a csodálatosan önműködő vágy

Még mindig él a nézet, patriarchissimó, hogy a házasság intézményének egyik funkciója, hogy abban a férfi, ha már volt olyan bolond, hogy beletett elköteleződést, anyagiakat, rendszeresen és megfelelő szexhez jusson, a kizárólagos, hozzá hű, az ő kívánságához igazodó partnerrel, mert a szex fontos, a szex jár, a férfiaknak mindenképpen. Ezt reklamálják itt nálam az antifeministák is, azok, akik szakmányban nézik ázsiai gyereklányok megerőszakolását, rángó kézzel, de amiről álmodnak mint társadalmi jóról, az az egy darab, kiutalt nő, akivel monogám kapcsolatban szexelhet a béta is, élethosszig. Mindjárt elsírom magam.

Ide is milyen keresőkifejezések futnak be. Nem kíván a feleségem, nem akar velem lefeküdni, és ennek százféle variációja, a mélyükön a meggyőződéssel, hogy kellene neki kívánni és szexelni.

A házastárssal való intim közösség a mérsékeltebbek szerint is, akik nem tekintik kegynek, hogy belementek a házasságba, magában foglalja a kötelező vágyat és a rendszeres szexet. Ha “nincs szex“, azt problémának élik meg. Ez a nézet nem mindig artikuláltan jelenik meg, de ha belekérdezünk, kiderül, hogy egészen sokan gondolják, hogy ha már belementek a házasságba, akkor legyen az életnek ez a területe elintézve, ne legyen a partnerkereséssel, szexhez jutással bonyodalmuk, megkapják a nyugis kapcsolatban, amit akarnak. Ezt a feladatkirovós, elvárós viszonyt nevezik házasságnak, szerelemnek, szeretetnek, és nem az érzelmek és egymás iránti szomjúság valóságát.

Ami meglepő.

Azt várja az ilyen ember, hogy őt az együttélésben kielégítsék, és ha nem teszik, akkor majd elkódorog, máshol keresi. Egyébként így van, az általános zsarolásnak van alapja: ha nem szexelsz velem kedvemre, ha túlterhelsz, ha csak használsz, meg foglak csalni. És meg is teszik, és én nem tudom őket hibáztatni. Szóval érthető, de ettől még nem lesz etikus, sem elfogadható a zsarolás.

Mert ami a nagy tévedés, az az eredeti, ártatlannak tűnő elképzelés arról, hogy a házasság, az együttélés így működik.

A pénz és a gyereknevelés, a munkamegosztás és az anyós témáit messze megelőzve a legnagyobb és legélesebb aknákkal ellátott terület a házasságokban a szex. A szex hiánya, a monoton szex, a vágy lanyhulása, az elhidegülés, a szex játszmaeszközzé válása, sőt, a szex, amint a gyűlölet terepévé válik. Sokat beszélnek erről a házasfelek, de még többet hallgatnak — a jéghegy csúcsa látszik csak a fórumok kommentjeiben és barátnői beszélgetésekben.

Ezek az emberek nem buták és nem rosszakaratúak, sem nem önmaguk ellenségei. Egyszerűen nem akarnak reflektálni, és fájdalmas, elbírhatatlan a valóság, a tévedésük.

És visszaélnek a szexszel. A férfiak szórakozásnak és testi funkciónak tartják, pornóval torzítják, egómegélésnek, vezérhím-önillegetésnek élik meg, ha sok, sokféle, vad szex, több partner van az életükben.

A nőkből a szerepmegfelelés kiöli a vágyat, amit egyébként a társadalmi konszenzus is szankcionál: szabadon, vágyból szexelni, partnereket váltogatni, az őszinte vágy után menni ötven évvel a szexuális forradalom után is tabu, ha nőnek születtél. A házasságukban pedig játszmaeszköznek, mézesmadzagnak használják, a gyerek mellett, másféle hatalmuk nemigen lévén.

Sokkal többet érnének el az ágyban a feleségüknél, ha mondjuk néha besegítenének a házimunkába, és gyakrabban kicserélnék a gyerek pelenkáját.

Ezt írja a magazincikk, amely megrója a férfiakat és a társadalmat azért, hogy a kialvatlan anyukáktól elvárja a szexet. Megjegyzem, ma mindazt, amit egy nő már nem bír, sokkal gyakrabban végzi el egy másik nő, a nagyi, fizetett segítség, rokon.

Szerintem ne azért “segítsenek be” a férfiak, hogy így szexhez jussanak, ezt felejtsék is el. A házimunka sem valuta. Annak, hogy egy férfi részt vállal a közös feladatokból, mégpedig a legmegterhelőbb időszakokban fokozottan, csak a felesége jobb állapotához van köze, meg ahhoz, hogy ő mint férj nem görény, nem hagyta cserben partnerét a közös projektben. De ezért nem jár a szex, mert a szex, az igazán jó élmény vágyból fakad. Ettől az egyszerű igazságtól retteg a legjobban az itt ólálkodó antifeminista: hogy szex nem azért van, mert a nőnek megéri, vagy mert a férfi mindent megtett érte, hanem vágyból, vonzalomból, a szabad nő lelkes igenjéből. Nem mindig van, és nem örökké, és nem elvárásra, és nincs garancia.

A házimunkának, a kedvességnek, a nyugis, bántalmazásmentes életnek nem a vágyhoz van köze. A vágy az vágy, majdnem zárt rendszer. Aki mosogatásért, kedvességért, lojalitásért szexszel jutalmaz, nagyon el van tévedve, és kinyírja a saját szexuális örömét. Aki pedig ebből azt vonja le, hogy akkor tehát nem éri meg jó fejnek lenni, mert így sincs, úgy sincs szex, az sürgősen keressen másik blogot. Nem azért nem vagyunk önzők és görények, mert jutamat remélünk érte, hanem mert ez az említésre sem méltó minimum. Nem akarjuk megkeseríteni sem a magunk, sem a másik életét, akit, ugye, szeretünk és kívánunk, nem csak használunk.

Vagy nem kívánjuk? Mindjárt visszatérek erre.

Elkoptunk az életünkben és elkoptattuk egymást. Férjek tömegei, akik a szexhiányra panaszkodnak, meg mindig valamire, régesrég nem is kívánják már igazán a feleségüket. Feleségek százezreiben hallgatott el a lányság csúszósan rózsaszín vágyakozása, ha megélték egyáltalán valaha. További, egymást szerető párok gyengéden, egymásra figyelve, de a lényeget nélkülözve bonyolítják le az aktusaikat.

Mert mi a lényeg?

A lényeg a szexben az, amiért olyan észvesztő hajtóerő tud lenni. Amikor két ember más teendői elé helyezi azt, hogy szeretkezhessen, amikor akár annak ellenében is, ami fontos, és amiben hisz, akár vétkezve is, alig várja az alkalmat, rohan egymás felé, és megérkezve játszik, árad, és boldogság van az arcán. Amikor a nőség megbízik a férfiságban, és elsodortatja magát vele, puha anyaggá válik a keménysége alatt. Nevezhetjük ezt szerelemnek, neveztem is, amikor abban voltam, de most másban vagyok, és inkább szenvedélynek, vágynak, egyedi kattanásnak mondanám. Játék, kommunikáció, ifjúság, bizalom, erő, énmegélés; mélységes szeretet és jóakarat a másik iránt. Mindezt, ennek a hevületét és varázsát az együttélés, a közös feladatok, gondok és főleg az elvárások, illúziók rontják, erodálják.

