diplomás analfabéták

ezzel a poszttal az a célom, hogy sokan találjanak érveket, elemző szavakat a saját életük helyzeteiben

Vajon hány olyan polgártársunk van, aki kijárta az iskoláit, jól tanult, egyetemet végzett… ma már hatékony munkaerő… négyévente választ… úgynevezett családja van… tudja, hol keresse a fehérjetartalmat a tehéntúró csomagolásán… le tud parkolni… jobb lábára jobb, bal lábára bal cipőt húz, haza is talál

– és mégsem ért a világból egy szót se? Bővebben…

most már mindig magyarázkodni kell

(nem hagytak békén írás közben, egyes mondatokat nem fejeztem be, bocsánat, most javítottam)

Nőnap volt, nagyon szerettem volna írni egy erőset, de net nem volt otthon, megfeszített tempójú munka van, másféle.

Máshol netezek, addig is.

Lesznek azért rendszeres posztok. Nem tudom, hány naponta, ahogy kijön a lépés. Jó? Fogok írni a giccsről és a nárcizmusról, például.

Én Bővebben…

az apostol

Emlékszem, mennyire sajnáltam az apostolt. Már az in medias res kezdetnél. Az mondjuk nagyon hatásosan van megírva. Sötét a város, ráfeküdt az éj. Majdnem Arany János: Sűrű, sötét az éj… De azért nem.

Mig a világ hóhérai

Selyempárnákon nyugszanak,

Ő, a világnak jótevője,

Darócon hentereg.

Igen, ennyire. Bővebben…

asztalverők

Én aztán jogvédek és kiállok. Tényleg. És nem csak érvelek meg lájkolok. Ráállok a kerekesszékes piktogramra a parkolóban, és nem tud mit csinálni az életerős terepjárós.

És mélyen hiszek abban, írtam is ilyeneket, hogy aki elnyomott, annak ab ovo van igaza, mindenképpen igaza, akkor is, ha kiabál, és akkor nem őt elemezzük.

Csakhogy ez a nézőpont és beszédmód nem használható teljes bloggerségünkben, és életünk minden helyzetében sem. S aki akkor használja, amikor neki jól jön (mert ő az elnyomott, és akkor rá lehet pirítani akárkire), az el van tévedve. Bővebben…

kezdjetek élni

Ezen a blogon, észrevehettétek, már nettó gondolat, önkifejezés és diskura van. Nincs “társadalmi felelősség”, vagyis egy ideje nemigen segítem se a civileket, se elvbarátaimat, ismerőseimet a posztjaimmal. Nem szoktam hírt adni akciókról, tüntetésekről, nem népszerűsítek semmilyen ügyet, kezdeményezést, érdeket.

És akkor ez most a kivétel:

Mosolyka, Hozleiter Fanny és férje, Tóth Sándor Zoltán valami nagy dologra készül.

Egész estés nagyjátékfilmre, mégpedig, a pillanat értékéről.

A pillanatról, az örömről, arról, hogy MOST éld meg, használd, ismerd fel és örülj. Hogy ne halogasd, mert elmúlik. A film nagyon személyes, de bőven nem csak róluk szól, hanem erőt adhat másoknak is nehéz élethelyzeteikben. Amikor szokatlan a forgatókönyv, és mégis, valami hatalmas energia és boldogság születik abból, ami nagyon nem úgy nézett ki. Engem ez különösen megérint.

PillanatCsillag ízelítő bemutató

a keddi bemutatón, fotó: Gera Zsolt, balról: én, Fanny, olvasó

Bővebben…