fessük piros pöttyösre!

Avagy: mitől megy át az üzenet. A mi karcos, nehéz felvetéseink emészthetőek-e.
Ahogy Adèle élete nyomában keringtünk moziról mozira, az egyik előcsarnokában találkoztam Dézsával. Érdekes és szívmelengető vita alakult ki köztünk két percben. Azt vetettem fel, jót tesz-e a mozgalomnak, ha mondjuk csupa FEMEN-szerű, provokatív vagy nagyon fiatal vagy jellemzően leszbikus vagy egyedülálló, gyermektelen vagy a külsejét a magazineszménytől hangsúlyosan elválasztó nő mutatkozik a társadalom előtt feministaként (itt konkrét személyekre gondoltam, igyekeztem nem ítélni, meg elfogadni a kisebbségi létet, de biztos ítéltem azért). Vagy épp az a fontos, hogy kiálljanak a házasságban élő, többgyerekes, szülésélménnyel is rendelkező, rakottszoknyás, esetleg hagyományos értelemben bombázó, megjelenésükben, sorsukban könnyebben elfogadható nők is, netán ők legyenek többségben? Demonstrálván, hogy ezek, amikről itt a blogon is szó van, nem veszélyes és marginális gondolatok, és nem is egyéni elégedetlenség, sérelem tünetei, hanem a sorházi lakás-könyvelői állás-két gyerek-telek-ír szetter létezésben is érvényesek.
Gondolom, a megfogalmazásból sejtitek, mit gondolok én eredetileg. Kettős haszon: megveregethetem a magam vállát, hogy milyen vállalható, trendi és helyeselhető is vagyok én, és ítélkezhetem egy jót a másféléken, bele is borzongok a többségi, ciszhetero-fehér-középosztálybeli-európai-ép testű fölényemből, amelyet nagyon otthonosan viselek egyébként. Igen, ennyire át vagyunk ezzel itatva, itt tartok másfél év blog, rengeteg tudatosodás után is, ennyire vagyok gyarló. Jobban szeretem a rendezett frizurájú embereket, és akként magamat is. Meg az iskolázottakat, meg azokat, akiknek van egyéniségük. Oda akarok tartozni. És megnézem a szép nőket is. Észre sem veszem, csak rájuk meredek valahogy kábán és szórakozottan is a villamoson. És egy kicsit megvetem azokat, akik olyan rossz fejek, hogy ki sem próbálják az anális szexet. Ilyenné gyalult a rendszer. Csak mondjuk én mindezt tudom magamról.
Ezeket ott az előcsarnokban mind nem mondtam, csak az elejét, tehát hogy szerintem jót tesz, ha azok tolják a nők ügyét, nyilatkoznak tévében, akik vállalhatóak a többség előtt. Mert akkor ugye átmegy az üzenet.

Erre Dézsa azt mondta: ez az a kérdés, hogy legyen-e a feminizmus szexi. Holott épp ez a lényege, hogy az a tekintet, szempontrendszer, az őáltaluk kitalált elfogadhatóság mércéje többé nem határoz meg minket, mert igen, ennyifélék vagyunk, és nem kívánunk többé alakoskodni. Később olvastam más írásában, pont a nőkongresszusiban, hogy nem, nem kellenek a férfiak a feminizmushoz, megcsináljuk mi a magunk részét, ez nem építőtábor és nem is a gáláns lovagiasság világa, és milyen iszonyatosan eltolt mérce már az, amelyen segítségnek, támogatásnak tűnik, ha az ellenérdekeltek, akiknek fel kellene adniuk az előjogaikat, épp nem hátráltatnak és nyomnak el iszonytatóan, hanem jóváhagyólag megengedik, hogy békén lapátolgassunk a női homokozóban. (Megint interpretálok, nem pontosan így írta.)

Én ebből azt vontam le, és megvilágosodásszerű volt ez számomra, hogy nem nekik mutatjuk, hogy igazunk van, nem tőlük várjuk a helyeslést, ez méltatlan és még meddő is volna, és megint ugyanaz. Ne píározza magát a feminizmus, ne legyen ez a stratégiája, mint újabban a Jobbiknak, hogy ő szexi, ne akarjon azok torkán lemenni, akik tépik és harapják.

Úgyhogy most már én is azt mondom, soha nem felelhet meg a feminizmus nekik, nem dolga. Nem, ne legyen szimpatikus a saját ellenségeinek és az értetleneknek, sőt, pont az a lényege, hogy bántalmazó, hatalmaskodó műmacsóknak ne legyen vonzó, e megfelelés ellen tiltakozzék. Nem lehet vonzó, ez fogalmi tévedés egy erőszakon alapuló rendszerben.

Annak ellenére, hogy én viszonylag konzervatív ciszheteroközéposztálybeli életmódommal meg tudtam szólítani sokakat. Most ezek privilégiumok, vagy hasznos eszközök? Néha az orromra koppintok, milyen kis szabályos vagyok, és valahogy büszke vagyok rá, hogy én “normális” vagyok, nem lehet leleszbikusozni, legyerekgyűlölőzni — undorítónak tartom ezt magamban. Az lenne a jó, ha a másfajtára is odafigyelnének, igen, de én úgy látom, az marginalizálja a mozgalmat, és gyengíti az üzenetet. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás?
*
Viszont nem félek már az ismerőseimtől. Hogy nekik elfogadható vagyok-e. Nem szoktam velük erről beszélgetni, sőt, régóta csak olyanokkal beszélgetek, akik amúgy pontosan tudják és nem bánják, kiféle vagyok, és vagy eleve ilyenek voltak ők is, vagy nagyon kinyílt a szemük mostanában, észreveszik, amit korábban nem, nem félnek tőle. A többiektől meg azt kérem, hogy itt vagyok, vidám és értelmes nő, ezerféle témával, nagyon lelkesen a világ minden dolga iránt, van miről beszélgetni, tessék nekem elnézni ezt a kis extrát, hogy nekem lehetőleg ne mondjanak faszságokat. Ez vagyok, ilyen vagyok. Szóval vállalom, de azért szeretem, ha nemcsak ez a téma, de közben tudom, hogy az egyenlőség iránti sürgető vágyam afféle beakadásnak, extra heppnek van kezelve. És sokszor nem végigolvasott, átgondolt bejegyzésekből áll rólam össze a kép, csak azt gondolják felületesen, hogy én mindig ilyesmikről írok, “szidom a férfiakat”, van ez a fura nézetem, nem vagyok könnyű eset. Én meg tudom, hogy ők (hirlando!:), legyen bármilyen érvényes a másféle szempontjuk, nem tartanak itt, mást látnak, nem gondolták végig ezeket egyszerűen, ismételgetik az unásig ismert felületességeket.
Morálisan ép, gondolkodó, nyitott ember nem lehet, hogy ne figyeljen fel a lustaságra, a lelki sivárságra, a munka és felelősség másra lőcsölésére, nem lehet, hogy azt képzelje, a nők imádnak mosogatni és szaros pelenkát cserélni, nem lehet, hogy ne akadjon meg azon, hogy csak nők ülnek a szülői értekezleten, nem lehet, hogy normálisnak tartsa, hogy sok nőnek nincs vagy csak gyér az orgazmusa, vagy ne hökkenjen meg a sófoltos Akela-pólón, vagy hogy is fogalmazott a szellemes kommentelő.

Az mondjuk hajmeresztő, ha, mint az említett levlistás vitában, burkoltan, de azért felismerhetően felróják nekem, hogy a gyermekmolesztálással vádolt apa most jól haragszik a feministákra, tehát engem illet “a mozgalmat jól lejárattad” vád. Hát hol érdekel engem, hogy korábban, egy szerkesztőségi hatalmaskodás meg egy kéztörés között vonzódott-e emberünk a feminizmushoz? (Már majdnem… és akkor én elszúrom! Micsoda vesztesége ez a mozgalomnak!) Pont a csakazolvassán végre nem a nőjogi ügyek pár tucat, jól ismert, lefáradt képviselője beszélget: annyi és annyiféle nőt szólított meg a blog, ennek az ügynek az ismertetésével is, amennyit a témában ilyen egyszemélyes kezdeményezéseknek soha nem sikerült még. Köztük számos, korábban a feminizmustól borzadó, gyakorló keresztény, konzervatív nőt és eleinte gyanakvó, zavart kommenteket író férfit is.

Akik itt vannak, és nem adják fel az eredeti értékeiket, viszont szélesedtek, figyelnek, érzékenyedtek. És a dolog tartósnak tűnik. Most, külön nekik megköszönöm, hogy volt türelmük, hogy maradtak, és most már együtt vagyunk itt.

Vigyétek hát a hírét: nem ciki, nem szélsőséges, nagyon is vicces és konstruktív, leginkább érzékeny figyelmet és folyamatos önreflexiót jelent, és nem, nem festjük piros pöttyösre, hogy a fanyalgók túrórudinak nézzék.

284 thoughts on “fessük piros pöttyösre!

  1. Ezzel nekem is meggyűlt a bajom sokáig – emlékszem, a hetes buszon utaztam éppen, egész alakban visszatükrözte a testem a vezetőfülke üveglapja, és ahogy végignéztem magamon, szinte undorodva kérdeztem magamtól, hogy ez a csúnya, lógó mellű, rosszul öltözött lány feminista? ez nem akar gyereket? ez akar saját elvek szerint élni, önreflexiót, tudatosságot? She sure doesn’t have the looks for that – még sikeres sem vagyok.

    Ez legalább egy éve volt, múlik majd szép lassan még, idővel (bár nekem ezekben az előítéletekben sokkal inkább a saját bizonytalanságom és magammal szembeni elutasításom van benne, mint bármi más).

    Kedvelés

    • Én ezt a “cisz” szót eddig csak abban az értelemben ismertem, hogy az osztrákok Ausztriát a dualizmus korában ciszlajtániának (Lajtán-innennek), Magyarországot majd transzlajtániának (Lajtán-túlnak) nevezték, mi meg ugye pont fordítva. Ugyanígy: oroszul/ukránul a Kárpátalja zakapartyija (Kárpátokon-túli terület, mármint ugye Moszkva felől nézve).

      Szóval ‘cisz’ meg ‘transz’.

      Ilyen értelemben való használatakor megvakarom a fejem, és elgondolkodok, hogy most én vagyok ilyen műveletlen mucsai paraszt, vagy most akkor mi van.

      Ahogy azt “Pataki István” mondta a Körhinta (1956) c. filmben:

      “Valaki megen kitalát valamit.”

      Kedvelés

  2. Megerősíteném: nagycsaládos, gyakorló keresztény, konzervatív nőként maradtam itt, rengeteg mindent felismertem és tudatosodott bennem a blognak köszönhetően, és bár rettentően távol áll tőlem a provokatív feminista manifesztációk világa, manapság mégis gyakran gondolkodom azon, hogy jelen minőségemben (nem tipikus feminista) mit tehetnék annak érdekében, hogy a rendszer miatt szenvedő nők kiszabaduljanak ebből.

    Kedvelés

    • Ide írom a gondolataimat, mert kapcsolódik. Feminista kb. az, aki szerint a nő azonos jogokkal bír, a nők érdeke azonos fontosságú, mint a férfiaké, minden tekintetben egyenértékű a férfival, jogok, képességek és kötelességek (feladatok) tekintetében egyaránt. Nagyon tévedek? Ha nem, akkor egyrészt nem cél, hogy szexi legyen meg piros pöttyös, de nem elvárás az sem, hogy provokatív vagy épp leszbikus legyen. Nem tudom jól sejtem-e, de éppen akár hímnemű is lehet az egyed. Utóbbi nem segít, meg támogat, ahogy a konyhában sem segít az asszonynak. Simán egyetért.

