kultúrnapló

Régóta tervezem ezt a rovatot, de akkoriban, amikor ezt terveztem, nem olvastam eleget, és azt szégyelltem. Korábban olyan életet éltem, amelyben az evéshez és tisztálkodáshoz hasonló rendszerességgel értek művészeti élmények. Most már újra több a kultúrélmény, mert nagyobbak és önállóbbak a gyerekeim.

2018. szeptember 20-án kezdtem írni.

Ritkán lesznek linkek (netes tartalmak): alapvetően könyv, tartalmas folyóirat vagy cikk, színház, zene szerepel a rovatban. Semmi tévé vagy fülbe dugás, se youtube, se letöltés: a színház és a zene elmenős programokat jelent, tehát csupa olyasmit, amiért én hajlandó voltam fizetni és elmenni otthonról (vagy az volt hajlandó fizetni, aki meghívott). Ez ad rangot a kultúrafogyasztásnak. Igyekszem tömör lenni. Az edzésnaplóhoz hasonlóan fogom szerkeszteni, vagyis felfelé bővítem, alul lesznek a régebbi jegyzetek, és megtalálod a rovatot fejlécben is.

Augusztus 11. Lőrinccel tegnap láttuk a Góliát című svéd filmet a Művészben, nagyon rohantunk, hogy odaérjünk. Szép, lassú film, amely nem bontja ki kellően a saját problémafelvetését, de én nagyon szeretem a skandináv miliőt. Ma pedig itthon, letöltve A tökéletes trükk című Nolan-klasszikust néztük meg, benne Teslát David Bowie játssza.

Augusztus 7. Tabán, pici mozi, francia film: Kettős életek. Nagyon sok beszélgetés, nagyon sok arc (Juliette Binoche), francia természetesség, a rút férfi is szexi, és hát a téma: könyvkiadás, blogvilág, szeretők, önkifejezés, kiégés, ambíció, élet és írás, nagyon sok ponton eltalált. Volt egy-két nagyon nagy poén, persze aki ezen visítva felröhög, az megint ki, na, mindegy. Olvasok is ezt-azt, összeírom majd, egyébként azért kong a rovat, mert rohammunkában dolgozom cikkeken, fordításokon, egy magyar könyvön, illetve kontentet is kirakok új munkám jegyében.

Augusztus 2. Lőrinccel megnéztük Joe Berlinger grandiózus filmjét Ted Bundyról. (Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány). Itt írtam róla. A jelenség (nők elleni erőszak felesztétizálása, menővé tétele, szexinek ábrázolása) igen problémás, de a filmet L. nem véletlenül nézte kedvvel harmadszor.

Július 30. A Toldiban megnéztük a Senki többet című dokmentumfilmet, döbbenet voélt. Eszétikus, szellemes, informatív, a kortárs művészetről, nagyon gazdag emberekről, aukcoiókról és alkotásról.

http://artmozi.hu/filmek/senki-tobbet-0

Július 7. A rovat az arcátültetés döbbenetével indult. Itt van egy elemző cikk.

Július 6. Antonia, monologizál, ami rettentő élvezetes, parádés körkép a monarchiáról, a királynőről, a saját gyerekkoráról, szüleiről.

Este nagy állóképességet igénylő, ám nagy élvezetet is jelentő élmény: Don Giovanni (opera) Alföldi rendezésében a MÜPA Fesztiválszínházában, ecuadori énekesekkel.

Július 1. Antonia minden órája ebbe a rovatba kívánkozik, de a legmagvasabb mondataiból írok majd posztot.

Tegnap Katával megnéztük a Sarkvidéket Mads Mikkelsennel. Három színész van benne összesen, és 98 perc alatt húsz mondat. Kata sem kedveli a túlélős, “lerágjam-e a fagyott lábamat, vagy itt dögöljek meg?” típusú filmeket, de Mads Mikkelsen nagyon erős.

Június 24. Újabb forgatási nap (éjszaka) Enyedi Ildikónál. Kávéházi jelenet.

Ma pedig ezt láttuk, és hosszan, némán mentünk a járdán utána. Csak okos, komplex embereknek való.

http://artmozi.hu/filmek/szivek-kiralynoje

Június 18. A kecskeméti Állami áruház a Városmajorban, Fábián Péter és Benkó Bence fenegyerekek rendezése. Frappáns, feszes, pontos. Tudnak énekelni a tagok. Szemenyei János kiemelkedő, karakteres, remek. Vannak megfejtendő részletek, utánaolvasok.

Előadás közben hatalmas zivatar, kicsit küszködnek a hangosítással.

“Ha az 1952-ben készült filmet ma végignézzük, nehezen hisszük el, hogy nem eleve rendszerparódiának szánták.”

https://revizoronline.com/hu/cikk/7871/kerekes-janos-barabas-tibor-darvas-szilard-gador-bela-allami-aruhaz-kecskemeti-katona-jozsef-szinhaz/

A forgatási napokon a fordítandó könyvet és az Omertát olvasom.

Június 8. Alig olvastam, láttam valamit az egész heti forgatás miatt (statiszta vagyok). G-vel a Tabánban megnéztük az új Almodóvart: Fájdalom és dicsőség. Ööö, hanyatlik a mester. Már a Júlia és A bőr… is nagyon kevés volt. Minden színes, érzelmes, szívbéli, színészóriások is vannak, de ez már nélkülözi azt a régi erőt.

Június 3. Meghalt Térey János.

Felsőfokú feminista angolcsoport, első alkalom Antoniánál, heten vagyunk, K., D., J. is a három nagyon jó barátnő közül. Teljesen megmámorosodtunk. Éjjel statisztálok a most forgó nagyprodukció harci jeleneteiben, katonaruhában rengeteget futunk, ez 40-80 méteres sprinteket jelent. Érzem.

Június 2. Julis és más babalányok fellépése, Rita néni tornás csoportjai. Hatalmas érzelmi élmény, eljöttek a barátaink. B., G., E. és J. (neki is szerepel a lánya), meg Szent Erzsébet egyik lánya is. Konferálok a nagyonzöld ruhában, és megint megpuszilt egy sárkány. Egy nevet sem rontottam el, pedig volt néhány Török-Schlander Verbőczi Dóra Hanna Zoé. Este darabtemetés: 23 év után az utolsó Elnöknők a Kamrában, Ascher ikonikus rendezése. Mindenféle mesterkedések árán jutunk be, én a lépcsőre, de végül mindenkinek sikerült. Pogány Judit, Csákányi Eszter, Szirtes Ági. 23 évig ment, mindenki itt van. Állva taps. Beírtuk bicepszgyakorlatnak.

Június 1. Kakukkfészek, Zsótér rendezése a Radnótiban. Mindt hajdan a Médeában, itt is Csomós Marié a központi férfiszerep. Zsótér is játszik. Szemkontektusra használ. Eszméletlen hanghordozása van. Ratched nővér: Kováts Adél, McMurphy: Vilmányi Benett. Felkavaró, szuggezstív, elemelt, fura, nagy hatású előadás.

Május 28. Kugler Art Gallery, Rák Kati mondrámában: Marmorstein Berta csodálatos élete.

Statisztálok, közben olvasok, net ott (filmgyár) nincs.

Május 25. Szkéné: Angyali üdvözlet a lélegzetelállító Nagypál Gáborral. Gyönyörű szöveg, erős gesztusok, vicces dalok. G. és E. a partner. Smaragdzöld a ruhám, tesztelem, mert ebben fogok konferálni idén is.

érdekes, hogy ennél élőben elevenebb és smaragdabb

Május 19. Lőrinc bemutatója a Marczibányi téren: Jó estét, nyár, jó estét, szerelem (musical). Sokan mentünk, blogról, Lőrinc osztálytársai is, mindenki, aki számít, és szuper volt!

Május 16. 13-án (a születésnapomon) nem mentünk Egy piaci napra állójegyezni, mert elmaradt betegség miatt. Már nagyon évad vége van, sok volt az eső, és nagyon sokszínházi este volt, sok volt a kínlódva hazajutás, és én fáradt vagyok.

