hogyan volt szó a szexről?

Nekem ez a bejegyzés egy kicsit meredek volt. Nekem is. Pedig a legbelső érzéseimről régóta nyíltan írok, és ez pont felszabadító, a szégyenek levetésének rítusa. Ahogy mindaz, amit érdekesnek, megírandónak, bemutatandónak érzek, a mindenféle kételyekkel együtt, a világ érdekessége, a folyton kérdő létezés, amelynek én magam is tárgya vagyok csak, a megformálás, a kifejezés, és hogy végre meg merem mutatni. A blog a küldetés, a napi tevékenység, az identitás, a kisgyerekkortól sejtett út: íme, az én világom, nem vagyok baj, és nem félek.

De itt most konkrét eseményekre utalok, mégoly metaforikusan is, és érintett egy másik ember is.

Aztán, a célom az volt, hogy a mások szexualitását, testét gúnyos röhögéssel kezelő, ugyanakkor moralizáló, csikaró, a női hajlandóságot prédának tekintő férfiolvasóknak mutassam meg, hogy máshol van a hiba, mint képzelik, illetve hogy milyen lenne, lehetne a szexualitás a büntető jelleg és az erőszak nélkül. Megjegyzem, legodaadóbb partnerünk is ugyanott nőtt föl, ahol ők, és mindannyian, ahogy Lobster fogalmaz. Így aztán néha belőle, mármint a partnerből is kibukik valami ilyesmi ítélet, fehérmájú nőkről, kilincsekről, meg hogy én akkor biztos sokakkal…, kis kakaskodás, rivalizálás, mások leszólása. És ez rajtunk is ront, sose leszünk ógörögök, csak pillanatokra. (Hát még skandinávok.) Még ő sem érti, nem tudja, milyen a vonzalom és a pillanat egyedisége, és hogy ez mennyire ritka. Nekem ez nagy dolog, és komolyan veszem. Moziba menni meg virágot kapni, esemespárbajt vívni, nyűglődni viszont nem szeretnék, mert a körítésben annyi hamisság és hibalehetőség van, hogy hagyjuk, egyszerűen nem azt akarom. Sürgető a vágy.

Talán egyszer elmondom neki. Addig csak mosolygok – ha úgy volna, sem volna morális kérdés.

Azok kedvéért is írtam a posztot, akiket az említett ordenáré ítéleteik sújtanak, akik ettől szenvedtek egész életükben. Ezek a férfiak félnek a nők valódi szexualitásától, annak kontrollálhatatlanságától, attól, hogy nem csak róluk lesz szó, félnek az adástól és feloldódástól, és attól, hogy kevesek. Be akarják biztosítani magukat.

A férfiak olvastak és hallgatnak. De az is kiderült, hogy amit megfogalmaztam, az nem valami közös női deklaráció: több “akkor én ufó vagyok, ha ilyet soha nem éreztem?” tartalmú reakció érkezett, nőktől. Nem akarom, hogy szorongjatok, ne is hagyd, hogy a poszt rossz érzéseket keltsen. Én már negyven vagyok, túl a fájdalmakon, most már nem akarok toporogni meg kételyek közt vívódni meg ötösével lefolytatni ugyanazokat a milyen-zenét-szeretsz beszélgetéseket. Már csak az élet teljessége lehet ambíció, és el szeretném mondani, hogy a szex milyen is lehet.

Nagyon ritkán ilyen, és én azt választottam, hogy ha nem ilyen, akkor ne legyen semmi, akár évekig se. Csak a gyomorremegtető vágy játszik, és el ne rontsa ennek a tisztaságát rutin, tetszeni vágyás, karompróbálgatás, magányérzet, sajnálat, kompromisszum.

A szex heves megélése nem kötelező, de a szextémával való megbékélés fontos és reális cél. Lehet fékezett a habzásod, ha nem érzed, hogy lemaradtál valamiről, és nem csak beletörődsz. Az a cél, egész pontosan, hogy az ágy ne legyen aknamező, elégtelenségérzés forrása, frusztráció.

És, mint mondtam: ami ritka, az becses, talán ezért olyan intenzív az élmény. Tőlem sose követelték a szexet, nem kellett védekeznem, rezzentünk egymástól a partnereimmel. Attól jó, hogy olyan nagyon akarom, érzem, hogy jó lesz, és nem pakolok rá semmi feleslegeset, illúziós bevonódást.

Szokatlanul szókimondó voltam, de azért így is inkább sejtetek — hát még ha olyan mozzanatokról is mesélnék, amelyekről nem fogok!

Pedig hát a csapból is ez folyik. Ezt mondjuk mindig. Talán azért érezzük így, mert annyira feltűnik és zavar a téma, mert igazából nem akarunk erről beszélni, a szexszel, másokéval és a magunkéval szembesülni. Morgunk is, hogy tele vannak a magazinok szexszel, meg hogy a fiatalok nyalják-falják egymást, és folyton váltogatják a partnereiket — de hát a villamos meg tele van a melegre való panaszkodással meg az itt fáj-ott fáj kórtörténetekkel. Azoktól mégsem félünk, nem érezzük felháborítónak. Anyánk meg folyton főz, és kajareceptekkel is tele vannak az újságok, pedig túlsúlyos a társadalom (összeadva is, vagyis ha egyetlen nagy ember volna az a sok kiló, akkor is).

A szex még mindig nincs ki- és megbeszélve. Fogalmunk nincs, mi zajlik a másikban, honnan jön, mik a félelmei, titkos vágyai. Mi zajlik száz meg ezer másik nőben, ki miket temet el magában, mi jár fejében-lelkében valójában. Nem akarjuk, hogy kiderüljön a közös titok: mi sem működünk. Vagy épp: nekünk is bevallhatatlan vágyaink vannak, nem csak szoftpornósak.

