beszélgetünk

Azért írtam meg ezt az érdekes műfajú, komplex, rengeteg munkát igénylő posztot, mert azt látom, hogy sok értelmes ismerősöm (hát még az értelmetlenek!) a transznemű emberekről és a transzkritikus feministákról úgy beszélnek és foglalnak állást rendkívül magabiztosan, hogy érintőleges információik vannak csak, az érdemi problémáról sem információjuk, sem szempontjaik nincsenek.

Én gyűjtőmunkát végeztem, és nem foglalok állást, nem ez a szerepem. Nem a saját véleményemet, világlátásomat, összegzésemet írom tehát, hanem belebújok az egyik oldal szerepébe, bemutatom nektek az eseteket, érveket és szempontokat. A szerző ennek érdekében utánaolvasott, beszélgetett autentikus TERF (Trans Exlusionary Radical Feminist) személlyel, majd Vay Blankával is.

Hogy miért tettem mindezt? Mert hallatlanul izgalmasnak találom a témát újságíróilag, továbbá ritkának és fontosnak a magyar nyelvű, közérthető női beszélgetésekben. A TERF részeket dőlt betűvel szedtem. Egy vagy két ponton (a plasztikai műtétről szólva) beszélek a személyes véleményemről, mert Blanka – retorikailag – engem kérdezett.

Blanka ugyanis válaszolt ezekre az érvekre transzként. Ő normál betűvel szedve olvasható. Olvassátok el mindkét oldalt, és fogalmazzátok meg az érzéseiteket és a kérdéseiteket! Ne a válaszokkal kezdjétek.

Számos olyan helyzet, helyszín létezik az életben, amelyben problémás, ha valaki férfiként szocializálódott, majd nőként él tovább, és törvény is garantálja, hogy őt ugyanúgy kell kezelni, mint a cisz nőket. Az ilyen személy hoz, hozhat magával erőszakos múltat, viselkedést, illetve a tranzícióval tünteti el ezek nyomait: ő nem egy erőszakos férfi, hanem egy transz nő. Nagy-Britanniában a közelmúltban a nők elleni legerőszakosabb elkövetők (sorozatos erőszakolók, gyilkosok) eseteiben 15 elítélt közül 14-en a bebörtönzésük pillanatában azonnal nőnek vallották magukat, és nők között helyezték el őket. Ez nem problematikus?

De. http://prizma.lgbt/transznemuek-a-bortonben/

Nem transz emberek egyéni történeteiről, életminőségéről van szó. Senki nem akarja, hogy a nemi diszfóriával élők a társadalom miatt érezzék magukat még sokkal rosszabbul. A törvénybe iktatás (sex helyett gender identity) az, amitől tartanak.

Akkor ne az legyen a legfőbb keretezési módunk, hogy miként lehet megvédeni a nőket az olyan kétlábon járó erőszaktevőktől, mint a transzneműek. Tessék megérteni: amikor transzfób vagy csak a transzneműséggel ellenséges feministák rólunk kizárólag mint elhárítandó veszélyforrásról beszélnek, akkor azzal nagyon is kézzelfogható felelősségük lesz a transzfób támadásokban, abban, hogy emberek ne merjenek előbújni, hogy elfojtásban éljenek, hogy ők maguk és hogy a környezetük perverzitásként tekintsenek a transzneműségre, hogy a közismerten csak rossz hatású kigyógyításukra próbálják rávenni őket. Az a kép, amit ezek az emberek a transzneműségről festenek, csak a kirekesztésüket erősíti, a környezetüket elidegeníti tőlük és ilyen módon hozzájárul a körükben amúgy rendkívül magas öngyilkossági hajlandóság veszélyének növeléséhez.  

Egy transz számára létezik jó élet, vagy csak kompromisszumos? Erre a cikkre, benne Chu vallomására gondolok:

https://www.heritage.org/gender/commentary/new-york-times-reveals-painful-truths-about-sex-change-surgery

Dysphoria feels like being unable to get warm, no matter how many layers you put on. It feels like hunger without appetite. It feels like getting on an airplane to fly home, only to realize mid-flight that this is it: You’re going to spend the rest of your life on an airplane. It feels like grieving. It feels like having nothing to grieve.

(…)

Chu acknowledges that “transitioning” may not make things better and could even make things worse. Chu writes: “I feel demonstrably worse since I started on hormones.” And continues: “Like many of my trans friends, I’ve watched my dysphoria balloon since I began transition.”

Persze, hogy létezik jó élet. Ennek egyik első számú feltétele, hogy hagyják őket békén, hagyják őket átírni a papírjaikat a valódi nemükre, ne tekintsenek rájuk mint egy UFO-ra és kétlábon járó potenciális erőszakolóra.
Ha arra gondolsz, hogy “a műtét” nem mindenkinek hoz tökéletes eredményt, ez szerintem teljesen természetes. Épp hogy fordítva volna a meglepő. Van, hogy a műtét rosszul sikerül, komplikációk merülnek fel, van, hogy valaki rosszul mérte föl, hogy ez mennyire fontos neki, de ez mind természetes, elkerülhetetlen rizikó, ami gyakorlatilag bármely orvosi beavatkozásnál előfordul, és különösen a cisz nők körében elfogadott többi plasztikai sebészeti eljárásnál. A műtéthez vezető út a legtöbb ember számára és a legtöbb országban elég hosszú és bonyolult, sok pszichológusi vizsgálat után adnak csak rá engedélyt, a felépülés közismerten lassú és fájdalmas – vagyis eléggé rá van kényszerítve az ember, hogy jól átgondolja az elszántságát és az elvárásait.
Ha pedig nincs jó élete, akkor elsősorban arra érdemes keresgélni, hogy mennyire oka ennek a társadalmi kirekesztés, a jogfosztottság, az előítéletek. Mintha egy autista, kerekesszékes esetében kiderül, hogy csak kompromisszumos élete lehet, akkor sem gondoljuk azt, hogy ez az ő hibája, vagy hogy akkor talán inkább egyszerűen abba kéne hagynia az autizmust, álljon fel a kerekesszékből, legyen végre normális ember.

Ezt nem gondoljuk, de azt igen, hogy ez szívás, és ezt dobta neki a gép.

De menjünk tovább. A feminista a jogvédők négere. A transz aktivizmus törvényeket, intézményeket akar: emberi jogi mozgalomnak álcáz egy veszélyes, dollármilliárdos érdekkört, amelynek finanszírozói gazdag, fehér férfiként született emberek. Köztük Obama támogatója, Jennifer Pritzker.

https://thefederalist.com/2018/02/20/rich-white-men-institutionalizing-transgender-ideology/

6-8 év alatt szédületes jogokat és intézményeket vívtak ki, hatalmas áttörést jelentő orvosi, műtéti technológiákat finanszíroztak egy mindössze 0,5-6 százalékos kisebbség számára. Ezekhez nagy befolyás, rengeteg pénz és lobbierő kell, amelyet ők férfiként vagy férfiak szereztek. Ilyesmit a nők 70, 100 év alatt is épp csak elértek, vagy nem is tudnak felmutatni. Genderklinikák gyerekeknek, gyógyszerkutatások, lobbitevékenység, transzplantációs technológia, szemléletformáló kampányok. Érthető-e, ha a száz éve küszködő, alulfinanszírozott nőmozgalom ezt nem nézi jó szemmel? Alig értek el valamit, és a transzok ellopják a “showt”. Sőt, úgy is érzi, hogy ez az egész transz aktivizmus ellene megy, az ő védett tereit, biztonságát veszélyezteti.

Blanka: Banyeg, akkor minden, amit a Soros támogat, ugyanígy white men project?

Miért kéne a transz emberek védelmében követeléseket szembeállítani a nők és a feminizmus céljaival? Az emberi jogok nem olyanok, mint egy torta, hogy ha valakinek nagyobb szelet jut, mint addig, akkor neked kisebb lesz a részed.
Bár vannak dilemmás helyzetek, de ez egy nagyon hazug és mindkét oldal számára káros kiindulási pont, ami csak a mindkettőnk életét megnehezítő, közös elnyomó, a patriarchátus érdekeit szolgálja. Ezt elég jól bizonyítja, hogy több olyan eset is napvilágra került, hogy ultrakonzervatív, abortuszellenes alapítványok támogatják vagy egyenesen szponzorálják a transzkritikus feministákat, lásd az NBC news vagy a New York Times cikkeit.
A gyógyszerkutatásokról és a hallatlan transzlobbiról: a transzneműek a gyógyszeripar térképén ki nem mutatható apró pöttyöt jelentenek, az általunk használt készítményeket változó korú nőknek vagy hormonzavaros cisznemű (nem transz) embereknek gyártották, a transz csoportra való hatásukat külön nem is vizsgálták, mert nem éri meg.

Ha már a gyógyszeripar gonoszsága a téma, akkor a feministáknak azt érdemes nézni, hogy miként tolják rá már fiatal nők tömegeit a fogamzásgátló hormonokra és azok mellékhatásaira.

Nézik azt is, ez hogy jön ide? Most nem arról van szó, hogy tanácsot adjunk a feministáknak, hogy mivel kéne inkább foglalkozniuk. Nőket hormonális fogamzásgátlásra tolni férfiak kényelme kedvéért, súlyos mellékhatásokkal, STD-nek kitettséggel, ez valaha lehetett forradalmi, szexuális szabadság, de pont nem a mai feministák érdeke. Aki transz, annak egész életében hormont kell szednie, és akkor a pubertásblokkolókról még nem is beszéltünk. Az érvet ismerem, és valóban: 0,5 százalék esetén a transz gyógyszerfogyasztás nem tétel, de a transzok aránya rohamosan nő a kampányok és az aktivizmus révén.

Úgy jön ide, hogy ha a magukat feministáknak mondó nők számottevő energiát fordítanak egy olyan témára, ami a nőknek nem okoz kimutatható problémát, a transzneműek életét viszont nagyban megnehezíti, akkor adódik a kérdés: mi is a valós motivációjuk? A cisz nők segítése (ehhez nagyon ostobának kell lenni), vagy a transzneműekkel szembeni, khm, ellenérzések? Sajna ez sokkal reálisabb magyarázat.

A dollármilliárdos transz érdekkörről, meg annak a lobbijáról általánosságban.
Ez megint csak ugyanaz a helyzet, mint a cotton ceiling (az a közismert jelenség az üvegplafon mintájára, hogy a leszbikus transz nőket elfogadják tessék-lássék, amíg arra nem kerül sor, hogy szexuális partnernek válasszák őket), meg annyi minden más: hogy van egy probléma, ami számos területen jelen van, de ha ez a jelenség a transzneműséggel érintkezik, akkor a feministák egy része körbehordozza a véres kardot, hogy a “transzpolitika” vagy a transz aktivizmus milyen szörnyen veszélyes. Amiket vádpontként fel szoktak hozni a transzlobbi rémséges voltát alátámasztandó, azok a szépségipar, a gyógyszeripar és társai, vagyis a kapitalizmus minden más téren, minden más csoport ellen rendszeresen látható megnyilvánulásai. A kapitalizmus logikáját és agresszív nyomulását pedig nem túl okos dolog a transzneműeken leverni. Itt, a Mércén indokultuk meg ezt bővebben, konkrétabban, tíz pontban.

A transz lobbi mint egészségügyi biznisz elképzeléséről:

Egy átlagos gyógyszertár egy nap több hormonkészítményt ad ki fogamzásgátlási céllal, mint transzneműeknek egy hónap alatt. A transzneműek nagyon kevesen vannak, a többségük a túlélésért küzd, egy rendes állást szeretne, hogy ne kerüljön az utcára, aki azt gondolja, hogy annyi pénz van a “transziparban”, hogy még “transzlobbi” is legyen, annak nagyon túlkiabálta a valóságérzetét a paranoiája. Érdemes a témában elolvasni Dr. Szabó A. Zsófia gyógyszerész, transz egészségügyi szakértő cikkét, ő a hvg.hu-n számokkal és tényekkel és logikával próbálkozik.

Azzal, hogy a transz emberek a jogaikat érvényesítik, deklarálják, az ellenük való diszkriminációt törvény tiltja, ehhez kötődő perek vannak stb., a nem jóhiszemű transz nők (férfiak trqansz álruhában) megvalósítják a patriarchális bosszút, amiért a nők kivívták a maguk woman-only, védett tereit, és nem kérnek a férfi sexű személyekből. Mi van akkor, ha egy magát transz nőnek mondó férfi jelentkezik segélyvonalas, anyaotthonos munkára, női kvótás helyre, nőknek hirdetett ösztöndíjakra, kiszolgáltatott nőket ápol, kislányok öltözőiben öltözik? Ha az egész csak perverzió fedezéke? Érthető-e a nők védelméért dolgozó feministák aggálya? Hogyan lehetne a nők biztonságát garantálni, hogyan lehet törvényt alapozni a tényszerű kromoszomális nem (sex) helyett a gender self-identificationre?

Az hogy és miként lett kiindulási pont, hogy vannak (számottevő mennyiségben) “nem jóhiszemű” transz nők, akik bosszúból vállalják a tranzíció ezernyi baját?

Nem biztos, hogy vállalják, erre (hormonszedésre, műtétre) ugyanis senki nem kötelezhető. Csak előnyök reményében deklarálja az ilyen trükköző, hogy ő transz nő, mint az az említett elítéltek tették.

Ez egy elvi lehetőség onnantól, hogy törvény garantálja a jogaikat, vissza lehet élni vele. Számos törvényt, gyakorlatot számolnak fel azért, mert az elv ugyan helyes, a szándék jó, de annyian használják ügyeskedésre, hogy az kontraproduktív: áfavisszatérítés, prostitúció legalizálása.

Abban egyetértünk, hogy ez egy elvi lehetőség, én azt mondom, hogy a transzneműek jogainak megtagadásának megfontolásához arra volna szükség, hogy ez ne egy elvi lehetőség legyen, hanem jellemző, gyakran előforduló probléma. De ha jól látom, akkor abban is egyetértünk, hogy nem jellemző, gyakran előforduló probléma.

Segélyvonal: hát igen, azok tipikusan stresszmentes, jól fizetett, tuti állások, onnan bárki ki akarná túrni a nőket, a hülyének is megéri ezért transzneműnek lenni. Vagy ez vicc volt?

Nem. Ha törvényi védettség van, akkor mondjuk a perverz férfi nőnek mondja magát, és beül recskázni, ha meg nem engedik, akkor merő nőgyűlöletből feljelenti a helyet diszkriminációért. Konkrét eset, Vacouverben, idén tavasszal. Itt ügyfélként nem fogadták a transz nőt:

https://nationalpost.com/news/canada/canadas-oldest-rape-crisis-centre-stripped-of-city-funding-for-refusing-to-accept-trans-women

Blanka: Vancuverre a válaszom legeslegalul van.

Konkrétan egyvalaki fel nem vétele miatt kicsinálták a nagy múltú segélyközpontot, amely nők és gyermekek biztonságáért dolgozott… Nekem ez azt mutatja, hogy a cisznők és a transznők érdeke lehet ellentétes.

Blanka: Anyway. Ha férfias a hangja, akkor jó eséllyel tényleg nem volt rá alkalmas, ha ezt nem vette tudomásul, akkor éppen úgy kell megítélni, mint bármely más olyan esetet, amikor valakit valahova nem találtak alkalmasnak, és az illető ezt nem vette tudomásul. Vagyis: megint ugyanaz a helyzet: történik valami, ami ezer más körben kb. ugyanúgy megtörténik, de ha annak transz relevanciája van, akkor a transzlobbitól és a bántalmazó transzneműektől kell félteni a nőket.

Nem, szerintem a törvény (diszkrimináció tilalma) a kérdés itt, ami Kanadában valóság, hogy rá lehet-e mindenkit szorítani vele, hogy a transznőket ugyanúgy kezelje, mint a kromoszómailag nőket, ha egyszer nem ért a transztémához a civil szervezet. Amúgy ezt félreértettem, most kerestem rá: mert nem segélyvonalas önkéntesnek jelentkezett, hanem ügyfélként, és, tekintettel a férfiszocializációjára és a transzságával összefüggő sérelmére, meg arra, hogy ehhez ők nem értenek, nem foglalkoztak vele.