De a Trafóban Az éjszaka csodái! (Tünet Együttes) Én ilyen mennyiségű szépséget nem is tudom, láttam-e így egyben. “Tóth Gyula és Mogyoró Pál nevű nézőink személyi igazolványuk bemutatásával ingyenesen tekinthetik meg az előadást.”

Május 12. Macskajáték az Örkényben. Pogány Judit, Csomós Mari, Molnár Piroska, Békés Itala, Jordán Tamás. Kerekes Éva. Bíró Kriszta, Vajda Milán!

Vajda Milán apja Vajda László. Az osztálya pedig 2003-ban végzett:

Május 10. Katona Sufni, Leláncolt Prométheusz Dér Zsolttal, Tarnóczi Jakab rendezésében.

Május 8. Örkény, Patika. Decemberi bemutató. G-vel sokat röhögünk, a közönség keveset, ez szar. Minden idealizmus lefoszlik: a vidéki Magyarország élesen társadalomkritikus, a zenészek ürügyén a cigány témát is erősítő, keserű, gúnnyal operáló átdolgozása Szép Ernő édesbús, eredetileg csak az eszmények elvesztéséről szóló szövegének. És mindenekelőtt nőitraumacentrikus átdolgozás. Hatalmas harsányság, párhuzamos jelenetek – Mohácsiék rendezési stílusáról, világnézetéről itt írtam:

A Mohácsi-testvérek, István és János újabban végigtarolják a hazai színházakat. Alkotásaik közös jellemzője, hogy

  • hatalmas közönségsikerek, és többnyire szakmaiak is,
  • a szöveg klasszikus, de
  • teljesen felfrissítik, szövevényes poénokkal és aktualitásokkal pakolják tele,
  • az abszurdig fokozzák, érthetetlenül pergő, fejkapkodós, bonyolult,
  • nagyon vicces,
  • a próbafolyamat nagy kavalkád, tele színészi ötlettel, százhúsz tollat használ el a rendezőasszisztens,
  • a színészek zenélnek amatőrként, nem okvetlen hangszeren, és ezen kívül zenélnek zenészek is, Kovács Mártonék.

A dramaturgiát és koreográfiát a rendezéssel egy szintre emelik (dramaturg: István, rendező: János, zene, koreográfia, hegedű: Kovács Márton).

Zeneileg nagyon erős vonal. Znamenák eszméletlen jó színész, komoly döbbenet, a Mesél a bécsi erdőben is hasonló karakter. Ebből díj lesz! Epres Attila, Vajda Milán és Zsigmond Emőke emlékezetes még.

Kritika: https://mezeinezo.blog.hu/2018/12/17/orkeny_szinhaz_miert_itt_voltal_szep_erno_patikaja_mohacsi-rendezesben_2018_dec

Lőrinc összpróbázik, monológokat tanul (vasárnap is hallhatjátok!) és ma érettségizik (előrehozottt) angolból.

3. A Cenci-ház, Szkéné, K2 társulat, másodszor, most G-vel, egyben darabtemetés. Ascher is ott volt. Most még sűrűbbnek éreztem.

Május 1. Az egyszeri: Alföldi Róbert, Fehér nyuszi, vörös nyuszi.

https://www.facebook.com/fehernyuszivorosnyuszi/

Kovács Bálint recenziója:

https://index.hu/kultur/2019/05/02/alfoldi_robert_feher_nyuszi_voros_nyuszi_atrium_nassim_soleimanpour/

Április 29. Macbeth a Szkénében, Szikszai Rémusz rendezése, első sor közepe. Másodszor látom, most Eszterrel.

Április 28. Ami kulturálisan velünk történik, az lenyűgöző, csodálatos. Engem ez nagyon erősen itt tart, habár, én soha, egy pillanatra nem gondoltam arra, hogy el akarnék ebből az országból menni. A Katonában láttuk a Máté Gábor rendezte Rozsdatemető 2.0-t, a ritkán látható Vizi Dáviddal, illetve a zseniális Bezerédi Zoltán –Szirtes Ági párossal. Amit Tasnádi István hozzáírt, az sajnos nem méltó a korrajz értékű regény nívójához: poentírozó, hatásvadász, klisékre épül. Minél többet nézem a katonás színészeket, például Mészáros Bélát, annál jobban el tudom képzelni a saját fiamat színészként. Alapvetően nem, de minden azt mondja, hogy nagyon is a pályán a helye.

Április 27. Napközben Győrben voltam Balázzsal, ami neki a szülővárosa, a Kazinczy pedig az alma matere, a Kazinczy-verseny országos döntőjére mentünk. Lőrinc már csütörtökön leutazott, a kollégiumban laktak. Valahogy azt hittem, erősebb a mezőny, és én ugye az erős (gimnáziumi) kategóriát hallottam. Elszoktam a még-csak-tizenéves szinttől, és megszoktam a saját fiamat. Délelőtt meghallgattuk Lőrinc kötelező szövegét, meglepett, mennyire érett, tudatos és egyben van a kortársaihoz képest. Aztán beszélgettem az egyébként renitens gyerekről aggódó magyartanárával, megnyugtatttam, hogy Lőrincnek nem számít a pontszám, engedjük el ezt. Sétáltunk, ebédeltünk a főtér Pálffy éttermében (tatárbifsztek, fagylaltkehely), elmeséltük az előző esti darabtemetést, és nagyot sétáltunk a belvárosban. Utána jött 3-tól a szakmai az összegzés, itt volt sok minden, ami szakmailag meglepett. Például Eőry Vilma zsűritag szerint nagyon mély a hangja, amin kezdi, lefele már nincs regiszter, nem tudja mélyíteni a hangját, a kiindulást fölfele kellene vinni, ezt úgy általában mondta egy fiúra, de világos volt, hogy Lőrincről van szó. Mi meg azt csodáltuk Balázzsal, mennyire színpadra alkalmas, kimunkált a hangja, és hogy képes szövegként értelmezni és visszaadni az egyébként rossz fogalmazású, undorítóan didaktikus (sajnos, durvul a nyelvhasználat, jól válogassuk meg, kivel beszélgetünk) szöveget, nem csak mondatról mondatra halad és hangsúlyoz.

Vonattal haza. Este G. váratlanul megjelent, és megnéztük a Házibulit (1980), a kicsikkel együtt. Túlzás nélkül megrendítő élmény volt, egyben szénné röhögtük magunkat. Ó, boldog idők, sóhajta fel G., amikor még nem volt semmi ciki abban, sőt, kedves komikummal ábrázolható, ha egy tízéves, bárányhimlős kislány vágyakova néz a majdnem ötven éves, “szexi” apukára!

Április 26. Olyan élményben volt részünk, ami nagyon ritka. Darabot temettünk, az egész első sort megvette Eszter a Körnek, amely a kis színházi szerveződésünk, Örkény, Mesél a bécsi erdő, POSZTot nyert Bagossy László-rendezés. Imádok vizes, bevonódott, közeli tanú lenni. Döbbenet volt Kókai Árpád, aki egy néma rezonőr. A fejemben azóta szól a rettenetes zongoraszó, borozni fogok. Für Anikó csodálatos. Znamenák cigánykerekezik, és elképesztő, groteszk, csodálatos. Zsigmond Emőke nagyon erős votl, mindene finom, és úgy van benne erő. Strandjelenet! Vajda Milánnak a feje, az egész elkámpicsorodott vőlegénysége, döbbenet.

Itt vannak képek:

https://www.orkenyszinhaz.hu/eloadasok/repertoar?view=szinlap&id=1202

Itt pedig egy színházpedagógiai, nagyon szép anyag:

https://iram.orkenyszinhaz.hu/wp-content/uploads/2018/09/mesel-a-becsi-erdo-segedlet-18.09.pdf

Április 19. Lucia Berlin novelláit és a Történtek hibák című Aronson-könyveket olvasom. Az Omertát félbehagytam Vilmos szorongó, szakmai kínlódásainál, egyébként Balázs is. Este megnéztük a Zöld könyvet a Művészben G-vel, aztán sokat gyalogoltunk, nagyon röhögtünk. Hangulatos, kellemes film, fontos morállal, sok jó pillanattal, és Viggo  Mortensen karaktere (szinkronhangja: Epres Attila) feledhetetlen, de alapvetően a giccsműfajban vagyunk, ma ez kapja az Oscart.

