feleségimport

Igen, kedves olvasók, ez tényleg létezik. Rendszerszintű válasz arra, hogy rosszul viselkedünk. Majd jól nem kellünk nekik, majd elmennek MGTOW-nak, vesznek guminőt, szállítanak egzotikus feleséget. Akkor majd sírhatunk!

A nyugati nő ugyanis öntudatos és büszke, kihúzott vállal és felszegett fejjel jár – igazából nem is egyszerűen „jár”, hanem vonul. Folyamatos kihívás sugárzik a testtartásából, mint egy vadnyugati párbajhősnek. Az egész abból a kultúrharcból fakad, amit az ideális nyugati nő évtizedek óta vív – a férfiak ellen, természetesen. A nyugati nő a folyamatos bizonyítás, lázadás és megmutatás állapotában él, nálunk, magyaroknál is. A helyzet azért ellentmondásos, mert maga ez az ideálkép már mindannyiunkba belénk van égve. Én is az ilyen nőket becsülöm, és ha lenne kislányom, őt is úgy nevelném, hogy mutassa csak meg, hogy képes egyedül is boldogulni, és hogy igenis ér annyit, mint bármelyik férfi. A probléma az, hogy ez a folyamatos, asszertív érdekérvényesítés a szakszervezeti vezetők attitűdje. Minél inkább megfelel ennek valaki, annál nyomasztóbb vele összezárva lenni, akár munka-, akár párkapcsolatban. Mindez nyilván nem újdonság, hiszen a férfi- meg nőmagazinok évtizedek óta másról sem szólnak, mint a nemi szerepek felborulásáról. (A legjobb persze, amikor ezek a kiképzőtiszt-modorú nők összegyűlnek, és azon lamentálnak, hova tűnhettek az igazi férfiak. Nos, hölgyeim, az én tippem az, hogy futnak, amerre látnak.) Ha egy szóval kellene tehát összefoglalni, hogy mi a baj a nyugati nőkkel, akkor ez: agresszívek.

http://hataratkelo.blog.hu/2013/06/27/pokolbeli_vig_napjaim_729

A thai nők társasága ehhez képest egy frissítő fuvallat, madárcsicsergés egy tavaszi reggelen. (…) itt a csaj az, aminek látszik. aki kurvát akar, az azt kap. aki feleséget, az azt. nincs kakukktojás. nincs olyan, mint otthon, hogy eljátssza a nagy szerelmest, közben meg kiderül, hogy a legnagyobb lubár, és csak az anyagi háttérnek szól a vonzalom; miközben apu a családi kriptát építi, közben anyut csak az nem faragja, akinek már megvolt. de olyan sincs, hogy nem játssza az eszét, közli, hogy ez pénzes móka, mire lezsírozod vele, kipengeted, közben meg lepattan első adandó alkalommal bárkivel, aki rádígér. itt még van betyárbecsület a ribik közt is. aki meg nem az, hát az meg egy főnyeremény. gyárilag bele van programozva, hogy alapból főz, mos, takarít. nem beszél vissza, magától beáll a sarokba, amíg nem hívod. de ha hozzászólsz, kötelezőnek tartja, hogy legyezgesse az egódat, akkor is, ha éppen aznap rúgtak ki. az utcán árnyékként követ, mint egy kiskutya. ha éjjel állítasz haza a haverjaiddal, azokkal is olyan kedves, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga – neki az is. egyébként minden este évakosztümben vár vacsival, és olyan mosollyal, hogy azt egymillió dollárért se kapod meg az e-manciktól.

Mit mondjunk mi erre? Hosszan fejtegessük, hogy a feleségimport és a kurvázás mint intézmény, az efféle “szolgáljon csak, ne kerüljön sokba, ne hagyhasson el, ne sírjon a szája” elvárások a nők iránt, ez az egész mint gondolkodásmód maga a nők elleni erőszak? Hogy mindennek semmi köze az individuális szerelemhez, a kölcsönös örömhöz, mindahhoz, amiért humán lények vagyunk, és amiért érdemes (megéri) elköteleződni? Hogy érthetetlen, ahogy ezt nekünk idedörgölik, mintha mi veszítenénk azzal, hogy ezek a férfiak nem kíváncsiak ránk? Vesézzük ki, hogy tőlünk félnek, hozzánk kevesek, őket, a thai nőket meg lenézik, és mindkettő mennyire szánalmas? Hogy csak sajnálni lehet azokat, akiknek ez jó, akiknek ez a vágyaik netovábbja: az instrumentális, funkcionális nő, akik nem érzik, hogy ez torz, sem azt, hogy amíg bőszen bebiztosítják magukat, illetve amíg idáig jutottak, miről maradtak le, miféle eleven, valódi, téttel bíró Életről? Mire alkalmatlanok, mit nem értettek magyar feleségük oldalán sem? Térjünk ki arra, hogy szándékosan vagyunk agresszívnak beállítva, amiért pont olyan komplex emberi lények vagyunk, igényekkel, egyediségekkel, sérülésekkel, akarattal, mint a férfiak? Hogy mennyire visszás, hogy agresszívnak titulálják azt a nőt, akinek nem kellettek, nem felelnek meg, akinek baja van velük? Említsük meg, hogy még a kontraszt is hamis, hiszen az én anyám, aki egy nyugati nő, elég komoly karrier és négy gyerek mellett “gyárilag”, szó nélkül és egymaga mosott, főzött, takarított, és nők ezrei csinálják ma is ugyanezt? Vagy vessük fel annak az abszurdumát, hogy az ilyen férfi nem tud boldog lenni olyasvalakivel, akinek pont olyan jogai vannak (pontosabban: kezdenek körvonalazódni), mint neki? Már ettől is megijed, és Thaiföldig szalad — milyen ember lehet? Deklarálnunk kellene azt, hogy mindez mélyen immorális, mert a thai nő nem szabad, ellenben csereszabatos, megalázott szolga, akinek a sorsát az őt élvező férfiak egy percig nem vállalnák? Érveljünk, hogy csak szabad emberi lénnyel lehet érzelmi közösségben lenni, a többiekkel csak olyasmi lehet a viszony, mint egy megbízható mosogatógéppel? Hogy ennél még a guminő megvásárlása is korrektebb? Várjatok, ezt meg a Tibi (a bőrcipős-karórás) írta tegnapelőtt, nagyon meg is ijedtem ettől a perspekítvától:

Évente 3-4 új guminő gyártó jelenik meg a globális piacon, dacára annak, hogy van már számtalan. Ennek ellenére dollármilliós profitot termelnek, hiszen ma már sok ezer férfi ilyenekkel él élettársi kapcsolatban.

Szedjük pontokba, hogy a fenti szöveg és mindazok, akik bólogatva olvassák, lábbal tiporják mindazt, aminek az áldásait a világnak ezen a felén bő 220 éve mindnyájan élvezzük? Vegyük át újra, hogy az emberek egyenlőek? Nekik, képzeletben velük vitázva írjuk le újra, hogy a nőknek is joguk van tanulni, nem cselédlétben ragadni, előrelépni, és legyen lehetőségük kedvük szerinti munkát méltó bérért végezni, és ezt a jogot nem ám ők, a férfiak “adták” nekünk, hanem embervoltunknál fogva jár? Tudván tudva, hogy az ilyen mentalitású férfiak némelyike azt lesi és számolgatja, sajnálja tőlem, hogy miből, hogyan tehetem meg, hogy blogot írok fő tevékenységként (“norvégozás”)? Fejtsük ki, hogy efféle mondatokat Magyarországon a mainstream médiában nyugodtan le lehet írni, és a hangoztatásuk is azt mutatja, hogy nem szégyellik magukat? Részletezzük, hogy mennyire éretlen, önző ezt keresni a Társban, és hogy láthatólag valamitől nagyon félnek itt a férfiak? Meg kellene kocogtatnunk e minden bizonnyal érdemdús férfiak vállát, hogy aki a saját kultúrájában, amelyben mindama szabadságojogokat élvezi, amelyek a thai férfiaknak sem okvetlenül adottak, nem tud elégedetten párt találni — és ráadásul ez a magyar közeg európai viszonylatban szégyenteljesen szexista –, tehát csak másvalaki jogfosztottsága által tud elégedett lenni, az azt jelenti, hogy valódi lúzer? Rá kellene mutatnunk, hogy ebben a szövegben, amely a thai nőt méltatja, miért arcpirító emberijog-sérelem úgy fogalmazni, hogy gyárilag bele van programozva, követ, mint a kiskutya, beáll a sarokba? Hát még a valóság, amelyet e mondatok jellemeznek? Linkeljük újra Betlen Annát: szó nincs a nők helyzetének globális javulásáról, mert akinek az élete teljesebb, szabadabb lett, annak a túlmunkáját nem a férfiak vették át, nincsen ott semmiféle férfiúi önkorlátozás, lemondás, mert nyomorúságos helyzetű latinák, thai nők, moldáv és kelet-európai, cigány nők, gyermekek végzik mind a rosszul fizetett, mind a legembertelenebb munkákat, a gyerekfelvigyázástól a takarításon és a pornón keresztül a prostitúcióig?

Mi, a viszonylag fejlett világban élő értelmiségi nők, joggal büszkélkedhetünk a nemek egyenlősége terén elért eredményeinkkel, a női emancipációval. Választhatunk és választhatók vagyunk, tanulhatunk, dolgozhatunk, házasodhatunk, válhatunk, dönthetünk arról, hogy hol, hogyan, hány gyermeket szülünk és kinek…

És mégis: a nők elmúlt százötven évben a világ szerencsésebb tájain bekövetkezett felemelkedése minden csodálatunk és elismerésünk fenntartása mellett sem érdemli meg az emancipáció nevet. Az a kétségkívül szédületes fejlődés, ami az európai, észak-amerikai nők osztályrésze lett, nem párosult a férfiak és nők közötti egyenlőség eszméjének és gyakorlatának egyidejű elterjedésével. A nők modern kori felemelkedése valójában nem emancipáció, hanem asszimiláció volt: csak meghatározott területeken s csak bizonyos, jobb helyzetű csoportoknak jutott több-kevesebb az addig csak a férfiaknak kijáró előjogokból. Az európai, észak-amerikai férfi belenyugodott a nők viszonylagos felemelkedésébe – ami a két világháború egyenes következményeképp amúgy is visszafordíthatatlan folyamat volt –, de csak azzal a feltétellel, hogy neki nem kell az addig egyoldalúan a nők által végzett, alacsonyabb rendűnek minősülő tevékenységekből és szerepekből a korábbiaknál lényegesen többet vállalnia. Megszületett hát a kompromisszum: szolgáljanak helyettünk az alacsonyabb sorból jövő nők, legalább mi előbbre jutunk. Nem vettük észre, hogy ezzel már magunk fölé is húztuk az üvegplafont: határt szabtunk az egyenlőségünknek. Az emancipációt, vagyis a nemek egyenjogúságát, sőt, társadalmi egyenlőségét megkerülő asszimiláció a nők, mégpedig a jobb helyzetű, gazdagabb nők csoportjainak lehetővé tette, hogy a férfiak által élvezett előjogok egy részéből részesedjenek. A nők korábbiakhoz képest tömeges beáramlása a termelő, alkotó munka színtereire, szerepvállalásuk a közéletben, és legelsősorban anyagi függetlenségük (még ha viszonylagos is) mellékesen nem várt eredménnyel járt. Az öntudatra ébredéssel ugyanis, amit a nők társadalmi felemelkedése magával hozott, nem számolt senki. Létrejött a „WW”, a ’western woman’, a gyűlölt nyugati nő, akinek akarata, ambíciója, elképzelései vannak, aki elfoglalt, aki fontos saját magának. És nem kivételszerűen, hanem tömegesen. A modern, globalizált (vagyis szinte mindenki – minden férfi – számára elérhető) szexpiac hátterében tehát az asszimilált nyugati, nem mindig, nem mindenre, nem mindenképp, nem feltétlenül elérhető, alávethető nő, a „WW” nagy „NEM”-je sejlik fel. „Igény azonban volna rá” – így hát gondoskodni kell a megfelelő kínálatról.

Igen, vannak, akik ilyen célra keresnek társat, és az Nyugat-Európában tömeges. Funkcióhalmazt, kényelmet keresnek, problémátlanságot, garanciát. A biztonságuk a másik kiszolgáltatottságából következik. Akármit megtehetnek egy ilyen nővel, a nő mosolyogni fog, és azért ő a feleségük, mert akkor is mosolyog. Melós is valakinek a személyiségével, igényeivel foglalkozni, megnyílni, figyelni, egyeztetni. Amikor a nő nem olyan, mint a puzzledarab csücske. Jól megkaptuk.

252 thoughts on “feleségimport

    • Csak azzal a mondattal van bajod? 🙂
      Egyébként az első bekezdésben és speciel freudi elszólásnak értelmezem a “woman the women” szerkezetet, valóban sok szerepben kell helyt állnunk.

    • én egy anyuka vagyok,aki minden nap látja a fia kínlódását a nyugati szelleműségű magyar nőkkel. Sajnálom a fiamat,hogy nem talál ,egy a saját önzőségét hátrarakó családcentrikus lányt,aki nem rögtön követeli,hogy havi legalább 100 ezerért szórakozzanak,vendéglőzzenek,taxizzanak.
      Én azt mondom,próbálja meg egy thai lánnyal,hátha boldog lesz. minden anya célja,hogy a gyereke bármi áron boldog legyen. Nem kell elítélni.

      • Kedves Gyöngyi! Üdv a blogon. Szerintem az anyai érzelem, elfogultság nem lehet mentség egy ilyen súlyos problémában, mint a feleségimport. Sok nő hajt a pénzre (egyébként pont a thai nők biztosan arra, csak ők cserébe hallgatnak arról, ha boldogtalanok), társ, kényelem és szex reményében pedig a férfiak ezt az árat hajlandóak megfizetni.

