a blogger megint válaszol

1. Te hogy vagy a focival?

Sok tényező van itt. Ízig-vérig focista családban nőttem fel, három bátyám közül kettő aktív (játék is) focifejű, és van egy sokszoros (33) válogatott apai nagyapám. Egész kamaszkoromban fociközelben voltam, jártunk meccsre is, én is játszottam egy női csapatban fél évet, de így sem kötött le igazán, vagy csak sok volt. Gyerekkoromban virtuóz dolgokat csináltam (akrobatika), de senkit nem érdekelt, ezért egy kicsit meg is utáltam a focit, mert az meg szent volt.

Ezen kívül nincs tévém, és nincs ingerem neten tévézni, ilyen multimédiás micsodákban a macbookomat leszámítva teljesen hatvanas évek vagyok. Meg befelé figyelek, minden nap elmolyolok a saját ügyeimmel, aztán már vége is az EB-nek.

De tegnap néztük a belga meccset, kivonultunk a gyerekekkel, és vicces, erős közösségi élmény volt.

És kivagyok azoktól, akik most a focin finnyognak a facebookon, kikövetni volna kedvem őket. Mert ők különállnak és értelmiségiek. Mert fújfidesz. Mert mi értelme, általában a versenysportnak, és ők sose szerették. Mert felébredt a barátnőjük csecsemője a körúton a gól miatt (!). Mert majd a Pride-on is legyenek toleránsak az emberek. Mert összekeverik a szurkolókat a futballhuligánokkal. Sírnivaló, kekeckedő, kontextust nem értő, szarrágó, önfitogtató, ünneprontó megnyilvánulások. Hogy lehet, hogy nem érzik, hogy most mások a szabályok, ennek az örömét? Hát mikor ölelgették egymást az utcán ismeretlen emberek? Mikor nem volt ciki nemzetiszínben megjelenni? Mikor volt ekkora egy akarat, világnézettől függetlenül, identitás-alapon? Mikor volt a buszok elején meg az autópályán kiírva, hogy Hajrá, magyarok!? Mikor tudott utoljára grandiózus közös rítus lenni bármi országszinten? Én ettől elsírom magam, érzelmekkel telít az őrület, a jelképek, a tömeg, a szurkolás. Szórakoztat és meghat még a plebejus jellege is.

Szurkolok. Nem kell attól még karlengetni, belgagyűlölni, Viktort éltetni vagy kukát borogatni.

2. Mit gondolsz a vegetáriánusokról és vegánokról?

Nagyon kerültem, hogy ebből elvi vita legyen, lehessen, soha nem mentem bele ilyenekbe, mert

  1. nem tudok a témáról eleget, nem vagyok szakember, a saját testemet és a saját táplálkozási módomat ismerem, és ezek nem dogmák, nem hitkérdés,
  2. a vegaság/vegánság leggyakoribb alternatív táplálkozási mód, sok tájékozott, értéktelített ismerősöm is vega/vegán, és senkit nem akarok megbántani, elhiszem, hogy ez az útjuk, és megvannak a szempontjaik,
  3. anyám is vega, ebben nőttem fel (húsevőként),
  4. semmiféle indulatom nincs velük, nem akarok semmit népszerűsíteni, senkit meggyőzni — amíg nem kezdenek egyigazság birtokában, szar (rég cáfolt) érvekkel nekem bizonykodni.

De ha rákérdezel, vagy ha elkezdik a vitát, akkor:

Nekem alkatilag nem való, simán elvagyok gabona, édesség és édes gyümölcsök nélkül, de el nem tudom képzelni az életemet tojás és hús, hal nélkül, szóval nem nagyon értem őket, de igyekszem megérteni (szétnézés, tudomásulvétel).

A vitatkozók érveit támadónak és dogmatikusnak tartom (mindenképpen igazolni kell őket). Egyszer egy feministaellenes helyről jött több vega a facebookra, és egységesen belém kötöttek, pedig nem fő téma volt a ketogén.

Aki vegán, az növényi eredetű ételeket eszik, amelyek szénhidráttúlsúlyosak, a hiedelemmel szemben a hüvelyesekben is főleg szénhidrát van. Szerintem a szervezet jobban elvan zsíron és fehérjén, ez a két makró az, ami kincset ér. Még a közepes szénhidrátbevitel is teher, van, hogy függőséget is okoz.

Aki vegá(n)t én ismerek, beleértve a waldorfosokat is, az nem elsősorban zöldséget eszik, hanem gabonaalapú az étrendjük, amiből könnyű átcsúszni a pudingvegetáriánus, édességevő állapotba. A gabona (mint olyan) szerintem nem okés. A szénhidráttúlsúly nem okés, a keményítő nem okés, a glutén rombol. Én úgy látom, sok köztük a kövér és az izomtalanul sovány, és hasra híznak.

Az igazán kiegyensúlyozott makróbevitel vegaként, pláne vegánként bonyolult: ritka vagy egzotikus alapanyagokat, nagy figyelmet, hozzáértést, változatosságot, különleges konyhatechnikát igényel, ha nem akar valaki szénhidráttúlsúlyúan táplálkozni. A rendszerből való kilépés, az alternatív étrend mindig nehéz, de például a ketogénnek vagy a paleónak van egyszerű, helyi alapanyagokon nyugvó, sok zöldséget használó, olcsó, élhető verziója (úgy, hogy közben nincs kompromisszum a tápanyagokkal, nincs se makróhiány, se vitamin-, nyomelemhiány).

