Ez egy 2020-as poszt, de a rezgések ma, 2024-ben is rázzák az életemet, és Szentesi máig nem revideált, nem kért bocsánatot.
A BULLYING NEM JÁTÉK, mert még megsértődik Szentesi Éva! Ennyire vagytok aljasak – és becsomagoljátok jó ügynek, kiállásnak. Ez sima lincselés, ellenem. Szentesi Évát soha nem lincselte senki a csakazolvassáról, a Facebookon sem. Pedig neki mint közszereplőnek tűrnie kellene. Továbbá (nem lényegtelen részlet!) én a bírálataimban igazat írtam.
Mi a célom ezzel, hogy Szentesi Évát “ekézem”?
Nincs cél. Ok van: az igazságot ki kell mondani. Látok, figyelek, értem, mi van. Minden éles írásom ebből született. Nincs semmilyen hatalmam. Én szólok, ennyi van. Elvből írok, a minőség hiánya, a hazugság ellen. Nem akarom, hogy vele legyen valami (törvényszerűen lett, lesz, mert a felgiccselt hazugság mindig bedől). Én azt akarom, hogy a hamisság tudatosodjon a női nyilvánosság olvasóiban. Vegyék észre, ne támogassák.
Így indult: 2020. május 5-én egy nagy olvasottságú női platform, a wmn.hu “zászlóshajója”, a szerény tehetségű, hisztiben utazó Szentesi Éva, magát írónak mondó arckrémárus influenszer, amúgy közszereplő nem tűrte, hogy a nyilvános írásairól véleményem legyen, és zaklatásnak állította be azt, hogy a saját blogomon megírtam a véleményemet. Semmilyen törvényt nem sértettem, nem zaklattam és nem rágalmaztam. (Nem is született feljelentés.)
Az a feladat, hogy a hősnőért mindenki rajongjon. Ha nem tetszik, hallgasson. Mennyire antidemokratikus, gyáva, önző álláspont! Rámuszította az akkor 55 ezer Facebook-követőjét, a “nem bírtam végigolvasni gerlét, olyan hosszú” típust:
…alatta 17 innen kifotózott részlet, ide (a csakazolvassa blogra) írt kommentjeim és posztok részletei, amelyek Szentesi nyilvános tevékenységét elemzik. Részben írói-nyelvi színvonalát, részben olyan cikkeit, kampányait, amelyek révén ő jelentős összegekhez jutott.
Rágalmazva, fölös indulattal és becsmérelve sosem írtam. az igazság szomorúbb: szerintem a Szentesi-jelenség, a rák kiárusítása és cukivá-szexivé tétele ennyire elítélendő. Ami cuki, az bírálhatatlan. Fenntartom a véleményemet ma is, sőt, most romlottabbnak tartom őt, amiatt is, amit ellenem tett. Azt is tudom, hogy rengeteg hallgatag nő gondolja ugyanígy, és nem irigységből.
Nem sikerült az írásaimmal, blogommal figyelmet kiváltani, ezt írja. Hoppácska, még rajongóm is akadt:
Maga írja: olvasta a blogot, járt ide, emésztette magát. És ráadásul az értelmes, jóindulatú olvasók tömegei is olvasnak, azóta is, már tizenkét éve. a különbség: én nem lettem arckrémárul, nem hízelegtem be magam egy DTK által felépített “énmárka” és reklámalapú gigaplatform védelmében a Libribe, hogy nekik nyereséget termeljek a giccskönyvekkel.
Rágalmazó, zaklató, bully? Én…? Olvastátok Szentesinek A Merkúr a retrográdban című, újságírókollégától lopott című “regényét”, hogyan beszél abban Fiala Borcsáról és a barátnőiről, bosszúból?
