együtt jobb 15. – raymond carver: pávatoll

Támogató Július 9.

Együtt jobb! Közös olvasás.

Raymond Carvert a huszadik századi amerikai novellisták – nem szeretem tompítani, tehát nem egyik, hanem a – legnagyobbikaként emlegetik. Érdekelni kezdett, miért ő és miben áll ez a nagyság, ezért elolvastam a harmadikként megjelent magyar kötetet, a Katedrálist. Enbben az első novella a Pávatoll (Feathers), szerintem ez jó példa a mesteri, sejtetős, szűkszavú, kissé látomásos történetmesélésre. 1983-ban jelent meg a novella mint e kötet nyitódarabja (a Katedrális kötet összeállítása nem egészen azonos a Cathedral címlistájával), Barabás András fordította. Itt találod:

http://ketezer.hu/2009/11/pavatoll/

Kérdések Bővebben…

mit kezdjünk a kognitív disszonanciával?

Én például, mert a blogger magából dolgozik, tudom, hogy a tejtermék (valószínűleg) nem tesz jót nekem. Szándékosan nyitok egy ártatlan példával.

Nekem fontos szempont, hogy mi tesz jót nekem. Azt mondjuk nem tudom nagyon pontosan, hogy mennyire tesz rosszat, és nem is teszek erős állításokat erről, de sok jel utal arra, hogy nélküle jobb lenne. Sok mindent letettem már így, lassan, magamtól. Megtudtam, észrevettem valamit, érdekelni kezdett: jé. Amúgy intellektuálisan. Nem úgy tudtam meg, hogy olvastam egy könyvben, nem is úgy, hogy elmentem egy előadásra, vagy valaki rámszólt, hogy Így Van. Nem nekem mondták. Nem kapcsolhatott be bennem a védekező gyerek: anyu, ne szidj. Egyszerűen magától összeállt a kép: ráakadtam valami honlapra, és a kép félig intuitív volt. Nem is olyasmi volt, hogy meg kell tennem valamit, mert rákényszerülök (noha a kényszerek gyakran egészségesek, egyben tartanak, a túl sok lehetőség, a túl sok szabadidő széteséshez vezet). Valami gyanúm lett, és kipróbáltam kíváncsian, magamnak.

Hát akkor mi van a tejtermékkel?

Ehhez kell a kognitív disszonancia elviselésének képessége: tudom, mi az ábra, valószínűleg az az ábra. Jót akarok magamnak. Tudom azt is, hogy megtehetném, hogy elhagyom a tejtermékeket (azt már pont miért ne?). Mégsem teszem meg, valamiért. Bővebben…

olvassuk újra 4.: tudom, tudom

És akkor legyen magyarfakt, többen kértétek. Olvasni kéne együtt, meg verseket, hm? Olvasónaplót írni Örkény-egypercesekből (így jellemeztem valakit, aki nagyon nem érti az irodalmat, viszont kötelességtudó. Ezt követően a főhős…)

Amikor a minap Baross utcában, biciklikormányomon új habszifonommal (igen!) beszéltem erről a versről Balázsnak, kiáltozott, hogy Éva, de kár, hogy ezt nem tudod már elmondani a katedrán, úgy, mint régen…! Micsoda veszteség…! habszifon2

Hehe. Balázs nagyobbra becsül engem mint tanárt, mint én magamat, sőt, gyanítom, annál is, mint a tanítványaim is, átlagosan.

Mosolygok. Drága Balázs, akkoriban, amikor még…, amikor még nem volt blogom, a legritkább esetben akartam, akarhattam elmondani, miről szól egy vers, inkább feladatokat, kérdéseket ötöltem ki. De most már van blogom, és itt kétszázszor annyi embernek mondhatom, valóban elmondhatom, és azt, amit akarok, érdeklődő, értő olvasók körében, arról a szövegről, amelyik épp kószán eszembe ötlik (ezt intuíciónak nevezem). És nincs érettségistressz, órai unatkozás, KLIK, kispolgári-sunyi kolléganő, adminisztráció, idegbeteg izzadságszagú rohanás…! Bővebben…

az erdő széle

Ez a blog nagyon más ám belülről, mint odaátról, és bloggernek lenni is nagyon más, mint nem bloggernek, ráadásul, a tetejébe, énnek is lenni egészen különbözik attól, mint amilyen akárkimásnak lenni. És riasztóan gyakran tapasztalom meg, hogy nincs átjárás. Én sem érthetem meg az olvasót.