        Ha a fiad funkciót és alázatos nőt keres kiteljesítő kapcsolat, önmagát vállaló társ helyett, és ha te az ő érdekérvényesítését nem tartod önzésnek (miért is nem?), meg persze ő sem, akkor működhet. De szerintem egyrészt szabad és méltó emberek között születhet csak igazi kötődés, másrészt etikátlan is, önbecsapás is kihasználni és szerelemnek hinni másvalaki kiszolgáltatottságát, másodrendűként kezelni, valóságos tulajdonként, jószágként, és házasságnak hívni a konstrukciót.

      • A fiad egyébként vonzó, kvalitásos? Mert ha nem, akkor ugyanaz a sorsa, mint a hasonló, nem túl vonzó nőknek: kevésbé válogathat. Az ilyen történetekben elég tipikus, hogy a se nem szép, se nem okos, se nem kedves fiú valamiért (anyuci nevelése?) elvárja a legjobbat, és személye elleni agressziónak gondolja, hogy nem kapós.

        • Én azt látom, hogy a túlnépesedés miatt van ez a nagy felfordulás. A nők az élet minden területén dominánsak lesznek hamarosan, a hagyományos férfiszerepkörök megszűnnek, vagy átalakulnak nőkre, vagy új típusú férfiakra szabva. A női elnökök száma gyarapszik, ők lesznek vezetők az élet minden területén. A férfiak nem lesznek képesek családot alapítani, eltartani, mert egyszerűen nem fognak hozzáférni az erőforrásokhoz. Az amerikai elnökválasztás is ezt a célt szolgálja: erősíteni a nőket. A férfiak kivonulnak, korán halnak.

          • Én nem így látom. 🙂 Hanem így:
            https://csakazolvassa.hu/2016/11/02/most-majd-jol-nem-talaltok-ferjet/

            Az amerikai elnököt a polgárok választják, és soha nem volt még nő elnök, pedig a fél lakosság nő. De jellemző, hogy ez első elnöknőre, egy-egy sikeres nőre, a függetlenség első jeleire ennyire ráparáztok, és persze rögtön ezt a csodás, boldogságot hozó, dicső keresztény európai kultúrát siratjátok, nem ám bevallanátok, hgy csak a saját kis szűk kényelmetek érdekel (ki mossa a gatyát, lehet-e nyugiban tévézni, lesz-e szex, felneveli-e egy női balek a Második Eljöveteledet).

            • A polgárok abból választanak, amit eléjük tesznek. Hogy kik, azt ne kérdezd. Felőlem lehet az összes ország elnöke nő, én nem parázok emiatt. A mondanivalóm lényege, hogy ebben a fene nagy egyenlőség harcban nem a férfiak az ellenség. A hiba, ami összekócolta a férfi-nő kapcsolatot, a rendszerben van, nem az egyes nőkben, vagy a férfiakban. Nem vagyunk a nők ellenségei, hiszen ők hoztak létre minket egy olyan cél érdekében, amely cél teljesült, benépesült a Föld. Az új cél: a túlnépesedés megakadályozása. A férfiak és nők új szerepe az új cél elérésében most alakul ki, és ez a folyamat fájdalmas mindkét nem számára. Természetesen sír a szája a férfiaknak, mert elveszni látszik egy olyan világ, amelyiket a nőkkel karöltve, kemény munkával építettek fel, de ne keverjük már ide a gatyamosást, meg a szexet, amivel egy mai, modern férfinak nincsen problémája. Ahogyan egy mai, modern nőnek sem.

              • “ne keverjük már ide a gatyamosást, meg a szexet, amivel egy mai, modern férfinak nincsen problémája” Mert megcsinálják helyette, persze.
                Viszont ezen a blogon nem az a téma és nem is az a fókusz, hogy mi az, amivel egy férfinak nincs problémája. Tudom, ez nagyon furcsa.
                A minap mondom (értelmes, itt nem részletezendő kontextusban) egy férfinak, hogy hány kiló izom van rajtam. Erre mondja, hogy őt nem zavarja, sőt. Csak nézek. Ki beszélt őróla? Ő persze rögtön a saját szexuális tetszésére gondolt. Nem merült fel benne, hogy ez nem kérdés, ha én nem nézek rá úgy, akkor ne mustrálgasson.
                Rá se láttok ezekre.
                Én nem keverem. De ha te másképp látod, blogolhatsz erről. Engem így ne oktass ki, nekem ez a kiérlelt álláspontom. Olvasd el a többit is, van több száz egyenlőség-témájú poszt a blogon.

              • “A férfiak és nők új szerepe az új cél elérésében most alakul ki, és ez a folyamat fájdalmas mindkét nem számára.” Milyen szép kis szimmetrikusan képzeled. Szerintem meg elnyomás van. És a változás a férfiaknak jobban fáj, mert ők többet buknak ezen. Ők veszítik el az előjogaikat, és közülük sokan reagálnak életképtelen, nem-humánus, agresszív, éretlen módon erre.

                “elveszni látszik egy olyan világ, amelyiket a nőkkel karöltve, kemény munkával építettek fel” ????

              • “A mondanivalóm lényege, hogy ebben a fene nagy egyenlőség harcban nem a férfiak az ellenség. A hiba, ami összekócolta a férfi-nő kapcsolatot, a rendszerben van, nem az egyes nőkben, vagy a férfiakban. Nem vagyunk a nők ellenségei” Hát, most aztán már tudjuk. Ezt jól megaszontad. Ki gondolja, hogy a férfiak az ellenség, ki írt ilyet? Mielőtt vitázni kezdesz, és a saját, ellenségesen elképzelt érveidet adnád a számba, nézz már körül, hogy én mit állítok. Kösz.

                Ahogy nem te vagy az ellenség ebben a párbeszédben sem, és nem is a soraid, hanem az értetlenség, odafigyelés nélküli ítélet.

              • “A polgárok abból választanak, amit eléjük tesznek.” Ez buta demagógia, a tömegdemokráciákban mindenkor a közízlés, a szimpátiák határozzák meg, ki jut egyáltalán a jelöltség közelébe. Nem szeretem, amikor a népet ártatlan, csodálkozó, átvert áldozatnak tekintik. Nincs összeesküvés, nincsen dróton rángatás, ezek, Trumpostul, itt mind mi vagyunk.

      • Az, hogy milyen mòdon kerül egy pàr össze nem jelenti azt, hogy nem szerethetik ès tisztelhetik egymàst. Boldog pàrokat ismerek akik ilyen mòdon talàltak egymàsra a fiù megszerette ès megvette a lànyt ès azòta is teljesen jol működő kapcsolatban vannak. A làny hazajàr latogatni de emellett hàlàs mert kiszakìtottàk egy nyomorùsàgos közegből ahol a sorsa meg lett volna pecsètelve ès ez a hàla tuti sokaig tàplalja a fèrfi iranti szeretetèt es tiszteletèt. A szülei biztonsàgban ès jò helyen tudhatjàk lànyukat, kissebb az esèje, hogy egy borbèlyban aztàn az ùtszèlen vègzi. Mellesleg fèlmilliò forint az ott 10 evi kereset ami nem kis segitsèg egy valoszinű 6- 8 főböl àllò csalàdnak. A ferfi meg kap egy kedves nőies kicsit sem agressziv tàrsat. Hol itt a problèma? Talàn ott tisztelt agyon ambìcionalt western hölgyeim, hogy meg vannak picit ilyedve mert lassan tèlleg csak a yorkiejük örül önöknek ha haza mennek a karierèpìtesből. De az is lehet, hogy a kutyanak se kellenek màr…
        Ismereteim szerint főkent a nő szerepe a meghitt othon megteremtèse amire màr keptelenek. Ugyhogy kicsit sajnalva mondom, de le lesznek cserelve Thai felesègre. Viszont nagyon nem kell aggodni! Ha jol latom a vilàg alakulasàt mi meg nèger fèjre 😀 Ja igen mèg egy hozzàfűzès. A ferfi maradjon ferfi azert igaz? Vedelmező , udvaris, karizmatikus, sàrmos ès mèg irhatnàm. Csak a nő fordulhat ki igazi nőies mivoltábol….!

        • Eséje? Borbély? Ilyedve?

          Nem haragszol, ha jelzem, hogy ez nem a te blogod? Itt az olvasók nem fenyegetőznek, nem rontanak be, nem vetítenek, hanem kapcsolódnak, és tisztelik a másikat.

          Azt nem értem, mitől van ez a nagypofájúság benned, hogy itt te választasz, te cserélsz le, hiszen arról van szó, hogy te nem kellesz a valamirevaló nőknek, nem vagy elég vonzó. Te nem jutsz elég szexhez, te nem tudsz boldog lenni a kapcsolataidban, nem a nők boldogtalanok. Ezt a frusztrációt sajnáljuk, néha kiröhögjük. Ezért démonizálod a nyugati nőt meg a kutyáját az összeolvasott hülyeségeket utánozva, mert még saját gondolatod sincs. Ha sok a szép, egyedülálló kutyás nő körülötted, és nem találsz a hazádban/kultúrkörödben partnert, azt vehetnéd nagyon komoly kritikának is. Magadat kellett volna fejleszteni, a nőgyűlölet nem megoldás. És az is nyomor, hogy valami sokkal szegényebb ország lakosától várod a boldogságot, aki a nyelvedet nem beszéli, semmit sem ért, viszont fiatal, engedelmes és elérhető. Ez van olyan, mint egy kutya, leszámítva, hogy mi a kutya nyílásait nem használjuk.

          A “borbélyban” útszélen végzés és a nővársárlás oka ugyanaz: a rendszerszintű, nők elleni erőszak, kizsákmányolás, áruvá tétel. Annak, amit írsz, semmi köze a szeretethez. Nagyon igyekeztek megmagyarázni, de ennek gazdasági kiszolgáltatottság a neve, és ugyanúgy nők elleni erőszak, mint a prostitúció, sőt, prostitúció is, egy kicsit hosszabb távú következményekkel, bebetonozottsággal. Nincs az rendben, hogy a szép, fiatal lány szexuális hozzáférhetősége tartson el további 6-8 embert, ez csak a világ üvöltő egyenlőtlenségei és a nyugati férfi basáskodása miatt történhet meg. Soha ezt tanult, szabad, okos, döntésképes nőkkel nem tudnátok megcsinálni, náluk kudarcot is vallottatok, és ők sokkal boldogabbak nélkületek.

          Szeretet csak szabad emberek kölcsönös, önkéntes vállalásából fakadhat. Akármilyen undorító, ótvaros, erőszakos, perverz aggastyán befizethet egy húszéves tahi lányra, és használhatja. Az ám a boldog kölcsönösség!

        • “Az, hogy milyen mòdon kerül egy pàr össze nem jelenti azt, hogy nem szerethetik ès tisztelhetik egymàst.” Szerintem ez mindent meghatároz.

          “fiú” Ez külön vicces. Először mindenki a környezetében, hazájában, ismerősi körében próbálkozik, aztán a nyomor vagy az elégedetlenség (túlzott jogosultságérzet) szüli előbb a társkeresőzést, aztán a kurvázást és feleségrendelést is. De egyébként a pornónézést is.

          A pornó, a feleségrendelés, a prostitúció emberi jogi botrány, és a szereplői áldozatok.

            • El szeretné hinni. Mert ha ez sincs, akkor semmi sincs, akkor őt tényleg senki nem szereti, ami igaz is.

              A legnagyobb érzelmi nyomor és a hatalmaskodás, visszaélés, gyűlölködés gyakran együtt van. Sikeres, elégedett, magukért kiálló, küzdő emberek nem irigykednek, mutogatnak, háborognak, nem is gyártanak elméleteket, hanem csinálják jól vagy nem olyan jól, de valahogy, a felelősségüket látva a saját életüket.

              Lásd: szexcsikaró lúzerek, itteni trollok…

        • Én is nagyon félek attól, hogy megesz egy borbély és aztán az út szélére hány, mert még csak finom sem vagyok, pláne nőies. De most már tudom, mi a probléma: nem vagyok thai! A thai kaja sokkal jobb, mint a szürkemarhagulyás. Megyek is meghitt oThont teremteni.

  1. :DDDD A novemberi ELLE-ben volt egy cikk a kalocsai női börtönről… Hogy az ottani rabok jó része azért ül, mert más megoldása nem lévén, kinyírta a férjét (nem hiszem, hogy azért, mert az annyira cuki volt, meg azért, mert az elkövető normálisan élhetett mellette). Ez nincs fent ezen a nagyon érdekes weboldalon. Kb, mintha lovak lennének a nők egészséges fogsorral és gyors felfogóképességgel…

  2. Én jópár éve olvastam egy Németországba került thai nővel készült életbeszámoló-könyvet (egy német csajszi szerkesztésében), hát bele kéne az idealisták kezébe is nyomni, hogy VALÓJÁBAN mit gondol egy értelmesebb thai nő a “farang” férfiakról, és megrázó, amikor a kevésbé szerencsés, kevésbé értelmes pályatársnők sorsáról számol be. Mindjárt leszállnának a földre.

    (a könyv címe: Malee, egy thaiföldi örömlány története http://moly.hu/konyvek/malee-tigriskarmok-es-barsonytalpak )

  3. A franc essen bele, már megint az van, hogy nekem, (az asszertív, nyugati pföjj!) nőnek kéne szarul éreznem magam. Egyszerűen soha nem a férfiaknak. Én érezzem szarul magam, mert ŐK, a méltán megbecsült, felsőbbrendű intelligenciájú jószágok, újra bevezetik a rabszolgatartást (csak viccelek, soha nem is szűnt meg, ha van pénzed, azt veszel, amit akarsz, gyereket, állatot, nőt, férfit is (hűha!), ha van kedved hozzá, megölöd, megkínzod, megnyomorítod, majd kidobod a kukába).

