nőies

Ha én olvasom a nagy internetet, mémet nézek, vagy valakivel beszélek, aki tapasztalt és jó emberismerő, mindig megtudom, milyenek a nők. Pedig állatira nem kérdeztem. És mivel én nő vagyok, akkor én is? Haj, de nőies vagyok én!

Van az örök sláger, a cipőtéma, például.

Megtudom, hogy a nők egyre-másra veszik a cipőket és a táskákat, lázba jönnek a leárazásoktól. Halmozzák ész nélkül, AHELYETT, hogy a lényeggel foglalkoznának. Hogy mi a lényeg, azt a férfi (a mémkészítő entitás) definiálja. Biztosan nem a cipő. De legalábbis nem olyan cipő, hiszen az csak egy (öt, tizenöt) női cipő. De bezzeg a sporthorgászat, a foci(nézés), a videojátékok vagy a motorozás!

Kell valami kifejezőeszköz, hogy általa megfoghatóvá, átélhetővé tegyék, hogy lenézik a nőket, és nem tartják a szempontjaikat, döntéseiket, témáikat és kedvteléseiket érvényesnek. Egyébként a nőknek a valóságban nem is pont ezek a szempontjaik, döntéseik, témáik és kedvteléseik, de ez nem számít, mert valahogy ki kell fejezni, hogy a nők mások, mint miférfiak, érthetetlenek, felszínesek, és ez nem a miférfiak hibája. Ha viszont tényleg nem ilyen egy nő, akkor meg miért nem érdekli a divat, miért nem csinos, tán nem igazi nő? Mert ők furcsállják, ugyanakkor imádják azt a mémnőt, az új tűsarkújában. Vágynak rá, a tenyerükön hordozzák, megvetik és nem értik.

Meg amúgy nem is ennyire egyfélék a női szempontok és satöbbik, volna többféle nő is, többféle attitűddel a cipők iránt, de így kell lennie, azt mondták, hogy nekik egyszerű legyen, és főleg milyen vicces a mém.

A lábamon új cipő, tavasz van. Én egészen odavagyok. Az a fajta szandál, amelynek felvétele előtt sürgősen elmész pedikűröshöz. Igen szép darab, Milánót dicséri. Megtekinthető a dedikáláson és a blogbulin. Ez a cipő nekem öröm volt, megvettem, és ez az én döntésem, az én örömem, és az én pénzem. Én kerestem a pénzt, és nem apu cégében. Sok cipőm van, merthogy igazi nő vagyok. Hisztérikus ízléssel, jó drágán veszem, aztán évekig hordom őket, majd ha megkoptak, de igazán, mert én extrém hűséges vagyok, jönnek az újak. Képes vagyok kettőt meg hármat is venni egyszerre, és sztereotipikusan lóbálom a zsinórfüles, dizájnos szatyrot. És nem érdekel, ki szerint milyen vagyok ettől, nincsen rajtam ilyen tekintet sem. Mert csak ezek a mémek vannak, de nincsen olyan ember az életemben, aki engem besorolna. Nem függetlenül attól, hogy saját döntést hozok, és nem kell a pénzt kérnem se, alkudoznom se.

Aztán megtudjuk, hogy a nők hisztisek, mindenen elsírják magukat, mestruálnak, szeszélyesek.

kepernyofoto-2016-12-16-23-24-43

Maguk sem tudják, mit akarnak. Ha A van, akkor B lenne jó, ha B van, akkor C, de még inkább A. Ki érti ezt? Sose jó semmi. Bonyolítják itt a dolgokat. És rengeteget beszélnek. De nem mondják a lényeget, köntörfalaznak, sejtetnek és megsértődnek. Ki igazodik ki rajtuk?

A valóság az, hogy a nők szarul vannak, éspedig nagyon szarul. Nem azért labilisak és sírósak, mert nők, és nem tudnak uralkodni magukon, dobálják őket a hormonok, vagy nem tudják megtalálni a megoldásaikat, hanem mert be vannak szorítva helyzetekbe, és extrém mérvű krónikus stressznek vannak kitéve. Alacsony az önértékelésük, feszesen élnek, ellentmondásos szerepekben, kényszerek között lavíroznak. Vissza kell nyelniük a stesszt, mások helyett is diplomatikusnak lenni. Nem ők viharzanak el nagy dérrel-dúrral, nem ők csapják be az ajtót és hagyják otthon a másikat két meg három lefektetendő gyerekkel.

Beszélni meg azért beszélnek így, mert

  • az egyenes igazságért szankció jár, a nő fél megmondani, nem volna hatékony, ezért lavíroz és kavar. Ez se hatékony, de így legalább elkerüli az azonnali ítéletet, nemleges választ, támadást.
  • te baszol odafigyelni, belegondolni a helyzetébe, pedig, ugye, ő a társad. Ha egy kicsit érzékenyebb lennél, ha nem csak a magad logikáját érzékelnéd, akkor még csak “a nők” nyelvén sem kéne érteni, elég volna a sima érzelmi intelligencia: belegondolás, kommunikáció, nyíltság, átélés, és aztán véleményezési kényszer nélküli békén hagyás. Olyan szép volna. De az itt a bibi, hogy te mindenképpen jobban akarod tudni, ettől érzed magad nyeregben. Ez se hatékony.
  • a nő ugyanattól a szégyenalapú, hierarchikus, elhallgatós társadalomtól és a passzív-agresszív, önsajnáltató, burkoltan hibáztató szülőktől tanulta a béna kommunikációs technikáit, akiktől te. Légy erős, téged sem lehet megérteni, főleg, ha nem is akarnak.

Nagyon csúnyán kiosztottak a minap, hatalmi helyzetből, és akkor jöttem rá, hogy nekem hatalmi helyzet sincs az életemben már mióta. Azért volt olyan furcsa. Mindez zaklatott, mert kialvatlan idegrendszerre érkezett, élével. De nem borultam ki, nem indulatoskodtam. Összegörnyedős traumalenyomat szűkölésem, értetlen csodálkozásom másfél órája után minden sírás, illetőszidás, önkárosítás, lélekkönnyítő barátnői beszélgetés nélkül folytattam a dolgomat. Tényleg meg sem rezzentem. Ez van, akkor ő is olyan, hallgat, aztán robban, agresszíven kommunikál, elidegenít, nem a megoldás érdekli, hanem a hatalomdeklaráció. Jó. És persze nem tagadtam, se neki, se magam előtt, hogy van felelősségem a dologban. Csak így nem kommunikálunk.

És akkor jöttem rá: én nem vagyok nő. Amint kiveszed a csak nőknek szánt (odakészített!) hurokból a fejedet, olyan nyugis leszel, magad is megdöbbensz.

IMG_1371

Ha megengedheted magadnak, hogy ne kelljen foglalkoznod az irritáló történelemtanárral, az osztálypénzzel, a lefekvés időpontjával, a vízóra ügyintézésével, a tízóraimaradékkal, a nyűgös-beteg anyóssal — úgy értem, hogy ne neked kelljen ezekkel foglalkoznod, akkor luxusbékét élhetsz meg. Ha van hatalmad, hogy következmény nélkül kerüld ki a sok kicsinyes helyzetet, akkor nem leszel ideges. Én nem mondom, hogy van, mert anyaként aligha van, beosztottként aligha van, menyként aligha van, csak jelzem: ez itt a bibi, a szerep, a teljesítés, nem az, hogy irracionális nő vagy. Ha tisztán látod a határokat, ki miért felel, mi kinek a problémája, mikor van magával baja, és tolja rád, és mi jogos észrevétel, akkor nem lesznek pusztító körök a kapcsolatban. Ha pedig, és ez az igazi luxus, nem mész bele olyan szorongató felállásokba, megfelelési játékokba, amelyekben a másik fél később majd jól lebasz, megszégyenít, visszaél, akkor nem kell megtapasztalnod az örök meg nem felelés erodáló élményét. Tökéletes persze nem leszel, de valamivel jobban teljesítesz abban a nyugalomban, és főleg: nem koppintanak folyton az orrodra, ad absurdum diadalmas sikerélményeid is lehetnek, és zavartalanul megélheted, hogy ezt te hoztad össze, és jó vagy. És ha nincs kedved mindig engedni, nyelvedbe harapni, és ezért egyre több mindent kizársz az életedből, valamint az ebből szükségszerűen következő magányt is elbírod, ha nem sírsz, nem dörömbölsz a világ magadra zárt ajtaján, nos, akkor senki nem fog többé felhúzni. Ez maga a zen.

És ezt férfiként nagyon könnyen megteheted.

Én már néha komolyan azt gondolom, férfi vagyok. Zavarba ejtő érzés. Hát persze, miért ne? érzés. Nincs magamra rótt békés vagyok-türelmes vagyok-lemondok női megfelelésvágy bennem, nem is várja el tőlem senki, és egyébként már János sem várta el, ott, akkor kezdődött. Olyan élményeim vannak, amelyek a beszorított kisgyerekes anyáknak, akik háttérként működnek, elképzelhetetlenek (valamennyire én is az voltam, és százak hasonló életét láttam).

Hogy mik ezek az élmények? Valami szép és drága dolog dédelgetése. Impulzív vásárlás. Kezdeményező szex és annak minden gátlás nélküli élvezete (azt hittem, ettől rossz ember leszek, de jobb lettem). Nemet mondás. Nyúzós konfliktus rövidre zárása a gyerekekkel, nőkre nem jellemző, énvédő határozottsággal. Szabadidő. Főzök, ha épp van kedvem. Nem vagyok gondos és lelkiismeretes, csak úgy körülbelül teljesítem az elvárásokat. Kupi van. Öntörvényűség és öntudat. Fekve nyomás. Hiúság. Mindegyiknél belém döbben: hát ilyen érzés, ilyen lehetett nekik, alanyi jogon, ettől voltak olyan diadalmasak.

És ez nem nemi kérdés, hanem hatalmi (mozgástér, saját jövedelem, saját, nem-komplementer élet, belső erő, önértékelés). Tudom, ezt nevezik önző, erőszakos, jogkövetelő, társadalomellenes magatartásnak az antifeministák, és különösen a nem-intézményes szex élvezetét.

De hát ez az én életem, az én szabadságom, és annyival jobban vagyok végre. Megtanultam elviselni a szankcióit is.

Mindez alanyi jogon a férfiaknak jár. Az viszont uniszex, hogy ha megerősödsz, megvan a lelki békéd, elkerülöd az érzelmi függést és az érzést, hogy a másik az adósod, nyíltan fogalmazol, akkor konfliktushelyzetben sem fogsz őrjöngeni, sem tönkremenni. Attól még szar a konfliktus, persze.

