kultúrnapló

Régóta tervezem ezt a rovatot, de akkoriban, amikor nekiültem, nem olvastam eleget, és azt szégyelltem. Korábban olyan életet éltem, amelyben az evéshez és tisztálkodáshoz hasonló igénnyel és rendszerességgel értek művészeti élmények. Most már újra több a kultúrélmény, 2018. szeptember 20-án kezdem írni.   Ritkán lesznek linkek (netes tartalmak): alapvetően könyv, tartalmas folyóirat vagy cikk, színház, zene szerepel a rovatban. Semmi tévé vagy fülbe dugás, se youtube, se letöltés: a színház és a zene elmenős programokat jelent, tehát csupa olyasmit, amiért én hajlandó voltam fizetni és elmenni otthonról (vagy az, aki meghívott). Ez ad rangot a kultúrafogyasztásnak.   Igyekszem tömör lenni. Az edzésnaplóhoz hasonlóan fogom szerkeszteni, vagyis felfelé bővítem, alul lesznek a régebbi jegyzetek, és megtalálod a rovatot fejlécben is.   Október 17. Kiállítás: Worldpress 2018 (október 23-ig megnézhetitek a Nemzeti Múzeumban). Film: Remélem, legközelebb sikerül meghalnod 🙂   Október 12-14. Kultúrtájban telik a hétvége. Molnár Ferencet olvasok, a Noran kiadónál megjelent A százados köpönyege című novelláskötetét ajánlom. Film: a héten tervezzük megnézni a Ruben Brandt, a gyűjtőt, a Napszálltát és a Remélem, legközelebb sikerül meghalnodot, én külön A kíméletlent is.   Lőrinc pestiszínházas Hegedűs D. Géza premieren járt péntek este.   A hét nagy élménye Magyar Narancs Hernádi Judit-interjúja.   Október 7. Átrium, A Krakken hadművelet, Bodó Viktor. Mindez a 30 km futásom után. Tudok járni, csak nem akarok. Babarczy is eljött. Érdekes és erős volt a remek Gyabronka József partnereként Bálint András, akit nem annyira kedvelek, és még Lázár Kati, Molnár Piroska, de ezek a Bodó által írt, agresszíven ötletszerű katyvaszok, ez irritáló (láttam már hármat). Ebben is szerepelt Kurta Niké, ő a múltkor Solvejg volt.   Október 6. A borbély, irtó izgalmas volt, katonás produkció, a mindig izgalmas Bán János előadásában egy monodráma egy használaton kívüli fodrászüzletben, és kiválasztotta Lőrincet, így ő is a színpadra került, megborotválta. Nagyon érdekes volt, mert az utcáról üvegen át bámészkodókat is bevonta az előadásba. Eszter. Lőrinc osztálytársa is. A szöveg egy Tolnai Ottó-átdolgozás, meg is találtam a könyvespolcon (nem az enyémen).   Október 4. Woman at War, izlandi film, csupa táj, zene, keménység, szeretet. Jelen állapotomban jól jön az olyan film, ahol egy értékelvű nő nem habozik, nem szarozik, kockáztat, és mély meggyőződéssel, a világ ellenében is csinálja, amiben hisz.   Téreyt olvasok amúgy.   Szeptember 30. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok. Dúsan szerteágazó, kaotikus ebéd közben Varródanit olvasok fel Esthernek, Julinak, szomszédlányoknak, Dávidnak, Lőrincnek (palacsintát süt), meg egy kis Molnár Ferencet tanulmányozunk.   Este nagyon kemény menet, életem harmadik legmegterhelőbb színháza, Hegymegi Máté Peer Gyntje a Stúdió K-ban (ból indulva, mert nem iylen egyszerű ez, busz visz át a Kőbánai sörgyár pincerendszerébe, meg a Dreher villa is ott van, meg annak a kertje, és hideg van és bonyolultan mászkálunk benne. Persze erre felkészítettek, beöltöztümnk, pálinka is van nálunk, sőt, Grieg zenedoboz Norvégiából (időnként a vonulásokkor és a buszon bejátsszuk) és egy kis szárított rénszarvas is. Busszal vissza, ott ér véget, ahol indult, és ahol Solvejg várja Peert. Sírok persze, Åse halálán is, a hagymamonológon is, a gomböntőjeleneten, ezek reflexesek, csak egy nagy színész kell. Az volt.   Hibátlan színészileg, és nagyon nehéz lehet ilyen körülmények között. Ez a negyedik Peer Gynt, amit látok, és az első, amelyben a címszereplő komikusra vette a figurát. Nagypál Gábor, Nyakó Júlia és Kurta Niké a három fontos szereplő. Megrázó, felemelő, szép, de egyszerűen ennyi bonyodalmat, nedvességet, vonulást, kaotikus és nem teljes értékű leültetést, csökkent érthetőséget, láthatóságot nem ér meg az élmény. Pedig én jól ismerem Ibsent és a Peert is, tudtam, mit nézek, merre tartunk.   Szeptember 29. Megyünk a Szemrevaló fesztiválra, az első film a Mademoiselle Paradis lesz, osztrák, többszörös díjazott film egy vak zongoratehetségről. IMG_2943 Vettem könyveket az Írók Boltjában: Eszternek megvettem McEwan Amszterdamját (nagyon élvezetes, feszült könyv), magamnak Pető Andrea Elmondani az elmondhatatlant című, a második világháborús nemi erőszakról szóló könyvét, Julisnak az Esti mesék lázadó lányoknak című összeállítást és egy lángszórót, Lőrincnek az Ex Symposion című folyóirat apjáról szóló számát. Szeptember 28. Katona: A két Korea újraegyesítése. Nagyon szép részletek, Keresztes Tamástól elakad a levegő, mi mindent tud. Női kimagaslás: Ónodi Eszter. Lőrinccel és Eszterrel néztem, én másodszor. Pető Andrea rövidke írása az ELLEben arról, hogy azzal kell foglalkozni, ami létfontosságú. A többiek (ez egy összeállítás) nem mondanak ennyire tartalmas, átélt, bátor dolgokat. Nagyon tisztelem Pető Andreát. Szeptember 27. Balázs János születésnapi koncertje. Áder is eljött. Áhítat, döbbenet. Fejlődött a zeneélvezetem és a hallásom. Nagyon nagy művész, alig tudok mit mondani. Cziffra-átiratok, Beethoven, Delibes, egy kortárs ősbemutató.

