top 10 — rigolya

  1. Az ly. Ha valaki elrontja (tály, csevely, fály, muszály), tömegmészárlós-öngyilkos hangulatba kerülök. (És nem pontos jé. Milyen jé van még? Betűkről beszélünk. A hang, az j, két betű jelöli.)
  2. Táplálékkiegészítő-kapszula üres bugyborékjait levág, szelektíve kidob. Kényszer.
  3. Kutyaszar- és szemétszedés, molekuláris szintig, mindenhonnan, minden vészen át, képtelen leleményességgel. Csak úgy csillog a Normafa.
  4. Éjjel nem gyújtunk villanyt pisiléshez, mert megzavarja a melatonintermelést. Ha mégis muszáj (eltörök valamit, megcsúsztam a kutya hányásán), akkor melatonin-kapszula és negyven perc meditáció.
  5. Evőeszköz fölfele a tartóban. Nyél lent. Ha egy napig én lennék a belügyminiszter, kényszermunka járna azoknak, akik lefelé (vagy összevissza, az egyenesen gájarabság) teszik be.
  6. Tisztasági betét gyönyörűen szimmetrikus, már-már művészi felhengergetése és becsomagolása. Mértani test! Rontás, elferdülés? Újrakezdés.
  7. Cipő rendesen, párhuzamosan lerak, egymáshoz közel, egy magasságban. A kacsaláb olyan, mint nullával osztani. Kikötődött vagy földre lógó, nem szimmetrikus cipőfűző esetén halálfélelem.
  8. Gondos meggyőződés arról, hogy nem csempésznek szénhidrátot az ételembe (cukrozott tejszínhab, cukor nélkül kért limonádéba szirup /megtörtént/, darált hús hígítása rizzsel, lisztes rántás).
  9. Ikes ragozás: aludjék. Kiszedik a cikkeimből mindig.
  10. Intolerancia a szőnyegrojt-kavar, a ferde abrosz, huzatából kilógó paplan iránt. Gombos rész a szájnál: csillapíthatatlan feszültség.

+ 1: a tíz százalék. Ed azt mondja, hozzak egy tízfontos súlyzót, én visszatérek egy tizenkettessel (és legalább a sorozat első harmadát azzal csinálom). Tizenöt mellhez húzás, az nekem tizenhét. Még kettő, mondja, amikor fölöttem áll a fekvenyomásnál, de én kilehelem utolsó levegőmmel: három. Tudja, nekem nem lehet pont megmondani, mit csináljak, mosolyog. Talán bele is kalkulálja e lázadásaimat, amelyek a fejlődés útját kövezik, és a komolyembervagyok-énaztánnemnyafogok érzetemet erősítik.

És néha azt mondja, amikor már mozdul a túlzó arcizmom: nem kell több. És akkor leállok.

101 thoughts on “top 10 — rigolya

  1. Egyik barátnőmnél enyhén ferdén van felfúrva a nappaliban az egyik függönykarnis. Elképesztő fájdalmat okoz. És nem bírom nem azt bámulni folyton, ha ott vagyunk.

    • Nálunk van olyan törölközőtartó amit kivételesen én látok ferdének, de ha ráteszem a szintezőt, totál vízszintes. Mondanom sem kell utálok bármit felfúrni aminek vízszintesnek kell lennie. A másik dolog amiket mindig ferdének látok, a monitorok felső széle.

  2. az ítéletem ezek szerint óriási, élethosszig tartó gájarabsááááág!* (egy nagy dobozban tartjuk, összevissza, késsel, szűrővel, fenőkővel, horribile dictu, nokedliszaggatóval egyetemben)

    *ez nagyon tetszik így leírva, meg ne szokjam, uramatyám

    • Azt nem szeretem, ha beleakad a mutatóujjam a pizzaszeletelőbe, és utóbbi félbevágja előbbit, szóval azért bizonyos korlátok közt vagyok nonkonformista.

