a régi énem

A régi énem, az olyan, mint ez a fotó, például, a montázs jobb szélén. A múltkor a hattyúsodottakból (kipillangósodottakból) tettem ki, de ez is én vagyok ám, tizenhárom évesen.

Jó, mi? Azért ahhoz a fejhez képest nagyon vigasztaló bármelyik későbbi képem. És volt ebből rövid hajú is, na, az az abszolút 0. Miért, miért pont akkor a legrusnyább az ember, amikor egyébként is olyan sérülékeny, annyira nem tudja, mi merre, ki ő, és még kémiát is kell tanulni?…

A régi éned, az olyan, hogy egyszerűen nem hiszed el. Azt se, hogy ilyen háttér előtt fotóztak akkoriban, hogy ilyen lehetett a hajam, szemüvegem, és tényleg el lehetett menni iskolába ilyen cuccokban. És túléltem, és nem vitt el az ízlésrendőrség, se a szüleimet (megjegyzem), és még csak nem is gyanítottam, hogy hol a probláma.

ELÜTÉS! Fanoknak jelöltem. Bővebben…

miért hordasz melltartót?

Kezd az a gyanúm lenni, a plázák kínálatát, a reklámok és az egész nőimédia-gépezet működését látva, hogy Bővebben…

elfogadhatatlan

melléknevek sorozat 33.

igekötős ige, fosztóképző

Nemrég írtam arról, hogy hogyan érdemes elégedettnek lenni magunkkal, és milyen az a megelégedés, amely eltompít és gátolja a fejlődést, itt: önelégedetlen. Ehhez is kapcsolódik a mai poszt, amelynek lényege, ha sietsz:

Ne fogadd el azt, ami elfogadhatatlan, és rontja az életedet, mert ez nem lesz jó sehogy se.

Semmit. Munkahelyet, párkapcsolatot, életstílust, kinézetet.

Na, igyál egy kávét, ülj le egy kicsit, és akkor mondom tovább. Bővebben…

ötször öt

néz

Nézem a hegyek sörényét, vakítóan sárga most minden, nemsokára elpusztítják.

Néztem A remény paradicsomát — várod a borzalmat, mert tudod, mi minden történhet meg ott vagy bárhol, de borzalom nincs, a várás maga a borzalom.

Nézem a Mohácsiak Liliomfiját az Örkényben.

Nézem, mikor nézhetném Bocsárdi Hamletjét. Nem látok el odáig.

Kifulladásig nézem Godard-t hétfőn, a modern film kezdete, Belmondo nyolcvan éves.

ír

Blogot, csakis: metablog — a blog története és tapasztalatai –, pénzköltéshez való viszony, világnézeti evolúció, érzelmi éheztetés a házasságban, a biztonságos középen, érvelési stratégiák: minden normális ember.

Képeslapot fogaskerekűs bélyeggel régi barátnak.

Cikket (Anya és Apa magazin) iskolaügyben.

Regényt, szalad a fejében, wördbe és ökofüzetbe is átlátszó töltőtollal. Már megint hol van?

Négyeseket alá. Egyre csúnyább a szignó.

eszik

Én mondom: madársaláta, lazaccafatok, Globus majonéz, éppcsak lilahagyma, ropogós bagett. Nincs konyhánk épp.

A hét fénypontja: kacsamáj briósban fügelekvárral.

Manner citromos nápolyi.

Decens, fegyelmezetten szögletes flódni a Szamosban — ó, van-e még olyan túlcsorduló a Wesselényi utcában? Egy szerelmi válság oka, ürügye, jelképe, 2006-ban történt, azóta nem ettem.

Piros foltos zöld szőlő, CBA.

olvas

Alice Munro: Mennyi boldogság! Sok. Tömör. Nem jellemez, csak felvillant, azonnal érted, látod.

Magyar Narancsot.

Sándor Erzsi és Tomi könyvét: Szegény anyám, ha látnám.

sándorerzsi

Az Egy sziget lehetősége hűlt helyét — eltűnt a lakásban. Hollebecque.

AEG főzőlap használati utasítását.

vesz

Remittenda babaruhát a NUBUtól, letisztult, csodás, nagy az újszülöttforgalom.

Egy csajos, ezüst bicskát. Svájci. Jó, hogy.

Domaint: csakazolvassa.hu.

Építkezésről raklapot a konyhába polcnak.

Lila ESPRIT napszemüveget — Ausztriában eltört az ugyanolyan.

Kézzel varrott tündérléptű cipőt. Hopp.

kétszáz forintért túrtam

Mi mindent ostromoltam én már itt? A kis középosztálybeli meg anyukás meg nőies rutinjainkat. Nem abszolút ellenzékként, csak kicsit megpiszkálandó, szempontfelvetésnek. Azzal a céllal, hogy az ember ne ideologizálja meg okvetlenül a szokásait. Bővebben…