Engem az lep meg, hogy olyan sokan tekintik ezt az eróziót szükségszerűnek, mondanak le a sodró szexről, és voksolnak inkább a keretre, a biztonságra, a napok kiszámítható rendjére, miközben az, amiben élnek, valójában keretként sem látja el a feladatát. Inkább hagyják az egész szextémát, problémástul és örömestül, nem foglalkoznak vele, csak az együttélés vélt biztonságát magukénak mondhassák.

Sokan egyébként, elsősorban nők, nem szenvednek nagyon ebben, hozzászoknak a csökkentett üzemmódhoz, ritkás szexhez, a fakuló vágyhoz, mint szem a rosszul világított dolgozószobához. Valódinak és elégségesnek gondolják azt, ami már csak úgy-ahogy, fáradtan, neheztelésekkel, roskadt lélekkel-testtel zajlik, és pótcselekvésekre váltanak, távolodnak. Mindenféle zajlik bennük és a partnerükben, és nem akarnak tudni róla, nem néznek szembe vele.

De a lélek mindig kiált. Aki elfogadja, hogy ez ilyen, már nem vagyunk szenvedélyesek és fiatalok, az vagy belefásul, vagy ha sosem értette, akkor az egész élete olyan: funkcióellátó, és ezzel tulajdonképpen elégedett. Az én bloggeri dilemmám, hogy ha én ezt a belenyugvást ál-életnek nevezem, akkor vajon olyan elégedetlenséget gerjesztek-e, amely amúgy nem létezne. Van ennek értelme? Nem jobb nekik úgy?

De az ilyen emberek nélkülem is vadul és irracionálisan beleszeretnek valakibe, majd helyzetüktől függően titkolóznak, élnek kettős életet, vagy akarnak robbantani. Ezek nagyon szomorú történetek, és nem a csalárdság az okuk, és nem is a blogom meg az új netes női szelek, hanem hogy téves elképzelések alapján kötöttek házasságot, és abban elvesztették önmagukat, szereppé merevedett az eleven lényegük.

Nem mindegy, hogy én honnan beszélek. Nekem nem volt módom megunni a szexet, nem fásultam bele, nem követelték tőlem, nem mentem bele érzés nélkül, nem vált játszmaeszközzé, mindig humán volt. Nekem a szex ritkás csúcsélmény, nagyon kitölt, nagyon áthat. Anya vagyok, voltam feleség, de a leghosszabb kapcsolatom öt és fél év volt. A partnereim általában intelligens, érzékeny, engem szerető emberek (ez nagyon ritka amúgy), önzéssel alig találkoztam.

És én innen azt mondom, hogy a vágy önműködő: ha van, akkor egyszerű a helyzet, ha lanyha vagy nincs, akkor meg az van, nézz szembe vele. Felkelteni a vágyat? Kríziseket, stresszes élethelyzeteket meg lehet oldani, és van, hogy ez a gond. De a ragaszkodást, a bizalmat nem lehet igazi vágyra váltani. Amit akarni kell, már nem olyan, és a csipkés fehérnemű nem válik be. Hacsak nem valami lebontandó gátlás, testi vagy pszichoszexuális gond van. De az nem most lett, valószínűleg. Most az van, hogy vágy nincs, ez a típustörténet.

Milyen érdekes, hogy a vágy sokkal jobban tud működni egy-egy alig ismert, izgalmas, új emberrel, mint az ismert partnerrel.

Mi a teendő?

Azt én nem tudom, de nem kéne erőltetni, ez biztos. Végrehajtani pro forma, ennek nem sok értelme van. Ha vágysz valakire, az tudni fogja, ha nem, akkor meg ne feküdj le vele.

Te egyébként félsz annak kimondásától, hogy meguntátok egymást? Vagy hogy ugyan nagyszerű a partnered mindenféle téren, de azt az igazi vágyat sosem éreztétek? Talán senki iránt nem is érezted?

Föl kéne szabadulni már. Írta József Attila.

Jó szex csak vágyból van, a többi tornagyakorlat. Ha nem vagy nemigen fekszik le veled a partnered, akkor az azért van, mert nem vágyik rád. Az életmódotok, a stressz miatt, vagy mert elkoptatok, vagy mert eredetileg se, vagy mert nem érzi a szexet úgy általában — ez mindegy, a lényeg, hogy mindez nem valami tévedés. Szerethet, lehetnek gazdagító közös élményeitek, de a vágy más. Ha kívánna, akkor lefeküdne veled, maga kezdeményezné. Kívánni akkor tud, ha rád van kattanva. Ehhez nem árt, ha vonzó vagy és izgalmas, és ha van módja a maga férfiságát, nőségét vonzónak, varázslatosnak, önbizalomtelinek megélni veled, melletted és általad, szóval aki szarkupacnak érzi magát, vagy csúnyának, elhasználtnak, unalmasnak, más nőknél kevesebbnek, vagy a szexet mint olyat érzi sok más területnél kevésbé lényegesnek, annak vágy esetén is kompromisszumos lesz a szexualitása.

Sok nő, akivel amúgy elvekben, egyenlőségben egyetértünk, számomra riasztó módon tartja legfőbb jónak a punciját és szexuális hajlandóságát, használja a szexet a szextől idegen célokra, és nyafog, hogy tőle csikarják, és neki milyen rossz, miközben fitogtatja ezt a hatalmát: ez az, amivel revansot vehet a bántásokért. Nyomorú egy élet, és tele van vele a facebook. Ezzel az antifeministák legrosszabb kliséit váltják valóra. Ne csináld. A puncid, amire vágynak, nem nagyobb érték, mint a farok, amire vágysz. Ha nem vágysz, ha senkire nem vágysz, krónikusan, ha az idejét nem tudod, mikor volt belefeledkezős mámor a szex, ha félsz a test valóságától, akkor viszont nem a partnereddel van a gond, hanem a te szexualitásoddal.

Lehet, hogy egy kis ifjonti lelkesedés után már csak azért csináltátok, mert ez a szokás?

Lehet, hogy nem az vagy, akinek hitted magad?

Ha nem kívánod a szexet, akkor egyszerűen ne szexelj, és ne hagyd magad rávenni. Ne használd javadalmazásnak, és ne áltasd a másikat. Te pedig, akit nem kívánnak, tedd fel a kérdést: te viszont mit kívánsz olyasvalakin, aki (már) nem néz rád ragyogó szemmel, nem rajong ízeidért, hajlataidért, és nem várja reszketve, hogy a kemény farkad hozzá nyomódjon, birtokba vegye (igen), és hogy megnyíljon, megmutassa magát, önkívületét… hogy boldogságosan átadja magát a ritmusodnak?