A transz aktivisták fenyegetik, űzik a transzkritikus nőket, rászállnak bántalmazott nők segélyközpontjaira, leszbikus klubokra, női terekben akarnak megjelenni, és diszkriminációt kiáltanak, ha ezt a cisz nők nem akarják. Olyan, mintha megbüntetnék a feministákat, nőkön követelnének jogokat. Nagyon nem mindegy, kit illet meg a protected class védelme, és kit tekintenek elnyomónak.

Blanka: “A transz aktivisták fenyegetik, űzik a transzkritikus nőket, rászállnak bántalmazott nők segélyközpontjaira, leszbikus klubokra” – ez egy elég erős állítás, amit megfelelő, hiteles forrásból alaposan alá kell támasztani. Anélkül csak olyan uszítás, mint hogy a migránsok megerőszakolják a nőket. Az alátámasztás akkor érvényes, ha az derül ki belőle, hogy ez nem eseti, hanem jellemző probléma.  
Annyit mondok előre, hogy a bizonyítás nem lesz könnyű, tekintve, hogy ha egy transz nő elmegy egy leszbikus eseményre, és ott megpróbálja jól érezni magát, neadjisten még barátkozni is, az még nem “fenyegetés”, nem “űzés”.

A transz aktivisták mélyen homofóbok is, legalábbis tevékenységük eredője ez. Amerikában már sok olyan szülő van, aki jobban érzi magát attól, ha transz heteró a gyereke, mint ha cisz homoszexuális. Márpedig a leszbikusok nem akarnak péniszt a közelükbe, mert nem vonzódnak olyan személyekhez, akiknek péniszük van; a radikális feministák gyakran erőszak-eszköznek, fegyvernek tartják, és ez elől teremtették meg a maguk tereit, nemiségét. Azok a transz nők, akik nem végeznek nemiszerv-műtétet, lady sticknek, lady dicknek nevezik a péniszüket, és cotton ceilinget kiáltanak, ha nem választják őket, vagyis diszkriminációnak mondják azt, hogy nem akarnak velük szexuális kapcsolatot. Létezik cotton ceiling szerinted?

Blanka: A kérdés értelmesebb felére reagálva: a cotton ceiling (pamutplafon) azért jó példa, mert pontosan leképezi azt a jelenséget, hogy valami számos társadalmi csoport esetében jelen van, mindenhol máshol ignorálják – és a transzneműeken, illetve itt konkrétan a transz nőkön verik el miatta a port.

A cotton ceiling ugye azt jelenti, hogy a transz nők bugyija olyan akadályt jelent, mint az üvegplafon. Vagyis: a cisz nők bugyija jelent a transz nők számára olyan akadályt. Ilyen nyilván van, ami nyilván bosszantó, de megint csak semmi rendkívüli nincs sem abban, hogy létezik, sem abban, hogy akiket elutasítanak, azok egy része ezt nem csak simán, személyes kudarcnak látja, hanem valami általánosabb elutasítást lát mögötte. Azért sem különleges ez, mert transz férfiak is tapasztalják – különösen egyébként a meleg transz férfiak, akik pénisz híján akarnak péniszekre bukó párt találni. Ugyanígy megvan a maguk cotton ceilingje a kövéreknek, a csúnyáknak, a fogyatékosoknak vagy éppen a romáknak is.

A dologgal kapcsolatban az a fontos, hogy a szexuális vonzódás nem terepe az igazságnak és nem lehet elvárni, hogy valaki a szexuális vonzalmait politikai értékrendjéhez igazítsa. Bármennyire is sajnálom, nem fogok tudni minden olyan társadalmi csoporttal dugni, akikkel szolidarizálok. Sőt: a szexuális vonzalom terén a következetességet sem lehet elvárni. Ha én általában a sörszagú bunkó, pocakos pasasokra bukok, akik közül 199-cel már gyümölcsöző kapcsolatot folytattunk, akkor sem tehet nekem szemrehányást a kétszázadik sörszagú, bunkó, pocakos pasas, ha nem találom vonzónak.
Úgy általában: a szexuális vonzódást soha senkitől nem lehet elvárni. Ha valaki egy operáción át nem esett transzneművel nem akar lefeküdni, akkor ezért nem lehet transzfóbiáról beszélni. Ha valaki a operáción átesett transzneműt utasít vissza csak az illető transz státusza miatt, akkor az már futballnyelven szólva erősen “véleményes”, de ez esetben sem gondolom, hogy normális volna balhézni.

A dolog azonban ennyire nem egyszerű: ha valaki teszem azt azért utasít el valakit, mert roma, és romákkal “úgy általában” nem tudja elképzelni, hogy kapcsolatot létesítsen, akkor azért mégis jogosan merül fel, hogy az illető simán rasszista. Szóval bonyolult dolgok ezek, és megértés, előzékenység nélkül remekül lehet marginális kérdésekből nagy feszkókat generálni.

Lehet-e, érdemes-e a biológiai, tényszerű realitást: a nemet felcserélni a szubjektív érzésekkel, ön-azonosítással: a gender identityvel a definícióinkban, törvénykezésben? Erre alapozva törvényeket alkotni nem csúszós lejtő-e?

Blanka: Hogy csúszós lejtő-e?
Hát persze. De a szólásszabadság nem csúszós lejtő, hogy mindenki azt ír és mond, amit akar, azt hülyít meg, akit csak tud?

De... (szerző köhint)

Az általános választójog nem csúszós lejtő? Hogy analfabéta, végletekig frusztrált, tájékozatlan emberek szavazata ugyanannyit ér, mint Janikovszky Éváé? Hát az, amit a feministák mondtak a metoo mozgalomban, hogy az első és legfontosabb, hogy higgyünk az áldozatoknak? Nem jár dilemmák sorával az, hogy az állam, még ha egészen nevetségesen minimális szociális juttatást, de mindenkinek hajlandó adni, tekintet nélkül arra, hogy az ember azt mire költi? Nem jár dilemmák sorával az, hogy az ingyenes közszolgáltatásokat azok is ingyen igénybe vehetik, akik nem szorulnak rá, vagy akik nem fizetnek adót?
Nem csúszós lejtő-e, hogy 70 év fölött is kaphatnak az emberek jogosítványt, hogy szülhetnek gyereket arra való alkalmassági vizsga nélkül, hogy lehet nevezni maratonra sportorvosi igazolás és a megfelelő felkészülés bizonyítása nélkül?
De nem csinálok úgy, mintha nem érteném, hogy mi van a kérdés mögött: az állítás, hogy a transznemű emberek, és elsősorban a transz nők valójában veszélyesek. Nyilván, aki feliratkozik a napimigráncsbűnözés.hu oldalra, az fog tudni elég példát mondani arra, hogy a migránsok csak nemi erőszakot követni jönnek Európába, és aki egy All Cops Are Bastards oldalt követ, az meg lesz arról győződve, hogy a rendőröknél nincs veszélyesebb figura. Ugyanígy vannak a transzfóbok is.
Ehhez képest azokban az amerikai iskolákban, ahol megengedték a transz diákoknak, hogy szabadon válasszanak mosdót, egy évvel a változások után azt állapították meg, hogy egyetlenegy ilyen esetből sem volt probléma – a transzneműek elleni erőszak viszont csökkent.
A felnőtt erőszaktevőkre pedig: komolyan bárki képes azt gondolni, hogy aki meg tud és akar erőszakolni egy nőt, annak ehhez arra van szüksége, hogy törvény által adott joga legyen egy női vécében elbújni, és ha ez nem adott, akkor majd szépen hazamegy?

Amúgy nem akarok senkit pánikba ejteni, de most is bőven csúszós lejtőn vagyunk, ha mindenki csak a születés szerinti nemének megfelelő tereket használhatja. Eszerint ugyanis a többnyire maszkulin külsőségekkel megtámogatott transz férfiaknak a női öltözőkbe, mosdókba kell járniuk. “Kicsit” feltűnőbbek, mint a transz nők.
Biztos, hogy ez az elképzelés a nők biztonságát és biztonságérzetét szolgálja? Szerintem inkább a transzneműek életének megnehezítését, akár azon az áron is, hogy a nőknek (természetesen a transzneműek mellett) több kellemetlensége legyen.
És ugyancsak e szerint a fiatal, magukat transzneműnek tekintő gyerekeknek is rossz mosdóba, öltözőbe kellene járni. Nem “csúszós lejtő”-e (értsd: kegyetlenség) egy tízéves, hibátlanul kislánynak kinéző gyereket a férfiak közé küldeni, mindezt ráadásul azzal a hallatlanul cinikus magyarázattal, hogy a férfiak szexuális zaklatásaitól kell így védekezni?
Továbbá ha a transz nők csak a férfimosdót, -öltözőt használhatják, a transz pasik meg csak a nőit, akkor egy, a női terekbe betolakodni akaró férfinak elég azt mondania, hogy ő transz férfi, őt a törvény kényszeríti a nők közé, és már mehet kamerázni, faszt lóbálni. A csalást csak egy átfogó orvosi vizsgálat leplezheti le, aminek veszélye aligha jelent visszatartó erőt.

Nem, de bemehet kamerával, okostelóval, és transzságára hivatkozva sokkal könnyebben jut be!

Blanka: Az isten bassza meg, de tényleg. Milyen pszichózis az, ami egyszerűen képtelen mást látni bennünk,

nem bennetek, hanem azokkal, akik a tiáltalatok kivívott jogokkal visszaélnének! jajdult fel Éva

, mint szexuális erőszaktevőt, ami ennyire patológ módon képtelen bármiféle megértésre afelé, hogy ezek az emberek is szeretnének sportolni, iskolába járni, normális életet élni?

Különösen ha ez elvileg egy feminista nézőpont?

A transz nők csupán nők, de honnan jön az állítás mögötti megfontolás, hogy

  • definíció szerint nők iránt érdeklődnek?
  • hogy körükben kiemelten magas az erőszaktevésre, kamerázásra való hajlam? Egy darabig “szívesen” válaszolok ilyen “kérdésekre”, de most már erre kérek hiteles bizonyítékot.  

A transz nők nagy része ugyanis heteró, férfiak iránt érdeklődik. A zárt transz csoportokból ez derül ki. Kivülről azért nem ez látszik, mert mivel nagyon, nagyon kevés férfi vállalná fel, hogy egy out transz csajjal járjon, ezért nekik sokkal nagyobb a kényszerítő erő a rejtőzködésre.
Aki ennyire fél attól, hogy a női terekben a női státuszra hivatkozva potenciális szexuális zaklatók jelennek meg, az tiltsa ki onnan azokat, akiknek tényleg szabad bejárásuk van a védett női terekbe, és definíció szerint nők iránt érdeklődnek. Ezek a leszbikusok.

Ugye, ez már nem hangzik olyan jól?

Plusz: Ez a taktika, hogy minden áron azt keressük, miként élhetnek vissza a transz nők a lehetőségeikkel és okozhatnak ezzel károkat másoknak, pontosan, pontosan ugyanolyan, mint amikor férfijogi aktivisták azon rugóznak, hogy ha megadjuk a nőknek azt a privilégiumot, hogy minden nemi erőszak vádjukat automatikusan komolyan veszünk, akkor azzal olyan jogosultságot, fegyvert adunk a nők kezébe, amivel visszaélve számtalan ártatlan férfi életét tehetik tönkre. Ugyanannyira logikus, ugyanannyira megalapozott (tehát valamennyire azért igen), ugyanannyira cinikus, és ugyanannyira nyilvánvaló, hogy csak az elnyomott csoportot akarja visszatolni a gödörbe.

Pluszplusz:
Az, ahogy a transz nőket ki akarják szorítani a védett női körökből, tök ugyanúgy történik, ahogy a feministák annó a leszbikusokat akarták kiszorítani. Ugyanazok az érvek voltak: a leszbikusok túl férfiasak, túl férfias energiáik vannak. Eltérő szocializációjuk és társadalmi helyzetük miatt nem is számíthatnak igazi nőknek, nem is érthetik az igazi nők problémáit. Az identitásuk túlságosan szexközpontú, nem tudják, hogy nőnek lenni mennyi minden mást jelent. És végezetül: a védett női terekben nagyon sok olyan nő van, akik szexuális erőszakot szenvedtek el, őket természetesen félelemmel tölti el, ha ott olyan emberek is szabadon mozoghatnak (“kamerázhatnak”), akik nőkhöz vonzódnak. Ha a leszbikusoknak egy picit is fontos, hogy mire van szükségük a nőknek, akkor ezt igazán meg kell hogy értsék, és ne akarják ilyen erőszakosan a nőket rákényszeríteni arra, hogy befogadják a védett terekbe.

Hát nem vicces?
Gyakorlatilag semmi olyat nem mondanak most a transz nőknek, amiket korábban nem mondtak a leszbikusoknak. Mégis, most, hogy egy kis idő után kiderült, hogy a leszbikusok nem szexuális ragadozók, sőt, egy csomó mindennel gazdagítani tudják a női tereket, elég abszurdnak hangzik az érvelés. A transzokkal szemben nem az, mert őket kevesebben ismerik, furábbak, még kisebb, nyomibb kisebbség és tökéletesen démonizálhatóak.
Ezért sem tartom szerencsésnek, ha magukat feministáknak valló emberek Bayer Zsolttal kötnek szövetséget az ellenségképzésben.

Nekem nem valid válasz az, hogy “akkor Bayer Zsolttal vagy”, és az sem, de ez már zsarolás is, hogy “ez csak oda vezet, hogy még nehezebb lesz a transzneműek élete, többen lesznek öngyilkosok”. Ami az elveket illeti: ha a transz nő azt állítja, hogy ő gender diszfóriában volt, és változtatni akar, azzal inherensen azt állítja, hogy a sok szerencsés cisz nő nincsen diszfóriában – vagyis ő boldog mindazzal, amit a neme jelent. Well, I am fucking not fine with this.

Blanka: Eddig stimmel.

A hátránnyal, a tárgyiasítással, a másodrendűséggel, az ingyenmunkával, a célponttá válással, a mellőzéssel – ez ma a nő, a női szerep. Ezzel te mind rendben vagy, ezt kéred?

Blanka: Ez egy akkora logikai bakugrás, hogy húúúúú.
Az, hogy valakinek nincs nemi/testi diszfóriája, az miért jelentené azt, hogy az elnyomásával is jól érzi magát? Azok a transzkritikus feministák, akik ezt gondolják, azok tényleg nem képesek megérteni a test és a külvilág által képvisel elvárások, nemi szerepek közötti különbséget? Az ilyen csúsztatásokról csak azt tudom mondani: I am fucking not fine with this.

A hátrányokat is akarod? Mert attól vagy nő? Ez vállalás?

Blanka: A hátrányokat nem akarom, de elfogadom, és ahol úgy érzem, hogy tudok ellenük tenni, ott megpróbálok, miként tettem ezt férfiként is. Amúgy van olyan gyógyszerész transz ismerősöm, akinek megvan a tudása és a hozzáférése ahhoz, hogy a hormonjaival modellezze a cisz nők havi ciklusát, vagyis az összes hangulatingadozást és hasonlót ugyanúgy megéli, mint minden cisz nő.

És ez okés? Ennek van értelme? Pl. ökoszempontból, ismert puritanizmusoddal mit gondolsz erről? Nekem ez ijesztő. (Mint ahogy a ciszek túl sok nyavalygása, női dolgaik túlbonyolítása is: ha jobban élnénk, nem lenne ennyire fájdalmas a menstruáció.) EZ PL. SZEMÉLYES VÉLEMÉNY

A “ki az igazi nő, elismernek-e, fognak-e igazi nőként kezelni” igen kényes téma. Sokan azt gondolják, elfogadják, oké, csinálja, nem rám tartozik, de ne kelljen vele dolgozni, ne aludjon a panziómban, ne kelljen vele liftben rekedni, asztalt megosztani, családomban ne legyen. Ez a “csinálja a négy fal között” módosulása. Oké, úgy amúgy elismerem, hogy neked ez a hepped, legyen az, hogy nő vagy, de ne legyen kötelező törvényileg ugyanúgy bánni veled.

Tehát úgy általában elismerlek, nem szólok bele, nem utálok én senkit, legyél transz, használom a megfelelő névmásokat. De ne gyere a leszbi klubomba, ha számunkra a leszbikusság konszenzusos definíciója ez: “nem vonzódik olyan személyhez, akinek pénisze van”. Ez az “elfogadás” okés így? És: te mennél?

Blanka: Nyilván nem megyek. Ahol nem látnak szívesen, oda nem megyek.