Az olyan intenzitású sport, amelyikben én ekkora örömömet lelem, vegaként, pláne vegánként gyakorlatilag lehetetlen. Glükózalapon ez nem menne, jelentős állati fehérje nélkül pedig nem marad meg az izom. Nekem úgy tűnik, mindig az egy-két kivételre (a vegán élsportolókra) hivatkoznak, de ők extrém tudatosak, és kiegészítőkkel nyomják.

Én azért követek egy fajta táplálkozási módot, mert expert szinten szeretnék a testemben lenni, szépen akarok öregedni úgy, hogy közben jóleső az étel és nem iktattam ki magam a társadalomból, nem kell állandóan ütköznöm. Ha megvalósítható mindez egyszerűen, nem túl drágán, annak külön örülök, de a fő szempont az előző mondatban van. És mindez nem vakhit, nem csak közérzeten alapul: azért nézetek vérképet, testösszetételt, vércukrot, vérnyomást, és figyelem a testi történéseket, hogy tényleg tudjam, hogy nem lesz bajom abból, amit csinálok. Ezért viselem rosszul, amikor kioktatnak olyanok, akik nem is tudják, mit csinálok, miket eszem, ők nem nézetnek vérképet, nem tudják a testük összetételét, és főleg akkor, ha nem a vegaságot védik (ellenem nem kell), hanem a ketogénbe kötnek bele. Nem tudom, hány tudatos vega, vegán (vagy “vegyesen táplálkozó”) van, és mit mutatnának az ő vérképeik, testösszetétel-méréseik.

Az emberek emésztése, érzékenységei, anyagcserealkata nem egyforma, ez is biztos. Én nem tudom, kinek mi a jó, nem akarok tanácsot adni, ez nem feladatom és nem is szakmám, de attól még van véleményem és preferenciám. Azt hiszem, a tudatosság mindig jobb, mint az automatizmus, mert az automatizmus úgy működik, hogy a rendszer, a kontextus rávesz minket a túlfogyasztásra, gyenge minőségre, adalékanyagokra, silány kínálatra, függőségekre, és onnantól azt magyarázzuk, hogy miért nincs vele semmi baj, noha láthatjuk ezek nyomait a testünkön.

3. Ma mit ettél?

Pár napja alig főzök, csak a gyerekeknek, de ők mást esznek. Én ezt-azt magamhoz veszek, állva, sűrű dolgokat. Ma is ez volt, kávé tejszínnel, egy kanál Rawtella (fekete csoki és őrölt mogyoró natúr keveréke a TPW-től) (egyébként nem selymes és nem annyira finom), meg kókuszkrém, kávé, tejszín, egy falat sajt. Reggel ettem egy zöld banánt, mert abban van rezisztens keményítő, és mert a szénhidrátját még ma kifutom. Meg a szokásos aminosav és multivitamin, ízületvédő és Evelle kapszula.

Tegnap főztem erdei gombákból, meg egy kis csiperkéből egy nagy adag levest, összezúztam, bele sült csirke zsírja, dióolaj, tejszín, törött bors, petrezselyem, és nagyon finom volt. Ma ezt ebédeltem, a tetején reszelt füstölt sajttal, két szelet sonkával, ebből egy jó nagy adagot, desszertnek meg egy darab Protein Truffle-t, ami ilyen édesszájúaknak való gyúrós desszert, magas fehérjetartalommal, most epres sajttorta ízben. Most vizet iszom. Sok vizet iszom, és mezeizsurló-teát, ami vízhajtó hatású, mert a melegben romlik a keringésem, ödémásodik a bokám, és úgy tűnik, nem a túlsúly okozza.

Este egy kis pirított bacon, paradió, zöldségek (karalábé, uborka), majonéz, főzés közben.

De a hétvégén barátainknál volt az igazi ketogén gasztrokaland, és az volt a gyönyörű benne, hogy csak úgy rögtönzött a szakács. Vettek egy Hosszúkás Zöldségeket Spirálba Vágó Szerkezetet, és a férj nekiállt spagettivé formázni egy uborkát (cukkinit?) és egy jégcsapretket a tésztaillúzió érdekében, megrottyantotta a titániumserpenyőben, és ahhoz volt egy gombás-szalonnás-kaliforniai paprikás ragu, sok borssal, meg egy kis mediumra sütött vesepecsenye. Én azt hittem, ottmaradok a gyönyörűségtől. Amúgy nekem nem annyira hiányzik a tészta.

4. Miért engedsz meg magadnak ilyen hangot a kommentelőkkel?

Most azokról az olvasókról beszélsz, akik belém kötnek. Szerintem bármilyen tartalom esetén nagy különbség van a helyzettől függően: én megyek oda valakihez vele, a vakvilágba elmondom (a saját helyemen, önkifejezésként), vagy másnak a soraira reagálok úgy. Én nem mondanék ilyeneket, ha nem vakarnák mindig felszínre, hogy megdöbbent az emberi lihegésnek, értetlenségnek, kicsinyességnek, korlátoltságnak ez a foka. Nagyon komolyan gondolom, hogy vállalja a felelősséget az, aki a másiktól akart valamit, aki odament. És nincs meglepetés, engem már lehet ismerni, szabály is van, és elég következetes vagyok. Nem értem, ki ez a sok unatkozó ember, miért akarnak mindig valamit.