    Hahó! Pár száz éve már feltalálták az emberi jogokat! Ezek meg még mindig adják/veszik az élő húst. Szerintem nem igaz, hogy az én NEM-emre a válasz a rabszolgatartás, mert ez mindig volt, idáig is, csak nem került bele a hírekbe. Csak a tálalás változott, mert most már menő elmondani, hogy a gumibabámmal élek, és már azon gondolkodom, hogy veszek egy hús-vért is, mert a gumicsaj nem tud főzni, mert hát ezek a nyugati nők, ezek már nem hozzák ezt a színvonalat, és szégyelljék magukat, hogy én, ÉN, a nagyszerű férfi, ezzel kell beérnem! Hát hová lett a világ? Megmondom hová lett, ott van a segglyukadban, még mindig, mert onnan süvít a passzátszél, és még tapsolni is kell, ha hangosan süvít!

    Én meg itt ülök, és undorító módon örülök neki, hogy nem engem vesznek meg kelet-Ázsiából. Pedig velem is megtörténhet. Annyi az előnyöm, hogy nem vagyok szép és engedelmes, de pár hét veréssel, és éheztetéssel biztos megváltozna a véleményem (és a külsőm is). De nem baj, mert egy gazdag, nyugati férfinak valahol a nagyvilágban szüksége van rám, és hát mindig nekik van igazuk, meg igényeik, nemdebár?

    (a poszt írója nem férfigyűlölő, de mélységesen elítéli, ha valaki felnőtt létére nem tud a szexualitásán uralkodni, és másokat bánt azért, hogy ő jobban érezze magát)

  4. Feleségimport márpedig létezik – sok éve multikörnyezetben dolgozom, és látom, hogy sok nyugati felsővezető felesége kínai vagy thai. Kifejezetten olyan férfiakról van szó, akik vezetőként is arrogánsak, hatalmaskodóak.
    Érdekes, hogy a vezetőként kiegyensúlyozottabb, emberségesebb viselkedésűek felesége általában a saját kultúrájából választott nő.
    Nem feltétlenül kapcsolódik szervesen a témához, de érintőleges megfigyelés – a nyugati felsővezető nők (akik nagyon kevesen vannak) nagy része egyedülálló. Kisebb részük elvált, és szinte mind gyermektelen.
    Jelzem, ezek csak a saját megfigyeléseim, viszonylag nagyszámú, de nem reprezentatív minta alapján.

    • Bagoly, megfigyeléseink összevágnak. Én még azzal egészíteném ki, hogy Nyugat-Európában bizonyos körökben a posztban körülírthoz elég hasonló renomét “a magyar nőknek” is, illetve úgy általában a kelet-európai nőknek is tulajdonítanak. A szívem kifacsarodott, mikor a kolléga hamvas, törékeny és így ‘felemelt’ ukrán származású feleségét látom törleszkedni az ‘urához’, aki korábban már többször ecsetelte, milyen becsülendők is azok az ún. hagyományos értékek és az ezeket hozó nők.

      • Eh…biztos vagyok benne, hogy sokan, sőt, többen vannak, akik számításból teszik ezt, ámbár a minap engem online épp egy orosz nő okított, hogy ők bizony mennyire sokkal “nőbbek” (miért, két vaginája van?), mint mi, mert náluk még igenis “nő a nő” (megint!). Mikor páran rákérdeztük, hogy megy ez, elmagyarázta, hogy…no, nagyjából azt, ami a posztban leírt férfiak álma.
        Hmmm, végülis valami magyar vezérigazgató a férje, meg a képei alapján tényleg kb. heti szinten járt valami belvárosi szalonba Pesten, csak no, nem volt szimpatikus, ahogy magyarázta, hogy kell “hagyományos értékek mellett nőnek maradni”, aztán kb. lesajnálóan megveregette a vállunkat, mármint virtuálisan, hogy hát ezt már csak az orosz nők tudják Európában.
        Kapott is egy csomó lelkes választ, hogy jaj de jó neki, “csak hát ehhez pénz kell…”. De alapvetően igazat adtak neki, mármint a többi nő.

          • Azért én ezt így nem mondanám, pláne nem ezen a blogon, bár amúgy sem, mert amit meg másutt vallok, azt vallom, vallanám itt is.

            Vannak ilyen nők és nem kurvák, csak másképp gondolkodnak. Nekem sem túl szimpatikus tanács, hogy nyúzzam az emberem extra pénzért még ha cserébe cuki is vagyok, meg szívesebben molyolok a magam dolgaimmal, mint lesem minden szavát, de elhiszem, hogy vannak nők, főleg Kelet-Európában, akik úgy gondolják, ezt így kell. Nem kurvák, csak másképp szocializálódtak. Én így gondolom.

            • Nem tudom, én speciel a kurvákat sem bántanám, nem tartom szégyellni valónak, szégyellje magát, aki kurvákhoz jár. De a lényeg nekem ugyanaz: a testéből, elsősorban szexuális szolgáltatásból él.

        • Korabbi vasarlonk valoperes ugyved Londonban. Naluk Minden masodik vegyes valas orosz no -angol pasi kozt zajlik es nagyjabol harom ev utan kovetkezik be. Tobbnyire a no inditja es az erzelmek kihulesere hivatkozik, majd jokora loveval tavozik. Khmm. Nem tudom melyik fel a gazabb? Aki elhiszi hogy vehetett valakit ingyen vagy az aki igy szerez penzt?

      • Kb. 15 évvel ezelőtt engem nagyon szívenütött egy írországi kolléganőm megjegyzése, amit azzal kapcsolatban tett, hogy sok Magyarországon dolgozó nyugati férfikollégája választott magyar feleséget – “a magyar nők rengeteget törődnek a külsejükkel, de a belsőjüket elhanyagolják, ezért kiszolgáltatottak”.
        Azóta be kellett lássam, hogy nagyjából igaza van 😦

            • Én akkor jó régen úgy értettem, hogy felszínesnek gondolja a magyar nőket, akik csak a külsőségek rabjai. Nem kérdeztem vissza, hogy mit is értett pontosan a megjegyzés alatt, mert annyira meglepődtem rajta. Vegyes társaságban (férfiak nők, magyarok és nem magyarok) beszélgettünk arról, hogy milyenek a magyar nők, és a magyar fiúktól jött a szokásos büszkélkedés, hogy a magyar nők a legszebbek a világon, lám számos külföldi kolléga is magyar feleséget választott – erre érkezett ez a megjegyzés.
              Később próbáltam értelmezni mélyebben a kijelentést, illetve a körülményeket, ahol ez elhangzott, szerintem azért gondolta kiszolgáltottnak a magyar nőket, mert túl nagy bennük a megfelelési vágy a férfiak felé, akik egy része ezt jól ki is használja.

            • Furcsa, mert úgy érzem, engem nem hajtott ez a megfelelési vágy. Aztán valahogy mégis bedaráltam magam a párom alá. Bár ennek inkább valamilyen gyerekkori szeretetéhség az igazi oka, és nem a megfelelés. Megfelelni nem is tudtam neki, mert ő mindig vidám, nem problémás, csendes hallgatóságot (csodálatot) akart magának. Ez talán egy darabig ment is nekem, de egy idő után robbantam. Nem bírtam tovább hallgatni, hogy mindig csak a munkájáról és magáról beszél, és már teljesen úgy viszonyul hozzám, hogy nekem kötelességem meghallgatni őt. Értsem meg, neki ezt ki kell! beszélnie magából. Sajnos én hülye vagyok és nem értettem. Ő pedig az egóján esett sérülését más hallgatósággal gyógyította. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az ex után máshogy kezdtem nézni a kapcsolatokra. És ekkor vettem észre igazán azt, hogy a nőismerőseim többségének bizony nem társa, hanem ura van. Hogy ezekben az egyenrangúnak tűnő házasságokban nő nem kezeli a pénzt (kérnie kell, még a sajátját is), soha nem mond ellent, ha a férfi szexelni akar, mindig! a férfi hozza meg a családot érintő komoly döntéseket, a feleség maximum csak bólogathat hozzá. Ezek a nők munka után minden zokszó és a férj segítsége nélkül lehúzzák otthon is a második műszakot. Körüldongják az urukat és kiszolgálják. Szerintük aki nem így gondolkodik, az nem érti a férfiakat. Merthogy mindent!!! meg kell adni nekik. Nyaknak kell lenni, aki ügyesen irányítja a fejet. A férfi, ha jól érzi magát (nem baszogatják, kedvesek vele) nem megy el a háztól, hiszen csak egy kis megértésre vágyik. Elszédültem. Hol van az, hogy nemcsak a férj vágyik megértésre, hanem a feleség is? Hol van itt egyenrangúság? Én mi a fenéért nem tudtam úgy működni, mint ezek a nők? Miért voltam sokszor elégedetlen és adtam ennek olykor hangot is, ami persze azzal járt, hogy én túl sokat akarok, hát nem jó, az ami van? Hát én mi a fenéért nem tudtam ügyesen manipulálni az exemet? Nálam miért nem jött zsigerből a tudás, hogy elég egy kis szex, simi, kedvesség és kenyérre lehet őket kenni.
              Baszki, ezek szerint én nem vagyok igazán nő és nem is leszek soha.

            • MarvElla nagyon durva amit írsz. Felmerül bennem, h az ilyen nőknek vajon mennyi önbecsülésük van és pár év múlva a férjük mennyire fogja őket valóban, igazán tisztelni, ha mindent meg kap a nőtől.
              Én egyáltalán nem vagyok ilyen és teljességgel hibás, torz hozzáállásnak tartom.
              Nem elég egy kis szex, simi, kedvesség. Lótúrót. Ezek a férfiak pár év múlva semmit nem fognak a feleségüknek megtenni, pontosan mert hozzászoktak, hogy semmit nem kell otthon csinálniuk és mindent megkapnak.
              Az ilyen nőket csak szánni tudom. Ez az igazság.

            • Nadja – Hogy van-e egyáltalán önbecsülésük, a jó ég tudja. Ami szembetűnő nekem, az a felfogásuk. Férfiakon keresztül definiálják magukat. Né-k. Mindegyik (kivétel nélkül) felveszi a férje nevét, és hirdetik, hogy ők többek, mert házassságban élnek. Ők már feleségek. A feleség dolga pedig, hogy a férjurát szolgálja. Nem szabad őket baszogatni, nem kell velük hisztizni és akkor oké lesz minden. Csak tudnám, ha ennyire egyszerű lenne, akkor miért érzek néha egy-egy elejtett szavukból keserűséget (bárcsak a hufnágel pistihez mentem volna effektusra gondolok). Igazából mélyebb, feministább témákat nem is feszegetek velük, mert megkapnám, hogy úgyis én vagyok a más. Minek erőlködök, ilyen az élet, fogadjam el. Pedig látom rajtuk, a felszín alatt van valami, amiről ők is tudják, hogy ez nem a legjobb. Talán lehetne máshogyan is. Mégis amikor hazajön a férj, felcsatolják a vigyort az arcukra és megy tovább minden. Másfelől ezek a nők a férjüket a rangsorban már eleve maguk fölé emelik, felnéznek rá. A férj kell, mert ők a FÉRFI mellett (inkább alatt) nők. Dagad a büszkeség, csillan a feleség szeme amikor a társaságban a férj dicséri kedves asszonyát, hogy milyen ügyes, mennyi mindent megcsinál. Mintha termékbemutatón ülnék. Még véletlenül se hallom azt, hogy együtt. Amikor nők egymás közt vagyunk, a feleségekből kibukik: mindent egyedül csinálok (de a férjem olyan rendes!).
              Ismeretségi körömből kiindulva, most esett le, hogy aki másként próbált gondolkozni az már rég elvált a férjétől. Az átlag barátnőim/nőrokonaim pedig bármennyire is boldogtalanok a házasságukban, mégis hiszik, hogy inkább ez, mint az egyedüllét vagy bármi más út. Mert a férj kell, nélküle ők nem tudnának létezni.
              Amióta nincs párom, azóta pedig lökik nekem a süket dumát, hogy majd neked is lesz valakid, ne aggódj, nem ő volt az igazi (jaj ettől a szótól már agybajt kapok), mindig jön majd egy jobb, akinek te leszel a mindene. Szerintem meg nincs igazi, csak más van. Aztán, hogy vele jó lesz-e vagy sem, az már a jövő titka.

        • A belső elhanyagolása… nem így fogalmaznék. Kicsit inkább olyan, mint a kínai nők lábfejtorzítása. Be van szorítva, hogy ne fejlődjön ki. Sok barátnőm, barátom mesél nekem ilyen gyerekkorról. (igen a fiúk is, de az egy másik történet) Nem is az, hogy mindenhol tiltanák egy lánynak azt hogy okos legyen, hangoskodjon, hibázzon kedve szerint, de nem ezekért kapja a pozitív visszajelzést. Ha a szülei elismerik és jól szeretik, a környezete akkor is elindítja a folyamatot. Vagy legvégső esetben igazodik ehhez felnőttként (beilleszkedés) Tele vannak a filmek, műsorok, mesék is varázslatos átalakulással amikor a szürke egérből dögös nő lesz és mindenkit lenyűgöz. (Engem is. Ha nem tetszik a rejtett üzenet, akkor is.)

          • Egyre több nevetés –
            hamisnak őszinte.
            Asszony-bölcssségek
            a falvédőinkre.
            És újra nevettek:
            hangotok remeg,
            arcotokon a ráncok
            idézőjelek
            (vagy zárójelek).

            A “borzasztó bölcsen” lavírozó orosz – és nemorosz – nőkről jutott eszembe. Akik alapértelmezettnek tekintik, hogy lavíroznak, és a férfivilágban lavíroznak, mert ez _az_, mi más lenne.