Te nem, de mások, akik visszaélnek a transzfóbia tilalmával? Akik szerint rá kell szorítani másokat a betartásra, lásd a vancouveri esetet.

Blanka: Itt azért megint érdemes egy kicsit differenciálni. Ha például egy leszbikus szexpartiban csak puncival látják a vendégeket szívesen, akkor az szerintem egy tök legitim kívánság, amit magától értetődően tiszteletben kell tartani. Ha azt mondják, hogy a transz nőknek tilos a belépés, az már viszont transzfóbia, hiszen nem a pénisszel van gondjuk, hanem a transzneműséggel, ugyanis azokat is kitiltják, akik remekbe szabott puncival rendelkeznek.

De őnekik “igazi” punci kell, azt gondolják, hogy ezek férfiak álruhában, akik elirigyelték a nők tereit, saját bulijait és így “beöltöztek”. És hogy az ilyen személy bassza meg, mert férfiszocializációval nőtt fel. Hozza magával, hogy neki a szexuális hozzáférés jár… és ez nem más, mint toxic masculinity.

Blanka: Ha valakinek “igazi” punci kell, akkor lép életbe az, amit mondtam, hogy mindkét fél részéről kell az előzékenység és megértés, anélkül ez a probléma csak tovább lesz rontva.

Ha valaki meg azt gondolja, hogy én X év hormon és egy kibbbbbbaszott fájdalmas és jó eséllyel drága műtét után is csak trójai faló vagyok a női terekben, akkor ott tényleg az elmeállapot a kérdés.

Az ilyen ember fake-nek tartja a puncit, egy hegnek, amely be akar gyógyulni. Sok ilyen műtéti beszámolót néztem meg, olvastam a RealSelf MTF Genital részében, és nagyon nem tűnnek remekbe szabottnak még az elégedettekéi sem. A ma létező technológia olyasmi, mint az atomenergia: nagyon meggondolandó, bevetik-e.

https://www.realself.com/mtf-vaginoplasty

Blanka: Persze, biztos van olyan, akinek csak “igazi” punci kell, és egy transz nőéhez nem nyúlna. De szörnyű hírem van: olyan is van, aki szőrös puncit nem vesz a szájára, meg olyan, aki borotváltat nem, meg piercingest, meg olyat, amelyik három gyereket szült már.

Ha ez megtörténik, nem is sírok meg alapítok mozgalmat, kiabálok diszkriminációt, fogom fel politikailag… SZEMÉLYES VÉLEMÉNY

Meg olyat, amelyik éppen menstruál. Most akkor őket is különítsük el, feltételezve, hogy nem képesek a felek felnőtt ember módjára viselkedni, egymással igényeikről, adottságaikról kommunikálni? Biztos hogy a paranoiát kell megtenni a rendezvényszervezés alapjának?
Továbbá: ha a transz nőket kizárjuk a női terekből, akkor azzal nem csak őket diszkrimináljuk, hanem azokat a leszbikus, biszex, pánszex és satöbbi nőket is, akik szívesen ismerkednek transz nőkkel is, vagy akik már megismerkedtek, barátságban, kapcsolatban vannak ilyenekkel és szeretnének velük együtt bulizni. Ezek simán többen vannak, mint a transz nőkkel érintkezni nem akaró nők.

Nem azt nézi az a másik, hogy neked milyen áldozattal, költséggel, szenvedéssel járt a tranzíció, mert a nőség nem érdem dolga, hanem: azt tekinti nőnek, akinek a nőség nem járt semmivel. Mivelhogy ez születés dolga szerinte, a kormoszómákban dől el, biológiai és nem pszichikai tény (ama egyközpontról nem tudnak, ehhez van linked?). És minden más másodlagos, szubjektív, vagy kulturális rárakódás.

Blanka: A toxic masculanity ugyanúgy elvi lehetőség, mint hogy valaki cső cisz arany csillagos leszbikus, és abuzív, leszbikusok között is van nemi erőszak, hahó.  

A transzfóbia szó használatáról:
Én a transz aktivisták között azokhoz tartozom, akik kifejezetten óvatosan bánnak ezzel a szóval. Sőt, én még az angol TERF-kifejezést sem használom, mert az érintettek nem szeretik. (TERF: a transzneműeket kizáró radikális feminista angol rövidítése). Ami azért rejt némi komikumot magában, egyrészt mert ezeknek az embereknek épp az az egyik fő fájdalma, hogy liberalizmus túltengésének, véleményterrornak, a szólásszabadság korlátozásának tartják, ha ők nem hívhatják a transz nőket férfiaknak, és a transz férfiakat nőknek – közben a TERF-szó használata ellen, mint valamiféle gyűlöletbeszéd ellen tiltakoznak. Másrészt azért komikus, mert ez egy rendkívül precíz és tökéletesen neutrális kifejezés: ezek az emberek általában saját magukat radikális feministának tartják, akik a transzneműeket (elsősorban a nőket) ki akarják zárni a női terekből és a nők definíciójából.
De mindegy, a párbeszéd érdekében én ezt a gesztust szívesen megteszem, és helyette a gyakran erősen eufémisztikus transzkritikus feministát szoktam használni.
A transzfóbia kifejezést pedig szeretném megtartani az indokolt esetekre.

Nem gondolom például, hogy mindenki transzfób lenne, akivel ez ügyben vitában állunk. Bőven van lehetőség arra, hogy valaki jóhiszeműen, legitim megfontolások mentén, ad abszurdum jogosan álljon vitában a transz aktivisták bizonyos követeléseivel. Én magam is sok mindenben nem értek egyet a transz aktivizmus céljaival.
Az elmúlt években igen sokat beszélgettem az arra nyitott transzkritikus aktivistákkal, és általában sikerült kialakítani egy kulturált, akár barátságos közös hangot is, amiről az volt a benyomásom, hogy akár tartós változás is lehet, és a személyem irányába ezt a hangot őszintének találtam. De minden esetben idővel kiderült, hogy ha egy picit megkapargatjuk a felszínt, akkor alul a rémisztő alapállás nem változott.
Ez egyébként egybevág az előítéletkutatásokkal is. Leültethetsz egy rasszistát egy romával, lehet elé közjegyző által hitelesített rendőrségi statisztikákat tenni, elmehet egy romatelepre, stb., és változhat is a véleménye – egy év múlva azonban nagy biztonsággal visszaáll az előítéletesség régi szintjére.
Ez a tapasztalat arra jó volt, hogy ne tartson vissza a transzfóbia és a transzfób emberek néven nevezésétől az, hogy majd megsértődnek és ezért nem fognak megváltozni.

Transzfóbia létezik, tehát transzfób emberek is léteznek, és mint aránylag tájékozott és körültekintő transz ember, jogosultnak tekintem magam egy kompetens vélemény megfogalmazására arról, hogy mi és ki tartozik ebbe a kategóriába.
Ha használom, azért teszem, mert azt szeretném, hogy a társadalom tudatosítsa: ez erkölcsileg és intellektuálisan egy kategória a homofóbiával vagy a rasszizmussal, és hogy kezelje is ennek megfelelően. Ne tekintse szalonképesnek. Befogott orral zacskózza be, a zacskót csomózza be és helyezze el egy jól zárható szemetesedénybe.

Helyzetem olyan, mint egy roma aktivistáé, akit csoportja ezernyi baja mellett még olyanok is foglalkoztatnak, akik szerint a romákat faji alapon ki kell zárni a többségi társadalom által használt terekből, mert a romák szocializációjuk miatt eredendően veszélyesek. Jobb esetben nem azt mondják, hogy veszélyesek, hanem csak azt, hogy a támadások elvi veszélye fennáll. Vagy hogy jelenlétük félelmet kelthet. Mindezt a baloldaliság nevében.
Ilyen esetben, azt hiszem, érthető, ha ez a roma aktivista nem akar belemenni abba, hogy itt pusztán rassz-realizmusról van szó (amit pl. az amerikai rasszisták akarnak magukra nézve elfogadtatni), hanem szeretné kimondani, hogy ez bizony rasszizmus a javából, és elvárja a környezetétől, hogy ezt egyértelműen és láthatóan utasítsa el.

Folytatom: …továbbá én, a fiktív személy szerint mélyen idegenkedem attól, hogy a nőség másodlagos jellegei gyógyszerrel és műtéttel vannak biztosítva, és hogy eltávolíttattad egészséges, jól működő szerveidet és szöveteidet. Én, a te lehetséges partnered, tudom, hogy minden sejted férfi, nem választalak partnernek (amúgy egy csomó másik nőt sem, a felületes nemi vonzalom igen válogatós). Ez okés? Ezzel tudnál együtt élni? Tehát nem lenne nyilvánvaló erőszak és űzetés, de egyfajta passzív elutasítás, kirekesztés igen. Vagy az idő telik, lassan egyre láthatóbbak a transzok, és a társadalom majd megszokja? Ha egyre többen, egyre nyíltabban vállalják, aktivistáskodnak, akkor a jogaikat garantálják? Rá tudják kényszeríteni az elutasító többséget?

Blanka: akkor ugyanígy gondolkodsz a cisz nők (és férfiak) körében bevett plasztikai műtétekről is, ugye?

Bár a szövegben nem én, hanem a TERF érvek beszélnek a tisztelt olvasók kedvéért, erre felelek: igen, minden invazív beavatkozás zavar, csúnyának látom, a Teremtés iránti tiszteletlenségnek. De a ciszeknél ritka az ennyire invazív – működő szerv eltávolításával, sosem létezett új szerv kialakításával – járó beavatkozás.

Amúgy folyton a transz nőkről beszélünk, te is az vagy. Mi az oka annak, hogy ennyivel több a transz nő?

Blanka: Ez csak a látszat, kívülről. A magyar, a német és a nemzetközi, angol nyelvű csoportokban egyaránt megegyezik a férfi és női transzok aránya. A transz férfiak az utcán kevésbé feltűnőek, és mivel egy idő után transz voltuk nem látszik rajtuk, ezért ha nem mondják el maguktól, akkor nyugodtan hozzáférnek a férfi privilégiumokhoz. Tehát köztük kevesebben vállalják transz státuszukat – ezért tűnik úgy, hogy belőlük kevesebb van.

Tehát azt állítod, hogy (nem a csoportokban, hanem a valóságban) ugyanannyi a transz nő (MTF), mint a transz férfi (FTM)? Én nem így tudtam. És az, hogy a transz nők vitái, érdekképviselete a hangosabb, teljesen meg van azzal magyarázva, hogy rajtuk jobban látszik a transz mivoltuk, és őket utasítják el a TERFek?

Nem, ez így erős leegyszerűsítés, ezt nem kenném a TERF-ekre, azért a patriarchátus sokkal nagyobb kellemetlenséget jelent. A TERF-ek miatt a transz nők vannak inkább védekezésre kényszerítve, valamiért a transz pasikat általában futni hagyják (elcsámborgott leszbikusoknak tartják őket, pedig bőven nagyon sok köztük a meleg, vagyis aki férfiakhoz vonzódik). De ezzel együtt azt gondolom, hogy a férfi privilégiumok elvesztése és a nők diszriminációjának megtapasztalása az erősebb motíváció a közéleti aktivizmusra.

Idézek: In the DSM-5, prevalence rates of gender dysphoria are estimated at 0.005 percent to 0.014 percent of the population for natal males, and 0.002 percent to 0.003 percent for natal females. The higher prevalence of males exhibiting the condition is likely related to a higher percentage of male homosexuals worldwide (3 to 4 percent) as compared to lesbians (1 to 2 percent). While these rates are the subject of debate, the higher ratio of male homosexuals as compared to women is a consistent finding across surveys.

https://www.psychologytoday.com/intl/blog/culture-mind-and-brain/201811/why-is-transgender-identity-the-rise-among-teens

Blanka: Érdekes. De az egy logikus magyarázat lehet, hogy ezek azoknak a statisztikái – ha jól értem –, akik terápiára járnak, akik diagnosztizáltatták magukat. Akik a transz csoportokban vannak, az egy ennél nagyobb csoport, és épp a biológiai nők azok, akik ritkábban szednek hormont, ritkábban fordulnak orvosi dolgokhoz, és nagyobb arányban elégednek meg azzal, hogy kimondják maguknak (meg a környezetüknek), hogy nem nők. A nembinárisok többsége is közülük kerül ki (őket jó eséllyel a nők elnyomása elől való menekülés is motiválhatja). És a nembinárisok még kisebb eséllyel diagnosztizálják magukat, mert annak orvosi elismerése még alacsonyabb, és a várható nyereség (hozzáférés műtétekhez) is kisebb/kevésbé érdekes. De a transz csoportokban ott vannak.
Szóval ez magyarázhatja az eltérést.

Ha egy férfiként szocializálódott transznő jogilag nőként van elismerve, onnantól kap új születési anyakönyvi kivonatot, és átkerül a női oldalra mindenestül, az esetleges bűncselekményei is a nők közé számíttatnak be. Ez megint nem az autentikus transz, hanem a visszaélő, aki esetleg nőként élve akarja, hogy jobban megbízzanak benne. Ezzel mi legyen?

Blanka: Meg kell főzni. Paprikásan, sok savanyúsággal.
Én 23-án születtem, az prímszám. Vannak, akik szerint a prímszámos napokon születettek nagyobb hajlandóságot mutatnak a bűnözésre, de mivel ez nem mindenkinek világos, meg nem mernek beszélni róla az emberek, mert a nagy libsi terrorban elvinnék őket diszkriminációért, ezért szabadon garázdálkodhatunk.
Vannak oldalak, amik a prímszámos napokon született emberek által elkövetett erőszakos cselekedeteket gyűjtik. Tényleg, megrendítő, hogy mennyi ilyen van. 🙂
A változatosság kedvéért akkor ott is lejátsszuk majd ugyanezt, ugyanígy?

Ez a válaszom, a vancouveri sztorira is.
Azért, mert olyan a helyzetem, mint egy, a párbeszédet fontosnak tartó feministának, aki számottevő időt és idegsejtet fektet abba, hogy olyan férfijogi aktivistákkal beszélgessen, akik nem és nem és nem hiszik, hogy a nők hátrányos helyzetben lennének, és azt gondolják csodálatra méltó fafejűséggel, hogy a nők egyenjogúsítását célzó intézkedések túl nagy veszélyt jelentenek, mert azokkal a nők visszaélnek. (Legjobb esetben: “Fennáll az elvi lehetősége”) Ez a feminista egy darabig elbeszélget arról, hogy attól még, hogy a férfiak nagyobb arányban lesznek öngyilkosok és hogy nehezebben veszik fel őket ha stoppolnak, igaz az az állítás, hogy a nők rendszerszintű diszkrimináció áldozatai, de amikor átér a beszélgetés abba a fázisba, hogy a pasas elkezd magyarázatot várni az olyan esetekre, mint hogy egy nő váláskor kiforgatta vagyonából a férfit, meg most is egy nő volt, aki agyonvert egy kővel egy állatkerti teknőst, akkor ez a feminista bizonyára megköszöni szépen az értékes beszélgetést és távozik.

Még hozok egy érvet. A transz nőket érő fizikai erőszak előzménye nem az, hogy gyűlölik őket, hogy meg akarják büntetni őket, hanem hogy partnerre vágyva trükköznek, elhallgatják transzvoltukat és átverik a férfipartnereiket. Nem problematikus-e ilyenkor transzfóbiát kiáltani, ha egyszer tudod, hogy a macsó cisz férfiak mit gondolnak, és mekkora sokk tud ez lenni? Vagy inkább: áldozathibáztatás-e felvetni, hogy ne hallgasd el a transz voltodat az intim partnered elől?

Blanka: Igen, áldozathibáztatás a javából. Azon “feministák”, akik ezt mondják, pont ugyanazt teszik, mint amikor a megerőszakolt nőket hibáztatják a macsó faszfejek. Pont ugyanolyanok is.
Amúgy messze nem csak ilyen fizikai erőszak van, simán elkaphatnak az utcán. Vagy megverhetnek a transzfóbiával fertőzött cisz nők a mosdóban, lásd ezt a nemrégi esetet.

Úgy értem, tudni lehet, hogy az átlagos macsó partner alkalmi kapcsolatban kurvára ki lesz akadva, ha megtudja, hogy nem cisz a nő. Egyáltalán: ilyen bizalmi szinten szexelni és remélni, hogy nem derül ki a transz mivoltuk, ez okés?