      Kedvelés

      • Az egyiknek a fecském nem tetszik, a másiknak az ingem. Még a végén bőrcipőt is kell vennem 😦

        Kedvelés

      • Az a bajom ezzel a fajta feminizmussal, hogy mondani könnyű. Hajlamosak vagyunk megmaradni a biztonságos középen. Az igazán éles, fontos kérdéseket mindig az elméletiek, a radikálisak teszik fel, ők lökik előre a világot a holtpontokról, aztán időnként máglyára vagy Szibériába küldik őket. Mi meg néha a gyakorlat fájától, relatív védettségünktől, a saját jó szándékunktól nem látjuk a problémaerdőt. Mi, középutasok szeretjük magunkról elmondani, hogy hiszünk az egyenlőségben. De ha teszteljük, próbára tesszük e meggyőződésünket, meglepő eredményekre juthatunk. Kiderülhet, mennyi mindenről nem tudunk, micsoda tévhiteket dédelgetünk mi is. Vagy például hogy azért a nőt úgy képzeljük el, hogy heteroszexuális, csinoska, és aki nem ilyen, azokra csúnya megjegyzéseket teszünk, mondjuk leszóljuk a blogest vendégét. A házasságra is normatívan gondolunk. Nem nagyon használjuk az interszekcionalitás nézőpontját (gender-race-class egymásra hatása, dinamikája, részletesebben e szöveg elején: http://www.socio.mta.hu/dynamic/interszekcionalitas_meghivo.pdf ), és főleg nem szoktunk tiltakozni “a nők érzékenyek, jó szervezők” fajta jóindulatú szexizmus ellen, nem is értjük, miért káros. Vagy amit itt is írok, hogy milyen dölyfösen viselem én is a normálisságomat, vállalható voltomat, hányszor érzek elégtételt, hogy hát én szerintük sem vagyok, lehetek ronda, márkás cuccok, minden, holott egyrészt mit számít a véleményük, úgyis csak dekorációnak vagy tárgynak kezelnének, másrészt arra mondják, hogy ronda, akire csak akarják, minden összefüggés nélkül, szexista bosszúból.

        Én egyre jobban vonzódom a radikalizmushoz, a végső kérdésekhez, hirlandónak és dézsának köszönhetően, meg azért is, mert biztonságban érzem magam, valóban van esélyem szabadon gondolkodni, nem bánt és nem agymos senki. Meg akarom érteni őket, igazán bátornak őket tartom, ők a hősök (itt a FEMENre gondolok), de a célom ezzel nem a világ további ostorozása, hanem az önreflexió, önkritika.

        Kedvelés

      • A szélsőségek termelik ki azt a mértékű – és ezáltal mennyiségű – választási lehetőséget, amiből aztán a középen lenni szeretők, a különbözési vágyuknak mégis engedve választhatnak.

        Kedvelés

      • A jóindulatú szexizmus számomra ugyanolyan szexizmus. Radikális nem voltam, és vsz. nem is leszek. Szervezni nem fogok megmozdulást pl. de részt venni fogok, alighanem.
        Azt akartam csak írni, hogy a feminizmus is hadd legyen már sokszínű. És igenis próbáljon meg sokféleképpen megszólítani sok embert. Remélem, nem lesz elvárás, hogy mindenki FEMEN stílusban nyomja, mert akkor az egész szektává válik. A Petőfi-féle rongy élet sem gusztusos nekem, igen, az én életem nagyon drága például. Ez persze csak példa volt. Igen, lehet, hogy a FEMEN a hősök, de tudjuk, hogy a nagy változásokat sem csak a hősök harcolták ki, ők “csak” elindították.

        Kedvelés

      • “Nem tudom jól sejtem-e, de éppen akár hímnemű is lehet az egyed. Utóbbi nem segít, meg támogat, ahogy a konyhában sem segít az asszonynak. Simán egyetért.”
        Na ennek kétszer futottam neki, mire rájöttem, hogy a hangsúlyt nem a NEM -en van, hanem a SEGÍT-en meg a TÁMOGAT-on.
        Első olvasatra nagyjából az jött le, hogy a feminista férfi a háztartásban nem vesz részt, csak egyetértően nyugtázza, hogy az asszony dolgozik 🙂
        Aztán gondoltam, ezt már csak nem gondolja komolyan bárki is…
        És akkor nyomtam át a hangsúlyt, amitől a egész értelmet váltott.
        Jó, hát késő van – vagy korán inkább már 🙂

        Kedvelés

      • A lényeg, hogy átment. Ha meg kiemelem, akkor kapok a fejemre, hogy nem kell, érthető anélkül is 😉

        Kedvelés

  3. sziasztok, először is csodálatos a blog, nagyon köszönöm a sok útravalót a szerzőnek és a kommentelőknek is, egyszerűen fantasztikus ez az egész! 🙂

    az jutott eszembe erről a posztról, hogy valahol, azért, ez a blog eléggé “pöttyös” (= eltérő hangvételű) a feminista diskurzus résztvevőinek többségéhez képest, és hogy ez szerintem szuper. személyes élményem, hogy ah ha nem kezdek el itt olvasgatni, soha nem jutok el odáig, hogy mondjuk dézsa írásait teljes egészében értsem. számtalan feminizmusról szóló cikkel találkoztam ezelőtt is, és mindig bőszen bólogattam, hogy hát igen, de rossz ez így, de rossz lehet az érintetteknek. mert a személyes érintettség átélése nélkül egy ilyen témájú cikk csak elméleti konstrukció, szociológiai kuriózum volt számomra, helyeseltem, de nem állított az ügy mögé. ehhez nekem kellett a csakazolvassa hangvétele, személyessége, közösségi jellege, spontaneitása, hogy valahogy a sorsközösség, vagy közös nyelv, vagy nem is tudom, mi mentén, de meg tudjam érteni, hogy fehér-ciszhet-középosztálybeli-jócsaládbólvaló nőként igenis engem is érint a megkülönböztetés, őrülten befolyásolja az énképem és ezen keresztül a sorsom. és ez még hagyján, de hogy felelőséggel tartozom mindazokért, akik ezt még nem látják.

    lehet, hogy nem teljesen így értetted a pöttyösséget, mert megalkudni, engedni az egyenlőségből, maszatolni a “reklám” miatt nem elfogadható. de az, hogy a diskurzus minél több csatornán folyjon, és a kommunikáció minél szélesebb spektrumát lefedje (elvégre nem homogén csoport vagyunk, hanem rendkívül sokfélék) szerintem alapvető. és nem az ellenségekkel kell elfogadtatni a feminizmust, mert nem kell a jóváhagyásuk, ez nem lehet cél valóban – a cél inkább az, hogy minél több ember lássa, hogy lehet másképp, és másképp jobb, és az egy jobb világ. mármint van különbség – valakinek az elfogadásáért esedezni, vagy valakinek kapaszkodót mutatni. és ez utóbbiak miatt szerintem szükséges a -nem megalkuvó- pöttyösség. meg a csíkosság, meg a káróminta, meg macifejes minta, na, értitek 🙂

    Kedvelés

  4. Amúgy szerintem fontos, hogy mindenféle emberek foglalkozzanak az egyenlőség elméletével meg az aktivizmussal is, de nem azért, hogy „szexi” (szociálisan korrekt) legyen, hanem hogy ne legyenek felülreprezentálva a másmilyenek, és valóban társadalmi szintű, belső megújulás tudjon – tudhasson legalábbis – lenni.

    Kedvelés

  5. Ez igy nagyon jo!”nem lehet vonzo”-szuper. Hiszen az ellenerdekelteknek lenne vonzo. Es igen,igy ertem mire jo ha nem borotvalom (borotvalnam)a labam! Amellett hogy en is inkabb mainstream vagyok kulsore,eletvitelre(es bizony ezert neha nagyon ,es csunyan,onelegult is).De mellekesen -a feminizmusnak is lehet tobb arca is,ilyen mainstream is. Elso lepesnek megsem baj ha megkonnyiti az azonosulast,en is igy kezdtem.

    Kedvelés

  6. Alapvetően és hosszútávon tényleg nem kell szexinek lenni, sőt kifejezetten ellenjavallt. Elveszhet a lényeg, ahogy a piros pöttyös sem csokis igazából (csak mondjuk – emlékeim szerint – étbevonós vagy bevonómasszás vagy, hogy is van ez) és nem is annyira túrós igazán. Bizonyos fórumokon, egy-egy közönségnek azonban érdemes lehet olyor legalább pár pöttyöt felfesteni, mert nem fognak figyelni és nem fog átmenni egyszerűen. Ha pedig nem fog figyelni mindenki, nem maradunk sokfélék, s még többfélék sem leszünk. És ha nem megy át minél több és sokféle szinten, egy idő után nem lehet továbblépés. Kíváncsi lennék, vajon mi az aktív és passzív blogközönség közös nevezője? Mi az a minimum, ami összeköt?

    Kedvelés

  7. “jót tesz, ha azok tolják a nők ügyét, nyilatkoznak tévében, akik vállalhatóak a többség előtt.”

    most kicsit szégyellem, mert nagyon igaz az egész bejegyzésed, de én ezt a mondatot szoktam tolni. de nem csak azért, mert úgy könnyebben befogadható a többség számára. igen, azért is. most ennek fényében tényleg szégyellem kicsit, de akkor is egyelőre ezt tartom hatékony eszköznek. én is szoktam undorodni attól, amikor elégedetten a tükörbe nézek, és azt gondolom, hogy neszebazmeg, ez is feminista, ez a jó kis csöcsös-segges szőke csaj miniszoknyában, tudjátok meg, hülye akelapólósok, na, hol a sztereotípia, mi? de közben szégyellem magam, mert így könnyű is, valóban, ép testben, egész tűrhető külsővel, heteroszexuális középosztálybeli születésűként (azért születésű, mert nem tudom sose, hogy a végzettségem meg a munkám még középosztálybelinek számít-e), huszonöt évesen, rettenetes férj és erőszak megtapasztalása nélkül. ugyanakkor azt is akarom, hogy tudják, hogy az is lehet feminista, akinek nincsenek rettenetes tapasztalatai (legalábbis férj vagy pasi-ügyben, azért tegyük hozzá).
    és azért is tolom ezt a mondatot, mert valaki itt írta, hogy ne legyen felülreprezentálva sem a leszbikus-transz stb vonal. csak valószínűleg aki valamilyen hasonló kisebbségbe tartozik, az előbb és könnyebben felismeri sajnos a hátrányokat, amik érik ilyenek miatt, és előbb kezd el gondolkozni ezeken. de pont tök jó lenne, ha az átlag, amilyen én is vagyok, vagy ilyen szempontból te is, éva, az is nagy számban felismerné, hogy ezek a dolgok léteznek, és nem jók, és a feminizmusra szükség van, és ezt nagyon nehéz úgy elérni, hogy mindig csak valamilyen, az átlag szempontjából “extrém” eset reprezentálja a dolgot a tévében/újságban/tüntetésen. hogy láthatóvá váljon széles tömegek számára, hogy ez nem a leszbikusok problémája, meg nem extrém FEMEN-aktivistáké, meg gyerekteleneké, hanem minden nőé. remélem, ez így érthető. mert a sokszínű, az nem azt jelenti, hogy ha egy lidl-háziasszonyok reklám számára célközönségnek tekintett nő végignéz egy feminista tüntetés résztvevőin, akkor elborzad, hogy úristen, itt nincs egy számára normális arc sem. most nem azt akarom mondani, hogy a leszbikus meg a gyerektelen meg a többi, az nem normális, hanem azt, hogy a jó többség nem tekinti annak, és ha csak ilyeneket lehet látni, akkor rajta lesz a bélyeg az egészen. ezért hát az óvatosan diplomatikus és bulváros fogalmazásmódom, amit megírtam hosszan a múltkor, remélem, ez most így kb érthető volt, és nem gondoljátok, hogy diszkriminatív, igazán nem szántam annak.