Tovább. A nők a testüket, vonzerejüket, szexualitásukat fegyverként vetik be, ha érdekükben áll.

És ti megveszitek. Nektek így is kell. Nektek nem kell, hogy a nő akarása igazán önkéntes legyen. Hogy ő is élvezze, igazán szeressen. Nektek a hatalom kell, az élmény, hogy a nő rábírható, kénytelen volt engedni. Én mondjuk nem értem, ebben mi a jó. És hogy milyen alapon tesztek szemrehányást, ha egyszer ti vagytok a nők közelségének, hajlandóságának így kiszolgáltatva.

Hatalomhoz csakis a hatalomért dörgölőzünk, félelemből és jutalomfalatért, nem azért, mert tetszik nekünk a hatalmas. Ennyit az alfákról. De a hatalomhoz mindenki odakurvul, és a szeretetreméltóságért feladja önmagát férfi is, nő is, mert az nagy luxus, hogy önmagad lehess. Viszont egyszer kérdezzétek meg attól a nőtől, akinek módja volt egyáltalán megélni a csodát, hogy ki, mi az, aki-ami igazán. A feledhetetlen. Akiért a falon át. Meg fogtok lepődni. Nem az alfahím lesz az. A vezérigazgatók feleségei nem boldogok. Azt kell felmutatni, és az véd meg a világtól, de nem az a boldogság.

Tovább. A nőknek irreális elvárásaik vannak, aztán sírnak, hogy egyedül maradnak.

Fú, ezt a hoxán olvastam, jött onnan egypár kattintás ide. És nekem ismerős a figura sítlusa, a fickó, aki nem talál nőt, és a nőket ostorozza, amiért nekik senki sem elég jó. Szerinte be kellene érniük valaki olyannal, aki nem kell nekik. Pedig ez önszabályozó, mint a közgazdaság: ha csak olyan jó neki, akinek ő nem kell, ha nem éri be a reálissal, akkor majd nem lesz senkije, és akkor úgy járt. Neked akkor sem lesz nőd, és nem leszekl vonzóbb. Nem kell sajnálni a nőt, és nem kell kontrollálni a választásait. Azt felejti el a hoppon maradt, kínjában a nők párválasztását elemző kommentelő, hogy a nők nem minden áron akarnak valakit. Annyira biztosan nem, hogy a minimumot is elengedjék. Azt, ami számukra a minimum. De ez az férfi a minimumot maximumnak gondolja.

Én nem haragszom a férfiakra, hogy nem olyanok, ami nekem megfelel. Egy kicsit kár, hogy nem úgy alakult, nagyon sok öröm, egymás gazdagítása rekedt bennem. De ha nem, nem. És tudom, miért nem, és nekem mégis fontosabb, hogy olyan lehessek, mert én csak szabadságban tudok, és igazán.

És azt is tudom, mert megéltem, hogy ha mégis igen, akkor az a férfi olyan, hogy új tejútrendszert lövell.

*

Jaj, és a taxis. Abból is megtudtam, milyenek a nők.

A minap csak gépjárművel sikerült a reggeli nagy kör és a feszes teendők. Kérdezi az út végén (a Flexnél egyébként) a taxis, hogy kérem-e a nyugtát. Kértem, és hozzátettem, mert kényszert érzek, hogy kiszóljak a hétköznapból: ki tudja, miféle gyilkosság gyanúja alól tisztáz majd ez a kis papír. De tényleg nem én öltem meg. A fickót nem Örkény István méhe nevelte, úgyszólván, és hozzátette: meg kell a férjnek is, elszámolni.

Szóval nekem csak férjtől lehet taxira pénzem, és olyan pénzem lehet csak a férjemtől is, amellyel el kell számolnom.

Vagy bizonyítani, hogy tényleg ott voltam és oda mentem, amit állítok.

Eleve: van férjem.

Teherán ragyogott a kora reggeli napfényben.

160 thoughts on “nőies

  1. Nekem a piaci árus szólt oda, hogyaszongya: “Kishölgy eljött elkölteni a pénzt, amit apuka megkeresett a héten”. A férjem könyörögve súgta a fülembe, hogy addig ne kezdjek már válaszolni, míg odébb nem megy pár kontinenssel 🙂

  2. Minden nap ezt kaptam, az extől, a szomszédtól, a vízóra-leolvasótól, a banki ügyintézőtől, 1-2 kivétellel az összes pasitól, akivel beszéltem. (Az az 1-2 kivétel lett a barátom, amúgy egyedül vagyok, mert tényleg jobb így.) Sokáig észre sem vettem, vagy azt hittem, ez így van rendben, aztán fájni kezdett mindenhol és rájöttem, hogy nem engedhetem meg, ha ép akarok lenni. És néha jólesik visszaütni, vagy feltenni egy kérdést, lesni, hogy a másik érti-e, vagy hogyan reagál ha megpiszkálom a kis világát. Általában nem is értik, de ami a leginkább jellemző, hogy nem akarnak gondolkodni, bármit, csak azt ne.

  3. 😀 ” meg kell a férjnek is, elszámolni” basszus mi lenne szerencsétlen férfiakkal, ha kiderülne, hogy igazából nem a pénzük számít, hanem, hogy emberek bírnak-e maradni nővel vagy anélkül? Hogy ki bírják-e kerülni a rengeteg bántó “nekem ez jár, akárkinek a kárára is, de főleg a nő kárára” játszmákat?

  4. Nagyon jó írás (ismét)! Nagyon betalált. Félelmetes, hogy ezek a női sztereotípiák mennyire tönkre tudnak tenni nőket.
    Én, aki egyébként öntudatos, szókimondó vagyok, néhány kapcsolattal a hátam mögött (melyekben még tudtam, mennyit érek, és nem kellett “nőiesnek” lennem), anyai-nagymamai mintát felismerve (látszólag öntudatos, megmondós nő, ezzel párhuzamosan kicsit tesze-tosza, alkoholista férjjel) és elutasítva, megfogadtam a legújabb kapcsolatomban, hogy én márpedig megváltozom. Azt gondoltam, hogy az úgymond női elnyomás az oka annak, hogy a férfiak elég gyengék a családban. Hatalmasat tévedtem.

    A mostani kapcsolatomban az előbbiekből kiindulva, magamat kissé alacsonyabb szintre helyeztem (mert csak nő vagyok), míg a páromat felmagasztaltam, mint erős férfit (hogy ne érezze a férfiasságát megsértve). Az eredmény kész katasztrófa, mindketten szenvedünk, mert én nem bírom így, ő pedig nem olyan férfi, akinek arra lenne szüksége, hogy mások kisebbrendűségi érzéséhez viszonyítva érezze magát férfinek. Mióta igyekszem tudatosan megfogalmazni magamnak, hogy miért alakulhatott ki ez a helyzet, most kezdem magam újra erősnek érezni, érzem hogy újjászülettem.

    Noha a példa személyes, szerettem volna érzékeltetni, hogy ezek a férfiak által kitalált, milyen-a-nő sztereotípiák sokszor annyira erősen hatnak belülről – mert ebben a helyzetben én is azt gondoltam, hogy nekem kell gyenge nővé válnom, én csinálok rosszul valamit – hogy tényleg azt gondolhatjuk, hogy a világ így van jól.
    Ezért is jó ez a blog nagyon, mert felhozza, láthatóvá teszi ezeket a mélyben lévő, nehezen meglátható, felismerhető játszmákat, sztereotípiákat.

  5. “És ti megveszitek. Nektek így is kell. Nektek nem kell, hogy a nő akarása igazán önkéntes legyen. Hogy ő is élvezze, igazán szeressen. Nektek kell a hatalom, az élmény, hogy a nő rábírható. Én mondjuk nem értem, ebben mi a jó.”

    Pedig tökéletesen érthető: az, hogy ha megveszem, akkor rendszerszerűen logikusan működik. Adok-kapok. Quid pro quo – valamit valamiért, azaz tudok kalkukálni vele. Nem pedig esetleges, a nő szeszélyén múlik. Egy matekképletbe nem kell még egy randomelem, csak kiszámíthatatlanná teszi a megoldást.

    Ezért is szeretnek többek között a férfiak kurvázni, mert szeretik azt a logikus rendszert, hogy tudható, hogy X Ft-ért Y szolgáltatást kapsz, és azt lényegében garantáltan. Addig a randipiacon lehet belefeccelsz egy rakás pénzt, energiát, aztán a végén még nem hogy semmit se kapsz, még egy tőrt is a szívedbe.

    Ennél csak a házasság a rosszabb, ahol a szeretett nőnek adod mindened, ami van, és ő ezért semmit se köteles adni.

    • Nagyszerű, hogy neked ez szolgáltatás tud lenni, olyasvalakitől, aki nem szeret, nem érdekled, nem élvezi, voltaképpen megerőszakolod, csak ellentételezed. Ezért érdemes volt emberré válni, lelket növeszteni. Kicsit se nyomorék. A prostitúció intézményes erőszak, a prostituált megvet és kiröhög, ha kénytelen is, mert a hatalom, a kikényszerítés eszköze nálad és nemednél van, de ha te ezzel beéred, úgyse érted, amiről én beszélek, és azt hiszem, meg is érdemled, hogy soha ne szeressenek viszont.

      Trollözön van, csupa gyűlölet.

      • Ne haragudj, nem szeretnék ilyen kommenteket ide, légyszi, menj máshová. Az IP alapján igen régóta nyomod ezt, több néven. Ne erőltesd rám, ez nem vélemény, ez agresszió.

        Undorító a jogosultságérzeted és ahogy neked ez szükséglet, ez romboló, agresszív. Rosszul vagy szocializálva, asszem. Ha nem érted, mit jelent, hogy a prostitúció erőszak, akkor keress rá, olvass utána.

        Gondolom, még azt is hiszed, ez férfias. Boldog vagyok, hogy soha ilyen férfi nem jött a közelembe.

