a baszatlanság vádja

Tényleg hogy mondjam másképp, hát ez a téma.

De miért is akarom elkerülni a “csúnya” beszédet?

A nyelvész végzettségű blogger megmagyarázza – az újak kedvéért – a “csúnya” szavak esztétikáját és funkcióját. Trágár ez, hogy “baszatlan”? Nem, van neki egy konkrét jelentése: egy fogalom, ami azért kerül a címbe, mert a poszt témája. Nem is tudok erre más szót (mármint egyetlen szót, olyat, amit mindenki azonnal és pontosan úgy ért). Nem akarom körülírni, a címben semmiképp, mert ennek ez a neve, ez ilyen egyszerű.

Így hát kénytelenek vagyunk benyelni a szó eredetét. Nincs a használatában vulgáris jelleg vagy indulat, ezért nem csúnya. Mondjuk gyerekek között kerülném, akik e jelentéseket még nem értik, és akikbe azt sulykolták, hogy jujuj, trágárság, aminek az lett az eredménye, hogy a “csúnya” beszéd lázadó, titkos cselekedet, generációs kohézió, felnőttellenesség. Pódiumról, formális közegben is kerülném a baszatlanság szót, mert nem illik. De az írásom, gondolatközlésem szabadság. Nem teszek rá efféle korlátokat, ez nem lényeg. Ami lényeg: az innovatív, saját gondolat, az erős és érvényes mondat, ennek a pezsgése. A sablonosságot, modorosságot, közhelyességet kerülöm, és azokat is önként. Mint ahogy lehetek kócos, hiszen csak edzek egyet itthon. Természetes állapotom a kócosság. Kócosnak lenni vagy épp vidáman fingani egyet nem morális kérdés, egyszerűen jó érzés.

Nyelvi és értékrendi bevezető merengés vége. A poszt most következik.

Érdekes, mert egyrészt létezik a, na, most már másképp mondom: az intimitás hiánya és sóvárgása miatti elromlás és keserűség. Akit nem szeretnek, az más aljasságokra is képes. Másrészt meg nem úgy van az: csúnyán vissza szoktak élni a nők kárára e váddal, hogy a helyükön tartsák őket. Egyébként jellemzően olyan férfiak jönnek ezzel, akiknek szintén nem egy sikertörténet ez a párkapcsolat-téma. Hiányos fogazatú, félregombolt ingű ötvenesek magyarázzák huszonéves leányoknak, hogy ne legyenek férfigyűlölők, leszbikusok meg karrieristák…

Mindjárt az elején: szabad és érvényes döntés az, hogy nem akar egy nő kapcsolatot, vagy hogy nem alkuszik meg a diszfunkcionális kapcsolatban.

Ám ez nem cáfolja a másik állítást:

a szép-őszinte közelség (és az ilyenből foganó gyerek) az élet a legnagyobb ajándéka, és ennek hiányától elég sokan boldogtalanok és keserűek.

Mert az emelt fejű, választott egyedüllétet nehéz jól csinálni. Amúgy nehéz a közelséget is jól csinálni, ahhoz is egyben kell lenni, tudni az értéked, nem játszmázni, satöbbi.

Sokan egyikre sem alkalmasak.

Azt ugye utáltuk és hamisnak tartottuk mindig is, éspedig okkal, amikor érveik fogytán a rettenetes külsejű és mentális állapotú, erőszakos férfiak névtelen kommentekben azt állították, hogy az a mi bajunk, hogy nem dugnak meg rendesen. Eleve azt is utáltuk, hogy nekiláttak e mindig egyforma, bornírt vitatkozásnak: színtiszta erőszak volt, lenyomás, zavarkeltés, bántás; semmiféle intelligencia, nyitottság nem volt benne.

Amikor állítok valamit férfiról és nőről, kapcsolatról, hatalmi viszonyokról, akkor nem tartozik a témához, hogy nekem van-e kapcsolatom és milyen, nem magamról beszélek, ezért nem igazolja az állításomat egy meglevő, jól működő kapcsolat, és a hiánya sem cáfolja a mondandóm, hiszen társadalmi állapotokról beszélek, tessék szépen érvelni, nem személyeskedni.

