leckék szeretésből 3.: a hiedelmek

Kicsit hirtelen kezdtem el ezt a sorozatot: mindenféle állítások és kérdések vannak már, miközben nem tudom, az olvasóimmal mi a közös nevező, ők meg nem tudják, én honnan beszélek. Ez itt afféle előszó, az alapja annak, amiről minden részben írok, valójában az első rész elé való. De felőlem legyen ez a harmadik rész, nem fontos.

Ezek jelentek meg eddig:

leckék szeretésből

leckék szeretésből 1.

leckék szeretésből 2.

Honnan beszélek én? Erős felismerésből beszélek: kritikusnak érdemes lenni azzal, ahogy az emberek a kapcsolataikat általában élik. Nem akarok többé arra sem gondolni, hogyan legyenek a dolgok (vagyis: az elvárásaimra, az irányításra), csakis az érdekel, hogyan vannak, hagyni magam, és megélni őket. Olyan emberrel tudom ezt megtenni, akiben bízhatom, aki érzelmileg tisztességes, akivel ez a “hagyom magam” projekt valami széphez, erőshöz vezet, ahhoz pedig az is kell, hogy én magam legyek elég erős, önjogú. Bővebben…

a csodálatosan önműködő vágy

Még mindig él a nézet, patriarchissimó, hogy a házasság intézményének egyik funkciója, hogy abban a férfi, ha már volt olyan bolond, hogy beletett elköteleződést, anyagiakat, rendszeresen és megfelelő szexhez jusson, a kizárólagos, hozzá hű, az ő kívánságához igazodó partnerrel, mert a szex fontos, a szex jár, a férfiaknak mindenképpen. Ezt reklamálják itt nálam az antifeministák is, azok, akik szakmányban nézik ázsiai gyereklányok megerőszakolását, rángó kézzel, de amiről álmodnak mint társadalmi jóról, az az egy darab, kiutalt nő, akivel monogám kapcsolatban szexelhet a béta is, élethosszig. Mindjárt elsírom magam. Bővebben…

örömgyilkosok

Amikor örülsz valaminek, szenvedéllyel merülsz bele, tele vagy vele…! Felfedezed, sajáttá teszed. És akkor Bővebben…