  3. Az evőeszköz-fasizmus örök fájdalom, lassan kezd elmúlni. Na jó, nálunk az is volt, hogy 12 kanál hatosával fejtől-lábtól.
    Muszálj meg papagálj nekem is egy kis halál.
    Paplant a kedves csak a gombos résszel felfelé (orcája felé) tudja elviselni, mert különben beleakad a lába, mikor végigfetrengi az éjszakát keresztben-hosszában az ágyon.
    Még vega-koromból megvan az, hogy “akkor legalább egy kis húslevest, zöldséggel, majd nem szedek bele csirkelábat”. Meg hogy: “Ja, te nem eszel húst? Akkor itt van egy kis rántott csirkemell.”

    • Van, mert különben az ágyvégre feljáró kutyuska -tudom, brrrr- elkezdi csócsálni a gombos huzatból kikandikáló paplancsücsköt.

      A megoldás a cipzáros ágyneműszett, imádom.

  4. Kivéve kés.
    És nekem volt olyan nagymamám, akinél minden félórányi tombolás után az unokák együtt újrafésülték a rojtokat.

  5. wc-papir rendeltetesszeru elhelyezese a tarton szigoruan sub helyzetben (vo. http://indy100.independent.co.uk/article/what-the-way-you-hang-your-toilet-paper-says-about-you–Z1lZQXnYgZ)
    ha barmely csaladtag dominans helyzetben teszi fel, azonnali forditas

    szigoruan distinkt keshasznalat: kenyeret csak a kenyeres kessel, hust pucolni/vagni csak a husos kessel, es ezeket mas celra hasznalni csak az en szivszelhudesem aran lehet

    eles kest nem mosogatunk mosogatogepben, ellenkezo esetben agylob

    de en meg kispalya vagyok a tesomhoz kepest…:)

  6. Eszembe jut a 9-es kapcsán a bihari rész, ahol aludjík sőt még a nem ikes igék is ikesen vannak ragozva. De az már csak finomság, hogy ha aludnék, akkor valójában aludnám.
    Lehet, hogy már ezen a blogon volt, hogy van muszály is, de azt Muszály-nak kell írni, s Kecskemét egyik, régebben nem menőnek számító városrészéről van szó, a Rávágy városrész, vagy tér, mellett. A fáma szerint ugyanis az emberek “rávágytak” hogy a menőbb városrészben lakjanak, de amott “muszály” lakniuk.

      • Valószínűleg. Mintha az Erdélyi magyar szótörténeti tárban is olvastam volna róla. Muszáj megemlítenem, gyerekkoromban nem voltam azért annyira nagy nyelvész, hogy az említett könyvet csak úgy megvettem vagy kikölcsönöztem volna. Nálunk volt a MÉH telep, s gyakran előfordult, hogy a könyvtárból, könyvesboltból, üzemi könyvtárból komplett sorozatok kerültek hozzánk. Selejtezték, de az is előfordult, hogy például raktár beázás miatt jött a komplett raktárkészlet. Valóságos kincsesbánya volt.
        Ezért is tudok kajánul vigyorogni a könyvkiadás kapcsán, amikor a “régen minden jobb volt” szóba kerül, hogy én láttam, hová is került az a nagy példányszám.

  7. lányom kényszeresen gombos rész a szájnál. Minden este folyamatos erős önkontroll, hogy egy óvatlan pillanban öntudatlanul ne fordítsam vissza.

  8. Fú, ha a paplan gombos részével kéne a szàmnàl aludnom, rohadtèlet hogy elôbb-utóbb sírvafakadnèk. Az egyetlen dolog, ami annyira frusztràl, hogy képtelen vagyok elvonatkoztatni tôle. Borzalmas.

    A másik, ami nem annyira idegesít, de azèrt nyelek egyet, ha meglátom, az azon angol szavak helytelenül használata, amik leírva hasonlítanak egymásra, de totàl mås a jelentésük.
    Pl lose – loose. Ès baszki folyamatosan ‘looser’-nek írják az angolok is. Dafaq is ‘looser’?
    Vagy there – their… meg az ilyenek. Hidegrázást kapok ettôl.