            @szárnyascsiga, igen, ebből kész mitológia van, hogy az önbizalomhiányos, egérkeszerű csajokból – ritkábban csávókból, bár anno volt az MTV-n a Made, kamaszoknak való műsor, ott mindenféle problémákkal jöttek fiúk-lányok, és adott idő alatt a választott dologban kaptak segítséget a kikupálódáshoz. Ebben az esztétika másodrendű volt, inkább életvezetési problémák voltak, önbizalomhiány, valaki egyfeszt bent volt a szobájában és gépezett, ebből akart kijönni, és így tovább – hogyan lesz szuperlédi.
            Az öltözős, tisztán divattémájú “made” műsorokkal kapcsolatban ezért vegyesek az érzelmeim. Egyfelől persze, értem, mit akar a költő: elő kell tudni adni magad, nem mindegy, milyen a tartásod, miért veszel fel egy adott cuccot (az én világképemben akár egy zsákot is felvehetsz, de jó lenne, ha nem azért tennél így, mert utálod magad), másfelől viszont fennáll a veszélye, hogy így kisbaltával faragnak egy alapjában önbizalomhiányos nőből egy önbizalomhiányos bombanőt.

  5. Érdekes téma ez. Kicsit elkanyarodhatok?
    Jól találna a nyugati nők (jellemzően idősebbekről van szó) “kirándulásaival” arab országokba: van hasonlóság meg eltérés is a kettő között.
    Ami engem meglepett (és a minap kommenteltem is egy “soha többet magyar férfit”-hozzászólás alá), hogy ezek a nők esküsznek rá, hogy a nyugati férfi en bloc kidobnivaló, ők csak arab/török/afgán/afrikai mellett “érzik magukat nőnek”, “védeni -és óvnivalónak” és egyebek. (egész szürreális történeteket hallottam ezzel kapcsolatban, hogy az állandó kontrollt például egyes nők milyen szinten élik meg az igaz szerelem jelének…S elalélnak, ha a férfi megmondja nekik, aznap milyen ruhát vegyenek fel, mert végre valaki szereti őket. És értelmes, magyar, angol, német, stb. nőlről van szó)
    Ez a jelenség számomra éppen olyan különös, mint az, amiről a poszt szól.
    Egyikkel sem értek egyet, de hogy a blog egyik mottóját idézzem, minden érdekesebb…

    • Van erről egy nagyon durva német dokumentumfilm, bár még nem volt lelkierőm megnézni…

      Ami még érdekes, hogy japánban léteznek a férfiakat kiszolgáló intézmények mellett, nőknek szánt host clubok is, ahol a betérő vendéget jó külsejű, kedves fiatal srácok fogadják, akik körüludvarolják, ápolják a lelkét, meghallgatják, megnevettetik és próbálják rávenni, hogy minél több italt rendeljen ugyanis a fogyasztás alapján kapják a fizetésüket. Elképesztő érdekes és kemény a host clubok világa, mivel a női vendégek közt vannak egyetemisták, háziasszonyok is, de a többségük meglepő módon prostituált, akik fizetnek azért, hogy valakitől legalább kapjanak pár kedves szót… Erről is készült egy dokumentumfilm, angol felirattal megtaláltam Youtubeon, ha valakit érdekel.

    • Ez a mitől érzed magad nőnek kérdés, meg az oltalomra/védelemre való igény ez nem gyengén szocializáció kérdése. Tehát legtöbbször belsőnek csupán vélt igény, ezért ezzel én csínján bánok, ez önmagában nem mond semmit. A tudatosodás-szembesülés eltérő stádiumaiban mindenki mástól érzi magát úgymond ‘nőnek’, ugye.

        • Én nem vagyok egy “hagyományos nő”, de van ebben valami. Nekem van egy nem erőszakos férjem, és ha azt hagyományosnak tekintjük, hogy hétvégén főzök egy finom ebédet, és összeülünk a tágabb családdal sokan ebédelni, na pl. az nagyon jóleső tud lenni. De jóleső tud lenni egy esti jó beszélgetés után “cicásan” hozzábújni, jóleső tud lenni szépen felöltözni, és fogadni a bókjait, jóleső tud lenni még a mosás-vasalás is, ha tudom, hogy nem ez az ő alap szent és sérthetetlen elvárása.

          • ez kedves. eszembe jutott egy barátnőm, aki stoppolta a szeretett férfi zoknijait és közben puszilgatta őket… hát nekem nem tudom mi kéne, hogy megszeressem a vasalást.

            • Én is szoktam puszilgatni, mikor varrogatom a rettentően rongyos százéves játszós pólóit 🙂 Ez nyilván idővel elmúlik, most egyelőre annyira cukinak találom.
              Vasalni, na, azt nem. Az exférj nagyon szépen vasalt. Rám is. A kedvesnek is van ám vasalója, elő is vettük a bontatlan dobozából, mikor a konyhabútort kellett élfóliázni.

    • Pedig ilyen férfit egész biztos otthon is találnának.

      Valamennyire értem egyébként, mert kényelmes néha nem gondolkodni, csak kockázatos. (Ez a mondat nem áldozathibáztatás akar lenni, csak most nem tudom ennél jobban megfogalmazni.)

  6. Amikor ilyen dörgedelmekkel jönnek, hogy ha nem viselkedünk úgy, ahogy “kell”, lesz nemulass, majd jól nem kellünk, mindig felteszem a kérdést: ha megteszem, mit nyerek vele? Téged? És miből gondolod, hogy ez nekem jó vásár?

    • Ők biztosak benne, hogy tökéletesek és hogy a nők látják rosszul a dolgot. Te vagy a hülye, amiért nem érted meg, hogy milyen szuper a hagyományos női szerep, a mosás-főzés-takarítás-gyermeknevelés-férjnek engedelmeskedés.

      • De honnan ez a hatalmas önbizalom, mellyel mind hiszi, hogy ő akkora főnyeremény? Az importfeleségeknek a fehér nyugati férfi amolyan felemelkedési út, biztos megélhetés, erre az a típusú nyugati nő, akit ócsárolnak, nem szorul rá illetve nem vevő.

        • Pont ezért születnek bizonyos oldalakon olyan megoldási javaslatok, hogy a nők ne dolgozhassanak. Így rászorulnak a férfiakra és nem is nagyon ugrálnak mellette. Majd ha rászorul, megbecsüli a teremtés koronáját, aki egymaga (mind, egyesével) létrehozta a civilizációt nekünk. Mondjuk nekem nem lenne elég, ha valaki azért van velem, mert nincs más választása, de őket az indok úgy látszik nem érdekli, ők eredménycentrikusak.

      • A hagyományos női szerep, a mosás-főzés-takarítás-gyermeknevelés-férjnek engedelmeskedés nem könnyű, de akkor megbecsülnének. Mint ahogy megbecsülték anyáinkat, nagyanyáinkat. Nekik aztán remek életminőségük volt…

        • Ismerek olyat, aki hiszi, ÉLI, hogy ez jó. Több gyerek. Otthonélet. Egykeresős családmodell.
          Önkiteljesítőnek érzi, és olyan kor érez iránt nosztalgiát, amiben nem élt.

          Sóhaj. Nekem nem való. Neki vajon igen? Hihetek neki, benne?

          • 1. Nem tudják, miről maradnak le.
            2. Nem szabad döntés az életmód, amint lemondanak a maguk kereste pénz biztosította anyagi függetlenségről, és onnantól már önigazolás tud lenni keményen. Azért blogolnak, lelkesednek, hangoztatnak ennyit, nekem ez mindig gyanús volt.

  7. Férfiak, akik guminővel élnek

    http://www.origo.hu/kultura/20141120-ferfiak-akik-guminovel-elnek.html

    Idézek a kommentekből:

    “Nem olyan rossz egy guminő, ha az ember összehasonlítja egy házsártos,avagy emancipált,modern (agymosott) nővel.
    Vagy egy nővel a válóperes bíróság előtt.
    Több évtizednyi szenvedés egy agresszív nővel …Ennél rosszabb nem lehet a guminő…
    Sok számító nő akad aki csak felhasználja a férfit érdekeinek érvényesítéséhez majd ha már nem tudja tovább facsarni akkor utoljára még facsar egy nagyot a válással.”

    “Lehet, hogy a feminizmus előretörésének hátterében a guminőgyárosok profitéhsége lapul meg?
    Soha nincs rossz kedve, soha nem panaszkodik,
    soha nem fogyózik, mindig azt viseli, amit én szeretnék.”

    “Összefacsarodik az ember szíve. Látni, ahogy ilyen torz módon kell megélniük a férfiúi gondoskodás, törődés ösztönszerű késztetéseit, számomra nagyon elszomorító.”

    “Azért a guminőnek is van pár előnye:
    – nincs fog
    – nincs anyós
    – nincs ellenvélemény”

    “hehe
    guminők : hisztisnők 1:0
    ezért rinyálnak itt most sokan”

    “Nem is olyan rossz ötlet, mivel ők már nem veszekednek, nincs válás, verés, és gyilkosság.”

    “Egy haverommal kiszámoltuk, hogy egy újonnan felszedett csajjal mennyibe kerül a teljes project, amíg eljutsz az első sexuális együttlétig. Vacsorák, bor, mozi, üzemanyag, autó amortizáció, ha nincs akkor Bkv bérlet, egyéb költségek. Érdekes adatok jöttek ki. 🙂 Konkrétan, ha csak sexet és egy kis törődést akar az ember, akkor hetente 2X elmehet az összegből egy bejáratott szolgáltató hölgyhöz, (goldengate, rosszlányok.hu) mint inkább úgymond fix barátnője legyen. Ezek száraz tények, nélkülöznek minden érzelmi vélt, vagy valós kötődést.”

    “A jó nő 3 ismérve: maximális diszkréció, barátnő feeling, ingyenes parkolás.”

    “ez valószínűleg még olcsóbb, mint a kurvázás, mármint a valódi barátnőhöz/feleséghez képest. ha van second-hand piaca ezeknek, akkor még a változatosság is megoldott. pozitív kezdeményezésnek tartom, az első gumibabáig adnék egy kis adókedvezményt is, hisz egy új család jön létre.”

    “Nekem nincs guminőm(nem is vágyom rá), csak fleshlightom, amit néha használok. És akinek eddig elmondtam az mind furcsán nézett rám. Pedig ha egy lány bevallja, hogy van neki vibrátora azon senki nem akad fenn.”

    “Sok nő éjjeliszekrényében megtalálható a (műanyag)férfitől megfosztott plasztikpénisz. Az perverzebb, de mégis elfogadottabb. Ezek a férfiak legalább nem csak a nemiszervet akarják a nőből, hanem az egészet.”

  8. Először Németországban találkoztam ezzel a jelenséggel, amikor 17-18 éves voltam, és rendszeresen kint dolgoztam egy baráti családnál. A családnak volt egy ismerőse, aki sikeres üzletemberként egy thai feleséget rendelt magának. Érdekes volt az emberek reakciója erre: az ismeretségi körben a nők többsége is némi elnéző fejcsóválással, de megértően vette tudomásul a tényt. Egy kicsit érezni lehetett, hogy az aus dem Katalog bestellt feleség azért ciki, de hozzátették, hogy ja, hát a modern német lányok, azok ilyenek meg olyanok, szegény srác, sokat csalódott, nem csoda, ha inkább ezt az utat választotta, legyenek boldogok egymással. Kevesen, de voltak olyanok is, akik szerint ez nem korrekt és nem lesz jó vége – nem tudom, hogy azóta mi a helyzet.

    Félig-meddig komolyan én is elgondolkodtam rajta, hogy szeretném-e, ha a magyar szegénységből férjhez mehetnék egy vagyonos német férfihoz – nem lenne több megélhetési gondom és a családomat is segíthetném. Persze abból indultam ki, hogy ez nekem úgysem jönne össze, mert nem vagyok elég szép, de látva a németek ízlését, rájöttem, hogy nem is lenne annyira esélytelen… De taszított az egész, részben, mert úgysem bírtam volna olyasvalakivel szexelni, akit nem szeretek és még valamiért, ami akkor még nem volt tiszta számomra, így kizártam a lehetőséget.

    A posztban idézett Határátkelős írást én is olvastam anno és jól ki is akadtam rajta. Főként azon, hogy az írója maga is azt mondja, hogy a lányát erős, öntudatos nyugati nőnek nevelné és ő is az ilyen nőket becsüli. És közben mégis másmilyen nőt akar – nem egyenrangú társat, akit meg kellene és meg lehetne becsülni, hanem egy házirabszolgát, aki kiszolgálja. Nem érzi, nem érti, hogy ez mennyire szánalmas?

    • “Feminism – has taught woman to be emotionally independent of and to not need men. See the research section for documented proof of this. Dating in an environment like the USA where woman do not NEED men is a completely different experience compared to dating in cultures where woman have been brought up to admire, respect, and appreciate and need men. The difference is astounding! For me, it was mind blowing.” Édesjóistenem.

  9. Hogy megragadjam a lényeget, mi az a “lubár”? Vagyis sejtem mi lehet (elég jól körülírta ez a valaki), de azt hittem, én már ismerem valamennyi (csak erre rímel több tucatnyi!) nőgyalázó szavunkat (aminek nincs is férfi megfelelője ugyebár). Erre mutatnak egy újat. Fasza! És még mi vagyunk férfigyűlölőnek és agresszívnek nevezve ugyebár.