Blanka: Oké, akkor most egy nagyon durvát fogok kérni:
Függesszük fel egy pillanatra ezeknek a kérdéseknek az alaphozzáállását, nevezetesen hogy a transzneműek alapvetően veszélyt és problémát jelentenek a társadalomra, és a kérdés egyedül csupán az, hogy miként tudjuk ezt minimalizálni. Helyette képzeljük magunkat annak a fiatal transz lánynak a helyébe, akit megvertek/megöltek, mert randizós szituációban coming outolt.
Azt biztosan tudhatjuk, hogy nem látszik rajta transz volta, és hogy a környezete nem is tudta róla, hogy transznemű – különben nem került volna ilyen helyzetbe. Jó eséllyel feltételezhetjük, hogy ő maga és a családja nagyon komoly áldozatokat hozott azért, hogy úgy élhessen, mint bármelyik másik nő. Nagy biztonsággal feltételezhetjük, hogy olyan közegben él(t), amelyik ellenséges a transzneműséggel, vagy legalábbis a lánynak jó oka volt ezt feltételezni. Ez a feltételezés néhány nagyvárosban található szociális buborék kivételével mindenhol jól megalapozott.
Namármost. Miután az volt minden vágya, hogy úgy élhessen, mint bármelyik nő (és ezért ő és családja komoly áldozatokat hozott), így is tett: összejött valakivel. Lehet, hogy már rég ismerték egymást és nem volt köztük a szexualitás jelen, lehet, hogy nemrég találkoztak először, lehet, hogy maguk sem gondolták, hogy a viszonyuk intimre fordul, nem tudjuk. A lány azonban úgy érezte, hogy most már el kell mondania a titkát. Az is egy teljesen legitim és érthető megfontolás, hogy ha ezt egyáltalán nem akarja elmondani – szerintem ugyan hülyeség, de elég jól meg lehet indokolni azt is.
Érezzük át egy picit a helyzetét: nem lehet tudni, hogy az illető miként fog reagálni. Nem biztos, hogy kedves, hogy okos, hogy megértő, a világ tele van nem elég kedves és okos és megértő férfiakkal, akikkel a nők mégis összejönnek – ne hibáztassuk ezért most ezt a transz lányt. Titka, ami eddig titok volt, és ami eddig biztosította, hogy ne közösítsék ki, hogy felvegyék egy munkahelyre, ha alkalmas, hogy ne kelljen fenyegetések miatt a biztonságát féltenie, tehát e titok nem lesz többé titok, és a jövőbeni biztonsága, a környezetében betöltött szerepe mint normális emberé kizárólag attól függ, hogy ez az ember, akivel összejött, mennyire lesz intelligens és megértő, hogy az vissza akar-e élni a helyzetével. A fecsegéshez még csak macsó fasznak sem kell lennie. Elég egy teljesen átlagos embernek lenni.
Gondoljuk már át ezt, a kibaszott életbe, és ennek fényében erőltessük tovább, hogy mennyire felelős egy transz nő azért, ha agyonverik. Köszönöm.

Értem. És én azt is köszönöm, hogy összehoztuk ezt a szöveget.

83 thoughts on “beszélgetünk

  1. Kifejezetten érdekelne, hogy Blanka mit válaszolna arra a kérdésedre, ami az után jön, hogy egy gyógyszerész transznő ciklust indukál magának. Hogy ti. mit gondol erről, rendben van-e, ökoszempontból, puritraniszmus szempontból.

    Ami még bennem felmerül, hogy mit gondolnak a transzok arról, amikor politikailag nem semleges ally-k “felkarolják” az ügyüket, és saját politikai érdekeiknek megfelelően használják azt. Nekem például az a véleményem/benyomásom, hogy a börtönben magukat transznak vallók, a transz sportolók, stb. ügyében nem teljesen csak az van, hogy TERF vs transz vita, érvekkel és ellenérvekkel, hanem vannak mások is, akik beszállnak, és nem csak kibicelni, hanem tényleg, de a saját érdekeik mentén. Most nem arról beszélek, hogy például az USA-ban minden társadalmi kérdés egyben politikai is. Hanem arról, amikor például egy cégnél valaki, aki nem transz, olyan igénnyel fordul a vezetőség felé, hogy legyen a céges kultúra része mostantól, hogy genderalapú, hogy ki melyik mosdót látogatja. És ha a vezetőség erre nemet mond, akkor lehet azzal jönni, hogy ők transzfóbok, és ezt nem egy transz kezdeményezte, hanem egy ally, és lehet, hogy van a cégnél transz, akinek ez így pont megfelel, és nem hiányzott neki, hogy minden baja mellé még azt is a nyakába kapja, hogy ebből az amúgy elfogadó melóhelyén is vita van.
    És hát a szándék jó, meg minden, de mit gondol erről valaki, aki tényleg transz? Örül? Hálás? Pokolba kívánja? Csak arra vágyik, hogy hagyják békén, vagy azért boldog, hogy egy kicsit legalább szó van az ügyéről? Teljesen embere válogatja, vagy van azért ebben egy egyértelmű trend, hogy mit szoktak érezni az ilyesmivel kapcsolatban?

    Én a nembináris témával foglalkoztam mostanában behatóbban, mert szerintem nagyon izgalmas, a felvetésük és az érveik mindenestől. De az nagyon más, viszont ők vajon állnak-e a transzokkal vitában? Ezt nem tudom például.

    Speciális érdeklődésem miatt tudok arról, hogy rengeteg ember, aki gyermekkorában szexuális jellegű traumán esett át, felnőve minimum diszfórikus lesz, de nagyon sokan tranzícióba is kezdenek, sok esetben bizonyos idő után leállva és nemek-közöttinek maradva, mivel a saját nemük a traumájuk miatt, érthetően kényelmetlen nekik, szabadulnának tőle. Van-e különbség a transz közösségben közöttük és azok között, akik nemi jellegű trauma átélése nélkül transzok? Fontos-e a nem traumatizált transzok számára, hogy egyértelművé tegyék, hogy ők nem tartoznak a traumát átéltek közé?

    Nagyon érdekesnek találom a gondolatot, hogy a női vécékben, ha valakitől “tartani” kell, azok leginkább a leszbikusok. Teljesen logikus, de még soha nem jutott eszembe. Ehhez képest van is ilyen történetem. Középiskolában volt egy homoszexuális fiú osztálytársam. A legelső naptól tudtuk, nyíltan vállalta, senki előtt soha nem volt titok, tagja, sőt, néha központja volt az osztályközösségnek. Ugyanakkor a tornaóra így is borzalmasan problémás volt, a fiúk egy idő után egyszerűen nem engedték be az öltözőbe, a lányöltözőbe pedig iskolai szabályzat szerint nem mehetett be, hiába nem lett volna ezzel problémánk. Egy ideig a lelátón öltözött, mejd kezdte ellógni a tesit. Nem állt rendelkezésre plusz öltöző, és egyszerűen csak nem engedték be a tanáriba öltözni. Az orvosi szoba még szóba jött, de ott nagyüzem volt, nagy volt az iskola, nem volt helye. Végül egyszerűen nem járt tesire, és osztályozóvizsgát tett év végén. Hogy lehetett volna ezt elkerülni? Úgy, hogy öltözzön a fiúk között mégis? Szerintem nem, akkor sem, hogyha egy homoszexuális sem csupa szexuális vágyból áll és nem kívánja meg az összes random meztelen férfit. Rugalmasabbnak kellett volna lenni. És ezt csak azért írtam le, mert amit Blanka mond, az mérhetetlenül logikus: a transztéma ennél egyértelműbb, csak hát az soha senkiben nem merül fel, hogy a mosdólátogatást szexuális orientációhz kössék. Mi alapján? Megint csak bemondásra?

    Kedvelik 2 ember

    • A középiskolai történetre reagálva: “a fiúk egy idő után egyszerűen nem engedték be az öltözőbe” — Nem tudom, zajlott-e valamilyen moderált beszélgetés erről akkor nálatok. Szerintem itt volt egy tévedésen, információhiányon alapuló probléma, amit tájékoztatással és az azt követő beszélgetéssel esetleg meg lehetett volna próbálni kezelni, részben pontosan abból az irányból, amit említesz is, hogy “egy homoszexuális sem csupa szexuális vágyból áll és nem kívánja meg az összes random meztelen férfit”. Sokszor eszembe jut, hogy ez, bármennyire triviálisan hangzik, mennyire fontos része (volna) a tudatosságnövelésnek. Mármint az, hogy melegnek vagy leszbikusnak lenni ugyanúgy nemcsak primer szexuális vágyból áll, mint ahogy heterónak lenni sem kizárólag erről szól. Azt vélni, hogy egy leszbikus nő / meleg férfi minden azonos neműre “ráindul”, illetve akire esetleg igen, azzal kapcsolatos késztetéseit alapból,az orientációja miatt nem tudja / akarja kezelni, egyszerű tévedés.

      Kedvelik 1 személy

      • Igen, tisztában vagyok vele. Az biztos, hogy semmi ilyesmi nem volt. A tanároknak kb eszükbe sem jutott ez.
        Viszont ne felejtsük el, hogy a beszélgetésben is arról a felvetésről van szó, hogy _elméletben_ mikor van veszélyben vagy szexuális tekintetnek kitéve valaki.

        Kedvelés

    • Csak az oltozos szituaciohoz es a szexualis tekintethez. Rengeteg ember vonzodik a sajat nemehez, kicsit vagy nagyon, egy pillanatra csak vagy tartosan. Ezt nem tudjuk kizarni az ilyen terekbol, csak a kellemetlenkedest, ne adj’ isten a visszaelest. Csak szemelyes elmeny, de van, hogy vonzonak talalok noket akikkel egyutt oltozom, de nem nezelodom/ismerkedek, mert tudom ezt kezelni es nem akarok senkit kellemetlen helyzetbe hozni. Emellett abszolut ertelek, hogy ez feljott, mivel nokent konnyu a szexualis vonzodast azonositani az annak latvanyos, zavarba ejto es macso megnyilvanulasaival. Az ilyet tenyleg nem lehet toleralni sehol, foleg intim terekben.

      Kedvelik 1 személy

  2. Nagyon jó a poszt, de attól tartok, csak keveseket érdekel érdemben. Mert nyilván a kurucinfósokat és hasonszörüeket nem, ök ismét gyülöletet akarnak öklendezni. Hiszen mennyi lehetöséget rejt a téma alantas kiváncsiskodàsra, primitiv szörnyülködésre. Örülök, hogy a beszélgetès ilyesmikre is kitért és imadtam a basszák meg kifakadást Blanka részéröl, az álszent aggodalmaskodókra vonatkozva. Milyen klassz nö és micsoda nagy lélek ès szellem.

    Kedvelés

    • Én nem megyek le bulvárba meg olcsóskodásba, soha nem is tettem, én azoknak írok, akik ezt a témát és a hasonló mélységű társadalmi, irodalmi, önismereti témákat fontosnak, érdekesnek találják, akik tájékozódnak, és a jelenségek, a gondolkodás, az intellektuális pezsgés, az érvelés, az elvek, a kiállás érdekli őket, nem az emberekre vannak kihegyezve bután. Nem a felszínes fecsegés, a pletyó a téma, nem idolt keresnek vagy ledönteni akarják, ez amúgy nagyon gyerekes, irigy és buta dolog.

      Kedvelés

  3. Nagyon tartalmas, gondolatébresztö, érdekes bejegyzés, köszönet mindkettötöknek. Volt egy felvetés viszont, amire speciel én nem éreztem kielégítönek Blanka válaszát, pedig az én szememben ez a transztéma lényege:

    ‘a nőség nem érdem dolga, hanem: azt tekinti nőnek, akinek a nőség nem járt semmivel. Mivelhogy ez születés dolga szerinte, a kormoszómákban dől el, biológiai és nem pszichikai tény’

    Vagyis ki számít valójában nönek. Mert ha ez nem a fentiek alapján döl el, akkor vajon minek alapján? Ha egy XY kromoszómâjú, férfiként szocializâlódott felnött kijelenti, hogy ö nönek érzi magât, a nöi nemmel azonosul, attól ö már nö? Mikortól az? A hormonterápia/ mütét utân, vagy attól függetlenül, pusztân, mert ‘úgy érzi’? Na és ha egy XY kromoszómájú tízëves jelenti ki, hogy ö lâny?

    A nemi identitásunk talán az egyik legmeghatározóbb ëletünkben, értem (bár átérezni persze nem tudom), mennyire fájdalmas lehet, ha valaki (a túlnyomó többség?) ezt kérdöjelezi meg, netân ki is gúnyol miatta. De a nöket vajon nem ugyanúgy az egyik legmélyebb identitásukban sérti, ha egy biológiai férfitól azt hallják, hogy ‘márpedig én is nö vagyok, ha te ezt nem így látod, akkor bigott, fafejü transzfób vagy’?

    Nekem ebböl a bejegyzésböl, valamint a Blankával készített interjúból is egy rendkívül emberi, szerethetö, intelligens és nyitott ember képe rajzolódik ki, nem tudom viszont eldönteni, vajon szândékos, vagy véletlen-e a részéröl a nemi identitás és a szexuâlis irânyultság összemosása:

    ‘ha a transz nőket kizárjuk a női terekből, akkor azzal nem csak őket diszkrimináljuk, hanem azokat a leszbikus, biszex, pánszex és satöbbi nőket is’

    A heteró-, leszbikus vagy akármilyenszexuális nö = nö, erröl talán konszenzus van?

    Kedvelés

    • “Ha egy XY kromoszómâjú, férfiként szocializâlódott felnött kijelenti, hogy ö nönek érzi magât, a nöi nemmel azonosul, attól ö már nö? Mikortól az? A hormonterápia/ mütét utân, vagy attól függetlenül, pusztân, mert ‘úgy érzi’? Na és ha egy XY kromoszómájú tízëves jelenti ki, hogy ö lâny?”
      A nemi diszfória a kulcskérdés. Ha van, ha erős, akkor a gender identity eltér a kromoszomális nemtől. A vizsgálatoknak vannak kulcskérdései, módszertana, szakmai minőségellenőrzése.
      Vannak tanácsadó oldalak, amelyek ilyen kvázi pro-ana szerűek: hogyan téveszd meg a pszichiátert, mit mondj neki, hogy átmenj a teszten. Egyre több a gyerekeknek nyíló genderklinika.
      De nem akkora buli transznak lenni ám.
      A tízéves várakozik, a szülei jó esetben elfogadók, és esetleg pubertásblokkolót szed. 16 évesen meg már azt csinál, amit szeretne.
      Senki nem kötelezhető semmilyen testmódosításra, elég az identitás és bizonyos lélektani kritériumok. Senkit nem figyelnek, hogy valóban szedi-e a hormont, senki nem köteles vállalni a kockázatos műtétet sem, ha mondjuk vérzékeny. Attól még ő transz nő, pénisszel. Jól nem jár, mert a here tesztoszteront termel.
      “A heteró-, leszbikus vagy akármilyenszexuális nö = nö, erröl talán konszenzus van?”
      Persze, nem a férfiakhoz való vonzódás teszi a nőt.
      “hanem azokat a leszbikus, biszex, pánszex és satöbbi nőket is”, akik szívesen ismerkednének transzokkal, ez a mondat vége. Nincsenek kizárva, csak nem tudnak ott transz nőkkel ismerkedni.

      Kedvelik 1 személy

    • “De a nöket vajon nem ugyanúgy az egyik legmélyebb identitásukban sérti, ha egy biológiai férfitól azt hallják, hogy ‘márpedig én is nö vagyok, ha te ezt nem így látod, akkor bigott, fafejü transzfób vagy’?”
      De, ez nagyon fontos. A transzfóbozással lehet revolverezni ám a többséget. És Amerikában, ahol mindent túlzásba visznek, tényleg dívik ez a beszédmód, hogy “a transz puncim értékesebb, mint a tied, mert én szenvedtem/fizettem érte és szépre műtötték”.
      Nem gondolom, hogy a szépség lenne itt a lényegi tényező, szerintem a funkció az, én pl. attól is érzem nőnek magam, hogy fogant és belőlem jött ki három gyerek. De amúgy azzal is kísérleteznek, már megvolt az első méhátültetés (halott nőből élő nőbe, illetve állatokon, ez a Pritzkerről szóló cikkben volt).

