hogyan ne őrülj bele a diétádba 1.

Már unjuk a témát. A nem-üzleti, nem-bullshit verziót is unjuk, az egész életmódos témát és főleg a kaján pörgést. Aki csinálja, azért, aki leállt vele, azért.

Csinálom, ahogy négy év után lehet (az állapotfenntartás nem olyan izgi, mint az átalakulás, és a huszadik futós rendezvény se – jövő vasárnap félmaraton!), de én is unom, hogy erről beszéljek folyton. És az összes fitneszcsaj és fogyihős is unja, de ők marketingelnek, muszáj pörögni.

Nincs több újdonság, sem ujjongás: már nem esemény (még) fogyni, sportolni. Nincs már jobb cipő, újabb sportág, megfejtendő titok. Tudom, hol a határom. Már csak éljük az életmódunkat.

Mert hiába unjuk, működik. Bővebben…

naaa, csak egy kicsit!

Támogató Július 3.

Az a helyzet, hogy nem kell sokat sportolni… csak mindig. Simonyi Balázst idézem, aki Rákóczi Ferencet idézi. (Fú, nagyon meghatározóak az utóbbi hónapjaimban ezek az ultárs beszámolók. Lehet, hogy a futással többre mentem volna a sok olvasás helyett, de nagyon ott voltak a fejemben a norvég fehér éjszakában.)

Arra szeretnélek buzdítani, hogy inkább eddz egy kicsit, mint semmit. Bővebben…

változatok hárításra és halogatásra

Szembesítős poszt jön azoknak, akik már tervezik, hogy belekezdenek, de… Sorra veszem a majdnem-sportolok állapot tipikus felvetéseit.

Itt van mindjárt az örök sportágvita: hogy Bővebben…

a szegényember-érv, valamint más hárí- és halogatások

Sokan károgtak ám körülöttem, hogy minden csoda három napig tart, majd megelégelem én ezt a sportmániát. Vagy tartották jóindulatúan múlékony fellángolásnak a “fogyókúrámat”. Így szokott lenni: abbahagyják. Én se tudtam, mi lesz. Nem tudtam, és nem is határoztam el összeszorított foggal, hogy én aztán nem csúszom vissza.

Valódi szenvedélyeim tartósak. De ez csak visszatekintemben látszik.

Nem fakult a motivációm, sőt, egyre jobban élvezem az edzéseket, hajtanak a célok. Valahogy újabban mindenben, nem csak edzésben, meglátom az értéket, a pozitívumot, a lehetőséget, az örömforrást. Amit csinálok, szívből csinálom, a többit leszarom. Nem ugyanúgy csinálom, mint két éve, de sport és önmeghaladás. Változnak az edzéstársak is, a helyszín, a szenvedély tárgya, és egyre nagyobb rész belőle a képzés, a közösségi, motivációs tevékenység, meg a fotók. Ezzel a testtel kiemelt statiszta is lehetek egy komoly ügynökségnél.

Új elem a futóverseny: különösebb ambíció és előkészület nélküli részvétel. A legutóbbin már a kislehányommal voltunk, aki komolyan belelkesült a kis két kilométere után, mire is kapott egy futócipőt. Többszörös megesketés, hogy de akkor rendszeresen és tényleg. Ősszel már 5-öt szeretne futni. Én pedig minden, fővárosban rendezett, nagyobb verseny 5 vagy 10 kilométeres távján szeretnék indulni. Bírom a tömeget, egyenesen imádom, ha nem céltalanul, hanem azonos tevékenységben vannak együtt emberek. Sportünnep és közösségi élmény minden ilyen verseny. Futásból nekem pont elég ennyi.

Aztán, újabban hátrafutunk sokat a futópadon a teremben, ami nagyon vicces, pompásan formálja a vádlit és a comb hátsó részét, meg még a fart is (itt olvashatsz róla), valamint ügyesít. Ma már 6,8-as sebesség volt a max, negyedóra volt összesen.