Persze el lehet vitatkozni azon, hogy mi belekötés, de a célszemély értelmezése a döntő. Igencsak kiismertem ezeket az álságos mintázatokat, amikor olyan, mintha ő is csak a véleményét mondaná, de nem. Mindig hamar lesznek agresszívak, hoznak oda minősítgetést, irreleváns témát, lovagolnak hülyeségeken, domborítják a saját egót.

Ők ezeket a reakcióimat teszik szóvá, mintha én mindenkivel ezt csinálnám. És nem csak a hangnem miatt szólnak vissza (nem nagyon kerülgetem a dolgokat), hanem mert eleve olyan szívvel érkeztek. Elfogadó figyelem, megértő intellektuális szándék helyett jól megmondani, rendezkedni és minősíteni jöttek, talán énhiányuk van, és az én erős énemen felbuzdulva szeretnék ők is megélni az élményt, és idezúzni a magukét. Átélni, hogy fontos a szavuk, számít. Ez pedig arrogáns, hogy ilyen demokratikusan képzelik: nekem azért ekkora az öntudatom, a szavaim ereje, mert én írónak születtem, és nagyon sokat műveltem magam nyelvileg, agyilag, életemben, élményekkel. Emellett négy éve blogolok, és úgy tűnik, az emberekre hat, ahogy írok. Ők meg így első kommentben vádaskodni kezdenek, mellém lépnének, hogy akkor ők is jól megmondják, az ő véleményük is olyan fontos, és nehogy azt higgyem. Fogom a fejemet mindig, ez baromi fölényesen hangzik, de: ki a bánat vagy, és miért gondolod, hogy érdekel a mondandód, ez az erősködésed? Tényleg vitának hiszed? És egyszerűen nem akarok a közelembe ilyen embereket, szerencsére nem is kell, ez nem az üdvhadsereg. Nem tudják szó nélkül hagyni, amit írok, hanem muszáj valamit odavágni, és persze nekik semmilyen ellenséges indulatuk nincs, és teljesen rendben vannak magukkal is, csak úgy elmondták a véleményüket.

Akik nem törődnek az írásaimmal, vagy csak más a véleményük, azok engem nem zavarnak. A mellém lépők, visszavágók zavarnak, azok, akik bizonygatják, hogy ők is blogolnak/sportolnak/adnak ki könyvet ám. Csak valamiért mégis az én dolgaimat firtatják, nekem magyaráznak kioktatólag.

Ami nekem nem okés, az nem lesz a blogon. Gondolj erről bármit, én erről másokkal nem egyeztetek, és nem félek attól, hogy milyennek tartanak, mert amikor lenyeltem ezeket, sokal szarabbul éreztem magam. Én is le szeretném írni a blogon a véleményemet, és ez nem agresszió. Pont én ne…? Tévedés az, hogy én ki vagyok szolgáltatva az olvasónak, ez az ő kis bosszúfantáziájuk, hogy majd jól visszavágnak, helyzetbe hoznak, megfosztanak önmaguktól, de nekem ilyen olvasókra nincs szükségem. Az a normális, a nem-erőszakos, hogy ha nem tetszik neki a tartalom vagy a hangnem, akkor nem itt kínlódik és rontja a légkört, hanem keres más olvasnivalót.

Néha betör az örkényistváni orbánbélánés nívó, aki hízeleg, nézeget, kapcsolódna, majd kitör belőle a nagyítóval is nehezen értelmezhető, kicsinyes irigység.

Egyébként az áskálódás, firtatás, undorító ideológiák ideerőltetése és viszonyítgatás kilencven százalékát figyelmen kívül hagyom, vannak — mentális és technikai — technikái annak, hogy el se olvassam, amit nem akarok.

azt a szolid 2444-es számot ajánlom figyelmetekbe, ott, valamint a spamek között és a lomtárban landolnak azok, akik feszülni járnak ide

azt a szolid 2444-es számot ajánlom figyelmetekbe, ott, valamint a spamek között és a lomtárban landolnak azok, akik feszülni járnak ide

Amikor dafke rosszindulattal, bizonygatással, ártani akarással, alterofóbiával, fontoskodással találkozom, amikor ezeket az arcomba nyomják, és állítják, hogy nekem el kéne viselnem a “más véleményt”, akkor amúgy tanárilag rá szeretnék mutatni, miért manipulatív és erőszakos a viselkedésük, másrészt én sem vagyok faszent, és, hogy őszinte legyek, olyan nagyon nem bánom, ha egy kicsit szarul érzi magát a kötekedő. Így szokott lenni, amit jól mutat a következő komment, ami mindig a hattyú halála, és mindig szerepel benne az is, hogy én felhúztam magam (pedig nem érzek ilyeneket, csak egyértelmű akarok lenni, és úgy tűnik, őrá hatnak a szavaim erősen). Amúgy nem igényel nagy figyelmet, energiát az ilyen válasz, az írás egyértelmű énvédelemre, meg nem felelésre, lényeglátásra tanított.