    • Kitty-Kotty, ha még itt vagy, én ezt tényleg nem értem. Túl mindenféle morális és egyéb kifogásaimon, én azért sem tudnék kurvázni, mert…nem, nagyon nem egyenlő a randizással. Lehet, hogy az utobbinál többet “feccölsz bele” (s csatlakoznék a bloggerhez, én is kifejezem a hálám, hogy ilyen “belefeccölős emberekkel” nem találkoztam), viszont tudod, hogy a visszakapott gesztus, szó, érintés, az őszinte.
      Bennem alapjáraton van egy kicsi frusztráció, vajon mit gondolnak rólam, nem idegesítem-e néha az embereket (vannak rossz tulajdonságaim, pl. néha nem hagyok mást szóhoz jutni, erre figyelnem kell nagyobb társaságban), mit gondolnak róla, stb. Ha kurvához mennék, bztos az járna a fejemben, hogy ni, milyen kedves, de valójában lehet, hogy azt gondolja, hogy büdös a szám… Ha olyannal vagyok együtt, aki szeret, tudom, hogy imádja a szájszagom és ettől megnyugszom (és elmegyek fogat mosni 🙂 ). Nagyon buta példa, de érted… Nem tudnék ellazulni, ha arra gondolnék, hogy “kétszer élvez el: egyszer, mikor fizetek, egyszer, mikor távozok.” És utána talán jól ki is beszél…
      Nekem szükségem van arra, hogy a mosoly őszinte legyen, hogy ha megsimogatja a hajam, ne azt számolja magában, hogy ebből pont kijön az a klassz (a blog kedvéért: “dizájnos”) edzőcipő, amit kinézett a boltban… Ehhez nem tudom, mi kell, valami lélekdeficit, az biztos, hogy ezt így valaki élvezni tudja…

      • Aha. Quid pro quo. Barátok dettó. Adsz pénzt, megveregeti a vállad, több pénzért meg is dicsér, és meghallgatja a dumád. Valamit valamiért.

    • A férfiak azért szeretnek kurvázni mert lehet nekik, a lehető legolcsóbb módon megúszni. Ugyanis nekik pénzt keresni könnyebb, a szokásjog és a megszokás alapján mint érzelmileg invesztálni.
      Menj már és panaszkodj máshol, az utolsó mondatot elárul, te is egy rossz házasság után vagy alatt vagy, amiben áldozatként tekintesz magadra.

      • Érzelmileg invesztálni, vonzónak lenni és maradni, és kölcsönös, élvezetes szexuális élményre képesnek lenni. Ha a nőnek jó a szex, és ha vonzó vagy, mindjárt lesz libidója, ő szaggatja le a ruhád.

        • Ez tök jó lenne, ha garantált lenne, hogyaszongya ha sportos és jó megjelenésű vagyok/maradok, érzelmileg invesztálok meg lehajtom a wc-deszkát (stb. stb.), akkor sem biztos, hogy a Zasszonynak úgy tartja majd úrinői kedve, SŐT. Pontosan ezért dühöng annyi és egyre több férfi, mert úgy érzik, hogy ők valóságosan és tényszerűen invesztáltak, igyekeztek, szerettek, aztán egy kupac lótrágyát kaptak vissza. Mert neki JOGA van hozzá….

          Na most nekik annyit mondasz vállrándítva, hogy így jártál…. csakhogy aki ilyen helyzetben van, és ilyet mondanak neki, az attól nem megnyugszik, hanem még élezni is fogja a kaszáját-kapáját, még pedig azokra, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a párkapcsolatok dinamikája ilyen legyen, hogy férfiként ilyen súlyosan rá lehessen baszni.

          • Hűha, meg vagyunk fenyegetve. Üdv a blogon! :DDDDD

            Tehát gyenge vagy, kevés vagy, ki vagy szolgáltatva a szexnek, nem kellesz a nődnek, és nem tudod elfogadni a nemet. És akkor bosszút fogsz állni — a feministákon. Jól értem? Mi vagyunk a hibásak, a mi kölcsönösségigényünk és meg nem félemlíthetőségünk, csak mert te nem vagy vonzó.

            Elárulom, azon túl, hogy nem vagy vonzó, a Zasszony örömteli szexualitását is az általad védelmezett férfielőjogos, patriarchális működés tette tönkre. Utáják és unják a szexet veletek, csak az előnyök kellenek. Ez lett a patriarchátusból: traumatizált és számító nők. Merre van a megoldás szerinted?

            Nyugodj bele, a pénzed kell, a törődés is kell, a türelem is kell (és nem, nem kegy), de ha áruvá teszed a szexet, ha lélektelen beleinvesztálássá, akkor ezt ki fogják használni, és jó magas lesz az ár. A gtested, a lényed nem kell. Nem szexelsz jól. Ha jól szexelnél, kívánná a csajod.

            Megoldás? Ne csüngj a szexen. Azzal szexelj, aki kíván. Nincs szexjog. Szánalmas vagy.

            Téged nem zavar, hogy az oly igen kívánt aktust a nő nem akarja, nem élvezi?

            Neked sincs jogod a nemi erőszakhoz. Mert a szexcsikarás is az.

          • “úgy érzik, hogy ők valóságosan és tényszerűen invesztáltak, igyekeztek, szerettek, aztán egy kupac lótrágyát kaptak vissza.” Na igen. Azt kéne, hogy a nők is érzezzék.

            Nincs olyan, hogy bedobod a törődést, vacsorát, és akkor alul kijön a szex. Szex azzal lesz, aki vonzó, vágykeltő, nem erőlteti, nem manipulál. Mit nem értesz ezen, Jani?

    • Akkor múlik szeszélyen, ha a nő az előnyöket mérlegeli. Miért mérlegel előnyöket, miért “él vissza” a hatalmával? Mert a férfi nem igazán vonzó. Miért akarnak nem igazán vonzó férfiak állandóan jó nőket maguk mellé? Bárki, aki nem vonzó, mit akar a szerelem-szex-érzelem-társas lét ügyében? Hogy jut eszükbe? Rejtély.

    • Ja, és mindenki, aki emberi lény és társat szeretne, kockázatot vállal, ez már csak így van. A pénz igen rövid út. A vacsoráért lefekvő nő is a porstitúció (logikájának) része.

  6. “Azt felejti el a hoppon maradt, kínjában a nők párválasztását elemző kommentelő, hogy a nők nem minden áron akarnak valakit. Annyira biztosan nem, hogy a minimumot is elengedjék. Azt, ami számukra a minimum. De ez az férfi a minimumot maximumnak gondolja.”

    Persze, mert a nők “minimumja” nem olyan manapság, ami valóban elvárható minimum, hanem irreális és elvárhatatlan. A minimum az lenne, hogy ne legyél Quasimodo, ne legyél lecsúszot, alkoholista, ne legyél agresszív tahó, legyen némi munkád, és ne gondold Leonardo da Vincit egy amerikai kosárlabdázónak.

    Ehelyett a mai elvárja, hogy
    – legyél extrovertált (ha introvertált vagy, rábasztál)
    – legyél szórakoztató (mindig, nem számít, hogy fáradt vagy, továbbá ld. előző pont)
    – legyél tele önbizalommal (mindig, továbbá ld. első pont)
    – legyen pénzed (úgy értem, a fiatal jó külsejű lányokhoz, vidd őket szórakozni, étterembe, nyaralni, “légy lovagias” stb.)
    – legyen kiterjedt baráti köröd (akiknek be is mutatod, ha nincs. ld. legelső pont)
    – nyomd jól a vakert
    – és a külső: ha az előzők megvannak, baj nem lehet, de azért nem árt, ha 185 centi fölötti, kockahasú vagy….

    Egy férfi, ha végez a munkahelyen, akkor kezdődik a második műszak, szórakoztatni kell a nőt, különben ha elunja magát, megpattan…

    • Nyilván. A nőnek meg semmi dolga otthon, második műszakban, igaz?
      Nem, a minimum az, hogy ne gondolkodj sztereotípiákban, ne képzeld, hogy van olyan, hogy “a” nő. Vedd észre az egyéniségét, ahogy érdekes módon te is elvárod a nőtől (meg a haverjaidtól is, gondolom).
      VAlójában, amit leírsz, az ugyan nem igaz, de sok férfinak sokkal egyszerűbb (mert nem kell hozzá figyelem, eredetiség), mint amiket leírtál.

    • Tulajdonképpen részben igazad van, legalábbis egy dologban. Belegondoltam, hogy ha elunnám magam a férfi mellett, akivel élek, tényleg megpattannék. Tam.

    • Te is csak annyit vársz el a nődtől, hogy ne legyen Quasimodo és alkoholista? Ne csináld már.
      És amit én kisujjból hozni tudok,azt miért ne várjam a másiktól? Mondjuk én nem gondolom, hogy JÁR nekem a remek társ, viszont jut. 🙂

      • Ott a pont a halaknál. 🙂
        Én sem vártam, jól meg is voltam nélküle, de jutott. És egyébként kettőnk közt nekem a magasabb a libidóm, de ez érthető is, az enyém nehéz fizikai munkát végez, nem érne rá trollkodni blogokon, bizonygatni, hogy neki “minimum kétnaponta punci kell” (egyébként azoknak a szerencsétleneknek, akiknek nem jut és görcsölnek, javaslom a bevált receptet, úgy hívják, kemény munka, lehet jönni hozzánk kapálni), és az eddigi legjobb kapcsolatom.
        Tényleg csak nézek, én sosem tartottam magam feministának, éppen mert mindig jóféle férfiakkal találkoztam, ilyeneket, mint a kommentelők, nem ismertem. Így lecsupaszítve ezt az egészet…borzongok. Hogy ilyenek vannak..?

        • Gombotz, pont ezen gondolkodtam, amit mondasz, hogy biztos azért ennyivel több arányaiban az interneten a féleszű és a száni troll, mint a valóságban, mert aki napközben felássa a kertet, kilakkozza a csónakot, edz 1,5 órát, az elégedetten rügyved este és nem megy blogokra szemetelni meg hangoskodni.

          Én sose láttam még ilyet élőben, úgy nézek, mint a gyerek az egzotikus rovarok kiállításán.

          • Nekem furcsa, hogy nem találkoztatok ilyen emberekkel (de örülök neki, ha így van!). Tegyük hozzá, csak kis hányaduk meri nyíltan hangoztatni a véleményét, a legtöbben lapítanak, különösen, ha nők is vannak a közelben. Maradnak a kocsmázások, kanbulik, és a net biztosította névtelenség.
            Utóbbiban az a legdurvább, hogy a megnyilvánulásaikat előkelő helyen hozza a gugli. Beírja a jógyerek, hogy “hol lehet lányokkal ismerkedni”, kijön egy sor PUA-oldal. Beírja a jógyerek, hogy “miért nincs barátnőm”, dől a faszság a mai nőkről. Olyan embereknek, akikre régen a kutya se figyelt, elképesztő fóruma lett.