Viszont fontos kérdést vet fel, de erről nem tud a film, ez az én kérdésem: vajon az emancipáció útja az-e, ha megpróbáljuk elnyerni a privilegizáltak jóindulatát, következésképp minden sértést mosolyogva benyelünk, mert a doki pont ezt csinálja, egészen az utolsó koncertig, amikor is fellázad és nemet mond (a feminizmus és a bolsevik mozgalom például nem bízik a jóindulatban, aktivistái bizonyos kérdésekben nemhogy nem akarnak szimpatikus maradni, de egyezkedést sem tudnak elképzelni a hatalmon levőkkel, a teljes rendszert kívánják lebontani, jól tudván, hogy ez szép szóval nem megy).

Mozgalmas hétvége jön: J-vel és G-vel Eddie Izzard showjára megyünk, és kiöltözünk, mint szaros Pista Krisztus neve napján, aztán megpróbálok bejutni az Egy piaci napra. Hétfőn filmhét nyitóvetítés, regisztráltam is.

Április elején Berlinben vagyok, és Lucia Berlin novelláit olvasom az odaúton, aztán itthon is, nagy gyönyörűséggel (Fájdalom, Csillagfürt, Temps perdu, Carpe diem).

11-én a Coraline-t nézzük meg családostul a Bábszínházban. A könyv, a film is fontos, emlékezetes. Ascher rendezése.

Március 22-25. Ez egy igen erős hétvége (és még a hétfő), a Körrel a Katonában töltjük ezeket a napokat:

pénteken a Kamrában Hegymegi Máté Jeanne d’Arcja, Mészáros Blankával, aki lélegzetelállító, és még Kocsis Gergelynek volt sokrétű, nagyon pontos a kanonokja. Tele van poénnal és élvezetet jelető látvánnyal, párhuzamossággal, szimbólummal, erős élmény volt. Másodszor is megnézzük majd.

Szombaton elmarad a szokásos edzésünk, csak negyedórát futok reggel, 10.30-tól korrektorverseny. A zsűri, a feladat összeállítói, az előadók egykori tanáraim az ELTE Mai magyar nyelvi tanszékéről. Ez retró érzés: újra diák vagyok, passzív, befogadó, engedelmes, és poríz van a számban. 80 induló közül Eszter a 14., én a 19. helyen végzek. Volt egy korrektúrázandó szöveg és egy négy részből álló feladatlap. Nem használtam segédeszközt, semmit, csak az agyamat.

Este Katona, Berlin, Alexanderplatz, itt olyanokat láttam, amit nem szoktam, nagyon sajátos a hangulata, emlékezetesek a részletek, nagyon sok a színész és a szellemes megoldás. Mészáros Béla kezd jó színészként megérni bennem. Összességében hosszúra nyúlt és voltak üresjáratok is, pedig én soha nem unok színházat. Pont ez a kor (a húszas évektől) és ez a német vagy németek által uralt közeg mostanában több előadásban téma, a Kasimir és Karoline is erről szól.

Másnap is, A mi osztályunkban, amely nyolc osztálytárs története 1925-től, lengyel katolikusok és lengyel zsidók, pogrom, mi az ősbűn, ki kihez lojális, ki kit ment meg, szeret, ki hogy nyomja fel a másikat és tagadja le aztán, hogyan torzulnak el, ki miért követ el árulást és ennek borzalmas követklezményei lesznek A délutáni előadás legemlékezetesebb figurája a 76 éves Koltai Róbert Avram szerepében. Rég láttam őt, Haumann Pétertől vette át a szerepet. Nagyon szépen öregedett meg, és tökéletes pontossággal játszik. Ennek az előadásnak 2011-ben volt a premierje.

Holnap A kaukázusi krétakör! Szintén Kamra.

Március 19. Barna Imre Pont fordítva című műfordítói esszégyűjteményét olvasom.

Március 17. Neveztem erre, verítékes homlokkal az imént konvertáltam GoogleDocsból docx-be szellemes soraimat, és küldtem el.

http://mnl.gov.hu/valaszmindenkitol

Március 16. Edzés után délre az Örkénybe rohanunk: Ascher rendelkező próbáját lehet nézni (Gorkij A mélyben, ez az Éjjeli menedékhely volna eredeti címén). Sokat magyaráz, nagyon sok a derűs színházi-hétköznapi pillanat és a groteszk részlet. Négy hét múlva bemutató. Kávézunk Kata, Eszter), de milyen jót!

Este Budaörsön Tolsztoj A sötétség hatalma, ez is Alföldi-rendezés, benne Balsai Móni és a remek Spolarics Andrea. Az oroszok nagyon tudnak, keserves ez a valóság, sok pontos részlet van az eéőadásban.

Március 15. Séta a hegyen, Kossuth Lajos szobráig. Leánykökörcsinek! Utána A salemi boszorkányok, sűrű, megrázó vendégjáték a Katonában (a szombathelyieké; Alföldi ellenzéki rendezése. Bányai Kelemen Barna. Sokan vagyunk A Körből.

Március 14. Bádogdob (Kamra, Hegymegi Máté rendezése, én másodszor is, most L-cel; utána összebarátkozunk Elek Ferenccel, Kovács Lehelék pedig meccset néznek. E. közben a Baalt pótolja, aztán együtt jövünk hozzánk.

Március 11. Megnéztük G-nél az 1996-os Romeo + Júliát. Nagyon odavolt a Julisom, nagyon érti már ezeket.,A salemi boszorkányok (szombathelyi vendégjáték, Katona), Gorkij-főpróba (Ascher, Örkény), A sötétség hatalma (Budaörs, Alföldi).

Március 10. Kabaréműsor, sok anyámkorú, utána vacsora a művésszel, társasággal. A komikus színészek élőben komolyak.

Március 8. Richter-díjátadó.

Március 6. Dia (Duciforradalom) mesél színpadon, megkapóan (Femina-est, Turay Ida Színház). Műsorvezető: Szily Nóra. Jól csinálja.

Március 1. Baal premier a Pestiben, Horváth Csaba. Lélegzetelállító, egyrészt Wunderlich József, aki a szuggesztív címszereplő, másrészt a fizikai színház mint látvány, kifejezésmód, hangzás, harmadrészt a szöveg: Forgách András új fordítása. Új must have. A közönség nagyon nem veszi sajnos, rossz érzés így lenni premieren, generációs és ízlésbeli szakadék van. Semmi nem működik itt, ami progresszív, és ebbe a porízű közönségformálásba az anyaszínház, ahol ugye Marton volt a minőség, jó húsz évet tett. Rengeteg a fiatal, és egy ennyire ütős, eredeti, hasító produkciót ilyen lagymatagon fogadnak, a taps is, de hogy senki nem veszi a poént, nem fogja fel, hogy igen, ez a nászinduló, és azért, mert… – egyedül röhögök.

Hegymegi Máté-interjú a Narancsban. Az egész szám nagyon erős.

Február 25. Guerilla Kárpáti György Mór filmje, sajtóvetítés. Poszt itt.

Február 23. Jurányi, Göttinger Pál rendezése, A csemegepultos naplója, aki Ötvös András. Rehabilitálom, mert nem értettem és nem értékeltem őt a fura feje-nyaka miatt, de most kiderült, hogy nagy színész, rengeteg eszközzel, könnyedén, hiba nélkül és átütően alkotott meg egy hihető figurát. Gerlóczy Mártont sem tartottam sokra, de működött a szöveg. Nagyon vicces este volt.

Február 22. Megnéztük a Coen-testvérektől A nagy Lebowskit itt nálunk, sokat ettünk, és nagyon vidámak voltunk. Iszonyú vicces film, egy sor visszás amerikaias jelenségnek (veteránkultusz, maffia, pornó, tekeszenvedély, pedofil társadalmi rehabilitáció, milliomoslét) mutat fityiszt.