      Kedvelés

  4. Nagyon jó gondolatébresztésnek ez a forma – kicsit azt sajnálom csak, hogy a transzkritikus feminista oldal nem kapott arcot, személyes történetet, nekem a transzjogok elleni érveik nagy része morális pánikkeltés inkább, nem tényleges személyes érintettség. Én se vagyok személyesen érintve, mert se transz nem vagyok, se radikális feminista, a téma viszont szerintem azért érdekes vagy éppen vörös posztó sokkaknal , mert a szexuális identitás és orientáció nem egyértelműsége a gyermekkor és kamaszkor határmezsgyéjét idézi, a bizonytalansàgokat, tapogatózásikat, a tabukkal, titkokkal, tilalmakkal való találkozásokat, meg a szorongást, hogy “normális” vagyok-e, leszek-e… általánosabb szinten meg a transzok, homoszexuálisok puszta léte is a “Teremtés rendjének” megkérdőjelezése sok vallás meg ideológia számára… nehéz elfogadni, hogy a természet rendje komplexebb annál, mint ahogy mi a rendet elképzeljük, és a káosz, rendezetlenség, mutáció is a részét képezi. Bár az emberek túlnyomó többsége férfi vagy nő, a nemet nem pusztán a genetika határozza meg, és olyan is van, hogy a genetikai nem ès az elsődleges vagy másodlagos nemi jegyek eltérnek minden mesterséges beavatkozás nélkül vagy nem egyértelműek. Fogalmam sincs, mennyiben velünk született vagy környezeti hatásra alakul ki a nemi identitás vagy orientáció, de ha nem is velünk született, szerintem tudatosan nem befolyásolható, csak gátolható folyamat eredménye. És hogy vannak olyanok, akik nem illeszkednek simán a férfi-nő skatulyába, az az irodalmi példák alapján minden korban és kultúrában létező jelenség volt, az változott inkább, hogy mennyire vagy milyen formában tolerálták az anomáliákat. Szerintem a nem illeszkedők puszta léte is segít kicsit a jól vagy úgy-ahogy illeszkedőket ráébreszteni, hogy a skatulya biztonsága mennyiben korlátozza az ő szabadságukat is. Majd írok még, de az előző kommenthez csak annyit – .iért kéne sérelemként megélni, hogy más is ahhoz a csoporthoz akar tartozni, amibe én beleszülettem, ő meg nem?

    Kedvelés

    • “a transzkritikus feminista oldal nem kapott arcot, személyes történetet”
      Van mögötte arc, de személyes történet (“bántott egy transz” vagy mi lenne az?) nem szükséges. Elvekről beszélünk, és itt Blanka is elvekről beszél.
      Úgy döntöttem, nem rakom ki a “terf” személyt, nem akartam erről vele hosszan egyeztetni. És azért sem, mert majdnem félig a saját utánajárásom is benne van a dőlt betűs részekben. Chu, vagy a műtéttéma.
      “Nekem a transzjogok elleni érveik nagy része morális pánikkeltés inkább, nem tényleges személyes érintettség.”
      Az ügyüket féltik, a fókuszukat. A törvény átírását: sex helyett gender identity legyen a választóvonal. Ha nincsenek bioplógiai nők és férfiak, akkor semmiről nem lehet beszélni már, amiről eddig a feminizmus beszélt.
      A magyar feminizmust is megosztotta a transzvita, talán nem túlzás ezt kibékíthetetlennek nevezni. Amerikában ölnek miatta.
      Elvekről van szó, nem személyes érintettségről, már azon túl, hogy radikálisan a nők küzdenek a nőjogokért és a saját és a gyerekeik biztonságáért. Olyan, mint ha egy megrakott, döcögő szekérre még pakolna valaki. Én is ezért írtam, illetve információ és kompetencia híjás, és mert korábbi transz olvasók követelték rajtam ezt a képviseletet is, ráadásul számomra ellenszenves módon tolták a feminizmust: ez nem az én ügyem, ne cipeltessétek velem.

      Kedvelés

      • Értem, hogy miért így alakítottad a posztot és miért nem nevesítettél, inkább azért hiányoltam a személyességet a transzkritikus oldalról, mert Blanka személyében olyan aktivistát ismerhettünk meg, aki a maga nevében beszél, és a transz mozgalmat is kritikusan nézi. Meg az őszintesége, intelligenciája, árnyaltsága miatt is az ő álláspontja tűnik így megalapozottabbnak.

        Igazából tőlem is idegen a mozgalmárság – konkrét kérdésekben van véleményem, de nem mindent egy szemüvegen át nézek, és az Ügy èrdekében (vagy az emögé rejtett egyéb saját érdekekért) való szervezkedés sem az én világom. Az a baj, hogy mindkét oldalon sokszor a harsány ostobák uralják le a terepet, és így nem értelmes vita és kompromisszum vagy kreativ egyedi megoldás a végeredmény, hanem èrtelmetlen pankráció.

        Az, hogy Amerikában mi van, nagyon más, mint ami az európai helyzet, és én úgy látom, hogy minél mélyebben gyökerezik meg a nemi egyenlőség egy társadalomban és minél kevésbé durván heteronormatív a közeg, annál kisebb gond a transzok “határátlépése”. Transzokat nemcsak Amerikában ölnek, hanem szerte a világban – az Egyesült Államokban szerintem attól ilyen durva a helyzet, hogy egy csomó egyéb érdek is rátelepül a transzvitára, ahogy Rita írta, meg a kétpólusú pártrendszer is a fekete-fehér gondolkodást szítja. A transzok és a feministák közötti ellentét tovább élezése meg egyértelműen a republikánusok meg általában a konzervatívok malmára hajtja a vizet, egyrészt az “oszt meg és uralkodj” elv alapján, másrészt meg azért, mert a nem szorosan pártelkötelezett ingadozók számára nevetségessé teszi ez a vita a demokratákat. Egy átlagos, fogalmatlan cisz pógár számára ugyanolyan “freak” egy leszbikus nő, aki szerint a pénisz fegyver és férfimentes övezeteket követel, mint egy nőnek öltözött “kasztrált”, és ezek vitája meg Mónika-show szerű cirkusz.

        A homoszexualitást, transzszexualitást tekinthetjük tényleg a természet tréfáinak, de szerintem nem olyan keserű, ha nem olyan elutasító és humortalan, merev a társadalom. Sokkal keserűbb dolog valamilyen testi-szellemi fogyatékossággal születni, és hiába ők a “torzak és nehezen elfogadhatóak”, mégse tesszük ki őket a Tajgetoszra, meg nem is gondoljuk úgy, hogy a vakok vagy a mozgássérültek a “hibásak” a “hibájukért”.

        Messzire visz ez az egész, és tényleg sokat lehet róla beszélgetni.

        Nagyon örülök, hogy gondolatokra, elvekre alapozva, bulvármentesen írtál erről a kérdésről, mert így érdemes is róla beszélgetni, ellentétben azzal, ahogy a média általában tálalja ezt az egészet.

        Kedvelés

      • A TERFek nek nem személyes identitás kérdése az álláspontjuk, és nincs is transzokkal kapcsolatos traumájuk, egyéni történetük. A társadalmi vita nem erről szól.

        Kedvelés

      • Nekem az itt leírt transzkritikus érvekből úgy tűnik, hogy a TERF-eknek nem a transzokkal kapcsolatos traumájuk van, hanem a férfiakkal kapcsolatos, és ezt vetítik ki a transzokra is, akik nyilván csak azért lettek transzok, hogy álruhában belopózzanak a női terekbe (mosdó, sportverseny, segélyszolgálat, leszbikus csoportok), és ott az y kromoszómájuk meg a férfi szocializációjuk miatt elnyomják a nőket…. A kritikájuk is főleg a transz nőket illeti, és identitáskérdés is számukra a dolog, hogy “nem igazi nőként” visszaélnek a helyzetükkel, ami szerintem erős túlzás, és eltereli a figyelmet arról, hogy a “férfiuralom” nem a biológiai nemen, hanem az adott társadalmi struktúrán alapul, és ,a transz nők egy nagyon heteronormatív és szigorú nemi szerepeket elváró társadalomban nemigen élvezik annak előnyeit, hogy ők valójában férfiak…. 0 Azzal egyetértek, hogy bizonyos dolgokat (sportversenyek, börtönók) árnyaltabban kell szabályozni a transzok megjelenésével, meg érdemes is erről vitatkozni, csak épp ami transzkritikát én magyarul eddig láttam, az főként dezinformáción alapuló morális pánikolás vagy tudatos manipuláció volt, főként kormánypárti vagy szélsőjobbos vagy keresztény szempontból, és az egyszem magyar transzkritikus feminista, akiről olvastam, nem tűnt ezeknél árnyaltabbnak vagy tájékozottabnak a témában.

        Kedvelés

    • “a káosz, rendezetlenség, mutáció is a részét képezi.” asszem, ezt kikérik maguknak, ők nők, normális kisebbség. Nem a természet keserű tréfái.
      Nem mindegy elvi szempontból:
      Ha ők teljesen rendben vannak, számos sorstársuk van, akkor a nem elég elfogadó társadalom, az előítéletesség a hibás.
      Ha ők furák, torzak, nehezen elfogadhatóak (akárhogy is fogalmazzuk eztát), akkor meg ők.

      Kedvelés

      • Ja, válaszoltam rá, csak eggyel feljebb, az előző kommentemben. Számomra pont ez a dichotómia, merev szembeállítás, “a “hibás” keresése a fő gond, amit ebben a kommentben írsz. Hogy vagy ők teljesen rendben vannak és a társadalom a hibás a bajukért, vagy “torzak” és ezért ők a hibásak, ha nem fogadják el őket. Szerintem pont ez a fajta vagy-vagy, mi és ők, meg a hibaközpontú általánosítás a gond, és ha ilyen általános szinten akarjuk a “társadalmat” vagy a “transzok” felelősségét, sőt, bűnösségét firtatni, az megakadályozza az adódó vagy potenciális problémák megoldását.

        És ez a fajta fekete-fehér, ideologikus (nem pragmatikus és árnyalt, tényeken alapuló) gondolkodás Amerikában szerintem azért tud ennyire gyökeret verni, mert gyakorlatilag kétpártrendsze van és az olyan mélyen áthatja a politikai és társadalmi struktúrákat, ami Európában elképzelhetetlen, így a politikusoknak érdeke az ilyen megosztó kérdések zászlóra tűzése és tovább élezése, mint az abortusz vagy a transztéma. Ez az a jelenség, amit Rita is írt, hogy az ún. ally-k kavarása, szervezkedése éppenséggel gyakran árt maguknak az érintetteknek, vagy legalábbis azok csendes többségének, mert célkeresztbe állítja az ügyüket, de nem azért, hogy megodást keressen, hanem hogy zászlónak használja őket.

        A másik, ezzel összefüggő dolog, hogy Amerikában nem válik szét olyan mértékben az állam és a vallás, mint Európában, és ugyan nem kötődik az állam egy konkrét egyházhoz, de van egy egyfajta kötelező, gyakran igencsak kiüresedett és formális “istenhit” állami szinten meg a retorikában, lényegében teljesen vallástalan (és adott esetben átlagos emberi fogalmak szerint erkölcstelen) életet élő mainstream politikusok is Istenre hivatkoznak, az ateizmus vagy akár az agnosztizmus nyílt vállalása is kockázatos.

        Ezzel összefügg az is, hogy Európához képest sokkal erősebb a vallási fundamentalizmus, és ebben a történelmi egyházaknál talán jelentősebb szerepet is játszanak az ilyen-olyan, gyakran üzleti alapú keresztény egyházak, mozgalmak. Európában elképzelhetetlen. hogy az evolúció vs kreacionizmus iskolai tanítása is efféle fekete-fehér, direkt megosztó politikai vitatémává váljon, mint a transzkérdés

        Én a vallási gondolkodásmód beszűrődésének érzem, hogy ha Férfiről, Nőről, az egyén és/vagy a társadalom számára problémamentes biológiai nemről, ezzel összhangban álló nemi identitásról és szexuális orientációról és ezen alapuló családról van szó, akkor a “Teremtés rendjét” emlegetjük, ha meg az ebbe a sémába nem illő férfiakról, nőkről (legyenen interszexek, homoszexuálisak vagy transzok, nem binárisak vagy bármi egyéb), akkor meg a “természet” “keserű tréfáját, rosszabb esetben selejtjét. Mintha amikor a feltételezett, emberi fogalmaink szerint jónak és bölcsnek képzelt teremtő félrenézett volna, és őket valami demiurgosz hozta volna létre vagy a Sátán machinációitól lettek ilyenek, ezért max. sajnálatra vagy gyógyításra érdemesek, de velünk, “normálisakkal” egyenrangú embernek nem. Én meg úgy hiszem, hogy ők is a kifürkészhetetlen, nem is biztos hogy tudatos, emberi szempontból gyakran kegyetlen, ám a mi erkölcsi fogalmainknál nagyobb és gazdagabb teremtés részei.

        Kedvelés

      • “pont ez a dichotómia, merev szembeállítás, “a “hibás” keresése a fő gond” ez a két pólus, és szerintem skála van, a kettő között bármi. Nem merev.

        Az eredeti felvetés: ha valaki transz nő, elszánt, végigcsinálja, mert úgy dönt, hogy jobb lesz neki úgy, végeztet egy műtétet, ami nem sikerül valami jól. Ki a hibás, kire kell haragudni, kié a felelősség, kinek kéne változnia, ha ez a punci nem okés, vonzó senkinek, de úgy, hogy szépen alakuló kapcsolat mellett is dealbreaker?

        Kedvelés

      • Szerintem egy ilyen műtét akkora lépés, hogy ezeket a kérdéseket felteszi magának az, aki belevág, vagy mások neki. És az, hogy kire haragszik, nem politikai vagy jogi, mozgalmi kérdés szerintem (illetve jogi vagy orvosetikai akkor, ha nem informálták, nem részesült a folyamat, műtétsorozat előtt-után pszichológiai tanácsadásban, ezt pl. kötelezővé tenném, ha még nem lenne az).
        Azt szerintem is röhejes identitáspolitika alapjává tenni, higy szexeljen mindenki transszal.
        A senki viszont erős túlzás, vannak mindenféle újdonságot kipróbálni akaró szexuális kísérletezők, meg el tudom képzelni, higy egy konkrét személy megismerése, megszeretése miatt valaki felül tudja vizsgálni a kezdeti sokk után a gondolkodásmódját és “kivételt tenni” – de az nagyon valószínű, hogy nem igazán tágulnak a lehetőségei a mainstreamben az át nem operált transzokhoz képest, és ugyanúgy az LMBTQ közegben van jobb esélyük partnert találni (ha nem szippantja őket be a pornó meg a szexipar).

        Kedvelés

      • “el tudom képzelni, hogy egy konkrét személy megismerése, megszeretése miatt valaki felül tudja vizsgálni a kezdeti sokk után a gondolkodásmódját” — Erről jutott most eszembe, hogy van egy kanadai-francia játékfilm (2012), ami erről a témáról szól, az eredeti címe Laurence Anyways, a magyar cím Így is, úgy is Laurence. Az egyik budapesti LMBTQ-filmfesztiválon ez volt a nyitófilm. A neten a tartalom leírása a következő: “Laurence 35 éves korában úgy dönt, nem hazudik tovább sem magának, sem környezetének: beismeri és bejelenti, hogy ő egy férfi testbe zárt nő, és ennek megfelelően mostantól nőként fogja folytatni életét. Ezt környezete meglepően jól fogadja, ugyanakkor elkerülhetetlen a konfliktus a munkahelyén, családjával és a vele véletlenszerűen összeakadó emberekkel. A legnagyobb fájdalmat azonban barátnőjének, Frednek okozza, akinek nem lesz egyszerű feldolgoznia, hogy elveszítette a férfit az életében, hogy cserébe egy nőt kapjon.”

        Kedvelés

      • “egy ilyen műtét akkora lépés, hogy ezeket a kérdéseket felteszi magának az, aki belevág, vagy mások neki” Vagy ha a közeg olyan, hogy ez belefér, ha megnézel ilyen tumblikat és honlapokat, egészen normalizálódott és terjed a coming out. Akkor a kérdések nem olyan mélyek, a gender identity a rockerséghez és a piercingberakatáshoz közelít.