A lenti kommentelő blogolvasó volt, amellett magyartanár (éppenséggel Ed tanára), nem hiszem el, hogy nem érzi, mi a különbség (az én férjem meghalt, én a rákkal való hősnőségből soha egy fillért sem kerestem, a halál életrajzi adat, ennek kapcsán az egyedülálló anyaságról írtam). Én Orsolyát mélyen megvetem, hogy odarongyolt szítani a feszültséget. Pedig nem szólt az eredeti kontentnél, csak így Szentesi meg a libák szárnya alatt érezte magát erősnek. Szentesi még az anyja halálával is két évig haknizott, miután megfertőzte. Én soha nem szenvelegtem, játszottam hősnőt, nem is lett brand és egy mohó cégnek reklámbevétel a személyemből. Én fizetek azért, hogy ne legyen reklám a blogon.
Ez is érdekes, nemrég írta:
2024-es frissítés: levélváltás új blogja kapcsán. Válaszában hülyének néz.
Én neki, 2023. szeptember 18.:
Kedves Éva!
Bokszol! Nem x. És: eksztázis.
Remek véleménnyel vagy magadról, de a lufik kipukkadtak. Rendszeresen te biztosan nem bokszolsz. Minden szétesett, amire hajdan büszke voltál.
Az egyik utolsó wmn-es cikkedben még kényszert éreztél, hogy beszólj azokra, akik igazán edzenek: a “tornázgatásra” és a pulzusszámos futópadozásra. Merthogy a boksz, az nem ilyen komolytalan!
Egyiket sem bírnád, nem is csináltad soha. És ha komolyan edzenél, az látszana. Mindig hüledeztem, milyen lötyögéseket neveztek edzésnek és mekkora cirkuszt csaptok belőle.
Abban a helyzetben, amibe téged beraktak, azokkal az igényekkel és öntudattal (és olyan kis teljesítménnyel) lehetett volna benned bölcsesség, visszafogottság, hogy ne azt húzd le, aki edz (én), sikeresebb influenszer (nem én),igazán jól ír (én).
Törvényszerű volt a zuhanás. Viktor közönyös feje… sugárzik róla, hogy tök önző, és idegesíted.
A férfi, aki engem élete szerelmének nevezett egykor, mesélte a minap a bíróságon, hogy bosszút akartál állni, te Fiala Borcsa közvetítésével tőle kértél tanácsot, hogy ki tudsz-e engem csinálni jogilag.
Ez így jegyzőkönyvbe is került, és nem vette észre, hogy a fontoskodással csak a ti förtelmes, nárcisztikus dührohamaitokról vall, és a saját helyzetét rontja.
Elképesztőek vagytok.
Éva
Ő nekem, 2023. november 6.:
Kedves Éva!
Elnézést a késedelmes válaszért, csak mostanra tudtam minden levelet elolvasni, remélem nem veszed zokon. SIC
Köszönöm szépen, hogy írtál, én is sok sikert kívánok a blogodhoz, az edzésekhez pedig további kitartást.
Ölellek: Éva
“én is sok sikert kívánok”, te liba!!!
Én neki, 2024. február 13.
Jaaaj, Éva, ez a leereszkedés, ez a passzív agresszió… Elegánsnak szántad, de hazug.
Szerintem te nem is néztél soha szembe vele, hogy mit csináltál és mi volt az okod. Nem is tudtál róla.
Én nem játszom meg magam. A következőket gondolom, és biztos vagyok benne, hogy végigolvasod, pedig szabad vagy törölni:
Dehogy ölelsz te, közben a Huberttel is kibeszéltetek. Akkor hinném el, hogy érted, felfogtad, szembenéztél, bánod, ha nyilvánosan vagy legalább privát bocsánatot kérnél. Hubert is feljelentéssel fenyeget:
Miért? Mert kimondtam róla is az igazat, amit a mézesmázos píár alatt gondosan rejteget. Én tudom, ki vagy (már rúzséstükör korodban is tudtam, mikor ide kommenteltél), és tudom, mi motivál téged. Tudom, hogy ámuldoztál a blogomon te is 2013-ban. Nem csak Angéla, Villő meg “életeszerelme” exem.