  9. Színházba NEM öltözünk ki, mert az bénaság, ilyen lihegős idenézz-mennyire-kultúrember-vagyok kispolgáriság. Direkt szakadtban sem megyünk, de SEMMIKÉPP sem elegáncsban, És FŐLEG nem műszálas blúzban (eleve ez a szó, hogy blúz! úristen) meg nájlongatyában. Színházba mintegy mellékesen megyünk, életünk része, hát persze, hogy megyünk, beugrunk a boltba, bepillantunk a Libribe, tekintetünket a főutcai galéria kirakatára vetjük, úriasan tudomást sem veszünk az új Sugarbird üzletről, amely, jé, a Gombház helyén nyílt, majd színház, pékség, haza.

    A múltkor az előttünk ülő ficsúr tudálékosan magyarázta fekete miniruhás, kínban fészkelődő, bodorított hajú, statement nyakékes, fülig kifestett kedvesének, hogy színházba azért kell kiöltözni, mert ezzel adjuk meg a tiszteletet a színészeknek. Engem akkor le kellett fogni.

    • A férfi nájlongatyán elöl legyenek húzások, vagy hogy hívják és szinte biztos a bebújós cipő. A másik véglet a nagyon trendi fiú szűk szabású öltönye, ami komoly félelmet kelt bennem, hogy egy rossz mozdulatnál szétreped, mert vastag, zsíros a comb, a hát, a has, a kar. Ha begombollya biztosan nem is kap levegőt.

      Konyhai eszközös fiók: mindennek helye van ésannakodakellvisszakerülnie!!! Most hogy belegondolok, ez nem csak arra a fiókra vonatkozik…

    • Igen, igen, színházba én is a jobbik farmerben és lehetőleg pecsétmentes pólóban. Hülyén is nézünk ki a kedvessel, mert ő meg szigorúan öltöny-nyakkendő, de egyikünket sem zavarja a másik becsípődése.

      Eszembe jutott még, hogy mennyire rettenetesen gyűlölöm, ha valahol felhajtva marad a vécédekli. Nem azért, mert leesik az aranygyűrű az ujjamról, hogyha nekem kell lehajtani, viszont apám is, exférj is, kedves is ülve pisil, szóval reflexszerűen leülök, aztán káromkodom, ha a hideg és kemény porcelánra.

    • nemtom, imádok kiöltözni színházba, lakkcipő, pucc, bodorítás, mittudomén. Aztán legközelebb meg tökegyszerűen, utána meg rafináltan dizájnercuccban, ami első látásra szimpla, nodeazavatottszem. részben a színházon múlik, részben az aktuális hangulaton. soha nem zavartak a vidékről busszal érkezők, tornyos frizurákkal, akik még tesznek egy kört a Hősök terén -, csak ha nem látom a kontyuktól az előadást. mondjuk a Trafó meg pintérbéla még nem igényelt kontyot soha, a marypoppins esetén meg a cukroszacsik zörgése is valószínűsíthető. ha zavarna, akkor járnék inkább a Bayreuthi Wagner Fesztiválra vagy hasonlókra. mondjuk pintérbélára.

      • Természetesen önironikus (is…) vagyok. A legjobb barátnőm édesapja operaénekes volt, folyton színházakban lógtunk, ha meg nem, akkor drámafesztiválokon, szerintem ez kicsit az ő hatása, meg nagyon az, hogy ne legyen már ennyire nemhétköznapi történés a színházba menés.

      • Aludt már a vállamra édes hetvenes VOR-öltönyös bácsi a Vígben, halt meg a bokámba kapaszkodva Hagen a Lipóton, ültem lépcsőn aranyos jegyszedő nénik jóvoltából, pont emiatt haza is megyek gátlástalanul az első szünetben. (Anno a Tháliából három mondat után törtem át második sor közepéről kontyos nénik felháborodott seregén át – ahol untatnak, onnan menekülj.)

        Szerintem mindenkinek az adott hormonális állapota dönti el, hogy mit vesz fel, a színpadról nem látni 🙂

  10. 3: Kutyagumi nem, errefelé kevés van, és ott elfér. De szemét nagyon, és szelektíve kidobni. Vidéki szállásokon rákérdezés, hogy mi legyen az ételmaradékkal, hol van állat, ami megeszi.