Ha én nem mosolygok szerényen a klasszikus női szerepben, sütit sütve, befogadó, lágy, elégedett félként, attól én még nem vagyok keserű. Az én feminizmusom nem keserű, nem megfosztott. Én nem tűröm az erőszakot, normatív előírásokat, a szabadsághiányt, a bekussoltatást, a kiüresedett kapcsolatot, a szerepalapú létet. (És tudok élni vele, való nekem a szabadság: nagy dolgok születnek belőle, én aztán nem sírok, hogy hideg van itt fönn és fúj a szél és egyedül vagyok a szabadság hegyfokán.)

Na, viszont a baszatlanság mégis létezik. Nem okés az, ha klimaxsújtott, zavaros lelkű, életüket végképp elrontó nők harsánykodnak, hogy a pasik szemetek és micsoda erőszakosak és mind egyforma, és őmiattuk szar nekik csakis, továbbá ne szüljünk.

Nincs rendben az, ha értelmes nők nyilvánosan nyavalyognak azon, hogy nincs pasijuk, ja, de nem ezt mondják, még ezt se, hanem hogy a férfiak nem becsülik meg őket, meg ugye nincsenek normális férfiak, szóval rátolják a férfiakra azt, hogy nem találnak partnert. Egész pontosan: a kiindulópontjuk téves, hogy kapcsolatban kell (vagy szokás) élni, hogy a pasi, a jó pasi, a harmónia, az igényeiket kielégítő kapcsolat nekik jár, ők valami hatalmas főnyeremények. A nagy önszeretetben (“én csak szép és jó lehetek”) nem vonják le a krónikus párnemtalálás tanulságait, hogy mondjuk valami teljesen téveset várnak, hogy nem egészek, nem jól kapcsolódnak, hogy illúzióik vannak a kapcsolatról. Vagy hogy külsőségekre hajtanak, hisztisek, kellemetlenek, kifelé mutogatnák (kocsi-nyaralás-menőség-pasi-gyerek), és, ööö, nem, nem minden test szép, és amúgy még a szexet sem élvezik. Ami nem biztos, hogy az ő hibájuk, de ez a probléma, nem az, hogy nincsen pasi.

Hogy túl sok buta filmet néztek, és úgy tekintenek a férfiakra, mint akiknek az a dolguk, hogy az ő mindenféle igényeiket kielégítsék és el lehessen velük dicsekedni.

Én azt mondom, amit már sokszor: csak szerelemből érdemes vegyülni, az meg spontánul történik az emberrel, ha készen áll rá, és általában is olyan a személyisége. Szerelemtelenül leélni az életet nagy veszteség. De a szerelem ritkás csúcsélmény, nem a létünk alapállapota.

A nőknek általában nincsenek szép történeteik, de azért belemennek mindenfélébe, mert ez a szokás, mindenki más is belemegy, mert illúzióik vannak, mert szeretnének szeretni, mert nem tudnak jobbat, mert gyenge az önbecsülésük (és talán okkal az), és ezek a kapcsolódások keserűséget hoznak, kifosztják őket. A szex és a párkapcsolat megcsúfolása az, amiben vannak.

Akkor ők a baszatlanok? És akkor nem lehet igazuk? Le lehet ezzel őket ugatni: neked egy pasi kéne, avagy: nem tudod te, milyen a jó szex?

Mi legyen azzal, akinek nincs kapcsolata, vagy nem harmonikus az a kapcsolat? Döbbenet volt ráébrednem, hogy a statisztika helyes oszlopában szereplő, el nem vált, kapcsolatban élő nők milyen sivárságban tengődnek, és ami igazán durva: sokuknak nem bántalmazó a férje, még szavakkal vagy érzelmileg sem, nem is elhanyagoló, nem is szeretőzik. Ő egy rendes ember, csak valahogy úgy nincsen semmi, nem beszélnek, nem kíváncsiak egymásra, nincs inspiráció, közelség, vágy.

Na, ennél sokkal jobb egyedül, ha a nő nem infantilis. Ehhez képest boldogság, de legalábbis előnyös állapot a “baszatlanság”.

De a legjobb a zsongás, az intimitás.

Ahh, mindjárt, mindjárt találkozunk! És megszagolom. Megérzem a pórusokból finoman párolgó, összetéveszthetetlenül egyedi, heteró biológiát (nagyon érzékeny a szaglásom), és elemien hat rám (innen tudom, hogy ez a kapcsolat van és jó). Kímélem őt: nincs kedvem basztatni, rápakolni mindent, folyton lekötni az idejét. Mindig örülök neki, meghatottan gondolok rá.

