rövidek 1.

A most induló sorozat az életmódváltást, testátformálást, sportot fontolgatóknak, újrakezdőknek szól, és heurisztikusan írhatom, hogy ezek rövidek. A Skandináv maszájon megszokott stílus, és egy fotó. Ott is közzéteszem. Bővebben…

tíz javaslat a testről újév előtt

Így magunk között, párezres körben bevallom, hogy szerintem az újévi fogadkozás nem akkora gyíkság, mint amennyire gúnyolni szokás. A napfordulóval is történik ez-az az emberben, ha kedvelném a grandiózusan homályos kifejezéseket, mondhatnám: kozmikusan, de a karácsony, családi szembesülések, megelégelések, az otthonlét vagy az elutazós pihenés is ráébreszt bennünket sok mindenre, ami folytathatatlan, hazug, meghaladott.

Elárasztottak a mémek a karácsonyi zabálásról és hízásról. Bővebben…

a gyengéd erőszak 2.

Az első rész: a gyengéd erőszak 1.

ezt most Lobsternek ajánlom, igen

Szépen vagyunk egyébként: míg ti a lányotokat féltitek a traumától, apák, haverok és puakézikönyvek arra biztatják a fiaitokat, hogy próbálkozzanak, smárolják le a lányt, ne vacakoljanak.

A legtöbbször nem rosszindulatúak az “udvarlók”, nem tudatosan mesterkednek. Csak nagyon akarnak valamit, és az erősíti meg őket, ami a másiknak rossz. A bántalmazók sem mind gonoszak.

Világosítsd föl gyermeked:

a haramiák emberek;

a boszorkák – kofák, kasok.

(Csahos kutyák nem farkasok!)

(Reszketek, ahogy ez meg van írva, a verszenén. Milyen sűrű valóság a jó vers…!

Ó, ezt nem ide. Készítek egy alposztot, egy József Attila-szemelvénygyűjteményt, az 1936-os versekből, mert nagyon érzékletesen adják vissza a dinamikát.)

Hiedelmek, viselkedési sémák és érdekek mozgatják őket egy társadalmi közegben, amely tolerálja, alig ítéli el, megmagyarázza, vagy nem akarja észrevenni a húzásaikat.

Miért nem tartom áldozatnak a csalódott, visszautasított férfiakat? Bővebben…

fogyókúrázik a kamasz gyerekem

ugyanaz, megint.

ha unod: holnap a Szeptember végént elemezzük, lázadó stílben! :DDDDD

Nem először élem át: amikor kimondok valamit, ami szerintem ordítóan világos, azt válaszolják, de nem túlzás talán úgy sem fogalmazni, hogy azzal próbálják belém fojtani a szót, hogy de hát ez (a kimondás, a néven nevezés) nem megoldás.
Na de probléma-e?, kérdem én. A probléma létezik? Bővebben…

minden vackot megvesz neki

Hát, ez is egy típus.

Azt hiszem, én iszonyú puritán körülmények között nőttem fel ama sokat emlegetett és némelyek által irigyelt budai közegben. Mi handmade család voltunk, egy korlátlan munkabírású és kreativitású anyával. Mi soha sehova nem ültünk be, mi mindig vittünk teát és szalvétába csomagolt szendvicset, rajtunk soha vendégátóipar és bazársor nem keresett egy fillért sem, mert anyám reflexei háborúsak meg az ötvenes évek sötét nyomorából valók voltak. Igen, azt hiszem, elválasztott a kortársaim többségétől, hogy az én szüleim emlékeztek a háborúra, az övéik meg leginkább az ötvenes években születtek. Talán valami magas vendég érkezésekor volt étterem, amit az illető fizetett, meg az érettségim után is volt beülés, de az már rendszerváltás után volt. Soha semmi műanyag játék meg új ruha meg “nem baj, veszünk másikat”. Megörökölt tárgyak, anyám varrta ruhák, textilipari cég turkálója, padláson dobozban hányódó, fura könyvek.

Mi lett ebből, ebben a nagyon más világban, az én életemben és háztartásomban?

Puritán “nekem ez se kell, az se kell” attitűd, autótlan lét, géptelen háztartás, hisztérikus szelektív hulladékgyűjtés, nejlonzacskók szigorú másod-, harmad- és húszadfelhasználása, aligvalamikidobás, kötődés régi tárgyakhoz, megvarratott-beszűkíttetett tizenöt éves darabok, egyfelől.

Extrém minőségmánia, a létező legdrágább mosógép, bambuszpadló, Wolford fehérnemű, rituális legjobbétterembejárás, másfelől. Irtózás a pótléktól, a vanillintől és a citrompótlótól.

Na, ez vagyok én.

Amikor gyerekem lett, akkor ölelős puritánság lett. Babakocsi nem, járóka nem, kütyü nem, kiságy nem. Porsche kategóriás hordozókendőből több is, az igen, együtt szuszogás, meg még időtálló játék és könyv, amelyiket már a harmadik nyűvi. És márkás babaruha, amit három meg öt évig hordanak, és utána el tudom adni hétezerért, vagy épp megtartom az unokáknak.

Ezért van az, hogy én ezt nem értem. Bővebben…

fejben ott lenni

És még az a csodálatos az intenzív sportban, kedves barátaim, ha nem unjátok még, de hát biztos nem, hogy ez nem öngyötrés és nem mechanikus föl-le, ki-be, lépés-lépés-lépés, noha persze az is, hanem egy gyönyörűségesen koncentrált, intenzív belső állapot.

Ó, ez az egész rég nem rögeszme-alapú, hogy elhatároztam, és akkor nyomom, mert kell, mert a belső lágerem őre vagyok. Vagy valami cél reményében: szar, unom, utálom, de csak így lesz lapos a hasam vagy kisebb a seggem.

Most már hív az erdő, az izomfeszülés, a terem. A turmix, a szaunabágyadás. Bővebben…