  11. Villany- váltókapcsoló. A hálószobában az ajtó mellett van 1 kapcsoló, illetve a két éjjeliszekrény felett is 1-1. Férjem szerint ennek az a hivatása, hogy ne keljen elalvás előtt kimászni az ágyból. De én nem tudok aludni, ha az összes villanykapcsoló nem áll lekapcsolt állapotban…. Tehát átnyúlok a férjem feje felett, felkapcsolom a villanyt (az ő kapcsolója így lekapcsolt állapotba kerül), felkelek, és az ajtó mellet újra lekapcsolom…. Csak vigyorog rajtam. Elalvás előtt még ellenőriznem kell a nappalit, ahol sajnos ugyancsak 3 kapcsoló van 😀

  12. Reggeli kávét csak a kék bárányos bögréből, más napszak esetén mindegy.
    Főzés közben fedőt csakis gombbal lefelé (egyébként eláztatja a pultot), viszont egyszerűen mu-száj kitámasztani, mert rosszul vagyok a billegés hangjától.
    Mosogató csapjából csakis lágyan eshet a vízsugár a bádogra, kopogó (vagy reggel elkoszolt kék bárányos bögrébe csobogó) hangtól azonnali idegroham.
    Előbb edzek mezítláb, mint kesztyű nélkül (ma reggel pont otthonhagytam, remek volt… 🙂 ).
    Szintén edzés: kék trikóhoz kék törölköző. Rózsaszínhez rózsaszín.
    Teregetésnél zoknik párban, ruhák típusonként egy oldalon (perszepersze, könnyebb leszedni és elrakni, de akkoriiiis megbolondulok, ha nincsenek kihúzgálva a varrásnál).

  13. Paradicsom, uborka, paprika és gyümölcs (kivéve dinnye és eper) nem kerülhet a hűtőbe. Kenyér sem. A fagyasztóba sem. A teavaj se és a tojás se. Még nem lettünk szalmonellásak. Eddig.

    Ja és a vendég meg ne próbáljon elpakolni maga után, főleg elmosogatni, könyôrgöm, tényleg ezt nagyon gyűlölöm. Hamarabb fogom kitépni a nyelvem, minthogy azt mondjam, szolgáld ki magad. Vagy érezd otthon magad, nem, nem, nem. Ráadásul én úgy képzelem a vendégséget, hogy férfiak és nők együtt beszélgetnek az asztalnál, nem vonulnak ki a nők a konyhába mosogatni, tehát nem pattanok fel rögtön ahogy kiürültek a tányérok. De amikor a párom barátai jönnek vendégségbe, mindig eljön az a pont, amikor a vendégnő elhallgat, kivonja magát a társalgásból, és várja, hogyelkezdjek pakolni. Én próbálok nem ráüvölteni, hogy meg ne próbáld, inkább igyekszem beszélgetésre bírni, de egyszercsak felugrik, és elkezd pakolni. Ilyenkor kicsavarom a kezéből amit megfogott, és gyorsan kiviszem a konyhába, abban a reményben, hátha vissza tudok menni beszélgetni, de nem, utánam jönnek, és nekiállnak takarítani, én meg hiába kérem, hogy ne, sőt, hagyd abba, tedd le, majd én megcsinálom, leállíthatatlanok.

    Tudom, hogy velem van a probléma, és egyszerűen csak meg kéne változtatni a gondolkodásomat, de basszus jobb amit szeretnék, én nem takarítani akarok meg a férfiakat szidni a konyhában, hanem orbánt akarom szidni kint a társaságban. Takarítani tudok másnap is

