hiszen alapjogokról, minden emberi lényt megilletőekről van szó). Kész is a magyarázat: mivel ez az egész téma túlzás, a mi frusztrációnk csak, túlpörgettük magunkat, önigazolunk.

Egészen értelmes, jól érvelő férfiak írnak le ilyeneket: Bővebben…

akkor eldobják

2013. januári írás

A házasság: holtodiglan-holtomiglan. Egészségében, betegségében. Nem a pénzéért. Nem csak fiatalon.

Az a sok lerobbant, kisemmizett férfi, halljuk a taxistól, olvassuk kommentekben, aki csak addig volt jó, amíg húzta az igát, amikor hozta a pénzt…! Belerokkant, már nem kell. Eldobták, mint egy rrrongyot. Bővebben…

olvasóink kérdezték

2012. augusztusi

És milyen spontánul!

miért tetted föl a feneked? 11.02%

Mert a képen blogot írok, a férjem lesifotózta, ilyen vagyok, amikor blogot írok, a szexről is írok sokszor, szeretem az anális szexet, Bővebben…

évzáró

2012-ben írtam, a legnagyobb gyerekem alsó tagozatáról van benne szó. Rettentő idegesek lettek a történet szereplői, magukra ismervén, jöttek is ide áskálódni, dühöngeni. “Igazat mondtak rólad, tényleg hüllőszemű vagy.” ez volna az adekvát válasz. valóban nagyon kínos az egész sztori Gőgösékre nézve, amiket a debella mondott – sercegve kéne megszégyenülnie. meg hogy a tanárnő még neki járt a kedvében és ő is megalázta a sokkal okosabb és szuverénebb fiamat. legfőképpen az, hogy a befolyásos, családjukkal hencegő szülők árulkodásra, aljasságra, üres sznobizmusra nevelik a kölykeiket, és senki nem szól rájuk. feszengjenek csak.

Vége, kibírtuk, kibírta, alszunk végre kilencig, miénk a nyár.

De én nagyon keserű vagyok.

A jól öltözött, Audiból kiszálló és persze gyalázatos bunkósággal kisbolt elé parkoló budai harmincas-negyveneseknek ez a parádéja! A férfiak behízott elégedettsége, a kigombolt halványlila ing nyakából túlcsorduló mellszőrzet! És az anyukák: azok a kosztümök, azok a tangák (??? 2012 lett közben, asszonyok!) a fehér nadrág alatt! Formátlan hátak, feszülő spagettipántos top az idomtalan hasakon. Vagy jó alakú, ennek tudatában lévő nők — rémes testtartással. Bővebben…

de hát szeret!

De sokan olvassátok most ezt, kik vagytok?

Évekig nem tudtam arról beszélni, egyszerűen nem tudtam megfogalmazni, mi is volt pontosan az, ami elől én elmenekültem. Vertek? Nem. Akkor engem nem bántalmaztak. Volt egy kisgyerekünk, színházba jártunk, utaztunk sokat, jókat ettünk, társaságba jártunk, szép holmikat vett nekem az emberem. Mi a baj? Bővebben…