Nem vagy őszinte, és ezt leveszik ám. Érdekelt voltál abban, hogy szarul legyél, baj és dráma legyen, mert csak emiatt voltak kíváncsiak rád.
“Nem fogom azzal tölteni az iszonyatosan drága időmet…” – játszod most a megérkezettet, aki lassan felnő? Negyven évesen?
Te vagy az, aki elindította a lavinát, ami kis híján az egész életemet tönkretette (nekem három gyerekem van ám). Rajtad bátorodott fel az exem, aki NER-be ágyazott, lojális jogászként hét polgári és egy büntetőpert indított ellenem, mert a kirohanásodon megérezte, hogy a tömeg most mellette áll. Előtte félt, hogy őt tépnék szét. Hazudozással, kamu pszichiátriai lelettel, állítólagos depresszióval kiügyeskedte, hogy bíróság legyen belőle.
2020. május 5-én te megadtad az 55 ezres csürhének a kilövési engedélyt, állítva, hogy te vagy az áldozat és én az agresszor. Miközben én egy őszinte blogger voltam, akit te is elképedve olvastál egykor, a reddites mocskolódókhoz képest én mindig arccal vállaltam magam, soha nem írtam sem neked, sem rólad név nélkül vagy álnéven, nem írtam gyalázkodót, csakis a közéleti visszásságaidról; megmutattam az esendőségeimet is (én sokkal előbb és nem haszonelvűen drámázva), és soha nem hazudtam, nem találgattam a magánéletedet, pedig van Kentaurral közös ismerős, de az orgiák konkrétumairól mindig hallgattam. (“K. letett valamit az asztalra… és fel is szívta.”)
Éveken át és ontottad cikként több tízezer nőnek az indulatalapú, gondolkodás nélkül megírt kirohanásokat, áldozati műsort, és ezek mind önzésből és kompenzációból fakadtak. Hergeltél, egy időben politikailag is. Téged az elvek, az igazság, a minőség, a gondolat sosem érdekelt, csak önmagad és az érvényesülés, a reklámbevételek, a pasik-ruhák-ételek-híreshaverok-bőrápolási rutin. Emellé igen szerény írói képességek jutottak neked. Téves indíttatás, imitáció, rossz szerkezet, nyelvi fogyatkozások (ez nem ízlés dolga, ez mérhető, pl. a szókincs, a mondatszerkezetek változatossága). Részben az olvasatlanság, tanulatlanság miatt van ez. Pedig neked szerkesztették a szövegeidet hozzáértők.
Én (amellett, hogy írtam az irodalmi szövegeimet) rámutattam a női nyilvánosságban zajló fontos, kínos részletekre: a wmn kártékony színvonaltalanságára, az influenszerüzérkedés, a megjátszott viselkedés, a talmi írócskalét, a “traumaírás” hazugságaira meg a buzi- és travisimogató kontent veszélyeire. Ti (Angéla és a wmn is) eleve az általam érzékenyített nőket néztétek ki, és leraboltátok őket. Agyilag és anyaqgilag: győrikeksz- és életbiztosítás-reklám között vekengtetek depresszióról, rákról!
Amikor az anyákat basztattad, azért is szóltam. Mi azért nőttünk fel már huszonévesen, mert nem lehettünk önzők! És mindenki megértette, hogy neked nem lehet gyereked (bár ettől te nem vagy hősnő, ez témának is gyenge, és ismerjük az összes rizikófaktorát a méhnyakráknak, nem nagy rejtély). Senki soha nem bántott emiatt, de te megírtad a Nemanya című cikket, később meg azt, hogy Van egy fiam… A húgodé, mármint, és azt a gyereket szintén kiárusítottad lájkokért.
Borzalmas ez az egész.