A fiam posztja arról szól, hogy felső tagozatban, a tanrend részeként, nagy tudatossággal felépítve is milyen setesuta, múlt század eleji a szex témája. Egy karikatúra az egész, döbbenten fedeztem fel a kokott fogalmát nem ám az erkölcstan-, hanem a biológiakönyv lényegre törő szószedetében (és nem volt párfogalma).

Tízéves osztálytársának még az előző iskolában ő mondta el, teljes magától értetődőséggel, hogy nem, a gyerek nem a csókolózásból lesz, szép nyugodtan, vihogás nélkül, értelmesen. Mindig ilyen volt. Öccse otthon született. Mindig kérdezhetett, mindig válaszoltam. Nem tagadom előtte azóta se, hogy vanlétezik az a valami, amiről nem beszélek neki.

A kislány egyébként dúltan ment haza, orvos apa gyermeke. Édesanyja erre azt mondta: de, nyugodj meg, csókolózásból lesz. Nekem mesélte az asszony, trendi, sugárzó nő. Hogy nem volt szíve.

Buda, jólét, értelmiség, világlátott szülők, és a legostobább katolikus tehertétel. Eközben a háromnegyed internet pornó, és mindenütt viszonyok, kívánkozások, fantáziák. Metonimikusan minden szex, csak valójában nem. Az örömétől, igazi lényegétől mintha elvágtak volna minket.

Hol, hogyan találkozunk egyáltalán a témával?

A szüleink nagyon mondták, amikor eljött az ideje, hogy mi hogy legyen, rajtunk volt a szemük, és elláttak intelmekkel, mert féltek, hogy terhesek leszünk. A szülők verbális fogamzásgátlása: a férfiak csak azt akarják. Nagyon kell figyelni. Éjfélre itthon legyél. Nem alhatsz ott. A bugyi maradjon rajtad, kislányom.

Az elhallgatás, amiből megtanuljuk, hogy ez kínos, zavaros, titkolandó, bűnös. Erről itt írtam: a csönded is tanít. Nálunk ez volt, a képelenségig démonizálva és agyonhallgatva, súlyos keresztény bűntudattal.

Vagy volt egy őszinte anyánk. Egy igazi, akkor is, ha kételydús vagy elfakult a szexualitása. De minket nem nyomorít meg vele. Ez nagyon ritka, és a legfontosabb női élmények egyike.

Az is lehet, hogy végignéztük anyánk, apánk, nővérünk, kikapós barátnőnk szerencsétlenül változatos szerelmi életét, sejtettük a részleteit. Rosszalltuk. Gyerekkorban, amíg nem vagyunk részesei az igazi játéknak, minden túlfűtött. Vekerdy szerint ebben ne legyünk modernek.

Felvilágosítás ofőn, és A néma sikoly. Higiénia. Szakszavak. Elidegenítő ábrák, mindig vonalrajzok.

Képernyőfotó 2016-07-07 - 11.26.50

Képernyőfotó 2016-07-07 - 11.23.56

nem tudjuk, milyen testrész, felismerhetetlen

Fogamzásgátlás. Kéjgyilkos mondatok a kéjről (Fritz Kahn!). Bűntudatkeltés.

Egy skandináv gyerekkönyv, amely jól, jókor… az ember csak csodálkozik, mitől tud és hogy mer más lenni? Emlékeztek rá? A klasszikus: Peti, Ida és Picuri. Grethe Fagerstörm. Nekünk tetszett, de a gyerek kezébe vonakodva adjuk. Az új: Szeretlek könyv. Pernilla Stalfelt. Ha ilyesmit keresel, ezek jók. (Skandinávul csak-csak, de ógörögül nem tudunk.)

Regények, többnyire giccs és életszerűtlenség, és egy-egy megrendítő remekmű. Filmek. Felesztétikázva, összevágva, zeneszóval. Senki se izzad. Senkinek se gyűrődik melle könyök alá, nincs fingás, hüvelyváladék-csimbók szőrzetbe ragadva (én a szőr egy részét meghagyom, és rövidre vágom. Ti?). Nyikorgó ágy csak vígjátékban. Vagy épp nyersen, kiábrádítóan megjelenítve. Hol a szépség, a humán lényeg?

Nekem A nimfomániás már szép. Sok megrendítően szép részlet, és szép mint tabudöntés.

A magazinok. Ezt pont nagyon ismerem. Mindig az a feltételezés, hogy te stabil párkapcsolatban, házasságban élsz, szeretnek, vágynak rád, ott zajlik a szex, ott van és ott megoldandó a zavara is (például, orgazmus előtt bevillan az exed arca, jujuj). Nem baj a hasad, narancsbőröd, a “kedvesed” mindig kapható szexre, mert imád, csak nincs annyi ötlete, mint amennyi a magazinban van, de majd ott elolvasod, mitől döglik a légy. Embered persze odavan bármilyen szexért, az a te kegyosztásod, mi több, manipulálható vele. Csak hát téged is tessék lassú előjátékkal, szépen felizgatni, kedvet csinálni, kényeztetni. Ha kiismered a szexóráját, a jókor időzített aktussal elérheted, amit akarsz (Cosmopolitan). Vagy épp úgy téped le a fogaddal az ajtóban a boxert róla, mert nagyon be vagy indulva. Nincs vágy? Utazzatok el. Trükkös fehérnemű, egy kis friss technika, szexeljetek a mezőn. Lepd meg gyertyafénnyel. Néha ki lehet próbálni olyan fortélyokat, mint a masszázsolaj vagy a kiflipóz. Az aztán…! Szeretnek, nincs benned szégyen. Fogadd el magad, ő gyönyörűnek lát, nyilván csak te görcsölsz a hasad miatt. Bántalmazás nincs. Nem néz pornót, vagy ha de, az meg normális. Olyan sincs, hogy unod az aktust, nem élvezed. Hogy taszítónak tartod, nem tetszik az orgazmusa, a szaga. Hogy viszolyogsz az ondótól. Hogy soha nem tudtad elengedni a kontrollt, és belefeledkezni.