            • És ezeknek régen sem volt több nőjük mint most, csak akkor még jó eséllyel megházasodtak, nem lévén más opció senkinek. A nőnek leginkább.
              De most aztán van nagy platformja a férfiak népharagjának, ahol meglehet tenni bűnösnek a feminizmust. Mindenért. És a formális logikát követve, ezek most nem másért rinyálnak, mint a biztos házasságért. Mert olyan jogokat követelnek maguknak, amik azon a szövetségen belül garantálódtak. Kissé abszurd a helyzet, de már-már groteszkbe hajló, amikor elképzelem hogy Népjancsi meg Népjóska összeáll mint a csiriz, ordítoznak párat, a végén már maguk sem értik mit, de azért megalapítják a Puncitmindenkinek Népnemzeti Front Szövetséget, annak is aki nem akar. De., és alapító okirataik törzsszövegében, Tevékenységek Meghatározása címszó alatt ott áll, feketén-fehéren:

              – Mit akarunk!
              – Akarunk!!

              Ha esetleg valakinek nem lenne világos, mi is a magv.

            • Szerintem azon a szövetségen belül sem garantálódtak. Lásd Németh László Iszony. Soha, sehol nem volt, nem lehetett kötelező a házastársi szex. Nem vittek senkit bitóra. Mindig kicsorbult és tönkrement minden, amely csereügyletté, rideg számítássá, elvárássá tette a szexet, mindig kijátszotta az, akinek ez terhes volt. Megcsalták, kinyírták, elhidegültek, elszabotálták, mert ez embertelen. Csak a mostani lúzerek képzelik, hogy akkor még de jó volt, kínjukban hamis nosztalgiába fúlnak.

            • Azt hiszem, létező jelenség az, hogy a nő megadóan eltűri, hogy ‘tudja hogy meg kell annak lenni’. Ma, 2o16-ban is vannak olyan vidékek, ahol a nők úgy gondolják, hogy jobb, ha a férfi megkapja, ami neki jár. El is mondják, mint bölcsesség.

            • nem tudom, hova fog kerülni a kommentem, de itt lejjebb írta valaki, hogy még ma is vannak olyan nők, akik azt gondolják, hogy jobb, ha a férfi megkapja, ami neki jár, és erről bölcselkednek. na hát a napokban olvastam valami cikket arról, – el is mentettem, úgyhogy benyomom ide – hogy a háromgyerekes nő férjének szeretője van, és ez a nőt is boldoggá teszi, mert örül, hogy a férje most megkapja azt, amit ő nem akart megadni neki, és neki az egésszel semmi baja, vagy valami ilyesmi.

              http://ursula.cafeblog.hu/2014/01/05/a-ferjemnek-szeretoje-van-boldog-vagyok/

              persze kb az összes komment arról szólt, hogy a nő hülye, hazudik magának, ez nem kapcsolat, ezek mindannyian betegek, csak a pénzért van a faszival, nyilván nem szeret a férjed, mert ha szeretne, akkor nem ezt tenné, a mai világban már mindent lehet, mi lesz ha megtudájk a gyerekek, az igazi szerelem az nem ilyen, hanem olyan, hogy, stb stb, szóval ezerrel a normatív mindentudás, na de ez nem is meglepő. de még ezeken felül is volt néhány hajmeresztő, ami ide kapcsolódik, ezt meg akartam mutatni:

              “A férjemmel én nemi életet élek úgy, ahogy szeretné, és így nem járkál más ágyába :)”

              “Az én férjem is imádja a szexet, mint általában a férfiak. Nekem nem lételemem a szex, de mert szeretem, megteszem Neki. Mert a férjem, az én férjem és ez az én dolgom, akár milyen fárasztó vagy nincsen kedvem hozzá, stb.
              Nem tudom tárgyként kezelni a férjem szexuális étvágyát, hogy nesze, nekem most nem megy menj aztán keresd máshol az örömeidet.
              Ez a te dolgod, csak a tied, te vagy a társa, mint lelkileg és testileg. Tenned kellene érte!”

              na most ez utóbbi ez valami hidegrázósan borzalmas.

      • Érdekes nőkkel találkozott eddig? Inkább a hozzászóló az érdekes, igazából nem is tudom elhinni, hogy ilyen emberek a valóságban léteznek. Annyira próbálom őket elképzelni, hogy milyen korúak lehetnek, vagy mit dolgoznak, találkoztak-e egyáltalán valaha az életben más emberekkel, olyan életszerűtlen, abszurd dolgokat írnak.

        • En Zolikanak irtam.Allitolag vannak,bar en Sem talalkoztam ilyenfele növel. Egyik ismeösöm,baratnöm sem ilyen.Azert irtam,hogy rossz helyen keresgel.

          • Nem erről van szó. Amit leír, az olyan, mint a hasát gumikalapáccsal segélyért ütlegelő cigányasszony, a mindenkit rászedő, nyakában aranyat hordó, dörzsölt zsidó és a gulyáslevest reggeliző hátranyilazó szittyamagyar. Gyűlöletmítoszt gyárt kérem.

            • Nem látom, ezt a kommentet hová teszi majd az app, de tényleg a gyűlöletmítosz-építgetés meg bűnbakképzés ezeknek a fejtegetéseknek a lényege, hogy valaki erre az ideológiára vevő, azt motiválhatja pár személyes rossz tapasztalat, visszautasítás, de attól még ugyanúgy meg van vezetve, mint a Hitlerre szavazó német kispolgár volt anno. Az a különbség, hogy a fajgyűlölő vagy a “fehér felsőbbrendűség” híve “csak” annyit akar, hogy tűnjön el a közeléből, a hierarchiából vagy a föld színéről az, aki az általa gyűlölt vagy lenézett csoporthoz tartozik. Ezek a janik és kottykottyok viszont azt várják, hogy tisztelje, kívánja, feltétel nélkül fogadja el őket olyasvalaki, akit ők csak a szexuális vonzerejéért meg a tőle elvárt szolgáltatásokért értékelnek. Ezt meg kikényszeríteni nem lehet, legfeljebb a látszatát erőszakkal, manipulációval vagy anyagi áldozatokkal, és még akkor is bármikor “megpattanhat” vagy “elromolhat” a sex toy. Egy egyenrangú, a másikat emberszámba vévő, nem pusztán szexuális vagy társadalmi funkcióért, megszerezhető erőforrásaiért kívánó hozzáállás sem garancia semmire persze (pl.bármikor bárki meghalhat, még ha minden más passzol is), de legalább nem előre borítékolható a kudarc. Mert ha valakit lenézünk és használni akarunk, akkor igen nagy eséllyel az is le fog nézni és (ki)használni akar majd minket. Nekem erről az abszurd férfitípusról mindig a “nem elég, hogy kurvák, még fizetni is kell értük” Torrente-mém jut eszembe.

          • Érthetetlenül fogalmaztam, én azt nem hoszem el, hogy zolika meg kity-koty meg ezek a hasonló kommentek mögött emberek vannakvannak, ennyire elvont nem lehet senki. Persze aki a trollkodásba öl ennyienergiát sem lehet egy ép lélek, ilyenkor mindig megbecsülöm a saját életem.

  7. Hogy lehet apro, nem bekezdes elejere tolt, szerenyen elrejtett zsenialis szofordulattal Igy megkoronazni egy qmugy is vegig cinkosan mosolyogtato bejegyzest!? Egy ilyen alkotas tudata egy hetre energiat adna! Megadta(d) ma is ami a csaszare! Kezdem erezni, h ez egy autotrof taplalkozasi mod lehet. Letrehozni valamit, Ami energiabombakent eltet! Meg rengeteg napfenyt kivanok!

  8. Hu ez nagyon nagyon tetszett! En a taxissal nem is tudom mit csinaltam volna.Es megint megremit,hogy jezusom MEG mindig itt tart a nagy atlag ferfi?Hogy igazolnia kell a ferjnek.Jajjjj.

    Nemreg egy elöadason,ahol eppen ezt a “mitöl leszel nö” kerdest targyalta a ferfi elöado,en megkerdeztem,hogy akkor tessek konkretan mondja el mitöl.Es erre azt valaszolta: a szerepektöl
    En fel ejszaka morogtam a ferjemnek,hogy ezt nem hiszem el!!!!

      • Elnezest,ha eppen rad nem vonatkozik ez,es Lacira sem,de Ferire Pistire,meg de több szazezer ferfira igen:-) Te akkor kivetel vagy,szerencsere nekem sem kell elszamolnom(illetve egyszer nagyon regen kaptam egy szemöldök felhuzast egy dm-es vasarlasra,es amikor megmutattam miket vettem(csupa muszaj nöi dolog,ha erted) )es meg ö szegyellte el magat..
        Egyebkent ez nagyon is jellemez egy kapcsolatot,ki mennyire meri,tudja beleadni mindenet(anyagiakra gondolok ebben az esetben) es mennyire ellenörzi a masikat.

    • Elszámoltatás témában idézem a kedves, még kapcsolatunk hajnalán tett örökbecsű, ám kevéssé szofisztikált megjegyzését: “ahol a farkam, ott a pénztárcám”.
      (Remélem, egyértelmű, mire gondolt, és nem kell mentegetőzve kifejtenem 🙂

  9. Ahh, tételmondatok:
    “be vannak szorítva helyzetekbe, és extrém mérvű krónikus stressznek vannak kitéve. Alacsony az önértékelésük, feszesen élnek, ellentmondásos szerepekben, kényszerek között lavíroznak. Vissza kell nyelniük a stesszt, mások helyett is diplomatikusnak lenni.”

    Afféle donkihóte női verziójaként nem győzöm ezt terjeszteni – annyi ilyen nő van körülöttem, és megannyi jele a hatalmi demonstrációnak.
    És mennyi megdöbbent arc, amikor jelzem, hogy nem, ezt nem, ez hatalommal való visszaélés – “nem is gondoltuk volna rólad, hogy …”. Az egyenes beszéd mindenkit ledöbbent, annyira kódoltak még a társadalmi minták.
    És a nők reakciója, amikor szólok, hogy ne hagyja magát, nevén nevezem a bántalmazást, kihasználást, visszaélést, azt, hogy lehet és kell nemet is mondani arra, ami nem boldogít és ellenem van – jaj de messze van még az a tejútrendszer.