5. Minden nap edzel?

Nem, dehogy, az nagyon sok idő volna (nekem nem megy az ötven perces hatékony edzés, én mindig még többet akarok, otragadok, és van még a társadalmi élet is). És van nap, hogy másféle mozgás sincs, csak bringa és gyaloglás, kutyasétáltatás. De ha van, akkor nagyon van, hosszabb edzések, 10+ futás. Izolált (egy-egy izmot fejlesztő, gyúrós) Edzés egyszer van egy héten (újabban a fiammal, aki tök motivált), azt pihenjük ki hat napig. Újabban a gyerekek boldog ugrabugrálása közepette van a street workout (és lesz csütörtök délelőtt is — írj, ha jönnél!). Néha szoktam pár perces nyújtásokat, súlyzózást, ugrókötelezést csinálni itthon. Az a célom, hogy kiegyensúlyozottan fejlődjek, legyen erő, hajlékonyság, koordináció, élvezet, zsírégetés, fájdalomküszöbig menés, durva súly, szép mozdulat, látványelem.

(Azért írom naggyal, mert az edzőm itteni neve az, hogy Ed.)

27097197994_115e12e756_o

huszonnégy kiló. ha nincs ott, ekkora kettlebellel csinálom. de ő élvezi.

13423712_1173405042678434_8485179455467237760_n

először megéreztem a stabilitást súly nélkül

6. Lesz új könyv?

Lesz, olyan írásokkal, amelyek nem jelentek meg még sehol. De nem mostanában.

20 thoughts on “a blogger megint válaszol

    • Természetesen. A blogon minden tudatos. Szerintem is szép. Viszont aki nyomasztani próbál, nem intelligensen kezeli, piszkál vele, mindent csak szexkontextusban néz, azt én lenézem eléggé. Nem baj?

        • 😀 Nem aggódom értünk, csak zavar. Értelmes ember nem hiheti el, hogy a normális férfiak ennyire ösztönlények. Mégis, olyan ez, mint a szőke nős viccek: akkor is zavaróak, ha normális ember tudja, hogy sem a női nem, sem a szőke haj nem tesz hülyévé.

          • Pedig igaza van, tényleg szépek. 😀 Mondjuk azt kevésbé értem, minek lementeni, de ezzel még nem bánt senkit és ettől még nincs senki piszkálva, lenézve meg miegyéb.

            • Aki azt írta, lementi, görény, piszkálódó troll.
              Nemhogy úriember, de homo sapiens sem hozza a nő tudomására, hogy lementette a képét. Ez így névtelenül nem tud bók lenni.
              De felőlem arra veri, amire akarja.

            • És arról, amit a fejlécben látsz, mit gondolsz?

              Én már nem hiszem, hogy ezek a kivételek és visszaélések. A kereszténységnek nevezett, félrement gyalázat annyira lefojtja az életörömet, szexualitást, olyan tagadásba kényszerít, hogy szerintem inherens része a képmutatás, gázos szexualitás, csúf kis sunnyogások, erőszakoskodások, szőnyeg alá söpört késztetések.

              Én vállalom, hogy ez nem keresztény, de nem azért, hogy “vétkezhessek”, hanem mert az a morál romboló, ha komolyan veszem. Ha nem, akkor meg hazug.

  1. Kedves férftársaim, csodálkozom rajtatok. Azok kimondottan elnyűtt, rossz minőségű mellek voltak, ahhoz mindenképp, hogy mutogassa. A feleségem barátnői vihogva küldözgették egymásnak a képeket. Egyedül Kata dicsérte, mert megsajnálta. A nő szánalomra méltón beteg, és magára van hagyva. Ha valaki kedveli, az inkább fogja kézen, és vigye el egy szakemberhez.

    • “a nő” :DDDD
      De és az nagyon fáj bárkinek, ha én jól vagyok a mellemmel, és megkönnyebbültem, hogy ilyen zsírtalanodás mellett “csak” ennyire lett csoffadt?

      Az nézegeti, aki (nézegetni- vagy röhögnivalót keresve) idekattint. Az ízlések pedig nem egyformák.

      Kinek fáj az én örömem, nyugis jó közérzetem vagy bármilyen teljesítményem ennyire?

      A küldözgetéshez gratulálok. Ezt már ötféle formában próbáltad az üzeneteim közé erőszakolni, de engem nem érint a dolog.

    • Egyébként negyven vagyok, és hármat szültem és szoptattam, de ezt tudod. Szerintem állat jó állapotúak, kiesik alóluk a rotringhegy is. No de az ízlések nem egyformák, és itt nem arról van szó, hogy neked mi tetszik. Ha irritál a blog, ha ekkora ördögi hatalmat képzelsz bele, és ha a pszichopatológiád ennyire a boszorkányüldözés sémájára emlékeztet, persze, hogy semmimet nem fogod szépnek látni, semmilyen sikeremet nem látod reálisan.
      Én azért elvagyok velük, nem baj?
      És nem mutogatom. Te nézed, mert látni akarod, mert pletykás törpe lélek vagy, máson lógsz.
      S ha megmutatom a mellem vagy a lábam vagy akármim, nem azért teszem, amit te a csökött agyaddal képzelsz.
      Annyira gyenge, ahogy ezt a nyomasztást tolod, annyira pancser, kisstílű, szánalmas.
      Hogy lehet, hogy a mellemen, testemen vagy ennyire beakadva?
      Hogy gondolod, hogy el tudod rontani, amire annyian mondják, hogy szép?