Zavaró, hogy így írok róla? Pedig ilyen, ilyen tud lenni. Ez hiányzik. Ha a szex akkora téma, amennyire el tudja rontani az egész életünket a zavara, akkor ettől akkora. Különben annyira nem fontos, közepes változata sok szót nem érdemel, remek életminőség van nélküle. Komolyan mondom.

Nem tudod elfogadni, hogy nem kívánnak? Fáj? Dühös leszel tőle? Nőj föl. Csak nem egy rögeszméhez ragaszkodsz? Neki már nem jó veled, vagy csak nagyon haloványan jó. Ne akard rávenni, ne kezeld önérzeti sérelemnek, hogy nem kíván. Ez bárkivel előfordul.  Tudom, hogy éhezed az érintést, a szeretettség élményét, de ő ezt nem tudja, nem akarja neked megadni.

Akkor…?

Ne is viseld el.

Legyetek felnőttek, erősek, és mondjátok ki, amíg nem mérgesedik el: minden szeretet, összetartozás, szép élmény ellenére ti egymást már nem kívánjátok. Viszont van az úgy, hogy együtt szeretnétek maradni, ez is érthető, mert amúgy jól vagytok, meg a gyerekek, meg az együtt megteremtett élet. Ha szeretnétek még felkavaróan jó szexuális élményeket, akkor ezt valaki mással, máshol kell megtalálnotok, és ha nem vagytok görények, akkor szimmetrikusan, tisztán teszitek, nem hazudozva. Sokkal tisztességesebb megkötni ezt az egyezséget, mint nem bevallani a valóságot, meglepődni a hirtelen beleszeretésen, hazudozni, vagy álnokul, cserbenhagyósan menekülni akarni.

Kapcsolódó bejegyzések:

amiért a nő nem (1.)

amiért a nő nem (2.)

amiért a férfi nem, mert sokszor ő sem

nincs szex

nem elég jó a szex 1.

nem elég jó a szex 2.

az egyenlőtlenség formái: a kicsikart szex

a lángolás elmúlik

rohan felém

imádom a szőrös férfitestet

nem a párkapcsolat minősége határozza meg az életet

boldogság márpedig létezik

szeret, csak nem tudja kimutatni

top 10 — szex

 

64 thoughts on “a csodálatosan önműködő vágy

  1. Húsz éve mondom, hogy az első pillanatban eldől, hogy lesz- e jó (a) szex vagy nem. Innentől számomra felesleges az időt tölteni az ismerkedéssel, mert olyan ember nincs, akivel a szex is OK, meg jó barát is lehet. Jó barát pedig nem első pillantásra lesz valamiből, hanem hosszas szociális kapcsolódás után. Fehér holló.
    Na, ettől aztán (majd) minden faszi ordas kurvanak tekintett, úgy is kezelt, akivel fenti elvét megvalósítottam. A RENDSZER ebből a szempontból engem is nyom. Olyannal viszont meg nem találkoztam, aki nem felrekefel titokban, hanem az általad taglalt módon szabadon és kibeszelve éli meg a vágyait. Utópia. A szeretőm nem ígérget, mert tudja, hogy otthonra semmilyen faszi nem kell. De ha ezt nem közlöm vele egyenesen az elején, eloadna a szokásos szenvedő/denemtudomelhagyni koreográfiát. Ezért (többek között) sem a barátom. Nőkkel nem szoktam fentiekrol beszélni, mert még jobban kerülnének.
    Ugyhugy ez most terápiás volt. Ja, és ez nemcsak kies hazánkban van így. Eggyel odébb szintén.

  2. A vagy hianya hormonalis is lehet. Azt en elkulonitenem ettol. Amig volt tejem (nem amig szoptattam, az tovabb tartott), addig egyaltalan nem kivantam a szexet. Kerestem az okokat, nem a rutin volt, nem a leterheltseg, nem megkopott stb.
    Visszajott a menstruaciom (mindketszer 1,5 ev utan), kovetkezo honaptol szinte nem volt tejem (sokkal kevesebb), es szinte naprol napra nott a vagy es egy honap alatt visszaallt minden. Kar volt a hibat keresnem, nem volt hiba. Igy mukodott a testem.
    A lenyeg, hogy a vagy hianya lehet reverzibilis.

    • Szia, köszönöm a véleményedet! Igen, lehet ilyen oka, meg a fogamzásgátló is, visszatérhet a vágy, általában is, vagy a “kéznél levő” partner iránt. Én nem általános libidóról beszéltem, hanem annak a konkrét személynek a heves kívánásáról, és nem részleteztem az okokat. Akiben a partnere iránt nincs vágy, az várhat egy kicsit, és jobb, ha a várakozás öngyötrés nélkül, presszionálás és veszekedések nélkül telik, de jobb, ha nem erőlteti, mert azzal a szexualitást végképp el lehet szúrni.

    • Nekem is kicsi a gyerekem, és naná hogy a gyerekágy alatt nem, meg kialvatlanul, egész nap egy totyogót kergetve az ember nem a szexuális vágyával van elfoglalva, és a szoptatás már csak a testközelség miatt is teljesen kielégíti a testközelségigényt, a hormonokról ne is essen szó. De szerintem az egy nagyon más dolog, hogy pillanatnyilag (akár hónapokra) nem a szexualitás áll előtérben, mint az, hogy a másiknak már nem tetszik a szaga.
      (Egy ideig komolyan mérlegeljük, hogy az esküvői meghívókon az szerepeljen: “Mert szeretem a szagát.” Elvetettük az ötletet, de milyen kár.)

    • ezt tanúsítom. öt évig szedtem fogamzásgátlót (közben egyszer-egyszer kis kihagyással), már nem szedek, és elképesztő különbség. én azt hittem, hogy na, máris megkoptam, megfakultam, öregszem (teszemhozzá most vagyok 28), jaj de gáz, valami vágy persze volt, de olyan mint a tablettaszedés előtt, olyan nem. amikor letettem a tablettát a biztos más miatt szar, de különben százszor jobb spirálra váltva, huszonkét éves lettem újra, és döbbenten fedeztem fel, hogy nem velem volt a baj, egész más dimenziókban élek azóta. azóta már fabrikáltam valami összeesküvés-elméletet arról, hogy az egész hormonális fogamzásgátlást azért találták ki, hogy kordában tartsák a női szexualitást azután, hogy a szexuális forradalom valamennyire elsöpörte a drákóian kötelező női életpályát és szerepet, azzal már valamivel kevésbé lehet lenyomni a női szexualitást, de szerintem ezt a jó kis konteót biztos már más is kitalálta 🙂

      • A hormonális nemkívánás más. Éva korábbi cikkénél pont erről írtam kicsit: https://csakazolvassa.hu/2016/07/07/hogyan-volt-szo-a-szexrol

        Szoptatás mellett megváltozik a test. Erről tudni kéne mindenkinek, mert iszonyat fontos. Tudni kéne, hogy átmeneti ez a dolog, és ha amúgy lenne vágy, akkor visszatér, ha megjön a menstruáció vagy ha vége van a szoptatásnak. Ezt mi is megéltük a második baba után. És nem szexeltünk míg bennem nem volt vágy. Voltak nehézségeink, és majdnem elkövettük azt a hibát (vagyis én), hogy oké, szexeljünk, mert szegény férjem. Aztán rádöbbentem, hogy idióta vagyok. A férjem is kiakadt, hogy hogyan gondolkozhattam így. Ez nem így megy, és nagyon rossz mechanizmusokat indított el bennem. Megbeszéltük. Aztán mikor végre újra éreztem bizsergést, akkor viszont újra áradóvá vált az egész. Először nem is behatolással, csak lépésről, lépésre. Nekem kell az, hogy érezzem, hogy száguld a vérem. Vagyis mindenkinek így kéne azt hiszem.

