nem kell szépen beszélned

Közzétéve Szerző:

Felmentelek, olvasóm. Felszabadító lesz.

Mármint, a kockázat a tied, én nem leszek ott, szóval csak akkor fogadd meg a tanácsot, ha vállalod a következményeket.

De én azt mondom: nem kell szépen beszélned, kedvesen viselkedned, mindig megőrizni a hidegvéredet, mindig azt mondani: bölcs vagyok, nyugodt vagyok, elengedem, eltekintek, erőszakmentesen kommunikálok.

Lehet ezeket – de nem kell. Nem morális cselekedet, egyrészt. Nem ettől lesz béke a világban. Másrészt: mindez, még ha sikerül is, nem a te javadat, lelked békéjét, életed javulását szolgálja.

Hanem azokét, akik szándékosan ki akarnak csinálni, hatalmi többlettel, a maguk hasznára, röhögcsélve és önhelyesen. Ezekkel a morális parancsokkal akarnak elhallgattatni: szépen kell beszélni!

A legtöbbször sima gyávaság a felülemelkedés, vissza nem vágás, a “gyűlölettől való megszabadulás”, a megbocsátósdi.

Jól hangzik amúgy, egy halom nő meg furaguru él ebből, írják a könyveket, tartják a képzéseket, hogy dolgozd fel, engedd el, szabadulj meg. És van pofájuk nemcsak a melót rádnyomni, de azt is állítani, hogy ettől neked lesz jobb.

Az emberi létezés, ahogy Nádas Péter mondja, de amúgy zavarba ejtő mértékig szólnak erről Hrabal sörgyári novellái is, időnként a fésületlenség jeleit mutatja. Nem lehet mindent elrendezni. Nem lesz minden hepiend, nem marad életben az összes kiscica, nem lesz boldog az, aki coming outolt, nem fog leszokni a fiad, visszaszeretni beléd a szerelmed. Nem biztos, hogy elmúlik, kibékül, meggyógyul, megérti. Néha nem oldja meg az idő.

Hát ne gondold, hogy ebben a nagy zűrzavarban pont neked kell tökéletesen viselkedned. Csak mert nő vagy, meg anya, meg okos meg jót akarsz.

Meg mert félsz, mit gondolnak majd, ha dühösnek látnak. Ha “gyűlölködsz”. Hogy akkor még jobban bántanak, emiatt is. Őrültnek tartanak, aki nem képes magán uralkodni, meg sérelmei vannak.

Hogy is ne lennél dühös?

Nekik is vannak sérelmeik, csak nekik ehhez még hatalmuk is van, és ravaszul adják elő. Mintha te volnál itt az őrült. Pedig a tied az egyetlen “őszinte ember” reakció. Ordít, toporzékol. Aki nem élte ét, és a részleteket sem tudja, az lesz szíves nem belepofázni meg igazságot tenni nagy kotnyelesen. Senki nem bírája így a másik tetteinek. El ne hidd, hogy meg kell magyaráznod.

El ne hidd, hogy joga van. Hogy meg kell győznöd. Ő egy közömbös valaki, aki ítélkezni akar, és hírt szállít amazoknak. Nem számít. Te a saját logikádat kövesd. Nem kell neked jóváhagyás. Te sem pofázol bele. Ugye?

A feszültség nem a tagadástól, az elfojtástól oldódik, hanem a kiélésétől. Lehet, hogy hibáztál te is, mert hagytad magad. De ez a feszültség már megvan. És ez olyan feszültség, amit nem te okoztál, hanem neked csinálták.

Ez az égre kiált. Legyen nyoma hát. Ne fojtsd el, ne szoros fogsor mögül keseregj. Védd magad, szólj. Győzni, azt nem fogsz… vagyis, lehet még az is, talán győzhetsz, meglepő néha a kimenetel. De nincs más választás: amikor megaláznak, kikészítenek, élvezettel bántanak, akkor legalább ne működj együtt a hóhérral. És a bamba közönséggel se, akik békességről papolnak, szörnyülködnek, de odatódulnak azért nagy kíváncsian. Ne hagyd magad. Van olyan, hogy már csak az igazságod maradt. Gyújtsd fel Drezda városát. (Ez egy irodalmi utalás volt. Nézz utána! Nézd meg, olvasd el!)

Egészségesebb reakció, mint vihogva kavarni a homályban. Van neki méltósága.

Tök jó érzés, úgyszólván, melenget, hogy Gumiszoba is megfontolja ezeket a szavakat. Nekem ez a képesség adatott.

Bízom benne, másért sem blogolok kilencedik éve, hogy az olvasó, aki nyitott, de nem figyelt a gimiben, nem siklik át ezen most, hanem értelmez, a Drezdára rákeres, elolvassa, megérti. Soha többet én irodalmias beszédmód meg sportfotó miatt szabadkozni nem fogok.

Nem kell kerülnöd a csúnya szavakat, az indulatokat. Nem kell okosnak, taktikusnak sem lenned. Nem kell úgy tenned, mintha nem bántottak, aláztak volna meg. Pofázzanak csak. Nem kell felülemelkedned, nem kell jópofiznod, akkor sem, ha az apád az.

Nem akkor vagy frusztrált meg zavaros, ha kimondod, ami van, hanem akkor, ha letagadod, ha hagyod, hogy beléd fojtsák.

Nem azért fojtják beléd, mert igazuk van. És nem azért, hogy béke legyen. Hanem ez az ő érdekük, a hatalmi érdekük. Hogy eltűrd és hallgass. Érted? Nehogy megsajnáld őket.

És ők többen vannak. A helyesek, a fejcsóválók és a kíméletlenek. A közönyösek és a kegyetlenek. Ellened.

Hogy akkor nincs morál? Bármit lehet, sérelemből?

De, van morál. Az a morál, hogy kiállsz magadért, tudod a határokat. Hogy egyenes vagy, hogy nem akarsz meglincselni senkit puszta véleménykülönbségből. A minőségre voksolsz, fejleszted magad, rászánod az időt. Közügyekben józan maradsz, matekos, közgazdász, belátó inkább, utánaolvasó, mérlegelő, és nem hisztis, dühöngő, felszínes, érzelgős, követelőző. Nem személyeskedsz üresben. Őrületre rászólsz: ÁLLJ! Akkor is, ha kirekesztenek az őrjöngők. Ó, ha én ott lettem volna 2017-ben, a büdös picsába elküldöm a genderfészek öntelt agresszorait. Önállóan gondolkodsz, nem vetítesz, nem várod el, hogy aki igazat szól, még szimpatikus is legyen a tetejébe. Nem igazodsz mások ítéleteihez, nem helyeslésre hajtasz, nem gyűlsz bandába, nem hangoskodsz, nem bizonygatsz stréberkedve, nem moralizálsz, nem ítélsz, nem pofázol bele, Villő; nem esel neki olyannak, aki nem bántott.

Nem hagyod, hogy baleknak nézzenek – ez is morál. Megkülönbözteted az ízlésedet a normától, korrektül érvelsz, tiszteletet adsz és vársz el úgy általában. Tudsz hallgatni is. A saját ügyeidben jársz el. És: visszaszólsz. És példát adsz.

Nem válsz olyanná, mint ők.

Nekem se higgy. Te tudod, te éld.