Van a labda, ez a tornadresszes-lesoványodós-hajlékony irány. Mámorító, hogy nem köt semmi, arra megyek, abba fogok, ami jólesik:

labdagyakorlat2017jún

Azért megható ez az ügyetlenkedés, mert tizenkét éves korom óta nem volt ilyen célú labda a kezemben, sőt, ha meggondolom, profi szer még sosem, csak a nyolcvanas évek pótmegoldásai (kötélnek horgászzsinór volt, labdának majdnem akkora, kicsit leeresztett játékbolti csíkos gumilabda, szalagbot is üvegszálas, horgászszaküzletből…) Most nem magyarázom, hogy hol mit akartam, mi lenne a sikerült mozdulat, de majd fejlesztem még.
Bővebben…

a magyarórák luxusa

Hátrahagyván mármost cicifixeinket,

csak vicceltem

, megmondom nektek, távolban élő, elfoglalt, illetve megbetegedett olvasóim, hogy ti rettenetesen sajnáljátok, hogy nem voltatok ott a két luxusmagyarórán.

Volt egy decemberben, és egy márciusban. Ilyen volt:

Videó: Stay Tuned, köszönet! Ó, Mari. Lehet veled jógázni, Reed-edzeni, filmeket nézni, kávézni, és te tudod, mit jelent szívemnek a százötös busz!…

Ezen a márciusi alkalmon valami olyasmi született meg a levegőben, szavak és elmék között, ami nagyon ritka.

Kérésre küldök további linkeket az est feldarabolt részleteiből. Írj:

csakazolvassablog@gmail.com

A százötös busz az, ami mindig jön. Amit mindig mindenhol látok, akármerre járok. A százötös ott megy el a Flex előtt. Az a szokás, hogy ha jön, az Apor Vilmos tér irányába, akkor összepacsizunk Eddel.

 

hogyan lettem nemzetközi botrány

tavsztündér egyik geciskedése

Szombaton, amint baráti családdal sétálunk a Harangvölgyben, mely kétségkívül legszebb lokációja szűkebb pátriárkámnak*, tündérleányom felnyűgösködik, hogy ő fáradt gyalogolni, majd ugyanazzal a lendülettel lefekszik a lejtő merőlegeseként, és nyúlt testtel lehengeredik a mélybe.

Életem, csak vigyázz a hóvirágra, hát még a leánykökörcsinre! Azokat, már elnyílóban, akartuk még lefotózni. A leánykökörcsin extrém védett, eszmei értéke százezer, nagyon ritka, és itt olyan a mikroklíma és a talaj, hogy kósza, szakadár virágból polgárjogi mozgalommá nőtt. Bővebben…

arcok a TEDről

Amikor az immár rendszeres kövérséges posztomnak megírtam a rövidebb, facebookos változatát, az egyik sporttárs belinkelte Kelli Jean Drinkwater egyik TED beszédét. Izgalmas napok kezdődtek: csak kattintgattam mindenfelé, és jól lemerítettem a netjegy adatforgalmát.

1. Az ausztráliai Kelli Jean Drinkwater fat activist, vagyis kövérség-aktivista a szó polgárjogi értelmében, a kövérségfóbiát pedig rendszerszintű elnyomásnak tekinti. Ez a szónoklata bámulatra méltó. Engem lenyűgöz a profizmus, elannyira, hogy nem is volt kedvem hosszan fejtegetni magamban sem, hogy mire használják az ő elveit, hogy vajon rontja vagy javítja-e ez az üzenet általában a hallgatók életminőségét, hogy a kövérség terjedése is mélyen összefügg a globális kapitalizmussal, nem csak az ikonizált szépségelvárás, és hogy tényleg a kövérfóbia-e az elefánt a porcelánboltban. Mert amúgy szerintem nem a kövérség, az csak eredménye az igazi elefántnak: az elidegenedett, visszaélős, testünk valódi jóllétét tagadó életmódnak. Bővebben…

az igazi beintés

Mostanában olvasod ezeket a fogadd-el-magad tartalmakat. Nyomasztó szépségelvárás, már a kislányaink is, meddig gyötörjük még magunkat az irreális vékonysággal, szőrtelenséggel, ránctalansággal, továbbá ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Címlaplányok, fotosop, magazinok – a magazin szállítja neked, akire haragudni lehet, aki csípi a szemedet. Most ez a hang dívik a progresszív női médiában: “hová fajul a világ”.

Engem irritál a sorok kiszámíthatósága, hamissága, a kontextus nélküliség. Vajon én lettem finnyás, bonyolult, én haladtam meg a testem és a létezés iránti igényeimmel a realitásokat? Irritál, hogy ez számít bátornak, szókimondónak. Pont ilyen volt a tavalyi “a hétéves kislányok már sminkelnek” műbalhé is.