Február 21. Zeneakadémia, rég várt nap: Balázs János, Miklósa Erika, Lajkó Félix. Fekete, szexi ruhában és combfixben vagyok. Elképesztő pillanatok, megrendülések, igen közönségbarát darabok, minden kombinációban felállnak. Kodály is, Bernstein, Verdi, Strauss, Lehár, átiratok. Lajkó Félix fütyül és improvizál. Eszterrel voltunk, aki köhögött szegény.

Döbbenet az élmény, a politikai szál ellenére (elnök úr, Balog Zoltán, Pokorni). Miért vagyok rosszul Lackfitól, és miért nem zavar Miklósa Erika deklarált kormányhűsége? Talán mert ő komoly énekes? Vagy mert én Balázs János miatt vagyok ott?

Február 20. Tandoriról, -tól olvasok sokat, megnézem Tamásnak dedikált rajzait.

Emellett Réber-karikatúrákat is.

Február 14. A fiam színpadon debütál: az Átriumban a felolvasószínházban ő az ifjú Csáth Géza. Zengő, értelmes hangja van, és komolyan veszi a feladatot. Nem adom be tehát hajósinasnak, bohóckodhat a csepűrágók között tovább. Partnerei Thuróczy Szabolcs és Trokán Anna, a rendező Réczei Tamás. Ott tobzódunk, a barátaim (B., D., G.), az ő osztálytársai, a blogolvasók. Felemelő este, pedig Csáth Géza nyomorúsága és dúlása nem való Valentin-napra.

Február 13. Meghalt Tandori Dezső. A legnagyobb. Ki szedi össze váltott lovait?Ugyanezen a napon, este Gergővel eszünk, beszélgetünk és elolvassuk TGM nekrológját, amelyet Csurkáról írt. Remek mondatok, ámulunk, netes újságírásunk csúcsteljesítménye.

Még mindig az Omertát olvasom, a gyerekeknek a Harry Pottert. Írom a könyvet, pár bekezdés kell még. Fordítok. Fotós-sportanyagot állítok össze (a másodikat).

Február 8. Katona: Ithaka. Must see! SZELLEMES, vicces, érzékletes (érzékekre ható, nagyon látvános és zeneileg is csúcs), virtuóz. Benne a csodálatos Jordán Adél és Bodnár Erika is, amúgy a színésznők színe-virága. Ahogy Adél ott ül a csúcsjelenetben a férj (Nagy Ervin) mellett, hát, az bizony ülés. Énekelni, mozogni, bejönni, végszavazni, hangjával bánni tökéletesen tud mindenki, Mészáros Blanka hátraszaltózni is. Nincs megúszás, nincs kompromisszum. Hatalmas női állásfoglalás a behízott, maguktól elszállt, mindenki által segített-dédelgetett férfiak ellen, akik bizony megéremlik, hogy a csajuk sikeresebb legyen náluk.

Február 7. Duplázunk: Jurányi Egy őrült naplója, 4-kor, a géniusz Keresztes Tamással. Sajnos, az előttem üllő butus, sutyorgó, telefonnal drámai sötétekbe világító (vajh’ újabb öt perc alatt eltelt-e újabb öt perc?) csajpáros tönkretette a figyelmemet, de otthagyta a jegyét, jegyén volt a neve, megírtam neki, hogy kurvaanyja.

Átvonulás, Szkéné, másodszor nézzük a Caligula helytartóját, mert annyira jó, szöveggyönyörűség. Heten vagyunk A Körből!

Balázs áll helyt gyerMekeimmel, neki nagy köszönet. Lőrinc és co. jön Őrültre (és szeretné megnézni harmadszor is! meg is szervezték időközben, kilencen mennek, megrázó erejű előadás), de este Ithakát néz, amit mi másnap.

Lőrinc február 14-én először lesz igazi színpadon, profi előadásban, felolvasószínházban, de Thuróczy Szabolcs partnereként!

Csatlakozz A Körhöz, mert ott ajánljuk a legjobb színházakat, néha veszünk jegyet közösen, szuper helyre, kedvezménnyel is:

https://www.facebook.com/groups/591523887966890/

Ha jelentkezel, legyen normális neved és profilképed (ez amúgy szerintem alap…)!

Február 2. Film. Wong Kar-Wai: Csungking expressz. G-nél. Kultúrdús hét jön.

Február 1. Bábszínház. A báb nem korosztály, hanem műfaj! Janne Teller: Semmi, Hoffer Károly rendezésében. Benne  nagyszerű Spiegl Anna. Utána Nagyító program, csupa tanár, a színészekkel együtt interaktívkodunk. Remekül éreztük magunkat Dórával és Balázzsal.

Január 29. A tatabányaiak felhozták Szikszai Rémusz Macbethjét a Szkénébe (Szkéné Jászai Mari az asszonynév így), a címszerepekben (!) a feledhetetlen párossal, Nagypál Gáborral és Danis Lídiával. Minden fehér, a vér is fehér. Sűrű nagyon. Sok reprezentatív arc a pesti bemutatón, és nagyon nagy taps. G-vel és T-vel.

Január 27. A bádogdob, Hegymegi Máté feledhetetlen rendezése a Kamrában. Idei eddig-legjobb. Most, talán A Kör második estje ez, többen mentünk: Kata, Gergő, Balázs, Eszter. Imádom ezt, nincs kompromisszum, okosak, lehet izgatottan taglalni a részleteket.

Január 26. Gergő elhozta a filmet, Lőrinc felhozta a tévét. Megnéztük A zöld henteseket és Mads Mikkelsen feledhetetlen hajvonalát. Sajtot ettünk.

Január 25. Esterházy-est a Radnótiban, Eszter, Lőrinc. Felemelő volt.

Január 23. A Közkincs könyvtárban kritikai pszichológia este, értelmi fogyatékosokról. Az ország legigényesebb, angol nyelvű feminista könyvtára ez. Lájkolni, látogatni!

https://www.facebook.com/kozkincskonyvtar/

Január 19. Örkény Színház: Az ügynök halála. Mácsai rendezte, 2016. júniusi premier. Ajánljuk. Az élethazugságról és az amerikai álomról szól. Utána improvizációs interaktív program több színésszel, nagyon izgalmas egy óra volt. Dóra Béla nagyon nagy figura. Emitt a színpadon a második, vörhenyes hajjal. Én is látszom a képen, délkeleten, a második sorban, egészen a szélén, barnásvörösen.

Január 16. Amélie csodálatos élete meg-/újranézés.

Január 14. Megszöktünk az éjjel G-vel, megnéztük a Mindenki tudja című, spanyol filmet. Nagy élmény volt, írok róla posztot is.

Január 12–13. Pénteken filmet akartunk nézni Gergővel, de aztán inkább diskuráltunk. Szombaton MNG A londoni iskola (Bacon, Freud…) kiállítás, utolsó előtti nap, G., E., B. Este színház: Kamra, A tökéletes boldogság világa, kínai diktatúra, benne Mészáros Blanka, Bán János, Szirtes Ági, B., E., én. Nagyon intenzív, fontos előadás, Máté Gábor rendezte. 13-án a futóverseny előtt gyerekelőadás: Csoda és Kósza, hangjáték, a gyerekekkel voltunk, Mácsai rendezte, Örkény, én jól szórakoztam, ők kevésbé, de mondám a leánynak: te még láttad színpadon Pogány Juditot!

Január 5. Centrál Színház főpróba, Kasimir és Karoline, Alföldi-rendezés, címszerepben Stohl András és Bata Éva. Lőrinc, G. és én. G. levisz, ezért szoknya vehető. Döbbenet, amilyen atmoszférája és tudatossága, mozgáskultúrája, pontossága Stohlnak van, élő legenda. 6-án, másnap premier.

Életem második nyílt színi tűzesete. Egy zakót sikerült egy padlón végigfutó izzósorra rádobni. Kis riadalom elöl. Eloltották, leállás nem volt.