Újabban a férfiaknak szánt életmódmagazinok szextartalmai is ilyenek, papíron is, neten is (és nagyrészt nők írják azokat is). Az olvasókat nem szabad kizökkentei az értékrendjéből, énképéből, kellemes közérzetéből. Holmi valódi szembenézéseket okozni. (Te lenézed a nőket? Te ugyanazt a forgatókönyvet hajtod végre a testeken? Lesed a striákat, a teste hibáit? Szoktál jobb híján szexelni, szamárral? Rettegsz, hogy nem vagy elég jó, hogy kicsi a pöcsöd, csúf, nem elég kemény? Szoktál gyengédséggel, érintéssel manipulálni, jutalmazni? Gyakran használod konfliktusfeloldásra az aktust, zsarolod ki úgy, hogy addig duzzogsz a vita után, amíg le nem fekszik veled? Te elvárod az orgazmust? Te féltékeny vagy az exedre vagy egy vibrátorra? Te egóerősítésként hajtod a numerákat? Szereted megalázni a nődet, hogy azt érezd, istenkirály vagy? Vagy: hogy végre te is átéld azt, amiről meséltek neked?)

Fórumok. Ott sok minden leíratik. Panaszok is. Tanulságos. Évekig olvastam a félőszintéket, aztán zárt fórumot alapítottam, és ott elképesztő dolgokról vallottak a nők, végre igazán (ez volt a Szeret a férjem, de…). Bő három év volt, sok száz anya. Én onnan tudom, amit tudok, abból lett a blogon a párkapcsolatos, legerősebb vonal, és nekem már nem magyarázzák meg mások, hogy nem is úgy van. Annyit mondok, a házasságok siralmasak, elképesztőek, és minden le van hazudva.

Sose tudtam, mit értenek nők azon egy egyébként lehúzó, bántalmazó közegben, hogy “a szex mindig jó volt, az működött”. De sokan írták ezt.

A barátnő mesél, megosztjátok egymással az élményeket, kételyeket és anekdotákat. Talán a legőszintébb, leginformatívabb forma.

Pszichológusnál. Szerintem ez is ritka. A jó szakember is ritka.

Olvasol. És talán ma már nem Veres Pali bácsit, és nem Lux Elvirát. Netet is olvasol, és elképedsz, mi minden van.

A saját életünkben, rutinos, kedves kapcsolatunkban is találkozunk a szexszel, hát hogyne. De általában az sem ógörög, ifjonti. Sokan évtizeddel később jönnek rá, hogy aamit a nagy szerepmegfelelésben (“tartós kapcsolatom van, működik a szexualitásom” )igazán jó szexnek hittek, az halovány vázlat. És a kapcsolatok mindig tovább tartanak, mint az egymásra kattantság izgalma. De azért húzzák, tele bűntudattal, fizetik a törlesztőt, és lassan vértelenednek el. Tolják, becsületből. Sóvárognak, az is nehéz, vagy elhal bennük, az meg a pókhálósság. Annyi minden fontosabb. Azt, hogy “manapság mindenki lecserélhető, az emberek eldobják egymást”, a pusztító kötésből való önkitépéskor mondják rád azok, akik nem akarták tudni az igazságot.

Ugyan miért ne lenne lecserélhető, mi több: lecserélendő az, akivel SZAR, és aki nem is akarja megoldani, csak húz és enged az aktuális erőviszonyok szerint, és titkon a legnagyobb szemétségre és árulásra is képes ellened, mert te abszolút nem érdekled az igazi lényeddel és igényeiddel, és nem érdeklik igazán a gyerekek se, ők is csak eszközök, mert csak a kényelmét és az egóját, világ előtti imidzsét félti? Az egyetlen döntés a lecserélés, a megválás. És minél előbb, annál kevésbé koszolódsz el benne.

Na, de most nem ez a téma.

Jelen partner mesél az exeiről. van, hogy érdekes, de a gyóntatás nem szerencsés.

Fantáziálunk róla néha. Önkielégítünk. Pompás önismeret és rutinszerzés lehet.

Pornó, az összes többitől elemien különböző, eltorzított, felnagyított szex-változat még a visszafogott, “normál” műfaj is. Van, akiknek (tömegeknek) napi izgalom, másoknak iszonyú szorongás és szégyen: így kéne? Nekik ez nem megy. Hát így szeretik a férfiak? (És akkor mi van, amikor végre önmagam vagyok, én annak érzem magam, és ami épp történik, az a hunyt szemű, aztán döbbenten egymásra néző sodrás egy pillanata, de ő nem tud megkülönböztetni engem egy szinte klisévé vált pornójelenettől? Vagy eszébe sem jut ez, csak én félek? Hát így teszi tönkre a pornó az én ágyjeleneteimet is, aki pedig nem élek vele?…)

Nagyon ritkán: elemien szerelmesek leszünk, és ötösre javítjuk a valóság négyes aláját. És ott éljük meg, és meg is beszéljük, egyben gyógyítjuk korábbi nem-működéseinket. Ott önműködő és megbocsátó és boldogságos.

Neked honnan van fejedben, szívedben, idegzetedben mindaz, amit a szexről tudsz?

Mandeville_Journeys_(defloration_rite)

 

 

40 thoughts on “hogyan volt szó a szexről?

  1. Én a netrôl ollóztam össze, titokban, senki meg ne tudja, fôleg ne anyám. A szex, a menstruàció, de mèg a szôrtelenítès is tabu volt. Emlèkszem, ahogy dugdostam a borotvàkat a táskába, könyv alá, fiókba, nehogy megtudják, hogy más vagyok, mint amit megszoktak, mert azért brutalitàs jàrt. Hànyszor vàgtam szanaszèt magam, csak azért, mert gyorsan kellett csinálni, nehogy valaki benyisson…! Mert anyàmnak és a nagyszülôknek joga volt rádnyitni a fürdôszobaajtót is, hogyha ellenôrizni tàmadt kedvük. Just saying.