  10. Nagyon sokat dolgozom nőkkel együtt, igyekszem is egyenrangú kapcsolatra, ami nem nehéz, mert tényleg okos, fasza csajok.
    Viszont ami tegnap megint majdnem kiverte nálam a biztosítékot, s már nehezem állom meg, hogy ne szóljak. Amikor azt mondta, és itt most keresem a szót, mert akik már ismernek ritkán mondok asszony, nő, hölgy szavakat, főleg Annára nem használom soha az “asszony” szót, Andrea már sokadszorra, hogy a zuram.

    Éva, nem csak a “női” mivoltból tudsz kilépni, hanem a másoktól függő, alkalmazotti-szolgai mivoltból is. Az, hogy a megrendelők fizetési hajlandósága befolyásolja a mindennapjainkat, azt magunk választjuk, abból bármikor ki tudunk lépni, s ez hatalmas megnyugvást okoz. Reggel beszélgettem egy barátommal, aki úgy tűnik szabadon, de mégis egy céghez odakötve él, hogy úgy érzi most mekkora pörgés van, idegileg ez teljesen kikészíti. Mondtam. Valódi pörgés nincs, a percemberek, akiknek annyi a hatalmuk hogy pörgethetnek, pörgetik feleslegesen a dolgokat, s attól áll nekik, ha stresszes alattvalókkal vehetik körbe magukat.

    S még egy dolog a végére. Fő feladataim itthon:
    1. Folyamatosan biztosítani a tárolási helyet a táskáknak, s pontosan tudni éppen hol van egy táska
    2. Folyamatosan bővíteni a cipőgardrobban a polcokat, s kapásból referálni, hogy egy outfithez való cipő hol van.
    3. Polcokat szerelni a parfümgyűjteménynek, s a reggeli szaglászáskor pontosan megmondani a napi parfümöt, s annak top, middle és base note összetevőit
    Tudom a link nem szabad, de ez csajos: http://parfumblog.hu/mutasd-be-a-parfumgardrobod-anna/

  11. Egyre gyakrabban jövök rá, hogy privilegizált helyzetű nő vagyok. Egyedül élek, jól keresek, kvázi azt csinálok, amit akarok. Egészen addig, amíg ki nem lépek az utcára. De nem kell ehhez idegen, családon belül, baráti körben is megy az osztás meg az okoskodás. És még mindig belesétálok a játszmákba, érvelek, magyarázom magam, én kérek elnézést.

    • erről jut eszembe: kiderült, hogy a munkahelyemen az egyik felettesem (férfi) rólam beszélgetett, ami már gáz, de az még kellemetlenebb, hogy nem a munkámmal kapcsolatban beszélt rólam, hanem azt ecsetelte – ráadásul annak a lánynak, akivel tudvalevő, hogy jóban vagyunk -, hogy otthon biztosan én viselem a nadrágot. mocskosul kiakadtam, mert 1. nem értem, mégis mire gondol? mi az, hogy valaki viseli a nadrágot?, 2. ha igen, ha nem: mi köze van hozzá?, 3. ez a munkámat miben befolyásolja és mint felettesem, a munkahelyemen miért beszélget erről?
      és amikor ezt megtudtam, elkezdtem érvelni, meg sorolni a tényeket, meg gondolkodni, és forgattam bele magam – őszintén bevallom, sértetten -, mire napok (lehet, hogy 2 hét alatt) sikerült letennem ezt az egészet.

  12. Huszonéve történt: volt egy nagyon kedves indiai matematikus kolléganőm. Férje, gyerekei otthon, ő meg ösztöndíjakkal dolgozott a hol itt, hol ott kféle egyetemeken kutatott, tanított. Élvezettel hallgattuk a történeteit messzi vidékek szokásairól. A döbbenet akkor jött, amikor elmesélte, hogy USA-ba több órás vegzálás, vizsgálgatás és pimaszkodás után engedték be, teljesen szabályos útlevél, egyetemi meghívó, ösztöndíj és egyéb papírok birtokában. A birodalmi hivatalnokokat egyetlen dolog érdekelte: hol a férje, miért nem a férjével utazik – indiai létére?! Ismétlem, Amerikába akart belépni, nem egy közel keleti országba! A történet a 90-es évek elején játszódott. Ez történt.

    • Egyszer láttam egy riportműsort, ami egy cigány származású, azt hiszem egyetemen tanító asszonyról szólt.
      Utána vágókép, amikor az egyetemről hazamenve főz a konyhában, míg potrohos férje az ajtófélfát támasztja.
      Ebben úgy benne volt minden.

      • Meg a politikus vagy vállalkozó nő, aki mégiscsak a paprikás krumplijára a legbüszkébb, amit a család elé rak este. Ő kellően okos volt ahhoz, hogy identitássá tegye.

        • Azt hiszem, amit én láttam, abban nem a nő főzőtudománya volt amit szemet szúrt, hanem, hogy az az asszony dolga. Függetlenül attól ki mennyit dolgozott aznap. Volt olyan érzésem a férj nem sokat.

          • Igen, értelek. Csak eszembe jutott ennek a már továbbfejlesztett, európai verziója, amikor a vállalat igazgató vagy politikus identitást gyártott a paprikáskrumpli főzésből. Nehogy már valaki azt higgye, hogy azt hátra lehet hagyni! Vagy hogy kell!

            • Elszállt a hozzászólásom, próbálom felidézni amit két perce írtam.
              Eszembe jutott pl. szakács szakma, amit sokan iskolában tanulnak ki. Miért érzik sokan, hogy nekik otthon ezt a szakmát, amikor már nem kötelező gyakorolniuk kell, s mint identitás erősítő dolog kell használniuk a konyhatündérkedést?
              Ha keresünk eleget, miért nem tanuljuk meg a bevételünket megosztani úgy, hogy egyes feladatokra szolgáltatást veszünk igénybe? Kertészt a fűnyírásra, bejárónőt a takarításra, diákot a kocsimosásra? Miért sport az, bizonyítani, hogy én is meg tudom szerelni a csapot? Nekem nem az a társadalmi feladatom.
              Persze tudatosulnia kell annak is, hogy a kapcsolatunk ilyenkor csak az üzleti tranzakcióra szorítkozik. Te elvégzed én kifizetlek. Nem kérem, hogy beleszólj, hol legyen a villanykapcsoló, hogy neveljem a gyereket. Házisütit se hozz és a kocsmában sem fogunk együtt inni.
              Városunkban ennek a kapcsolati kérdésnek a nem megfelelő kezelése miatt nem kérek még fűnyíró és bejárónői szolgáltatást. Egy máshol lévő házunkban viszont igen. Ott ennek nagyobb hagyománya van.
              Na ez kicsit off lett.

    • Amikor epitkeztünk,en inteztem szinte mindent(delelött delutan dolgoztam felvaltva,raertem az epitesvezetövel targyalni),honapokig nem lattak a ferjemet..Nem hittek el,hogy van,es hogy ö is odaköltözik.En nagyon kiakadtam többször is.Mondtam,hogy de este mindent egyeztetünk,milyen ajto legyen,milyen csempe stb..emlekszem,meg en ereztem kellemetlenül magam..Ma mar nem szolnek egy arva szot sem,csak röhögnek hangosan.

  13. Na, nekem meg azt szokták mondani, hogy az asszonynak el kell számolnom. Gyakran eszembe jut az öreg segédmunkás, aki kp kérte a jutalmat ha kaptak. “Ami a bankba megy, abból a Mama nem ad.”
    Neked van férjed, nekem meg sárkány a feleségem akinek el kell számolnom. Messze van még Skandinávia.

  14. Hétvégén étteremben voltunk: a pincér az Urak figyelmébe ajánlotta a báránycsülköt (férjem meg is kérdezte, árt-e az adott étel a nőknek). Aszongya a lelkes ifjú, hogy a Hölgyeknek inkább a csirkemellet javasolná. Pedig nem volt gáz a srác, még röhögött is, amikor a csülköt kértem (naná, hogy, marha jó volt).

      • A cipőt azt tapasztalatból értem, mindkettőnk lába 39-es, és a tökegyforma cipőből a férfi szélesebb, meg kicsit más felépítésű.
        Étteremben többnyire nekünk is szólni kell, hogy ő eszi a cézársalit, én meg a csülköt.

        • 37-esből általában nincsen férfi változat 😦 legalábbis nagyon ritka.

          Kaja: általában az 50 kg-os lányom hatalmas steak-et rendel, a férjem valami szárnyasételt, én meg vega kaját. Általában más hozza ki, mint akinél megrendeltük, van is kavarodás, amikor a férjem elé kerül a steak, elém a szárnyas és a lányom elé a vega. Nem baj, átcseréljük, jól szórakozunk közben 🙂

        • Cáfolnám.
          Női kocsi: kicsi, erős, gyors, kényelmes, hájtek hangrendszer, vonóhorgos. Emberléptékű és amikor a gazdája kiszáll belőle, akkor már értéktelen. Az ember az érték a többi semmi, csak tárgyak és eszközök.

          • Igen. A nők közlekedésre használják, ésszerű méretben. Nem pedig kivagyiságuk mutogatása (vagy valaminek a hiányát kompenzálandó) a cél.

    • En is a csülköt kertem volna,csirkemell etteremben brrrr,meg jo hogy nem salatat javasolt..az milyen remes amikor salatat eszik valaki(es csak azt,nem elöetelkent)
      De nyilvan ez Volt a tapasztalata a sracnak.

    • Van egy szakács szakoktató kollégám, a férje mesélte, hogyan jöttek össze (szintén szakács). A pasas nekiállt a leendő barátnőjének vacsorát főzni, a kollégái TUDTÁK, hogy valami csirke vagy hal lesz salátával, erre ő odakészítette a töltött káposztát. El is bűvölte vele a nőt, mert azt szereti. Ennyit a sztereotípiákról. Meg a többi hülyeségről.

  15. Nem találok szavakat, annyira pontos ez az egész bejegyzés, fejbe vágó. Az elején még csak az jutott eszembe, hogy valamikor a 19. sz. közepe után kitalálták, hogy a Nő kiismerhetetlen, érthetetlen, rejtély, “…a nő szívét ki ismeri…” szólt a dal a színpadon, és ez a mém kb. száz évig élt – és még most is él, fentiek szerint.

    • De hát az is. Mi ezzel a gond? “… mint minden ember … titok, idegenség” Minden ember, a férfi is. Ld. Bartók és Balázs Béla – férfiszív mélységei.