      • Vannak, akik ötven évesen is sokkal jobb formában vannak, szóval mindegy 🙂
        Három gyerek, mind különböző fasziktól.
        Apropó régen volt kép a tangás seggedről is, az pl hova lett?
        “amire annyian mondják, hogy szép?” – gondolom azok, akik belég vágták a kékerest. Valami szépet mondani kell, hogy nyíljanak a lábak, ha már jobb nem jut 😀

        • Biztos vannak. De én ezt nem gondoltam soha versenynek, én a saját fejlődésemről beszélek, a saját hármat szült testemből épültem ilyenné (meg hidegtűrővé, meg kézen átfordulóvá meg határokig elmenővé meg félmaratonfutóvá). Csupa izom és ív vagyok, és csupa izom és ív akartam lenni, ez tetszik, ezért örülök. Ilyen testben vagyok, ebben lettem jó, sima bölcsész és háromgyerekes anya létemre, úgy, hogy eleinte nem is ez volt a célom, csak jól ment, és elsodort. Mint a blog.
          Ezt érted?
          Nem tudom, melyik képre gondolsz, volt ez:

          meg ez:

          — de ezek 2012-esek, most nagyon más. És egyiken sincs tanga.
          Remélem, segítettem.

          Két apa, egyik se faszi. Nem értem, ezt, hogy három, te komolyan vádnak gondolod?

        • Tudom, hogy ezzel (“nem is szép, csak mondja, hogy lekúrhasson”) az a cél, hogy engem megalázz. De ez fontos téma. Te tévedésben vagy, ha az én szexuális életemet, vagy általában a nőkét úgy képzeled, hogy hízelgőeket mondanak nekik, hazugul, amit ők bevesznek, és akkor szétteszik a lábukat, mert amúgy nem tennék. Ti, akik így képzelitek, mocsokban, talmiságban, erőszakban rekedtetek, ahol a nők csak arra jók, titeket nem kívánnak, és hazudozni kell. Nem ismeritek a kölcsönös, egyértelmű, sodró vágy világát és minőségét. Miért akarná a férfi azt a nőt, miért hízelegne neki, ha nem is tetszik? Abszolút nem szorul ilyesmire, a ti fogalmaitokkal élve: alfa. Nem mindenki él nyomorban.

          Eleve miért kell másvalaki szexuális életéről állításokat tenni névtelen kommentben? Én sem arra írtam, hogy bókokat kapok, se mellre, se másra, nem is a partner mondta ezt, és nem is kell mondani semmit, érzi az ember a kattanást. Nekem meg különösen nem kell a duma, mert azzal fekszem le, akit nagyon kívánok. A kedvetlen, téged nem kívánó, csak az előnyöket kereső nőnek kell a duma, a puhítás, a pua. És még olyan is van, hogy az embernek valóságos ajándék az a férfi, nem hitte volna, hogy összejön a dolog, szóval ennyi erővel pont én mondhatnék neki hízelgőeket. Ilyen a vágy, az igazi, amely nem a kinézetből fakad, nem is a puhításon, hanem a megsejtésén annak, hogy a másikkal nagyon jó lesz. Nem úgy van az, hogy a férfi maga alá gyűri, használja a nőt nagy röhögve, akit közben lenéz, ez csak a ti világotokban van. A miénkben a nőnek is van szexualitása, mi is megtisztelve érezzük magunkat (akivel nem, azzal én szóba se…), és az egész együttlét kedves, emberi, mélyen felkavaró, szépséges. Ezen a blogon sokat olvashatsz erről, és nekem nagyon fontos, hogy erről a fajta szexualitásról (testélményről, szabadságfokról, edzésről) is legyen szó, a sok talmiság és mocsok kontrasztjául.

      • De most a keresztények a maguk patetikus szóhasználatával, szent küldetésével, ideológiai éleslátásával tényleg ilyen szavakat használnak, hogy cemende, csöcs, bevágja a kékerest és egy patron?
        És tényleg névtelenül és sunyi gyűlölettel zaklatnak egy nőt?

        Hogy lesz így keresztény Európa és soft patriarchátus?
        Én ilyen nívójú emberekkel életemben nem találkoztam, és itt lenni olyan jó.

  2. Azt még meg lehet kérdezni (költőileg), hogy ide miért jöttök mindig?
    Néhány ember, ugyanazokkal az érvekkel IP-kkel, gyűlölettel, évek óta.
    Én értem, hogy nem értetek egyet, károsnak tartjátok, és az üldözésem szent ügy, és rólam írogattok és mocskolódtok, de itt mi a cél?
    Miért kell húszasával ontani a kommenteket, mit reméltek ettől?

