top 10 – hóbort

Nálad semmi sem úgy van. Mondja, és igaza van.

A full értelmetlen, kis egzotikumjaimról, amelyekre rá szoktak kérdezni. Ne keress mélyebb értelmet. Így alakult. Bővebben…

top 10 — rigolya

  1. Az ly. Ha valaki elrontja (tály, csevely, fály, muszály), tömegmészárlós-öngyilkos hangulatba kerülök. (És nem pontos jé. Milyen jé van még? Betűkről beszélünk. A hang, az j, két betű jelöli.)
  2. Táplálékkiegészítő-kapszula üres bugyborékjait levág, szelektíve kidob. Kényszer.
  3. Kutyaszar- és szemétszedés, molekuláris szintig, mindenhonnan, minden vészen át, képtelen leleményességgel. Csak úgy csillog a Normafa.
  4. Éjjel nem gyújtunk villanyt pisiléshez, mert megzavarja a melatonintermelést. Ha mégis muszáj (eltörök valamit, megcsúsztam a kutya hányásán), akkor melatonin-kapszula és negyven perc meditáció.
  5. Evőeszköz fölfele a tartóban. Nyél lent. Ha egy napig én lennék a belügyminiszter, kényszermunka járna azoknak, akik lefelé (vagy összevissza, az egyenesen gájarabság) teszik be.
  6. Tisztasági betét gyönyörűen szimmetrikus, már-már művészi felhengergetése és becsomagolása. Mértani test! Rontás, elferdülés? Újrakezdés.
  7. Cipő rendesen, párhuzamosan lerak, egymáshoz közel, egy magasságban. A kacsaláb olyan, mint nullával osztani. Kikötődött vagy földre lógó, nem szimmetrikus cipőfűző esetén halálfélelem.
  8. Gondos meggyőződés arról, hogy nem csempésznek szénhidrátot az ételembe (cukrozott tejszínhab, cukor nélkül kért limonádéba szirup /megtörtént/, darált hús hígítása rizzsel, lisztes rántás).
  9. Ikes ragozás: aludjék. Kiszedik a cikkeimből mindig.
  10. Intolerancia a szőnyegrojt-kavar, a ferde abrosz, huzatából kilógó paplan iránt. Gombos rész a szájnál: csillapíthatatlan feszültség.

+ 1: a tíz százalék. Ed azt mondja, hozzak egy tízfontos súlyzót, én visszatérek egy tizenkettessel (és legalább a sorozat első harmadát azzal csinálom). Tizenöt mellhez húzás, az nekem tizenhét. Még kettő, mondja, amikor fölöttem áll a fekvenyomásnál, de én kilehelem utolsó levegőmmel: három. Tudja, nekem nem lehet pont megmondani, mit csináljak, mosolyog. Talán bele is kalkulálja e lázadásaimat, amelyek a fejlődés útját kövezik, és a komolyembervagyok-énaztánnemnyafogok érzetemet erősítik.

És néha azt mondja, amikor már mozdul a túlzó arcizmom: nem kell több. És akkor leállok.