Emlékszem jól, milyen volt az életem, tudatom, hangulatom akkor, amikor ez még nem volt, és hosszan, évekig nem történt semmi ilyen. És, bizony, nem teljes úgy az élet. Hiányzott, habár, én nem nyafogtam ezen és nem is vádaskodtam meg álltam ki, hogy nekem aztán nem kell “pasi”.

Egyedül lenni csak ahhoz képest jobb, aki csonkává tesz.

Akkor szerzetesi módon volt kedvem, erőm edzeni, például. Most meg nem (nem szerzetesi módon), ami köztünk lett, az az edzés helyén van egy kicsit.

Ha a másik méltó, és őszinte a vonzalom, akkor a közelség, a beszélgetések, az élmények hatalmas többletet, biztonságot adnak. A szeretet felhangzik onnan is, nem csak önszeretet… micsoda duett és kórusmű, más hangok is vannak. Velem ugyanis megpróbálták elhitetni névtelen e-mailekben, hogy én gonosz vagyok és pszichopata, és engem nem lehet szeretni, és én sem szeretek. És felgyűltek ezek a szeretések, és ez hatalmas enyhülés.

Egy kicsit azt gondolom, nem érdemlem én ezt (a szeretéseket), de azért azt is, hogy igen, azért mégis. Legalábbis azért, mert nem vertem át magam, nem mentem bele szarba, nem vádaskodtam, őszinte voltam – és én is szeretem őket.

Harmónia van, és már nem félek, sőt, önmagam lenni sem félek. Én most mégis inkább önmagam leszek, jó?

Nincs ez, hogy inkább meghalok, de nem mondom el neki ezt meg azt, meg ne legyek sok, meg jaj, csak ne úgy tűnjön, hogy én ezt jobban akarom. Hú, de mást írtam erről ősszel, tudom én. Megérkeztem.

Na de mit akarok ezzel. Azt akarom mondani, hogy az a régi, forgácsoló, enyhe, de folyamatos keserűség, hogy nem látom magam viszont közelről senki szemében szerethetőként, fontosként, egyetlenként, az nincs most, és ez jobb emberré tesz. Nyugodtabbá. Nincs az a bizonytalanság.

Az elégedettség, a jó érzés mára sok mindennél fontosabb lett.

Nem tudom, a szeretés maga okozza-e ezt, vagy az ő hasonló álláspontja, hogy jaj, nem vagyok én balek, nem cselekszem magam ellen, ez itt az én faszom, a csalánra van nektek saját, szálljatok le rólam. Nekem ne magyarázzatok már, hogy mit kéne tennem, mi a helyes, mi a feladatom. Hadd érezzem jól magam, hadd gondoljak magamra. Annyit voltam már jó és lemondó.

A nagy feladat ez: jól lenni, rendben lenni. Minden más utána jön.

Az emberlány, ha keres, ha üres az a hely, ahol az intimitás lenne, sok mindenbe belemegy kínjában és önkéntelenül. Ez egy kicsit önkritika is, és igen: ez a baszatlanság, ennyi igaz belőle. Egy kis szeretetért, közösségélményért, elismerésért igazodik, mozgalmárkodik, elvieskedik, harsánykodik a nőlégió, amúgy fogalma sincs, a többiek nélkül mit gondolna, egyedül gondolkodni ugyanis nem mer. Bratyizik a közös sorsban, a közös érdekben, a közös ellenség ellen olyanokkal, akikel elégedett állapotában szóba sem állna (lásd még: kismamafórumok, amikor azt hittük, pusztán az anyaság vagy az alteranyaság közös nevező!). Helyeslést keres, vagy jópofáskodással tereli el a figyelmét arról, hogy ami neki hiányzik, az a csendes, teljes, lelki-intellektuális-testi közelség.

Ez tehát a “baszatlanság”, ez a visszautasítottak, hideggé váltak, sérültek, a senkinek nem kellők keserűsége, önigazolása, projekciója. Fura, hergelős dolgokba mennek bele a bizonytalan, várakozó, csonka állapotukban. Főleg ha sosem volt részük az igazi intimitásban. És még főlegebb, ha nyom az idő, mert gyereket szeretne a nő, meg kéne már történnie.