61 thoughts on “nem kell szépen beszélned”

  1. 3 éve egy szép nyári reggelen a zabkása fölött, hosszú idő után álltam végre a sarkamra és adtam ki magamból mindazt, ami gyűlt éveken át egy velejéig mérgező emberrel szemben (miatt)… Nem beszéltem szépen, ahogy addig, nem kerestem a békét, nem akartam végre Svájc lenni, hanem szó szerint az asztalra csaptam, ököllel, és azt mondtam, elég volt, legyen végre elég. Felszabadító érzés volt, hiszen az addigi “szép beszéd”, a megfontoltság, a finomkodás, az intelligens (?) közlés semmire sem volt jó. Lementem állatba – vagyis dehogy, végre önazonos voltam, végre lett eszközöm, fegyverem, végre meg tudtam magam védeni. Ekkor látta végre ‘az’ is, hogy kivel áll szemben…

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  2. Szóltam sokszor szépen, utána sokszor nem szépen. Aztán otthagytam. Én voltam ‘a negatív’, persze.
    És nélkülem egy évig se bírta anyagilag. Ez sokat megmagyaráz utólag.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Ide leírom, milyen életesemény ihlette ezt a posztot.
    Több is.
    1. Mint tudjátok, akulturharcontul blog kapcsán, a genderfészek és a civil nők levlista (a hazai liberális feminizmus szemétkedése láttán) elmúlt a 2015 óta lassan leváló ideológiai, kényszeres, aktivista-píszí-áldozatdédelgetős jóemberkedő énem, és úgy általában is hályog lehullt a szememről.
    Nem szerettem eddig sem, amit csinálnak, főleg a buta, önsztároló verziót (közéleti blogon, ügyként, “a nőkért” előadva mindezt), a gyásszal/rákkal turnézást, a szemétkedést meg azóta döbbenten láttam. Már nem csak passzívan vagy sértettségből utálom őket, hanem elítélem az egészet, elvi okokból. Azt is, ahogy ostobán vagy nagyon is dörzsölten érdekcsoportok bábjai, a szexmunkásügyben, transzügyben, a gyógyszergyáraké (HPV teszt) stb.
    Gyerektelenek és gyerekgyűlölők, bullytagok, elhízott senkineksemkellő freakvédelmezők magyaráznak a gyereknevelésről és a párkapcsolatról. Ez lehet a földi pokol:
    “Ami némi lelket ver belém ezekben a nyomasztó napokban, az az, hogy a következő két hónapban (szükség esetén hosszabbítással…) a Genderfészek/Szabadnem/Prizma csapattal a kényszerű bezárkózást rendszeres online csoporttalálkozókkal igyekszünk feldobni. 🙂 Lesznek kéthetente közösségi lelki támogató alkalmak Pogány Anikó EMK trénerrel, valamint hetente tematikus workshopok változatos feminista és LMBTQ témákban, mindig más előadóval. (Áprilisban: LMBTQ emberek kapcsolata a családtagjaikkal; A karantén hatása az egyénre és a párkapcsolatokra; Az interszexualitás; Feminizmus és család, feminizmus és gyermeknevelés.) További részletek a Genderfészek csoportban. Ha (még?) nem vagy Genderfészek-tag, de osztod a csoport értékrendjét és szívesen részt vennél a zoom-találkozók valamelyikén, írj rám és találunk megoldást!”
    Csak erőszakmentesen, előre!
    Hát, soha nagyobb örömötök ne legyen, ilyen életet csináltatok magatoknak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. 2. Kiderült számomra (ügyvéd utánajárt), hogy miféle aljas, lejárató, a bosszúpornóhoz hasonló “információkat” szivárogtatott hosszabb időn át “rólam” (egy undorítóra festett szalmabábról) nagy 2014-es szerelmem, akit én nem bántottam, nem erőltettem vele semmit, nem adtam ki a titkait (eddig), nem hoztam kínos helyzetbe. Ő engem soha nem küldött el a picsába, csak elsunnyogott, aztán még nézegetett évekig (az ő kímélete miatt nem tettem ki fotókat, sportos témát 2014-ben), és locsifecsizett rólam nickek takarásában a legszemetebb irigy libákkal (például barokeszter blogján, akit én ezért, ennek gerjesztéséért, szó nélkül hagyásáért utáltam meg. Mindannyian megérdemlitek az életeteket, az biztos).
    A teljes történetet nem írtam meg soha. Tamás, az itteni ursus arctos a blog révén talált meg, majd jogi segítséget ajánlott, mert akkor is több erőszak célpontja voltam, és az ezzel kapcsolatos találkozóinkon belém szeretett. Kapcsolatunk, szenvedélye sok zűrrel egészen 2014 októberének végéig tartott, még akkor is írta az otthoni cirkuszok ellenére: ne félj. szeretlek. vagy.
    Élete szerelmének nevezett, a legnagyobb mámorban szökött hozzám hónapokig, új életet akart velem kezdeni. Ebben én őt bizonyítható módon megfontoltságra intettem: nem annyira volt vonzó, hogy egy maga-se-tudja-mit-akar, háromgyerekes, akkor 44 éves, szülei által eltartott, közalkalmazott férfi, aki, mint egy 16 éves, a legmenőbb lázadásnak azt tartja, hogy legyen egy saját laptopja, motorja és fapadossal elmehessen pár napra Párizsba, Barcelonába (azt hitte, hogy ezek az én álmaim, zavarba is hozott), beköltözzön a svábhegyi otthonomba, életstílusomba. Mondtam is, hogy ide senki, aki rám neheztel, nem jöhet, nem akarok tudni róluk semmit, a feleségről sem, soha, a nevét sem. Ennek ellenére Tamás hónapokon át a legaljasabb módon verte át és tagadta meg nekem szavakkal a feleségét. Most játsszák a “28 éve együtt”, boldog párt, de lett motor, nagyonsokatkellsétáltatni kutya és sufniban barkácsolós, gecimodoros VIKING hobbi is, szóval nem kell nagyon otthon lenni.
    Amiért én gyanakodni kezdtem, az ugyanaz, mint a többi árulónál: ha erre az árulásra a feleségeddel (Villő meg itt az anyját, öccsét mocskolta…) képes voltál, akkor képes leszel velem is. És lőn. Az elemi lojalitás és férfiasság (etika) minimuma alatt állt rajtam bosszút azért, mert imádott, és ez ciki lett. Soha egyenes konfliktust nem vállalva, mindig a leghangosabb nőre sandítva, a legsunyibb módon törleszkedett vissza a kertvárosi életébe, zsarolásnak engedve. Közben azért “három napot kettesben töltünk Badacsonytomajban, válság van, most támogatom őt”, “oké, légyszi, addig ne keress” szituból első nap eksztatikus szerelmi levelet írt nekem, “egytelen, one-and-only” megszólítással, szóval római jellemnek mondanám.
    Nemrég írt nekem egy jogi lépésekkel fenyegetőző levelet a kertvárosi apuka meg ilyen posztok miatt, a nevesítése miatt megsértődve, magára ismerve, azokat buzgón kutatva, illetve az irigy triász, lásd lejjebb, provokáló képernyőfelvételei hatására, rám kenve a szarkeverését: “még ennyi se lett volna, ha te nem írogatsz”.
    Na és kinek szivárogtatott, szolgaian, mert megkeresték? A blogomon megismert, 2014-ben eléggé lesajnált aljas hármasnak, a legnagyobb imádóimnak: az unatkozó, bukott életű, üres méhű, ettől toxikussá változott Lelkes Villőnek (tavasztunder), Kovács Csilla teeztnemtudhatodhajnalkámnak és Murinai Angélának (Gumiszoba, Adél, szerető, hornmici). Tudva, hogy gyűlölnek, irigyelnek, a vesztemet akarják, ők ráérnek, tudva, hogy ennyire hajtja őket a bosszúvágy a jelentéktelenségük és a múlt miatt, és tudva, hogy engem ezekkel az “infókkal” nyilvánosan fognak zaklatni és ki akarnak csinálni, hogy ne legyen blog, hitelem, életem, munkám soha, mondjuk én nem vagyok rászorulva ilyen tiszta footprintre (és csak most jöttem rá: ők igen). Nem említettem, most elmondom: ennek hatására, amikor szextémában zaklattak, és ezt is az arcomba nyomták (a nagy feministák, akik elítélik a bosszúpornót!), volt egy öngyilkossági kísérletem, és itt intek mindenkit, hogy ilyesmivel ne szórakozzon.
    Tehát ő, akihez én mindig lojális voltam, védtem, így járt el, mert 1. nem bírta elviselni a saját felelősségét, 2. a szar életét, 3. és mert jellemtelen.
    Ennek meglesz a következménye. Egész nyíltan fogom intézni, nem én mondtam fel a basic szerződést, nem vagyok többé lojális.
    Kapom a mocskot álneves e-mailekben ma is. A felelősség eloszlik, megoszlik, ez nem egy ember már, meg hát ki tudja, ki bizonyíthatja valaha, ki írja azokat? Röhög a markába.
    Talán pont az, aki engem vádol álprofilos zaklatással, engem, aki soha nem csináltam ilyet?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Elképesztőnek tartom, hogy van olyan rokon, aki itt leseget, kutat, szaglászik, és ahelyett, hogy felhívtak volna, hogy hogy vagyok, mit segíthetnek, szállították a hírt apámnak, aki szintén öngyilkosságikísérlet-túlélő, és atyailag megfedd és vallásoskodik és kioktat, és nem érti, miért nem írok vissza.
      Nem fogok.
      Szarrá pletykáltatok, megfojtott a kisszerűség, az antiintellektuális hevület, a vallási és politikai dogma, a hímsovinizmus. Soha senki az igazi lényemhez nem kapcsolódott, nem is érdekelt titeket. Erre nekem az a válaszom, hogy író lettem, szabad vagyok, szeretem az életemet, és mindent megteszek, hogy ne fasiszta kispolgárok legyenek a gyerekeim.
      Egyik (amúgy bírom) rokon üdvözülten vihorászik, hogy hogyan aláz meg a bátyám gúnyosan, miközben a helyzet alapja, hogy nem ért valamihez, amiről hosszan beszél, én meg igen, és ez zavarja (és ezt most nagyon letompítottam, mert mindenféle aljasság volt).
      És még azt sem mondhatom, hogy anyám a mennyből, mivel ez a temetés utáni ebéd, a fejét csóválja, mert pont ezt csinálta ő is, ő örül ennek, az Ő Fia, Lám! Leugatja Az Egyetlent, Aki A Családból Ért Valamihez! De azért elvártátok volna… csak mert lány vagyok és tehetségesebb.
      A mi családunk elbaszott család, én nem teszek bele több energiát. A másik ingyen lakik negyed örökrészemben, de leugat, fölényeskedik és nem jön el a saját anyja temetésére.
      Volt negyvennégy évetek, hogy odafigyeljetek az igazi lényemre, nem sikerült, ennyi.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Jaha… és ekkor kért arra, hogy kiadni tervezett szövegeit, gyerekcipőben járó novellaszerűségeit én tegyem rendbe: lektoráljam, szerkesszem nyomdakésszé. Én. Ingyen és titokban. A háromgyerekes özvegy, miközben ő a feleségét ápolja.
        Bőven az első saját könyvem megjelenése előtt.
        És ezek után, mint azt sokkal később összeraktam, blogolni kezdett (nem tudtam, mert semmi kapcsolat nem volt, és nem, nem írta, hogy ne keressem, ne írjak, hanem hallgattunk, én írtam olyat, aminek az elején mindig írtam, tudom, hogy olvasod, tudom, hogy örülsz, mert mindig mondtad, nem akarsz elszakadni, én nem várok választ. Mivel ember vagyok, érző, ti meg pszichopaták mind… és még tehetségtelen, gerinc nélküli, sunyi koppintók is).
        Ő is indított majmolós blogot, így trollok, úgy igazságkimondás… ezisgyógyítsa cím… öt szótagos ige, -sa végű, wordpress, nem érezte cikinek. Én értem, hogy Kelet-Magyarország, de régebben tudott ő magyarul. Nagyon eredeti!
        Hogy hányan mentek végig ezeken a fázisokon, és egy kicsit sem érzik szarul magukat: sokáig lojálisan nyalnak, de csodálatos vagyok!, a kontómra buliznak, hízelkedő kommentek, üzenetek, ellesegetik, hogyan kell blogolni, megkívánják, nem is nehéz, csak írogat!, és akkor belém rúgnak, mószerolnak, majd már ők is blogolnak. Persze belebuknak, mert nem tudnak írni, nincs agyuk és nem hisznek semmiben. Aki még bírja, az görcsösen velem vetélkedik. Meg szűrőzget hogy neki van ám sportos teste…
        És feljelent, bazmeg, mert otthon azt hazudta, már májusban szakított, de közben csak novemberben, vagyis, felajánlottam, hogy akkor ennyi, ő meg nem írt már inkább. És most ugye kellemetlen neki, hogy én nem hazudok, főleg a kavarásairól értesülve. És be kell kussoltani engem.
        Hát, ez mindig itt lesz. Az igazság. A saját soraid. Kavarhatsz, míg belepusztulsz. Kenheted rám, de nem én csináltam a te hazug életedet.
        Kb. bármit megérdemeltek, minden úgyis csak a hazug, sunyi, kvalitás nélküli életetek következménye.