    Ugyanez a menstruációval ès a szexszel, betétet nem mertem kêrni, zsebpènzem nem volt, összevéreztem mindig mindent, amièrt szintùgy ugattak. Fogamzásgàtlás szintůgy, brutälis nagy tabu volt. A szex meg istenkàromlàs. Ha szexjelenet ment a Tv-ben, nagyanyám átkapcsolt, kezdte a szentbeszédet.

    Amit írtàl is, az elsô szexèlményeknél gôzöm nem volt mit kell csinálni, próbáltam leutànozni, amit a filmekben láttam (ès pornón). Nyögtem hangosan, sikítottam “””orgazmusnàl”””, amit ugye színleltem, Ùùùristen annyira gàz így visszagondolni, èlvezetnek a közelèben sem voltam… és a partnerem se nagyon. Sok idô kellett ahhoz, hogy megmerjük látni az igazi fényünket, és onnantól kezdett jó lenni. Nagyon jó lenni.
    Felvilàgosító òrán annyit tudtunk, hogy ha szexszelsz, AIDS -es leszel hülyegyerek. De volt olyan osztály, ahol a felv.nêni bemutatta hogy kell óvszert banánra hùzni, majd levette, és megette a banànt. Dafaq, dude… Never go full retard.

  2. “én a szőr egy részét meghagyom, és rövidre vágom. Ti?” Én is. Egyrészt Hank Moody jut eszembe (Californication), hogy legyen már ott valami jelzésértékű dolog, hogy egy felnőtt nővel van és nem egy gyereklánnyal, másrészt nekem nem tetszik csupaszon. Meztelennek érzem magam tőle. (Tudom-tudom :))

    A másik: mesélem a barátnőmnek az egyetemen, hogy nekem nem igazán jó a szex. Néz rám, hogy az hogy lehet. Neki mindig jó. A mai napig nem értem.

    A pszichológusnál: az első ülésen közölte velem, hogy itt mindenről lehet beszélni. A szexről is. Nyugodtan. Néztem rá, hogy ezt most így hogy? Én azt hittem, hogy majd létrejön egy olyan bizalmas légkör, amikor ez természetesen fog jönni, nem mintegy felszólításra. Még párszor voltam nála, majd nem mentem többet, mert azt hittem rajtam nem lehet segíteni. Azóta már tudom, hogy ő nem volt jó szakember és nem én vagyok menthetetlen. Pedig de jól megkérte az árát…

  3. Szőr szintén. (Bár most télen elkurvultam, az első strandoláskor elő is kellett gyorsan keresnem a csinos kis száras bikinialsót.)

    Felvilágosodás: hát ugye internet még nem volt, de mivel nagyon korán kezdtem olvasni, és nem is vettek ki a kezemből semmi “nem nekem valót”, valamint már gyerekkoromban is elég élénk szexuális fantáziám volt, valahogy elég hamar összerakódott a fejemben, hogy mi hogy van. Mondjuk ilyenek pl. csak a felvilágosító könyvekből, a vonalas ábrákból, hogy a pisilés meg a gyerekcsinálás nem ugyanazon a lukon keresztül történik.
    Anyámat nagyon prűden nevelték, szerencsére ebből azt a konzekvenciát vonta le, hogy ő másképp csinálja majd. Nem erőltette a felvilágosítást, inkább azt kérte, ha kérdésem van, tegyem fel. Mondjuk nagyon ritkán volt kérdésem 🙂 úgyhogy időnként lecsekkolta, hogy rendelkezem-e elég információval.
    Az teljesen benne volt a tudatomban, hogy a szex nagyon jó dolog, nincs benne semmi szégyellnivaló, nem kell hozzá tökéletesnek lenni, de nem árt olyannal csinálni, akit az ember kíván, és akiben megbízik. Ennek következtében a 23 éves koromban történő első aktussal lehet, hogy korosztályi rekordot döntöttem 😀 (Nem azt mondom, hogy akkor vesztettem el a szüzességemet, mert az szerintem nem biológiai, hanem lelki fogalom, és úgy már sokkal korábban.)

        • A két nagylányom sokkal hamarabb, (nem extrém korán, 17 és 18), viszont ők nem is voltak soha gátlásos, külsejüket szégyellő kamaszok. Amiatt néha kicsit aggódom, hogy mindkettő évek óta még mindig ugyanazzal a sráccal, vicces egy anyától ezen parázni, mi?
          Bár rajtam meg megtanulhatták, hogy sose késő abbahagyni valamit, ami nem megy már.

          • A lányom most 10 éves. Konkrétan nem beszéltük még ki, de csak azért, mert nem kérdezett rá. (Amire rákérdez, arra válaszolok.) A fejében sem gólyás, sem csókolózásos sztori nincs, de Skandinávok sem vagyunk. Saját örökségem kötöz gúzsba. Jó lenne lazulni. Jó lenne mindig egészséges emberek között élni. Főleg a gyerekeinknek. Jó lettél volna nekem anyának, fenchurch68! 😀 Vagy tesónak – épp a 68-ban született nővérem tartotta meg nekem azt a félórányi,,szexuális felvilágosítást”, amiben fel kellene nőnie az embernek. Sem azelőtt, sem azután nem kérdeztem senkitől semmit, annyira kínos volt. A tankönyveinket meg… nekem valahogy nem jutott eszembe elolvasni. Ezen a szón, hogy kokott, én is beakadtam. Mi ez? Kinek jut eszébe ebben a kontextusban, biológusként? (Szakemberek írják a tankönyveket, vagy nem?)

  4. Daphnisz és Chloé volt az egyik első alapinformáció. Meg a TV-ben a filmek, amelyeknél ugyan időnként elküldtek minket aludni, de inkább a késői időpont, semmint a tartalom miatt, és így nem is volt annyira szigorú a dolog.