        A fogamzásgátló más. Nagyon igazad van abban, amit írsz. Kutatások vannak arról, hogy még a szaglás is megváltozik, másképp reagálsz a feromonokra, mert az agyban is maradandó változásokat okozhat. Ez a párválasztást is befolyásolhatja, mert ha abbahagyod, akkor lehet, hogy másképp érzékeled a partnered illatát, akit mondjuk fogamzásgátló szedése mellett ismertél meg. És ez csak a jéghegy csúcsa. És minden hormonális fogamzásgátlóra igaz ám: a hormonális spirálra, injekcióra, hüvelygyűrűre stb is.

        Írta már nekem egy lány, hogy az egyik cikkem hatására hagyta abba a fogamzásgátlót, amit 16 éves kora óta szedett (pattanások miatt). Soha nem élte meg a szexualitását fogamzásgátló nélkül. Szó szerint azt írta, hogy kivirágzott a nőiessége azóta, és borzasztóan dühös, úgy érzi, hogy eddig hazugságban élt. És nem tudta, hogy ilyen is lehet az orgazmus. Tompított volt a szexualitása a gyógyszer mellett. És nagyon általános dolog ez sajnos. Én egy évig szedtem, és nullára csökkent a libidóm+migrén, hangulatingadozások, szorongás. Már a kapcsolatunkon gondolkoztunk, nem értettem az egészet. Közben pedig csak a gyógyszer miatt volt, abbahagytam és egy hónap múlva újra a régi voltam. Akkor fogadtam meg, hogy soha többet hormont, és a felvilágosításon dolgozom.

        De elvittem a témát más irányba. Éva nem erről írt, de valóban érdemes megvizsgálni néha ilyen okokat is a háttérben.

        • A vágy akkor tér vissza a hormonális változások után, ha közben nem koptak meg, tohonyultak el. Hiba a vágyat csak testileg nézni, sokan élik át, hogy olyan jó lenne valakivel hevesen, elevenen, királynőként, csak ne ez az unott valaki lenne az az ágy túlsó felén.

          • Teljesen igazad van. Ezért írtam, hogy ez elviszi más irányba a mondandódat. De ehhez nagyon nagy önismeret és őszinteség kell. Ha amúgy is kikopott a dolog, és rutin az egész kapcsolat, akkor hormonok ide-hormonok oda, teljesen mindegy. Csak rátesz még egy lapáttal az amúgy is kiüresedett állapotra. Ha belekérdezel, hogy tényleg jó-e, és akkor jön a “hát megteszem neki”.

            Én pl a férjem illatáért ugyanúgy megőrültem akkor is, mikor szexre egyáltalán nem vágytam. Az is árulkodó, hogy nemcsak vele, hanem úgy általában senkivel nem tudtam elképzelni akkoriban, úgy éreztem, hogy bármeddig ellennék szex nélkül. (kicsit aggódtam is emiatt) 🙂

          • Erről eszembe jut az a barátnőm, aki nagyon sokáig utálta a férjét, és több hosszú viszonya is volt, mire végül elvált tőle. Ő mondta, hogy csak akkor fekszik le a férjével, ha mér annyira kívánja a szexet, hogy teljesen mindegy neki, hogy ki van ott.

            • Hogy lehet “a” szexet kívánni, és nem a személyt?

              Ha olyankor már ő is jó, akkor hogy nincs annyi jóindulat, akarás, vonzalom, hogy máskor is?

              Vágyat lehet akarni is, tudatilag terelni magad, hogy igen, vele, mert szereted. Az élmény persze halovány.

  3. Én azzal az emberrel kötöttem iszonyú gyorsan házasságot, aki iránt szétvetett a vágy, és ez kölcsönös volt. Az intellektuális és érzelmi izgalmak a habot és a cseresznyét jelentették a tortán, és enélkül nem is lett volna akkora szerelem, de azért csak a hab volt.
    Közben volt pár krízis, gyerekvállalás, anyagi gondok, amikor a fejem legszívesebben a falba vertem volna, hogy hogy lehettem ekkora gyökér, hogy hagytam hogy a vágy ilyen helyzetbe kergessen. Aztán a problémákat megoldottuk/megoldódtak/tudomásul vettük, és ugyanúgy szenvedélyben élünk. Azt gondolom, hogy mégis jó döntés volt a vágyra hallgatni, mert ha a szexualitásunk jelenti a gondot, azt nem lehetett volna megjavítani, pontosabban biztosan lehetett volna, de én nem szexelek kompromisszumosan.
    Ezt gondolom harmincegy évesen, ötvenegy évesen lehet hogy mást fogok.

  4. Én mindig azt mondtam, mondom, hogy a nőknek először a lelkét kell megdu_ni. És azt is gondolom, hogy az ember nem monogám. Képtelenség 40 évet egy párral szerelemben leélni. De még a 20 is sok. Szeretem figyelni az embereket, a párokat. Látszik rajtuk, hogy még szeretkeznek, vagy már csak élnek egymás mellett, mint egy szerződés: te neveled a gyerekeket, vezeted a háztartást, én meg leteszem a pénzt, elvégzem a “férfi” munkát, mert ez jól működik köztünk, és a gyerekeknek szüksége van a családra, a harmóniára. De a vágy … az elfelejtve.
    Bár már ez a felállás is átalakult, mert a nők erősek, erősebbek, és el tudják maguk is tartani a családot.
    Én megértem a férfiakat is, mert nekik szükségük van a szexre. A mosogatásban és a házimunkában nem azért kell segíteni, hogy cserébe szexet kapjon a férfi, hanem hogy levegye a nőről a munka egy részét, és ne legyen fáradt. Mert a fáradtság is öli a vágyat. És a lelki béke is kell, sőt, a női hiúság legyezgetése is, hogy a nő szépnek, vonzónak érezze magát …
    És a kémia .. működik. Az illat, vagy a kisugárzás, a ferromonok … de azt hiszem az az, ami elmúlik idővel. Vagy az ösztönök? Párszerzés? Család, gyerekek? Aztán múlik el? De az biztos, hogy másként működik a férfiakban, és a nőkben. Nagyon jó írás, nagyon tetszik, köszönöm!