*

Ami a jövő héten jön, nagyon várom: koncert, Balázs János harmincadik szülinapja a MOMban. Jó előre megvettük a jegyeket. Szeptember 22. szombat, Pesti Színház: Audiencia, a királynő és miniszterelnökjei beszélgetnek. Valló Péter a rendező. Hegedüs D. Géza nagyon nagy színész. Balázzsal néztem. Megint hátra szólt a jegyünk, de elöl ültünk persze. Rengeteg okos, fontos mondat, tény, fellelkesültünk, utánanéztünk az alkotmányos monarchiának, a szuezio válságnak, a szereplők életkorának. A múlt hétről említem: Színház. Szombaton láttuk az Örkényben A hattyút, Polgár Csaba rendezése, Nagy Zsolt főszerepe (Ági), és a gyönyörűen korosodó, mindig elegáns, pontos Mácsai hangsúlyos rezonőrségével (Jácint). 57 éves! A fiam monológokat tanul, elő is vettem csapzott Molnár Ferencemet, és egy Ági-részletet meg egy haldokló Liliomot választottam neki. Olvasom Krekó Péter könyvét az összeesküvés-elméletekről és a post-truth world médiájáról. Még nyáron vettem. Van vele bajom, majd írok róla. A National Geographic történelminek mondható újságírói teljesítménye a magyar kiadás szeptemberi számában, amerikai, női fotósokkal és újságíróval a világ negyvenedik arcátültetéséről, Katie Stubblefield a recipiens: Egy új arc története.