  14. én dührohamot kapok a hirtelen hangoktól, az arcomba hadonászástól és az ordibálástól, ha vezetek, de az arcomba hadonászástól egyébként is. a hajam piszkálásától, általában az ilyen beszélgetés közben tapizástól, most nem szexuális értelemben, hanem amikor valaki úgy beszélget, hogy közben percenként hozzámér, vagy az arcomba áll, vagy másfél méternél közelebb. és főleg, ha a hátam mögött áll vagy járkál, amikor a gép előtt ülök, ezt például már a munkahelyemen mindenki tudja 🙂
    azonkívül mindig legyen beágyazva és rendrakva, kivéve, ha nem otthon vagyok, hanem szállodában, mert akkor akármilyen okádék kupleráj belefér – beleértve a csikkekkel teli maradékos tányérok tornyait, amin apám egyszer kurvára kibukott szigligeten, mikor bejött az öcsémmel közös szobánkba – de otthon templomi rend legyen, és minden kaja után mosogatás 🙂

    és ami aztán végképp kibaszottul kiborítóan idegesít, az az én egyik baráti körömben szokásos angol szavak belekeverése az összes mondatba, de nem az hogy feeling, hanem félig angolul vannak a mondatok, meg teljesen indokolatlan szavak, ami szerintem sznobkodás, nyelvi igénytelenség, nevetséges, és persze csomó mindent nem értek, mert ilyen rétegműsor az egész, és nyilván azért is idegesít. minden alkalommal, amikor meglátom egy magyar barátomtól leírva azt, hogy awww( általában arra, hogy hogy jaj de cuki) akkor érzem, hogy felbugyog bennem a neonáci. de amúgyis idegesít, amikor valaki, aki amúgy egy művelt ember, olyanokat mond tízpercenként, hogy jaj, nem jut eszembe magyarul, de általában olyanok, akik nem is éltek külföldön. az ilyen összejöveteleken mindig az jut eszembe, hogy még egy angol félmondat, és elkezdek az asztalnál fekvőtámaszozni, mert végtére is mindenki azt villgogtatja társaságban, amiben jó 🙂 köszönöm, hogy ezt végre kiadhattam valahol 🙂

    • Igazi ideglevezetés már csak olvasni is. Tök jó szöveg.
      Együttérzek. Én a beágyazásról most vagyok leszokóban, mert inkább az erkélyen napozok helyette. A wow, awww, kjúúút, szvííít, kúúúl jellegű szereplési kényszertől nekem is háromfele áll a fülem, csak hát én nem nagyon járok társaságba. Ez se véletlen…

    • “Nyelvkeveredés”: értem, amit mondasz, és nem zavar. Viszont ajánlom figyelmedbe ezt a posztot és a kommentváltást.

      Tudom, hogy riasztóak az ilyen konfliktusaim (miért nem tudom figyelmen kívül hagyni?), de az is rigolya, hogy az én helyeimre kíváncsiskodni ÉS rajtakapni, dühöt kitölteni ne járjon senki, mert annyian csinálják, hogy semmi kedvem elegánsnak lenni, és még meg találom alázni.

      • (Nyelvészeti értelemben nincs komoly különbség a preferably és a piknik között, csak előbbi hordoz valamit, ami irritálja az illetőt, aki nem szégyell ilyen első kommentet írni, és aztán persze thread van és engem gondol dühösnek.)

  15. Tegnap kedves, de nem túl közeli ismerőstől pékségbeli kávézáson, azonban diszkréten, a pultnak háttal engedélyt kértem, és az orrán kinyomtam három darab elfeketült mitesszert*, egy volt közülük ilyen igazán tematikus youtube-csatornára kívánkozó. * És ennek a szónak a helyesírását most nem nézem meg újra. Nem bírtam nézni, nem bírtam magamban tartani a vágyat. Előtte vágyakozva szemléltem és taksálgattam a céltárgyakat, utána elbűvölten néztem, milyen szép a kiürült pórus… szar velem beszélgetni, az már igaz, de van az az emberfajta, aki ezen a hajlamomon őszintén mulat. Viszont az ember mindig többre vágyik, és egyre csak kereste a szemem az újabbakat. Azt hiszem, ezt el lehet sózni mélységes figyelemnek. Körülbelül emlékszem azért, miket mondott.