  5. Annyira jó, megint! Sokat agyalok azon, hogy mennyire nagy tabu a vágy. Főleg az, ha az állandó partnereden kívül más iránt is fellobban. Mostanában nagyon sok érdekes témába vágó elmélkedésbe belefutottam: TED előadás: szexuális mindenevő-e az ember. A The ethical slut című könyv, írások a poliamoriával kapcsolatban. És nagyon örülök, hogy megtaláltam ezeket a forrásokat, és nemcsak az én őrültségem, hogy ilyenek eszembe jutnak. Hogy a társadalmunkban a periodikus monogámia teljesen elfogadott, de az, hogy erős érzelmeket táplálj és vágyat érezz több ember iránt egyszerre, arra rávágják, hogy ilyen nincs. Vagy egyik vagy másik. Most nem a klasszikus szeretőtartásról beszélek, hanem valami másról. Hogy az életedben van más is, aki borzasztóan fontos ember. Amellett, hogy megvan a szerelem és a vágy a tartós kapcsolatban. Csak arról beszélünk legtöbbször, ha az egyik kiüresedett, akkor beléphet egy másik, hogy kitöltse az űrt. Sokat beszélgetünk erről a férjemmel is, nemcsak magamban morfondírozok. Szeretem, hogy köztünk nincsenek tabuk.

    Furcsa, hogy én a gyerekeim kapcsán éltem meg, hogy lehet ilyen szenvedéllyel szeretni két emberkét. Hogy a kicsi érkezése nem csökkenti a nagyobb iránt érzett hatalmas szeretetet. Miért kizárólagos ez mégis a szerelem és a vágy kapcsán? Csak a feudális birtokviszony miatt?

  6. A tabletta és a szoptatás mellett említsünk meg még egy vágygyilkost: a meghatározott időben való kötelező együttlétet, gyerekcsinálási céllal. Hőmérőzés, peteérés, olyan póz, amiben nem folyik ki az anyag – esetleg évekig, ha a párnál van remény a természetes fogantatásra, de siker mégsincs…

    • Uh. Szerencsére személyes tapasztalatom nincs a témában, de azt tudom a munkám kapcsán, hogy van sok-sok tévhit, ami még nehezebbé és korlátozottabbá teszi ezt a szituációt. Pl a póz és az anyag kifolyása egyszerűen felesleges aggodalom és plusz görcs, nem azon múlik, ha nem sikerül. Remélem nem gázoltam bele nagyon. Biztos, hogy nagyon nehéz lehet, és amennyire csak lehet érdemes redukálni ezeket a körülményeket, amik csak a görcsöt erősítik.

    • Hőmérőzés, stb. Ajjaj. Nélküle lehetne kedv és igény szép és sok szexre. Hogy az együttlétek közül az egyikben simán megfoganjon a gyerek.

      • Szerintem ezeknek a pároknak a harcait, infóit, problémáját nem kéne így lebecsülni, valószínűleg jót tenne a belelazulás, de azért nem véletlenül javasolnak némi tudatosságot az évek óta próbálkozóknak…

        • Félig egyetértünk, árnyalatlan voltam. Szerintem két változata van ennek a tudatosan próbálkozásnak. Legalábbis tudok konkrétan olyan párokról, akik attól kezdve, hogy elhatározták, hogy akkor jöhet a baba, eleve ilyen nagyon tudatosan “dolgoznak a projekten”. Sokan még a baba nemét is megpróbálják megtervezni, mindenféle “módszerekről” hallva aszerint szexelni, hogy a kívánt nemű baba legyen.
          Az, hogy sokáig nem jött össze, és ezért igyekszünk tudatosak lenni, természetesen egészen más kérdés.

    • Nem tudom elképzelni, milyen az, amikor valaki annyira vágyik gyerekre, hogy alárendel mindent annak a célnak. Nem azért, mert én nem vágyom gyerekre, hanem mert nem vagyok abban a helyzetben.
      De valahol mégis, amikor hormonkúrától elhízott, időzítve szexelő, és hasonló problémákkal küzdő emberekkel találkozom, vagy olvasok róluk, felötlik bennem, hogy ez vajon értelmes, alázatos, élettisztelő így? ÉS persze, nem kell annak lenni, mert az ember ilyen, küzd a hite és a vágya segítségével a tények ellen. De valahol, amikor már minden méltóságod, meg a tested, meg a természetes működéseid is odavannak, az vajon reális? Nem tudhatom, milyen beletörődni a gyermektelenségbe, de valahol néha az az érzésem, hogy ez a ‘cél’, mármint a kisbaba is egy olyan valami, amiről sokan hiszik, hogy nekik jár, mert megszülettek és mert nemzőképesek és mert ez az élet rendje. De valójában ez szerintem senkinek sem ‘jár’. Ha megadatik, és kellett, akkor valamiféle áldás, kegyelem, meg a többi, ami vele jár. Ha megadatik és nem kellett, akkor már nehezebb.
      De hogy olyan többéves projekt legyen ebből ami mindent fölülír, és egészségügyi problémákra, párkapcsolati gondokra, sokkal mélyebben gyökerező okokra való tekintet nélkül menjek előre mint egy véreb, azt nem tudom elképzelni. Annyira sokféle oka lehet annak, ha valaki nem esik teherbe/nem tud teherbe ejteni valakit. Hogy lehet fontosabb, egy meg nem született gyerek, mint én magam és a társam, és mi ketten együttvéve?
      Alázat kell ahhoz is, hogy a kezeléseket, vizsgálatokat, orvosi véleményeket az ember elviselje és elfogadja. De miért vagyunk alázatosak a tudománnyal szemben, és miért nem vagyunk a helyzettel szemben, amibe kerültünk?
      Vaktában kérdezek.

      • Nagyon sok ember van, akinek néhány kellemes élménnyel vagy anélkül a párkapcsolatában már csak komoly funkció a szex, nem az az örömforrás, és nem is eü karbantartás.

        A MEDDŐSÉGI SZAKEMBEREK, HA NEM TALÁLNAK SZERVI, HORMONÁLIS OKOKAT, IGENIS SZOKTÁK PSZICHOterápiára küldeni a pácienseket.
        Bocsánat a capslockért.

  7. “Hacsak nem valami lebontandó gátlás, testi vagy pszichoszexuális gond van.”

    “Ha nem vágysz, ha senkire nem vágysz, krónikusan, ha az idejét nem tudod, mikor volt belefeledkezős mámor a szex, ha félsz a test valóságától, akkor viszont nem a partnereddel van a gond, hanem a te szexualitásoddal.”

    Első körben ezt ásom. Mély a nyúl ürege, menet közben is forognak ki a rögök, és ki tudja, mi van az alján. Hogy mikor érem el az alját.

    És ha ez kiderül, jön vele a többi is, hogyan tovább a párommal. 13 éve élünk úgy, hogy sosem volt köztünk szex. Szüzek vagyunk. Ő már nagyon szeretne nem az lenni, velem. Én viszont stresszforrásként élem meg a szex gondolatát, nem örömforrásként, amiért más mindent félredob, hogy bekövetkezzék.

    Néha besokallok, hogy ezzel foglalkozni kell (kényelmes olt nem foglalkozni, betokosodni, jó ez ígyezni) hogy ez annyira átszövi a létet, és dühít, mert helyzeteben ez nagy urban legend, de bassza a csőröm a mások élménye, elbeszélése, és van, amikor nagyon elkeseredem.