  10. “Évente 3-4 új guminő gyártó jelenik meg a globális piacon, dacára annak, hogy van már számtalan. Ennek ellenére dollármilliós profitot termelnek, hiszen ma már sok ezer férfi ilyenekkel él élettársi kapcsolatban.”
    Azért én megnézném, hogy egy eladott guminőre, vajon hány műbroki vásárló jut? Látatlanban is megmondható, hogy nagyságrendekkel több. Most akkor kezdjenek el a nők is fenyegetőzni ezzel az infóval, hogy lám-lám kinek fogtok ti kelleni, amikor a mű sokkal többet tud, mert ez mindig tettre kész, a mérete is ideális, ráadásban vibrál és masszíroz, akkor végez amikor a nő, nem követelőzik, nem kér teljes ellátást, nem kell rá mosni, főzni és nem kell utána takarítani sem. Na, kedves férfiak, féltek már eléggé, hogy mind le lesztek cserélve egy műpöcsre? Nem? Akkor nekünk miért kéne a guminő gyártás miatt cidriznünk?

    • Nagyon sok férfi féltékeny a vibrátorra, ami szerintem extra szánalmas dolog.

      Az is vicces volt, mikor Anyu kifejtette, hogy aggódik értem, mert a vibrátor több funkciót tud, mint egy hús-vér férfi, és mi lesz így velem nem fogom értékelni az igazit. Miután magamhoz tértem a röhögőgörcsből, kifejtettem, hogy dehogy tud több funkciót. 😀 Például nem ölel meg, nem lehet vele vitatkozni és nem hoz nekem gyümölcsöt, hogy csak néhány hiányosságot említsek. 😛

  11. Azért van az importfeleségnek veszélye. Ember, lát, neadjisten még olvasni is megtanul. Most képzeljétek el, mi van, ha elkapja őket a métely, és jogokat akarnak maguknak? Az aztán a pofára esés, mi? A cuki kis thai lány egyszercsak azt mondja, hogy ő bizony nem akkor szopja le a hites urát, mikor az akarja, hanem mikor a nőnek is jólesik.

  12. Son of the Man! Sem az itteni, sem a férfihangos irányelvek szerint nem szabad jelöletlen idézeteket saját kommentként előadni. Tájékozódj a kommentszabályzatban is, nem engedek be nőgyűlölő szövegeket!

  13. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy működhet a gyakorlatban ez az importfeleség dolog. Aki ennyire buta és korlátolt, mint a határátkelős írás szerzője pl., az többnyire rasszista is meg bevándorló ellenes. Ráadásul jó eséllyel az ismeretségi köre is ilyen. Nem lesz problémája a más nemzetiségű feleségből? Esetleg a más bőrszínű gyerekekből? Ha a nőt elküldi tanfolyamra, barátkozhat a helyiekkel, előbb utóbb kinyílik a csipája, ha otthon tartja vagy bezárja, akkor meg kb. 100 szót jó ha ismerni fog az ország nyelvén. Nem lesznek a gyerekeknek is nyelvi nehézségei? Egyáltalán ki fog tanulni a gyerekekkel? Nem hiszem, hogy az ilyen mentalitású férfi. Valószeg a magántanár. Ha lányuk születik, hogyan fogják nevelni, mi lesz vele, ha kamaszodni fog? Mi lesz a félig thai kis srácokkal, akik a környezetüktől egyrészt azt az üzenetet kapják, hogy ők az élet császárai mert fiúk, másrészt meg azt hogy ők csak bevándorlók? (Mivel valószínűleg az apa ismerősei, tehát buta és korlátolt emberek között fognak felnőni.)

    • Azt nem tudom, hogy mi lenne a magyar-thai gyerekekkel.

      Azt viszont látom, hogy mi van a nyugat-európai apa, kínai v. thai anya gyerekeivel, illetve az anyával. A gyerek jár magánoviba, magániskolába, általában megtanulja az apa nyelvét, a közös nyelvet, ami általában az angol, illetve szerencsés esetben az anya nyelvén is pötyög kicsit. Amellett, hogy a gyerek oviba/suliba jár, van bébiszitter és takarítónő, vagy egyéb személyzet is. Anya otthon várja készenlétben az urát. Szerencsés esetben a baráti társaságból több férfinek is ilyen a felesége, tehát esetleg a nők összejárhatnak. A jelenlegi főnököm kínai felesége simán megtalálta a kínai társaságát itt Magyarországon. A bevándorlás témakörhöz: általában olyan pozíciójú az apa, hogy azokban a körökben ez nem igazán téma.

      • Értem, akkor a bevándorlókkal nincs bajuk, csak a nőkkel, de velük nagyon, főleg ha gondolkodni merészelnek.

        Nekem ez tök fura így, azt hittem, hogyha valaki primitív bunkó akkor az az élet minden területén az, de úgy látszik ezek európai gondolkodású gazdag, művelt szexista barmok.

        • Igen, jó a megfogalmazásod valóban fura nekünk ez.
          A távol-keleti kultúrát nem feltétlenül ismerjük annyira, hogy értsük, milyen élet várt volna otthon ezekre a nőkre. A példában említett kínai anyukának két kislánya van, akik közül az egyik Kínában nem születhetett volna meg (bár lehet, hogy a külföldi férjjel ez engedélyezett) , illetve hallomásból tudjuk, hogy ott a lánygyerek nem annyira kívánatos (ismét egy bődületes ellentmondás a feleségimporthoz kapcsolódóan).
          Azért szívesen beszélgetnék egyszer egy ilyen feleséggel is, érdekelne, hogy ő hogyan éli ezt meg.

          • Ezt az egykézést nem veszik már olyan szigorúan, bőven vannak kétgyerekes családok. Mert azért általában csak pénzbüntetés jár érte, azt meg a gazdag kifizeti, a szegénytől meg nem tudják elvonni. Igen, az is igaz, hogy bizony van kényszerabortusz is, de mondom, ez kínai ismerőseim szerint már ritka.

          • Szerintem mind a Távol-Kelet szegényebb országaiban, mind Kelet-Európában lehetőségként tekintenek a nők az ilyen házasságokra, és a jobb élet reményében vágnak bele. Az ottani viszonyok olyanok, hogy azokhoz képest valószínűleg ez sokkal jobbnak tűnik: a férfiak ott is rosszul bánnak velük, egyenlőségnek híre-hamva sincs, a tanulásra is kevés módjuk van, dolgozhatnának éjjel-nappal nyomorodásig – ha egyáltalán kapnának munkát – és élhetnének szegénységben. Nincs igazán méltó választásuk, olyan lehetőségük, és ha amúgy is arra nevelik őket, hogy a férfi a család feje és nekik engedelmeskedniük kell, akkor ez nem tűnik olyan nagy árnak, ráadásul sok esetben a családjukat is segíteni tudják.

            Ennek ellenére azt olvastam, hogy ezek házasságok ritkán sikeresek a kulturális körülmények és a nyilvánvaló egyenlőtlenség miatt.

            Az, hogy aki szexista az egyben primitív bunkó is, szerintem nagy tévedés. Van egy csomó ember, aki művelt, vagy ha az nem is, okos és sikeres – rengeteg olyat ismerek, akik a szakmájukban nagymenők, hatalmas fizetésük van, de a kötelezők óta nem olvastak el egy könyvet sem, és abszolút műveletlenek – szóval sokan vannak, akik ránézésre kulturált, modern férfinak tűnnek, de közben hímsoviniszták és szűk látókörűek. Arról nem is beszélve, hogy hány egyetemi professzor, tanár, mérnök, orvos, művész miegyéb – azaz műveltnek és intelligensnek tartott ember van a hímsovén, rasszista barmok között. Attól, hogy valaki sokat tanult, jól képzett, sokat olvasott, még lehet egy oltári nagy tapló.

            • Én inkább az européert használnám a művelt/képzett helyett, de rám szóltak, hoy ez mint elismerő és a balkáni mint pejoratív jelző nagyon is kétséges PC szempontból. Érzékeny? Progresszív?

        • Azert azt is el tudom kepzelni, hogy valaki nem hazicselednek akar egy keleti not, hanem tenyleg az tetszik neki, netan bele is szeret. Egy “ismerosomnek” japan baratnoje volt, (a pasi nem egy kifinomult tag, gyakorlatilag korepa), de egy idoutan pont ez volt a baja, hogy gyakorlatilag a csaj leste minden kivansagat es mindennek alavetette magat onkent, szinte meg annak is amit nem kertek tole. A pasasnak ez egy ido utan elviselhetetlen lett, nem partnert kapott, hanem egy haztartasialkalmazotatt, kurtizant, cukorfalatot egyszemelyben.

          • Korepa? Azmiaz?
            Érdekes egyébként, én két családot ismerek, ahol a pasi japán. Mindkettő a magyar kultúrába szeretett bele előbb, itt találkoztak Magyarországon, az agglomerációban, “vidéken” laknak, az egyik pasi magyar tánccsoportban táncol. Csak arra, hogy persze hogy nem csak a – férfi számára – “megfelelő” szocializáció számíthat.

    • Mar annyira unom ezeket. Szanalmas es rohadt unalmas. Semmi kedvem ezekkel a nyomorult gondolatokkal mergezni magam. Ki nem szarja le, ha ezek atpartolnak a guminohoz. De most tenyleg…nyilvan aki ilyeneket is, az mar a legalja. Meg feleseg vasarlas, oooo bakker, ha ezt egy no tenne, mar kitortek volna a vulkanok.

    • Na, azért mint ismert a történelemből, a férfiak egy részét egyáltalán nem tartja vissza a nemi aktustól az, hogy nem veszi emberszámba a másikat. Az észak-amerikai nagybirtokosok például nem is tartották egy fajhoz tartozónak magukat a feketékkel. Együtt utazni velük az undorítónak számított, de ágyasként használni és rendszeresen megerőszakolni őket persze nem 😦

  14. A kiszolgaltatottsag merteke valoban lehet kulonbozo.

    Szegenysegbol, nyomorbol embert vasarolni a kiszolgaltatottsag teljessege, ugymond konnyitett palya a feher, europai ferfiak szamara.

    A ferfiak mindig talalnak megfelelni akaro, a szocializaciojukkal szinkronban cselekvo fiatal lanyokat. Europaban , itthon is. Nem kell emiatt olyan sokat utazniuk.

    Szerintem ez a szinglihorda, meg egyenlo, eros nok tomege meg mindig csak illuzio. Nincsenek meg mindig tomegek. Persze 40 felett, kiegve, romokban, lelki nyomoronckent -hu de nagyon erosen -talan mar tomegek vagyunk.

    • Valami alakul. Nem véletlenül lettünk itt is ennyien. Egyre többen gondolkodnak, terjednek vélemények, értékek, rombolódnak tévhitek. Aki itt olvas, 5-10 embernek is mesélhet a felismeréseiről. Másképp látja a világot, a filmeket, a poénokat, a kozmetikumokat. Aláírja a rendőrségi videós petíciót. Utánaolvas dolgoknak. Elemgy futni. Változtat az életén.

      • En kisse borulatobb vagyok.

        Igen muvelt, nyitott nok is kerulik ezt a temat. Ha ez kerul szoba, “beszeljunk vidamabb dolgokrol”-lal fojtjak belem a szot.
        Mintha ez egy borus, szomoru tema volna. Lehet, hogy az.

        Aztan mas reszuk nem is erti amit mondok, azt mondja a holdrol jottem, ugyan miket beszelek.

        Aztan nagy ritkan van erto kozeg, de ez szinte kizarolag itt a blogon van.

        Igen, igen neha fel-felvillan, hgy valami valtozik, hogy egy gondolatmorzsa raesett valakire es talan felcsipegetett belole valamit. De ez nagyon ritka es sokszor a kovetkezo beszelgetesben mar nyoma sincs.

        Van aztan az, hogy amikor sok szar eri a notarsat nyitottabb lesz. Egeszen mely beszelgetesig jutunk. Erti, megerti, tovabbgondolja. Aztan jon a vegso erv:jol van, de mire megyunk mindezzel? Meg a vegen egyedul maradunk!
        Es ennek tarsa:jaj! Nem beszegetek veled, fellazitasz es a vegen meg elvalok!

        Nehez.

      • Alakulok magam is. Legutóbb rászóltam egy ügyfélre, ne drágámozzon. Máskor meg kikértem, hogy kislánynak neveztek 32 éves létemre.
        Nem tűröm el a személyeskedést, negédeskedést, lekezelést, tolakodást álkedvességbe rejtve. Emiatt pokrócnak, ridegnek tűnök. Legyen! Inkább ez mint a zavartan heherésző, elnéző modor. Mufurc vagyok, de akik normálisak velem, azokkal én is.
        És hány dolgot másképp elemzek azóta! Még a plakátokat, reklámokat is.

  15. Mondjuk itt Svédhonban is igen gyakran látok ilyen vegyes párokat. Szinte nincs olyan nap, hogy ne jönne be a patikába egy-kettő. És valahogy mindig a pasi a helyi, és a nő az “egzotikus darab”. Sosem fordítva.
    Mondjuk, amennyi bevándorló van itt, akár “helyben” meg lehetne ezt oldani, de leginkább natív környezetből kerülnek ide ezek a nők. Egyrészt mert a bevándorlók kvázi enklávékba tömörülve “őrzik az az otthoni értékeket” (Kérdés: akkor minek jöttek el otthonról?) másrészt a fiatal lányok az iskolában mégiscsak a svéd osztálytársakkal együtt szocializálódnak már, tehát mégsem lesz alapállás a leírt “ideális női viselkedés”.
    Tény, hogy ezek a nők sokkal nőiesebb megjelenésűek, (smink használata, frizura, öltözködés) mint a helyiek. Akár már ez önmagában vonzerőt jelenthet itt. De a fiatal svéd nők is már sokkal többet adnak erre, mint korábban. Szóval ha csak ennyi lenne az igény, azért nem kellene DK-Ázsiáig futni. (Hozzáteszem, ebből a szempontból engem is ide lehetne csapni, mégsem bombáznak folyton ajánlatokkal. Sőt, összesen 1 figura próbálkozott, ő viszont tökéletesen illik a helyi “feleségvásárló baráti kör” tagjai sorába. Persze igaz, önálló egzisztenciával rendelkezem, tehát már agyaraim vannak. 😉 )
    Én ezt úgy látom, hogy a gyenge ember kiskapuja. Arra képtelen, hogy emberi értéket tegyen bele a kapcsolatba, hát megveszi pénzért az illedelmes és készséges rabszolgát. Bocs, feleséget. Legalábbis így indul. Bár sokszor megmaradnak egymás mellett, mert még mindig sokkal jobbak az ilyen nő perspektívája, mint otthon.