Miközben privátban kísértetiesen ugyanazokat írják nekem, az évek telnek, de ez nem változik: hogy egy ismerős ajánlotta, nagyon mondta, hogy ez aztán, és mindenképpen olvassa, és először irritálták a bejegyzések, meg nem értette, és ő ugyan autózik és társkeresőzik, és mást gondol a házasságról, de aztán sokat olvasott itt, és ittragadt “csendes olvasóként”, és megértette és lassan változni kezdett benne, vagy: volt egy pillanat, egy mondat, amikor egyenesen az életét változtatta meg a blog.

Ez nagyon szívmelengető és hiúságcsiklandozó. Blogger per definitionem arról álmodik, hogy érdekes és szuggesztív, amit kirak, hogy kell az embereknek, és feliratkoznak és tudatosan kattintanak, nem csak véletlenül jár arra a madár se. Bővebben…

film- és könyvprojekt

Nagyon várjátok, én csak úgy bedobtam ezt mint távoli víziót, de komolyan kell vennem.

Sokan csatlakoznátok, sok cím felmerült, köszönjük! Hosszú az élet. Kezdjük egy filmmel, A Magdolna-nővérekkel.

És beszéljünk róla hétfőtől, de semmi gond, ha kedden nézed meg! cvd/béta/hohorgász/duzzoganya volt olyan kedves, és kigyűjtött mindenfélét, amit hétfőn teszek közzé.

Hetenként legyen műfeldolgozás, mindig az álmos hétfőn, egy hétig, mert ezt könnyű megjegyezni, és kellő idő olvasásra, csatlakozásra és egy-egy beszélgetés felfutására és lecsengésére. A hétfői, indító bejegyzésben mindig ott lesz a következő mű vagy műrészlet megnevezése is.

A film után olvassunk, és kezdjük egy viszonylag rövidebbel, a Ványa bácsival (1897),

Makai Imre fordítása

, amelyet április 1-jétől beszéljünk meg a kommentekben (és abban a bejegyzésben, már most mondom, a Bovaryné leghozzáférhetőbb Gyergyai-fordításának első része lesz kitűzve 8-ára). Majd nézzünk videókat is, mert fönt van vígbeli, radnótis és archív felvétel is több jelenetről.

Amikor a vonatkozó bejegyzés megjelenik, abban egy kicsit tanár leszek, tegyétek ezt meg nekem, hogy elviselitek, mert nagyon úgy tűnik, nem leszek már tanár többet. (Enni lehet óra alatt, és rágózni is, még a mobilt sem kell kikapcsolni.) Először is, a pontos figyelmes olvasás csak a hasznunkra válhat, ezért apró részletekre, motívumokra rákérdező teszttel kezdünk (a saját eredményedet csak te látod). Nagyon jól lehet fejlődni az igazán mindenre felfigyelő olvasással, és szeretném, ha lenne sikerélményetek, meg azért is terveztem ezt, mert a megformált irodalmi szövegekben mindennek, de tényleg mindennek jelentősége van. E jelentőségek felismerése a jelentéstulajdonító képesség, ami nagyon tud fejlődni motivált csoportmunkában, amilyen a miénk lesz, és rengeteg műveltségbeli hozama lesz a egésznek: a régi tudás felidéződik, az új meg ragad, és mindenkinek igaza lesz.

Ezt, hogy teszttel kezdünk, azért mondom, hogy eleve így olvassatok. Aztán pedig felteszek mindig néhány értelmezést elindító kérdést.

És innentől nem vagyok tanár, hacsak nem kell irodalmilag valami pontosítás vagy szempont, de ezzel sem vagyok egyedül, tanárkollégáim olvasnak. Innentől beszélgetünk, megdöbbenünk, értelmezünk, összehasonlítunk, elmesélünk mindenfélét a magunk életéből, és jól egyetértünk, avagy életre-halálra összeveszünk. Nagyon termékeny lesz, az biztos.