Mindezt én világosan látom, de próbálom együttérzéssel szemlélni őket, mert nem az ő hibájuk: egyáltalán nem nagy a felhozatal érző, méltó, egyenes, nem szerepekben gondolkodó férfiból. Próbálom érteni, hogy a nők mitől ilyenek, de közben neheztelek is rájuk, amiért bosszút állnak azokon, akik jobban vannak (meg főleg amiért feministának mondják magukat és nekiesnek egy-egy nőnek hihetetlen kíméletlenül, látható élvezettel, csoportosan). És hát ezek a nagyon elfuserált, nőgyűlölő, ugyanúgy szerelemtelen férfiak tényleg nincsenek abban a helyzetben, hogy bárkit így kielemezzenek. Eleve utálom, hogy férfiak a személyes, nagyon női témákban kéretlenül megmondják, minek hogyan kéne lennie, feltételezve, hogy az ő egyetértésük szükséges, a nők a jóváhagyásukra várnak, ki kell őket javítani. Beszéljetek csak magatokról!

Összefoglalás és szintézis. A baszatlanságvád azért hülyeség, mert az egyedül élő nő, aki ki tudott lépni a szarból – vagy bele se ment a méltatlan kapcsolatba –, sokkal jobban van, mint az átlag, kapcsolatban rekedt, megalkuvó, gyatra vagy semmilyen intimitást meg nem élő nő. Ha ők egy nap megszólalnak (és előbb-utóbb meg szoktak), akkor kő kövön nem marad.

Az számít, hogy lobogjon a nőben az életkedv, az erő, a szexuális energia. És állítom: ha ez megmarad, és megtörténik veled az igaz, mély kapcsolódás, annál jobb a világon nincs.

22 thoughts on “a baszatlanság vádja

  1. Én úgy érzem, hogy nagyon le vannak egyszerűsítve a cíkkben lévő gondolatok, válaszok! A helyzet nem ennyire egyszerű, fekete-fehér!!
    Lehet statisztikailag nézni a dolgot s ennek alapján elemezni a dolgot, de ha a staisztikában szereplő egyes személyeket kezdjük vizsgálni, kiderül, hogy jó nagyot tévedünk!
    A körülmények, egyeni helyzetek ismerete nélkül csak felületes válaszokat tudunk adni erre a kérdésre, a “bas….lanság” kérdéskörére.
    Ennek a kérdésnek a megválaszolására, gondos elemzés kellene és akkor talán tisztábban látnánk ebben!
    Itt most nincs idő komoly tanulmányt írni erről, pedig lehetne!

    Kedvelés

    • Bocs, de mit állítasz, mit bírálsz, mi nem elég bonyolult? Mit mondasz pontosan? Mik az érveid?
      (És miért teszel felkiáltójelet az összes mondat végére?)
      Miért kéne nekem egy személyes, bár olvasott blogon elemeznem, ha én véleményműfajban írok, blogposztot, és nem az a szakmám? Elemezzen a szociológiai intézet. Vagy keress te ilyen elemzéseket. Tudjuk jól, ha máshonnan nem, Kopp Máriától, hogy a házasság és az életminőség hogyan függ össze:
      https://csakazolvassa.hu/2012/08/03/a-nok-tovabb-elnek/
      https://csakazolvassa.hu/2012/08/07/a-nok-tovabb-elnek-2-es-jobban-is/
      , de én nem erről beszélek, hanem a kiteljesítő emberi kapcsolódásról, az elégedettségről, nők stratégiáiról meg a pótcselekvésekről. Aligha vizsgálható tudományosan. Az ejakuláció megszámlálható, a mélység nem.
      Új vagy, kérlek, legyél türelmesebb, nézz szét a blogon, van 2300 poszt, ne zuhanj rá így gondolkodás nélkül egy posztra.

      Kedvelés

      • Ok, látom nem az a cél, hogy valamit meg is értsünk az életben, hanem csak az önkifejezés!
        Kérnélek töröld amit írtam.

        Kedvelés

      • Nem törlöm, te gondold meg, miket írsz.
        Taníts minket! Mit állítasz? Mivel nem értesz egyet?
        Az önkifejezésem mély megértésen alapul. Te is ezért iratkoztál föl, ezért olvasol. Vagy kioktatni, feszkózni jöttél?