  3. Gyanítom, többeknek fogalma sincs, mi történt itt.
    A kérdések között eredetileg szerepelt, hogy mi lesz a mellünkkel, ha lefogyunk. A két fotó azért érdekes, mert mindkét mell az enyém, a 2008-as D-E-s is, és a mostani B-s is, emlékezhettek, hogy ezen a témán komolyan paráztam, és most én is csodálkozom, hogy ilyen átalakulásra képes a test, nem sínyli meg okvetlenül a zsírvesztést, ha alá (fölé) van bélelve izommal. Ez azt jelenti, hogy én nagyjából elégedett vagyok az oly fontos mellemmel — szerintem ez szívem joga, és nem ártok vele senkinek. Viszont nem gondolom, és nem is várom el, hogy mindenkinek tessék.
    Az olvasóim (azok, akiknek a véleménye érdekel) képesek a disztingválásra, az értelme szerint kezelik az efféléket. Négy év után ezt elérte a blog.
    Ezt a témát végül kiszedtem, és egy önálló (készülő) posztba helyeztem át, ugyanakkor a képek feltöltésekor képződik egy link, és éber barátaink azonnal lecsaptak rá. Ők folyton itt vannak.
    Azt hiszik, ez gyengeség, baleset, esély a támadásra.
    Minek ez, kérdezte másvalaki is. Én mindent vállalok, amit én teszek ki a blogomra, az én kontextusomban. Azért teszem ki, mert általa el szeretnék mondani valamit, és az elmondás szándéka erősebb, mint a társadalmi helyeslés iránti igényem, vagy a visszaéléstől való félelmem. Nekem a blogom az életem, a foglalkozásom, az identitásom, az önmegmutatás pedig munkaeszköz. Hízelgő, ha tetszik a fotó, ha teljesítménynek látod a formámat, de ez nem célom.
    Ami cél, azon én naponta és komolyan dolgozom, sok öröm és felismerés van benne, és időnként megmutatok belőle egy-egy momentumot. Semmiféle terelgetést, jó tanácsot nem fogadok el senkitől, aki nálam rosszabb testi (vagy lelki) állapotban van.
    Szerintem nyugodtan meg lehet mutatni bármilyen testet, az értelmezés pedig a befogadó szabadsága és nívója. Én egykori olvasó-barátaim erkölcscsőszködését sem értem, a blogon 2012 nyara óta vannak fent igen explicit képek és vallomások, ők a Hajnalkám által ironikusan tolt seggkultuszban részt vettek (amikor még nem izomból volt a gluteus).
    Se terhes, sem semmilyen nők testét, képeit megszégyeníteni nem elfogadható, és nem lesz igazolható semmivel. Viszont engem nem is sért. Ez a lúzerek és gyűlölködők tempója.
    A kommenttermés rendkívül tasty volt, a sok álszenteskedő, kereszténységre és pornóra egyszerre hivatkozó, nyomasztani kívánó, megalázó, testszégyenítő mondat között leíratott, hogy az SZDSZ-es férjem által közpénzből sikkasztott milliárdokból (!) veszem én a proteint.
    A csávót (kivel kavarok) meg nem érdemes találgatni, de nagyon vicces megfejtések érkeztek.
    Tanulságos volt még a “hízelgünk a nőnek, hogy a lába közé jussunk, ha jobb nem jut” szex-önjellemzés is — gratulálok, meg is érdemlitek.

  4. Hú, te (a sokneves áskálódó, megint), most egy kicsit… azért már, na. Minden okés? Ijesztő.

    A gyakorlat elejét-végét jelzem az integetéssel a videó készítőjének. Érted? Örülök, hogy megnézted. Hogy tetszik? Te csinálsz ilyeneket az irigylendő életedben? Ismersz bárkit, aki ilyeneket tud? És képzeld, 76 kiló vagyok, és tök kötött az izomzatom, úgy csinálom ezeket.

    Vannak barátaim, különbözőképpen vannak a sportolásommal, önmegmutatásommal, videóimmal, de van egy közös tulajdonságuk: elhiszik nekem, hogy tudok kompetens döntést hozni, és hogy a saját utamat járom, azt, ami jó nekem. Nem kell engem megóvni, megmenteni, figyelmeztetni.

    Félreértésben vagy, ha azt hiszed, hogy engem a tetszéssel lehet zsarolni, terelgetni, nyomni. Hogy majd meggyőzöl, hogy ez az egész ciki, én elmebeteg vagyok, nevetséges, és akkor egy nap a homlokomra csapok, és abbahagyom. Nekem tök fontos, hogy ezt megértsd. Nem akarod megérteni úgyse, mert gyűlölködni akarsz, izzani, de én nem tehetek mást, mint hogy ezt leírom neked, a lehető legérthetőbben. Fura vagy, felszínes, BESTes témákra harapsz, engem is oda húznál, de én ennél sokkal gazdagabb vagyok. Én nem vagyok kívülről vezérelt, és nem parádézom. Rendszerkritikus, ellenzéki, provokatív alkat vagyok negyven éve, én csak önmagam akarok lenni, önkifejezni, nem várok a világtól semmi különös jót. Öt barát-olvasóra számítottam négy éve, aztán tessék.

    Nekem oké, ha neked nem tetszik az integetés, a stílusom, a testem, vagy akármi, és nem is befolyásol semmiben. Az is oké, ha a téma, kép, szöveg egészen csomó embernek nem tetszik, vagy megbotránkoztatja őket, vagy utálnak érte. Elég független és stabil vagyok ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy utálnak. Vagyis, nem smúzolok, nem megfelelésre játszom, a saját életemet élem, és vállalom a felelősségét. Én így is látom őket embernek, nem neheztelek, nincs dolgom velük, általában szarabbul vannak mentálisan, testileg, karrierileg, mint én, ezért sem.