        Kedvelés

  5. És itt nyüzsögnek azonnal, lesik, egekben a grafikon, beszarok! Pedig, ugye, munkanap, és még a Führert is meg kell ünnepelni.
    3. Lelkes Villő, akinek az élete rögeszmésen körülöttem forog. Őt is mentegettem, undorodtam a mocsártól, a nyomozgatástól (nem is én csinálom most sem), nem süllyedek le, én különb vagyok, beteg szegény stb.
    Nem beteg, nem is szabad ilyennel senkit se stigmatizálni, kirekeszteni, se felmenteni. Hanem gonosz, egy elromlott ember.
    Ezt most már nem fogom hagyni, egyébként az amszterdami maraton után kezdtem el erről ügyvéddel beszélni.
    Mindezt a körüldongott, már 2014-ben is irigyen nézegetett ügyvéd úrral (mondjuk ezzel Villő nem volt egyedül, de az döbbenet, hogy az ügyvéd úr engedett ennek a kavarásnak, hiszen előtte nagyon is undorodott Villő örök szakeverésétől, ráadásul otthon keményen van fogva, nem csajozhat ennyire sem) összefogva, az összefogást is hiún, kicsinyes fontoskodással mutogatva. És minden mást is, kipakolva, üresben pörgetve, két nyelven: munkát (most rúgták ki), barátságot, utazást, sportot, (nem saját) kutyát, tudatosságot, lelki életet, márkás cuccot, “képzést” (gagyi instakihívások), visszajelzéseket (egyesével megköszöni mindenki kommentjét!). Minden valós, érdemi teljesítmény, munka, jó kinézet nélkül. Ahogy értekezik, hogy a szorgalom genetikai, ő most értette meg a pszichológusát, aki ezt neki évekig magyarázta. Mintha a puszta deklaráció és a valós teljesítmény között ép ember ne látná azonnal a különbséget.

