A mai posztnak két témája van. Mivel fel akarok menni az erődbe, aztán még a tengerhez is, tömören fogalmazok.

Első téma. A második bekezdésre reagálok:

Hagyjátok már abba, hogy bántalmazotthoz és bántalmazóhoz hasonlítjátok polgár és Fidesz, egyén és állam viszonyát! Téves, ízléstelen, retorikailag katasztrófa. Különösen áldozatvédőként, nőjogi aktivistaként hagyjátok abba.

Hazugul, manipulatívan túlzó. A kampánynak ez volt a varázsfegyvere: rengeteg túlzó, abszurd, hazug állítás, hogy diktatúra volt, belehaltak, hogy erőszak volt, hogy ez bántalmazás, hogy Hadházy (vagy pláne Magyar Péter) Navalnij.

Döntő jelentősége volt ezeknek a kitalált, eltúlzott sérelmeknek és az életidegen, lényegileg senkit nem érdeklő eszmék ájtatos hangoztatásának. (Pride.) Mindenki eszközzé vált, még az autista gyerekek is.

Férfi és nő személyközi dinamikáját párhuzamaként használni sértő azokra nézve is, akiket péppé vérnek valóban, akik nem szabadulhatnak.

Mégis, ki bántott titeket? Vármegyének kellett hívni a megyét? Vagy nem lehetett okmányon hazudni arról, hogy férfi vagy? Akikre azt mondjátok, hogy bántalmaztak titeket, azok ugyanúgy választópolgárok, ugyanúgy véleményük van. És kormány, parlamenti kétharmad = Orbán. Aki férfi.

Az állítólagos bántalmazó szabályos választásokon szerzett hatalmat, olyanon, és ugyanolyan szabályokkal, mint amilyen a vasárnapi volt.

Miért módosította a választási törvényt, a térképet? Mert nem az ellenzékének akart kedvezni, és mert megtehette. Jó reggelt.

Nem, nem szökés volt, nem menekvés, hanem a választók döntése. Nem, nem azért, mert “eddig tűrtük”, hanem mert a Fidesz szavazói kiöregedtek, meghaltak, bázisa és üzenete boomerré vált. Nem értékrendi alapon, még csak nem is Európához csatlakozva, hanem generációs okokból. És amiatt, amit mindenkinek aggódva kellene néznie: a TikTok és hasonló felszínességek ereje miatt.

Nem volt diktatúra. Önmagában az, hogy a Tiszát így meg tudtátok szervezni, az összes tüntetést, rendezvényt, országjárást, mutatja, hogy demokrácia van. Durvaság is alig esett. Néhány tehetségtelen ember volt. Szövegeltek. Bayer Zsolt elfogadhatatlan, és a poloskás beszéd túlzás volt, azaz: igaz, de kontraproduktív.

És nem, nem viselkedik úgy Orbán, mint a férj, akitől elmenekültek vagy akit lecsuktak. Elismeri, amiben tévedett. Nem, nem arrogáns.

Ti viszont éveztétek az arroganciát és a hisztit. Ti pont az ellenzéki nyüzsgésből szereztétek a hírneveteket, többen fényesen éltetek ebből. És most diadalmasak vagytok. Legalább ne játsszátok az áldozatot!

Másik téma. Tegnap láttam a tiltakozást a leendő oktatási miniszter, Rubovszky Rita személye ellen, Pankotai Lilinél és Antoni Ritánál.

Várt fél napot!

Megjegyzés: Pankotai Lilit a pécsi ciszterciektől rúgták ki, miután 17 évesen a politikai pedofília bekebelezte őt is.

Ugyanaz, de most a miniszterré vonatkozó része:

Tehát Magyar a böfögő Orbán haverja. Nem lett volna baj, Rita, ha ezt leírod két hete is.

Értsétek meg: a befogott orrért és az aktivizmusért, az ezresével írt posztokért, a rendszerbontó koncerten való buzgó tolongásért, skandálásért

nem jár nektek semmi.

Pedig hányan engedték el az orrukat most! Azzal szimatolják, hova előnyös most tódulni. Hirtelen szexi meg államférfi, Batthyány örökébe lépett az, aki “nem, szimpatikus, de…”!

Ne tápláljatok hamis reményeket. Nem szólhattok bele személyi ügyekbe. Nem lett hirtelen bázisdemokrácia. Nem jön be a woke továbbra sem Magyarországra. Tudjuk azt is, mit jelent a szexedukáció: idegen, fura hajú nénik mézesmázoskodva beleszólnak gyerekek tudatába. Van bőven külföldi tapasztalat a pornót normalizáló, ártatlanságot romboló, szivárványos és nemváltós agymosásról – olvassatok! A “civilszervezetek” pedig politikai agendát terjesztenek külföldi pénzekből, importált, kártékony eszméket. A megélhetésért. Nem kérjük továbbra sem. Magyar Péter se kéri.

Majd most!, gondolták sokan. Még tegnap reggel is örültek, de aztán rögtön kezdődött a háborgás, a tolongás, az “építő kritika”.

Ceglédi azt írja: “Attól pedig mindenképp megtartóztatom magam, hogy elkezdjek előre azon triumfálni, hogy tiszás barátaim hányféleképp fognak csalódni különféle, sokszor ellentétes várakozásaikban.”

Én nem, mert teljesen világos, mi lesz.

Semmi nem fog a neten hangos, jogvédő és mindenféle hangoskodók álmaiból, várakozásaiból teljesülni. Nem lesz igazságos társadalom. A balos beállítódású tiszás képviselőknek nincs hatalom a kezükben.