Este, a színház után a Molnár Ferenc-estünk második része: ágyban ülünk, és teljesen spontánul novellákat olvasok föl. Kajálunk is. Soha nem fogom elfelejteni ezeknek az estéknek az érzelmességét, ahogy G. mindent ért. G. a tanítványom volt.

– Katona – mondta édes, butácska rajongó hangon, krajcáros “dallok”, piros regények,       óriáskiflik és sárga limonádévizek minden költészetével: – Katona, csókolja meg az ajkamat!

Január 4. Olvasok, buszon, ágyban, vécén. Este vendégjeggyel Az ügy, Ascher új rendezése a Katonában. A közönség csendes és passzív volt, pedig ez virtuóz előadás, nekünk nagyon tetszett. Nagy színészi teljesítményekkel, frappáns megoldásokkal, okos poentírozással, beszédes díszlettel és találó hangeffektekkel-zenével, és jó sok e. h-val.

Január 2. Megnéztük a Rossz verseket. Először a Művészbe mentünk, hagytunk rá húsz percet, de egy GOMBOSTŰT NEM LEHETETT LEEJTENI, ezt ha látja a rendező… a vécéig tíz perc volt eljutni. A konditermek meg üresek! Végül a Toldiba befértünk. Nekem ez tetszett jobban, G-nek a Van… Szellemes részletek, igazán. Ugyanakkor erre mondtam az Egy naphoz képest, hogy generációs vekengés (az enyém, egyébként). Engem miért nem szerettek a szüleim? És mi ez a szívfájdalom és művészkedés? Nálunk miért nem volt menő se irodalom, se festés, se gitározás…? Annyira tompa és erőalapú, félelmetes volt minden, az Edda volt az intellektuelség a fiúszobában.

Olvasok (ha befejeztem, írok róla).

Jön az olvasós poszt is!

Megalakult A Kör.

https://www.facebook.com/groups/591523887966890/

December 30. Inárritu, Birdman. Édes istenem.

Utána nálunk rögtönzött Molnár Ferenc-est, felolvasok: Az óra és a lánc, Csókai, Jim, Muzsika (novellák). Nagy gyönyörűség.

December 28. Film: Egy nap. Kritika itt.

December 23. Hozzák a fát, majdnem három méter. Lőrinc döntése: nem farag, hoz a lenti lakásból nagy fenyőtalpat. Azért fel lehet addig is madzagozni a szaloncukrokat, épphogy pár szem, sütünk egy mértékletes rúd beiglit, jön G., chill van, röhögünk. Tegnap B-vel teázás, ajándékozás. Most tapsikolok: 8-kor Budapest Bár koncert, teljes gárda. Fekete és ezüst vagyok, hasítottunk lefelé a hegyről, és szólt az Átutazó. Ferenczi György nekem a kedvencem, ever.

Feltűnő vagyok, hosszú a hajam, most néztem a mosdó tükrében. Pucc nem, ékszer nem, a ruha bőrre simuló, hétköznapias minőség, alapozó, lobogó, most mosott haj.

Beszámoló itt.

December 21. Nagy nap volt ez: a 10 című Székely Csaba-monológsor/hálózat főpróbáját láttuk (E., B., én) a Radnótiban, premier másnap. Mellettem ült egy nő, a szünetben kijelentette, hogy ez szörnyű, rá nem nyomják itten a világ összes nyomorát, ő hív egy taxit. El is ment, E. előreült! Nagyon ritka feszültség volt végig, elég hosszú volt, mögöttünk a szélen a szklerózisos Lang Györgyi. Pál András, Sodró Eliza (bravót kiváltva) és László Zsolt alakítottak nagyot. Remek zenészek. Őrjöngő taps, a végén állva taps. A rendező Sebestyén Aba.

A Magyar Narancs ünnepi dupla számát is olvasom, egészen remek benne az Alföldi-interjú, a Térey-féle Ady-elemzés, a magyarsitcom-történet és a családi dinamikákat fejtegető színházi előadásokról szóló cikk.

Arra gondoltam, kedvvel-idővel rendelkező kommentelők, csendes olvasók is jöhetnének velünk színházba oly módon, hogy erőinket egyesítve időben megvesszük a jegyeket, és szánunk időt arra is, hogy utána valahova beülve megbeszéljük az előadást. Majd meghirdetem, nyolc meber biztosan van, aki jönne.

December 20. Eltemettük tegnap. Láttam a főpróbáját is.

December 14. Én sose fikáztam a kőszínházakat, de most megdöbbentem. Premier a Pestiben: John Gabriel Borkman Ibsentől, Hegedűs D. Gézával, Börcsök Enikővel, Hegyi Barbarával és Vecsei H. Miklóssal, a közönség soraiban Zorán, Friderikusz, Balázsovits Lajos, Ráday Mihály. A színlap szövegezője egyáltalán nem értette, miről szól a darab, ez riasztó. Ez a színház az komolyban, ami a Centrál szórakoztatóban, mindkettő megdöbbent. Még mindig Valló rendez, még mindig Ibsent, egy, a huszonegyedik században már nem értelmezhető, semmire választ nem adó, kockázatot nem vállaló esztétika jegyében, és hiába jó a színész (nagyon jó), mert ebben a keretben nincs hova mennie. Ibsennek ez a fajta polgári erkölcse, problémafelvetése,ezek az explicit mondatok is elavultak, a dramaturgiát sem értem. Ezt a fajta színházat egy átlagos marosvásárhelyi vagy kolozsvári néző kiröhögné: ti itt tartotok? És persze a magyar alterok se teszik be a lábukat ide. Ezt akarta annyira meghaladni Kováts Adél a Radnótiban, melynek főrendezője volt Valló. Nem az életkor teszi: Zsámbéki, Ascher, Mácsai, Fodor Tamás sem fiatal, mégis progresszívek. És akkor Schilling vagy Hegymegi Máté vagy Mundruczó, a Trafó, a Jurányi, az Átrium…

Másnap fellázadok, alterebb-kisVidnyánszky Víg-Liliomra nem is megyek, megy a fiam (neki jár a szakmai jegy amúgy is) a kis menyemmel. (Van kis menyem bő fél éve és kis vejem is egy hete. 🙂 Hiába, szép és talpraesett, vicces gyerekeket születem. Még kisebb menyem viszont szakított, és már kettővel odébb jár, de ugyanúgy a második bében, pedig hosszú, oviban induló kapcsolat volt.)

December 13. Szikszai Rémusz rendezése, Tökéletlenek a pompás Pokorny Liával, Rudolf Péterrel, Schmied Zoltánnal és Nagy-Kálózy Eszterrel. Főpróba, feszességi, ritmusbeli gondok az amúgy vicces és kvalitásos előadásban. A Centrál nagyszerű, igényes bulvárszínház lett, remek színészekkel, de nekem egy kicsit erős, hogy a műsorfüzetben azt állítja, hogy olyat nyújtanak, amit “a Katona, az Örkény, a Víg nem tud”, és az is, hogy szinte minden előadást Puskás Tamás rendez. Egy kis alterellenes, átlagnézőmegszólítós, nem túl intellektuális jelleg van, itt még Alföldi sem olyan jó (Kísértetek), és folyton ugyanaz a pár színész, akik közül a nagyok nagyon nagyok, a nem nagyok meg említésre is alig méltók. nem szeretem, hogy a magyar törzsközönségnek ezt jelenti az igényes bulvár. azt szeretem, ami az Örkényben van, akkor is, ha vicesebb, hígabb, meg ami musicalként Alföldinél, vagy a Szkénében hasító művészetként.

December 10. Vettem egy Criticai Lapokat, egy Narancsot és egy amerikai Women’s Healthet. Igazi atipikus nyomtatottsajtó-fogyasztó vagyok! A Magyar Narancs tizenegyes listájának első három könyvét (magyar szépirodalom) megveszem a téli szünet nyugodalmas napjaira, a negyedik megvan (Szvoren Edina). Újra olvasni fogok, mert nyár óta csak rövideket. Nagyregényt is fogok: Tompa Andreát, Nádast, Spirót, Krasznahorkait!