    Sérült vagyok, és nem lesz nyom nélküli gyógyulás. Tízen x év rombolása már nem szívódik úgy fel. Leszek valamilyen, de sosem tudom meg, milyen lettem volna, ha nem teszem ezt magammal.

      • Nehéz erre felelni, még tart a terápiám. Jelenleg azt tudnám mondani, a fejembe vettem, hogy nem akarok felszínes kamasz lenni. Én különleges vagyok, védem a határaimat. Nem tartottam értékesnek, amit a korombeliek csináltak ismerkedés címén (két hét járás, dráma, szétmenés, újabb kör, smárcsata), nem is értettem igazán (volt két barátom a mostani párom előtt, a csókolózás nem mozdított meg bennem semmi különöset, a nyelves nem tetszik), és megértés, kérdezés helyett bezárkóztam az elefántcsonttornyomba. Saját téveszmém, tévképzeteim lettek, amik nagyon megerősödtek, rárakódtak a félelmeim meg nem ismert testi funkcióktól, és mára ide jutottam. Bezártam magam, nem vagyok tisztában a saját igényeimmel, azok kifejezési lehetőségeivel, rengeteg állomás és élmény, lehetőség így kimaradt az életemből. Ezek visszahozhatatlanok, bepótolhatatlanok. Tisztában vagyok azzal, egy életre megnyomorítottam magamat a felfogásommal, előítéleteimmel. Ehhez nem kellettek sem rokonok, sem szülők, sem barátok, sem szekta. Különc voltam, befordultam szexuálisan és nem esett le, hogy ez nem olyan jó. Másnak sem.

          • Jóképűek voltak, de sajnos utólag beláttam, azért kerestem velük a kapcsolatot, hogy ezt is kipipálhassam, “volt barátom”. Ruha nélkül egyiket sem láttam, hogy tudhassam, mennyire voltak gusztusosak. Csók és ölelés volt minden, ami velük esett.

            Igen, éreztem és érzek szexuális vonzalmat, ha fantáziálok. Élénk fantáziám van, de sosem valós, létező személyek iránt, és sosem fordul ez át cselekvési, megvalósítási vágyba. Egyszerre menedék és megrekedés.

  8. Visszajelzés: add-e föl magad? | csak az olvassa — én szóltam

  9. Visszajelzés: nőnek maradni | csak az olvassa — én szóltam

    • Kinek a problémája? Akinek ez a problémája, akarja-e megoldani?
      Sose vágyott rá az illető, vagy csak mostanában nem?
      Én nagyon szorgalmazom, hogy valódi, heves, kölcsönös vágyból legyenek a találkozások és szexek, ne azért, mert ettől érezzük magunkat vonzónak, ezt láttuk a pornóban, vagy kell a társaság, vagy unatkozunk, vagy mert mindenki csinálja.

  10. Visszajelzés: a halovány férfi | csak az olvassa — én szóltam

  11. Férfiként érdekes volt olvasni, valójában annyit látok, hogy az emberit keresik a nők. Ez teljesen érthető is, hiszen a lényeg, hogy megmaradjunk valahol embernek. Kapcsolatban, és kapcsolaton kivül is. Még is emiatt alakulnak ki játszmák, mert nincs elég bizalom a nemek között – legalábbis én ezt látom.
    Érdekes a blog, egyébként egy kicsit más szemszögből nézve olvastam valamit a minap neten, meg is kerestem, hogy ide ollózzam. A “harcosok klubja” film kapcsán olvastam és elég meghökkentő volt. Nem tudom miért, de érzek valami hasonlóságot a bejegyzés és az oldal mondanivalója között, amire a link mutat: http://starvagyok.blog.hu/2010/08/11/a_titkos_tarsasag
    Ismerős ez? Vagy teljes hülyeség szerintetek? Tényleg őszintén kérdezem. Nyílván, mint mindenben kissé túlzó dolgok vannak benne, de ettől érdekes legalábbis. Van a témában az egyszer biztos rengeteg pro és kontra, s a “szerelem” és a vágy mentális modellje tényleg komoly definiálásra szorul a nemek között.

      • Köszönöm. Zömében nők szóltak hozzá azért írtam. Az említett link is ha valakinek túlzás lenne, nyilván annak is csak a végére gondolok csak, a befejező részre, záró gondolatokra.

        • De egyetértés sincs, nem gondolom és nem is várom, hogy mások így gondolják. Engem belém neveklt dolgok meg a szabadság- és méltóságigényem késztet arra, hogy emberien, komolyan vegyem ezt is. Ami nem jelent ószövetségi erkölcsöt, mert abban nem hiszek.
          Társkeresőn sem, és berúgva sem, és nem heves vágyból sem, érdekből sem, partnert megbántva sem.

    • Ez egy nagyon gyenge, elméletalkotási kényszeres, férfiakat kiszolgáló, nőellenes, ostoba és bénán fordított szöveg. Nem, nem érdekes. Gondolom, mindenki player akar lenni, és a bejáratot keresik, de ez nem így működik. Noncsenek világméret modellek.
      Aki ilyennek bedől, félremegy. Semmi köze az általam emlegetett emberséghez, hülyének nézi a nőket, csak a szex érdekli belőlük, és annak érdekében manipulál.
      A nők ezt megérzik. Nem az van az én értelmezésemben, hogy ezt vagy azt kell teljesíteni (alfának lenni, érzelmesnek lenni, akármi), hogy a nőt meggyőzze valaki, hogy belemenjen a szexbe, hanem el kell fogadni, hogy azok a nők, akik nem sérültek még meg menthetetlenül, szívesen szeretkeznek, ezt ki is tudják fejezni, és lesz boldogságos, érzékeny szex – azzal, annak, akit kívánnak. És el tudja dönteni. És ha valakit nem, akkor az fogadja el, keressen mást, ezt a nőt hagyja békén. Eáhajtás, udvarlás, bullshit. És az is előfordulhat, hogy a nő igen, a férfi nem. Minden más rizsa, erőltetés. Ez, amit én mostanában éltem meg nagy dózisban, teljesen más, mint a kapcsolat kereteiben gondollkodó, megpuhítós, feltételekhez kötött szex.
      Viszont ilyen nő kevés van, maradt, mert töbnyire erőszak, abúzus, szégyen és megfelelési vágy áldozatai, ritkán találkoznak a testükkel és az érzékiségükkel.
      Neked van valami problémád a szexszel, partnerszerzéssel, vagy mire kerestél rá?

      • Látom kibővítetted a hozzászólást, ami szerintem helyén van.
        Harmonikus kapcsolatban élek, edzés-témákra keresgélek csak pár hete, lentebb írtam miért. A másik oldalra pár napja akadtam, a Harcosok Klubja Brad Pitt edzését keresve, ezen az oldalon is ketogén cím alatt volt találat, de láttam a szex témakört, gondoltam beleolvasok. Nem azonos kulcsszót dobott, hanem bennem kapcsolódott össze furcsa mód kérdésként a két dolog.
        Látom itt azért vannak komoly gondokkal küzdők is. Alapvetően vidám vagyok, ha valamit elbagatellizáltam volna, azért elnézést. Olvasgatok még. A ketogén nagyon érdekel, azokat szerintem átnézem. De már látom jó pár hete, nem lesz könnyű edzéshez étrendet kialakítani.