    • Bocs de Svédhon olyan ferde és hazug az emancipalt ertekeivel hogy ihaj. Ezt a felakadt szemu skandinavozast csak azert ertem, mert Magyarorszagra a filmjeiken es az IKEAjukon kivul nem sok jut el.

      • Ne már, hogy még ők is! Egyébként honnan tudod? Éltél ott? Amit eddig én így távolról láttam az országból, az tetszett. (Mondjuk Magyarországhoz képest nem nagy kunszt, még a visszásságok ellenére is jóval előttünk járnak szerintem.)

        És a többi? Dán, norvég, esetleg finn?

        • Nem, a tobbirol nem tudok. Svedorszagban el egy halom legszorosabban kozeli csaladtagom es tavolabbi rokonom 24-27 eve, altalaban jolszitualtan es baromi boldogtalanul (ezt kimondani se szabad, sot az idojarasra se mondani semmi negativat) es latom oket meg hallom amit mondanak, eleg gyakran jarok arra az utobbi negyed szazadban. Az se veletlen, hogy en meg nem vagyok ott.

        • Amugy kis korrekcio: tetszhetett, az orszag tok szep. Napfordulo korul vagy 2-3 hetig siman van benne anny feny es szepseg, hogy szemed-szad elall, es igazan kenyelmesen keves a lakossag hozza. Csak arra ugyelj, hogy mindig szigoruan nyaron menj es szigoruan max 3 hetig. Es eletet Stockholmon kivul ne keress meg nyaron se.

          • Te szereted megmondani három-négy mondatban komplett kultúrákról, hogy milyenek (“jók” vagy “rosszak”)? Én például Malmőben voltam, és lenyűgözőnek találtam mint kulturálisan pezsgő várost.

            • A tapasztalatai alapjan mindenkinek van velemenye, akkor is ha harom-negy mondatban mondja meg, akkor is, ha bobeszeduen. Atlag huszonot ev alapjan es nem-turista szemszogbol, bocs, de valoban van velemenyem, lam, neked is, pedig ha Malmo tetszeni volt kepes, biztos nem voltal ott egy hetnel tobbet. Eddig meg a leg-lokalpatriotabban sved ismeroseim se mennek el, a “sivar-sivar, de a mienk” a legszebb amit hallottam Malmoben eloktol.

          • relax, Svédország meg általában Skandinávia ugyanolyan Mo. progresszívjeinél, mint Erdély a vadjobbereknél: csillagseggű székelyek, Korond, izé.
            Na, ugyanezt képzeld el, csak svédben. 🙂

      • Nem vagyok egy világraszóló kalandor, de néhány helyen éldegéltem egy kis időt. Nekem ez a “ferde és hazug” svéd értékrend viszont bejön. Nem hajtja az embereket a mindenáron való kíváncsiskodás és más életébe beleugatás vágya. Ez nekem tökéletesen megfelel. Sokkal kevésbé az az érdekkedélyesség, amit délebbre és keletebbre, illetve onnan származó emberektől tapasztaltam.

        • Oké, értem, az az igazság, hogy van sok jó dolog is, és rövid ideig minden érdekesebb mint amilyen elkeserítő 🙂 nekem is bejött rövid távon Szaúd-Arábia is, bár arra jutottam, alapvetően valami perverz örömöt okoz nekem a világ sokfélesége és ehhez nem muszáj mindennek szépnek lennie benne.
          Valahol biztos felrovom Svédországnak, a közeli hozátartozóim besavanyodását (a távoliak is besavanyodtak, csak az nem izgat ennyire) meg azt, hogy nem volt olyan szép és jó, mint a híre, kicsit túl magasra van pozicionálva idehaza. Meg valahol azért tényleg nincs rendjén, hogy miközben a fene liberalizmusban már ott tartanak hogy a személyes névmásokat is egyesítik, és a gyerek majd eldönti hogy fiú-e vagy lány ha felnő, meg a felszínen húde szeretünk minden idegent, de azért az összes zenés-táncos ereszdelahajamat tele volt a valahol már említett vaskos svéd pénzes faszikkal, filippínó feleséggel, és sikerült már jégre futnom a felszín alatt olyan idegengyűlölettel és hímsovinizmussal is, ami ugye, azzal a felszínnel meglepett.

          • Egyrészt Mo-n szeretik azt hinni az emberek, hogy nyugaton, pláne Skandináviában kolbászból van a kerítés, meg idealizáltak a viszonyok. Természetesen reálisan kell látni a dolgokat, az segít a besavanyodás ellen.
            És az állami irányelveket meg az egyéni hozzáállást is külön kell választani. Azt látom, hogy a svéd “őslakos” társadalom a bevándorló-kérdés mentén hasad.
            Mondjuk nekem közvetlen kapcsolatom szerencsére a befogadáspártiakkal van, meg ugye abban a szerencsés helyzetben érkeztem, hogy direkt engem kerestek a munkám miatt és már viszonylag használható nyelvtudással is rendelkeztem. És persze még így is voltak kulturális különbségből fakadó súrlódások, pedig én tényleg igyekszem alkalmazkodni a befogadó környezethez.
            Semmi sem olyan fekete-fehér, mint a legtöbben gondolják. 🙂

            • Nehany ismerosom elt Svedben vagy 15-20 evet, nem ereztek jol magukat es valtottak Irorszagra…es tadaamm…elvezik ujra az eletet, inkabb bejon nekik az ir kozvetlenseg es lazasag. Asszem az emberi tenyezok sokat nyomnak a latba. NEkem amugy a svdek is bejonnek, annal is inkabb mert tobb a mivelt egyed, bar egy kisse “szigorunak” tunnek nekem, vagy mi.

          • Ez a besavanyodás éppúgy megtörténhet idehaza, Mo.-on is. Sőt, igazán savanyú embereket itthon látok. Közöny, morgás, panaszkodás, ritka a mosoly, a nevetés, fáradt, fájdalmas arcok.

            • A skandináv meg az amerikai független filmek is arról szólnak, hogy miféle hazugságok tenyésznek a nagy jólétben, társadalmi egyenlőségben is. De ez nem azt jelenti, hogy ne lenne cél a jólét, a közszolgáltatások fejlesztése, a társadalmi tudat formálása, az egyenlőbb világ. Sajnos, a bináris gondolkodás itt is arat, és iszonyúan leegyszerűsítő: ha ott is vannak, netán épp a haladás eredményeként keletkeztek problémák (pl. a Lajos által linkelt glabaldating oldal szerint a nők nem flörtölnek Amerikában, kövérek és demonstrálják, hogy remekül megvannak férfiak nélkül is, jaj — ez probléma? a sértett, összezavarodott, törődésre és szexre vágyó férfiaké, legfeljebb, akiket az ukrán, orosz nők szerelemvágyára, hűségére, romantikájára és társadalmi rang iránti érzéketlenségére /!/ beszél rá az oldal), akkor az egész nyugati fejlettséget dobjuk a kukába, mert lám, az se működik. Hát pedig én szívesebben élnék Skandináviában vagy Amerikában, általában a tehetséget és kemény munkát honoráló, bizonyos bánásmódot garantáló társadalmakban. És nem hiszem, hogy a csípős paprika, az aszúbor, a gyönyörű népzene, a híres vigadni tudás, a mély emberi kapcsolatok, a szép tájak, míves miskakancsók és egyéb, gyakran emlegetett országimázskellékek ára mindaz, amitől itt szenvedünk, az “ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség”, meg hogy normális az erőszak, közönyösek és áldozathibáztatók az emberek, nem lehetsz önmagad, csak súlyos büntetések árán, meg a fogyasztó hülyének van nézve, szemetet etetnek vele sonkaként meg sajtként, és beszopja, hogy az ARIEL illatos, a 860 forint/kg szaloncukor finom, a húszezer forintos motoros fűrész is megteszi, valamint a tejszeletben sok a kalcium.

        • Nekem való hely lenne! Amit nagyon nem szeretek itthon az a már-már túlzó, magánszférát sértő kiváncsiskodás, beleugatás a dolgokba és a szomszédokkal is kell barátkozni felfogás. Most jut eszembe, mamámnak volt mindig egy olyan perverziója, hogy a hazatérő embereket leste az ablak mögül. Hogy mire volt jó? De aztán exem is csinálta, pedig azt hittem ez csak nőkre jellemző. Nézd, nézd a szomszéd csaj egy férfival van. Nézd, nézd, jaj milyen az a pasi, nem is illik hozzá. Figyeld, ezek most költöznek…hogy milyen ágyuk van, ízléstelen és hozzá az a fotel (miért? a miénk jobb, nekünk még ágyunk sincs).
          Talán ami zavaró, hogy nincs függöny az ablakokon. Persze tudom, ezek az északi népek nem olyan szégyenlősek. Na de mégis rossz lenne úgy meztelenül mászkálni a lakásban, hogy a szomszéd bármikor megláthat 🙂

  16. Jártam Thaiföldön, láttam ezeket a vegyes párokat. Elhízott, középkorú, ápolatlan európai férfiak, fiatal thai lánykákkal kettesben szórakozóhelyeken. El nem tudtam képzelni, fél óra múlva miről beszélgetnek.
    Ott egyébként a turistalátványosság a “pingpongshow”, ahol a nők a vaginájukkal lövik ki a pingponglabdákat.

  17. A thai lányok és nők legtöbbje rejti a valódi arcát és érzéseit, kulturális okokból is. A jómódú európaitól (farang) sokat és jót remél, és ahogy kurvának se víg örömből állnak, úgy az engedelmes, cuki, kedves, rendelkezésre álló nőt se szívből, illetve azért teszik, amit a fehér pasasok beképzelnek.
    A maszk működik. A fehér férfi fizet, élvez, kihasznál. A thai nő pedig mosolyog, mímel, miközben a háttérben undorodik és nyeli könnyeit.

  18. Sziasztok! Régóta olvasom a blogot, de ez az első hozzászólásom. Japánban élek, és úgy egy éve futottam össze egy “importfeleséggel” a nyilvános fürdőben. Ültünk pucéran a sámlikon, és mint két külföldi, elmondtuk egymásnak, hogyan jutottunk ki Japánba. Nem csinált titkot belőle, hogy őt katalógusból rendelték. Indonéziából jött, és a történet elég régi, mert a gyerekekből a legkisebb is már középiskolás. Nem mertem rákérdezni, hogy mi vitte rá a házasságra. Aztán ő elköszönt, mert a férje már várta.

    • Emlékszem egyszer láttam egy Japánt bemutattó dokumentumfilmet. Abban megemlítették, hogy náluk még hagyomány, hogy a szülők választanak társat a gyereküknek. Vannak ilyen hirdetőtáblák, ahol az eladósorban lévő lányokról, fiúkról rövid leírás található (kor, végzettség, pénzügyi helyzet, stb.). Szülők nézik ezeket a hirdetéseket és keresik az ideális partnert a gyerekük számára. Teljesen ledöbbentem. Azt hittem ez a szokás már rég kihalt. Igaz a japán születési, házassági mutatókat elnézve, nem csodálkozok a dolgon. Van valami furcsa, perverz a japánokban. Egy részük nem is akar párt magának, elvannak a kütyüjükkel. Magas az öngyilkossági arányuk, ha jól emlékszem a koreaik azért megelőzik őket (na azért ők se semmik, több a plasztikai műtét, mint az USA-ban). Használt bugyiautomaták. Perverz pornók. Házasság után a feleségek 70%-a már nem megy vissza a munkaerőpiacra. A férj pedig alig jár haza. Bár ennyi, elvárt! munkaidővel töltött órák után fel nem foghatom, hogy mikor van egyáltalán magánéletük, mikor élnek egyáltalán?

      • Én a problémákat az itteni társadalomban a rugalmatlanságban látom. Mindenki egyforma kell legyen, mindenkinek ugyanúgy kell gondolkodnia. Egy várandós nőnek ugyanannyit kell dolgoznia a munkahelyen, mint egy átlagos munkatársnak (8 óra alap és 2-4 óra túlóra). Akkor is ha veszélyeztetett terhes. Így a nők egy része már a terhesség alatt elveszti az állását. Visszatérni pedig a nevetséges kategória. Bár vannak bölcsődék akár a gyerek egy hónapos korától, néhány intézménynél nem adhatod be 9-nél előbb a gyereket, de ötre már érte kell menned. Viszont délben be kell menned az általad készített ebéddel. Ehhez állást találni a vicc kategória. Van olyan óvoda, amelyik munkahelybarát, de nem te döntöd el, hogy hova járhat a gyereked. Egyetemistaként egészen jól elvagyok itt, de a gyomrom görcsbe rándul, ha belegondolok, hogy vannak akik így ide vállalnak családot, és nem tudják kisakkozni, hogy megmaradjon a saját életük a gyermekvállalás mellett. És megint ott az az érzés, hogy ez így jó és természetes, mindenki így csinálja, akkor bennem van a hiba, ha ezt nem fogadom el. Azt mindenki tudja itt, hogy az háztartásbeliség is munka (Magyarországon vannak akik ezt megkérdőjelezik), de amikor a gazdasági erőszakról beszélünk, azt nem ismerik fel.
        A használt bugyiautomatáról még nem hallottak (friss alsóneműt adó automata viszont van), ellenben íratlan szabály, hogy földszinti lakás erkélyén nem szárítunk bugyit. Mert elkezd fogyni.