  5. Nekem a fejembe verték, hogy szex csak házasság után. A nagyanyám. A szüleim inkább szabadosabban kezelték ezt a dolgot, de nem tartottak ellent a nagyanyai befolyásnak és élt bennük egy olyan kép, hogy majd egyetemet végzek, férjhez megyek közben, utána gyerekeink lesznek és tuti boldogok leszünk, a szexuális felvilágosítás itt be is fejeződött. Egyetem lett, férj sose lesz, gyerek is van, csak apám halt meg még érettségi előtt, így aztán a jövőkép is értelmét veszített, mert akkor ha ő úgy mondta, hogy jó lesz, az ok, de azt is mondta, hogy ott lesz majd ő is, aztán mégse lett. Jah van egy könyv: Szex szerelem, család. Nah ezt loptam el itthonról és olvastam, a koleszos nevelőtanár csak azért nem vette el, mert már a végén volt a könyvjelző, akkor meg minek? De azt nem ajánlotta fel, hogy szívesen válaszol, ha kérdésem van.

    • “mert már a végén volt a könyvjelző, akkor meg minek? ”
      Mert nem gondolkodott. Mi van akkor, ha odaadod valakinek a koleszban, és megfertőzöd ezzel a fertelemmel? :O
      Egyébként ebből látszik, hogy nem csak a kereszténység hordozta ezt a bűntudatot, elfojtást a szexualitással kapcsolatban. Az ún. szocialista erkölccsel sem fért össze.

      • “A szocialista erkölcs megköveteli a házasságban a férfi és a nő kizárólagos szerelmét, kölcsönös megbecsülését és szeretetét, a szülők és gyermekek összhangját és a házastársak önmegtartóztatását, mert ezek nélkül az igazi monogámia nem valósítható meg, csak látszat, külszín marad. A családalapításban tehát igen nagy jelentősége van a szerelemnek. A szerelemhez pedig elválaszthatatlanul kapcsolódik a házasság és a gyermek problémája is. Az ember nem magányra született. A házasságban, a családban keresi személyes boldogságának keretét.”
        (Dr. Kovács Lajos: Szerelem, házasság, gyermek. 1963.)

        • No lám. A mi tanáraink – kevés, üdítő kivételtől eltekintve – simán elmehettek volna egy keresztény iskolába. A legkommunistábbak voltak talán a leginkább erkölcscsőszök.

      • De ez pont egy tűrt téma, és abban a hivatalos szocialista erkölcs Veres Pali bácsi mellett ez a könyv, ahogy bbb is idézi. El van intézve a nép szexuális felvilágosítása. Létezik, beszélünk róla, de ennyi elég legyen.

        • Komolyabbra fordítva: igen, az egy teljesen hivatalos, kamaszoknak szóló felvilágosító könyv volt, ha a tanár elvette volna, azzal a hivatalos szemlélettel ment volna szembe. Tudom, én is megkaptam 😀

  6. Ötévesen: fürdésnél több egymás utáni este próbálok rájönni, hogy miért van az a lyuk középen. Abban biztos vagyok, hogy sem a pisi, sem a kaki nem onnan jön. Valami nagy titkot sejtek, de nem kérdezek.
    Hatévesen: Peti, Ida és Picuri az olvasósarkomban, ahová senki sem jár rajtam kívül. Jó lehet abban a családban, ilyet nem nagyon láttam még.
    Nem sokkal később, legfeljebb hét lehetek: többszöri olvasás után úgy érzem, ideje lenne beszélgetni is valakivel erről. “Apu, mi az a menstru… menstruáció?” – biológiaóra gyerekeknek, egész jó, csak kicsit feszengek. Nagy részét már tudom, sejtem, csak mar, hogy miért nincs olyan anyám, akivel ezt lehetne.
    Később kötelező betétminta-kiosztós osztályfőnöki órák, a fent említett vonalrajzok, olvasgatom anyám tamponosdobozait és a használati utasítást. Sokáig nem tudom kivenni, hogy kell nézni a rajzot. Évek után jövök rá, hogy amit a hasának hittem, az a feneke.
    Többször végighallgatom anyámékat az épp aktuális pasijával, nem tudom, ez számít-e, ha anya-lánya-szextéma a kérdés. Sejtem, nem így kéne.
    Még nem vagyok tizenkettő, citromsárga egyrészes fürdőruhában gyümölcsöt válogatok az udvaron. Hívnak ebédelni, bemegyek. A fürdőruha alja foltos. Szólok anyámnak, hogy ezt most vettem észre. Nagy műgonddal kicsomagol egy betétet, és annyit mond: ezt bele kell ragasztani a bugyiba. Mondom, tudom. Ezzel mindent meg is beszéltünk. Azt csak gondolom, vajon teljesen hülyének néz-e, vagy ő terjed eddig.
    Középiskola, kollégium. Fájdalmasan tájékozatlan és bizonytalan vagyok. Pedig közben olyan okos. Kínos évek.
    Gólyatábor, első komoly szerelem. Mindent bepótolok. Kinyílok. Megtanulok beszélni róla. Megtanulom, hogy jó. Hogy nekem is jó, velem is jó. Mindig hálás leszek neki, érte.

  7. Én valahogy mindig szeretem azt, ahogyan nálad a szexről szó van. De sehol máshol az interneteken, sőt kimondottan kerülöm, Nem ógörög, de még csak nem is emberi és kiteljesítő, elemien jó az erről való beszéd. Borzalom, hogy mi van a fejekben, végtelen a szexuális nyomor a világban. A keresztény bűntudattal átszőtt szexualitás már régi nóta, szinte megszokott, a helyzet mégis folyamatosan romlik: mi lett már India és a keleti világ ars eroticájából!