          • Köszönöm a linkeket.
            Mit mozgok? Most főleg a fogyás a cél (102 kg sok, írtam lentebb). Volt egy rosszullétem, kórház is, így hallgatva a szervezet figyelmeztetésére kezdtem el mozogni és átgondolni a dolgokat. Jelenleg a kaloriaszámlálás fegyelmez kissé, illetve annak a mozgásfajtának a megtalálása, ami hosszú távon fenntartható. Úgy gondolom az életmódváltásnak így lenne értelme. Talán a kerékpár és némi futás áll jelenleg közel hozzám, illetve elliptikus traner napi 1 óra, azt élvezem. Mondták, ha alcsony intenzitáson nyomom, akkor zsírból magasabb százalékban megy le. Nem tudom, figyelgetem magam. Ami látszik viszont, hogy étrend nélkül ez sem működik.
            Erősítésnek csinálok itthoni súlyzógyakorlatokat, különböző izomcsoportokat célozva, illetve a fittnessblender gyakorlatait. Útkeresésben egyelőre 🙂
            A cikkek érdekesek, néha tényleg heves a vita. Mint jó kapcsolatban élő lehet írok a majd dolgokhoz.

            • Kösz a bemutatkozást! Én nemhogy a tesztoszterondús fiúknak, de lányoknak is melegen ajánlom a (nagy) súlyokkal való edzést, mert látványos eredményekkel jár, többféle enyagcserebetegséget, lappangó korukban is javít, és nem időigényes.

              Ja, de én nem vagyok szarkértő, se edző. Akkor nem. :)))

  12. Elkezdtem a többi bejegyzést is olvasni, mivel a szex nem minden. Szerintem elhamarkodottam linkeltem. Más világításban látom most kicsit blogot, ahogy olvasom a többi cikket is. Furcsa mód egymás mellé hozta a kereső, látom itt kicsit másról van szó. A vágyra értettem pusztán a fentieket, annyit akarva mondani, hogy az vagy van, vagy nincs. Ennyi. Kiérdemelni, gályázni érte hülyeség. Két ember vagy szereti egymást, vagy nem. Ha körül veszik az embert jó érzések, akkor lehet, hogy adott esetben egyszerűen megtörténik a dolog.
    Elnézézést, látom egy közösség is része ennek az oldalnak, inkább tovább olvasgatok 🙂

  13. Varró Dánielt nem ismerem, nagyon elfoglalt vagyok ahhoz, hogy olvassak modern költészetet. Most kicsit elszégyeltem magam….:( Mutassatok pár művet, ez-azt kidob a “gugli”, de nem tudom, melyikre kell figyelni, aztán úgy járok, mint az első hozzászólásommal 🙂

    Ketogén…na az jobban érdekel! Fogynom kell és elkezdtem edzeni. Sok az a 102 Kg. Bánt,nehéz hordani, stb. Jelenleg alacsony intenzitáson, figyelve a kaloriabazis.hu számait, edzek pulzusórával. Szerintetek? Annyira új, hogy nekem az életformaváltás autópályája 🙂 Hát, nem könnyű. De most írjak a fogyókúrámról? Ne fárasztalak benneteket. Inkább elolvasom a ketogén cikkeket. Hátha okosabb leszek.

    F-F fotók, nagyon jók, szeretem. De csak, ha tényleg megmutatnak valamit, s hozzák az FF transzélményt, amire kitalálták.

    Maradjunk annyiban,, hogy inkább olvasgatok. 🙂 Köszi a fogadtatást!

  14. Lobsterhez: amúgy ezt most nem értem…van, aki azért mosogat, hogy szexeljenek vele? pfh…szegény ismerősöm, még pénzt is alig kapott érte Londonban, nemhogy szexet 😀 …szerintem ezzel nem szabad foglalkozni.

  15. Visszajelzés: csak azt akarják | csak az olvassa — én szóltam

  16. Igen, ilyen van… Kommentek:
    “A ma nője nem kompatibilis a hagyományos értelemben vett házassággal.
    Nem is gond nekik, mert a nők úgy gondolják, hogy megreformálják azt és a maguk igényeire alakítják.
    Az elgondolás nem is rossz, csak kihagy valamit a képletből, valami fontosat: a férfiak igényeit.
    A nők ma bevallottan leszarják a férfiak igényeit és úgy gondolják, hogy majd szépen adjusztálják magukat a nő változó igényeinek, sőt a házasságot ezen új formájában is szeretniük, akarniuk kell(különben “nem is igazi férfi…”).
    Nos nem, nem kell szeretnünk és nem si szeretjük.
    Az egyedüli dolog, ami a ma embere számára vonzó lehet a házasságban, az a garantált szexpartner, de lényegében ezt sem jelenti már, ellenben a szex elég olcsó és elérhető árucikk lett és így belátható, hogy a házasság lényegében semmit nem ad, de cserébe mindent el kell dobni és piszkosul nagy anyagi kockázatot jelent.
    Ne házasodjatok!”

    “A terhesség elég nagy részében és azt követően 6 hónapig nálunk nem volt semmilyen szexualitás (eü-problémák) és azóta sem olyan ez a dolog, mint előtte. Beszélgettünk erről csendesebben és indulatosabban is, de egészen egyszerűen teljesen átverve érzem magam: egy-két hetente egy alkalommal talán “oda jutunk”, de nem érzem a részéről, hogy annyira kívánná a szexet, leginkább “tudjuk le minél hamarabb”. Kb. négy év után elmondta, hogy nála megváltoztak a dolgok, a szerelem is elhalványult és persze szeret, de már nem úgy, mint a kapcsolat legelején, nem is kívánja annyira a szexet, mint régebben, sokkal több a tennivalója is, stb-stb.”