    Kedvelés

    • Nem diszkriminatív. A vita valódi, tényleg vannak érvek mindkét oldalon, értelek, csak az a baj, hogy ha mi is jobban szeretjük a “normálisakat”, akkor ezzel szentesítjük a diszkriminációt. Noha tudom, milyen fárasztó folyton tudatosnak és píszínek lenni. Ha mi szexinek akarjuk látni, láttatni a feminizmust, az azt jelenti, hogy mi magunk nem vagyunk elfogadóak. Nem, valójában nincsenek túlsúlyban a leszbikus, fura stb. nők a nőmozgalomban, csak a normához viszonyítunk, amelytől, különböző módokon, a nemfeminista össznők is jócskán eltérnek, pl. sok az elvált vagy a gyermektelen vagy a leszbikus vagy tetovált is a nők között, csak titkolják vagy mi nem akarunk ezzel szembesülni, mert mélyen hisszük, hogy A Normális Nő Mégis Hetero És Párkapcsolatban Él!

      Nekünk ők, a feminizmus prominens alakjai a feltűnőek, rajtuk akadtunk be mi is. Mert előítéletesek vagyunk. Esetleg nekik elemibb érdekük a többszörös diszkrimináció miatt tiltakozni, többet tapasztaltak az elnyomásból, ettől motiváltabbak, de ez csak a mi szolidaritásunk és megértésünk hiányára mutat. “Nem szeretjük a pinaszagot” (mintha szeretnünk kéne!), és akkor el is toljuk a leszbikusok elnyomását, ami a nőké a köbön. És ezek az elnyomott leszbikusok még a szerencsés értelmiségiek, képzeljünk el egy testileg nem ép, leszbikus, képzetlen bevándorlót mondjuk vidéken (–> interszekcionalitás). Talán a gyermektelen nőknek több idejük van, vagy mozgalmi tapasztalatukat leszbikus egyesületekből hozzák, amelyek itt a szemünk előtt vívtak az emancipációért, talán jobban kapcsolódnak nyugati áramlatokhoz, vagy jobban bírják a nyilvános támadásokat, vagy lelkesebbek valamiért. Nyitva a pálya minden családanyának meg szabályos életű asszonynak, hogy nyomuljon a tüntetéseken. Miért nem mennek? Kispolgári borzadozásból, mitszólaszomszéd-típusú elégtelen civil kurázsiból, nem elegendő tudatosságból. A progresszívek, azok vállalják önmagukat, ilyen színesek, nem félnek másban sem megmutatni a jellegzetességeiket, nem besimulósak, nem konformok. Mi viszont alterofóbok vagyunk, és csak a saját szempontjaink elfogadtatásáért verjük az asztalt, az övékét, amely valójában közös, minthogy mindenféle elnyomás ellen tiltakoznak, nem is értjük talán. És nekünk ez tök kényelmes. Nem vállalhatók vagyunk mi, ‘Sugar, hanem nagypofájú privilegizáltak.

      Jaj, ne parázz már, a középosztály nem egyenlő értelmiségivel, de te még — életmódod, közéleti szerepvállalásod, kulturális attitűdöd szerint — értelmiségi is vagy. Kb. mindenki középosztály szerintem, aki angol vécés lakásban lakik és van rendszeres munkája. Hacsak nem felső-, persze.

      Ha most erre járna Dézsa és hirlando!

      Kedvelés

  8. Nekem erről két dolog jutott eszembe.
    Az egyik az, hogy az olyan feminista mozgalmak, amikbe belefér a cicimutogatás, a püspök leöntése, a nagyon provokatív, de ugyanakkor bennem visszatetszést keltő akciók, eléggé könnyen negatív megítélés alá esnek, és ez szerintem érthető. Viszont mikor tévéműsorban nyilatkozik mondjuk Betlen Anna (remélem, így írja a nevét) vagy más, ismert arcok (neveket nem tudok), ők eléggé “hétköznapinak” tűnnek a laza öltözködésükkel, rendezett frizurájukkal, és főleg a nagyon okos, nagyon racionális, komolyan vehető értékeket képviselő, tiszta beszédmódjukkal.

    Én sosem akartam mozgalmár lenni, pont azért, mert mindenben vannak olyan elemek, amiket nem tartok vállalhatóknak. Feminista sem vagyok, úgyhogy nem tudom megítélni, milyen hatással lenne az, ha konzervatív családanyák állnának ki a feminizmus mellett, és nem is nagyon érdekel.
    Engem sokkal inkább érdekel az, ami itt a blogon folyik:
    – egymás iránt toleráns, értelmes felnőtt emberek párbeszéde sokunkat érintő tabukról, problémákról, megmerevedett hagyományokról
    – a rendszer, a hímsovinizmus kritikája, támadása, egy élhetőbb, kényelmesebb létezésért való küzdelem
    – a gyerekeink normálissá, előítélet-mentessé való nevelése, a görcseinktől való szabadulás
    – az a társadalmi küzdelem, hogy ismerjék el és értékeljék a munkánkat, az időnket, az energiáinkat
    – olyan női szerepek állandó megkérdőjelezése, amik nagyon nem egyeznek a személyiségemmel, sokak személyiségével, és ha ki van mondva, hogy nem kötelezők, a felszabadító, életigenlő döntések miatt tapasztalt jóérzés
    – a férfiak (és nők) látószögének tágítása, merev keretek feszegetése, férjek és ismerősök szemének rányitása ezekre

    Ha ez kimeríti a feminizmust, a mozgalmi elemek nélkül is, akkor feminista vagyok. Elég sokat beszélgettem nőkkel és férfiakkal az utóbbi időben ezekről a dolgokról, és próbálom nekik nyomni azt, amire én már rájöttem. Lehet, hogy keresztény családanya számból máshogy hangzanak, mint egy deklaráltan feminista nő szájából, de még sose teszteltem a különbséget.

    Kedvelés

  9. “jót tesz, ha azok tolják a nők ügyét, nyilatkoznak tévében, akik vállalhatóak a többség előtt.”

    most kicsit szégyellem, mert nagyon igaz az egész bejegyzésed, de én ezt a mondatot szoktam tolni. de nem csak azért, mert úgy könnyebben befogadható a többség számára. igen, azért is. most ennek fényében tényleg szégyellem kicsit, de akkor is egyelőre ezt tartom hatékony eszköznek. én is szoktam undorodni attól, amikor elégedetten a tükörbe nézek, és azt gondolom, hogy neszebazmeg, ez is feminista, ez a jó kis csöcsös-segges szőke csaj miniszoknyában, tudjátok meg, hülye akelapólósok, na, hol a sztereotípia, mi? de közben szégyellem magam, mert így könnyű is, valóban, ép testben, egész tűrhető külsővel, heteroszexuális középosztálybeli születésűként (azért születésű, mert nem tudom sose, hogy a végzettségem meg a munkám még középosztálybelinek számít-e), huszonöt évesen, rettenetes férj és erőszak megtapasztalása nélkül. ugyanakkor azt is akarom, hogy tudják, hogy az is lehet feminista, akinek nincsenek rettenetes tapasztalatai (legalábbis férj vagy pasi-ügyben, azért tegyük hozzá).
    és azért is tolom ezt a mondatot, mert valaki itt írta, hogy ne legyen felülreprezentálva sem a leszbikus-transz stb vonal. csak valószínűleg aki valamilyen hasonló kisebbségbe tartozik, az előbb és könnyebben felismeri sajnos a hátrányokat, amik érik ilyenek miatt, és előbb kezd el gondolkozni ezeken. de pont tök jó lenne, ha az átlag, amilyen én is vagyok, vagy ilyen szempontból te is, éva, az is nagy számban felismerné, hogy ezek a dolgok léteznek, és nem jók, és a feminizmusra szükség van, és ezt nagyon nehéz úgy elérni, hogy mindig csak valamilyen, az átlag szempontjából “extrém” eset reprezentálja a dolgot a tévében/újságban/tüntetésen. hogy láthatóvá váljon széles tömegek számára, hogy ez nem a leszbikusok problémája, meg nem extrém FEMEN-aktivistáké, meg gyerekteleneké, hanem minden nőé. remélem, ez így érthető. mert a sokszínű, az nem azt jelenti, hogy ha egy lidl-háziasszonyok reklám számára célközönségnek tekintett nő végignéz egy feminista tüntetés résztvevőin, akkor elborzad, hogy úristen, itt nincs egy számára normális arc sem. most nem azt akarom mondani, hogy a leszbikus meg a gyerektelen meg a többi, az nem normális, hanem azt, hogy a jó többség nem tekinti annak, és ha csak ilyeneket lehet látni, akkor rajta lesz a bélyeg az egészen. ezért hát az óvatosan diplomatikus és bulváros fogalmazásmódom, amit megírtam hosszan a múltkor, remélem, ez most így kb érthető volt, és nem gondoljátok, hogy diszkriminatív, igazán nem szántam annak

    Kedvelés

    • “akinek nincsenek rettenetes tapasztalatai ”
      Szerintem pont azét fontos, hogy azok IS képviseljék a dolgot, mert nagyon sokan azt hiszik, hogy ahol már nincs rettenet, “csak” “apró” megkülönböztetések meg sztereotípiák, ott már minden rendben van. Pedig dehogy.

      Kedvelés

  10. Véleményem szerint csak a blog nem elég, ahhoz, hogy komoly változás elinduljon társadalmi szinten.
    Ehhez mindenképpen társadalmi párbeszédre van szükség nők és férfiak között.
    Márpedig gondolom azért beszélünk ezekről a problémákról, mert változtatni szeretnénk.
    A cicimutogatásnak szerintem semmi köze a feminizmushoz, én sem pártolom az ilyen megnyilvánulásokat. De az Aldis háziasszonyos típusú reklámokat konkrétan mérgezőnek és veszélyesnek tartom.
    ” nem tudom megítélni, milyen hatással lenne az, ha konzervatív családanyák állnának ki a feminizmus mellett, és nem is nagyon érdekel.”
    Hát engem érdekel, pontosabban fontosnak tartanám, mert nem hiszem el, hogy aki ilyen felállásban éli az életét, semmit nem vesz észre ebből a furcsán működő rendszerből.

    Igenis érdekelnek a miértek.
    Mitől van, hogy az anyagiak biztosítása mindkét fél kötelessége, de a otthoni kulimunka csak a nőé. És ha ez számon van kérve, akkor sincs a férfi részéről lelkiismeret furdalás, rossz érzés.

    Hogy az erkölcsöt miért írják felül a szokások, hagyományok, szocializáció.
    Elnézni, hogy a másik mosogat, főz, miközben a férfi pihen, számomra érthetetlen.
    Hogyan rendezi le ezt magában egy férfi, ez a menő, bunkó, tapló magyar férfi, mint férfi ideál.
    Hogy 19 éves kölykök kijelentik, hogy Ő ezt “elvárja” a barátnőjétől. Milyen jogon? És mit vár el magától??

    Miért nem lehet kulturált emberek módjára beszélni erről otthon, azokkal a férfiakkal , akikkel együtt élünk. Hogy:
    – közös otthon, közös háztartás, tehát közös munka
    – neked, mint férfinak megalázó a takarítás, hát nekem is, ha csak én végzem
    – hogy a háztartás lényegében magunk ellátása, miért én lássak el egy óriáscsecsemőt
    – miért több ő, mint én, miért kell hálásnak lennem, hogy van, legyen ő is hálás, hogy vagyok neki
    – a figyelmesség miért egyoldalú, nekem is öröm, ha vacsorával várnak, vagy reggelivel, kávéval, tiszta otthonnal stb.