    Én nem sírok népszerűségért, olvasókért, barátságokért. Az eleinte dörgölődző, majd gyűlölködő szarkeverésbe, kioktatós-rajtakapós közösségi görénykedésbe forduló olvasókat pedig mélységesen megvetem. Nekem ők nem veszteség, mert stabil, ideszokott, gazdag lelkű olvasóim vannak, elegen, újak is (nem, nem “teszkópénztárosok”, hanem egészen cizellált értelmiségiek).

    Én azért nem csak élek, mint a “normális” emberek (munka, család, barátok), mert blogger vagyok, vagyis megmutatom magam.

    Tudom, az tetszene, ha abbahagynám, és visszamennék negyedennyi pénzért főnöktől rettegő, kollégákon bosszankodó, dugóban stresszelő alkalmazottnak egy szakmába, amihez nem értek, de én pont ezt nem akartam, a gyerekeimmel is kibaszás lenne.

    Önkifejező, önmegmutató, és sűrűn frissülő blogom van. Mindenféléről írok, nem csak azokról a témákról, amelyekre te pletykaéhesen ráharapsz (test, szex, pénz, edzés, siker). Olvasd a többit, a kultúrát, helyesírást, lelkizést, hátha megváltozik a véleményed. Ez a munkám és az identitásom. Ezáltal kerültél te is kapcsolatba velem, így tudsz figyelgetni, mert neked ez esik jól. Megmutatom a világomat, annak, akit érdekel. Nyilvános, de nem kötelező nézni vagy felbaszni magad rajta.

    A blogon nincs feszkó, nincs cirkusz, ez tévedés, tőled meg sunyin aljas vád. Hogy ki miért jár ide, milyen arányban kukkolni, győlölködni vagy jó szövegért, vagy a sportért, azt se te nem tudod, se más, én sem, pedig én sok visszajelzést kapok. A régi békétlenek eltűntek. Az antifeministák írogatnak, néha felhasználom a soraikat és a mentalitásukat, de ők gyakorlatilag nem láthatóak. TE feszülsz és te kevered a szart egyedül, te vádaskodsz, kombinálsz, elemzed lábam-edzőm-szerelmem-fogyásom-mellem-motivációm-gyerekkorom évek óta, sok néven. Neked igényed ez, te imádod a cirkuszt, ezért gerjeszted is, magadat ördögien ravasznak hiszed. Átlátszó.

    Illetve félévente felbukkan egy típus, a sárbogárdijolán műfajú, mellém lépni akaró, velem birokra kelő békétlen, hogy hátha ő is (lorax, cassandra, vidéki kislány). Először hízeleg, aztán kioktat, végül harap. Vagy egy-egy aspergergyanús kötözködő. Semmi nincs, provokálgatnak, lepattannak. Hússzor annyi kedves levél, megkeresés van, igazán el vagyok kényeztetve, de szerintem látod te a kommentekből, a facebookról, a fotókból, hogy milyen az életem, csak nem bírod elviselni.

    Nincs gondom az olvasottságommal, a kommentelőimmel, a könyvemmel. Poszt nélküli napokon is 70 százaléknyi kattintás jön be. Tartalmas kommentek vannak, amióta nincs az egzaltált és pletykás, bennfenteskedő bulizás, meg önmegvalósítás a blogomon. Brand lett a csakazolvassa, több trend elindítója, minden saját kútfő. Ötödik éve megy, tele vagyok témával, írásvággyal, élménnyel. A könyvbe egy piaci alapú, senkim-senkije kiadó beletett több milliót, egy kis kiadó mégpedig, amelyik a veszteségét kevésbé tudja kiegyenlíteni más könyvek nyereségéből. Jelenleg ez és az általam fordított regény a két vezető termékük. Első könyvesként szokatlanul magas (háromszoros) példányszám, és olyan szövegek kiadása, amelyek amúgy ingyen is olvashatók évek óta. Nem nagyon promóztuk, sehol nem volt reklám, egyszerűen be van járatva a neve, megvártam, amíg már ott tartok, nem mentem bele bérkiadásba. Szeretek és tudok írni, ráérzek a témákra, illetve nem majmolok senkit, nem is “inspirálódom”. Ez a titok. És emellett a sokoldalúságomra, magam többoldalú fejlesztésére a nem könnyű életemben, a lelkesedésemre, el nem kopottságomra külön büszke vagyok. Nem fogsz összeugrasztani a szemüveges lánnyal se.

    Nem tudsz te erről semmit. Csak okoskodsz, hatalmat akarsz, és nem bírod elviselni a valóságot. A saját suta, hatásvadász modataidat, a közepességedet, a szégyellt kukkolós, máson lógós természetedet.

    Emellett természetesen élek is, nem csak az van, amit a blogon látsz. Az a magánéletem. Nem vagyok köztulajdon, nem kell elszámolnom, nem kell az olvasónak mindenről tudni. Ne blöffölj, ne találgass, ne tulajdoníts, ha valamit nem tudsz.