        Kedvelés

      • Nem igazán van ledvem tumblikat meg hasonlókat nézni, de az hogy utólag hogyan prezentálják vagy hogyan adják elő, szerintem még nem jelenti azt, hogy tömegével brahiból, “divatból” nagyszabású, hosszadalmas és fájdalmas, az életüket gyökeresen megváltoztató és drága műtéteket vállalnának az emberek,
        . De operáció nélkül is lehet valakinek a születéskor azonosított nemétől eltérő identitása, és ez az eset világszinten biztos, hogy gyakoribb, mint a teljes tranzíció.

        Kedvelés

      • Nem a statisztikától beszélek én sem, hanem beszédmódokról, érvelésekről, üzenetekről, amelyek a netező, fiatal emberek körében, a közösségi médiában terjednek és reprodukálják magukat.
        Sajnos, nem kedv kérdése, ha meg akarsz ismerni egy jelenséget. Ilyen ez a popszakma! 🙂

        Kedvelés

      • Csak azt akartam mondani, hogy sokkal több a transzgender ember világszerte, mint a teljes tranzíción átment transzszexuális, és transzgender emberek mindig is léteztek. Amikor transzokat emlegetünk, akkor őket is ideértjük, a transzgender a tágabb halmaz, a teljes tranzíción átment transszexuális részhalmaz. És szerintem elsősorban az lenne a fontos, hogy úgy általában transzokat, nem-binárisakat ne üldözzék (és ahol a transzokat üldözik, ott jellemzően a nőket meg a homoszexuálisokat is sok mindennel sújtják), és ne kezdje mindenki azt firtatni azonnal, ha egy nehezen beazonosítható vagy “gyanús” nőt vagy férfit lát, vagy valaki transzként mutatkozik be, hogy na de mi van a bugyijában, mivel született, és ha nem az, amivel született, akkor az hogyan és honnan lett.

        Kedvelés

      • Baromi érdekes, amit írsz.

        Az én felvetésem az volt, hogy “kire haragszol, ha beleütközöl a pamutplafonba”, ami szerintem egy kreált probléma, és elég rettenetes implikációi vannak.

        Az amerikai helyzet is érdekes, bár a fő izzás a témában Kanada.

        “jónak és bölcsnek képzelt teremtő félrenézett volna, és őket valami demiurgosz hozta volna létre vagy a Sátán machinációitól lettek ilyenek”

        Én a teremtés rendjét és a teremtést Esterházyra gondolva említem mindig, és azért, hogy ne Istent említsek. Szerintem ez a következtetésed téves, hogy tehát akkor demiurgosz vagy Sátán. A transzneműség nem ilyesmi, de pici kisebbség. És a teljes tranzíció azzal jár, hogy működő, egészséges szöveteket, szerveket távolítanak el visszafordíthatatlanul és igen rizikós módon, és képeznek helyette újakat, egyre funkcionálisabbakat, alig pár évtizede. Ott azért elég sok minden van. Pisilés is, nem csak szex. Ezért olvastam valódi beszámolókat, néztem képeket, döbbenet.

        Kedvelés

      • Nem rád gondoltam elsősorban ezt írva, hanem a régi katolikus barátaimra, akiket nagyon szeretek, de nagyon nehéz velük úgy általában a genderkérdésről vagy a “normálistól” eltérő szexuális orientációról beszélni.

        A teljes tranzíció számomra is rizikós és problematikus folyamat, de keveset tudok róla és nem ismerek olyanokat, akik érintettek. Ez valóban új és nem veszélytelen jelenség. Ugyanakkor a transzok többsége a világban nem műtteti át magát, az is nagy dolog lenne számukra, ha békén hagynák őket, ha női vagy férfi ruhában, szerepben élnek, hormonkezeléssel vagy anélkül.

        Ismertem olyan kamaszlányt, aki a serdüléssel egyre férfiasabb lett, természetes módon, nem tudom, mi volt a hátterében pontosan, hormonális zavar, intersex, de ő fiúsabban is viselkedett, uniszex módon öltözött, és így láthatólag jól érezte magát. Nugyan nem tudom, mi lett vele, de ő a lányok közül alapból jobban kilógott, és simán el tudom képzelni, hogy egy női wc-ben megrökönyödést keltene. Szerencséje volt, hogy szerető, elfogadó családban nőtt fel, okos, értelmes, jó fizikumú, minden egyéb tekintetben “normális” tinédzser volt, meg fiús lányként jobban meg is tudta magát védeni, mint egy lányos fiú.

        A műtét terjedésében az egyik motiváció az is lehet, hogy ha nagyon kevéssé fogadja el a társadalom a köztes eseteket, nem binárisakat, és a biológiai nemet tekinti a társadalmi nemet vagy nemi identitást abszolút felülíró kategóriának, akkor még inkább akarnak “valódi férfivá”, “valódi nővé” válni a transzok.

        Kedvelés

  5. ‘Ha nincsenek biológiai nők és férfiak, akkor semmiről nem lehet beszélni már, amiről eddig a feminizmus beszélt.’

    Igen. Igen. Egyben ez tökéletes válasz Fortalesa fentebbi kérdésére is. Bizonyos csoportokhoz szerintem nem lehet ‘akarni’ tartozni. Tegyük fel, nekem nagyon szimpatikus a nigériai yoruba népcsoport kultúrája. Odaköltözöm, megtanulom a nyelvüket, mélységesen azonosulok az értékrendjükkel, sokkal közelebbinek érzem magamhoz, mint az európait/magyart valaha is. Felveszem a szokásaikat, úgy öltözködöm és élek, mint ök. Most akkor én afrikai yoruba lettem és jogom van elvárni, hogy mindenki annak tekintsen?

    Eszembe jutott még egy kérdés: a transznemüek vajon megkülönböztetik magukat aszerint, hogy átestek/nem estek hormonterápiân és/vagy mütéten? Pl. – hogy az unos-untalan emlegetett példánál maradjunk – ha egy hormonkezelt, átmütött, minden szempontból nöként élö transznemü a nöi vécét akarja használni, nekem ez teljesen okés, söt természetes is, legfeljebb, ha látszik rajta a transznemüsége, majd lopva végigmérem a szemem sarkából…
    Teljesen más a helyzet, ha egy semmiféle beavatkozástól nem érintett, magát transznemükënt azonosító biológiai férfiról van szó. Szóval a transznemüek ehhez vajon hogy âllnak?

    Kedvelés

    • Azért, mert nem teljesen fekete-fehér egy kérdésre a válasz, és van egy szürke zóna, miért ne lehetne róla beszélni? Pont ezek az esetek segítenek tisztábban látni, pontosítani fogalmainkat, a jog is az ilyen nehezen eldönthető esetek révén fejlődik. Az élet szerintem gazdagabb, tágabb, mint a kategóriáink, és mindig produkál olyasmit, ami miatt újra kell gondolnunk dolgokat. Nem állítják a transzok, hogy nincs biológiai nem, csak annyit, hogy a genetikai nem ennek csak egy eleme, még ha az esetek túlnyomó többségében ez is a meghatározó.

      Kedvelés

      • Egész pontosan arra gondoltam, hogy a jogban (jogelméletben) a sex fogalmát felváltja a gender identity. Van biológiai nem továbbra is, de az identityt emancipálják mellé.

        Kedvelés

      • Én nem tudok arról, hogy bármilyen jogrendszerben úgy átlalában felváltaná egymást e két fogalom, vagy hogy minden transz aktivistának ez lenne a célja és ezt át is tudnák vinni, még ha egyes amerikai államok wc-törvényeiben meg is jelenik a fogalom.

        Kedvelés

      • Édes Istenem, azt hittem, érthető:
        “bármilyen jogrendszerben úgy átlalában felváltaná egymást e két fogalom” Kanadában ez történt, és az elvi kérdés ez: a nem definíciója. És ez a transz emancipáció elméleti alapja is.
        “vagy hogy minden transz aktivistának ez lenne a célja”
        És? Ha csak egy radikális lobbicsoporté ez, akkor mi van? Elég egy kis csoport is, ha eléri.
        Ezt Annának is írom: azt se mondta senki, hogy minden férfi erőszaktevő, fura, hogy úgy kommenteltek amúgy értelmeseket, hogy ennyire nem értitek az elméletet, az elvi megközelítést. A férfi mint társadalmi csoport jelent fenyegetést, mert a struktúrában ők az agresszorok. Ezt nehéz elvitatni, ne kezdjük már ezt a “de nem minden férfi, vannak kedvesek is” műsort, mert ez olyan, mint a kapitalizmust rendben levőnek tartani azért, mert a McDonald’sban épp mosolyog az eladó, és egy napig épp féláron van a krumpli. A patriarchátus, amelyben élünk, azt jelenti, hogy a férfiak, ezen belül a fehér, első világbeli férfiak csoprtja többletjogokkal rendelkezik, hatalma van, és ekként elnyomja, birtokolja, feléli munkaerejét, adja-veszi, önző szórakozásra tartja a nőket és a gyerekeket mint hatalomfosztott csoportokat.
        Lehet ezzel vitatkozni, (gatyát jól kössétek fel), de minden, amit feminizmusról mondok, ezen alapszik, én ezt nem tudom vitatni.
        Próbáljunk már strukturálisan gondolkodni, ebben a struktúrában igenis a férfiak mint olyanok elnyomók, mindössze egyéni döntés, szerencse kérdése, hogy milyen mértékben váltja valóra az adott férfi az erőszaktevő potenciálját, és igenis a rendszert, az egész társadalmat kell megváltoztatni. Nagyon megnehezíti a blog, a blogger dolgát, ha sok az olyan olvasó, aki egyéni sztorikkal meg anekdotikus érveléssel, tipoik női jóindulatú optimizmussal jön, amikor rendszerszintű jelenségekről van szó.
        Talán az se szerencsés, ha én a rendszerszemléletű kritikát rakom oda egy hiteles és jó fej és tisztességes ember egyéni aktivizmusa és történetet mellé.

        Kedvelés

      • Nem csak vécétörvény van.
        A világ tele van undorító perverzekkel, akik bármilyen alakoskodásra képesk, hogy kiszolgáltatott nők közelébe és bizalmába kerüljenek, és a törvények nekik is szabad kezet biztosítanak.
        Mondok néhány területet, ahol számít a nem, és nem mindegy, mi a definíció:
        Ki dolgozik árva gyerekekkel, idős nőkkel, fogyatékkal élő nőkkel.
        Ki lesz segélyvonalas, feminista önkéntes.
        Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen, mit jelent az első és a második nő?
        Nőknek fenntartott ösztöndíjak, hátránykompenzációk.
        Sport, különösen az amerikai egyetemi élsport.
        Képviselői helyek, kvóta.
        A nyugati, liberális jogrendszerben a nők protected classnak számítanak, hátránykompenzálás zajlik az évezredes elnyomás miatt, és ebbe teszik be a lábukat a transzok követelőzve a TER Feministák szerint.

        Minden, amiről nem tudunk, az olyan, hogy több hetes munkával utánaolvasunk, kérdezünk autentikus embereket.

        Kedvelés

      • A wc-kerdésben szerintem nem felváltotta, hanem kiegészítette a nemi identitás fogalma a biológiai nemét, és az általad említett kérdések fontosak, de véleményem szerint Európában nincs reális veszélye annak, hogy ezeken harcolni kezdenének a transzok meg a feministák, és tudtommal a wc-k kérdését sem ilyen módon törvényi úton európai országokban. Egyrészt mert más a jogrendszerünk, másrészt mert sokkal színesebb a politikai paletta, mint Amerikában, és ezért az ilyen szándékos ideologikus kiélezések nem érdekei a mainstream pártoknak, harmadrészt meg azért, mert van egy Nyugat-európában a nagy többség által magától érthetődőnek vett liberális minimum, és ez (az uniós Alapjogi Chartával ÷együtt) nyújt bizonyos alap-biztosítékokat mind a nők, mind az LMBTQ emberek számára.
        Én ezért nem érzem reális veszélynek, hogy majd nálunk is a transzoktól kell félniük a nőknek, és úgy gondolom, hogy Magyarországon az amerikai transzvitát némi orosz dezinformációs közvetítéssel az állam elég batékonyan használja mumusnak. A jelenlegi magyar politikai berendezkedésben nulla az esélye, higy a transzok a nők rovására érvényesüljenek.
        Lehet persze elméletileg vizsgálni a kérdés mindenféle vetületét, meg érdekes is erről beszélgetni, csak annak nem látom értelmét, hogy a magyar nőmozgalom tagjai a transzok kapcsán ugorjonak egymásnak meg adott esetben transzoknak.
        Amíg még nincs ratifikálva az Isztambuli Egyezmény és nincs elég menhely, safe place, segélyvonal stb, addig nagyon meddő vitának érzem azt, hogy az ossza meg az aktivistákat, hogy használhatják-e ezeket a transzok (és szerintem nem is az igen vagy a nem a jó válasz ezekre a kérdésekre).

        Én úgy gondolom, nem feladata a nőmozgalomnak a transzok ügyének felvállalása Magyarországon, de bizonyos konkrét kérdésekben érdemes együttműködniük általában véve az LMBTQ csoportokkal, és az Amerikából kritika nélkül importált transzkritikus mozgalmár feminizmus a jelen helyzetben többet árt a feminizmusnak és a magyar transzoknak, és többet segít a kormányoldalnak, mint amennyit használ a transzok miatt az elképzelt (és szerintem minimális valószínűségű jövőben) esetleg hátrányt szenvedő nőknek.

        A wc-kérdést taglalhatnám még, de most komolyan – nem sétálhat be feltűnésmentesen egy cisz férfi egy átlag nyilvános női wc-be úgy, ahogy van,hogy ott nőkkel erőszakoskodjon, ha épp nem jár arra senki, és női ruhába öltözve nagyobb az esélye arra, hogy ezt megússza?

        Kedvelés

    • A yoruba példád bizonyos tekintetben igaz, bizonyos tekintetben viszont nem. Tegyük fel, hogy valaki az általad leírt módon közöttük él, beilleszkedik, elfogadják, senkinek sem árt és a közösség hasznos tagja – van ilyenkor értelme azt taglalni, hogy ő igazából nem is yoruba? Ez a gondolkodás engem a “bevándorlókritikus radikális hungaristákéra” emlékeztet.
      Számomra a legfontosabb születésen alapuló identitásom az, hogy élek és ember vagyok, ehhez az elképesztő tényhez képest eltörpül annak a jelentősége, hogy nő, európai, magyar, heteroszexuális stb vagyok (még ha bizonyos pillanatokban vagy bizonyos kérdések, helyzetek kapcsán ez nagyon is fontos lehet). De nem érzem azt, hogy pusztán mert nő vagyok vagy magyar, minden nővel vagy magyarral feltétlen “sorsközösségben” lennék.

      Nyilván a transzok is megkülönböztetik egymást mindenféle módon, mint ahogy a homoszexuálisok is, megvannak a szubkulturális előítéletek is, meg van sok felszínes, buta, erőszakos stb. ember ilyen közegben is, mint ahogy a mainstreamben is,

      Kedvelés

      • Meg olyan, aki annyit kapott már a mássága miatt, hogy attól lett fura, gyanakvó, nehéz ember…

        “nem érzem azt, hogy pusztán mert nő vagyok vagy magyar, minden nővel vagy magyarral feltétlen “sorsközösségben” lennék.” én ezt pl. abszolút érzem, előbbi a feminizmus lényege ez volna. Kérdés, mi ennek a gyakorlati impplikációja. Felelősséget vállalni, miatta aggódni, vissza nem szólni, “egységesen fellépni” vele nem fogok vagy nem tudok, de sorsközösség és közös érdek, az van.

        Ez most az angolcsoportunk tanítása (úgy értem, gyakran előjön a téma): olyan nőkkel is szolidárisnak lenni, akik egészen mások, más értékrendűek.

        Kedvelés

    • A wc-kérdés sztem a legtöbb helyzetben megoldható lenne azzal, hogy bizonyos helyeken legyenek uniszex wc-k is, a mozgáskorlátozott wc-kel egy helyen, a segítségre szoruló gyerekek, idősek miatt is, aztán ezt használhatná bárki, akit nem zavar, hogy más neműekkel áll egy mosdókagyló mellett. Használtam én már férfi wc-t szorult helyzetemben, ugyanakkor láttam már olyan női wc-t is, ahová nem nagyon mertem volna bemenni, és nem a transzok miatt. Szerintem ez tipikusan olyan kérdés, amit nem érdemes törvényekkel és nemi alapon szabályozni, a helytől, kialakítástól függ a biztosnágérzet, úgyse lehet mindig rendőrt hívni, ha valaki kihágást követ el, és amíg valaki normálisan és diszkréten viselkedik és nem akarja rámnyitni az ajtót, nem érdekel, hogy férfi vagy nő és mennyire az.