A büntetőper elsőfokú ítélethirdetésén elhangzott, hogy nem zaklatás az, amit a “sértett” (haha) keresgél ki, önszántából a blogra kattintva.
Te ráadásul közszereplő is vagy, aki szabadon bírálható. A bírálat, leleplezés fontos érték: a NeumannLabs-gate-re, a tökfölösleges, alig valamire szűrő tesztekkel folytatott pénzéhes üzelmeidre én hívtam fel a figyelmet. (Lásd még a Mályvavirág elnököt: “Minden tesztem negatív volt, mégis rákos lettem.”)
De még el is dicsekszel, te mekkora jólétben vagy… Örökké kompenzálsz, az “írósággal”, a high life-fal és Viktor meg a boldogság mutogatásával ugyanúgy. Ennek oka számos trauma, kisebbségérzés lehet, a nem-értelmiségi háttér és a parvenü alkat. Megfigyeltem (Csepelyi Adriennen, Pétery-Novák Éván, Veréb Viktoron is), hogy messze keleten születtetek. Ezért kellett neked is ballonkabát alatt csipkefehérneműben, érettségi nélküli pincérnőként erőszakosan “királynőként” viselkedni.
Te szabadítottad rám a hozzád hasonlóan indulatvezérelt és ostoba, mérgezően önző, harsánykodó, szadista csürhédet, és Villővel és Angélával, két plagizáló, ostoba és kártékony olvasómmal is összeálltál, meg a jogász-exszel is. Nem riasztott soha a detektor, hogy ez nem helyes, ez önzés, lejáratás? Miért nem írtad meg te is a véleményedet rólam, ahogy én rólad? Lehettél volna éles…
Az én bűnöm, hogy kimondom az igazat, tehetségesebb vagyok, mint az engem nézegető, magukat írónak állító libák, illetve hogy a Péterfy még 2001-ben rámmászott.
Nézd, mit írtál ki (még mindig fenn van):
Aztán nem lett se polgári, se büntető ebből. Mint ahogy Hubertéből sem lesz semmi, mert a béranya tény, ő maga rakta ki az instára a közvetítő szervezetet. Nem lehet a ti szavatokra adni. Fenyegetőztök…
Azt állítod, “nem lehet figyelmen kívül hagyni, bemászik mindenhová”, miközben te mohón kattintgattad a blogomat, onnan vannak a kommentek, amelyeket kifotóztál (ezt tiltom a blogon, jól látható helyen!) és a posztod alá raktál. Tökéletesen figyelmen kívül hagyhattad volna. Az én olvasóim (a 2015 utáni típus) nem redditeztek, nem hergelődtek, nem uszítottak senkit, nem írogattak neked soha.
És hagytad, hogy a félszerzet és negyedtehetség Murinai Angéla bujtogasson és gyűjtse neked az anyagot. Ő, az én egykori legnagyobb rajongóm is előadta a saját libaserege körében, hogy neki születésnapi ajándék, hogy engem végre kicsinálnak, és hogy a “bulllying van olyan, mint a rák”.
Közben ez állt a blogja fejlécében rólam:
…Én vagyok az agresszor? Én soha nem gyaláztam azt, akinek rajongója vagy nagy barátnője voltam. Magánéletieg! Aminek ő nem volt sem része, sem tanúja, sem kárvallottja, és nem is ismer senkit, aki igen. Az írásaimból tudott erről egyáltalán bármit is, azt meg szétpletykálta, elferdítette, hogy ne tűnjön föl: állítólagos vezérblogger és írónő létére alulfizetett cselédként tengődik a hazájából elmenekülve.
Ti ezt csináltátok: hajdani nagy barátnőket gyaláztatok. Te a “regényeidben”…
Ezeket, amiket most leírtam, nem tudod eltüntetni, kitörölni az életedből. Miattad és a tehetségtelen bagázsod aljassága miatt én ma is bíróságra járok.