    És mindent rám hegyez ki. Itt kommentben arról értekezett annak idején, hogy az anyja kontrollálja, az életét akarja, és irigy rá. Velem is rivalizál, nincs menekvés. Mindezt ilyen igazi stréber irodai robotként, aki, ha igaz, amit ír, fel sem állhat a gép elől, remek lehet.
    Szerinte ő a beszámozott napokkal prezentált ugyanúgy-mint-más otthonülésének krónikája egy kihívás, és az instakontenteket lelkesedés fogadta.
    Az egész egy aranybánya, a hashtagjei Parti Nagy Lajosért kiáltanak. Aki ismeri az életemet, a blogot, tudja, mik vannak innen lelopva, mibe vájkál bele, hogyan döf, úgy, hogy melóhelyi ismerősöknek érthetetlen, láthatatlan legyen a kavarás.
    De nem áll meg itt.
    https://www.instagram.com/lelkesvillo/
    Kis segítség:
    kisstretrainer, az online edző az én edzőm, az itt 2016-ban megénekelt Ed, akivel semmiféle konfliktusom nincs (Villő ezt az egészet kvázi szerelmi sztoriként prezentálja: már nem szeret, őt szereti!), csak megutáltam a Flexet
    domolykovadasz maga Lelkes Villő, rendszeresen egyetért abban, milyen ránctalan és gyönyörű Villő, tanácsokat kér, gratulál stb.
    Az örök csicska Naomeblack nem más, mint az indexfórumos legártalmasabb topikfüggő, balhééhes, hazug Serial Slut, az öntudatos hivatásos, aki nagyon büszke a foglalkozására, és ezt marketingeli.
    Twostrokethunder https://www.instagram.com/twostrokethunder/ nem más, mint kanpulyka, azaz az ügyvéd úr. Összeborult két kutyás nagy moralizálva, szarabb napjaikról, sírós dühöngéseiről, a kutyáról mint otthonról menekülési eszközről senki nem beszél, megy a látszatélet, tényleg beszarás.
    És ezek nárcisztikusoznak engem.
    Na, én felnőtt vagyok, ha szabad életű is, nem kell senkinek megfelelnem, van időm, de nem is kell már sok, az elmúlt hétren felgöngyölítettünk minden szart, amivel én nem és nem akartam eddig komolyan (télig) foglalkozni. A hatodik cé nem az én szintem, tehát nem genyázás lesz, szúrogatós lájkolások meg célzások, tárgyak, hajak stb. mutogatása, a kutyát, bringát már csak azért se látjátok, se a szerelmemet, nekem ők nem a neten fontosak.
    Egyenes, de szókimondó bírálat, felnőtt lépések saját néven. Mindig jelzem, hogy én vagyok az.
    Minden nyilvánosan zajlik, ide eddig csak nyilvános dolgokat hoztam, itt ez nem lesz, a többibe most már bevonok privát dolgokat is.
    És nem fogok senkinek magyarázkodni, nem kérek véleményt, helyeslést, mert tudom, mi arányos, mi helyes. Eddig hajszoltak, ez lett. Egyrészt nem tudjátok, ezt célpontként átélni milyen, sem azt, hogy milyen valóban tisztának maradni (eddig), csak a kvalitás miatt ennyire gyűlölve lenni, másrészt mert a 99 százalék annyira gyáva és leszarja az egészet, fogalma sincs a részletekről, a dolog súlyáról, még jelenteni sem jelent, a legaljasab bully láttán sem, nem az én dolgom, nem akarom magam ennek kitenni, ott se voltam, de azért máshol, máskor buzgón táboroskodik. És amitől hányok, és velük kedves sem leszek (azaz, levegőnek nézem őket): az itt is, ott is szaglászók, kérdez, kapcsolódik, írogat ide is, hírt szállít, elmagyarázza nekem önmagam. Sajnos, Dalma és Cassandra is ilyen.
    Engem megmentettek, de ebbe konkrétan belehaltak már emberek.
    Én vagyok:
    mindenérdekesebb instaprofil, saját képpel, semmit nem rak ki
    csakazolvassa instaprofil, saját kép, semmit nem rak ki
    Kulin Éva, nyáron kibaszatás ellen létesített profil a facebookon, saját képpel
    Gerle Éva, régi profil
    csakazolvassa oldal meg az oldalaim, amiket mindig vállalok, fb-n látható
    Lelkes Villő. Egy blöff oldal
    Ugranak is szépen a bullytagok a legkisebb provokációra. (Nagy Ágnes cantaluoupe Lorax, jézusom. Mi a tanulság? Ne kavarj, ne fontoskodj, érd be a saját életeddel, méreteddel.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Van még József Attila, a Két hexameter:
    Mért legyek én tiszteséges? Kiterítenek úgyis.
    Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.
    Ezt úgy adják elő mindig, hogy hú, micsoda végső erkölcsi útmutatás. Majd írom külön posztban is az érettségizőknek, szóval, el ne higgyétek, meg ne fogadjátok, át vagytok baszva. A Kádár-kor gyáva polgára külön ráharapott, mert felmentette a cselekvés alól.
    Nem elhanyagolható szempont, hogy aki ezt írta (és annak a lírai énje is szuicid volt), az ugye, kiterült szépen. Én nem fogok.
    Tekintélyelvű, függő, gyáva embereket, akik nem átallják a náluk tisztábbat, szabadabbat csakis emiatt falkában támadni, a saját eszközeikkel és a csicskaságuk révén, a függésük által lehet bekussoltatni. Be fogtok kussolni, vagy meghal valaki. És az is dokumentálva lesz, a nevekkel, az okok, minden.
    https://hu.wikipedia.org/wiki/Amanda_Todd