  16. én keverten beszélem az angolt és a magyart. Pedig nem jó az angolom. Mondjuk a magyarom sem. Egyszerűen így könnyebb kifejezni magam. KB 2 hét mire atall az agyam a magyarra nyaralaskor.
    Rigolya meg a puszi talalkozaskor. Ne pusziljon engem senki, csak ha külön megkerem rá. De hogy koszoneskent, pláne idegenek. Azt is csípem amikor s villamoson nekiall nevelni a gyerekemet a mellettünk ülő néni. Ja és amikor lépten nyomon nyalokat adnak a gyerekemnek ajándékba mondjuk a boltban /bankban. Ha késik valaki és még csak nem is szól. A toketlenkedes úgy általában.

    • Háti hordozóban vitt gyerek kezének, lábának fogdosása, illetve annak hangos firtatása, hogy miért nincs szegénykén sapka meg cipő, meg fog így fázni. Aztán nem értik, hogy az ember ingerülten reagál, hiszen csak jót akarnak.

      • Elöl hordozott, kendőből ki nem látszó gyerekre rárepülés dettó! “Megnézheteeeem?” Általában mosolyogva felelem, hogy “Nem, épp alszik” és csak magamban teszem hozzá, hogy ha közelebb jössz, ütök. Meg most hozzájött a szegénykénekmelegevan is. Igen, melege van, nekem is melegem van. De alszik így. Egész délelőtt is akár, ha bírom. Ha felkel, általában kiveszem.

        Nem egyszerű így, hogy a becsomagolt kéthónapossal meg a mellettünk gyalogló kétévessel helyi látványosság lettünk…

        Kétéves kacsaláb elhelyezett cipője szintén. Ahelyett, hogy örülnék, hogy önállóan veszi le és rakja a többi közé. Ha nem cserélném vissza kényszeresen, talán a felhúzásnál se lenne kacsaláb, biztos megzavarom így az ő sorrendjét.

    • ó, a töketlenkedés, az igen! attól én is gutaütést kapok 🙂
      egyébként az más azért, hogy te angliában élsz. ezeknek a zöme olyan ember, aki kifejezetten művelt beszélőnek tartja magát, és végtére is azok is, és általában nem éltek egy percet sem angliában, na jó, de max három hónapot. akkor miért fáj leírni azt, hogy nyilvánvalóan, vagy ilyesmi, ahelyett, hogy úgy kezdik a mondatot, hogy obviously, és utána jön egy félmondat magyarul. meg az awww bazmeg, hát azt le nem tudom írni, hogy milyen kínokat okoz 🙂

  17. amikor valaki epret cukroz vagy paradicsomot soz. Halálbüntetés ha kieszi a dinnye édes közepét és otthagyja a többit másoknak. Ezt 7 éve nem tudom megbocsatani a sogoromnak

  18. Mikor időre mennénk valahova, férj félórával indulás előtt még lemegy a pincébe tíz percre valamit gyorsan lelakkozni. Aztán másfél órát ülünk az autóban a felöltöztetett, bekötött kölykökkel, mert “még öt perc”. Ráadásul én kényszeresen utálok bárhonnan késni.
    Érdekes egyébként, mert a kedvesnek ugyanígy semmi időérzéke, viszont ő ennek tudatában el is fogadja, ha ilyenkor azt mondom, hogy bocs, de erre most nincs már idő.

    • “valamit gyorsan lelakkozni” úúúú, agyroham. “mindjárt, csak még ezt gyorsan megragasztom”, persze egy Ming-korabeli váza az, ripityára törve, de három éve ám.
      Pillanatnyilag nincs ilyen az életemben, de úúúú.

  19. Unszimpatikus. Ettől a szótól ideggörcsöt kapok, kényszeresen kijavítom a beszélőt. Próbálok leszokni róla, és helyette nagy levegőt venni, eddig egyszer sikerült. Antipatikus. De tényleg, ez az egyetlen dolog, ami megmaradt nyelvtanóráról. Nyelvtannáci énem még a vesszőktől szokott kiakadni, ha nincs elég vessző a szövegben, de hál istennek, az nem feltűnő, ha berakok párat más szövegeibe.