  8. Ó, konkrétan dobogott a szívem míg olvastam! Ez az én témám, a szenvedélyem, a vesszőparipám, a hívatásom. A biológia része főleg, a többi meg vele jár. A tabudöntés, az ön- és testismeret. A ciklus szépsége. A nedveink és hormonjaink megismerése. Annyira nagy a sötétség. Annyira hihetetlen, hogy mi történik a felvilágosításon, ha egyáltalán van (olvastam a fiad bejegyzését). Az orvosok sincsenek képben, csak húsdarabot látnak, nem hiszik el női panaszokat. Rálegyintenek, hogy képzeli. Szedjen fogamzásgátlót, az majd megoldja. Mindegy, hogy a libidód eltűnik, az úgysem számít ugye… Hogyan működik az adott fogamzásgátlási módszer? Az mindegy, nem kell tudnia. Álljon rendelkezésre a női test az ágyban, az orvosi rendelőben, a szülőszobán.

    Hogyan legyél újra nő a szülés után, szoptatás alatt. WTF? Nő vagy akkor is, ha nem elsődleges a szexualitás abban az időszakban. Olyan hormonális folyamatok zajlanak, amelyek miatt teljesen természetes, ha nem kívánod a szexet. Főleg, ha még rányomnak egy kis minipillt is a szoptatás alatt, mert óvszert azért mégse kelljen használni… És hány nő szenved mégis, hogy azért kéne szexelni, “megteszem a férjemnek” Én meg sírok, mikor olvasom. Komolyan fontolgatom, hogy indítok ilyen tanfolyamot, ami a szülés utánról szól. Biológia alapokkal, hogy ne csak érzelmekről beszéljünk és a férfiak is megértsék. A FB csoportomban is szó volt erről, a csajszi írta, hogy nem jutnak el a szexig, néha talán kívánná délután, amikor nyugi van, akkor meg a férje nincs otthon. Megírtam neki, hogy akkor engedjen a vágynak, ha van kedve, jó első lépés. Én imádom a vibrátoromat. 🙂 Elképedtek, akik követték, és átszakadt valami gát. Teljesen odavoltak, hogy ilyet leírok. Milyen szomorú ez, hogy ez nagy dolog.

    A férfiak sem tudnak magukról. Az ő rendszerük nem olyan bonyolult, mert nincs ciklus, de érdemes lenne jobban megismerni maguk miatt is. Egyébként könnyebb is lenne szabályozni az ő folyamataikat éppen ezért, de akkor nem érzik magukat férfinak, ha nem termékenyek… Elképesztő, hogy min buknak a férfi fogamzásgátlásról szóló kísérletek. Nem éri meg piacra dobni ezeket, mert a kutatások szerint egyszerűen nem vennék meg a férfiak.

    Más. A magyar viszonyok borzalmasak. Mindent angolul tanulok. Egy előadásomhoz kerestem ábrát a csikló anatómiájáról, felépítéséről. És nem találtam magyarul feliratozva! Sok magyar vulva ábrázolásnál még a csikló sem volt feltüntetve. És akkor arról nem is beszéltünk még, hogy pl a méhnyaknak milyen fontos szerepe van, és mennyire semmit nem tud róla az átlag.

    Azt gondolom, hogy amennyire mondjuk én ismerem a testemet és a termékenységemet az ijesztő lehet sokaknak. A tudatlanságban tartás, hogy nem beszélünk róla, hogy tabu a méhnyaknyák, és tabu magadhoz/magadba nyúlni (nem a férfi örömére, csakis önmagad miatt) jól jön rendszerszinten. Minél többet tudsz, annál függetlenebb vagy orvosoktól (félrekezeléstől, isten-szindrómától), elnyomó szexuális kapcsolattól. Annál erősebb és ragyogóbb a szexualitásod, és ezzel csak hasonlóan ragyogó és független ember tud mit kezdeni.

    Nem vagyok szexológus vagy pszichológus, sem orvos, de sokszor érzem is, hogy többet és elemibben tudok segíteni… Rengeteget tanultam a témában. Nőgyógyász mondta nekem (amiért nagyon tisztelem), hogy többet tudok a ciklusról, termékenységről és fogamzásgátlásról, mint ő. A blogomon már én is kitettem magam a világnak, de körülöttem még van egy kis védőburok, ami lassan leolvad. Rájöttem, hogy ha ilyen intimségekről beszélek, akkor csak úgy megy, ha teljesen beleadom magamat is. Lehet, hogy sejted is, hogy melyik oldalról beszélek, mert lájkoltad valamikor. 😀

    A végtelenségig tudok írni erről. Bocsánat, hogy ez is ilyen hosszú lett és talán kicsit összefüggéstelen is.

    • Írd már meg privátban az oldaladat, mert így nem tudom.

      Említett élményforrásom nem tájékozódós amúgy, eléggé macsó is, nem Skandináviából veszi a szexuális kultúráját. Csak érez engem, és nagyon vonz testileg, felszabadít, annyira gusztusos mindene, meg ahogy megérint. Azon filóztam, hogy más csinálhatná ugyanezt, tőle nem lenne jó. A kívánás és az újdonság izgalma az, amiért működik, meg a félelem nélküliség, a magam testének diadalmas-szép érzete ott, akkor, azzal, akinek tetszik.

  9. A felvilagositas konyvek alapjan tortent es a gimiben a baratokkal mindent kibeszeltunk. Aztan jott a ferjem az eletembe, vele veszitettem el a szuzessegem 18,5 evesen. Soha nem volt jo az agyban. Orgazmusom kozos maszturbacioval volt csak. Aztan meguntam, sokat olvastam a temaban konyveket, netet, osszeraktam magamban egy kepet, mit szeretnek. Kozben volt harom egyejszakas proba kalandom. Azok se voltak jok. Es akkor chaten megismertem egy ferfit, mar a gyerekek szuletese es ujboli munkabaallasom utan, valamint a sporttol onbizalmat nyert uj enemmel. Elso alkalommal szuper volt es utana, amig meg nem csalt, ot honapig egy csoda volt az eletem. Rengeteg orgazmus, valtozatos pozok, vad dolgok. Aztan ket honap osszeomlas reszemrol a csalodas utan, mire megismerkedtem a mostani partneremmel, aki tudja ugyanazt a szexualis elmenyt nyujtani, mar tobb mint egy eve isteni vele az agyban, van lelki osszhang is. Megis, sokat jar a fejemben az elozo, akitol mindent a gyakorlatban megtanultam, nem tudom agyban elengedni. Erdekes, hogy sokszor o jut eszembe, megis mukodik a mostanival is a szex. Halas vagyok a sorsnak,h ot honapig megelhettem a csodat, akkor olyan szinten sugaroztam es minden sikerult, amit elterveztem. Hatha meg lesz ilyen az eletemben.
    En is azt gondolom, h inkabb ne legyen egy ideig szex az eletemben, de ha van, akkor nagyon hatarozottan tudom, mit akarok.