    Miért nem kap egy dolgozó nő hasonló megbecsülést, mint egy férfi? Miért tekinti semmisnek a nő munkahelyi elfoglaltságát a társadalom? Miért nem várják, legalább olykor-olykor a pasik tiszta, rendezett lakással a nőt, ha fáradtan hazaér (pedig de jól esne)?
    Miért lesz munka+háztartás+gyerek mellett is kevesebb és értéktelenebb egy nő, akinek nem jár hasonló tisztelet, akinek a szavára nem kell adni, akit meg sem kell hallgatni?
    Ez a “norma” felsőfokú, diplomás férfi körökben is, akkor joggal kérdezem, hogy hol itt az erkölcs, morál?
    Ennek megváltoztatására szerintem több kell, minthogy itt magunk között pufogunk.

    Kedvelés

  11. MOst hirtelen eszembe jutott a huszadik századi nemzetközi feminista mozgalom két meghatározó alakja, az egyik Betty Friedan, aki a Feminine Mystique (még mindig nincs magyarra fordítva!!!!) megírásával elindította a feminizmus második hullámát és megalapította az egyik legnagyobb amerikai nőjogi szervezetet, aki három gyermekes családanya, és Gloria Steinem, aki az én személyes kedvencem árnyaltságával és lehengerlő intelligenciájával, aki még a szépségfasizmus embertelen mércéje szerint is bombanő, olyannyira, hogy az egyik első feltűnést keltő cikksorozata a playboy nyuszikról készült úgy, hogy beépült közéjük és első kézből mesélhetett ezeknek a nőknek a sorsáról és ennek a macsó gépezetnek a működéséről.

    Kedvelés

  12. Szerintem mindegy, hogy háziasszony, vagy szexi, vagy cicimutogatás, vagy mozgalmárkodás. A fejekben kell rendet tenni.

    Csak egy példa. Én sosem mondtam magam feministának, de mostanában rájöttem, hogy tulajdonképpen az vagyok, és valamilyen értelemben a férjem is. Tegnap egész délutános-estés dolgom volt egy másik városban, így ő volt a babával, lefejt tejjel etette. Én éjjel értem haza.
    Másnap mesélte, csak tényszerűen, hogy volt este egy jó nagy hasfájós ordítás, úgy két órán át (nem nagyon szokott ilyet egyébként a lányunk). Én meg azon kaptam magam, hogy sajnáltam a férjemet. És megköszöntem neki. És majdnem bocsánatot kértem tőle, hogy egyedül hagytam a kicsivel.
    Én! A felvilágosult, intelligens, feminista, annyira át vagyok mosva agyilag, hogy önkéntelenül így reagáltam. Pedig a férjemnek alapvetés, hogy a gyerek a kettőnké. Ki is röhögött, és közölte, hogy ő sem szokta nekem megköszönni, ha egyedül vagyok a gyerekkel, amíg ő melózik. Merthogy ez mindkettőnk kötelessége, együtt vállaltuk, nem szívességtétel egyik részről sem.

    Igen ám, de az mindenki számára oké, hogy a nőtől nem szívesség. És én, egy ilyen férjjel, mégis szorongtam egyetlen délután miatt. Akkor miről beszélgetünk? Ha még a zógenannte feministákban is élnek a berögződések?
    Innen nézve mindegy a módszer vagy a harceszköz. Ha majd eljutunk oda, hogy senki, egyetlen nő sem köszöni meg a férjének, ha az ellátja a gyerekeket vagy a háztartást, az egy kellemes kiindulópont (és csak az!) lenne. Tulajdonképpen mindegy is, hogy ide hogyan jutunk el.

    “Én ebből azt vontam le, és megvilágosodásszerű volt ez számomra, hogy nem nekik mutatjuk, hogy igazunk van, nem tőlük várjuk a helyeslést, ez méltatlan és még meddő is volna, és megint ugyanaz. Ne píározza magát a feminizmus, ne legyen ez a stratégiája, mint újabban a Jobbiknak, hogy ő szexi, ne akarjon azok torkán lemenni, akik tépik és harapják.” – És ezzel is nagyon egyetértek.

    Kedvelés

  13. én ezt az egészet úgy látom mint egy staféta futást. 10-15 éve még alig voltak radikálisan és jól hallhatóan megnyilvánuló erős, a feminizmus szempontjából szexi nők. ráadásul nem volt ennyire internet, viszonylag könnyen kezelhető, ingyenes online felületek, nem voltak terek, nem voltak közösségek ahol kritikus tömegnyi szexi nő össze tudott volna jönni ilyen témákról elszántan gondolkozni együtt. voltak azok, akik a nemszexik többnyire, nyilván őket jobban szorította a rendszercipő, vagy hamarabb estek bele orral a rend szarába. és ezek az emberek azért sokat beszéltek elszántan mindenfelé, (igen, el is fáradtak sokan mostanára,) és egyre több nő is hallotta ezeket az akkor még nagyon radikálisnak és marginálisnak számító gondolatokat. most, mióta az internet van, annyi sok szexi nő is beszél már, pár éve kész felüdülés volt ezzel szembesülni. lett dialógus, van dialógus, vannak terek. a kis falvakban és a világ minden pontján magányosan küszködő nők tudnak összekapcsolódni, akár itt ezen a blogon. egyre több szexi, vagy szalonképes nő beszél, és nagyon egyetértek azzal, hogy a rend macsó őrei pont le vannak szarva ezügyben, nem ők a lényegesek. viszont a nők tömegeihez még mindig inkább a szexibb nők tudnak szólni, és nem a szőröslábúleszbikusdühösfeministák.
    és még azt gondolom erről, hogy az is önmagában nőmozgalmi eredmény, vagy mérföldkő, vagy ilyen jelző/indikátor izé, hogy már lehet elérni tömegeket kemény és éles, nem-pöttyös szavakkal.
    ebben a tekintetben én folyamatosan az élem, hogy ez a blog történelmi jelentőségű, tudomásom szerint az első magyar, ami széleskörű, szexi is és nem is pöttyös.

    Kedvelés

  14. Igen sajnos átmosták az agyunkat, természetes hogy megköszönöd a férjednek. Mert már gyerekkorunk óta nyomják ránk ezeket az elvárásokat. Én azt láttam egész kis koromban, hogy az apám szó nélkül előveszi szombaton a porszívót és kitakarítja a szobát, mossa, vasalja szó nélkül a ruháit. Mégis belibbentek olyan megjegyzések, mint “Nehogy már ő vigye ki a szemetet, ha itt van 3 nő.”
    Egy coach-tól olvastam, hogy nekünk nőknek is változnunk kell, ha azt akarjuk, hogy felnőtt emberként kezeljenek.
    Én hónapok óta figyelek arra, hogy ne tegyem oda állandóan a Légy szíves kifejezést minden egyes mondatomhoz, ne köszönjek meg állandóan minden apró dolgot a páromnak.
    Ezt meg is jegyezte, pedig ő nagyon ritkán mondja. Ilyenkor nem reagál semmit. Szerintem nagyon fontos, hogy tükröt tartsunk eléjük, mert ezek a dolgok tényleg nem tűnnek fel sok férfinak.
    Ezek a berögzült viselkedések abból is erednek, hogy a férfiak munkáját értékelik, elismerik, a nők munkáját pedig természetesnek tartják. Ezért hálálkodunk, köszöngetünk meg mindent.
    Úgyhogy ezentúl csak módjával. 🙂
    Emellett fontosnak tartom, hogy a férfiak részéről is elinduljon egy szemléletváltás.

    Kedvelés

    • “Nehogy már ő vigye ki a szemetet, ha itt van 3 nő.”

      Nahát, ez az apám! De szó szerint ám! Ő is segített, segít, de időnként azért kiderül, hogy ezt nem természetesnek, hanem a saját részéről különleges kegynek, jófejségnek tartja.
      Érdekes dolog ez, az otthoni minta miatt például sokáig azt hittem, hogy a takarítás férfimunka, és nem értettem, h a reklámokban mért mindig nők csinálják. “Mért ők csinálják, hát nincs ott egy férfi?” 🙂

      Kedvelés

      • 🙂 🙂
        Igen az otthoni minta. Nekem egy kivételével mindegyik pasik elkényeztetett ficsúr volt, a mostani párom is anyuka szoknyája alatt nőtt fel. Én meg nem értettem, hogyha az apám tudott porszívózni, ők miért nem. Mintha generációról generációra rosszabb lenne fejlődés helyett. Voltak emiatt durva viták.

        Kedvelés

      • “az otthoni minta miatt például sokáig azt hittem, hogy a takarítás férfimunka,”
        Én az ablakpucolásról hittem mindig, mert nálunk otthon az volt. Emlékszem mennyire ledöbbentem mikor megláttam leendő anyósomat ablakot pucolni. Tőle tudtam meg, hogy azért más családokban ezt is a nők csinálják.

        Kedvelés

      • 🙂
        Pedig hát tök logikus, mert a férfiak általában magasabbak, és nem kell nekik székre állni, hogy elérjék az ablak tetejét.
        Meg a takarításnál is a magas polcokat, csöveket letörölni, leszedni/ visszarakni a nehéz könyveket… stb.
        Ha mások lennének a társadalmi erőviszonyok, azt mondhatnánk (és el is hinnék nekünk): A férfiak testfelépítésüknél fogva biológiailag takarításra lettek teremtve.

        Kedvelés

    • Hehe, a férjemnek is a szemétlevivés a mumus, de fordítva. Hogy egy nő ne vegyen a kezébe szemeteszacskót, mert az milyen már. Konkrétan nem engedi, hogy levigyem. Ez is szexizmus? 😀

      Kedvelés

      • Nálunk a wc pucolás volt ilyen. Amikor összeköltöztünk, hónapokig nem engedte, hogy csináljam, de őszintén szólva engem az is idegesít, ha valamiben én nem veszem ki a részem, amit könnyedén meg tudnák csinálni.

        Kedvelés

    • Nálunk teljesen magától értetődő, hogy az ilyesmit megköszönjük egymásnak… Én neki és ő nekem. Mostanában, hogy teljes állásban tanítok, nem egyszer fordul elő, hogy reggel nyolctól este nyolcig bent vagyok a suliban. Rohadt egy dolog, teljesen kipurcanok és semmire sincs időm-erőm. Ez alatt ő kimos, megfőz, kitakarít, hogyha hazajövök, legalább a háztartással ne legyen gond – én pedig megköszönöm, mert úgy érzem, ez jár. Nekem is jól esett a köszönet, amikor ő dolgozott állandóan és én vittem a háztartást egyedül. Szóval szerintem, annak ellenére, hogy ez nem szívesség tőle, hanem alap, azért egy köszönöm csak megjár, sokkal jobb érzés, ha díjazzák az ember tevékenységét, még akkor is, ha az kötelező. Egyébként pl. ő is megköszöni, hogy mostanában a belemet is kidolgozom, és így több kerül a családi kasszába.

      Kedvelés

    • Sziasztok, új vagyok, ma mutatkoztam be a nemtrollok bejáratán. Nálunk a férjem kezdetektől elég sok időt töltött kettesben a kisfiunkkal (lefejt tejjel, cumisüveggel). Szoktam sajnálni, ha a gyerek ilyenkor sírt és hálás vagyok neki, hogy ő vészelte át ezt a nehéz időt. Mintahogy ő is sajnál engem hasonló helyzetben és siet segíteni, ha tud. Hosszan síró babával nehéz mindenkinek, szerintem ez emberi együttérzés. Ha takarít, mosogat, főz, vagy bármit előrelép otthon, hazajövök, látom, és örülök neki. Szoktam szólni is, hogy jaj, de jó, hogy megcsinálta. Mintahogy ő is örül és szól. Szerintem nem az lenne a cél, hogy ne értékeljük egymás munkáját (nők a férfiét, merthát ugye ők se a miénket), hanem, hogy mindenki értékelje a másikat. Szerintem a dícséret, elismerés mindenkinek jólesik, motivál, miért kellene ezt leépíteni?