    Viszont továbbra sem toborzok, húzok bele senkit a dolgaimba, abszolút semmi szükségem erre, én erős vagyok. Már. Ezért (ahogy annak idején Kozma-ügyben sem kértem), ebbe sem kérek senkitől beleszólást, véleményt, részvételt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. A férfi VISSZAVÁG: a továbbiakban nem fog említeni senkinek. Eddig miért, és kiknek?
    A kapcsolatunk utáni években intim “infókat szivárogtatott” Lelkes Villőnek, Kovács Csillának, Murinai Angélának, emberhez, volt szerelemhez, jogászhoz, családapához, betegápoló férjhez méltatlan módon az idejét azzal töltötte, hogy itt-ott kommentelgessen rólam, irigy libákkal levelezgessen, rám célozgasson, például Barok Eszer blogján vagy Lelkes Villő instagramján. A napokban az egészet sikerült felgöngyölíteni, és nem hiszek a szememnek.
    Én olyan naiv voltam, egyszerűen tiltottam mindenkit, nem engedtem, hogy a mocskot rámerőszakolják, türelmesen megírtam újra meg újra (általában és a blogon), miért nem oké a nyaggatás (250-nél több e-mailem és több száz komment van ettől a körtől, több tucat álnév, nagyobb részét nem olvastam). Én edzettem, éltem, a gyerekeimért harcoltam, szerettem, írtam, színházba jártam – és ezek engem állítottak be zaklatónak meg álneves kavarónak!
    Meg: a család! Én hagyjam békén az ő családját! Mint ahogy Murinai Angélát sem én jelentettem fel, abszolút nem foglalkoztam vele, mert nem érdekelt, én soha nem írtam egyik családtagodnak sem, Tamás. Ma először. A blogomon nem tilthatod meg, hogy olyat leírjak, amiben valaki, te vagy ő magára ismer, na de na, szerintem tanultál te nálam többet a szólásszabadságról.
    Hogy azt itt megtalálják, ahhoz nekik ide kell jönniük túrni, vagy az örök leselkedőkkel bandázni, együtt kavarni. Akik, ugye, súgnak.
    Habár, volt olyan kommentelő, aki azt írta, hogy én KISAJÁTÍTOTTAM az internetről egy területet, és magánterületnek kezelem a blogot (amiért nem hagyom, hogy bárki erre járó sértegessen, megalázzon, kommentben rólam hazudjon, és itt bőven nem arról van már szó, hogy az övék egy másik fajta kommentelői kultúra, olyan indexes…), majd a kitiltása után is baszakodott (írogatott ide és a facebookra), mire az itt megadott e-mail címén felszólítottam, hogy szálljon le rólam, és erre azt írta, hogy én beavatkozom a magánéletébe, arra kényszerítem, hogy velem foglalkozzon, mert neki ÖTPERCENKÉNT csippan a telefonja, hogy én válaszolok neki (a saját blogomon, melynek értesítéseire saját kis kezével feliratkozott…), és én zaklatom őt, ő részeg volt, sokkal jobbakat ír, én szarul írok.
    Szóval van nektek arcotok, az tuti.
    Mennyi irigy, bukott ember, bőszen minősítgetnek, van pofájuk eljátszani, hogy jót akarnak, amikor diagnosztizálgatnak meg “szakemberhez” küldenek, miközben ők nem kapnak figyelmet, ők dühösek, szimplán attól, hogy nekik nincs ilyen felületük, elérésük, nem írnak vagy nem jól, vagy nem olvassák őket. Ők járnak ide kikeresgélni, min baszódhatnak fel, ők nem iratkoznak le. (Vegyem le a listáról, írja…)
    Szóval érdekes, miket képzelnek rólam, ellenem, énhatárokról, felelősségről, a blogról.
    Te csak fosol, nagyszerelmem, attól, amit tettél, a következményektől. Szégyelled a saját tetteidet, múltadat, mert gyenge jellem vagy, és visszacsicskultál a feleségednek. Én meg el se olvastam ezeket, néha írtam a dagadékoknak egy privátot, mindig saját néven, hogy na, elég volt, eddzetek inkább.
    S hogy miket mesélt? Szexuális témákban lealacsonyítóan, hazudozva jellemzett, tudva, hogy évekig fogják nekem írni a szemétkedéseiket, nyomasztanak ezekkel, űznek, ki akarnak csinálni, ezzel nem csak az idegzetemet, hanem a hitelemet, a blogot és más munkalehetőségeimet is. De ők meg milyen érzékenyek, ha róluk leír valaki valamit! Még ha igaz is.
    Nagy szerelmem, az ügyvéd úr nem bírta elviselni, hogy amit tett (a szeretőzés, a nagy ígéretek, a “már nem vagyunk boldogok az asszonnyal” rinya, a hazudozás, a visszasunnyogás, a mérethiány, a pletykálás, a valaha szeretett nő kiszolgáltatása a szennynek, a bosszú) egy mintázat, és én arról írhatok. Itt, például, de évekkel a kapcsolat után, látva, egy-egy nyomát (kis töredékét!) annak, mennyire próbált ő engem megalázni:

    portrék 14.: a kertvárosi apuka


    NÉGY évvel az egész után írtam meg!
    Most hat évvel vagyunk utána. Engem tovább mocskolni, aljasabb módon bántani már nem lehet, ebből pedig az a tanulság: a magad érdekében ne kavarj addig, amíg a másiknak már nincs vesztenivalója.
    Én soha nem éltem vissza bizalmas információkkal, intim képekkel, de ami fontos, az mostantól kint lesz. A blogon az igazság kint lesz. Pereskedj, ha akarsz.
    Nem érdekel semmilyen fenyegetés, baszakodás, nem vagyok egyedül, mindent dokumentáltam, egy csomó tanúm van.
    Csak most jöttem rá, milyen előnyös állapot, hogy szabad vagyok és hogy én mindig őszinte voltam. Nekem nem kell a szüleimnek, partneremnek magyarázkodni, ők tudják, “miket írogattam”, saját néven tettem. Nekem nincs főnököm. Én már megvívtam ezt, és azzal, akivel bajom volt, már összevesztem, és ki se békültem. Mivel én egyenes ember vagyok. Így aztán nektek mindig kellemetlenebb lesz, hiszen 1. a mobbingot, visszaélést, bűncselekményeket ti csináltátok, 2. ti nem vagytok írók, semmi dolgotok nem lenne itt, de szorgalmasan idejárogattok meg pletykáltok rólam mindenhol, de tényleg úgy, mint az ovisok, 3. ti függésben éltek, meg lehet titeket szívatni, és 4. a munkahelyen, család, barátok előtt is évek óta alakoskodtok.
    Hát tetszett volna nem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. Brutálisan el vagy borulva, a bezártság teszi vagy a grandiózus szelfed kapott megint léket? Azért promózod a testcsodádat, mert a mentális betegségeid megoldásában kudarcot vallottál? A testcsodád ennek a kudarcnak az elfedése? Hogy hiába gyönyörködsz magadban szüntelen, belülről felemészt, hogy ezzel a végletekig duzzasztott nárcizmussal nagyon nehéz kezdeni valamit? Könnyebb volt-e csodát alkotnod a testeddel, mint az arcodra írt mentális betegséggel szakemberrel szembeszállni? Erőszakkal kezdesz fenyegetőzni, amikor nem tudod kikövetelni a szerinted neked járó figyelmet? Nem csodálnak eleget elegen, ezért most eljött a retribúció (én szültem meg e kifejezést a mutsu almával egyetemben. ha lelopod, a tyerelmem bepejel) ideje?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Érdekes kenegetés megy, dühödten próbálják megmagyarázni, további feketítéssel, engem miért lehet gyalázni, velem szemben miért oké a lejárató agresszió, hazudozás, footprint-tönkretétel. A falkában okádás, gyáva álnévhasználat. Ez csak kritika, nem bírom elviselni.
    Nem oké. Soha. Hiába utálsz, ez nem jogosít fel semmire. Nincs zaklatás.
    Ti féltek, és dühösek vagytok. Féljetek csak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Érdekes, ha erre a témára és posztra további bullyözön jön.
    Mit nem értesz? Miért nem saját néven írsz?
    Velem nem történnek dolgok, hanem ti csináljátok erőltetetten, erőlködve. Én meg nem hagyom. Ami történik, mind jó.
    Ne nárcisztikusozz: lúzer elhagyott nők bosszúja ez, vagy a legnagyobb agresszorok takaróznak azzal, hogy a másik, akit aláznak, nárcisztikus, ezért jogos.
    Ne elemezz, minden a te fejedben van, nem kértem tanácsot.
    Én nem bizonygatok semmit, az a Villő, én élek, örömeim vannak és és szövegeket írok.
    Nem tudod megmagyarázni, sem nekem, sem másnak, hogy az én zaklatásom rendben van.
    A magánéletemhez sem közöd nincs, sem fogalmad róla. Még akkor sem mesélném el, ha jó ismerősöm lennél, saját néven írnál.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Miért ne nárcisztikusozzak? Te ezt nem tudod magadról? Vagy a terapeutád nem nárcisztikusozott? Nem mondta el neked azt, amit még a laikus is észrevesz? Tagadod? Ez a vörös posztó?