  10. Felvilágosítás barátoktól, közösségben, iskolában (teljesen korrekt védőnő tartotta 8.osztályban, nem nézett hülyének minket, tudta kezelni a fiúk ideges röhögését, 45 perc helyett majdnem két órát beszélgettünk, kellemes élmény volt). Semmilyen emlékem nincsen arról, hogy a szüleimmel, anyámmal valaha szóba jött volna a szex kérdése, semmilyen kontextusban ; anyával csak a menstruáció volt a téma, átadta a szükséges infókat, és kész.

    Szerencsére nem volt traumatikus vagy kellemetlen szexuális élményem, a szüzesség elvesztése is olyan fiúval történt 17 évesen, aki figyelt és vigyázott rám. Alapvetően úgy gondoltam, hogy rendben van a szexuális életem, egy 6 éves és egy 3 éves kapcsolat következett ez után, azt azonban éreztem mindkétszer, hogy egyrészt nagyobb a libidóm, mint a partnereimnek, másrészt azt, hogy jó-jó, kellemes a szex, de valami, valami több,elemibb,ősibb hiányzik. Aztán a 3 éves kapcsolat megszakadása után jött egy olyan epizód és egy olyan férfi az életembe, aki alapjaiban változtatta meg a saját testemhez és a szexhez való viszonyomat,már harmincon túl. Sokat tudnék erről írni, nem lett túl jó vége, túlkomplikáltuk, nem is voltunk egymáshoz valók, de addig még soha nem nézett férfi úgy rám, ahogy ő: kívánt, minden porcikámat, minden tökéletlenségem ellenére, és ez igazi filmbeli,bugyiletépős,heves és fantasztikus szeretkezéseket eredményezett, testileg és lelkileg is kielégítőeket. Én meg ekkor döbbentem rá, hogy ezt így is lehet, sőt, csak így érdemes csinálni, kinyílt a nőiségem, alapvető változást hozott *. A mostani párommal legalább ekkora az összhang,csodás a szex, minden tekintetben passzolunk, de valószínűleg ehhez kellett a fent említett úriember, aki életemben először nőként kezelt.

    *Amikor anyám egy véletlen barátnői elszólás után rájött, hogy lefeküdtem ezzel a pasival, teljesen kikelt magából, hogy hogy lehettem ilyen hülye, hogy odadobtam magam neki, így többet már nem leszek érdekes, és úgy is el fog hagyni így. Kérdeztem tőle, hogy nem hallott-e vágyról a másik iránt, stb., erre megkaptam, hogy a szexre vágyni csak férfiak szoktak. Szóval férfi vagyok 😀

    • Hú, kösz ezt a történetet, nagyon érdekes. Igen, a férfi megkap, megszerez, aztán eldob. A nő hajlandó.

      Egyébként van olyan, hogy valaki egyszer-kétszer érdekes csak, az össze nem illés (vagy más akadályok, távolság) erősebb, mint a vágy.

      • Sajnos – bár ebbe a szüleimmel való egyébként is elég terhelt kapcsolat is belejátszik – emiatt a megjegyzés miatt napokig úgy éreztem magam, mint egy olcsó kis nő, akiben még tartás sincs (ez is elhangzott amúgy,hogy nincs tartásom), aztán szerencsére összekaptam magam 🙂

        Még azt szerettem volna írni a hozzászólásba, amit fenchurch is írt, hogy a jelenlegi páromnak teljesen idegen az, hogy nyíltan kimutatom, ha kívánom és azt is teljesen kategorikusan kijelentem, ha épp nincs kedvem lepedőakrobatikához. Neki ez nagyon fura volt az elején, hogy nincs megjátszás, játszmák a szexhez kötődően, hanem tényleg őszinte és örömteli a szeretkezés, nincs semmilyen mögöttes szándék vagy hogy csak azért csinálom, mert neki akarok örömet szerezni. Aztán rájött, hogy ez nem csak a szexre vonatkozik, hanem más téren is a nem nálam az nem, és nincs játszmázás, hanem nyílt és őszinte kommunikáció van, na akkor nagyon örült 🙂

        • “olcsó kis nő, akiben még tartás sincs” gusztustalanul patriarchális.
          azok csinálják, akik nem tudják, mi az öröm, és azt akarják, hogy neked se legyen, egyszerűen nem értik, ez milyen. Az öröm helyére tolják oda az úgynevezett tartást, erkölcsöket, bűnnek vagy gyengeségnek, felesleges léhaságnak tekintik a szexet… ami a legnagyobb, legkiteljesítőbb élmény lehet az olyan partnerrel, aki tudja, mi a csízió.

          • Pontosan. Halmozottan nehéz, ha ezt a saját anyád tolja. Még halmozottabban, ha a mai napig elnyom,lehúz és nem érti, mi a bajom, 30+éve meg 70 kilométerre.
            Nem hiszem,hogy egyedül lennék ezzel, több barátnőm-ismerősöm is említette, hogy kaptak szülőktől, de főleg anyjuktól ilyen megjegyzést, és van, aki sajnos el is hiszi mind a mai napig… 😦 Őrült nehéz terheket kapunk néha tőlük 😦

            • Az ő szexualitásuk is boldogtalan volt. Refektálatlanok, egyszerűen. Nem akarnak rosszat, épp a rossztól kímélnének.