      Kedvelés

      • Ez egy öszvérmegoldás, jobb a semminél, de ez olyan, mint a feketéknek fenntartott szállodák a Zöld könyvben, külön marketinggel, prospektussal. Veszélyes is, mert oda lehet menni és a “leszűrt” embereket jól megverni, kvázi összegyűlnek a leendő áldozatok, ez valós veszély, rengeteg ilyen eset van sajnos.

        A transz aktivisták követelése a teljes emancipáció, például az, hogy a transz nő is igazi nő, akkor is, ha pénisze van, ez egy előítélet, hogy a pénisz férfi nemi szerv.

        Kedvelés

      • Ami a vécéhasználatban még érdekes: nők a testüregeikbe nyúlnak (tamponcsere) ott, harisnyát cserélnek, diva cupot ürítenek, én ezt nem szeretem vizelettel szennyezett padlón és a levegő milliárd kórokozója között csinálni. Nem az a gond, hogy farkuk van, hanem hogy mellépisilnek, iszonyú undorító itt keleten minden férfivécé. Elit hotelekben tíz percenként bemegy valaki takarítani, ellenőrizni, hogy nem gusztustalan-e, más megoldás nincs.

        Kedvelés

  6. Lehet, hogy nem elég összeszedett, de ezek jutottak az eszembe erről a nagyon érdekes cikkről:
    1. Nekem a radikális feminista álláspont úgy tűnik, hogy minden férfit agresszornak lát (kb. farkasnak) és emiatt minden transz nőt báránybőrbe bújt farkasnak. Ez nekem nagyon keserű világnézet, de gondolom, sok keserű tapasztalat áll mögötte. De ez az egész szemlélet, hogy azért ne biztosítsunk egyéneknek szabadságjogokat, mert majd néhányan visszaélnek vele – ezt ismerem, ez egy klasszikus “hatósági szemlélet” – szerintem ez nem lehet egy elnyomás ellen küzdő mozgalom szemlélete. Ilyen alapon hiba volt a nőknek választójogot adni, mert vannak akik csalnak a választásokon.
    2.” Ha nincsenek biológiai nők és férfiak, akkor semmiről nem lehet beszélni már, amiről eddig a feminizmus beszélt.’
    Igen. Igen. Egyben ez tökéletes válasz Fortalesa fentebbi kérdésére is. Bizonyos csoportokhoz szerintem nem lehet ‘akarni’ tartozni. Tegyük fel, nekem nagyon szimpatikus a nigériai yoruba népcsoport kultúrája. Odaköltözöm, megtanulom a nyelvüket, mélységesen azonosulok az értékrendjükkel, sokkal közelebbinek érzem magamhoz, mint az európait/magyart valaha is. Felveszem a szokásaikat, úgy öltözködöm és élek, mint ök. Most akkor én afrikai yoruba lettem és jogom van elvárni, hogy mindenki annak tekintsen?”
    Ez szerintem azért nincs így, mert ha jól értem, az egy létező jelenség, hogy a transz emberek amint a születési nemüktől eltérő nemmel azonosan kezdik megmutatni magukat, megtapasztalják az ebből eredő előnyöket (ha a nőből lesz férfi) vagy hátrányokat (ha a férfiból lesz nő). És szerintem ezek a különbségek azok, amikről beszélni kell. És itt most a biológiai változásoktól független társadalmi konstrukciókra gondolok, arra, hogy a transz férfi elkezd jobban keresni és nem félni a sötét utcán, a transz nő meg elkezd félni a vonaton egyedül. Azt gondolnám, hogy a feminizmusnak az a célja, hogy ne legyenek ezek a társadalmi különbségek.
    Ehhez kapcsolódik, hogy a klasszikus menekültügyi/emberi jogi megítélése a fenti dolognak az, hogy mindenki maga dönti el, hogy pl. yorubának vallja-e magát és ezt nem vizsgálhatja felül senki. Ha egy ilyen helyzetben, amit leírt túlazóperencián valaki azért üldözi a magyarnak született, de yorubaként viselkedő embert, mert ő yoruba/annak tűnik, őt is megilleti a yorubáknak járó védelem. Vagy ha engem azért diszkriminálnak, mert lengyel vagyok vagy meleg, igazából nekem nem kell azt bizonyítanom, hogy lengyel vagy meleg vagyok, sőt, annak kell igazolnia, hogy nem emiatt diszkriminált, akit ezzel megvádolok. De ez persze csak az elmélet meg az a része a gyakorlatnak, amiről 15 éve tanítottak az egyetemen… Azt nem tudom, hogy a genderhelyzet nemzetközi jogi megítélése hol tart, de most elkezdett érdekelni.
    3. Azt amúgy meg tudom érteni, ha a radikális feministáknak nincs kapacitásuk foglalkozni a transz emberek problémáival, de egyébként érdekelne, hogy a Blanka által is felvetett, kulturálisnak gondolt problémákkal (pl. fgm, kényszerházsasságok) egyébként foglalkoznak? Mert úgy tudom, hogy ezek azon túl, hogy mondjuk Afrikában milliókat érintenek, már Európában is megjelentek és simán el tudom képzelni, hogy az USÁ-ban is létező problémák.
    4. Lehet, hogy ez meg a nagyon földhözragadt vetülete a kérdésnek, de a melyik wc-be engedjünk kit problémát szerintem sokkal gyakorlatiasabb megoldással kellene rendezni – legyen mindenütt egy 1 személyes, önálló wc ahová bárki bemehet, aki akar. Ha csak 2 van, mint itthon is általában mindenhol, már egyszerűen az is probléma, hogy apuka melyikbe megy be a kislánnyal. (Nyilván nem mondanám, hogy a transz embereknek ezt kell használni, szerintem az teljesen jó megoldás, hogy mindenki azt használja, ahol jobban/nagyobb biztonságban érzi magát és ha engem nőként zavar, hogy a nőiben összefutok egy szakállás emberrel, akkor legközelebb majd megyek az 1 személyesbe.)

    Kedvelik 1 személy

  7. Bocs, nem tudok válaszolni egyes kommentekre, erre szeretnék reagálni:
    “Próbáljunk már strukturálisan gondolkodni, ebben a struktúrában igenis a férfiak mint olyanok elnyomók, mindössze egyéni döntés, szerencse kérdése, hogy milyen mértékben váltja valóra az erőszaktevő potenciálját, és igenis a rendszert, az egész társadalmat kell megváltoztatni.”
    Én azért nem tartom magam annyira jóindulatú hülyének, mint amennyire ezek szerint a hozzászólásomból tűntem. Ezt amit idéztem tőled, én is teljesen így gondolom.
    A radikális feminista álláspontot szerintem Fortalesa június 20, 2019 06:03 kommentej jól foglalta össze, én is így láttam ebből a cikkből, jobban most nem tudom összefoglalni.

    Most volt időm elolvasni a The Federalist cikket és az jutott az eszembe róla, amit Yuval Noah Harari ír a 21 lecke a 21. századra-ban, hogy a 21. század egyik nagy kérdése az emberi újradefiniálása lesz a biotechnológia és az információs technológia ugrásszerű feljődése mellett. Lehet, hogy naív vagyok, de úgy gondolom, hogy abból a sok, cikkben említett kutatásból, amit a cikkben szereplő gazdag fehér pasik finanszíroznak, lehetnek olyan eredmények, amik nem csak a tranziciónálni akaró férfiak helyzetét könnyítik meg, hanem pl. a meddő nőkét is. Egyelőre nem látom, hogy ez a folyamat kiknek okoz kárt – látom, hogy NY-ban nagyon kiterjesztették a diszkrimináció-ellenes szabályozást, de arról van már esetleg adat, hogy ezt a gyakorlatban hogyan alkalmazzák?

    Kedvelik 2 ember

    • “Egyelőre nem látom, hogy ez a folyamat kiknek okoz kárt”
      A dőlt betűs részek kb. fele szól erről. Igen súlyos kárról, visszaélésekről beszélnek igen sokan.

      Amikor egy ilyen anyagot megírok, akkor hosszan olvasok, rákeresek törvényszövegekre, elvi oldalakra mindkét részen, egyéni történetekre, cikkekre. Kommenteket olvasok, mert érdekel az alja (a nem túl elegáns, okos nép) attitűdje, szóhasználata is.

      Ha itt bárkinek (és többen írjátok) Blanka álláspontja a vállalhatóbb, megalapozottabb, szimpatikusabb, akkor jól dolgoztam, mert ezek szerint nem az ment át, amit én fogalmaztam meg, nem az az oldal nyomatódik, egyensúly van. Szerintem amúgy ott erős érvek vannak.

      Kedvelés

    • “Próbáljunk már strukturálisan gondolkodni, ebben a struktúrában igenis a férfiak mint olyanok elnyomók, mindössze egyéni döntés, szerencse kérdése, hogy milyen mértékben váltja valóra az erőszaktevő potenciálját, és igenis a rendszert, az egész társadalmat kell megváltoztatni.”
      Ezzel én is egyetértek. Csak szerintem a transzgendereknél arról van szó, hogy a transz nők feladják, sőt a patriarchális rendben esetleg nem is élvezhették férfiúi kiváltságos pozíciójukat (mert a többségük azért eleve lányos fiú volt és szexuális orientációját nézve se volt egyértelmű heteró), a transz nők meg felvesznek egy társadalmi előnyökkel járó szerepet – sokan persze kényszerből is, nem feltétlen identitásként, lásd a tradicionálisan fiúnak nevelt albán nőket, meg azokat a népmesei vagy történelmi, irodalmi alakokat, akik a korlátozó női szerepből csak így tudnak kitörni, vagy csak így tudják az életüket és biztonságukat megvédeni (shakespeare-hősnők, Yentl, a Breadwinner c. film fiúnak öltöző afgán kislányai). Nekem úgy tűnik, a transzkritikus feminizmus szinte csak a transz nőkkel foglalkozik, na de mi van a (nem külső kényszerből) transz férfiakkal? Ők szerintük valójában nők, és ezért védeni kell őket, vagy férfiaknak álló dezertőrök, és ezért tartani kell tőlük? Szerintem egyik se igaz, a diszkriminációmentesség ugyanúgy alkalmazandó rájuk, mint mindenkire, és a szexuális orientációjukhoz és nemi identitásukhoz való joguk tiszteletben tartandó, csak a mások személyes jogait korlátozó tevékenységük problémàs adott esetben. De hát én is egy afféle liberális mérsékelt feminista vagyok, aki inkább általános emberi jogokban és az ezek érvényesülését segítő gyakorlati intézkedésekben keresi a megoldásokat, nem az identitáspolitikában és a különböző csoportok “kollektív jogaiban” .

      Kedvelik 1 személy

      • “na de mi van a (nem külső kényszerből) transz férfiakkal” az van, hogy kevesebben vannak, nőként szocializálódtak, kevésbé feltűnőek, mert a plusz tesztoszteron úgy hat, hogy hamar besimítja őket a cisz férfiak közé, és nem akarják uralni a nők tereit, nem velük vannak a botrányok.

        Kedvelés

      • Vagy inkàbb jobban meg tudjàk magukat védeni a bűnbak-szereptől és tudnak élni a férfi-privilégiumaikkal, meg mivel a hetero cisz nők is járhatnak már “férfiruhában”, azért kevésbé feltűnőek, na meg nem utaljak őket egyszerre a macho ferfiak (vagy azert, mert noies kulsejukkel megtevesztik oket, vagy azert, mert szegyent hoznak a ferfinemre, vagy azert, mert aberraltak es/vagy buzik), a konzervativ nok meg a radikalis feministak. Na de ha a szuletesi nem a meghatarozo a radikalis feministak szerint, akkor mi van a wc-vel? Ok melyik ajton menjenek be? Egyebkent sztem az, hogy “nem veluk vannak a botranyok”, az nem a transz ferfiak csoportjanak az erdeme es nem a transz nok csoportjanak a hibaja, hanem azon konkret egyenek hibaja, akik a botranyokat okozzak vagy keltik. Sztem alapveto, h egy egyent nem hibazratunk a hozza hasinloak altal elkovetett kihagasokert, nincs kollektiv bunosseg a transz nok eseteben sem. Egyebkent meg a tesztoszteron sztem agresszivabba tesz, mint az y kromoszoma tesztoszteron nelkul, de ez mellekes kerdes.

        Kedvelés

      • A transz férfiak nőként szocializálódtak, rengeteg válságuk, illeszkedési gondjuk van. Aztán meg egy bujkáló kisebbség tagjaivá válnak, ha sikerül a tranzíció. Sose lesz nekik igazi privilégiumuk.

        Kedvelés

  8. ‘Azért, mert nem teljesen fekete-fehér egy kérdésre a válasz, és van egy szürke zóna, miért ne lehetne róla beszélni?… Az élet szerintem gazdagabb, tágabb, mint a kategóriáink, és mindig produkál olyasmit, ami miatt újra kell gondolnunk dolgokat.’

    Nem hiszem, hogy ezt bárki vitatta volna. Akik itt hozzászóltunk, feltételezhetöen azért tettük, mert érdekesnek találjuk a témát, valamint hasznosnak és tartalmasnak a róla folyó párbeszédet?

    ‘valaki az általad leírt módon közöttük él, beilleszkedik, elfogadják, senkinek sem árt és a közösség hasznos tagja – van ilyenkor értelme azt taglalni, hogy ő igazából nem is yoruba?’

    Taglalják vagy sem – egy idö után valószínüleg sokkal kevésbé – a ‘fehér ember’ címke attól még valószínüleg rajta maradna élete végéig, még ha nem is társulna hozzá negatív elöjel.

    ‘Számomra a legfontosabb születésen alapuló identitásom az, hogy élek és ember vagyok, ehhez az elképesztő tényhez képest eltörpül annak a jelentősége, hogy nő, európai, magyar, heteroszexuális stb vagyok ‘

    A transznemünek ugyanúgy kismillió másik identitása van, mint neked, de ugye most nem arról beszélgetünk, hogy a transznemü egyben mennyire jó keresztény vagy épp meggyözödéses ateista. Számodra – egy heteronormatív társadalom szülötteként – persze hogy természetes, hogy egy heteroszexuális nö vagy (szâmomra is az) – miért is tulajdonítanânk pont ennek az identitâsnak különösebb jelentöséget? A transznemü nem teheti meg, hogy ne foglalkozzon kiemelten a témával, ha egy kicsit is fontos neki a lelki egészsége.

    ‘ mindenki maga dönti el, hogy pl. yorubának vallja-e magát és ezt nem vizsgálhatja felül senki. ‘

    Eszem ágában sincs elvitatni senkitöl, hogy minek érzi magát. Egy dolog, hogy te minek/milyennek látod magad, az meg egy teljesen másik, ha azt várod, söt követeled, hogy más is annak lásson. Üldözni semmilyen alapon nincs joga senkinek senkit.

    Kedvelés

    • Vannak identitások, létállapotok, amik nem bemondásra mennek, nem választhatók. Például zsidónak születni kell, ez definíció. Nőnek is. A trensznők nőnek születtek, csak a test, melynek minden sejtjében férfi vagy interszex kromoszóma van, akkora akadály, hogy nem lesz belőle kompromisszummentes nőség.

      Kedvelés

      • Azt hiszem, nem vág lényegbe, csak mondom, hogy zsidónak sem csak születni lehet, hanem be is lehet térni a vallásba, és aki a betérési folyamatot (tanulást, stb.) végigcsinálja, és a zsidó jog szerint a megfelelő testület előtt betér, ugyanolyan zsidó, mint aki annak született.

        Kedvelés

      • Hát, amennyire tudom, ez kb úgy van, hogy a zsidó jog szerint az ortodoxoknál is, meg minden irányzatban egyenrangú… Az, hogy a mindennapi élet valóságában a közösségben hogyan kezelik a betértet, lehet változó (sajnos), de a jog szerint a betért egyenrangú zsidó, a hagyomány etikája szerint még szóban utalni sem való arra, hogy különbözne.