      • Ilyen értelemben igen, minden ember rejtély is. Amit idéztem, ott a “Nő, mint olyan” rejtély, logikátlan, kiszámíthatatlan a viselkedése – egyszóval nem is emberi. És semmi se jó neki, amit szegény férfi Őérte! produkál. Ez a gondolat Karinthynál is fel-felbukkan, félig viccesen, félig komolyan, de főleg az őt megelőző kor íróinál, regényben, naplókban, memoárokban. Vagy csak én voltam erre érzékeny, mikor ilyeneket olvastam?

        • Tudom, nem is azért írtam, hogy veled vitázzam, hanem azokkal nem értek egyet, illetve nem is nagyon értem őket, akik ezt a kiismerhetetlenséget mondják. Nem “a” nő megismerése a gond, ennyire “a” férfi is titok. Az a baj pont, hogy azt képzelik, van olyan, hogy “a” nő, és ha sikerülne rájönni, hogy működik, akkor minden nőhöz megvan a kulcs. Hát nem. A nők épp úgy egyéniségek, ahogy a pasik, és rá kellene szánni a fáradságot, hogy egyénileg, a párjukat ismerjék meg. Csak ez macera. 😦 Egyszerűbb azt mondani, hogy hát „nő”, ezért nem lehet megérteni.

  16. Elmondom, mi a baj ezekkel a sunyinevűekkel, akik arra is képtelenek, hogy egy valósnak tűnő e-mailcímet írjanak be, és az IP-ik alapján évek óta nyomakszanak itt (ami erőszak. Ha más terében, térfelén vagy, és nem veszed figyelembe a szabályzatát, a kéréseit, ráadásul még alakoskodsz is, akkor nem csak sima idegesítő troll vagy, hanem erőszakos. Nem az a baj, hogy más a véleményed, hanem hogy telibe szarod, amit a másik kér, pedig tudhatod: ez itt nem ez az oldal. Beteg ez a függés, amellyel olvasol és provokálsz. Talán ez gondot jelenthet a párkapcsolataidban is).
    Szóval ők elvannak, elvolnának azzal, hogy nekik bele _kell_ ürülniük valami nőbe időközönként (ez így leíratott, muszáj, olyan ez, mint az oxigén vagy a víz), függetlenül attól, hogy ők vonzóak-e, szeretetreméltóak-e, a másik mit akar, van-e kedve, öröm-e ez neki, és találnak is ehhez néhány függő helyzetű, megfizethető, jó testű, manipulálható nőt, akik készségesek, vagy hagyják magukat, ám ezt biztosan nem élvezik.
    A nők libidója, szerelme változékony, kiszámíthatatlan, mint az időjárás, ezt így leírta a kommentelő, neki pedig rendszeresen KELL, és ezért jó a prostituált, mert ott biztosra mehet, bizonyos összegért megkapja, és tudja előre. Nincs maszatolás, bizonytalanság. Nem lehet itten belekalkulálni semmi esetlegességet, a kudarc, a rossz élmény kockázatát sem, kérem szépen… hát, ennyire vagytok ti erősek meg férfiasak, hogy így be kell biztosítani magatokat.
    A nőd kedvetlensége, libidója összefügg azzal, hogy veled mennyire öröm lenni, mennyire jó élmény veled a szex. Valószínűleg nem jó, nem érted, nem érzed ezt, és nem kívánnak, nem vagy elég vonzó. Fogalmatok sincs, de a gyerekes önzésben nem is nagyon érdekel, mit él át a másik, nektek a másik személyétől, megélésétől is függetlenül KELL a szex, valakitől, bárkitől. Így lesz lélektelen, unalmas, automatikus, gyatra és egoista a szex.
    A szabad akaratú, maguk boldogságát látó, kvalitásos nők ilyen felállásba nem mennek bele, vonzó és érzelmileg intelligens, kvalitásos partnert akarnak, és élvezni a szexet, vágyból szexelni, de még tablettát szedni sem fognak akarni, amit nagyon jól tesznek. Valamit nem akarnak rabbá válni: ha nem jó már valakivel, akkor azt ki merik mondani, és másik kapcsolatot fognak kezdeni. (Milyen érdekes, nők esetében ez micsoda botrány és szívtelenség, pont erre kell a házasság, a gyerek, a htb szerep, a “közös” vagyon, az egész együttélés-gatyamosás, a lózungok a család értékéről meg szépségéről, hogy úgy maradjanak, rendelkezésre álljanak a nők, betonban.)
    Ilyen nőből, aki tehát nem a maga ellensége, egyre több van, ezért ekkora a hörgés a feminizmus ellen. Persze nem biztos, hogy ők megtalálják a számításukat, vagyis a kiteljesítő kapcsolatot, de az biztos, hogy boldogabbak lesznek és szabadabbak. Amin Kisviku borong, hogy miről maradt le, az egy elképzelt, ideális állapot, az eszményi társ, alig jut valakinek. Sok kvalitásos nő is inkább lemond a romantikáról vagy a szexről, mint hogy kényszerű, kizsarolt, hatalomalapú felállásba belemenjen. A manipulálható nők a leghátrányosabb helyzetűek lesznek, és egyre kevesebben.
    Állatira meg lesznek sértődve ezek a férfiak. Igen drága lesz a kompromisszumos szex, lehet dühöngeni fórumokon, önérdekűen érvelni, hogy nekik jár a szex. Már most is ezt látjuk. Sok sikert a nyomorult, lihegős, mindig kiröhögött nőszerzéseitekhez, nem kelletek, ennyi nőnek biztosan nem, vagy persze lehet nagyon sok pénzt erre költeni, és megvásárolni a hazug illúziót, meg aztán járni a nemibeteggondozóba.
    A férfiak más része viszont már nem így nőtt fel, nincs bennük ez a nevetséges jogosultságérzet, elvárás. Szeretik a kölcsönösséget, azt érzik igazi szexnek, amikor mindenki boldog, látják a másik személyiségét, különbözését, akaratát, jogait, nem tartják ezt a férfiak szándékos bosszantásának és zsarolásának. Nem tartják a másikat a tulajdonuknak.

    • “A nő hangulata, libidója, sőt az, hogy szerelmes-e egy tök esetleges tényező, olyan, mint az időjárás. Az én szexuális vágyam meg olyan, mint a vízre vagy oxigénre való igény. Konstans, és nem tehető esetleges, kiszámítható tényezőktől függővé. Ha nem ejakulálok legalább naponta-kétnaponta punciba, már remeg a kezem, sokkal könnyebben felhúzom magam bármin, úgy nem lehet még nyugodtan dolgozni se. Szóva, na nemár. Most, akkor ha épp nincs olyan ember, akivel kölcsönösen szerelmesek vagyunk, akkor ne szexeljek? Adott esetben hónapokig, évekig? Aki ilyen normát akar rám kényszeríteni, azt mindig lelkiismeretfurdalás lökném bele az olvadt acélba.”

      • “Az én heroinra való igényem olyan, mint a vízre vagy oxigénre való igény. Konstans, és nem tehető esetleges, kiszámítható tényezőktől függővé. Ha nem szúrok legalább naponta a vénámba, már remeg a kezem, sokkal könnyebben felhúzom magam bármin, úgy nem lehet még nyugodtan dolgozni se. Szóva, na nemár. Most, akkor ha épp nincs egy díler a közelemben, akitől (illegálisan) beszerezhetem a szert, akkor ne használhassam? Adott esetben hónapokig, évekig? Aki ilyen normát akar rám kényszeríteni, azt mindig lelkiismeretfurdalás lökném bele az olvadt acélba.”

        • Jó a hasonlatod, nem sértesz meg vele. Tényleg úgy függ egy igazi férfi a puncitól, mint a heronista a herointól. De ez nem szégyen, hiszen ez így van, így adta a természet, aki nem ilyen, aki él-hal a punciért férfi létére, az egy nyámnyila kis buzi.

          • Szar lehet függőnek lenni. Pont olyan, mint alkesznek lenni. Te nem a nyámnyila buzi ellentéte vagy, hanem az embernek az ellentéte – egy felhergelt tökös állat. De az sem. Mert még egy hím oroszlán is tud uralkodni magán, az sem olyan maradéktalanul agymentes ösztönlény, mint a hozzád hasonlók.

          • Még valamit: kaja meg víz nélkül sem vagy el jobban, gondolom, mint punci nélkül. Tehát az utcán elveszed a szembejövő pizzját? Vagy azon a vágyadon tudsz uralkodni?
            Az önuralom nem jelenti a vágy hiányát, csak egy pszichopata számára.

            • Az igazi férfi dudán játszik,
              Vörös szakálla messzire látszik,
              Az igazi férfi mindig zord,
              Az igazi férfi szoknyát hord!

          • Igen, értem, hogy troll vagy és most provokálsz, de kíváncsi vagyok ennek a szerepnek a következetes válaszára: ha ilyen kiszámíthatatlan, lobbanékony, hormonhullámvasúton ücsörgő, nyafka testek nőttek a puncihoz, akkor miért kell mégis a hozzánőtt élőlény? Minek a keringés, hiszen egy-egy igazán jól sikerült aktus után milyen zavaró az a sok vér, nem? Meg hogy amikor nem szex van, akkor is él, és akkor így akar dolgokat? Például pénzt, ha történetesen kurva? Miért nem jó a mesterséges pótlék? Műnő?

          • Szerintem meg az a férfiatlanságában életképtelen (lásd még: nyámnyila kis buzi), aki így függ valamitől. Mindenki függ, de ilyen módon ideológiát gyártani belőle csak a legszánalmasabbak szoktak.
            Különben provokációnak nagyon gyenge.

      • Ja, és tévedsz, kommentelő. Senki semmilyen normát nem akar rád kényszeríteni. Ennek belülről kéne jönnie, hogy nem erőszakolgatunk meg sem strukturálisan (prostitúció, pornó, kitartott, előnyökkel szexbe zsarolt nők), sem ténylegesen nőket. De ha nem, nem, átszenvedheted az életedet, követelőzhetsz, haragudhatsz, kommentelgethetsz orrvérzésig.

    • “hát, ennyire vagytok ti erősek meg férfiasak, hogy így be kell biztosítani magatokat.”

      Aha, tehát akkor erős valaki, ha belemegy ebbe az orosz rulettbe, amit manapság a nők játszatnak a férfiakkal. Hát, kösz, de orosz rulettezzetek inkább ti, magatokkal. Igen, a férfi konstans lény, az isteni állandóság földi megtestesítője, a hormonszintje is konstans, ellentétben a folyton ingó-bingó női hormonszinttel, ciklussal, hangulattal… ti a szűkebb keresztmetszet zsarnokságát akarjátok.