(Amúgy:

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem (a szerző első regénye)

Takács Zsuzsa: A Vak Remény (összegyűjtött versek)

Bartók Imre: Jerikó épül (nagyregény))

Ezt a linket kaptam, láttuk a Ludwigban Mapplethorpe-ot 2012-ben, érdekes ez is: :

December 9. Az Őrült Nők Ketrece, Alföldi rendezése az Átriumban (szerintem nem jó a helyesírás). Legendás darab legendás színre vitele, nyáron megvolt a kétszázadik előadás is. Eredetileg Kerényi Imre elleni gesztus, aki azóta meghalt. Most Mészáros Lőrinc a poén, meg Vajna Timi. Alföldi üzen, mindig üzen, kiáll, és jól csinálja.

Nehéz szívvel írom le, de becsületes ember vagyok: Stohl András nagyon nagy színész, fejedelem. Mindent tud, megteremti a pillanatot. Stohl létrehozza, megteremti a színházat. Amilyen néma csendeket gersjeszt, ahogy lubickiol, utra a helyzetnek, ahogy tökéletes félkész-főzőcskéző partner (félig beöltözve), majd díva, majd férfiszerepet tanuló transzvesztita, majd macsó férfi öltönyben, és ezután még nő, a finálé után pedig civil, farmeres férfi… elképesztő és nagyon jól megágyazott neki a dramaturgia is, vagyis a sorrend, a váltások meglepetésének reje.

Hevér Gábor, a partnere (konferanszié és mulatótulajdonos, ő nem tanszvesztita, hanem meleg férfi) nagyszerű színész (láttam az elmúlt évben több színdarabban és most a BÚÉKban is). Skilled, ügyes (ez egy kicsit vállveregerős, de igazán, nagyon az), pontos – ő pedig teljesíti a feladatot. Nem szép így kiélezni a különbséget. A színészfejedelem nagyon ritka, ő a csúcs, ő az, aki mindet tud. Nem divatos színész, és nem pusztán jó színész. Egy kicsit gáz, ahogy így kategorizálok, listákat állítok fel meg díjakat osztok, és persze szereptől, rendezőtől, partnertől és konkrét pillanattól is függ, ki tűnik annak, de hogy Stohl az, és Mephistóként is az volt, és egész fiatalon, a Figaróban is, az egész biztos. Ki fejedelem még? Újabb döbbeneteim közül Nagypál Gábor. Kulka az Egyszer élünk…-ben. És mindig. A Keanben (Thália) vagy a régi IV. Henrikben Szervét. Mácsai a János királyban.

“…szerintem az feszíti itt mindenkiben az indulatokat, hogy gazdaságilag szarul élünk: már mindegy, hogy valaki meleg, cigány, kábítószeres vagy alkoholista – és szándékosan mondtam olyat, amilyen bélyeget már rám is sütöttek –, elég, ha valakin bármilyen fogást lehet találni, hogy az emberek az összes nyomorukat rád zúdítsák. Mert nekik maguknak nem jött össze az élet, nem pedig azért, mert te szar ember vagy. Amíg ez így van, addig nem hiszem, hogy elfogadó lesz ez az ország. Általában azok az országok a legtoleránsabbak, ahol jómódban élnek.”

A kritikus felrója, hogy Hevérrel nincsen kémia, nem hihető, hogy ők szeretik egymást. (Nem találom, hol olvastam.) Eszméletlenül feszült, frappáns, megdöbbentő, Stohl is nagyon tud énekelni, ízlésesen kezelik, hogy már nem fiatal. Gergye Krisztián a koreográfus. Eredetileg (2014-ben) Anne-t Csobot Adél játszotta. Az viszont egy kicsit izé, hogy kis hazánk nem tud kiálítani nyolc olyan táncost, akin, úgy értem, egyiken sem rezeg a háj.

Állva tapsolunk. Van egy zseniális baki, szerepből kiesős. Mindenki úgy boldogul, ahogy tud.

December 8. A művésznő és rajongói Valló-rendezés a Radnótiban. Osztrovszkij, Morcsányi fordítása. Lovas Rozi címszerepben, őt próbálják korrumpálni. Első sorban nyomulunk hárman, jókedvű sportolók, összesen négyen. Börcsök Enikőtől megáll az emberben az ütő. Meghökkentően szép és pontos Bálint András lovagias figurája (volt színházigazgatót játszik, aki ügyelő a saját színházában! ezen miért csak én röhögök?), átütő Lovas Rozi és érdekes, sosem-láttam-még-ilyet a rezervált Rusznák András, hát beleszeret az ember az ügyefogyott milliárdosba, aki végül legyőzi a szerelmet is, az értelmiséget is, és a romlott, agresszív NER-lovagokat is. Korábban nem láttam még őt emlékezetesnek.

A Radnóti nagy erőkkel üzeni az igazgatóváltása óta (Bálint András harminc éve után 2016-tól Kováts Adél), hogy mennyire modernek, interaktívak, lendületesek, minőségpártiak, kommunikatívak, de én, aki olyannyira ismertem a színház 1999 (Valló nagy Csehovjai) és 2008 közötti időszakát, minden bemutatót láttam, és legalább tízet többször is, úgy érzem, hogy ez inkább a Bálint András-féle megkopott polgári színház elleni tiltakozás, annak tagadása. Nem tudom tömören elmondani, mi az újfajta minőség, van több társadalmilag érzékeny, nézőt jobban bevonó előadás, egyenlőségpárti téma, van Alföldi és Szikszai Rémusz, de nem tudom, mire megy ki, vegyes nívújúak az előadások, ellentétben az Örkénnyel és a Katonával. Jó látni az új erősségeket: Lovas Rozit, Sodró Elizát, Pál Andrást, de szomorúan (régimódian) nyugtázom, hogy az aktív nemzedékből csak Schneider Zoltán van már ott az igazán régiek közül, és persze Kováts Adél. Óh, amikor Csányi Sándor, Lengyel Tamás is itt volt! Kulka! Szervét! Szorongató rájuk gondolni, ennél nem lett senki sikeresebb (csak talán kulka a Nemzetiben…), már ha ez nem a bulvársiker az Andrássy túloldalán. Nyertünk azóta Gazsó Györgyöt, Pál Andrást, Lovas Rozit és az atipikus királynőt, Sodró Elizát. De ott van a társulatban a régi igazgató is, ami érdekes szitu lehet, és persze nem megy már el innen Csomós Mari, Martin Márta. A színház és a drámahagyomány a fiataloké. Idős színésznek lenni még akkor is keserves, ha legenda vagy (Molnár Piroska, Lázár Kati), és az a durva, hogy az én hőseim is már időseknek számítanak. Velem egyidős radnótis színésznő egyébként Szávai Viktória, és ő sincs már ott. Én hiszek a trsulatban, és nagyra tartom a hűséget.

December 7. Kompromisszumtalan színház: Caligula helytartója a Szkénében, a döbbenetes Nagypál Gáborral (kész vagyok, mindent tud), Fodor Tamással és Szikszai Rémusszal, Huszár Zsolt emlékére. Öt között van (best of ever).

Caliguláról a wikin érdekesen tartalmas a szócikk:

Miután Tiberius 37-ben meghalt, a nép örömmel fogadta a trónon, amelyet a befolyásos testőrparancsnok, Macro segítségével minden nehézség nélkül hatalmába kerített. Az öröm, legalább ami uralkodásának első idejét illeti, éppenséggel nem volt alaptalan. Rokonai gyilkosainak megbocsátott, a száműzötteket visszahívta, a folyamatban lévő pereket berekesztette. A senatori rend jogait annyiban helyreállította, hogy a köztársasági hivatalokat ismét a népgyűlés által töltötték be, a hatalmat maga és a senatus között szigorúan megosztotta. Jelentős adókedvezményeket vezetett be és újból megindult az állami számvetések közzététele. A népnek azzal kedvezett, hogy Isis kultuszát elismerte állami kultusznak. Rokonai közül épp úgy a halottaknak, mint az élőknek megadta a szokásos tiszteletet. A saját anyja és bátyja pereinek dokumentumait nyilvánosan égette el, hogy mindenkit meggyőzzön a későbbi, ezzel kapcsolatos felelősségre vonás lehetetlenségéről. Feljelentéseket nem fogadott el.