    Nem tudod már megkülönböztetni azt sem, ki beszél veled normálisan és ki akar ártani. A paranoid képzeteid teljesen eluralnak.
    Én hiszek neked, amikor azt mondod, hogy baj lesz, mert ezt egyértelműen ki lehet olvasni az írásaidból. Koherensen szoktál fogalmazni, most már nem megy, mert elborít a betegség. Ezért kell most mindenből hátrébb lépni. Senki zaklatása nincsen rendben, soha. Azért írok neked, hogy most védd magad, védd a sérülékenységedet. Ha elborít a düh és a betegség (amiről nem te tehetsz), akkor nem fogsz tudni produktívan cselekedni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Hű, baszki. Maradj erős, ez elképesztő. Ennyi negyvenes ember, és nincs életük? Hahó! Legyen saját életetek, és akkor nem tud idő maradni a mocskolódásra! Nézzetek filmeket, neveljetek gyereket, sétáltassatok kutyát, tanítsátok meg beszélni, és segget nyalni! Hátha attól… Olvassatok Diderot-t!
    Minden fagyi visszanyal. Előbb vagy utóbb. Nálam most érnek be a dolgok, amiket a kedves exem kavart. Sorra veszíti el a pereket, szorgalmas levélírogatásaimnak, bizonyítékfelmutatásaimnak köszönhetően kapom a hivataloktól, bizottságoktól a leveleket, miszerint nekem volt igazam, nem pedig a sárdobáló gyáva kukacnak! Súlyos összegeket fog fizetni.
    Úgy érzem, ez a világ most a passzív-agresszívoknak áll. Iszonyú nehéz rájönni annak, hogy mi a gond velük, aki nem ismeri fel időben. De ha okosan küzdünk velük, őket is le lehet nyomni, mint a bélyeget. A figyelem hiánya az ő legnagyobb félelmük. A csönddel nem tudnak mit kezdeni, mert az nagyon ijesztő, hogy tök üresek a belső terek. Pl. az agykamrák.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Örülök, ha művelt vagy, vagy ha jó a frizurád, de amire utalok, az nem a második világháborúban történt. Ha éltél ott, pláne utánanézhetnél.

      Nagyon álságos, kavarós a jóindulatod, az értelmezgetésed, te nyomulsz Gumiszobánál is, és többször megígérted, hogy te ide soha többet, mert bezzeg ott jó. Ott is sok a művelt asszony, aki nem tudja, hogy Picasso és Dali két különböző személy, tök más képi világgal.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  16. Túrják a blogot, sok a kattintás onnan? Nem biztos. Nálam szinte a világ összes országából jönnek olvasók, és nem hiszem, hogy mindig ugyanazok. Németország és Amerika is folyamatosan kattint, na és? Bárki lehet az. Tényleg bárki.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  18. Szép és egészséges vagy, három szép és okos gyermek édesanyja, egyedül viszed az életed, híres íeó vagy, sokan szeretnek. Okay, sok gondod volt neked is az utóbbi hetekben. De ne húzd fel magad ezeken a netes viharokon, mert az elveszi az élet élvezetét, pedig neked minden okod és módod megvan rá, hogy jól érezd magad, szép helyen laksz ráadásul fővárosban, mindened megvan egy boldog élethez. Kérlek próbálj neki örülni. Nagyon szeretlek téged, és sokan szeretünk.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • több éve csinálják, és mindenkinek, akit velem kapcsolatban állónak hisznek, írogatnak. Mit tudsz te erről?

      Senkitől, a jóindulatúaktól, dicsérgetőktől sincs rendben, hogy vigasztalásképp elmagyarázzák nekem, hogy nincs is baj, és nekem jó, ne vegyem a szívemre. Miután rendőri védelmet kértünk a Krisztiánék elől.
      Nekem jó, mert nem lenni mocskosnak, kicsinyesnek, az jó. De ez nem jelenti azt, hogy akkor nem is történt semmi. Én tudom, mi van, és ezek nagyon személyes dolgok. Ezért csak én beszélhetek róluk.

      Mond, Cassandra, amikor a kedvenc bloggered gyalázott engem (névvel, fotóval, hadjárattal), te rászóltál? Nem? Akkor te is benne vagy.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Igen, utolsó látogatás a cölöpházban, ahol a nászéjszakám is volt.
      Ez a Kohlhaas Mihány, az első elbeszélés az újabb irodalomban, Heinrich von Kleist írta, rengeteg adaptációja van, gyakran játsszák: Hajnóczy Péter, Sütő András, Tasnádi István, legutóbbi katarzisunk a zsámbéki bázis előadása volt a Szkénében, Hegymegi Máté rendezte, Nagy Zsolt címszerepelte, de amúgy az Ebbing… film is az, Francis McDormand-nal. Az eredetileg erős, boldog kisember, akit kicsináltak, de ő nem tűri az erőszakot, és bár bukásra van ítélve, akkor se hagyja magát, mert neki nincs már vesztenivalója.

      Kedvelik 2 ember

      Hozzászólás ↓

  21. Miből gondolod, hogy irigyellek téged vagy bárki mást? Miből gondolod, hogy az irigység minden ember alaptulajdonsága? Nem tudod elképzelni azt, hogy vannak, akik senkire és semmire sem irigyek, mert van egy normális, tiszta, őserőből jövő, istenhez közeli lelki beállítottságuk? Én az égvilágon senkit sem irigylek. Egyébként meg kéne már definálni rendesen, hogy mit is jelent az irigység fogalma, mert nekem fingom sincs róla, valújában mit jelent ez a szó, mivel én nem ismerem ezt az érzést.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ahogy pontokba szedted az életem erényeit, ami durván kispolgári, vidéki, pletykás agyú lista, abból gondolom. Te mindezt nélkülözöd. Meg hogy évek óta nézegetsz, fontoskodsz. Meg mert a blogodon látszik, milyen közegben élsz, és hogy nincs benned tartás, gerinc. Aki rosszindulatú (a sunyi kis megjegyzésed az olvasószamromra! a saját “műveltséged” hangúlyozása, beszólás a többi, nem belepofázó olvasóra), de közben lóg rajtam, engem taglal, utánoz, az bizony irigy. Az rigységet persze senki nem vallja be…
      Ehhez képest csak idegesítő, ahogy tereled a szót a lényegről: hogy aljadékok több éve akarnak lejáratni, tönkretenni, névtelenül üldöznek, írogatnak, elemeznek, őrültnek állítanak be, “aggódnak”, lesik, mi hír a mószeroló utánzóknál.
      Ja, te is, utolsó négy pont biztosan. Te is köztük vagy, te is ezt csinálod, csak te negédesen.
      A lelki egészség jele, ha az ember világosan látja, mi történik, és nem fél kiállni magáért. Erről szól a poszt.
      Ezek a szánalmas álnevek azért agresszívak most, mert félnek. Nem kívánják, hogy a nevük az álneves tevékenységeikhez tapadjon, egyem a nagy finnyásságot, de a tetteiknek most lesz következménye.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  22. Igazad van, soha nem védtelek meg. De csakis azért, mert nem ismerem az ügyeidet, a részleteket, semmit sem tudok mivel ott se voltam, ez kettőtök dolga. Ugyanúgy a másik felet sem védem. Sőt, nem vot szórakoztató, viszont nagyon tanulságos volt a polémiátok vagy hogy is fejezzem ki magam, azzal az asztrológus úrral. Számomra az volt benne a tanulság, hogy mennyire messzire tud elmenni egy sima nézeteltérés, felfogásbeli különbség két értelmiségi ember között is. Nem szabad ezekbe belemenni, mert akkor egy soha-nincs-vége méltatlan helyzetbe kerül az ember. Ha engem bántanak, az én stratégiám általában, hogy megpróbálom tisztázni a helyzetet, ha ez nem használ, akkor hallgatok inkább. A nagyon alantas vádakra pedig egyáltalán nem is válaszolok. Az meg, hogy szerinted nem ismerem a huszadik század festőit, nem vagyok művelt (többezer könyvet olvastam el) hát erre sem reagálok. Meg arra se, hogy szerinted ismerni kéne a huszonéve külföldön élő, és ott operába színházba járó nőknek valami agresszív férfi tollából származó, magyar színházakban divatos müvet? Ha tehetem, kerülöm az ilyen színdarabokat. Ezerszer inkább olvasok és nézek nők tollából való remek alkotásokat, a faszom tele van már a férfi-irodalommal meg a férfi-müvészettel.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Ha engem bántanak, az én stratégiám általában, hogy megpróbálom tisztázni a helyzetet, ha ez nem használ, akkor hallgatok inkább. A nagyon alantas vádakra pedig egyáltalán nem is válaszolok. Az meg, hogy szerinted nem ismerem a huszadik század festőit, nem vagyok művelt (többezer könyvet olvastam el) hát erre sem reagálok. ” Cassandra, de hát itt se hallgatsz, pedig csak annyi bántást kaptál, hogy elküldtek a picsába egy kommentben, amikor demonstráltad azt, amiről a poszt szól – hogy ha tényleg bajod van, komoly érdeked sérül, küzdj, ha màsnak baja van, és ezért dühös, akkor meg ne a hangvételét akard moderálni. Hallgass ilyenkor inkább, ha téged ez nem érint, segíts legalább annyival, hogy nem traktálod mézesmázos tanácsokkal. Önfényezés vagy más olvasóknak szóló műsor, ha ilyenkor azt bizonygatod, hogy jobb a békesség, Te mindenkit szeretsz, meg nincs is igazán baja annak, aki azt mondja, nagyon is van Rohadt idegesítő, ha valaki dühös, szomorú vagy elkeseredett éppen valami miatt, aztán vadidegenek vagy felületes ismerősök elkezdik neki magyarázni, hogy ne érezze magát úgy, ahogy érzi, mert ők kívülről úgy látják, hogy nincs oka rá… Az egész poszt arról szól, hogy ezt ne, és akkor idejössz pont ezt csinálni…