      Kedvelés

      • Legalábbis én szeretem, ha megdícsérnek és hálásak nekem az erőfeszítéseimért, és ezért gondolom, hogy ő is 🙂

        Kedvelés

      • en erre akkor dobbentem ra amikor a lanyom megdicsert valamiert es nagyon orultem neki. azota probalom magamat is megdicserni es persze a tobbi csaladtagomat is. nem halalkodom ha a ferjem hiper szuper kajaval var haza, hanem megdicserem erte

        Kedvelés

      • pont ma mentem el a magyar boltba ( Angliaban elek) es ram ugrott egy mezeskalacs fuszerkeverek, hetvegen azt csinalunk majd a lanyokkal. csak a nevednek orvendezem epp 🙂

        Kedvelés

      • Én is nagyon szeretem, és most nemsokára kezdődik a karácsonyi mézeskalácsgyártó szezon. Nekem még felnőttként is nagy élmény a szaggatás, díszítés, alig várom, hogy a kisfiam becsatlakozzon (még csak 1 éves…).

        Kedvelés

      • most latom csak. szaloncukrot nalunk csak a ferjem eszik, zseles verzioban, neki probaltam levadaszni 🙂

        Kedvelés

      • nagyon koszonom. tuti olyanokrol fogok ma almodni hogy betu teszta, szaloncukor, turo rudi, 20%os tejfol. ah, elalelok

        Kedvelés

      • Van egy jó handmade szaloncukor-recept, megírom privátban 😉 Csak hogyan közöljünk fondorlatosan mailcímet?

        Kedvelés

      • Ott mindig rám is rám ugrik orvul több tucat túrórudi (pöttyös), tepertőszacskó, maciméz, sportszelet es melbakocka, na meg tubusos unilever majonéz ‘mert annak más az íze’ (persze, mert a majonéz az nem ez 😉 ) .
        Szóval agresszív hely ez a magyarbolt.
        Engem sokat dicsér a Zember. Lelkendezős fajta. Amit meg ő csinál, azt természetesnek veszi, és sosem húzza alá pirossal.
        Az, hogy mennyire nem igényli a gondoskodást, már radikálfeminizmusba illene, ha nem tudnám, hogy mártírságra hajlamos 😉

        Kedvelés

      • Szó sincs arról, hogy ne értékeljük egymás munkáját. Én az egyoldalú kommunikáció ellen vagyok. Ha evidens helyzetekben, evidens dolgokért is köszönetet mondunk, kérünk. Mert hát nekünk “nem jár”.
        Természetes, hogy megköszönöm pl.-ul ha ő főzi az ebédet. 🙂

        Kedvelés

    • “Egy coach-tól olvastam, hogy nekünk nőknek is változnunk kell, ha azt akarjuk, hogy felnőtt emberként kezeljenek.” Erről a mondatról jut eszembe, nekem a saját környezetemből ítélve úgy tűnik, a patriarchátus “nőágon” öröklődik. Huszas éveink elején barátnőim, női rokanaim látszólag egyenrangúként kezdték meg komolyabb kapcsolatukat. Mindenki építette karrierjét, közös tervekért közös küzdelem, demokrácia… aztán a nők szép lassan csupa kedvességből, gondoskodásból, szeretetből elkezdték felépíteni az új rendet. Elkezdték ellátni a férfit (aki addig önállóan tudott gondoskodni magáról). Később jött a lánykérés izgalma, felnőtt, régóta együttélő, közös jövőt már részleteiben párjukkal eltervező nők elkezdtek azon izgulni, hogy mikor kérik meg a kezüket. Nem értettem, mi ez a visszaugrás a 19. századba. Hiszen már mindenről döntöttek közösen, minek ez a színjáték, hogy most a férfinek meg kell kérni a kezüket? Én úgy éreztem, itt elvesztették a dolgot, mert a férfi tudta, hogy ezt várják, és onnantól ő lett az, aki elvette őket, közös döntés elbillent az ő javára. A végső csapást a gyerek jelentette, mikor a férfit kímélni kellett (ő tart el, szüksége van nyugalomra, kikapcsolódásra), illetve szerintem a legrosszabb: csak én (a nő) tudom megnyugtatni, rám van szüksége… Ezek a lányok most, hogy harminc felé közeledünk engem hol erőszakosnak (annyit segít neked, mit akarsz még tőle?), hol nagyon szerencsének (mikor volt nekem ennyi időm a baba párhónapos korában?), hol szerencsétlennek (biztosan nem szeretitek eléggé egymást, azért nem akarsz hozzámenni…) tartanak.

      Kedvelés

      • De azért a férfiak sem mondták, hogy majd visszakedveskedek neked, drágám, és nem pelenkáztak magától értetődően egy irodai munkanap után.

        Kedvelés

      • van annak a noagnak ferfi aga is, amikor a ferfi engedi, keri, elvarja, sugallja hogy ellassak hiszen legtobbszor olyan csaladi hatterbol jon, amikor magatol nem jut eszebe hogy megkerje a masik kezet, sot ha a masiknak fontos akkor mar csakazertsem, amikor az eskuvo szervezesebol o annyit vallal hogy “ahogy akarod dragam”, amikor a gyereknek az anyjara van szuksege, nalad van az anyatejet termo cici, csak nalad nyugszik meg, nekem holnap dolgozni kell mennem

        Kedvelés

      • Igen, lehet, hogy pont a legfontosabbat felejtettem el, amiért ezt gondolom: a nem-férjem egy olyan családból jön, ami lehetne a patriarchátus mesekönyve is, annyira tipikus ott minden, amikor ezt a blogot olvasom, és leírjátok az általános helyzetet, folyton rájuk gondolok. Anyós ellátja apóst, mint egy csecsemőt, após cserébe rossz vicceket gyárt róla a kanapén ücsörögve, magabiztosságát semmi sem rendíti meg, nagyon nehéz nekem velük… az én férjem meg: 1. nagyon szeret engem 2. látja, hogy a saját szülei nem boldogok (egyikük sem!) ebben a rendszerben, ezért alapvetően hajlandó volt másképpen csinálni. De nekem kellett nem elkezdeni sürögni-forogni körülötte (a kiszolgálásba szerintem bárkinek könnyű belekényelmesedni,nemcsak férfiaknak), a gyereket az első perctől kezdve felügyelet nélkül hagytam vele (nem kérdeztem, meri-e, és nem aggódtam, hogy jaj,mi lesz, nem tudja mit kell csinálni), mindig megmondtam, mit, hogyan szeretnék, nem vártam, hogy majd kitalálja (cserébe én is faggatom, ő mit akar), felvállaltam, hogy a család eltartásáért is ketten vagyunk felelősek, nem csak ő… és beszéltünk, beszéltünk sokat az elejétől ezekről a dolgokról. Barátnők meg csak várnak (majd ha nem szoptatok, biztosan jobban ellesz vele pl.). Nem akarom fényezni magam semmiképp, sok hibám van, azért írtam, amit, mert úgy éreztem, hogy a barátnőkkel 10 éve kb. egyenlő eséllyel indultunk, hasonló pasikkal, és a fő különbséget a nők viselkedése adja. Tudom, nehéz a nőknek sok szempontból, de a rendszert szerintem közösen építik fel aktív női szerepvállalással, akik így élnek.

        Kedvelés

      • A nem-férjed hozzáállása eleve elég skandinávnak tűnik. Lehet, hogy a barátnőidnél inkább a hétvégén videojátékozó, anyutól műanyag dobozban ebédet hazahozó fiúk kerültek be a párkapcsolatba, akiket nem zavart, hogy anyu helyett most más szolgálja ki őket, sőt. Nem biztos, hogy ők meglátták, amit a te párod igen, hogy a szüleik élete rosszul működik. Ahogy írtad, a kiszolgált fél azért nem szenved annyira, ha behozzák neki a sört a tévéhez.

        Kedvelés

      • Persze hogy nem, csak kell valaki, aki behozza, mégpedig magától. Egyébként a férjem is kapta a kaját műanyag dobozban anyukától, meg vitte haza a szennyest. Nem egy született skandináv 🙂

        Kedvelés

      • Mindenki a saját élményei alapján gondolkodik. Az egész csak onnan jutott eszembe, hogy a blogon folyton azt olvasom, hogy a férfi így-úgy-amúgy szorítja hátérrbe a nőt, alárendelt helyzetbe kényszeríti, stb. A nők meg csak elszenvedik, meg magukban rosszul érzik magukat. Lehet, hogy később már szenvednek, de én azt láttam, hogy a párkapcsolat elején még sokan önként és dalolva.

        Kedvelés

      • Sokak leírták már itt is a tapasztalataikat erről a jelenségről: a kapcsolat elején két embert ellátni, szerelemből kávét bevinni nagyon cuki, de ha jönnek a gyerekek, megsokszorozódnak a feladatok is, és ezzel párhuzamosan válik egyre természetesebbé, hogy minden anyu dolga.

        Kedvelés

      • ok, tehat te otthon lattad apudat fozni mosni takaritani, a ferjed felismerte es hajlando tenni az ellen amibol o jon es ehhez adott meg hogy van munkatok ahova gyerek mellett is vissza tudtatok menni es mindketten vallaljatok a gyerek koruli feladatokat. pl. az en ferjem amikor meghallotta az ultrahang vizsgalatnal hogy lanyunk lesz,akkor kijelentette hogy o tuti nem fog rajta pelust cserelni. a sajat peldadbol kiindulva nehez dolog altalanositani es noket hibaztatni. nem ismered az o helyzetuket, az o hatteruket es ferjeiket. nalunk pl a ferjem sokszorosat kereste mint en valaha. na akkor ki marad a gyerekkel?

        Kedvelés

      • Igen, magamból indulok ki meg a környezetemből, innen vonom le az élettanulságokat. Más nők máshol biztosan máshogy élnek. Nem ítélkezek, csak csodálkozok, hogy a művelt, céltudatos barátnőim szép lassan háztartásbelivé vedlettek… és igen, úgy gondolom, az ő döntésük is benne volt. Hiába sugall a férj mindenféle elvárást, ha nincs, aki meghallja. Ha meg a férj nagyon erőszakosan követeli a kiszolgálást, akkor miért kellett őt választani? Ezt nem gonoszságból kérdezem, de tényleg nem értem. “A férjem sokszorosát keresi…” szintén egy döntés, én feladtam a saját karriercélomat (NGO-k), ahol nem tudtam volna érdemben pénzt keresni (helyette egy multinál dolgozok, amit korábban nem akartam), azért, hogy működhessen a modell. A férjem meg a potenciális karrierjét szintén feladta, hogy ne legyen éjjel-nappal távol. Mindketten részmunkaidőben dolgozunk. Szerencse is kellett hozzá, de hozzáállás is, mindkét részről. Nem azt akarom kihozni, hogy a nők a felelősek azért, ha alávetett helyzetben vannak. De szerintem nekik is kell tenni ellene (illetve megelőzni az egészet) az szerintem biztos, nem csak a férfit hibáztatni, és várni, hogy egyszercsak felismerje, milyen elnyomó ő.