Te viszont lájkolsz és megnyugszol. Hogy akkor te jól vagy úgy. Illetve: hogy akkor hát nem (mégsem) kell a testeddel foglalkoznod. Azt mondod, elfogadod magad, miközben azt szeretnéd, ha mások fogadnának el. Ha így is megfelelnél.

A megfelelési vágytól, amely a szeretettség, elfogadottság ősi igénye, nem olyan könnyű ám megszabadulni. Nekem se megy, én is csak egy kicsit vagyok alter. Miért ne csináljuk akkor építően, örömet szerző módon?

Amióta találkoztam az igazi testemmel, hatalmas energiák ébredtek bennem. A többiek, korábbi önmagam is, azóta szedáltnak tűnnek.

Mi van veled? A párkapcsolatod darált ilyenné? Vagy a kötelességteljesítés? Bővebben…

shit teszt – kibővítve

Keresőbarát cím, jobb lenne valami szellemes. A kíváncsi rosszindulatúak (élükön Kozmáék, automatizált kattintásokkal, lejáratási céllal, 2014 óta) alaposan beágyaztak a keresőbe: fáradhatatlanságuk jóvoltából sokan találnak ide, és köztük vannak azok is, akik aztán örömmel olvasnak. Ilyen ez az internet.

Gyakran előfordul, hogy én csak ironizálok, bírálok valamit, de előrébb sorol az algoritmus, mint az eredeti helyet. Szóval, ha már így alakult, egyre relevánsabb címeket adok, és örülök, ha erre a mostani címre (kifejezésre) is megjelenek.

Döntsük tovább a mítoszokat, amelyekkel a szexlabirintusban bolyongó, gyanakvó férfiak magyarázzák a kudarcaikat, a természetes egyenlőtlenség dogmáját és a misztikus, érthetetlen, avagy számító nőket. Már volt szó arról, miért hülyeség

az evolúciós rizsa (ez például, ha rákattintasz, példa a nem releváns címre),

az elvárt szex (ez is),

a rendes fiú mítosza és a felszínes nő (ez ugyanaz a link),

a barátzóna,

a szeret, csak nem tudja kimutatni,

a nyakra-főre, divatból elváló nők,

a rossz fiúk iránti vonzalmunk és a béta férfi (második része itt).

Tudjuk, hogy jó lenne a nő, jó lenne csajozni, de ilyen tévképzetekkel nem fog menni.

Másrészt meg érthetetlen, miért keveredik a mélyen lelki, szeretetteli, intim történetekbe, amely az emberi szexualitás volna, lehetne, ennyi bosszúvágy, hatalmaskodás, gyűlölet, lenézés, bántás, csikorgás.

Ma a shit teszt jön.

Hogy ezmiez? Bővebben…

motiváló hatás

Amilyen vagyok – örök megértésre, elemzésre vágyó, pontos részletekre szomjazó –, a szombati félmaraton sokkja után, regenerálódás közben olvasok. Futós interjúkat, szaklapot, olimpiatörténeti fejezeteket és példaképeket (Szűcs Csaba). Futni csak a hét vége felé fogok.

Kiborultam, ez az igazság. Túlleszek rajta, futni is fogok, nem dőlt össze a világ. Előtte nem volt határozott elképzelésem, nem abban csalódtam, én rég realista vagyok, a valóság érdekel.

Az átbattyogó teknősbéka (rajtszám nélkül!), az jó volt. Nem akartam feljavítani az élményt: az volt a jó benne, hogy lefutottam, több ismerőssel rajtolva, a szép éjszakai rakparton, és hogy ribizli, a 2013-as blogév egyik aktív tagja ott várt pezsgővel a célban, meg is masszírozott.

Fotó - 2016.08.05. 13.49

De nagyon szarul lettem. Kiszáradás? A meleg (én jól bírom, amúgy is parti hűs légáram volt)? Elektrolithiány? Nem voltam ketózisban?

Vagy ez a bajom?
Bővebben…

az első videobejegyzés

…és nem tudom, ez nektek milyen, technikailag, élményként, meg a téma. Írjátok meg! Egy biztos: a Julis cukker.

A kertben forgattuk, ahol a hóban fetrengős fotók is készültek. A spontán, mégis lényegre törő beszédet és a képen való fejlátszást még gyakorlom!