Te vagy az, akire nagy volt az újságírói kabát, mégis hergeltél, szerepelgettél, elbíztad magad és megszűntél ember lenni. “Anyám halála a legjobb fogyókúra.” Ez szállóige és mém lett. A regényedben a beszólás Fiala Borcsára, a hűdemenő szexleírás a temetés után, Szandra besározása (ő egyszer kommentelt rólam: “szerintem irigy” – ma már ő is tudja, ki a hitvány). Viktor mutogatása, kibeszélése, és ha fizet érte a Magyar Posta, a szerelmeslevél is kontent… Csak azzal maradtál jó fej, leereszkedően kedves, aki a nárcizmusodat, anyagi érdekeidet, becsvágyadat tökéletesen kiszolgálta, és elviselte a munkahelyi műsorszámaidat. És mindezt te napi terápia mellett…!
Te most is komolyzenével, híres barátok mutogatásával, egzotikus fűszerekkel, túlbonyolított kajákkal-megjelenéssel próbálsz többnek tűnni, mint aki lettél – és lehetnél.
Mondd, téged nem zavar, hogy Huberték kibérelték egy pénzre rászoruló nő méhét, aki harmadik világra emlékeztető körülmények közt szült, letépték róla az újszülöttet, és otthagyták tejtől duzzadó mellel? Meg sem említik, meg se köszönik neki sehol.
Ennyit gondolok, és ezt sokan tudják, nem fog eltűnni.
Éva
*
Update, 2020. augusztus 4.
Ha valakinek kérdése van, kik és miért csinálják ezt.
*
UPDATE, 2020. május 14. Ez kommentben is van lent, hogy lássa (láthassa), aki erre a posztra még kattint vagy visszajár.
Ma megnéztem, pontosan mik vannak azokon a képernyőfelvételeken, amelyeket egy hosszabb időszak alatt Szentesi Éváról írtam, és ő kirakta egyben.
Nagyon tanulságos az egész. A fő tanulság: nők tízezrei kicsit sem értik, amit olvasnak, nem értik a mondatokat, ANALFABÉTÁK, de szívesen hergelődnek azért. Két oldal van, ide meg oda lehet állni.
Semmit nem gondolok túl erősnek, tévesnek, amiket írtam Szentesi Éváról (ő közszereplő és a nyilvánosságban él: nemcsak igazam van, hanem jogom is). És nem én csináltam ezt a cirkuszt.
Miért nem hagyom, hogy az olvasóim eldöntsék, kit olvasnak? Én nem hagyom? Hogy dönthetnék erről? Lefogom e kezüket? Nekem semmilyen hatalmam nincs, ugyanígy, ahogy én, írhat blogot, kommentet bárki, csak az enyém – Szentesi állításával ellentétben – figyelmet is kelt. Viszont én is arról írok, amiről mondandóm van, ez az én döntésem, és Szentesi Éva ennyire irritáló és hamis. A jogomat, hogy én dönthessem el, miről és mennyit írok, nem adom. De én nem az érzelmeidre, nem is a falkaszellemre utazom, nem várok egyetértést, táborosdi felsorakozást. Szabad vagy! Nem kell érzelmileg azonosulni (sőt, gáz). Itt soha nem volt 2015 óta uszítás, csatasorba rendeződés, netes lincselés.
Ó, ti nagyon komáltatok ám, velem zúdultatok, amikor olyanokat kritizáltam, akiket ti is kiröhögtetek (Vájf, Kozma Szilárd). Most mérgesek vagytok, mert ti felültetek a rákturnébuszra, és tőlem tudtátok meg, amit magatoktól is tudni kellett volna: hogy ciki. Vagy azért haragszotok, mert nem sikerült lefogyni, gyűlöltök sportolni. Vagy mert jól vagyok, és ti nem annyira.
Most meg: “erdélyi házaspár”. Kozmáék, aki ellen Csilla hergelt és szervezkedett a legjobban, és Villő uszult ott, Angéla meg nekem írta kommentek tucatjaiban, mennyire elítéli őket – halálosan fenyegettek.