              Én már tényleg úgy vagyok vele, hogy a kockázat az enyém, az öröm az enyém, senkinek nem ártok az eksztatikus élményeimmel. A többi babonaság. Amikor néha bekapcsol a bűntudat, hogy hogy merem ennyire élvezni, erre gondolok.

    • A kedvesem is mondta még az elején, hogy mennyire furcsa neki az, hogy én ennyire nyíltan és azonnal kimutattam, mennyire kívánom. Neki ilyen soha nem volt még az életében. Az első időszakban voltak is ilyen gondolatai, hogy “Úristen, mit akarhat tőlem ez a nő?” Mert addig aki hajlandó volt, az valamit akart: szülőktől való lelépés lehetőségét, biztonságot, tetőt a feje fölé, pótapát a gyerekeinek, pénzt stb.; egyszer mondtam is neki, hogy vigyázzon nagyon, mert amit én akarok tőle, azt nem ússza meg ilyen könnyen 🙂

  11. Nekem a tényleges felvilágosítás a nagynénémnél talált, akkori információs füzetekből történt, kilencévesen. Akkor tudtam meg, hogy lesz a gyerek. Előtte több elméletem is volt (erős akarattal, illetve csókolózás közben). A szülés nem volt tabu, de a gyereknemzés igen. Egyszer meg is kérdeztem apámat, lehet úgy gyereke egy nőnek, ha nincs férje? Apám zavartan hümmögött, majd igent mondott. Teljesen félrevitt a válasza.
    A szüleim sose világosítottak fel. Egyszer, kiskamasz koromban próbáltam anyámmal beszélni róla. “Most már úgyis tudod” – volt a válasza.
    A felvilágosítás hetedikben bioszórán elég jó volt, hetekig foglalkoztunk részletesen a témával, egy fesztelen fiatal tanárnővel. Még a különböző fogamzásgátló szerek hibarátájára is emlékszem.
    Mivel a 80-as, 90-es évek fordulóján zajlott nemi érésem, az akkori felvilágosítás eléggé az AIDS-re koncentrált, általában is problémacentrikus volt (nemibetegségek, nem kívánt terhesség elkerülése).

    A hasznos információk között én Kriston Andreát említeném még, neki nagy szerepe volt a szexuális felvilágosodásomban. Amúgy a téma annyira tabu, a barátnőimből is nehéz konkrétumot kinyerni, a filmek mind hazudnak, a magazinok is. Nemrég megnéztük az igen tabudöntögetőnek tartott Girls (Csajok) c. sorozatot, amely mai huszonévesek (többek között) szexuális életét mutatja be gátlástalanul, és az aktusok legalább felében RUHÁBAN VANNAK a szereplők. Ki a fene dug ruhában??? De tényleg? Ez nyilván csak arról szól, hogy a színész szégyellt levetkőzni. Csak Lena Dunhamnek nincs mit szégyellnie, róla már volt szó itt a blogon. Olyan szempontból jó a sorozat, hogy rossz dugásokat is bemutat, nemcsak az általánosan sugallt “szerelem, előjáték, lágy zene, beteljesülés egyszerre” forgatókönyvet.

    A kilencvenes évek elején teljesen meg voltam döbbenve, mikor elkezdődött a “szexről” való közbeszéd, és az újságokban olyan cikkek jelentek meg, amelyek a szexről mint általános fogalomról beszélnek (milyen szexpartner Ön? Tíz szexpraktika stb.). Ez akkor olyan gyorsan fogyasztható valaminek tűnt, mint a hamburger. Mi az, hogy szex? Mire gondolnak? Az első szerelemre? Húszévi házasságra? Futó kalandra? Prostitúcióra? Felfoglahatlan volt, hogy lehet ezt így egy kalap alá venni, és függetleníteni a kapcsolattól.

  12. “Sose tudtam, mit értenek nők azon egy egyébként lehúzó, bántalmazó közegben, hogy “a szex mindig jó volt, az működött”. De sokan írták ezt.”
    Persze. AZ működött. Néha. És semmi más. Talán ezért írták/tuk. Bántalmazó, eltorzult közegben annak is örül a nő, hogy egyáltalán kell. Ráadásul a bántalmazó sokszor beveti a sokszor általa provokált cirkusz után békülésként: lám, mégis szeret! Így tudja kimutatni. Valójában vágyik ránk, nem utasít el. Nem olyan rossz ember, csak… Remekül lehet ezzel a másikat rángatni, ha az hagyja.
    A jó szexhez ennek nyilván semmi köze. Van szex, még akár szenvedélyesnek is lehet gondolni időnként, ennyi. Aztán kezdődika szánalmas kör elölről.

  13. Az, hogy nálunk hogyan volt szó a szexről már-már anekdotába illő. Hatévesen a szomszéd kisfiú bemutatta hogyan “kell a gyereket csinálni”. Ő a nagyobb hokis csapattársaitól “tanulta”. Átjött játszani, rámnézett, megkérdezte:”csinálunk?” én rábólintottam, és “csináltuk”. Meztelenül rámfeküdt és annyi. Aztán hittanra járattak és tanultuk a tízparancsolatot, hogy “ne paráználkodj” otthon kérdezem anyámat, hogy mit jelent paráználkodni, erre ő azt felelte, hogy csúnyákat beszélni.Eljött az első gyónásom ideje, a papbácsinak meggyóntam, hogy paráználkodtam, (mármint csúnyákat mondtam). Szegény majd lefordult a székről, de azért a bizonyosság kedvéért rámkérdezett, hogy “kisfiúkkal játszottál?” én meg iiiiigent hebegtem, és azon gondolkodtam, hogy honnan tudja. Na és ő mondta el, hogy korai még és nincs rendjén, és ott jöttem rá, hogy kb. miről van szó. Onnantól anyámmal nem beszéltünk a dologról, teljesen a saját bőrömön tapasztaltam mindent, egyszerűen nem volt kivel megbeszélnem, amíg kb.20 évesen csupa férfitársaságba cseppentem a munkahelyemen, na ott szocializálódtam.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s