        Kedvelés

      • Egy dologról egy picit megfeledkezel, és ez a kondicionálás. Valószínűleg a művelt és céltudatos barátnőid is ugyanazt hallották kislánykoruktól kezdve, mint amit a lányok általában hallanak a női szerepekről. Az, hogy te vagy nem ezt hallottad, vagy ha igen, és nem simultál bele, az nem az általános, hanem egyelőre a kivétel, sajnos, szerintem. Bár nem ismerem a barátnőidet, azt gondolom, hogy egyszerűen csak működésbe lépett a belénk nevelt automatizmus.

        Kedvelés

      • Mézeskalácsnak írnám, hogy én a kapcsolatunk elején sem voltam és most sem vagyok egy kiszolgálós típus, sőt finoman mindig közöltem a párommal a feladatokat. És ennek ellenére jött az igény a kiszolgálásra és az állandó ellenállás, vita. Amikor naponta vívod meg ezt a harcot és gyúrod a másikat, az meg szarik bele mindenbe. Most már a saját dolgait megcsinálja, nem főzök minden nap, nincs rendszeres kiszolgálás, de amikor mocskos a padló hiába szólok, veszekedhetek órákig, igen megcsinálom, de szólok, hogy ez így taplóság. Csak amikor már éveket beleinvesztáltál egy kapcsolatba és vannak dolgok , amik jól működnek, és elértél sok mindent, nem biztos, hogy borítasz ezért, az egész életedet. Szóval olyan , mint egy abortusz. Rohadt nehéz meghozni a döntést.

        Kedvelés

      • Persze igen én is mondtam a páromnak, milyen dolog hogy ott hagyja nálam a ruháit én meg mossam ki. Hétköznap ő is beteheti a gépbe és kimoshatja. Erre megsértődött, hazavitte a ruháit kimosni, és utána napokig duzzogott. Tehát nem tudhatod, hogy minden férfi átgondolja a cselekedeteit és rájön, hogy önző módon viselkedik.

        Kedvelés

      • A kedvenc mondásom, amikor a volt páromnak szóltam, hogy vigye ki a szemetet: Neki abban nincs is szemete. Persze a krumplihéjhoz semmi köze. 🙂 Ma ez ilyen szemetes nap. 🙂

        Kedvelés

      • Jó, hogy nem azzal utasította vissza mondjuk a porszívózást, hogy nem az ő pora 😦

        Kedvelés

      • Olyan benyögéseket hallottam pasiktól, csak nehogy házimunkát kelljen végezniük. Az energiájukat ebbe fektetik, hogy hülye kifogásokat gyártsanak, Borzalmas. Mondjuk azt nem értem, hogy anyukáék mit csináltak, mert ha az én fiam otthon ilyet benyögött volna, tuti pofán vágom, de még a sodrófától se idegenkednék.

        Kedvelés

      • Nem az ő pora 😀
        “Sajnálom drágám, de úgy vélem, ezek a porszemek téged illetnek. A múltkor kétszer is felráztad az ágyneműt, illetve szeles időben 5 percre kinyitottad az ablakot, ami hozzávetőleg 4-5.000.000 porszem behatolását eredményezte a lakótérbe.”

        Kedvelés

      • Elanorank, csak ide tudom írni.
        Olyan rendszeresen előfordul, ha takarításról van szó, hogy én magamnak csinálom. 🙂 persze , mert ő nem itt lakik. De hát őt nem zavarja a kosz. 🙂

        Kedvelés

  15. Sziasztok! Hónapok óta olvasom a blogot és a kommenteket, bemutatkozom: “budai régen bérházi lakás-versenyszféra-jó állás-egy, kisiskolás gyerek-hétvégi ház-erősen nárcisztikus férj-folyton lobogó nyálú kutya” létezés.
    Ennek a remek írásnak a kapcsán: annak, hogy nekem hangom van, tudatos próbálok lenni és fejlődni magamért, nagy hatása van a környezetemben élőkre. Van, akivel a feminizmus miatt lettünk barátok, mert felfedeztük, hogy – bár korábban is közelről ismertük egymást – mind a ketten ott vagyunk itt és hasonló fórumokon. És az anyámat is látom. Anyám lassan negyven évnyi üres házasság és álmok után habzsolja ezt a blogot.

    Kedvelés

      • Az a helyzet, hogy egy rossz élettel a hátuk mögött a legtöbben nem szívesen kezdik újra. A változás és a szembenézés fájdalmas, munkás, az út rengeteg veszteséggel és gyásszal van kikövezve, ráadásul alsó hangon évekig tart, és a jutalom is (látszólag) bizonytalan. Ennek ellenére van, aki belevág, de a helyzet az, hogy a többség nem. A blogról mint szemnyitogatótól meg az a vélményem, hogy annál működik, aki egyébként amúgy is hajlamos az önreflexióra és esetleg nem annyira sérült, vagy már elindult a változás útján, csak esetleg nem annyira látványosan. A terápiát semmi esetre sem helyettesíti, sőt, aki arra szorul abból valószínűleg csak ellenállást vált ki. Mindenkinek más az útja a jobb élethez, és olyan is van, aki sohasem talál rá, bármennyire is nyivánvaló szerintünk, hogy szüksége lenne rá, és bármennyire is nyilvánvaló szerintünk a megoldás. Ha történetesen ez éppen az anyánk, akkor nehéz megbarátkozni ezzel, de én rájöttem, a saját érdekemben jobban teszem, ha megpróbálom, és a saját dolgommal törődöm inkább. Az is épp elég melós.

        Kedvelés

      • Nagyon jó, hogy ezt leírtad. Ahogy öregszem, én is egyre inkább így látom.
        Nehéz elfogadni, csendben maradni, nem segíteni, legfeljebb óvatosan megmutatni lehetőségeket, mintákat, olvasnivalót. Úgy érzem sokszor a legtöbb amit tehetek, hogy kirángatom a bajban levőt a mélyből egy kis időre valami jó közös programmal, akár csak egy beszélgetéssel kávé mellett, vagy bármivel, ami egy kis időre enyhülést okoz, lélegzetvételhez juttat.

        Kedvelés

  16. És hogy a témához is szóljak: bevallom, nem szeretem a provokációt. A higgadt racionláis érvelésben hiszek, a jószívűségben, az elfogadásban, ez élni hagyásban. Megértem pl, ha egy nő nem borotválja a lábát, honalját, ha ezt kényelmi okból teszi vagy lustaságból – de az számomra ellenszenves, ha ez egy feminista provokáció, egy “csak azért is”. Ugyanúgy megértem, ha valaki lila parókában jár, ha ez valóban tetszik neki, de csak azért, hogy megbotránkoztassa a “kispolgárokat”, számomra furcsa és nem tudom, hogy mi célt szolgál vele. Mindenki éljen bátran, ahogy valóban szeretne, az nem elég üzenet? Lehet, hogy kispolgár vagyok, azért nem értem?

    Kedvelés

    • “Megértem pl, ha egy nő nem borotválja a lábát, honalját, ha ezt kényelmi okból teszi vagy lustaságból – de az számomra ellenszenves, ha ez egy feminista provokáció, egy “csak azért is””
      A nem borotvált női láb mint feminista provokáció? Huh, most kicsit megijedtem, hogy már itt tartunk, ennyire vállalhatatlan lett a természetes női test, hogy provokációnak számít a jó ízlés ellen? Ez nagyon elkeserítő 😦

      Kedvelés

      • Van aki azért nem borotválja, mert természetes, kényelmes, stb. És van aki direkt, hogy megmutassa, csakazért sem, mert ez társadalmi elvárás. Igen, van ilyen, de nyilván a többség inkább az első kategóriába tartozik. Lehet, hogy csak nekem vannak ilyen “erős egyéniség” ismerőseim, akik folyton azt keresik, hogy mi az, amit tuti senki nem csinál, ami polgárpukkasztó, és ezért milyen menő… szerintem meg jobb azért csinálni bármit, mert az embernek jól esik, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak róla (helyeslik vagy éppen nagyon megbotránkoznak, kinek mi a célja).

        Kedvelés

      • És mi dolgunk nekünk mások kinézet alapján való (vagy kinézet mögött motivációt tételező) kategorizálásával? Tényleg nem érzed, hogy ez kinek-kinek magánügye a lábszőre, és az is, hogy miért van/nincs neki? Nincsenek ilyen normák, hogy így agy úgy kell kinézni. Illetve vannak, de én nem rondítanám velük tovább a világot. A lábnemborotválás, amilyen társadalmi nyomás a nőkön van, amennyi időbe ez telik, amilyen gúnyosan emlegetik és rekesztik ki a szőrös lábúakat, amekkora szelet a borotva- meg epilálóreklám a hirdetési piacon, igenis politikai ügy, és teljesen érthető, ha valaki úgy gondolja, ő CSAKAZÉRTSEM borotválja. Mi ezzel a gond? Hogy szerinted ezzel provokál, és pont téged, az nekem furcsa. Vajon NO SHAVING feliratú pólóban jár, az orrod alá tolja a lábát, és közben mondogatja, hogy “látod, csakazértsem, nézd, milyen szép szőrtüszők!”, vagy mindezt te képzeled bele? Miért képzeled bele? Azt provokálja, amiben nem hisz, ahogy antiklerikális a klérust, vegán a húsevést. Nem megy úgy a feminizmus sem, hogy közben leszóljuk a másképp gondolkodó feministákat.

        Kedvelés

      • Hmm… nem, engem történetesen nem provokál, éltem olyan országban is, ahol a szőrös láb sokkal elfogadottabb dolognak számított. Ez csak egy példa volt, mert általában megütköznek rajta az emberek, nem egy személyes vélemény a lábukat nem borotváló nőkről – tényleg rosszul fogalmazok, ha így jött át. Mint leírtam már sokszor, a motiváció nem tetszik mögötte.
        “Nem megy úgy a feminizmus sem, hogy közben leszóljuk a másképp gondolkodó feministákat.” Szerintem ez az uniformizálás veszélyes gondolat, véleménye jobb, ha mindenkinek van egy csoportban, és az is jobb, ha nem egységes… De ha nem tartozom a feministák közé úgy, hogy nem szimpatizálok a provokációval, ám legyen.

        Kedvelés

      • Nekem ez a provokátor szó is fura valakire aki tiltakozik valami ellen, amivel nagyon nem ért egyet. Tényleg nem értem, egy ilyen végletesen békés tiltakozás valami ellen, miért számít visszatetszőnek? Ha valaki embertelennek tartja mondjuk a szépségfasizmust, ami a nőket sújtja, de nem táblával és felvonulva akar tüntetni ellene a belvárosban, hanem a maga csendes módján a szőrtelenítést elhagyva, az miért visszatetsző? Mitől az?

        Kedvelés

      • Nem mindenki számára az, magamról beszéltem. Nyilván mások vagyunk és máshogy csapódnak le bennünk a dolgok. És ez így van jól.

        Kedvelés

      • Mezeskalacs, ne haragudj, nyilt leszek es szokimondo, ahogy szoktam. Azt hiszem, teged azert zavar a szoros labbal valo provokalas, mert te ezt sosem merned megtenni, mert ez igenis bator kiallas a tombolo szepsegfasizmus kozepette, es hiaba vagyok feminsta, en sem mernem megtenni, ellenben felnezek azokra, akik igen, es minel tudatosabban teszi ezt (provokal??) annal inkabb. Regen engem is zavart, ha valaki erosen beleallt a meggyozodesebe, kofliktusokat vallalt emiatt, ez elbatortalanitott, megbillegtette a kis rozsaszin vilagomat. Meg most is olykor zavarba jovok a radikalizmustol, de figyelek es tanulok.

        Kedvelés

      • igen, és ráadásul úgy, hogy állítólag demokráciásat játszunk meg ilyen szólásszabadságosat. még hogy provokál. hát mit érdekel engem, ha valakinek szőrös a lába? mi a fene közöm lenne hozzá? ne baszogasson engem, meg mást sem, senki, nekem ez a fontos. mit bánom én, hogy mi van a lábával.