    Ha a hasam, testem érdekel, itt sok képet találsz: https://csakazolvassa.hu/fototar/ Mindig frissül.
    Csak összeáll már valami ennyiből.

    A mellbimbó ráncos. Mert izmok vannak benne, amelyek izgalom vagy hideg hatására összehúzzák a bimbóudvart, és kiemelik a mellbimbót, de pont az én képeimen nem volt a mellem ilyen állapotban.

    A mellem nem egy sima mell, hanem végigcsinált három terhességet, szoptatást, túlsúlyt, fogyást, lezsírtalanodást, aztán benne van kilenc tonna fekve nyomás, és teljesen megváltozott. Én szeretem és szépnek látom a maga apróságában, a szexualitásom közepe. Ez nagyon fáj neked? Nem félek megmutatni, nincs semmilyen sandaság, mögöttes, pornográf jelleg ebben, önmagam vállalása van, hibákkal együtt (meg trollteszt volt, és pont bejött).

    Én nem látszatéletet élek, nem parádézok, válallom a kockázatokat, és nem gondolom, hogy csak akkor tehetnék ki magamról képet, vallomást, ha mindenem irigylendő és tökéletes. A családi állapotom sem irigylendő, a napi terheim, a múltam sem. Ez van.

    Csávómat hiába nézegeted, edzőmmel hiába kotnyeleskedsz, nem fogod megtudni, amit én nem akarok. Kíváncsinak tűnsz, nincs neked saját életed?

    Felkínálkozás, kinek, hol? Én nem úgy tettem ki, minden más az aljadékokban történik. Szabad vagyok, engem nem lehet nyomasztani, kényszeríteni. Ha úgy nézed, persze. De téged, ha ilyeneket írsz, hogy otromba meg leffedt, pedig te is látod, amit látsz, nem lehet semmiben komolyan venni, annyira ordít a bántás, megalázás szándéka, a gyűlölet. (Tudod, volt ez hamisított hasfotó is, meg hánytatás, meg szájszag, meg csúf alkar, meg utazásvágy más pénzéből — bebuktál mindegyikkel. Senkit nem érdekel, neked mi tetszik.)

    Kösz a figyelmeztetést, hogy az internet tele van trollal, de mindenki felnőtt, eldönti, mire kattint, miket ment le, küldözget, manipulál, és lesz szíves vállalni a tettei felelősségét, ez nem ovi. Én nyugodtan szeretnék blogolni, nem bántok senkit. Soha nem is tettem, mindig mások kötöttek belém, taglaltak, lestek, ártottak, utánoztak. Nem gondolom őket nagy jellemeknek, ezt meg is írtam, ennyi a bántás.

    Te vagy a troll, ez a helyzet. Ha abbahagyod, és odafigyelsz arra, mi a kontextusa a mellem/fenekem/hidam/akármim kitételének, tán találsz benne valami értéket, szépséget. Ha nem, akkor semmi dolgod itt.

    Szerintem a bordámra gondolsz, az áll ki, úszógumim pont nincs, habár, a köldököm körül van egy fél centi vastag zsírréteg épp. Szerencsére a haskockák följebb vannak (lásd a fotótárat). Egy kicsit nézz utána, melyik szó mit jelent, meg az anatómiának, meg annak, hogy milyenek a gyúrós testek.

    Videókat azért teszek ki, mert meg kell szoknom viszontlátni magam, és a reakciókat is. Ezek vázlatok. Majd figyelj, sok minden lesz még, nagyobb pályán is.

    Nem, a testem nem otromba, te vagy tele gyűlölettel. Nem lennék meglepve, ha ez a nagy ítélkezés jelentős zsírszázalékot és roppant rossz arányokat, ügyetlenséget fedne. De nem tudom, csak fura ez a vehemenciád, és hogy mindig a testem KINÉZETÉN rugózol, mintha modell lennék, mintha tökéletesnek kéne lennem.

    Nem, valakit az akármilyen teste miatt, vagy a megmutatása miatt basztatni soha nem lesz hihető, komolyan vehető, etikus, indokolt. Magánéletben kotorászni se. Álneveskedni se. Érzékeny pontokat kárörömmel kapirgálni se. Önszántadból jössz ide, ne feledd. Nem én loholok utánad.

    Nem rugdostam meg senkit, és hiába kevered a szart, engem nem érdekel, hogy az olvasó mit csinál titokban, alakoskodik-e. Lelke rajta, engem az önkifejezésem érdekel. Azonnal leveszem, ha valaki majmol, igazodik, és az ilyen olvasóban nem bízom. Az álandóan fitogtatott, szánalmas szarkeverésed se érdekel, és kamunak tűnik. Nem találsz te ehhez embert, legfeljebb valami sértett feleséget.

    Akárhányszor elmondhatod, wishful thinking marad: nem vagyok se boldogtalan, se magányos, vannak barátaim, az edzésem nem kamu, a videóim amatőrök, de a lényeg látszik. Egészen sokan képesek rajtuk az izmot, a mozdulatot és a koordinációt nézni, vagy más értéket, inspirálódni, nem ilyen venezuelaisorozat-pletykásfodrász módra a hasat, mellet, pletykalehetőséget, leszólni, bántani.

    Nyugodjál meg.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s