  19. Ezeknek a nőknek fejlődést jelent ha férjhez mehetnek egy gazdag küföldihez. Egy okos,művelt idegenhez én is hozzámentem volna amilyen vállalkozó kedvű voltam akkor is,de sajnos nem tudtam tetszeni,nem voltam szép se, a nyelvek sem mentek. Tehát én csodálom azokat a nőket akik meg tudták lépni,hogy fejlettebb társadalomba jussanak. Ez az emberiség természetes működése szerintem. A férfiak abban a pillanatban amikor megtetszik nekik a szép nő, nem hiszem hogy már a szolgálót látják bene. Csak azután alázzák meg ha sikerül ez nekik, itt már a nő személyisége is közrejátszik.

    Persze van olyan eset is amikor nem annyira szép nőt direkt szolgálónak vesznek. Ismerek ilyen esetet, de azt Mo-ra vitték.

    • És plusz még ez is, épp a minap mondtam a fiamnak,hogy én fordított királykisasszony voltam. Nem utánam jött el a királyfi hanem én kellett elmenjek megkeresni őt. Na ezért nem tudok egyebet szólni a témában.

      • Én örülök, hogy nem kellett passzívan várnom a királyfira, hanem elmehettem megkeresni, mondjuk nem vagyok benne biztos, hogy királyfi. 😀

        Már tizenévesen is halálra idegesítettek a tinimagazinok azzal, hogy azért kell mindig jól kinézni, mert ki tudja mikor pillant meg a nagy Ő. Úgy voltam vele, hogy majd én eldöntöm mikor akarok ismerkedni és mikor nem, és időm nagy részében meg fekete férfiatlétát hordok szakadt farmerrel, én nem fogok folyton kényelmetlen ruhákat hordani, hogy tetsszek a véletlenül betoppanó nagy Ő-nek.

    • Az emberiség természetes működése? Miért nem a férfiak mennek nyugatra feleséghez?

      Fura amit írsz. Mintha arra gondolnál, hogy csak a csúnyáknak rossz, meg annak aki hagyja magát. Pedig a feleségimportnál kódolva van az egyenlőtlenség és a nőnek az összes rokona ismerőse távol. Az, hogy valakinek importfeleségként egy gazdag nyugati országban még mindig jobb, mint otthon, még nem jelenti azt, hogy maga a jelenség ne lenne gáz.

    • de miért is nem a kedves, házias, szép arcú ázsiai fiúk mennek a jobb élet reményében férjül a gazdag nyugati nőkhöz tömegével…?
      szerintem ennek két oka van:
      egyrészt a szegény társadalomban meglevő egyenlőtlenség miatt a nőknek rosszabb sora meg kisebb szabadságfoka van, mint a férfiaknak, és értelmes alternatívának tűnik egy gazdag nyugatihoz férjhez menni, aki mellett nem kell egész életedben robotolni. az, hogy egyenlő partner legyen, az egy ilyen közegben fel sem merül.

      nem véletlen, hogy a tanult, munkaerőpiaci lehetőségekkel rendelkező nők hirtelen inkább a magukfajta férfit kezdik tömegesen keresni, aki egyenlő félként tekint rájuk, és nem valakit, aki majd jól eltartja őket.

      amúgy én pont ismerek egy „fordított” esetet, de az sem importférj kategória.

      • Hát igen, az egész emberiség szintjén kellene egyenlőség legyen nők és férfiak között, de még mindig vannak objektiv okok ami miatt ez nem megy. A mindennapi életben hányszor előfordul amikor férfi kell valami gond megoldásához nem működik a fűtés,elromlik az autó, elektromos hálózat meghibásodása.
        Szeretném de nem tudom ezeket megoldani, nemigen ismerek nőket akik ilyen vonalon boldogulnak.
        Lehet,hogy nem erre a területre kell vonatkozzon az egyenlőség, de a függetlenség igen.
        Engem személyesen zavar,hogy nem vagyok otthon a tehnikában,lehet lusta vagyok belegondolni a részleteibe,fizikai erőm sincs ami szükséges olykor. Amúgy megpróbáltam közeledni a tehnikához mert mérnök vagyok. A munkahelyen tapasztaltam is egyet-mást de ma már megszűnt az ipar,visszavedlettem hülye nővé…
        Manapság nagyon kevés esély van jól fizetett munkát találni nőként,éppen ezért,mert mihez értek ???

        • “A mindennapi életben hányszor előfordul amikor férfi kell valami gond megoldásához nem működik a fűtés,elromlik az autó, elektromos hálózat meghibásodása.”

          Eső, ezekhez nem férfi kell, hanem szakember.
          Aki pont férfi, de nem azért lesz ilyen szakember, mert ő férfi, és férfiagya van, hanem azért, mert ezekben a szakmákban sok pénz van, és a férfiak arra vannak szocializálva, hogy sok pénzt keressenek.
          A nők finoman szólva sem, sőt.
          A nők elfogadásra vannak szocializálva, “érd be ennyivel”, a többit úgyis tudjátok…

          • Tehát akkor kellenének ujabb törvények amik a nők biztonságát,érvényesülését védik, és a gyerekek oktatása teljesen meg kell változzon, hogy eltűnjenek az előítéletek a férfi-női szakmákat illetően. A kommunizmusban sok nő tanult mérnöknek, és voltak köztük akik értették is a dolgukat. Ma ritkább, hogy a nők mérnökire menjenek.

            • Ha gyártanának női kézre való szerszámokat, akkor a nők (és a kistestű férfiak) nagyobb sikereket érnének el az ilyesféle munkálatokban. Éva, tudom, hogy nem 20 e forintos láncfűrészt vett, de mindezek a szerszámok sajnos, nehezek, épp ezért egy kisebb fizikai erővel rendelkező ember számára veszélyesek (bírnak lenni). Minél profibb, annál inkább. Ajánlom a dizájnerek figyelmébe!

        • “A mindennapi életben hányszor előfordul amikor férfi kell valami gond megoldásához nem működik a fűtés,elromlik az autó, elektromos hálózat meghibásodása.”

          a férfi helyett én egészen más szót használnék. talán embert? másik embert, de nem kifejezetten férfit.

          nem arra buzdítanék, hogy mindent oldjunk meg egyedül, hanem lássuk be: a problémáink megoldásában a férfi (többnyire a férj) aki velünk él inkább gát, mint segítség. ráadásul, ha meg is oldja, utána olyan számlát nyújt be, aminek a kiegyenlítése a homályos jövőben lesz és kódoltan méltatlan, igazságtalan helyzetben találjuk magunkat miatta (mármint a “számla kifizetése” miatt)

          ennél sokkal korrektebb ha szakembert hívok. bár amiket felsoroltál: ezekkel magam tökéletesen elboldogulok.

          van még amihez, jó ha egy erős kéz van kéznél (nem kell, hogy férfi legyen, rengeteg nőismerősöm erősebb fizikailag nálam): bútor tologatás, emelés, cipekedés. viszont, ha már két nő van egy bútorra (két nő/bútor) az szinte mindig eredményesebb, mint egy férfi/bútor, vagy egy férfi+nő/bútor. legalábbis az én statisztikai átlagom ezt az eredményt dobta ki.

        • na ez tök érdekes, ezek szerint akkor ez is létezik.
          ezek az emberek viszont ha jól értem, általánosságban eltérő stratégiát követnek, nem a nő indul tunéziába tudatosan szolgáltatáscsomagot társat keresni, hanem inkább a férfi „vadászik” gyanúltlan turistákra.

          plusz ha jól értem, ezek gyakran bántalmazók is, szóval a nemi különbség felülírja a társadalmi státuszt.

          • Az elején azok, ahogy hallom néhányan évekig is kitartanak, de az igaz, nekik főleg az állampolgárság kell. Utána mennek másfelé. Egyébként ahogy meg itt olvasom, néha a kedves, házias kelet-ázsiai feleség is.
            (bár valahol hallottam, hogy azért “jöttek divatba” a kelet-ázsiai nők, mert az orosz és ukrán counterpartjuk valóban a lelépést választotta 3-4 év után, miután vagy diplomát szereztek vagy lehúzták a férfit, stb. A thai/maláj/stb. meg marad.)
            Eh…

        • Most így hogy mondod, volt egy szomszédom, a Pista, asszem amerikai. Persze a szomszéd, 80 éves echte magyar Jucinéni fia. Csak néha jön haza. Valamelyik télen hozott egy olyan kedves, szép arcú ázsiai fiút magával, hogy csodájára jártam, ahogy háziasan lapátolta a havat a garázskapu elől, pirospozsgásan és boldogan, mert otthon Thaiföldön sose volt még ilyen a garázskapu előtt. Aztán sajna mennie kellett és nem jött többet, mert a Jucinéni kiborult, hogy róluk beszél az egész falu. Akkor a Pista se jött egy ideig.

    • Ha nem a “szolgalot “latjak benne,(eleve) akkor miert is alazzak meg oket? Mert csak a kemeny, ferfias nyugati noket nem alazzak, vagy mi? A szegeny thai no szemelyisege meg szolga lelku, hat akkor megszivta, ez az ara a tarsadalmi felemelkedesnek? Auu….

  20. A nők (vélt vagy valós ) agresszivitásához nem értek , de a férfiak akkor szoktak kemények és erősek lenni , ha náluk láthatólag vagy látszólag gyengébb élőlények ( nők , férfiak , állatok ) vannak csak a közelükben.

    Sok egyéb mellett ezért is utálom őket.

    Jóllehet azt is be kell vallanom , hogy nekem is voltak már nőzaklatási problémáim ; talán éppen azért , mert alapvetően szubmisszív vagyok a nőkkel szemben s ezért nem veszem észre azt , ha esetleg engem is férfinak néznek , akitől tartani kell.

    • “s ezért nem veszem észre azt , ha esetleg engem is férfinak néznek , akitől tartani kell.”

      Hirtelenjében nekem is annak tűntél pedig, így az István név után, de persze lehet, hogy Stefánia akart lenni, csak elgépelted.

  21. Olyan ez a thai nőzés itt, mintha minket, magyar nőket azonosítanának a Kovi meg a Gattyán stricik által kihasznált nőkkel, meg a zűrichi meg amszterdami, mindent fillérekért bevállaló cigánylánykákkal. Thaiföld 80 milliós lakosságának roppant elenyésző szegmense az, aki farang mukik kedvese lesz, a többség thai nő szigorú erkölcsi normák szerint nevelt, egyenruhás, 80 %-ban ma is szüzen férjhezmenő, értelmes, határozott, önellátó női ember. Aki még egyetemistaként is kék-fehér uniformisban jár, a kismotorosok háromnegyedét teszi ki, gyakran elül-hátul gyerekkel. A fafaragóműhelyek művészei, önálló vállalkozók, akár mint halászok, utcai árusok, tisztviselők, bármik, és a házasságaikban nem alacsonyabb rangúak, mint a mai magyar nők, sőt. Az, akit itt thai nőknek nevezünk, olyan extrém szűk szelete a valós thai női népességnek, mint a magyar nőknek a ‘Nyíregyháza utca” magyar női. Csak az igazság kedvéért mondtam el, mert innen nézve ott minden nő ilyen, mert csak róluk hallunk, pedig valójában akiről mi hallunk, az az ottaniaknak egy oly extrémen szűk szelete, hogy nem egészen oké “thai nők” -ként utalni rájuk.

    • hasonló felvetésem volt, igaz a másik irányból közelítettem: hogy nem kell pont emiatt ilyen sokat utaznia a fehér, európai férfiaknak.

      kiszolgáltatottság, szegénység, kilátástalanság van itthon is.

      és valóban egy nagy szabású tévhit lengi körül az egész témát. mármint úgy komplexen tekintve: hogy mindig lesznek férfiak akik elmondják nekünk (mert mi hülyék vagyunk és elmagyarázzák, hogy tudjuk), hogy milyennek kéne lennünk. és ezt példával is alátámasztják: mint a thai nők. de ez közelebbi példa is lehet:: mint a szomszédban marika. nézd csak meg, most is szépen áll a cicije, és ráadásul mindent megcsinál, amit a géza kér tőle.

      ahogy nem tudom teljes mértékben leellenőrizni (csak sejthetem) mi mehet otthon marika és géza között, úgy nem tudom, hogy mi lakozik a “thai nők” lelkében. de legyünk óvatosak és nem gondoljunk homogén csoportként rájuk.

  22. Visszajelzés: nincs szükségünk rátok | csak az olvassa — én szóltam

  23. Visszajelzés: az évek meg csak telnek | csak az olvassa — én szóltam

  24. Visszajelzés: a moccanás odalent | csak az olvassa — én szóltam

  25. Visszajelzés: ugyanaz, nőbe’ | csak az olvassa — én szóltam

  26. Visszajelzés: torz rettegés | csak az olvassa — én szóltam

  27. Visszajelzés: már megint miről maradtál le | csak az olvassa — én szóltam

        • “Itt akkor fogod jól érezni magad, ha

          érdekelnek a témák,
          nem igyekszel görcsösen, hogy jaj, csak ki ne derüljön rólad semmi személyes, tehát ha lehetőség szerint szimmetrikussá teszed a kapcsolatodat a többi olvasóval és velem,
          gyönyörködtet a gondolatok sokfélesége, a vélemények ütközése,
          nem kapkodsz, nem vagy felületes,
          nem arénát keresel, nem a feszültségedet levezetni jöttél,
          nem eszményítesz engem — nagyon gáz vagyok,
          nem engem jöttél megszaglászni, kiismerni, leleplezni, nem velem akarsz kapcsolatba kerülni, hanem azzal, amit írok,
          nem teszel meg gurunak, nem előírásként, üdvözítő útként fogod fel az itt olvasottakat, különösen a személyes jellegűeket, és nem is kelt benned kellemetlen érzést mások életmódja, világnézete, hogy nekem például elvi okokból nincs autóm,
          képes vagy irodalmi befogadásra, tehát ami olyan, azt megformált szövegként, esztétikailag olvasod,
          érted a poént, az árnyalatokat, az iróniát, az utalásokat.”

  28. Sziasztok

    Előrebocsátom nagyon nem ástam magam bele a témában. Biztos van sok kihasználás,ferdítés,átverés,de talán működőképes kapcsolatok is létrejöhetnek így.

    Biztos én vagyok naiv megy gyerekes vagy álmodó és túl jó indulatú, de nem értem miért kell ezt a témát mindig/csak ebből a kicsit bántó szemszögből megközelíteni.
    Én másként állok hozzá.
    Mi van ha nem nő elnyomást látom benne,hogy nem egy ugráltatni való takarító szexrabszolgát “rendel” így valaki. Jó esetben van találkozó és úgy is a NŐ dönti el,hogy szeretne-e belemenni a dologba.
    Gyanítom a szeterotipiának van alapja, hogy ídős férfiak keresnek fiatal feleséget,de mi van ha a korkülönbség elfogadható és nem egy kihasználni való nőt keres a férfi hanem egy feleséget?
    Hogy miért pont így?
    -Lehet nem tudja máshogy megoldani,mert félénk. De akkor ne legyen felesége inkább? (mondjuk kérdéses,hogy a házasságot tudná-e működtetni,de én szeretnék hinni abban,hogy van akinek ez összejön.)
    -Lehet azért,mert neki nem a magyar nők tetszenek hanem a thai,a kenyai,az ukrán vagy a kolumbiai nők és ez egy jó lehetőség a számára.
    -Mi van ha valaki nem szeretné megfutni a kötelező köröket és már feleséget és gyereket szeretne? Talán így gyorsabban talál valakit akivel révbe érhet. Ez miért baj.
    Vannak nők is akik minél előbb szeretnének férjet és családot. MI van ha pont így találnak egymásra.

    Semmi pozitívat nem lehet ebben találni? Miért csak a kihasználással lehet azonosítani?

    Ítélkezni általában könnyű,de megérteni már nehezebb.

    Elfelejtjük a házasságra kész nők szerepét !Csak a nyugati férfiakat okoljuk,de valljuk be ha nők egy része nem menne bele ebbe, akkor a férfiak hiba próbálkoznának.

    Én elítélni sem akarom azokat a nőket akik így akarnak kitörni a jobb élet reményében..Ez nálunk is, nyugaton is megvan. Ők miért nem kapnak bírálatot. Nálunk is vannak gazdag férfiak aki fiatal lányokat tartanak el. Nincs házasság !!! Az mitől jobb?
    ——————–
    Meg azt sem értem,hogy miért a nyugati nőket okolják. Nincs baj velük.
    Hogy a férfiak mitől lettek ilyenek?
    Valaki szerint ott a hiba,hogy ma nem férfiakat nevelnek már a fiúkból.
    Meg a női sztereotípás dolgot sem értem,hogy a nyugati nők már nem akarnak háztartási robotok lenni míg a keletiek vígan vállalják.
    Felmerült a kérdés,hogy vajon a férfiak szeretik a rájuk osztott szerepet?

  29. Visszajelzés: most majd jól nem találtok férjet | csak az olvassa — én szóltam

  30. A kommenteket végigolvasva olyan érzésem van, hogy valami nem kerek. Az, hogy a nagyon erős nők nem találnak férjet, szerintem inkább tény mint fenyegetés. Ugyanolyan tény, mint ahogy az erőszakos, túlzottan kontrolláló férfiaktól menekülnek a nők.
    A guminő/vibrátor témakör nekem inkább egymással szembenállásnak tűnik, ami értelmetlen. Nekem személy szerint _soha_ nem fordult meg a fejemben, hogy katalógusból választanék magamnak társat. A csajozásban a legjobb, amikor még nincs semmi, csak remény van, hogy lehet valami, a katalógus pont ebből a szempontból olyan mint a guminő, beteg.

    Skandináviában nem voltam, de mindenképpen érdekesnek találom, hogy ott kolbászból van a kerítés, egyszer szívesen elmennék oda hosszabb időre, saját szemmel is látni. Nekem Németországban volt szerencsém igen fiatalon hosszabb időt eltölteni, nagyon érdekes volt. Érdekes volt megélni, milyen volt egy lenézett réteghez tartozni (magyar vendégmunkás nyugaton, kb a legalja), amikor pl a diszkóba nem engedtek be, mert töröknek néztek 🙂 Ma már csak nevetek ezen, akkor nem volt ilyen mulatságos. Volt több ismerősöm is, családok, az eszem állt meg, amikor láttam őket.

    Példa 1: német munkatársam, panellakásban élettárssal. Anya fogja, kikenve-kifenve elmegy bulizni, apa meg ül otthon és mosolyog, mi meg nézünk, hogy mi van :-O Lehet megbeszélték előtte, a a fickó is nézett rendesen 😀

    Példa 2: német főnököm, túrjuk nála a földet 10 euróért per óra, gyerek hazajön, a feljárón végig elszórja a cuccait, bicikli, kabát, iskolatáska, stb, apának egy gyors puszi utána biciklire pattan, szó nélkül el. Anya hazajön, leb*ssza a kocsit a garázsban, egy szó nélkül átül a motorra, el. Csodálkozó szmájli.

    Példa 3. másik főni, akkoriban már itthoni német cégnél dolgozva, elvitt magához. Jaaaaaj, belecsöppentem egy jó kis családi drámába, aminek egy fénykép volt a kiváltó oka, ami a főnökömet ábrázolta egy bordélyháznak látszó tárgy előtt 🙂 Olyan üvöltést ritkán hallok, ami ott ment 🙂 El is váltak röviddel azután.

    Példa 4. Albán, török, egyéb egzotikus munkatársak. Ember elől, asszony a gyerekekkel utána 5 méterrel, hatalmas zajjal. Szemem kerek.

    Hátszóval érdekes a világ, rengeteget változott, mindenesetre érdekes élmények voltak 🙂

    #thankyouforwatching#envoltamfromtheamasonisland 😀

    • “a nagyon erős nők nem találnak férjet”
      1. “találnak”, lesz nekik is, nem releváns.
      2. nem biztos, hogy keresnek, mert nekik ez a beszorított patriarchális modell nem buli.
      3. rég nem a férjhez menés a vágyálom, és ez nem önzés.

    • “Skandináviában nem voltam, de mindenképpen érdekesnek találom, hogy ott kolbászból van a kerítés, egyszer szívesen elmennék oda hosszabb időre, saját szemmel is látni.” Szerintem te nem érted a blog metaforáit. Nem Skandináviáról van szó, hanem egy egyenlőbb berendezkedésről, humánusabb értékrendről.
      Emellett szerintem igenis kolbászból van a kerítés ott.

      “Anya fogja, kikenve-kifenve elmegy bulizni, apa meg ül otthon és mosolyog, mi meg nézünk, hogy mi van” Miért ne mehetne? Nem értelek. Milyen elvárás, ítélet van itt benned?

      Egyébként gusztustalan, ahogy kukkolsz mások magánéletében, és elemzed őket ránézésre.

    • Újra elolvastam. A hüledezésed, a példák, mint valami két véglet példái (pedig rohadtul nem azok), arra utalnak, hogy keleties, merev, hierarchikus a fejedben élő családmodell, mástól vársz el tökéletességet, magadra nem reflektálsz. Egyáltalán nem érted, mit jelent a szabadság, miért nem csak annak “jár”, aki “kifogástalanul” viselkedik szerinted, és miért nem jó ítélni. Miért ne siethetne el otthonról egy nő, motorral, miért ne mehetne bulizni kicsípve, mi van a te fejedben? egyáltalán, mit kell ilyen kotnyelesen figyelgetni magánéleteket, nem értem. Neked vajon jobban sikerült?

      “kikenve-kifenve elmegy bulizni, apa meg ül otthon és mosolyog, mi meg nézünk, hogy mi van” szerintem te ezt a blogot egyáltalán nem érted. Miért ne mehetne el?

      • …vagy csak mások előtt (előttetek) kéne őriznie a látszatot, nehogy azt higgyék, hogy a nő a teremtés koronáját nyíltan csalja/arra készül?

        És ha csalja, mi van? Összevissza csalják egymást emberek, pofátlanul, nagyobb számban a férfiak űzik szemrebbenés nélkül, sőt, kurváznak. Kicsit naiv vagy te.

        Én ezt a nagy hisztit sem értem. Egymást kínzó, gyűlölő, rég nem kívánó csak anyagilag-élettérben-közös cégben egymásra utalt emberek már miért ne akarnának még valakivel boldogok lenni, szexelni? Jobb az, ha sunyiban csinálják? Szerintem egyre többen vannak, akik nem titkolóznak, pontosan tudják, mi megy a másik távol töltött óráiban, és nem nagyon zavarja őket.

        El kéne válniuk. De azt pont ez a képmutató, szorongatóan ítélkező közeg nehezíti meg. És ezek a sunnyogások, kitörések, békétlenségek, én legalábbis állítom, nem az résztvevőket minősítik, hanem a rosszul kitalált, hazug társadalmi intézményt (házasság, család).

        A mai szokásos értelmezésben a házasság beteg érzelmi függés és játszma, kihasználósdi, elvárás (leszarlak, kikészítelek, hibáztatlak és vádollak mindennel, elárullak, de a gyerekeimet azért neveld fel/tarts el/legyen nagy ház/rendezett háztartás, és ha anyám/én beteg, ápolj), amit érthetetlen okból mindenki bátorít, normálisnak tart, szurkol az “együttmaradásnak”.

  31. Jaj, amit meséltem, csak érdekességek a múltamból, ami akkor nekem érdekesnek tűnt, huszonévesen. Például, érdekes volt a keleti kultúrával való első találkozás Németorszában, ahogy a törökök, meg mindenki egyéb keleti náció viselkedett a családban, illetve ezzel szembeállítva a felvilágosult, emancipált nyugat. Érdekes volt megélni azt az üvöltözést, amit a főnök felesége művelt, még ma is fel tudom idézni, ahogy állt az erkélyen és az egész utca zengett. Érdekes volt látni a kollégám arcát, amikor az élettársa lelépett bulizni. Ezekkel az élményekkel addig én nem találkoztam és mint látható, bennem maradtak, érdekes pontokként.
    Valóban nem nagyon értelek most, de szerintem te sem. Nincs baj azzal, ha anya lelép bulizni, menjen. Ha megvan a bizalom, sima ügy, ha nincs meg, akkor meg lecserélem a zárat miután bezárta maga után az ajtót, azt gondolom, ez kölcsönösen így van.
    Ahogy írtam nagyot változott a világ, felborultak a szerepek. Nehéz erről írásban diskurálni, mindenkinek megvannak a saját szűrői, amin keresztük értelmezi az olvasottakat. Ha nem derülne ki a soraimból, nem támadásként írtam, amit írtam.

    A bizalom valami olyan dolog, ami rettenetesen hosszú idő alatt alakul, észre sem veszed, nem is tudod, csak érzed, aztán egyszer csak ott van. Aha élmény, nem összetévesztendő a szimpátiával, ami becsapós dolog. Ezzel szemben egyetlen egy másodperc alatt el lehet veszíteni és soha többet nem tudod helyreállítani. Talán ez a legértékesebb dolog a világon.

    • “ami akkor nekem érdekesnek tűnt” Mert ilyen az értékrended, ilyen a patriarchális értékrend. Ha itt vagy, akkor esélyed van, hogy más szemszöget kapj, és a beidegződéseidre reflektálj. És talán akkor egyenlőbb, boldogabb dolgok lesznek a fejedben és a kapcsolataidban.

      “Ha megvan a bizalom, sima ügy, ha nincs meg, akkor meg lecserélem a zárat miután bezárta maga után az ajtót” ??? és persze úgy gondolod, tied a lakás, és csak úgy kirakhatod. 🙂
      Olyan nővel, akivel nincs bizalom, sőt: akit képes lennél így kirakni, eleve miért élnél együtt? A kapcsolat nem börtön. A bizalom nem azt jelenti, hogy kontrollálod a másikat. Én nem akarnék semmit egy olyan emberrel, aki ilyen kiérdemlősen értelmezi a bizalmat.

      A legjobb fajta hűség nem félelemből, hanem meggyőződésből fakad, olyasmi, mint egy bőrbe égett, levehetetlen ruha.

      Nekem mindig mindenkim csodálkozott, hogy merek barátkozni, nem baj-e, ha a férjem megtudja… Mondtam, nem ott van a hűség. Nem is csaltam meg soha senkit, gondolatban is csak egyszer.

      Nem gondolom, hogy támadsz, és nekem mindegy, hogyan ítélsz, sőt, ez el is fér a blogon, de ha már beszélgetünk, elmondom, hogy nekem hideglelős ez az értékrend, amelynek jegyében ítélsz, és az is, hogy ezt ennyire nem látod.

      Azoknak a szerepeknek a legfőbb ideje volt, hogy megkérdőjeleződjenek. Ne már, hogy visszasírjuk itt az aranyló múltat. Amelyben mindenki olyan nagyon boldog volt, ugye?

      Nem borultak fel, hanem ma már többféle választás van. Előtted is.

    • “Valóban nem nagyon értelek most, de szerintem te sem.” Igyekszem. Viszont nem vagyunk szimmetrikus helyzetben, nem nekem célom, hogy megértsem az olvasót, és tanuljak tőle. Hogy őszinte legyek, én nem keresek válaszokat. Hosszú, kontextusban értelmezendő, kiérlelt szövegeket írok, nem kommenteket. Koherens értékrenddel, és mélyen elégedett vagyok.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s