A változást, mely uralkodásában mintegy 8 hó múlva beállott, a 37 októberében kezdődő súlyos betegségnek szokták tulajdonítani, amely megzavarta volna elméjét. Meglehet, hogy azok a hódolatok, melyeknek tanúja volt felépülésekor, vezették arra a meggyőződésre, hogy mindent tehet, ami tetszik. Az is könnyen lehetséges, hogy személyének mértéktelen gyűlölete vezetett alakjának rosszindulatú megírásához a két senatori rendből származó történetíró, Caius Suetonius Tranquillus és Publius Cornelius Tacitus munkáiban. Caligula életéről ugyanis ez a két beszámoló a legismertebb és legteljesebb, de egyben a legkevésbé semlegesek. Emellett fennmaradt még egy Seneca-féle életrajz is, amely éppúgy csöpög a gyűlölettől, mint a Claudiusról – annak halála után – írt pamfletjei. Seneca személyes konfliktusban állt Caligulával, egy összeesküvésbe keveredett – csakúgy, mint Nero alatt –, de Caligula megkegyelmezett neki.

Caligula őrületéről akkor kezdenek beszélni, amikor Mauretania romanizálására kerül sor, amely addig senatusi tartomány volt. Ptolemaeus mauretaniai vazallus király 39-es lefejezése a félfüggetlenség felszámolását és a provinciaszervezet kiépítésének kezdetét jelenti. Ettől kezdve Caligula már nem vette igénybe a senatus segítségét a kormányzásban sem. A senatuspárt névleg köztársasági volt, de inkább csak arra vigyáztak, hogy a senatori rend mindig beleszólhasson a hatalomgyakorlásba – ezt nevezték köztársasági eszménynek –, és minden császárt, aki a senatus hatalmát korlátozta, ma őrültként ismer a történettudomány az elfogult köztársaságpárti és senatori rendből származó történetírók miatt.

Suetonius néhány évtizeddel később keletkezett leírásában lényének alapvonása a határtalanig menő hatalmi hóbort: istennek tartva magát Iuppiterhez hasonlóan vélt cselekedni, midőn testvérével Drusillával, kit istennővé (Dea) emelt, vérfertőző viszonyban élt. Ebből objektívebb megközelítéssel annyi lehet igaz, hogy különleges szeretettel vette körül leánytestvéreit, mint családja maradékát. Apja tiszteletére a senatus engedélyével felvette a Germanicus nevet.

Isteni tiszteletet követelt a maga számára, sőt, versenyre szólította fel Juppitert, hogy döntsön, kit illet meg a világuralom. Ugyanezek a szerzők Augustus önistenítését nem pellengérezték ki. Az állami kultuszok gyakorlása során isteni tiszteletben részesítettek minden princepset.

Rokonaival és barátaival szemben a legvéresebb kegyetlenséggel dühöngött. Tiberius Gemellus 37-ben halt meg, mert Caligula betegsége idején állítólag azt remélte, hogy utódja lesz. Ebben valószínűleg igazságmag is van, semmi rendkívüli nincs abban, ha a leszármazott nélküli császár halála esetére már megtervezték volna Tiberius másik unokájának trónra lépését. Meghaltak Macro és felesége gyermekeikkel együtt, nemkülönben igen sok férj, kik a halált azért érdemelték meg, mert előzőleg nejük volt az, kivel egy császár viszonyt kezdett.

Iskolázott és tanult ifjú volt, de történetírói szerint a legszívesebben a cirkuszi kocsisok és gladiátorok társaságában időzött. Hogy a vérontásban talált gyönyörét kielégítse, a legelőkelőbb polgárokat gladiátorként léptette fel vagy pedig a vadállatok elé dobatta. Az emberek iránti megvetése odáig fajult, hogy lovát, az egyébként is különös módon elkényeztetett Incitatust konzultársává akarta megtenni. Azokat az óriási pénzösszegeket, melyeket Tiberius összegyűjtött és ráhagyott, esztelen pazarlással játékokra, a nép megjutalmazására és építkezésekre (például a baiei öböl fölött épített híd) tékozolta el. Háromnegyed év múlva üresen állt minden pénztár. Caligula egyszerűen úgy segített e zavarán, hogy mások vagyonát elszedte; az illetők még örülhettek, ha életben maradhattak. Rablásai kiterjedtek egész Itáliára és Galliára. Sokan megérezték pazarlásait. A népet többféle adó fizetésére kötelezte, a katonák pedig gyakran nem kaptak zsoldot. 39 őszén hadjáratot indított az Alpokon túli tartományokba, amelynek megindulása előtt közvetlenül összeesküvést lepleztek le. A meginduló hadjárat Észak-Galliáig hatolt. Suetonius szerint beérte azzal, hogy katonáival Gallia északi tengerpartján kagylókat szedetett, majd mint győztes tért vissza Rómába s diadalmenetében a kagylók tündököltek “zsákmányként”. E szűk közlés nem fedi fel, hogy Caligula és hadserege milyen ellenállást tapasztalt Galliában és valójában miért tért vissza Rómába. Annyi bizonyos, hogy egy Britanniából menekült herceget is magával vitt.

December 6. A Marczibányi téren A padlás, a Szindra-féle színjátszókkal. Érdekes, ahogy felidézi bennem Kaszás Attilát, láttam kiskoromban is, ismerem nagyon a zenét, meg is hatódom. Jól énekelnek, Rádiból (Ádám nevű fiú) színész lesz!

December 3. Meghívtak a Teljesen idegenek magyar remake-jének, a BÚÉK-nak a sajtóvetítésére. Izgalmas ez. Vegyes kritikusi körökben nagy a felháborodás, hogy Szörény Rezső már rendezett ilyen című filmet, és minek a remake eleve. Érdekes volt. Szecsanov martin döbbenetes operatőr, Hevér Gábor és Elek Ferenc voltak a legjobb színészek, de persze arcilag, ötletben, közvetlenségben, természetességben sehol nem vagyunk az eredetihez képest.

Vettem jegyet a december 23-iki Budapest Bár koncertre.

November 24. Eszterrel: Kamra, Széljegy, Spiró újabb négyszemélyes drámája. Bányai Kelemen Barna csak finoman lökdösi Rezes Juditot, aki a hetedik hónapban jár.

November 23. Ruben Brandt a Művészben (Julis, Dávid, Balázs). Nagyon látványos, szép. Este Second Hand – Szovjetűdök a szinte teljes Örkény-társulattal. Nagyon erős pillanatai vannak.

Olvasom, olykor felszaladó szemöldökkel, a csütörtökön vett Orthorexia című könyvet, amelyet a Kiskapu jelentetett meg, és Renee McGregor a szerzője.

November 21. Maya hajója, bábelőadás a Stúdió K-ban, Nagypál Gábor és Nyakó Juli is. Az én Julisom feszült eleganciával, némán figyel.

November 20. Utoya, norvég film a Breivik-támadásról.

November 16–18. Kultúrdús hétvége a kultúrmenedzseremmel, Estherrel: pénteken az Örkényben Tartuffe Znamenák Istvánnal, Nagy Zsolttal, Kerekes Évával, Parti Nagy új szövegével. Szombat este A Cenci-ház, Shelley drámája Alföldi rendezésében a Stúdió K-ban a K2 társulattal. Vasárnap délelőtt ugyanitt a gyerekek Odüsszeuszt néznek, mink kávézunk, este pedig bábelőadás, Trafó, Az időnk rövid története, a mindig megrázó Spiegl Annával (aki a megrendítő bábszínházi Kaukázusi krétakörben Gruse volt).