      Nem, lehetek én kurvára jóképű, sportos, “vonzó” (értsd: kockahas + Hugo Boss öltöny + Audi), ehhez túlmenően nagyon entellektuel az asztalnál és egy latin lover az ágyban, MÉG EZ SEM GARANCIA. Mert a nőkre pont jellemző, hogy ilyenkor beáll valami kattanás, hogy “hm, nem lehetne még jobb?”, vagy csak simán unalomból gondol egyet. Hát ne gondoljon egyet, b+, ki milyet szakajtott, azt szagolja. Ezért volt jó régen, mert az állam és a társadalom kiegyensúlyozta ezeket a kilengéseket, és aki nagyon kilengett, azt vitték a bitóra, kész.

      Szerencsére az én életemben még biztos lesznek megoldások: még itt az országban is vannak tiszta szemű, ragaszkodó, szelíd és alázatos nők, hát még tőlünk keletre, szóval nem kell húsbavágóan megtapasztalni az ínséget.

      Nézd, én aztán nem akarok, egy folyton bólogató, totál mimóza lelkű -szerencsétlent, aki nem tud elintézni, egy közüzemi számlát, de még aztán a bugyiját se tudja egyedül felhúzni. De a másik végletet se akarom: az akaratos, mindenben kerékkötősködő, kötekedő, a jogairól rikácsoló, a vélt és valós érdekeiért az állkapcsát egyből kiakasztó, basztató, az élet gördülékeny működését elszabotáló borzalmas kékharisnyát, vagy olyat, mint Szókratész felesége: Xanthippé. Arany középút kéne, csak azt sajnos nem igen sikerült megtalálni.

      • Mondjál már egyetlen területet az életben, amiben garancia van.

        Üzlet?

        Kiskert?

        Egészség?

        Nem unalomból gondol egyet, hanem kevés vagy, nem vagy jó.

        Jellemző, hogy ilyen külsődleges, lélektelen dolgokban képzeled el a vonzóságot, mint Audi és Hugo Boss. Itt lesz a probléma.

        Nincsen neked senkid, teljesen mindegy, kit akarsz, nem létezik, eddig se ment, ne erőltesd.

        A jogairól az “rikácsol”, akit sárba tapostak.

          • Makacs troll, nem bírja elviselni, ideerőlteti évek óta hetvenféle néven a gyűlöletet.
            Nem a szexről van szó, hanem a hatalomról. Ki mond erősebbet, kinek van joga bunkó arroganciával ráerőltetni a másikra a nézeteit, a saját igényeit belehelyezni a világ origójába. Hát nehogy már a blogger itt meggyőzzön valakit, hogy tán mégsem okés ez a szexkövetelős beteg gyermekded erőszakoskodás.
            Ugyanaz a logikája, dinamikája és eredete a trollkodásnak, az antifeminista hergelődésnek, más honlapokra járkálásnak (mi miért nem csináljuk, soha? mert ÉRDEKTELEN a férfihang, azért), a zaklatásnak, a bizonygatásnak és a makacs nőakarásnak, nőszidásnak (mert a nő meg valamiért nem akar) (ki érti ezt? egy ilyen pompás példánnyal???).

        • Edzőtermi beszélgetés.
          “A” pasi: A nők ma már nem olyanok mint régen. (fejcsóválás) Mi adjuk a pénzt, a lakást, a fuvart. Mi fizetjük mindenüket, állandóan izgalmas programokat kell kreálnunk. Már nem is mosogatnak. Cserébe adnak szexet.
          “B” pasi: Vagy már azt se.
          Megtörtént, saját gyűjtés.

        • Neki vagy kevés. Nem tetszel neki, un. Szíve joga. Neked is szíved joga.

          Csak te csüngsz azon, amit egy nő adhat neked, mint valami gazdatesten. Egy olyan nőn, aki nem akar veled lenni igazán. Fel kéne nőni.

          Te nem tudod, milyen az, amikor igazán kívánnak. A többi szex zéró ahhoz képest. De ennek a kölcsönössége meg igen ritka.

          Szar a rendszer? Ha nem tetszetek a nőknek, és ha sokan vagytok ilyenek, azért nem hibáztathatjátok a világot. Ha nőt akartok, változnotok kell, nem blogokon erőszakoskodni, önigazolni. Vagy alkalmazkodtok, vagy nő nélkül maradtok. Az erőszak nem megoldás. Hiába vezeted itt le, hogy ez miért igazságtalan, senki nem fog nemszeretem partnerrel becsületből se lefeküdni, se kedves lenni.

          Egészen változatos okokból vonzók az emberek, nem a külső teszi, nem a farokméret, nema pénztárca. Csak a csikorgó gyanakvás, elvárósdi, követelőzés az, ami biztosan taszító.

      • Szűkebb keresztmetszet? Miben? Hogy kevesebb alkalommal akar szexelni?
        Dehát ez miattatok van..! Mínusz menstruáció, mert van olyan nő aki akkor tényleg nem akar.

        • És a pasik sem akarnak ám mindig, állandó hormonszint (szerintem nem állandó, max nem ciklikus) ide vagy oda. Mert érzelmi alapú lények vagyunk mi is, bár az ilyen Hugo-Rolex-Audi kommenteket látva ennek általánosságában nem vagyok biztos.

        • Egyébként tényleg az elvárások miatt szexel(ek) sokkal kevesebbet. Mert utálom, hogy nekem vagy egy órát kell készülgetnem, hogy szőrtelen legyek, pihe-puha, finom, friss illatú, a másik meg jó ha lezuhanyzik és mindezt este tízkor, amikor a napból az a 1,5-2 óra van, amikor alszik a gyerek és én még nem és szeretnék valami magányos dolgot csinálni, amikor nem kell folyamatosan egy másik emberre figyelnem, reflektálnom. És igen, kevesebb elvárással, több spontaneitással, mindkét fél testi adottságait és kedvét figyelembe véve az emberért magáért és az emberrel szexelni, nem a férfi vagy nő társadalmi tükörképével. Egyébként az audis troll sztem vicces, annyira groteszk és abszurd, hogy ezt valaki gondolhatja komolyan, meg az is, hogy erre az ideológiarendszerre évszázadokon keresztül társadalmak épültek. Az lesz itt a baj, hogy a nőkről kiderül, hogy a szerepelvárások miatt sokkal többet és jobban tudnak, mint a férfiak és amikor egyenrangúként lépnek a ringbe a férfiaknak – hacsak nem nőnek fel – végük lesz. Mutatkoznak ennek már jelei, pl. a nők bármilyen munkát el tudnak végezni, a férfiakét is, a társadalom viszont kinézi a nőies szakmát űző férfiakat (óvóbácsik, férfi védőnők – külföldön elég sok példa van már rá). Ezek az audis pasasok olyanok, mint Pató Pál úr, ülnek a foltos főúri trónjukon és inkább éhenhalnak, minthogy odamenjenek a hűtőhöz és készítsenek maguknak egy szendvicset, ha már a feminista picsák még erre sem képesek.

          • “amikor a napból az a 1,5-2 óra van, amikor alszik a gyerek és én még nem és szeretnék valami magányos dolgot csinálni”
            Őőő, na igen. Mondjuk azt a magányos dolgot csinálhatnád akkor is, amikor a pasi épp foglalkozik a gyerekekkel. Mint egy ún. apa. Akkor lehet, hogy kevesebbszer lenne neki kedve, energiája a szexre, de neked többször lenne – ki tudja, talán még összhang is alakulhatna.
            “ülnek a foltos főúri trónjukon” Erről a foltosról egész más jutott eszembe, amin ülnek 😉

      • Itt volt egy nagy trollroham, csak most látom, arra reagálok, mert az olvasó itt van azóta is.

        A patriarchátus és a maga erőszakfajtái! Mulatok a kommentelőn: a kultúra alapja a patriarchátus, annak alapja az apaság, annak meg az apasági vélelem, hogy biztos lehessen benne, hogy ki az apa, vagyis az ellenség a női promiszkuitás, azt kell elfojtani, és ezt hiába magyarázzuk a nőknek, ellenben milyen hatékony eszköz volt a bitófa és a merítőszék. Értsd: nehogy már a nők azzal szexeljenek, akivel akarnak. Most, hogy ezt leírom (“azzal szexel, akivel akar”), én is ijesztőnek érzem, nekem is azt hordozza, hogy felelőtlenül, részegen, szerencsétlen szeretetvadász nő, egyik ágyból ki, másikba be, elkopva — pedig a vágyalapú szexről van szó, és az meg ej, be jó érzés (és igen ritka). És a valóságban nem azt érzem, hogy elkopok, sérülök, hanem hogy kiteljesít, felszabadít, örömmel halmoz el, erőssé tesz.

        Nos, ez a nagyszerű patriarchátus simán elműködött az apasági vélelemmel is, vagyis boldogan és öntudatosan hitte a sajátjának akárki gyerekét a férfi, ettől nem borult meg a rend. Csak hát mindig szerették volna a nőt rajtakapni, megbüntetni, korlátozni. A sok apasági hiedelem (amikor nem az övé a gyerek) számomra kisebb részben a női szexualitás diadalát jelenti: lám, akkor sem lehetett elfojtani a női szexualitást, erőszakkal sem, a kényszerházasságból, az unalmas és erőszakos házasságból kinéztek a nők, a népdalok is erről szólnak. Nagyobb részben azt, hogy ez is erőszak: a nőket más férfiak is rábírták a szexre, használtk őket, a nőknek ebben nem sok öröme volt, majd szimbolikusan és ténylegesen is megkövezték őket a hűtlenségért, és semmilyen felelősséget nem vállaltak.

        Amúgy el nem tudom képzelni, hogy miért lenne jó a nő egyenletes eloszlása és a szoftos keresztény patriarchátus. Az ilyen fantáziáló férfiaknak kijelölnek egy nőt, tegyük fel, olyan jut neki, aki tetszik neki, és akkor garantált a szex, és hű a nő. De mi öröme van benne, ha a másik nem élvezi? Hol van ez attól, amikor mindketten reszketnek a vágytól? Vagy élvezni is kötelező? Ha a nő köteles szexelni, az nemi erőszak, ép lélek ilyet nem élvez. A bús férjeknek, mint azt megírják, nem az a bajuk, hogy nem jutnak szexhez, hanem az, hogy hideg a nő, unja. Miért hideg? Mert a házasság lefojtja a vitalitását, belesárkányosodik. A házasság, az elvárások, a szerepmegfelelés és a követelőzés, állandó elégedetlenség teszi ilyenné a nőket. Mindenki, aki nem nagyon tudatos, vagy nagyon szerencsés és nem teljesen ép, egész lélek, rosszabb verzióját nyújtja feleségként, mint nem feleségként.