      Az előbb még arra voltál büszke, hogy művelt olvasóként érted, mire utal itt metaforikusan Drezda felgyújtása, most meg arra, hogy nem, még ebből is erényt akarsz csinálni, mintha a klasszikus német szerzőt ismerni valami aberrált dolog lenne, hát a Shakespeare tragégiái se vidámabb sztorik, és a valóság mégis rendre túltesz rajtuk.

      Vagy azért írsz ide még most is, hogy a blogodat promózd? Az elveid ellenére ezért nem hallgatsz el? Költői kérdés, inkább ne válaszolj.

      ,Nem akarom tovább magyarázni a helyzetet, meg beszélgetni se akarok veled erről tovább, ennyi volt, amit el akartam mondani, ha már Kleist kapcsán meg lettem közvetve szólítva a WordPress értesítésén keresztül.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • A nyilvános gyalázkodása, lincselése nem kettőnk dolga. Gyáva és sunyi vagy. Menj innen, szidj ott, ne nyalj.

      “szerinted ismerni kéne a huszonéve külföldön élő, és ott operába színházba járó nőknek valami agresszív férfi tollából származó, magyar színházakban divatos müvet?” Nyihi. Heinrich von Kleist német, 1777-ben született. Tudod, mit jelent az adaptáció szó? Miért lenne agresszív? A görög drámák is azok? Te egyáltalán nem jársz színházba, te tévézel, mert csóró és igénytelen vagy, ne vetíts. Ismerd el, hogy felületesen olvasol és nem érted, de még google-özni is lusta voltál.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Senki nem kerdezte, te mit csinalsz, ha bantanak. Ez irrelevans, manipulatív, okoskodó. Meg a közeli barátaim sem szólnak így bele, és nagyon sokszor kértem, tőled és általában is, hogy ne szólj bele, nem a te életed. Az unalom és tematlansag romboló. Te mindenre ugrasz, a zsakfalu is rólad szól stb. csak te gondolod, hogy te téma vagy, hogy a tapasztalatod (csak fejben létező elképzelések) érdekes lehet. És mindig olyan meghatottan adod elő magad, mintha peldakep volnal. Én manipulatív béna hatalmaskodonak tartanak a régebbi ügyek miatt. meg is mondtam. Megsertodtel, csapkodtal, visszajottel. Nem fog változni az álláspontom. Erre itt csopogsz, hogy te szeretsz engem. Menj inkább velük kavarni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Erre még a nagyon nemes és jóakaró Cassandra visszaszól (a valóságban József Attila suicid hajlamáról írtam):
        “Sokadszorra emlegeted, hogy suicid hajlamaid voltak és vannak, ez elég szomorú és remélem, hogy van egy jó pszichológusod, mert beszélni kellene erről egy szakemberrel. Kisgyermekes anyukának nem szabad ilyenekre gondolnia. Látom, hogy elég komoly lelkiállapotban vagy, kérlek fordulj szakemberhez. Az őszintétlen rajongó táborod soha nem fogja neked megmondani, amit gondol, ők csak látszólag vannak melletted, és félnek elmondani neked az igazat. Én most végleg elmegyek innen. Te meg menj orvoshoz kérlek. Még szerencse, hogy a gyámügyesek nem olvassák a blogodat, mert már látogatást tettek volna nálad az állandóan emlegetett suicid hajlamaid miatt.”

        Nehogy észre kelljen venni, mi itt az ok… amiben ő is benne van, ő is Gumiszobánál tapsikol. Egy tök bebukott, örök kifogáskereső, manipulatív liba írja elő nekem, hogy mit szabad, küld engem álszent módon pszichológushoz (mi közöd, mondd? ki kérdezett pont téged?), egyébként évek óta pofázik bele a legszemélyesebb dolgaimba (ebből a jóindulatút sem tűröm, “mit egyél-vigyázz magadra”. Szálljatok le rólam! ez egy blog, nem nőklub. Nem vagyunk haverok attól, hogy neked megtetszettem!). És az én “táborom” az őszintétlen! beszarok. Mindent rámkenni! Legalább felfogná a posztot…