        Kedvelés

      • Én azt nem értem, amikor valaki hozzászól, s kifejti hogy hosszabban kellene kifejtenie amit mondani akar, az maga is miért nem ír blogot? kisjulistabaszatlan123456789.wordpress dot kom az ingyenes

        Kedvelés

      • Nem, ő azt gondolja, hogy nekem kéne hosszabban kifejtenem, ő amúgy nem gondol semmit azon kívül, hogy már szépkorú, de még áll a bré, ezt persze egy előző kommentben muszáj volt itt mindenki tudomására hozni. Hogy innen mi hiányzik, nem tudom, úgy húzom mindig a szöveget rövidebbre vérverejtékkel. Szerintem ő se tudja.

        Kedvelik 2 ember

    • És amúgy hogy lehetne mindezt az általad felvázolt módon objektíven kivitelezni? Lenne egy baszatlanságügyi ombudsman, aki adott hivatallal a háta mögött leméri a (biztosan őszinte) egyéni válaszokat, majd kielemzi őket és az eredményeket napvilágra hozza..?

      Kedvelés

  2. És milyen hamar rámondják nők is valakire, aki nem ugyanúgy gondolkodik, hogy baszatlan! Egyik iskolás anyukának van egy blogja, és ott kommenteltem, hogy nem biztos, hogy menő félmeztelen Chippendale fiúk mikulássapkás fotóját nézegetni, arra csoportosan nyálat csorgatni. Azonnal megkaptam az anyukától, hogy biztos nekem nincs nemi életem, azért ítélem el ezt. Pedig ha tudná!:)))

    Kedvelés

    • Szerintem ők gyakrabban kapják meg, hogy kicsi a pöcsük, ami nemtelen és nem egészen ugyanaz a jelenség, a legelegánsabb megfogalmazás, hogy no woman wants to sleep with them, de a kéne egy nő, a nincsen csaja is jellemző, ám az egész valahogy mégsem olyan szégyenletes, mint a baszatlan, inkább csak sajnálatos, hiszen nem talál barátnőt. A baszatlan azért az, mert ugye feminista, karrierista, keserű, rút, kemény meg erőszakos, a nem talál barátnőt elég ritkán kap ilyen kritikát, ő legfeljebb mulya.

      Kedvelés

  3. Valahogy a címben szereplő szó nekem mégiscsak vulgáris, időnként ahogy hallom milyen rondán beszélnek gyerekek, gyakran kb. minden második szavukban … nagyon nem kellene ilyen szavakat közvetíteni. Itt a cikkhez viszont nem vitatom hogy passzol, nagyon jó írás! Sok értékes gondolat van benne (főleg a szerelemről, szerethetőségről a kapcsolódásokban, ami megragadott), egyedül az eleji elemzésben támadt ellentét bennem, egyébként meg rendben.

    Kedvelés

  4. Értem a posztot, persze: minden árnyalatában, teljességében értem. Plasztikus és hiteles a kép, amit megjelenít. Most mégis megkockáztatom, hogy azt a benyomást keltsem: reduktív, elszegényítő, sőt téves az olvasatom, mert…Mert bevallom: ez a fosztóképzős “terminus
    technicus”, (amit nyilvánvalóan filológiai pontossággal alkalmaztál) olyan irtózatot kelt bennem, mint súlyos allergiásban a mogyorókrém – egyszerűen azért, mert visszavicsorog olyan helyekről, ahol (szellemileg is) kalácsképű, szétfolyó-piknikus, vagy épp durva vonású, otrombán izomkolosszus, “egymegegyazkettő”-horizontú hímneműek dobálóztak vele másodpercenként teli szájjal, hogyaszongya: “Feminizmus=” ….atlanság!”., megfosztva ezzel a férfi-nő kapcsolatokat minden humánumtól és együgyű, vad erőszakossággal azt sulykolva: a nő, ha kielégül, “funkcionál”: süt-főz-takarít-gyereknevel-háromműszakozik és készséggel áll rendelkezésre egyebütt is. Gondolkodás nélkül, mert, ugye, a kielégülés az agyát is közömbösíti.. Végül is minek az neki – fő, hogy van…izéje.
    Elég hát egy szó, egy pontos, helyén űlő szó, és felrémlik előttem a Neander-völgy, tele artikulálatlanul üvöltő, kőbaltás alakokkal – sokan diplomával az ágyékkötőjükben.