    A másik nagy levegővétel, kényszeres kijavítás, ha a tanítványaim azt mondják (maguknak): De hülye vagyok. Tudom, hogy ez olyan feszültséglevezető mondat, és azt se hallja, mit beszél, de mindig mindenkire rámorranok: NEM VAGY HÜLYE! Még a végén elhiszed, inkább gyakoroljál még.

    Ami még nagy görcs, az a pisilés lefekvés előtt. Többször vissza kell mennem, mire úgy érzem, hogy már nem kell, és végre lefeküdhetek. Akkor is, ha dülöngélek a fáradtságtól. (Azért van, mert félek a sötétben, és nem akarom elkezdeni az éjszakát. A szüleim házában sokkal rosszabb, ott 6-8szor is visszamegyek, mert koromsötét van villanyoltás után. Saját lakásban kötelező félhomály van éjszaka, valaminek égnie kell. Az ágyban pedig min. három takaróból és négy párnából fészket építek, hogy biztonságban érezzem magam.)

    • Nem tudok átmenni úgy egy sötét szobán, hogy ne tegyem a kezem a seggemhez. Két-három éves koromban dédnagymamám – valószínűleg szegény akkor már nem volt százas, egész életében pedagógus volt – azzal ijesztgetett, hogy a sötétben a bútorok alól előjön a mumus, és bebújik a fenekembe. Az az érdekes, hogy annyira nem rettegtem, mert rajta kívül az egész környezetem normális volt, de biztos ami biztos alapon azért eltakartam 🙂
      Na most ez megmaradt becsípődésként, így 48 éves koromig is.
      Természetesen szabad téren nincs ilyen gond, ott nincsenek bútorok, ami alá elbújhatna a mumus, szóval bármilyen vaksötét nyílt terepen tudom használni mindkét kezemet szabadon 😀

  20. Amitől én kiakadok:
    1. levágott körmök kád szélén hagyása !!!
    2. evés után krákogás n+1 szer!
    3. beszélgetés közben az aurámba tolakodni
    4. nem szabadna – ahelyett, hogy nem volna szabad
    5. Asszonyom! – megszólításként (ha a pökhendi ügyintéző Úr, akkor én az ügyfél: Úrnő)
    6. ha megváratnak (és még töketlenkedés is)
    Rigolya?
    Talán már nincs is. Ja egy van: a rituális kádmosás.
    De amitől elolvadok:
    1. Ha valaki bevásárol (ruhát, cipőt, ennivalót – saját magának)..
    2. Ha virágot hoz.
    3. Ha kitakarítja/lemossa a kocsit.
    Könnyű velem, szerintem igénytelen vagyok.
    (Köszönöm, hogy leírhattam.)

    • Az Asszonyom nekem is (habár szerintem az Úrnő se jobb).

      A legdurvább a Csókolom (általában középkorú férfiaktól, de a saját -huszonéves- korosztályomból is köszönt már rám így egy srác).

      Meg amikor valaki minden mondatban a nevemen szólít – erőltetett személyesség, kedvesség
      (oké, néha tényleg csak közvetlen akar lenni, de akkor is szörnyű).

      • Nem tudom, lehet, hogy túl sok két háború közti regényt olvastam, de nekem az asszonyom sokkal természetesebb, mint az úrnő. Az asszonyom megszólítás nem családi állapot jelzője volt akkor sem, hanem az uram megszólítás párja.
        A csókolom, kezitcsókolom meg a mi generációnknak még tök természetes, sok közegben inkább azt tekintik taplónak, aki egy nőnek férfi létére jónapotot köszön.

        Bár kaptam hideget-meleget annak idején, amiért a gyerekeim átugrották a csókolom fázist, és már kétévesen napszaknak megfelelően köszöntek. De nekem furcsa lenne pl. a házban lakó nyolcvan pluszos néniknek jónapotozni. Bár a négyből már hárommal tegeződünk 🙂 (Ebből kettő azt gondolja, hogy végül is nincs köztünk nagy korkülönbség, egyet meg egyszer véletlenül letegeztem, mert a hatvanas lányával tegeződünk, aztán mikor elnézést kértem, mondta, hogy jobb lesz, ha így marad. Jó fej az öreglány.)