        Kedvelés

      • És ettől én idegbajt kapok.
        Ja, nem mellesleg lassan a férfi test is. Hát nem így szeretném az egyenjogúságot építeni.

        Kedvelés

    • Én teljesen megértem a kisebbségek dühét, a csakazértis erejét, a rabszolgák kiáltozását, a melltartóégetést, a FEMENT, a márciusi ifjakat, az önfelgyújtást. Ezek mindig válaszok, és olyan erősek,mint a jelenség: adekvátak. Szerintem nagyon is többségi elégedettséggel ítélsz. Igazából senkinek a testét, kinézetét, lábszőrét, érzelmi reakcióit nincs jogunk megrendszabályozni, szabadságszerető emberek ezt magánügynek kell tartsák és tiszteljék.

      Kedvelés

      • Rendszabályozni senkit sem szeretnék, nem tiltok be semmit és nem is protestálok ezek ellen. De azért azt lehet, hogy nem szimpatizálok az eszközzel, nem? Nem tiltom meg senkinek azt sem, hogy ilyen vagy olyan legyen a ruhája, de ha ránézek, azért gondolhatom, hogy nem tetszik, ettől még szerintem nem vagyok nem szabadságszerető.

        Kedvelés

      • Persze, gondold nyugodtan, nem azt mondom, hogy ne legyenek preferenciáid, inkább azt kérdezem, miért mondod el őket, mi ezzel másoknak a dolga. Nekik meg más az ízlésük. Ki dönt? A többség? Ha holnap többségbe kerül azok hangja, akik szerint nem tetovált szemöldökkel járni igénytelenség, akkor mi lesz? Teljesen relatívak és esetlegesek ezek a preferenciák. Azért is írom ezt, mert én is csináltam ezt, amíg a mélyére nem néztem, és rá nem jöttem, a párválasztáson, vonzalmon meg a gyerekeim rendezett küllemén kívül semmi közöm mások kinézetéhez, magánügy az ízlésem. Másokat így taksálgatni, gusztálgatni, önkifejezésüket bírálni, meg hogy vajon mit miért csinálnak, és az tetszik-e nekünk, pótcselekvés. Én azt szeretném, ha az efféle, tipikus paternalista, patriarchális tekintet engem békén hagyna. És úgy érzem, amit itt a blogon írunk, pont ezalatt a bejegyzés alatt, az fontos, hogy valahogy közügy, jobbító legyen, ne fanyalgás másokon. Nagyon könnyű bárkinek a testét szétszedni. A másik meg, hogy a külső gyakran transzparens is, és írja a magáéra mindenki, amit gondol. Elférnek a teljes testüket tetoválók, a magaszőtte nemezszoknyások, a gótikusok, a tűsarkú szűknadrágosok, a nudisták, a népviseletben járók, a mellműtöttek is. Semmi nem következik a kinézetükből, csak az, hogy ők ezt tartják fontosnak, ez tetszik nekik vagy ennyire érdekli őket csak a test, netán erre telik, esetleg így üzennek a világnézetükről.

        Kedvelés

      • “Ha holnap többségbe kerül azok hangja, akik szerint nem tetovált szemöldökkel járni igénytelenség, akkor mi lesz? ” Semmi nem lesz, szerintem. Mi lenne? Miről döntene a többség? Igen, lesznek,akik emiatt tetoválják a szemöldöküket. És lesznek, akik nem. Mi történik, ha úgy nézel ki, hogy az másoknak nem tetszik? Szerintem semmi (bizonyos határon belül, pl. nem lehetsz meztelen). Szeretem, hogy az emberek sokfélén néznek ki, és van, aki jobban tetszik, mint mások (nem feltétlenül a legdivatosabban öltözők). Mi rossz van ebben? Illetve: miért lenne jó, ha senkit nem érdekelne, mások hogy néznek ki? Nem, nem kell beszólni senkinek, aki nem tetszik, de hogy ne is gondolhassak róla semmit… nekem ez kicsit erős és a célt se értem. Miért ne férne el bárki mellettem, csak azért, mert magamban azt gondolom, hogy nem tetszik, ahogy kinéz? Ez olyan, mint valami gondolatrendőrség.

        Kedvelés

      • Szankciók érnek, az lesz. Csúfolnak, munkahelyi mobbing áldozata leszek, nem én nyilatkozom a tévében, hanem az eszménynek megfelelő kollégám, fel se vesznek dolgozni, lesik a boltban, lopok-e, mert az úri népek mind tetováltatják. Te mitől érzed ilyen függetlennek magad?

        Kedvelés

      • És ez a senkit nem érdekel-mindenkit, ez megint a boldognemtárgyiasítottak-FEMEN értelmezhetetlen ellentétét idézi. Gondolj, amit akarsz, már mondtam, bár szerintem gondolatok is lehetnek aggályosak, szerinted nem? Például ha ítélkezőek, másokat elnyomóak, önösek. A gondolat kihat a tetteidre.

        Kedvelés

      • Csak még valami, mert bennem ragadt: éltem sokkal nyitottabb helyen, mint Budapest (Berlin). Az emberek sokfélék voltak, de nem attól,hogy nem gondoltak semmit egymásról, hanem attól, hogy nem foglalkoztak vele, mások hogy látják őket. Szerintem az ember magát erősítse meg annyira, hogy merjen az lenni, ami akar, ne a többieket akarja megrendszabályozni, hogy ne gondolhassanak róla semmit. Engem pl. az ismerőseim egy része rossz anyának tart, mert nem igényem 0-24 óráig a gyerekemmel lenni. Hálát adok a szüleimnek, hogy kaptam annyi önbizalmat, amíg felnőttem, hogy leszarhatom a véleményüket.

        Kedvelés

      • Jaj, gondolhatsz nyugodtan, de ha ezt itt artikulálod is, akkor mások (az itteniek) is el fogják mondani, amit erről gondolnak — én ezt, és van, akinek bántó is, amit írsz.

        Ez azért elég trükkös visszalövés, tehát: aki szól, hogy mások kinézetét megrendszabályozni nem oké, az szerinted megrendszabályoz másokat, hogy ne gondolhassanak semmit? Gondoljanak, de rá lehet mutatni a gondolkodásuk jellegzetességére, és mást is lehet gondolni.

        Lehet, hogy e tekintetben Berlin sem etalon, nem tudom. Lehet, hogy csak szeretnénk egy ilyen világot, ahol nem ítéljük meg a másik külsejét, mert az nagyon személyes, érzékeny, részben nem választható, részben meg önkifejező valami.

        Az ember társadalomban él, nagyon szar naponta anyádtól, barátnődtől, férjtől hallgatni, hogy nem vagy jó, agymosó hatása van. Hogy te szerencsésen megúsztál egy csomó hatást, az nem a te érdemed, hanem kifejezetten a különleges hópehely esete. És a te szerencséd nem jelenti azt, hogy másoknak nincs ilyen problémájuk, és a panaszuk ne lenne jogos. Megerősíteni annyira tudják magukat, amennyire a saját hajuknál fogva ki tudják húzni magukat a mocsárból. A te szempontodból nem látszanak az énerő nélküli, öngyűlölő, iszonyatos poklok, amelyekből majdnem lehetetlen kivergődni, ők nem onnan indulnak, ahonnan te, hanem hatszázhúsz méterre a rajtvonal mögül. Sőt, ezek az emberek nem is tudják, hogy ez pokol, és hogy van másféle élet is, nekik ez a normális! Itt a blogon együttérzünk azokkal is, akik nem szerencsések.

        Kedvelés

      • A csakazértis erejét én is megértem, amíg arról szól, hogy csakazértis úgy akarok élni, ahogy nekem jó, és kellően bátor vagyok ehhez egy ellenséges közegben. A csakazétis megbotránkoztatok, hogy felfigyeljenek rám, szerintem más. Kicsit még ezt is megértem (kell, hogy elérje a többség ingerküszöbét), de jobban hiszek a konzekvens racionális higgadt cselekedetekben,kitartásban, stb. És nem, nem akarom ezt másokra rákényszeríteni, nem várom el, hogy ők is így gondolják. Kényelmes helyzetből ítélek, ez tény, nem kellett megküzdenem semmilyen elnyomással. De attól még lehet véleményem.

        Kedvelés

      • nem tudom, miért nem szimpi neked az a döntés, hogy azért nem borotválok, mert muszáj.
        Én régebben, amíg választás volt ez és kezdett divatba jönni, borotváltam a lábam, hónaljam, bikinifazonom, ám amióta ez egy fiatal lányokra nehezedő gürc lett, elterjedt a brazilnak nevezett csupasz fazon (ami még a leglájtosabb merénylet a pornográfia nők tömegeire gyakorolt negatív hatásai közül)
        és a felső tagozatos lányok, mint a kápók, egymást ellenőrzik a tornaöltözőben, és gúnyt űznek abból, aki nem,
        azóta annyira fel vagyok háborodva mindezen és olyan mérges vagyok, hogy csakazértsem fogok borotvát használni. Mert erőszakos nyomulásnak érzem, amit műveltek ekörül és egyáltalán nem szabad választásnak.
        Én lehet, hogy egy csakazértis típusú ember vagyok, és ezek szerint te emiatt nem szeretsz engem, de
        nekem meg az a véleményem, hogy ezzel te nagyon rosszul ítélsz.
        Nem azt kérem, hogy ne ítélkezz és értsd meg a szempontjaimat,
        csak szerintem ebben nincs igazad, és ennyi.

        Kedvelés

      • ú, ez a brazil dolog… sosem csináltam és nem is szándékozom. de már most sajnálom a lányaimat, ki tudja, milyen baromságoknak akarnak majd megfelelni, hogy ne lógjanak ki a sorból, ne mondják, hogy igénytelenek.

        Kedvelés

      • Ja, és ha megcsinálja, akkor ugye bevág a bugyi meg a cicanadrág meg a fürdőruha alsó a szeméremrésbe, ennek a látványnak is van már gúnyneve,
        ez a tevepata. Tehát ezt is meg ki kell védeni, azaz a jótékony szőrt helyettesítendő valami betét kell a bugyiba, amitől az anyaga nem vág be a csupasz szeméremrésbe és nem lesz tevepata látványa.
        Hogy azt a jó azúrkék eget rogyasztaná rá erre a sok ráérős kukkolós idióta baromra az ég 😦

        Kedvelés

      • Most bevallom: sose tudtam,mi a tevepata, és érdekes felismerés, hogy jé, a szőr miatt nincs, vagyis a szőrtelenségtől lesz. Na, ez elég bonyolult így, úgy látom, az uraknak semmi sem jó.

        Kedvelés

    • Igen, az itt a baj, hogy az utóbbi időben a nem borotválod a hónaljad egyenlő lett azzal, hogy nem fürdesz, vagy nem mosol fogat. Egyéb szőrzetről nem is beszélve. (Amit még nem értek, az a tanga, a magyar nők többsége, úgy látom, azt hordja, miért?)

      Kedvelés

      • Bocs, hogy behoztam a szőrtelenítést, nem abban az értelemben akartam, hogy aki nem, az milyen gáz, egyáltalán nem. A motivációval van a bajom, és írhattam volna flitteres forrónadrágot, vagy bármit: 1. azért hordod/nem borotválod, mert így érzed jól magad. 2. azért teszed, mert a mainstream más, nem ezt várják tőled és majd megütköznek, provokálni akarsz. A provokációból nem borotválkozó akkor borotválkozna, ha mindenki más a természetességben hinne. De mint írtam, a provokálók ellen se lépek fel semmilyen szinten, szimplán nem szimpatikus a motiváció. Szerintem azért jó csinálni valamit, mert élvezzük, hogy azt tesszük.