    “Magamévá tettem egy elolvasott cikkből, hogy a kapcsolatot az “elvárások” teszik tönkre. A férfiak ebből a szempontból sokkal egyszerűbbek: meleg kaja – meleg p**a és rendben is vagyunk. A férfiember igényei viszonylag egyszerű dolgokkal megoldást nyernek.
    A nőknél sajnos az emancipáció folyamán az igények nem szimplán megnőttek, hanem még meg is hatványozódtak! És ebben nagyon nagy szerepe van a társadalmi elvárásoknak is (mutatni mindenfelé, hogy de jó nekünk, mennyire király az autó, stb.), közben meg sokszor belülről rohad az egész… És ezért
    mi, férfiak is hibásak vagyunk, mert nem csapunk az asztalra időben, hanem próbálunk megfelelni mindenféle igénynek, miközben a családi ranglétrán mindig
    az utolsó helyen vagyunk. Nem jó ez így…”

    http://parterapia.reblog.hu/mi-van-mar-a-hazassagokkal

    • “a 2/3 annak a következménye, hogy ma a bírók 90%-a nő és a válási törvények mind a nőknek kedveznek. Lényegében ha egy random kétgyerekes nő mérlegre teszi, hogy ott a férfi, akit le kell szopni, főzni, mosni kell rá és ezért cserébe a forrásait beleadja VAGY bead egy keresetet, a férfinek el kell húznia, de az állam továbbra is a forrásai megosztására kötelezi, akkor melyik hülye nő nem élne a lehetőséggel? Ennyi az ok.
      És mi kell innentől? Csak egy ürügy.
      Szóval ha a férfi veri, jogos a válás, nincs mese. Ha a férfi nem veri, megcsalta, jogos a válás. Ha a férfi nem veri, nem csalta, de nem keres eleget, jogos a válás. Ha a férfi nem veri, nem csalta, eleget keres, akkor nem foglalkozik eleget a családdal, jogos a válás. Ha a férfi nem veri, nem csalta, eleget hoz haza, foglalkozik a családdal, akkor meghízott/nem elég kreatív/zavar ahogy lélegzik/túl sokat iszik/túl keveset iszik/nem visz el táncolni/túl sokat van távol otthonról/túl sokat van otthon…
      Soha nem lehetsz elég jó férjnek és ennek az egyedüli oka az, hogy férj vagy.”

      • Kermit, a vikunya:
        “Azt hiszi, hogy majd ő egy személyben eldönti, hogy neked mennyi szex elég, mennyi jár.
        Ha te ebben partner vagy, akkor az a te dolgod, a te döntésed, viszont akkor csend legyen és viseld el a döntésed következményét.
        Ha nem vagy benne partner és úgy érzed, hogy a te igényeid egy vele egyenrangú ember igényei. Ha úgy érzed, hogy a házasság megkötésekor nem ez volt megbeszélve, megígérve, akkor NEM te vagy az, aki felrúgta a megállapodást, hanem ő.
        Nem kell könyörögnöd azért, ami jár. Nem csak neki van pinája, csak ezt ő már nem hiszi el.”

        • “Még csak nem is azt mondom, hogy hazudozz, csalj, hanem állítsd tények elé. Most randid lesz egy szopós szájú vörössel és fél perce van, hogy valami nyomós érvet hozzon fel, amiért te ne menj.
          Ha nem lesz érve, mehetsz(a részéről is), ha az egyedüli nyomós érve a válással fenyegetés lesz, akkor jobb, ha el is váltok.
          A gyereked örökre a gyereked marad, de a nődet már jóval hamarabb elvesztetted és csak egy jogi procedúrát halasztottál odáig.
          Ha letérdel eléd és megteszi azt, ami a dolga, amit ígért és ami JÁR(ízlelgesd csak, a szex jár!), akkor talán van értelme futni további köröket.”

    • “Hiába élek úgy hogy külön helységben, magánélettel, attól még nem lettem kívánatosabb. Amikor az ápolással próbálkoztam csak pár pozitív megjegyzést kaptam, de nem szexet. Ruhákról meg annyit, hogy amiről tudom hogy szereti ha felveszem, az nekem kényelmetlen szűk. Egyébként a gyerek jötte előtt többé-kevésbé rendszeresen volt szex, de utána már csak kevésbé. Akkor is sokszor vaginizmusa volt. Legutóbb meg a dereka görcsölt be. Én a végén mindig megkérdezem hogy volt-e orgazmusa. Amúgy a gyerek sem jött könnyen, mert nem volt neki peteérése. Amikor meg összejött, akkor meg elvetélt. A végén nekem is el kellett mennem termékenységi vizsgálatra, de legalább nálam minden rendben volt. Ja és a házimunkáért sem jár szex. Kezdem úgy érezni hogy már a tökéletes boldogságért sem járna.
      Szeretőt tartani nem mindenki tud így marad a kurvázás, de az sem megoldás, meg hát nem arra esküdtem fel. Ez egy 22-es csapdája.”

      • Azért valaki mutathatna nekem már egy élő példányt azokból a férfiakból, akik hasonló fórumokon állandóan azon vekengenek, hogy ők a lelküket is kiteszik, ápoltak, sportosak, “segítenek”, és az asszonyka nem hajlandó eleget szexelni. Nekem eddig még csak ellenkező tapasztalataim voltak, mind saját, mind rokon-barát megosztások alapján.

    • “Van egy nagyon jó könyv Gary Chapman a szerzője, a címe: Egymásra hangolva: Öt szeretetnyelv a házasságban. Ez a könyv segített nekem megérteni, hogy a férjemnek más a szeretetnyelve mint nekem, hogy ő sokkal több ölelésre, intimitásra vágyik mint én, mert így érzi szeretve magát.”

    • “igen is a nőkön nagyon sok múlik.Míg régebben ők fogták össze a családokat,mára csak az úgymond nőiességükkel foglalkoznak ,ami ki is merül a hiúság és önzőség terén. Az érték a szép köröm,díszes haj,divatos ruci,stb. És még e mellé párosul, a mára propagandává vált “valósítsd meg önmagad”,kötelezettségek,elvárások nélküli élet.És innentől kezdve nem marad idő a családra csak az “Énre”. Sajnos személyes élmény.”

      Lóri82 néven

    • “A női újságok tele vannak fossal, ezt te is tudhatod. 7 érv, 9 jel, 5 fogadalom… Ha valaki erre hallgat, meg az angyalterápiára és az asztrológiára, az eleve nem lehet normális, jól funkcionáló személyiség.
      De ha már felhoztad, akkor vedd észre, hogy ez sosem a férfiak valós igényeiről szól, mert azokat ismeritek és gyűlölitek: szopás, pina, kaja, nyugi. Ebből nem lehet csilivili lapot csinálni.
      Az ilyen cikkek nektek szólnak és egymásról. Ott ti egymásnak akartok megfelelni. Nem azt szándékozik fejleszteni, amit egy férfi akar rajtatok, hanem azt, amit ti egymáson néztek és méricskéltek össze.”

    • “ÉS ha a férfi mégis rendszeresen fogat mos, nem fingott soha az orra alá, de a nője mégsem akar dugni, akkor már jogos lehet a nő kritikája?
      Áh, biztos nem, mert akkor biztos nem segít be eleget otthon.
      Oké, tegyük fel, hogy rendszeresen besegít, elmosogat, leviszi a szemetet, de az asszony még így sem, akkor?
      Oh, hát olyan nincs – mondaná az egyszeri feminista.
      A komplikáltabb feminista viszont már tudja, hogy a szépen háziasított és kasztrált férfit, bár nem tehet róla, de “nem könnyű megkívánni”, de hát ezért őt sem lehet hibáztatni.
      Az az igazság – és ezt már feljebb említettem volt – hogy a nők számára ez az egész csak egy eszköz, hogy kevesebb melójuk legyen otthon. Egy kurva fikarcnyit sem gondolnak arra, hogy jé, esetleg lehetséges, hogy a férfiak másként viszonyulnak a szexhez?”

      meló
      rendszeresen fogat mos

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s