  21. ja tenyleg, amikor egy tok idegen ugyintezo darlingnak vagy love-nak vagy ilesminek nevez.
    Amikor anyam a szek tamlajara teriti a csuromvizes konyharuhat
    Amikor valaki mellettem kezd ragni valamit, mondjuk szotyit – azonnali hiszterias sikatast valt ki es menekulok lobogo hajjal
    Amikor valaki szipog, de orakon at – kenyszeresen nyujtok at zsebkendot
    Amikor egy ferfinak kopogos a cipoje, vagy barkinek slattyog a papucsa
    asszem kb reggelig tudnam sorolni. Lehet hogy rigolyas vagyok?

    • Szipogásról jut eszembe: Dániában orrot fújni nyilvánosan bunkóság. Ezért a dánok szipognak és szörcsögnek. Több évig tartott, mire kiderítettem, hogy ezt miért csinálják.
      Vajon mennyire tarthattak bunkónak, amikor allergiás időszakban folyamatosan orrot fújtam? 🙂

      • Nekem asszem amugy nem tul sok rigolyam van, de a top1000 az mind ilyen testi-fizikai veletlen, gondatlan vagy esetleg szandekos ramturemkedese, arcomba tolodasa a masiknak, mint szipogas, szorcsoges, csamcsogas, hangos ragas, szaj ramnyitasa ragas kozben, fogpiszkalas, fogkozok burkolt vagy nyilt ujjal, korommel torteno tisztitasa, bufoges, bufoges elfojtasa, tusszentes, tusszentes elfojtasa, kohoges, kohoges lenyelese, krakogas, mufog-sorkocogtatas, a korpa vagy egy fenykorat elo pattanas, esetleg elkapart fejbor puszta latvanya, a masik szaga (legyen akar sajat, vagy kolcsonzott), ha nem vonzo vagy nem szeretem, ugyanigy oblitoszaggal vagy parfummel kevert izzadtsagszag, szandalperemrol lelogo labujjak, ruha vagy cipo altal osszenyomoritott/megnyuzott/benyomott/kilogo/leszoritott testi kiterjedesek, lathato alapozo, alatta pedig az eltomott porusok, felrehuzott szemceruza vagy eltevedo ruzsvonal, lenott nyaktajeki, frizura alul kunkorodo hajak, az orromba maszo altesti vagy labtajeki szagfoszlanyok, szetnyitott taknyos zsebkendo, nekem nyomodas villamoson … hu, abbahagyom … kiveve a gyerekeim, toluk aztan minden johet. Elnezest.

  22. Tegnap óta erősen gondolkodom, de rájöttem hogy rigolyátlan lettem. Egy van, hogy éjszaka legyen közel hozzám egy pohár víz, amit reggel poshadtan megihatok. (Nem kútról hozzuk a vizet amúgy.)

  23. Levest csak könnyű kanállal eszünk. A nehéz (normál súlyú) kanál rontja az étel élvezeti értékét, hosszútávon depresszióhoz vezet.

    A plüssállatokat nem zsúfoljuk össze egy kupacba, mert nem kapnak levegőt és megfulladnak.

    Utcai ruhában nem ülünk le otthon sehová. Ha ez mégis megtörténik, a lakást ellepik a kintről behozott kórokozók és mind meghalunk. Ebből következik, hogy van külön utcai és otthoni ruházat, átfedés nincs (kivéve bugyi).

  24. Egy (azaz 1) rigolyám van, majdnem elfelejtettem. Az autó színével összeillő, hippimintás textilt teszek az ülésre – ha nem az én autóm, akkor is. És színben hozzáillő körömlakk a lábon!

  25. Jaaaj, hangosan röhögök a buszon, köszönöm! :DDDD saját: Aludni csak úgy lehet, hogy a paplant visszahajtom a lábfejem alá, különben kilóg és az ágy alatt lévő mumus megfogja. A labujjaimhoz senki nem érhet hozzá. Horror könyvet ha leteszek, azt csakis borítóval lefelé lehet, mert ugye rémisztő a konyv.

írd ide, amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s