November 10–11. Mozi: Napszállta (Nemes László) és A bűnös (dán, Gustav Möller) – feledhetetlen arcok közelről, azokról leolvasható dráma, elemi megrendülés, és osztom az élményt azokkal, akikkel néztem. A Napszállta nagyon hosszú (144 perc), A bűnös rövid (85 perc). Megdöbbent, és el is szomorít a közönség tufa reakciója, milyen követelőzőek, gyűlölködők, tompa agyúak mindkét film kommentelői a Port.hu-n, “felesleges művészet”, “nem bírta végignézni”, “senki sem válaszol normálisan, egyszer sem mosolyodik el, ilyen az életben nincs” – ezek élvezik. Meg ahogy felróják az Oscar- és Golden Globe-díjas rendezőnek, hogy ezt a filmjét történetesen nem válogatták be a cannes-i listára.

November 5. Vígszínház, A Pál utcai fiúk a gyerekekkel. L. még a premieren látta apjával. Részletesen itt.

Október 29–31. Madrid, Prado és Reina Sofía múzeumok. Goya, Dürer, Velázquez, Rubens. Dalí, Picasso, a Guernica, Miró. Novemberben lesz sok színház.

Október 18. X – A rendszerből törölve sajtóvetítés. Ujj Mészáros Károly filmje, Balsai Móni, Schmied Zoltán, Kulka János főszereplése. 25-én olvashattok róla kritikát itt a blogon.

Október 17. Kiállítás: Worldpress 2018 (október 23-ig megnézhetitek a Nemzeti Múzeumban). Film: Remélem, legközelebb sikerül meghalnod 🙂

Október 12-14. Kultúrtájban telik a hétvége. Molnár Ferencet olvasok, a Noran kiadónál megjelent A százados köpönyege című novelláskötetét ajánlom. Film: a héten tervezzük megnézni a Ruben Brandt, a gyűjtőt, a Napszálltát és a Remélem, legközelebb sikerül meghalnodot, én külön A kíméletlent is. Lőrinc pestiszínházas Hegedűs D. Géza premieren járt péntek este. A hét nagy élménye Magyar Narancs Hernádi Judit-interjúja.

Október 7. Átrium, A Krakken hadművelet, Bodó Viktor. Mindez a 30 km futásom után. Tudok járni, csak nem akarok. Babarczy is eljött. Érdekes és erős volt a remek Gyabronka József partnereként Bálint András, akit nem annyira kedvelek, és még Lázár Kati, Molnár Piroska, de ezek a Bodó által írt, agresszíven ötletszerű katyvaszok, ez irritáló (láttam már hármat). Ebben is szerepelt Kurta Niké, ő a múltkor Solvejg volt.

Október 6. A borbély, irtó izgalmas volt, katonás produkció, a mindig izgalmas Bán János előadásában egy monodráma egy használaton kívüli fodrászüzletben, és kiválasztotta Lőrincet, így ő is a színpadra került, megborotválta. Nagyon érdekes volt, mert az utcáról üvegen át bámészkodókat is bevonta az előadásba. Eszter. Lőrinc osztálytársa is. A szöveg egy Tolnai Ottó-átdolgozás, meg is találtam a könyvespolcon (nem az enyémen).

Október 4. Woman at War, izlandi film, csupa táj, zene, keménység, szeretet. Jelen állapotomban jól jön az olyan film, ahol egy értékelvű nő nem habozik, nem szarozik, kockáztat, és mély meggyőződéssel, a világ ellenében is csinálja, amiben hisz.   Téreyt olvasok amúgy.

Szeptember 30. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok. Dúsan szerteágazó, kaotikus ebéd közben Varródanit olvasok fel Esthernek, Julinak, szomszédlányoknak, Dávidnak, Lőrincnek (palacsintát süt), meg egy kis Molnár Ferencet tanulmányozunk.

Este nagyon kemény menet, életem harmadik legmegterhelőbb színháza, Hegymegi Máté Peer Gyntje a Stúdió K-ban (ból indulva, mert nem iylen egyszerű ez, busz visz át a Kőbánai sörgyár pincerendszerébe, meg a Dreher villa is ott van, meg annak a kertje, és hideg van és bonyolultan mászkálunk benne. Persze erre felkészítettek, beöltöztümnk, pálinka is van nálunk, sőt, Grieg zenedoboz Norvégiából (időnként a vonulásokkor és a buszon bejátsszuk) és egy kis szárított rénszarvas is. Busszal vissza, ott ér véget, ahol indult, és ahol Solvejg várja Peert. Sírok persze, Åse halálán is, a hagymamonológon is, a gomböntőjeleneten, ezek reflexesek, csak egy nagy színész kell. Az volt.

Hibátlan színészileg, és nagyon nehéz lehet ilyen körülmények között. Ez a negyedik Peer Gynt, amit látok, és az első, amelyben a címszereplő komikusra vette a figurát. Nagypál Gábor, Nyakó Júlia és Kurta Niké a három fontos szereplő. Megrázó, felemelő, szép, de egyszerűen ennyi bonyodalmat, nedvességet, vonulást, kaotikus és nem teljes értékű leültetést, csökkent érthetőséget, láthatóságot nem ér meg az élmény. Pedig én jól ismerem Ibsent és a Peert is, tudtam, mit nézek, merre tartunk.

IMG_2943

Szeptember 29. Megyünk a Szemrevaló fesztiválra, az első film a Mademoiselle Paradis lesz, osztrák, többszörös díjazott film egy vak zongoratehetségről. Vettem könyveket az Írók Boltjában: Eszternek megvettem McEwan Amszterdamját (nagyon élvezetes, feszült könyv), magamnak Pető Andrea Elmondani az elmondhatatlant című, a második világháborús nemi erőszakról szóló könyvét, Julisnak az Esti mesék lázadó lányoknak című összeállítást és egy lángszórót, Lőrincnek az Ex Symposion című folyóirat apjáról szóló számát.

Szeptember 28. Katona: A két Korea újraegyesítése. Nagyon szép részletek, Keresztes Tamástól elakad a levegő, mi mindent tud. Női kimagaslás: Ónodi Eszter. Lőrinccel és Eszterrel néztem, én másodszor. Pető Andrea rövidke írása az ELLEben arról, hogy azzal kell foglalkozni, ami létfontosságú. A többiek (ez egy összeállítás) nem mondanak ennyire tartalmas, átélt, bátor dolgokat. Nagyon tisztelem Pető Andreát.

Szeptember 27. Balázs János születésnapi koncertje. Áder is eljött. Áhítat, döbbenet. Fejlődött a zeneélvezetem és a hallásom. Nagyon nagy művész, alig tudok mit mondani. Cziffra-átiratok, Beethoven, Delibes, egy kortárs ősbemutató.

*

Ami a jövő héten jön, nagyon várom: koncert, Balázs János harmincadik szülinapja a MOMban. Jó előre megvettük a jegyeket. Szeptember 22. szombat, Pesti Színház: Audiencia, a királynő és miniszterelnökjei beszélgetnek. Valló Péter a rendező. Hegedüs D. Géza nagyon nagy színész. Balázzsal néztem. Megint hátra szólt a jegyünk, de elöl ültünk persze. Rengeteg okos, fontos mondat, tény, fellelkesültünk, utánanéztünk az alkotmányos monarchiának, a szuezio válságnak, a szereplők életkorának.

A múlt hétről említem:

Színház. Szombaton láttuk az Örkényben A hattyút, Polgár Csaba rendezése, Nagy Zsolt főszerepe (Ági), és a gyönyörűen korosodó, mindig elegáns, pontos Mácsai hangsúlyos rezonőrségével (Jácint). 57 éves!

A fiam monológokat tanul, elő is vettem csapzott Molnár Ferencemet, és egy Ági-részletet meg egy haldokló Liliomot választottam neki.

Olvasom Krekó Péter könyvét az összeesküvés-elméletekről és a post-truth world médiájáról. Még nyáron vettem. Van vele bajom, majd írok róla.

A National Geographic történelminek mondható újságírói teljesítménye a magyar kiadás szeptemberi számában, amerikai, női fotósokkal és újságíróval a világ negyvenedik arcátültetéséről, Katie Stubblefield a recipiens: Egy új arc története.