      • Tök érdekes, ahogy démonizálod azt a nőt, gyanakvással és ellenségesen figyeled, korlátoznád, aki maga választ, élvezi, nem adja alább, a maga választása szerint él (jogairól rikácsol, ketekszik, kékharisnya), és idealizálod a szelíd, alázatos fajtát. Ő áldozat, elmondom neked, jobb híján, választási lehetőségek nélkül slesz a te feleséged, azért, mert fogalma sincs, miről maradt le, nem is tudja, hogy létezik szuverén női lét és robbanósan csodálatos szex.

        A te itteni érvelésed alapja pedig az, hogy nem kellesz a nőknek, még az alázatosoknak se (akik kb. thaiföldi feleségek: pénzért veszik őket és nem tudnak a jogaikról).

        Én mondjuk a jelen öntudatos feleségeket, akik nem a lényéért szeretik a fickójukat, is mindig bíráltam, szóval rikácsolás létezik, és egy patriarchális intézmény váltja ki valaha kedves, szenvedélyes, őszinte nőkből.

  17. Jo poszt megint. Keves lesz az 1500 peldany, de lehet azt utannyomni. 🙂
    Ha egyszer lesz affinitasod, nem tudnal irni az idos nokrol, akik a “hagyomanyos” szerepkorokbe akarjak belekenyszeriteni a fiatal noket?
    Pl. kozeli ismerosom, akinek azt mondja az anyosa: ha meg akarod tartani a fiam, ne mondj neki ellent.

    • Idős nők: igen, nagyon erősek a sztereotípiák, gondold el, egy magát abszolút felvilágosultnak és feministának valló anyóst is beleviszi valami automatizmus, hogy a menytől elvárjon valamit – aztán – szerencsés esetben – mielőtt megszólalna, észbekap… De mi van, ha nem kap észbe, ha olyan, aki rég, gyerekkorában interiorizálta a “szerepeket” és ezen nem tudott túllépni, még csak nem is tudatosította? Ja, és a példádban az anyós se mond ellent a fiának? Vagy az ellentmondás kiváltságát magának tartja fenn? És a férjének ő se mondott ellent? És mi az, hogy: megtartani? A fenébe is.

      • Hat…. nagyon jo kerdesek. Engem azert vagott mellbe, mikor hallottam ezt a beszolast, mert ez az anyos mar nyugdijas, de egy vezeto beosztasu fovarosi no volt korabban. Most is intenziv tarsadalmi eletet el, tele van a naptara, sokat utazik, gyakran hiv vendegeket. Apolt, csinos, intelligens no. Az unokakkal kapcsolatban nem nagyon segit az ismerosomnek, egy evben egy hetet viszi el oket. Azt gondoltam rola, hogy nem latja el ilyen idiota tanacsokkal a menyet, kirazott a hideg, mikor meghallottam, hogy ezt mondta. Es felelmetes, hogy mikor ez szoba kerult a kis tarsasagunkban, senkinek fel sem tunt, hogy mennyire aljassag ilyet mondani. Mindenki ugy gondolta, hogy igen, a feleseg dolga csondben lehajtani a fejet es engedni, ha “meg akarja tartani” a ferjet. Kozben a ferj mondhatja, hogy “en ilyen vagyok, ilyennek kell elfogadnod”. Mindegy, szamomra az anyos kijelentese netto eroszak.
        A tobbi kerdesre nem tudok egyebkent valaszolni.
        Ami meg nagyon erdekes, itt Svedorszagban sincs teljes egyenloseg, ahogy eszreveszem, de az emberek joval gendererzekenyebbek. Egy idosebb sved no tartott nekem nehany nyelvorat (65 korul van) es beszelgettunk egy kicsit a nok helyzeterol is. Vegul arra jutottunk, hogy ok mar nehany evtizede megkuzdottek az egyenlosegukert, allitolag nagy harc volt. Sztem Magyarorszagon a mi generacionk tud ezen forditani (legalabbis remelem), igy remelhetoleg a lanyainknak mar jobb lesz.
        De szeretnem azert tudni, hogy ebben a kuzdelemben a mi generacionk elvesz vajon? Nem igazan tudom magam csaladon belul megertetni magam emiatt, folyton konfliktushelyzet van. Pl. mikor szolnom kell aposomnak, hogy ne mondjon ilyet a lanyunokainak, hogy ezt a kirakot csak a fiuk tudjak kirakni, ti meg se probaljatok. Es termeszetesen ha szolok ezert, akkor tiszteletlen vagyok.
        Miert van az, hogy a ferjem ugy erzi, hogy szerettek, megbecsultek otthon, a lanytestvere pedig azt allitja, hogy elmenekult otthonrol, mert ugy erezte, hogy nem szerettek, mindig csak a szabalyokat kenyszeritettek ra. Ez alapjan csak arra a kovetkeztetesre tudok jutni, hogy az ilyen csaladba nem valo leanygyermek, mert csak azt kenyszeritik ra, hogy te legyel anya es feleseg, de nem tamogatjak, hogy csinald, amit szeretsz, epits magadnak valamit, foglalkozz azzal, ami erdekel.
        Es meg egy gondolat: a mi csaladunkban sosem hangzott el, hogy a lanyok bizonyos dolgokat nem tudnanak megtanulni. En ilyet eloszor 18 evesen hallottam es ket napig gondolkodtam rajta, hogy miert is tudna egy fiu jobban megirni a felvetelit peldaul, csak azert, mert fiu. Akkor ehhez kepest az en lanyaim nevelese visszalepes lesz, (mert nyilvan nem tiltom el a nagyszuloktol) hiszen a nagyszuleinel azzal szembesul, hogy a fiukat tobbre becsulik? Es en ezert ne szoljak? Kozepkori problemak, igaz?
        Na, mindegy, lehet ezt ragozni a vegtelensegig.

  18. Sportboltban: szükségem volt egy egyszerű edzőkesztyűre, lehetőleg valami tartósabb márkára. Miután az ún. női modellek közt csak kisvirágos, pink meg aranyszínű (!) darabok voltak, kiválasztottam egy sima, sallangtalan, a funkcióját betölteni képes fekete darabot, pont találtam megfelelő méretet is. A fickómmal a pénztárhoz mentünk, adom az árut a pénztárosnak (ötvenes férfi), aki a fickómhoz fordulva megkérdezi: felpróbálta? Mondom, nem próbálta, nekem lesz. Szemöldök felhúz, rosszalló tekintet, dehátez FÉÉÉÉÉRFI! Megemlítettem, hogy a kezemre szeretném felhúzni, de nem értette a viccet.
    Biciklivásárláskor: jó előre kiválasztottam a márkát, típust, színt, tulajdonképpen csak fizetni és egypár kiegészítőért mentünk a boltba. Elmesélem az eladónak (huszonéves bringásarc), hogy mit szeretnék. Kérdezi: férfi vagy női vázzal? Mondom, hogy férfi. Végigmér: hát azt egyből gondoltam. Kérdem, mégis miből? Válasz: háát nem tűnsz olyan női vázas fajtának. 😀

    • Elnézést az off-ért, anyámnak kellene ilyen edzökesztyü. Olyasmi gyakorlatokhoz amit Éva készül éppen csinálni a fenti képen (talán). Hol tudok venni neki, illetve mit keressek pontosan? Egy link is segítség lenne. Nagyon köszönöm!

    • Valamiért jobb a férfi váz, mint a női? Mármint, hozzáad valamit a biciklihez? Én is azt választanám, de csak mert jobban néz ki 🙂 De most elgondolkoztam.

      • Egy rossz mozdulat, és szétzúzza a heréd. Erre jó.
        Hátsó felszállásos, lábátlendítő, magas-sportos-erős embereknek, nem az a tanayasi Csepel-fíling, amit egy pedálra állva, rollerezve indítasz meg, miközben hátul cukorspárgával és gumipókkal kasza-kapa-gázpalack.

      • Miért, miért? Hát mert férfi, mit nem értesz ezen? Különösen gyereküléssel hátul nagyon nagyszerű: a gyerek fejét mégse rúghatod le, hát marad, hogy valahogy átügyeskeded a lábad elöl.

      • Elvileg a férfiváz stabilabb, a felépítése miatt. A modern bicikliket mondjuk már nem vascsőből hegesztik, szóval lehet, hogy ez már lejárt lemez. Nekem ilyen megfontolásból vett exférj férfivázast – valamint 28-as trekkinget, ami magas volt nekem és vékony kerekű, és halálfélelmem volt rajta állandóan. Aztán azt megkapta anyósom, én meg vettem magamnak egy normális montit, nőit, amin nem félek, és le is tudok róla szálni 🙂

        • És még egy apróság: a női kerékpárral kevésbé borulunk fel, kritikus helyzetben könnyebb leugrani róla. És bár a férfi kerékpár háromszögei erőtanilag nagyobb állékonyságot sugallnak, én még életemben nem láttam törött vázú női kerékpárt. Sok mindent láttam női kerékpáron tönkremenni – de a vázat soha, bármiből is készítették.

  19. Kedves Hóbelevanc!
    Ne haragudj, olyan méltató sorok kíséretében sincs, hogy a komplett posztot kimásolod és beilleszted a blogodba.
    Nem találok kapcsolatot sehol, nem tudom, hogy kell neked írni, de megdöbbent, hogy egy személyes képpel együtt bemásolod a teljes posztot. Hogy gondolod ezt? Innen nem vehetsz át semmit a megkérdezésem nélkül. Szerzői jogok, a másik tisztelete, ilyesmi.

  20. Bezony. Minden sora így-így. Hányszor mentünk a férjemmel vásárolni, ő akarta azt a pénzt elkölteni, amit nem ő keresett meg (ez 6 évig sikerült is, úgy, hogy nem dolgozott), és mindig én rángattam el a boltból/üzletből/vásárból/piacról, ahol az árusok megdöbbenve konstatálták, hogy JÉÉ, ez fordítva szokott lenni: anyu venne, apa rángatja el. De hányszor és hányszor vásároltam én csak azért, hogy instant vigaszt és örömöt találjak, mert a házasságomban nem volt ilyen. Ez a kompenzáló cselekvés, szánalmas, siralmas.

  21. Visszajelzés: ráncfelvarrás, ragyogás, sóhaj | csak az olvassa — én szóltam

írd ide, amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s