    A poszt pedig kiváló..

    Kedvelik 1 személy

    • Őket idézem, pontosan, mert ez az ő vádjuk. Lehántom az erőszakot, megnézem, mi marad. És ami marad, az tanulságos. De ugye nem a baszás ténye, száma a lényeg, hanem hogy valahol minden kiáltozónak az a baja, hogy szeressetek szilajon, és ha szép-jó partner nem szereti, akkor szeresse a mozgalom…

      Aki meg nem bírja a “csúnya szavakat”, olvasson több Esterházyt, Petrit, Parti Nagyot!

      Kedvelés

  5. “Mert az emelt fejű, választott egyedüllétet nehéz jól csinálni. ”
    Tényleg az. De azért próbálkozni nem árt, mert perpill nem terhelnék senkit a problémáimmal, nem vagyok alkalmas, nem is akarok, gyógyulok.(remélem.)

    DE… a baszatlanság létezik, tapasztalom. llletve…. relatív jól nézek ki, tapasztalhatnám, de valahogy nem olyan a fejem, hogy mondani merjék (*élvezném a társalgást, ő pedig nagyon nem, ez van ráírva), viszont olvasok eleget, tele vele a net. De amúgy tényleg, baszatlan vagyok. Van némi tikkem nekem is a témában, nehéz a kedvemben járni, de:

    Uraim!* Tán meg kéne tanulni rendesen baszni. Társ most nem kéne (kivéve Az a bizonyos Csodalény, de még nem találkoztunk), de én nyitott lennék egy jófej, haver/barát szeretőre, csak…. szóval nem vagytok túl meggyőzőek. Próbáltam ígéretesebb személyekkel, és nem. Nem próbáltam mindenkivel, sok lenne, de van használható mintám. Plusz messziről kiszagolom a nőgyűlölők nagyját, és még így is.

    *Hölgyre is nyitott lennék ha olyan, még nem volt, de nem vagyok biztos benne, hogy nem is lehetne.

    Kedvelés

    • Veled érzek: öt évig nem történt velem jelentős, nem értettem, homályban bolyongás volt, béna sztorik. Visszatekintve jó érzés, hogy nem alkudtam meg (társkeresőzés, nyafogás), helyette transzformáltam az energiát. Hajaj, most meg futni nem tudok (úgy, annyira).

      De amit írsz, abban van egy trükk:
      hiányállapotban írod elő, hogy mások mit csináljanak (tanuljanak meg baszni).
      Sajnos, ha a piaci szemléletnél maradunk (kereslet, kínálat, ár), akkor válogatni meg előírni az tud, aki nagyon vonzó.

      A helyzet az, hogy ki-ki a saját partnerét tanítja meg a technikára, nem “a Jó baszást”, hanem azt a fajtát, amit ő szeret. A pornókultusz nem nekünk kedvez.

      Amúgy hányan vannak vajon, akik rácsúsztak a tinderre, a rutinos megcsalásra, hetente új partner, randinak hívott üzelmek, vacsoráért anális szex stb., meg “keresik a boldogságot”, és most a járványban csak néznek, hogy “ezt se lehet?” “El akarják venni tőlem?” Vagy elsurrannak továbbra is a sunyi kis randikra?

      Kedvelés

  6. Ha nem éltem volna meg életem során többször párkapcsolatban/szexualitásban az elemi női élményt, amikor tényleg valami atavisztikus szólal meg a testből, és még a terhességek, szülések és babás évek, tehát a női test és a hetero vágy elemi és specifikus boldogságát (vagy ha valaha megéltem volna, de negyven fölött sajnos már nem akadna méltó partner, és elfelejteném az élményt), akkor én is tagadnám a nemi, kétnemű, biológiai meghatározottságot. Én is gyűlölködve írnék a társkeresőn látott férfiakról, és oda nyomulnék, ahol ez a hiány nem fájó, nem kínzó, ahol más se boldog, erős szexualitású, formás testű, és bedőlnék ilyen kilúgozott, hamis dolgoknak, mint queer, fat pride, protest-leszbikusság, választható identitás, transzok, aszexualitás mint identitás. Pedig gondolkodó ember vagyok.

    Kedvelik 1 személy

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.