Én írok álnéven?, beszarok rajtatok. Meg a fórumon a nettó hörgése, az üres életűek gyalázkodása. Mi lett veletek??? Megmutattátok a szinteteket.
Összességében nagyon durva a hiszti, amit ebből rendeztetek. Szentesi Éva megsértődött, az legója nem bírta elviselni, hogy átlátnak rajta, ti pedig ugrottatok, vezényszóra, nem is a ti ügyetek, ott lihegtetek, és semmilyen tartalmi állításotok nem volt. Női nyilvánosság, 2020.
Nincs szimmetria, hogy “akkor rád miért nem lehet rosszat mondani”, mert lehet, és mert én nem hazudok, nem vagyok tehetségtelen, megjátszós, és nem keresek reklámozgatással pénzt naiv nőkön.
Mi a cél ezzel, hogy Szentesi Évát ekézem? Ahh, olvasó. Nincs cél. Ok van. Nincs nekem semmilyen hatalmam. Én szólok, amikor valami talmi v agy undorító. Ennyi van. Legyen egy hang, mely kimondja: ez mint női újságírás kurvagáz, az influenszerkedés nem írónőség. Sokan gondolják ezt amúgy. Én kimondom, nekem nem tabu.
Vádolnak, hogy “kereszténydemokrata” vagyok, felemlegetem a gyerekszülést (vagyis: azt gondolom, egy háromgyerekes aligha irigyel olyat, akinek nem lett egy se, és ez nem saját döntés volt): a határ nem az anyák és a gyermektelenek között van. A határ azok között van, akik maguk döntötték el, mennyi gyerekük legyen, meg akik nem. És én a legélesebb hisztiket pont náluk látom, akiknek nem lett, vagy nagyon béna az eredmény.
Csonkítás: ennek ez a neve. Magyar szó. A férjemnek egyetlen testrészét, szervét sem távolították el, nem értem, mire írja Orsolya. Én nem a rákra. Az biztos, hogy nem sztárkodtam meg rúzsoskodtam rákkal soha. Akkor írtam, amikor történt, inkább magamról, terápiásan, nagyon diszkréten, jelszavas posztokban, minden üzleti érdek nélkül. Nem volt termék.
Jó tudni, ki milyen. És nem bánom.
Mostanában írt posztjaim:
hisztiztek (ez még előtte)
érinthetetlen, mert elesett
mire költesz mostanában?
Nem minden tart három napig, úgy tűnik. Elleptek a legyek. Nyomják, hajtják a drámát, és élvezik.
Másról írtam és másról szeretnék írni. Most nem lehet úgy: kamu lenne, dacnak tűnne, szétszednék. De ha elül ez, ugyanúgy fogok írni, mindarról, ami fontos, ami foglalkoztat, élesen is, és csakis annak, akit ez érdekel. Felelős vagy azért, mit olvasol,. ne told rám! Nem várok el semmit, nem hisztizek, nem kell azonosulni – lehet viszont gondolkodni. Irodalmilag is, kritikusan is, újat mondva is fogok írni.
Látom, hogy olvassátok. Amit kérek: ne állj ki mellettem. Saját néven végképp ne. Köszönöm, de rád veszélyes és polarizálja az őrületet. Ne legyen tábor. Méltóság legyen. Olvass, és írj privát, ha van mondandód.
Nem reagálok most senkinek, aki “egyetért”, meg annak, akivel más, személyes viszonyom is van-volt. Azért sem exponálok senkit, mert Murinai Angéla mindenkit megkeres, hogy engem lejárasson, ezt jó páran írták meg. Tiltsd le, szard le. Magyarázkodik amúgy a banya:
soha senkivel nem fecsegtem privátban Angéláról, mindent a blogra írtam, és soha senki nem is tiltott emiatt; hazudik
Bővebben… →