        Kedvelik 2 ember

      • ‘A trensznők nőnek születtek’

        Ez úgy értendö, hogy rossz testben, ahogy sokan közülük állítják? Mert ezt a logikát követve ugye én is állíthatom, hogy én viszont rossz családban születtem – valójában az angol királyi családban akart lepottyantani a gólya, csak eltévedt. Valamint rossz korban is – ha például baromira nem azonosulok az elmúlt 4 évtized történéseivel és gyülölöm a világ jelenlegi âllapotát – kinél tudok a fenti tévedések miatt reklamâlni?
        Ha pedig nem születtek rossz testben, a pénisz, az arcszörzet stb. stb. az ö nöi testük részei – akkor egyáltalán mi a fene az, hogy nö és férfi?

        ‘A vizsgálatoknak vannak kulcskérdései, módszertana, szakmai minőségellenőrzése.’

        Hát erre például nagyon kiváncsi lennék – a biológiai nemen kívül túl mik a nöség meg a férfiasság objektív kritériumai?

        Kedvelés

      • Túlazóperencián pl.: “Transsexual people have a gender identity that does not match their assigned sex, often resulting in gender dysphoria.[1] The causes of transsexuality have been studied for decades. The most studied factors are biological. Certain brain structures in trans women have been found to be similar to cisgender women’s as opposed to cis men’s, and trans men’s have been found to be similar to cis men’s, even controlling for hormone use, which can also cause trans people’s brains to become closer to those of cis people of the same gender. However, these studies are limited as they include a small number of tested individuals.[2] Brain structure differences have also been part of extensive research on biology and sexual orientation. Studies have also found that both androphilic and gynephilic trans women’s brain function and responses are like cis women’s and unlike cis men’s, or are intermediate between the two. Likewise, studies such as Rametti’s have found that trans men have male-like white matter patterns (even before using hormones), regardless of sexual orientation.

        With regard to genetic factors, a study by Hare reported that trans women have a longer androgen receptor gene than cis men, which is less effective at binding testosterone, potentially preventing complete masculinization of the brain (prenatal androgen exposure or sensitivity, or lack thereof, is an often cited mechanism to explain observed brain-structure differences).[3] A study by Bentz found that trans men have a CYP17 allele distribution like cis men and unlike cis women.[4] A twin study published in the International Journal of Transgenderism found that 33% of identical twin pairs were both trans, compared to only 2.6% of non-identical twins who were raised in the same family at the same time, but were not genetically identical” bővebben: https://en.m.wikipedia.org/wiki/Causes_of_transsexuality

        Kedvelés

      • Szintén még Túlazóperencián: a biológiai nem is több tényezős, interszexként születetteknél pl. a kromoszóma, hormonműködés, nemi szervek nnem állnak összhangban. A nem egyértelmű nemi szervvel született csecsemőknél rutin volt egyértelműsítő műtétet végezni vvagy máshogy eldönteni, hogy fiú vagy lány a gyerek, aztán előfordult, hogy serdüléskor máshogy fejlődött, mint várták. Az interszex persze más, mint a transzgender, ami inkább az agyban dől el (de annak is van biológiai alapja), de rámutat a szürke zónára, amiről beszéltem.

        Kedvelés

      • Így túl sok lesz köztük az, akinek más baja van. Nem árt, a szűrés. Sokan rózsaszín ködben élnek, hogy a másik nemnek milyen jó, váltunk. Csoda történik, az összes problémánk megoldódik. A lófaszt, kapsz más jellegű problémákat, kisebb mozgástérrel.

        Kedvelik 1 személy

      • Ez nagyon érdekes.
        Tőled szeretném megkérdezni:
        mennyire jellemző a műtét eredménye (punci) mint identitásjelkép, felmutatandó bizonyíték és vagy puszta szexuális kellék?
        Mennyire bánat, hiány az, hogy az ilyen punci nem lesz funkcionális, nem lehet az élet forrása?
        Mit csinál egy transz nő, ha gyereket akar?

        Kedvelés

      • Passz. Nem foglalkozom a TS közösséggel jó ideje. Nem nemiszervnek tartom magam. Sok Mtf akár életét is kockáztatná, hogy gyereket szüljön. Az örökbefogadás macerás, ha igazat mondaszt. Ha valaki a médiacirkuszt nézi, nem kap valós képet rólunk. Ajánlanám Marci Browers-t, hogy milyen feltételek mellett műt és milyen eredménnyel.

        Kedvelés

    • Túlazóperencián “A transznemünek ugyanúgy kismillió másik identitása van, mint neked, de ugye most nem arról beszélgetünk, hogy a transznemü egyben mennyire jó keresztény vagy épp meggyözödéses ateista. Számodra – egy heteronormatív társadalom szülötteként – persze hogy természetes, hogy egy heteroszexuális nö vagy (szâmomra is az) – miért is tulajdonítanânk pont ennek az identitâsnak különösebb jelentöséget? A transznemü nem teheti meg, hogy ne foglalkozzon kiemelten a témával, ha egy kicsit is fontos neki a lelki egészsége.” Ennyire nem jött át, mire írtam ezt? Azt fejtegetted előtte, hogy megérted, hogy ha valakinek nagyon fontos, hogy ő nőnek született, akkor ne akarja elfogadni azt, ha valaki úgy vallja magát annak, higy nem született annak. Meg hogy yorubának születni kell, és ha valaki nem született annak, ne csodálkozzon, ha nem fogadják el, hiába is próbálkozik. Ez az, ami engem erősen emlkékeztetett a szélsőjobbos nacionalizmusra, rasszizmusra, nácizmusra (a hungarista utalásom úgy látom, nem jött át), és ha a példádban a yorubát átírod ájrára vagy magyarra, neked is világos lesz, mire gondolok. Azt írtam, elsősorban ember vagyok, ez az a legfontosabb identitásom, amely révén kapcsolódom másokhoz , és a választott értékeim, választott közösségeim, választott személyes kapcsolataim fontosabbak, mint a születésből eredők. Ha valakinek kiemelten fontos, higy ő nő, az is egy választás, és sok formában megjelenhet. Ha ez abban a formában jelenik meg, hogy a transzokon szörnyülködik, meg őket tartja a nőket fenyegető legnagyobb aktuális veszélyforrásnak, akkor én nőként kikérem magamnak, hogy feljogosítsa magát arra, hogy az én nevemben lépjen fel minden nő érdekére hivatkozva, mint ahogy azt is, ha valaki az állítólagos összmagyar érdekre hivatkozva tesz rasszista, ostoba, vagy önös érdekeket szolgáló nyilatkozatokat vagy intézkedéseket. És ilyenkor könnyen megkaphatja az olyan ember, mint én, hogy nem is igazi magyar vagy nem is igazi nő, pedig az vagyok, csak máshogy, mint ő, és az, hkgy nekem fontosabbak az általános embervoltból eredő közös vonások, mint az egyéb veleszületettek vagy neveltetésből adódók, nem jelenti, higy “áruló” vagy ” elfajzott” lennék.

      Kedvelik 1 személy

  9. ‘rámutat a szürke zónára, amiről beszéltem’

    Lehet, csakhogy nagyon sok transznemü nem ‘szürkezónásként’ tekint magára, hanem valódi nöként/ férfiként, aki rossz testbe született. Az interszex, nem-bináris inkâbb szürkezóna, csak ugye nem ennek a bejegyzésnek a témája.

    ‘ha valaki nem született annak, ne csodálkozzon, ha nem fogadják el, hiába is próbálkozik. Ez az, ami engem erősen emlkékeztetett a szélsőjobbos nacionalizmusra, rasszizmusra, nácizmusra’

    Annyit írtam, mindenkinek joga van a saját önképéhez (természetesen), csak ezt nincs joga másokra ráeröltetni, valamint több hozzászólásban is elítéltem bárminemü eröszakot. Téged ez ‘erösen emlékeztet’ a rasszizmusra, nácizmusra stb. Hát gratulálok. A hasonlatod értelmes voltát, logikáját inkább nem minösíteném, szerintem eléggé önmagát minösíti. Annyit azonban mégiscsak megjegyeznék: nem érzed, mennyire sértö, söt szégyenletes a példád a nácizmus és a rasszizmus âldozataira nézve, mennyire bagatellizâlja az ö embertelen szenvedésüket?

    ‘a transzokon szörnyülködik, meg őket tartja a nőket fenyegető legnagyobb aktuális veszélyforrásnak, akkor én nőként kikérem magamnak, hogy feljogosítsa magát arra, hogy az én nevemben lépjen fel minden nő érdekére hivatkozva…’

    Ki szörnyülködött a transzokon? Ki tartja öket a legnagyobb aktuális veszélyforrásnak, valamint ki âllította, hogy jogosult a te nevedben fellépni? Ne haragudj, nem igazân értem, mivel vitatkozol ilyen dühödt indulattal, de azzal egészen biztosan nem, amit én írtam.

    ‘hkgy nekem fontosabbak az általános embervoltból eredő közös vonások, mint az egyéb veleszületettek vagy neveltetésből adódók, nem jelenti, higy “áruló” vagy ” elfajzott” lennék.’

    Ámulok és bámulok. Ugyanazt az oldalt olvassuk? Én itt most megköszönöm az értékes eszmecserét és minden jót kívánok a továbbiakban.

    Kedvelik 1 személy

    • ” Annyit azonban mégiscsak megjegyeznék: nem érzed, mennyire sértö, söt szégyenletes a példád a nácizmus és a rasszizmus âldozataira nézve, mennyire bagatellizâlja az ö embertelen szenvedésüket? ” Ott is az elsők között voltak a hozzám hasonlók. Ha érdekel, hogy miért jogos a párhuzam, remgeteg forrás található.

      Kedvelik 1 személy

  10. Nem állítottam, hogy túlazóperencián rasszista lenne, vagy bántani akarná a transzokat, csak a példáit éreztem problematikusnak, különösen azt, ami a születési nemtől eltérő nemi identitást valami random egyéni bolondériához hasonlítja.

    Nem is indulatból írtam, amit írtam, az idézett mondatom (“kikérem magamnak”) indulata nem mindenekelőtt annak a jobboldali, konzervatív és kirekesztő retorikának szólt, amelyet többek között a magyar kormány is oly intenzíven folytat a Szent Családra és az Nők és a Gyermekek érdekeire hivatkozva a nem az elvárasaik szerinti nők, meg úgy általában a homoszexuálisok, transzok, migránsok,libsik, kommunisták stb. ellen, a többséget meg a normalitást szerintük erőszakosan támadják.

    Nekem az általam ismert magyarországi transzkrikitus feministákkal az a gondom, hogy egy olyan társadalomban fókuszálnak a transzokra és kifejezetten a transz nőkre, ahol az LMBTQ emberek társadalmi elfogadottsága úgy általában elég alacsony és kifejezett kormánypropaganda folyik ellenük, ugyanolyan alapon, mint a feministák és a női önrendelkezés ellen.

    “Az identitásbeli problémákat ne hasonlítsuk már genocídumokhoz vagy tömegmészárlásokhoz”

    Azért tényleg nem kéne megfeledkezni a nácizmus által a szexuális orientációjuk miatt kivégzett emberekről sem, meg arról sem, hogy úgy általában az LMBTQ embereket világszinten rengeteg helyen üldözik, zaklatják, törvényileg és/ vagy az indulatok szításával, és tudtommal közülük transz nőként van a legnagyobb esélye egy embernek arra, hogy erőszakos bűncselekmény áldozata legyen pusztán azért, amilyen.

    “Jóléti társadalmainkban” sem az identitástudatuk miatt nem akarnak a férfi wc-be menni, hanem azért, higy ne bántsák őket ott a férfiak, akár mint nőt, akárr mint mocskos buzit.

    Kedvelés

    • “azért, hogy ne bántsák őket ott a férfiak” ami egyébként szórványos, és ha jellemző probléma, azt előbb, hujuj, bizonyítani kéne!

      Kipróbáltam, milyen volnék, ha így érvelnék. Ugyanis nyilvánvalóan EGY ilyen eset is sok, ha rossz a szabályozás, akkor sok ilyen eset lesz. Érdekes, hogy ebben az esetben is férfiaktól kell félni, valós a félelem, mégis feministákra haragszanak, akik a férfierőszak ellen küzdenek )konkrétan Antonia alapította a NaNÉt…), néha jobban, mint a patriarchátusra. Furcsa ez.

      Három pont zavar nagyon, tegnap éjjel szedtem össze hazabiciklizvén:
      semmi állítás és válasz a pubertásblokkolókról és az abba tolt pénzekről, az alkalmazásukat lehetővé tevő kulturális és törvényi közegről (nem sima ösztrogénről van itt szó)
      összehasonlíthatatlan jelenségek egymás mellé tétele
      a punci mint esztétikai látvány, szexkellék és identitásjelkép, a biológia és a funkció helyett (sőt, annak leszólása)

      Kedvelés

  11. I watched this TED Talk and thought you would find it interesting.

    Norman Spack: How I help transgender teens become who they want to be
    http://go.ted.com/W10bjw

    Learn more about watching TED Talks on all of your favorite platforms: https://www.ted.com/about/programs-initiatives/ted-talks/ways-to-get-ted-talks

    Transgender lányokról volt csak szó. Ha lányként rövid hajat szeretnek, nem hordok szoknyát, focizni jarok és pokembernek öltözöm farsangra akkor vagány csaj, tomboy, fiús lány vagyok. Ha fiúként hosszú hajat szeretnék, imádom a csillámokat és szineket, Elza jelmezben jarok táncolni akkor meg transz lány. Nem opció a szakállas körömlakk és a magassarkús fiusag.

    Kedvelés

      • Igen, lehet, sőt van egy gyanúm a legtöbben azok vagyunk. De tudja ezt a 6 vagy 10 éves? Vagy csak azt, hogy ő bizony nem fiu. Vagy nem úgy ahogy azt a társadalom elvárna. És akkor a szülő ragooglizik, az orvos diagnosztizálja. És mindenki nagyon boldog, hogy akkor a kérdőjelet be lehet dobozolni a translany címke alá. Mégiscsak normális a gyerek, csak nem fiu, hanem lány.

        Kedvelés

    • “Nem opció a szakállas körömlakk és a magassarkús fiúság” illetve csak ott, ahol, és akkor, ha nem kell attól félni, hogy szabadon becsmérelhető hülye buzi vagy szabadon megerőszakolható kis köcsög leszel egyeseknek. Vagy ha lánynak néznek és ezért nem jön össze nekik úgy a megerőszakolosdi, ahogy elképzelték, akkor még jól el is vernek, mert meg akartad őket téveszteni, hogy megfertőzd őket a buziságoddal.
      Az is érdekes persze, hogy úgy a viktoriánus kor táján hogyan lett a funkcionális, nemi jegyeket, szexuális vonzerőt, egyéni ízlést és vonzerőt nem hangsúlyozó, díszítésmentes öltözködés a kötelező ferfi norma, amit a nőknek ki kellett harcolniuk maguknak, a ferfiaknak meg kötelezően be kell még most tartani, üzleti környezetben egyenruhaként. Míg a korábbi korokban még a tényleges férfi katonai egyenruhák is díszesebbek voltak, hát még a reneszánsz trubadúrok, rokokó királyok, 18. századi nemesek öktözéke.

      Kedvelés

  12. Fontos szempont azért, hogy a nem genderkonform fiúkon sokkal nagyobb a nyomás, mint a nem genderkonform lányokon, mint ahogy a férfi homoszexualitást is hagyományosan keményebben üldözik, mint a nőit.
    Sok transzgender vagy homoszexuális személynek kényszerpálya a műtét is, nem puszta divat vagy identitáskérdés.. Elég a Wikipedia transzgender jogokról szóló oldalait végignézni, hogy megtudjuk, Iránban például a homoszexuális fiúk csak úgy kerülhetik el legálisan az üldöztetést, ha átoperáltatják magukat, számos amerikai államban a névváltásnak feltétele a műtét, és még pl. Franciaországban is sokáig a sterilizálás volt a feltétele annak, hogy a születési nemtől eltérő nevet anyakönyveztethessen egy transzgender személy.

    Kedvelés

  13. “Egy átlagos gyógyszertár egy nap több hormonkészítményt ad ki fogamzásgátlási céllal, mint transzneműeknek egy hónap alatt.” Ez Magyarországon van így, a törvényeket módosító, erős transzlobbijú országokban (Kanada, Amerika, Új-Zéland, Ausztrália, Nagy-Britannia és néhány aeurópai országokban teljesen más a helyzet, és a transz aktivisták tevékenysége által erre tart a jómódú világ. Ráadásul a pubertásblokkolóról, ami az igazi döbbenet, nem beszélsz.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.