        Kedvelés

  23. “Ahhoz, hogy gyökeret verjen az emberben az irigység, Dr. Neel Burton pszichiáter és író szerint három feltételnek kell teljesülnie. Először is szembe kell találd magad valakivel, akinek magasabb pozíciója, eredményei, sikerei vagy minőségibb élete van hozzád képest. Másodszor, ezt a minőséget magunknak kell kívánni, vagy legalább azt, hogy a másiknak ne legyen. Majd harmadszor szükséges az is, hogy az ezekkel kapcsolatos érzéseink fájdalmat ébresszenek bennünk.
    Tehát összességében elmondható, hogy az irigység nem más, mint a fájdalom, melyet mások előnyös helyzete iránti vágyunk gerjeszt.” – én nem érzek ilyet. Én örülni szoktam inkább, ha látom, hogy másvalakinek szép az élete, vagy jobb mint az enyém. Hadd legyen. Attól még az én életem vagy az én lelkem nem lesz kevesebb. Nagyon beteg, aljas lélekre vall ez a definíció, soha nem éreztem ilyet. Számomra a lélek a legfontosabb. Ha az tiszta, akkor minden rendben van. Az élet mulandó, a gazdag és szerencsés emberé is, meg a szerencsétlen nyomorék ember élete is ugyanannyira mulandó. Nem érzek irigységet, mert nincs rá okom. Nagyon meg vagyok elégedve a saját lelkemmel, nagyon rendben vagyok lelkileg.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nagyon pontosan összefohglaltad a három jellemzőt, ami dolgozik benned. Az egész blogolásod tele van sunyi, rosszindulatú célzásokkal az én életemre és mindenre, amit irigyelsz, bloggerség, ketó, sport, mások motiválása. Illetve jellemesen eltüntetted a lányodat gyűlölködve taglaló bözsis posztodat, és most (éppen) ajnározod őt. Nem vagy te teljesen koherens elme, lélek, morál – és akkor finoman fogalmaztam.
      A blogodon és itt is sokat panaszkodtál az életedről, egy elég alantas, anyagilag lehúzós házastársi játszmához próbáltál itt együttérzést, támogatást nyerni.
      Az én életembe is többször, nyomasztó módon próbáltál beleszólni.
      Nem most kezdük ezt a dolgot, hanem 2014-ben. Nem kell itt lenned, sokszor kértelek, ne legyél itt, te ezt meg is ígérted. A fejlécben van egy “utálnak” pont a kép alatt, annak az elején van a magyarázat, hogy miért sajnálom az időt, blogfelületet, energiát erre. Röhejesek az erkölcsi eszmefuttatásaid, nagy erőkkel próbálod magad jó, működgető, barátkozós, bulis, elégedett, sportoló, sikeresblogger stb. embernek, jó anyának beállítani. Tudjuk a valóságot, olvastam a gonosz célzásokat rám (ketógúnyolás, ezt VillőAngéla is tolja, hát szakadjatok már le róla, ha nektek nem megy, nem az én hibám!, “a blogomon nincs sportrovat, van viszont szexrovat”), nem kell itt lenned, nyalnod, bölcset játszanod, mert hányok.
      Nem te nem ismered Dalit és Picassót, hanem nagy kedvenced, a gyalázó Gumiszoba, olvasd el újra azt a részt, mondjuk szerintem te se, és az irodalmat se.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Sunyin gyámüggyel fenyeget, csöpög a jóindulattól, ő milyen jóember, tanácsok stb.
        A valóság az, hogy SOHA nem írtam szuicid hajlamról, József Attiláról írtam (megtetszett a szó, gondolom).
        Szörnyülködik a sok ostoba, látszatban élő kispolgár… nehogy észre kelljen venni, mi a valódi probléma, kik generálják. Nehogy ki kelljen állni ellene, mert “nem akar belefolyni”. Ott lájkolgat. Fúj.

        Kedvelés

  24. Éva, azt hiszem, neked sikerült valami nagyon fontos és építő: visszavetted a jogodat, hogy dühös légy. Ehhez elvben valamennyiünknek joga lenne… ha meg nem fosztottak volna bennünket tőle még olyan pici korban, amire már nem is emlékszünk. ‘Belefojtottak önmagunkba’, ahogy valahol írtad. Mert egy jókislány sosem lehet dühös, pláne nem azokra, akik állítólag szeretik és minden jobban tudnak … akarom mondani megtesznek érte. (Belül sírni, magunkat marcangolni viszont szabad. Basszus, még valamelyik pocsék, de agyonhallgatott dalban is az volt a menő, hogy mosolyogni kell, ha a szíved szakad is meg). Drukkolok.

    Kedvelik 2 ember

    Hozzászólás ↓

  26. Még egy kérdésre válaszolok:
    nem én gondolom, hogy menő és erős vagyok, de hogy a kérdező nem az, az tuti.
    Amiket csinálok, amiket elérek (a cikkírásoktól, könyvmegjelenésen az angol nyelvű tájékozódáson át a felolvasóesteken, színházas és sportcsoport üzemeltetésén és a jövedelmemen át a nemautó-vállalásig, izmosodásig, edzőmig, akrobatikáig, filmnézésekig és a szerelem megéléséig), mindez az én normáim szerint jóleső, konzisztens tevékenységek és élmények, belülről jönnek. Egy kicsit meglepődtem, hogy ekkora élvezet pl. a színház, vagy hogy tényleg ilyen lett az izomzatom, amikor elkezdték fotózni, és akkor érzem, hogy hú.
    De hogy ez menő, és hogy én erős vagyok, azt pont a hörgő (bebukott életű, megalkuvó, le nem fogyó) “csalódottaktól” tudtam meg. Abból, ahogy figyelnek, ahogy nem tudtak innen elmenni, ahogy mindenhol célozgatnak, ócsárolnak (pedig én nem foglalkoztam velük, eredetileg sem én mentem a közelükbe rajongani…), és persze ahogy eközben kinéznek, amiket dolgoznak, amilyenek az emberi kapcsolataik, hobbijaik, az arra utal, hogy Gerle Éva KURVÁRA MENŐ, fényévekre vannak tőle.*
    Általában ami megtetszett, amit innen vesznek, amit megkívántak (és amiért engem ócsárolnak):
    erősen, leszarom-ki-mit-gondol alapon véleményt nyilvánítani ÉS ezzel hatást elérni, visszjelzést kapni
    radikálisnak lenni
    személyesnek lenni
    nőkkel csapatban együtt lenni a neten
    egyenesnek lenni (ez csak irigység tárgya, senki nem meri, mert jaj, apu/melóhely mit gondol, ezért álnéven)
    edzeni, testről fotót kirakni (korábban a fotó feminista tilalom alatt állt, meg hát formátlanok is voltak)
    bringa
    Kezdenek majd futni meg ketózni is, azt az ügyvéd úr, a szájszag vádja tőle jön, ő mesélte a gráciáknak, hogy a (végig nem csinált) adaptációban büdös volt a szája, így terjedt el (ellenem, akinek nem volt büdös).
    Éveken át lestek, taglaltak, írogattak egymásnak és nekem azok, akik “már lapoztak”, “leszarnak”, itt túrták a blogot, aztán megbeszéltek, naponta sok órát töltöttek ezzel. Gyűlölködő, álvéven vihogó, aljas, frusztrált e-mailek SZÁZAIT írták. A csalódásuk oka nem derült ki soha. Csak vagdalkoznak, hazudoznak utólag olyasmivel kapcsolatban, és az ügyvéd úr is ilyen, ami nekik bennem akkor, amikor benne voltunk, teljesen rendben volt, sőt, ők akarták, szerették, igényelték. És hogy nekem mi bajom velük esetleg, hogy sok a nyaggatás, nyüzsgés, pletyó, ez fel sem merült soha, hiszen ŐK AZ OLVASÓK.
    * Lelkes Villő Barok Eszternél írt “level up” kommentje példa erre, ahogy ott irigykedik gyerekszülésre és izmos testre. Az utolsó két sorban az igazi elegancia. Most meg ő a nagy sportlédi. Aber, no overexertion! 😀
    2017, három évvel a távozásuk után…

    Nem, a kutyád nem a gyereked

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • sztem meg o az a tipus, akinek kell a gyenge, mert lehet vert szivni. ha valahol gyengeseget lat, szemelyes vallomast olvas, mar ugrik is, hogy segitokeszsegbe-joindulatba martva folenybe keruljon, paternalizaljon (van ilyen szo?). igy erzi magat erosnek, es egyben a blogjat is megsetaltatta itt joparszor a gerjesztett veszekedesekkel. o maga soha be nem vallana a poklait, minden el van vicceskedve, o jol el, tiszta a lelke, muvelt stb.

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

      • Felbuzdulva olvastam pár bejegyzését. Már tudom róla, hogyha nem zabálja tele magát akkor 4 napig nem tud székelni, de a harmadikon már erősen szelel. 🙂

        Kedvelés

  28. Visszajelzés: torkomra fagy a szó | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb…

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .