Itt van a kétféle feladatsor, tessék:
Középszintű:
https://dload-oktatas.educatio.hu/erettsegi/feladatok_2026tavasz_kozep/k_magyir_26maj_fl.pdf
Emelt szintű:
https://dload-oktatas.educatio.hu/erettsegi/feladatok_2026tavasz_emelt/e_magyir_26maj_fl.pdf
Fogjatok egy tollat, szánjatok rá húsz percet, és menjetek végig a műveltségi teszten. Ítéljétek meg magatok, nehéz-e! És mivel ti nem foglalkoztatok irodalmi adatokkal, fogalmakkal, különösebben ráfeszülve a középiskolai anyaggal sem, ha van otthon 12-18 éves gyerek, kérjetek tőle segítséget, mert az ismeretek többségét már általánosban is tanítjuk. (Ha gyerek nem tudja, semmit se tud, akkor gondoljátok át, hogy mit csinálhat a suliban, egyáltalán: hova járatjátok.)
A kifejtős részről is írhattok pár vázlatpontot (én az emeltet írtam meg, nem használtam feladatgyűjteményt. A középszintűnek mindkét kifejtő feladatához összeszedte a lényeget fejben).
Van javítókulcs is, itt és itt.
Az én álláspontom az, hogy a középszintű rész habkönnyű, egészen nevetséges.
Csak a legeslegnagyobbak szerepelnek benne. Nincsenek nehéz, rejtélyes szerzők. Olyan szinten felületes és könnyű a teszt, hogy szégyellem magam. Mindenki a legismertebb művével, akire jó eséllyel nem került sor, épp csak felvillan (Apokrif), és választhattak is a diákok. Számos feladat oldható meg kizárásos alapon, elemi logikával, mindennemű regényismeret nélkül is könnyedén kitalálható (NA, KI ÍRT 1946-ban regényt Erdélyről???), vagy alá kell húzni három közül a helyes megoldást. A lelkiismeretes tanár időben megmondta, hogy ez a két koma az új NAT gumicsacsija, és három szót, címet és kettő érdemi mondatot megtanított az inkriminált szerzőktől. Sok egérút van, versértés nélkül lehet felismerni a kecskerímet, a megszólítást, a szinesztéziát. Az Életképek pedig benne volt a szövegértésben! A három szereplőt igénylő feladatnál tizenegy mű közül lehetett választani, ott volt egy Herczeg Ferenc-regény, de bőven volt Ibsen, Csehov, Mikszáth, Szophoklész is. Bármely három mű bármely három szereplője jó volt!
Az emelt szintű feladatsor pedig korrekt volt, helyenként meghatóan szép: a Vas István-vers (a Miklós és az 1944–1984 elemekből könnyű volt következtetni, hogy Radnóti a megszólított), és a csodás kortársak: Závada Péter, Kovács András Ferenc, Tandori, Nagy Gáspár (HOL VAN ERDŐS VIRÁG? – kérdi Demény, a kötsög. Hát, ő sehol. Erős a gyanúm, hogy Demény… e fenti neveket nem ismeri). Mondjuk én mindentől meghatódom, mindenen ujjongok, ami valódi irodalom. Ők és a versrészletek nem habkönnyűek, de nem is kellett tudni róluk semmit, csak a megadott, játékos, rövid szövegrészekben a feltűnő jellegzetességeket azonosítani.
Szerintem szakszerűen mér műveltséget, műismeretet, szövegértést és fogalomhasználatot mindkét feladatsor. Költői (bloggeri) kérdés, hogy az Írónő, akinek úgy elkeseredett a pártfogoltja, hány választ tudott a középszintűből.
Aki háborog, hogy a magyarérettségi nehéz, életszerűtlen, ideologikus, az 1. műveletlen (tanárok is!), 2. lájkokat akar a mindenszaristáktól, akik szerint Orbán miatt égett ki a villanykörte, 3. durván elfertőződött politikailag az agya, 4. annak nincs olyan teszt, amire szívesen és alaposan felkészülne, mert amit képvisel, az maga a nihil. Az irodalmat, az érettségit használni a Fidesz leváltása után visszafelé rugdosásra? Csak a végtelen sötétséget, jogosultságérzetet és felszínességet takargatjátok ezzel is.
Orbán bosszúja persze az is, amit a csacska szemüveges leány az újságíró hathatós verbális közreműködésével megfogalmazott: középszinten nem novellaelemzés volt (a novellát egyébként tíz-tizenöt perc elolvasni), hanem egy szépséges, szöveggyűjteményben is szereplő, negyven másodperc alatt végigolvasható, hálás Arany-vers szemet kibökő vezérmotívumáról lehetett írni húsz értelmes mondatot, ez az egyik, de ugye választható, a másik a létösszegző verstéma három tetszőleges művel. Ez olyan, mint az elektronok a kémiában, nincs ember, aki ne unná… három költő, három vers, köztük A tölgyek alatt is szerepelhet, tanultak vagy húsz létösszegzőt, és a témakifejtéshez lehetett szöveggyűjteményt használni! Ez volt a nagy kitolás!
Nem csodálkozom. Ez a korszellem. Magukat finnyás intellektuelnek tartó, budai anyukák gőgös wmn-cikkekben uszítanak szegény Móra Ferenc ellen, mert “nyomasztó a gyereknek”. Tíz éve csak a mentális egészségről van szó, a nagy elvárásokról, arról, hogy nem akarnak gyereket, meg a választásról, tolonganak a tömegrendezvényeken és hiszti van, ha BÁRMIT kell olvasni. Senkit nem érdekel a valódi műveltség. Az nem baj, akkor magolhatsz, és ha azt sem, akkor gyengébb lesz az érettségid. Pedig az érettségi csak a klasszikus műveltség icipici minimumát jelenti, a száz százalékos is. De persze az elit egyetem is jár mindenkinek, állami támogatással. Minden kéne…
Az érettségizendüszöknek éjjele-nappala erről szól egy éve, a szalagavatón kívül nem volt más dolguk, erre készültek, a neten fent van az összes feladattípus, régebbi teszt. Itt a “majd rizsázok valamit” stratégia bukott el, sokadszor. Facebookon megmondós tanáraik érzésekről, emberi tartásról, József Attila-versekről locsognak, ez volna az irodalom lényege, miközben A kőszívű… óta semmit nem olvastak Jókaitól magyar szakos létükre. El nem tudom képzelni, mi történhet azokon az órákon, ahonnan érkezve egy közepes agyú és ambíciójú diák ezt a középszintű lapot nem tartotta könnyűnek.
Ezt a generációt már a Netflix nevelte. Az iskola élményközpont legyen, a könyv szórakoztató, ideológiailag helyes, és izgalmas… és akkor se olvassa el, mert semmit.
Én nem érettségiztem se irodalomból, se nyelvtanból, de az egyetem óta rendre megírom a közepet és az emeltet is, és olykor a matekot is szoktam. Az egyetemi háromszázfogalmas magyar irodalmi vizsgabeugróinkhoz képest mindez nevetséges. És mi azt sem tartottuk igazságtalannak: azóta is tudom, hogy Ezer este Fülep Lajossal, meg Sajkódi esték.