Erős baloldalt kellett volna építeni, okosan. És nem egy budai, pázmányos, fideszes közegben szocializálódott celebet megtenni vezérnek.

Én ma is öntudatos ellenzéki lennék… ha nem ez az emberi minőség lép fel vezérként. Ha nem ez lett volna a motivációja, hogy visszavágjon, megmutassa, bosszút álljon – a feleségén és Orbánon! És ha ennek a felszínességnek a következtében nem könyökölnek és harsánykodnak ilyen gusztustalanul és ilyen tömegben, ennyire élvezkedve a mérőverák. Akik világnézetileg amúgy ellentétes oldalon állnak.

Hangos ellenzéki lennék, persze gyűlölet, hazudozás, Puzsér követése, ezerszer ismételt vádak továbbhabosítsa, koncerteken üvöltözés és TikTok-színvonal nélkül.

De nem leszek ellenzéki, azaz, most már hatalompárti. Sokáig úgy voltam, hogy várjuk ki. Ami végleg átbillentette, ami után nem maradt kételyem, az az, ahogy a kutyákkal bántak (az elsöprő győzelem után is!), és ahogy a mérsékeltebbek ezt végignézték.

Az én választópolgárrá serdült gyerekem el tudja mondani Bicskét, Novák Katalint, objektíven, hogy honnan jött Magyar Péter és mibe bukott bele a Fidesz. Nem tudom, hány ilyen szülő van még.

Nem lesz balos, liberális fordulat. Nem fognak számítani a szegények. Nem telik osztogató államra többet, még annyira sem, mint eddig. Egyedül Bódis Kriszta fog egy ideig a kirakatban ténykedni ezt-azt az árvákért meg a nyolcadik kerületért. Nem tűnnek el az ólálkodó lakatos márkok és a szex kölcsönösségét tagadó hangok (sőt). És ami most jön, az ugyanúgy a “gőgös” középosztálynak fog kedvezni. Mert többen vannak, vagyunk. A Tiszának, amelyet nevezzünk annak, aki valóban: Magyar Péternek mostantól a hatalom megtartása fog számítani, a népszerűség, a revans, a nemzetközi sajtó. Nem az igazság vagy a közjó.

A Tisza nem az áradás. Ti a szavazók voltatok. Továbbra is fölül a gálya. Nem hívja össze a lakossági fórumot Magyar Péter. Kisgömböc. És Orbán-szerű hatalomra ácsingózik.

Nem lesz Iványi Gábor sem köztársasági elnök. Tartósan biztos nem. Vicces az üzengetés ezügyben is, a wmn is próbál beleszólni, tartják erkölcsi markukat.

Mi, akik valóban sokat járunk színházba, múzeumba, örülhetünk legalább emiatt: az általunk kedvelt kultúra talán nem fog döglődni. Ezt utáltam Viktorban, és ezt nagyon: nem járt színházba, nem érdekelte a film, ezekre vak volt. Borzalmas volt, ami a kultúrában történt Vajna halála óta. És még drága is. Ünnepelte önmagát a tehetségtelenség, a kivagyiság.

Azt várom, hogy ne a fővárostól függjenek a kedvenc színházaim. Azt várom, hogy a függetleneknek végre könnyebb legyen. Hogy megmeneküljön a Stúdió K. Igazán nem egy nagy összeg. Legyen újra TAO. Azt várom, hogy ne közepes képességű múmiákat vagy vazallusokat díjazzanak. Remélem, számítani fog a komoly szervezetek szava és nem politikai szempontok alapján megy majd az osztogatás. Az borzalmas csalódás lesz annak a sok színésznek, akik mostanáig kampányoltak és – részben – helyezkedtek.

Viszont nem fog ösztöndíjat kapni hirtelen a libaíró, a tehetségtelenek továbbra sem kerülnek be szerződéssel a kőszínházakhoz, és politikai konc sem jár.

Remélem.

Ma, szombaton, április 18-án beillesztem ezt ide:

A gyűlölet az, ami árad – és semmilyen jövő nem körvonalazódik, eszme pláne nem. Nincsenek többé eszmék. Igen, én megszoktam Orbánt, a bűneivel, megszoktam azt is, hogy ellenzéki vagyok, nincs képviseletem. Arra meg rájöttem épp MP felbukkanásakor, hogy V ritka formátum, és bizonyos dolgok, ellenzéki mantrák pedig nem úgy vannak, felszínesség, leegyszerűsítés volt, nincs diktatúra, jól elvoltak sokan, a legnagyobb panaszkodók ünnepelt sztárok voltak, és nem üldözte a buzikat senki. Most pedig szorongok, nem tudom, mi lesz. Meglátjuk, mi lesz – mondják reménykedve, én is ezt mondom, én baljósan. De lássuk meg. Fordult a hangulat: az utolsó pillanatban átállók! Akik élvezettel “kértük szépen, hogy ne induljatok” becsomagolt zsarolások és lejáratás (soha nem bocsátom meg). Az eredmény óra pedig eddig befogott orr volt, most már “ja, ha nyert, akkor megszerettük! Akkor vonzó, jellemes”. Mindenki tudja, hogy szar volt minden. És a káröröm, a támadások, a bosszúvágy. És az elégedetlenkedés… semmi és a nygasájú liberális aktivistáknak semmilyen eszközük nem lesz.

Nem lehet ráerőltetni emberekre, hogy szeressenek valakit, akit nem lehet. Én véresszájú nem voltam, nem leszek, se felszínes. De erről a csávóról nekem sikítják a sejtjeim, hogy NEM.