        Kedvelés

      • Tehát az egyénieskedés zavar, erőltetettnek tartod, átlátsz rajtuk? A kérdés, honnan tudhatod, hogy azért csinálják, nem te tulajdonítod-e ezt nekik.

        Nem mindegy, hogy flitteres-e, mert a szőrös láb a feminizmus pejoratív fétise lett.

        Kedvelés

      • Átlátok rajtuk: nem kellett igyekeznem, a konkrét emberek, akik ihlették a gondolatomat, bevallottan ezért tették, amit. Agyaltak, hogy mi is lehetne megbotránkoztató. Egyénieskedés jó szó. Szerintem mindenki valamilyen – egyedi. Nem kell rájátszani.
        A flitteres nadrág a melegbáros emlékeimből ugorott be. Voltak ott ismerőseim, akik így érezték jól magukat, de el tudom képzelni, hogy bizonyos helyzetekben ez tudatos provokáció. Csak példa mindkettő, légyszi ne ugorj rá, hogy miért nem szeretem a férfiakat/nőket flitteres forrónadrágban. Nem erről van szó.

        Kedvelés

      • A tanga divat és szexinek számít. Szerintem nagyon kényelmetlen és nagyon nem higénikus.

        Kedvelés

      • A baj nem azzal van, hogy tetszik valakinek és hordja, hanem ha _nem_ ilyet hord, akkor nemnőies, stb. Valamiért az extranőiesnek számító darabok egyben extra kényelmetlenek is sokszor.

        Kedvelés

      • Ezzel szemben a “kényelmes” elkezd az “igénytelen”, a “nőietlen” és az “elhanyagolt” szinonimája lenni.
        Kíváncsi vagyok a kis mell, szilikon implantátum nélkül mikor lesz ez a kategória. Mint ahogy a természetes testszőrzet már egyértelműen az lett.

        Kedvelés

      • Igen, pedig még a stílusikon Coco Chanel is azzal a céllal tervezett, hogy a női ruhák letisztultak _és_ praktikusak (legyen rajtuk zseb), kényelmesek legyenek.

        Kedvelés

      • Hát a “nőies” szerintem egy gumifogalom, valakinek a tangát jelenti, valakinek meg mást. Nekem a tanga biztosan nincs benne, de nem is tartom a nőiesség elérését egy nagy prioritásnak. Szeretem, ha olyan ruhák vannak rajtam, amikben jól érzem magam, jól esik meglátni magam a tükörben. Van, hogy ez mások szerint nőies, és van, hogy nem.

        Kedvelés

      • Eppen ez a lenyeg, hogy ezt neked (az egyennek) nincs jogod eldonteni, mert van egy kanon, amit a rendszer hozott letre es mukodtet. Igenis a tangaval az van, hogy az szamit szexinek bar valojaban inkabb annak a merceje, hogy a bugyit visel no kinek a kenyelmet helyezi elobbre: a sajat magaaet vagy azet aki ot nezi.

        Kedvelés

      • Hát, szerintem a társas nyomás miatt eleve nehéz megkülönböztetni a provokációt az így érzem jól magam!-tól. Ha alap, hogy szőrteleníts, különben ronda vagy, hiába érzed jól magad szőrös hónaljjal, ha megkapod, hogy milyen gusztustalan vagy a hónaljkutyáddal. Egy idő után a jól érzem magam eltűnik.
        A forrónadrággal más a helyzet, az nem egy természetes állapot, a szőr az.

        Kedvelés

      • Pontosan hasonlót gondolok én is, ha én szőrös lábbal szeretek élni, az önmagában provokációnak számíthat a többség szempontjából, mert nem az a norma. Ha én nem “csakazértis” élek borotva nélkül, hanem csak úgy, attól még a társadalom válasza tökre ugyanaz: hogy igénytelen állatnak neveznek.

        Már bocsánat.
        Ja, és provokáció = kihívás, kihívó magatartás.
        (http://www.szomagyarito.hu/szocikk.php?id=835
        http://meszotar.hu/keres-provok%C3%A1ci%C3%B3)

        Nos, ha az provokációnak minősül, hogy én nem azt teszem, amit a többség(i elvárás) szeretne a torkomon (módszeresen, erőszakkal) lenyomni, akkor ez egy eléggé nyakatekert logika.
        Tudod, mint amikor a rabszolga letépi magáról a kötelet, és akkor ez provokáció… Nem érzed ennek a kíméletlenségét, fölényességét, érzéketlenségét, vakságát?

        Azt gondolom, amit cvd is leírt, plusz még valamit a “gondolatrendőrséghez” – az a baj, hogy nemcsak gondolod, amit, hanem ide ki is teszed, és ezzel bizony pár embert megsértesz. (Mert úgy beszélsz, mintha elfogadható lenne mások szándékainak minősítése, rangsorolása. Aztán meg visszakozol, hogy de hát gondoljon mindenki azt, amit akar, én ezt vallom! Akkor meg miért nem tartod magadban a véleményedet? Ez nagyon felemás.)
        Ezek kimondásával nagyon belemászol mások önértékelésébe, identitásába.
        Javaslom dézsát, ha még nem mutatta volna senki:

        http://dezsa.tumblr.com/post/45693996926/harompe-halistennek-hogy-nekem-mar-elmult-az

        Tök jó, hogy itt vagy, és beszélgetünk, de ez a beszélgetés fájón tipikus, remélem, értesz engem is, nem akarok ellenséges lenni annak ellenére, hogy sok sorod dühít (bár már nem annyira, mert sokadik alkalommal jelennek meg ezen a blogon az érveidhez kísértetiesen hasonlók).

        Kedvelés

    • Sajnos az extrém pornót néző, miniszoknyás nők után alapból fütyülő, vak komondort tartó emberekkel szemben a higgadt érvelés mit sem ér 😦 Szerintem is százszor inkább FEMEN, mint egyszer a Blurred lines-videó – ami nem is számít provokációnak, hiszen a női test szexuális kellék, ez alap, hiszik teljes meggyőződéssel sokan. Még az én rendesfiú (tényleg) kollégáim is mentek volna a Hooter’sbe, mert nincs abban semmi rossz, ha a nagymellű lányok kedveskednek az étteremben, biztos ők is szeretik ezt a munkát.

      Kedvelés

      • Lehet, hogy lassan trollnak fogok számítani a blogon, de számomra nem vagy FEMEN vagy női test= szexuális kellék között kell választani. Legalábbis az én életemben nem. Nincs szexualizálva a testem a mindennapokban és ehhez nem kellett letépnem a pólómat. Az extrém pornót néző, vak komondoros férfiakra miért megoldás a FEMEN? Őszintén és naívan kérdezem, tényleg. Mi az a láncolat, ami őket a FEMENen keresztül elvezeti a nők nagyobb megbecsüléséig?

        Kedvelés

      • “Lehet, hogy lassan trollnak fogok számítani a blogon”
        Dehogy fogsz! Csak beszélgetünk és mindenki elmondja ha valamit másképp lát.

        Kedvelés

      • Szerintem sem kell választani! És nem vagy troll!

        A FEMEN figyelemkeltés, politikai gesztus, tematizálja a közvéleményt, rituális önáldozatokat mutat be, dühöt vezet le. Nem közvetlen a hatása. de azért a megütközésünkön túl kénytelenek vagyunk elgondolkodni, ha odafigyelünk rájuk. Egy sokkal diktatórikusabb országban nyomják ezt a művészi performance-nak is beillő vonalat.

        A feminizmus egyébként nem olyasmi, hogy felrázzuk vagy kérleljük a férfiakat, hogy legyenek már jobb fejek, és akkor ők kegyesen lesznek, vagy győzködjük a magukat háziasszonyként jól érző nőket, hogy nem helyesen élnek. A feminizmus önszerveződés, saját sziget. Ahogy ez a blog működik, külön, úgy nem törődik a feminizmus azzal, mit szólnak hozzá az ellenségei.

        És de, ha általában szexualizált koncepció van a női testről, akkor a te tested is tárgyiasítva van vagy lehet, lehet, hogy nem a partnered hanem nehezebben érzékelhetőbben, de akkor is. Ez olyan, mint megúszni a szennyezett levegőt a belvárosban. A nők mint csoport sérül, ha rendszerszinten sértik tagjait. Mert most nem, de holnap téged is bánthatnak ezzel, vagy bánthatnának, csak a nemed miatt. Megtehetik, ez a rendszer lényege.
        Azért tehetik meg, mert hatalmuk van hozzá.

        Nem kioktatni akarlak, nem bosszankodom rajtad, hanem hálás vagyok, hogy így előhozod ezeket.

        Kedvelés

      • Azért hoztam be a női test tárgyiasítása-vonalat, mert ez az a “másik oldalon” (ha van értelme ebben az esetben így nevezni), ami nagyon hangos, és az én ízlésem és humanizmusom szerint világ botránya, de ilyenkor mégsem kiabál senki, hogy extrém nőgyűlölő provokátorok! – na jó, a blurred esetében pont volt felháborodás, meg sikeres válaszvideó. A FEMEN-aktivisták meg egyből a sátán helytartói, mert extrém módon vannak jelen – és feministák.

        Kedvelés

      • “A FEMEN-aktivisták meg egyből a sátán helytartói, mert extrém módon vannak jelen – és feministák.”
        Leginkább azért átkozzák őket, mert belerondítottak ebbe a általános gyakorlatba, hogy női testet csak férfivágyak felkorbácsolására szabad közszemlére tenni. Hát micsoda skandallum már, hogy ők ezt a jó kis szexista világot a feje tetejére állítva, tiltakozásra használják a saját testüket, ahelyett, hogy a Hootersben vagy a Playboyban tolnák a férfiszemek elé ahogy az rendes, normális helyeken szokás. A nyilvános helyen szoptató kismamákról már ne is beszéljünk. Az is felháborító, ugyan ezen okból. Miért kell szegény férfiakat azzal szembesíteni, hogy a nők melle nem csak az ő játékszerüknek lett “megalkotva”?

        Kedvelés

      • Ezt értem, de mi történik a komondorosokkal meg a miniszoknyások után fütyülősekkel? Miért hatásosabb ez, mint csak higgadtnak maradni, nem alávetődni? Lehet, hogy történik valami, de azon felül,hogy “erre is használható a női test” ennek van még valami üzenete? A szoptatást abszolút megértem, miért ne lehetne bárhol szoptatni, ez egy természetes dolog. A FEMEN dolgban is értem, amit írsz, csak azt nem tudom, hogy ez mit akar még jelenteni.

        Kedvelés

      • “Miért hatásosabb ez, mint csak higgadtnak maradni, nem alávetődni?”

        Mondanám erre a nagyon elhasznált, ám annál fontosabb mondatot: ha nem vagy dühös, akkor nem figyeltél eléggé.

        Maradj itt!

        Kedvelés

      • “Lehet, hogy történik valami, de azon felül,hogy “erre is használható a női test” ennek van még valami üzenete?”
        Hogyne lenne! Pár ezer ember békés tüntetéséről,valahol a világ másik felén, beszámol néhány napilap az utolsó oldalon (vagy ott se, mert nem folyt vér és nem történt semmi izgi). Erre jön 4-6-8(!) lány, ledobják a pólóikat (de nem azért, hogy rúdtáncoljanak egyet egy piros lámpával megvilágított kirakatban, a jelenlévő urak örömére. Az nem is érdekelne senkit a világon, mert a női test ilyen célú használata elfogadott dolog) hanem, hogy tiltakozzanak valami ellen és ezt kiabálva és a testükre festve világgá is kürtölik. És lám-lám, ezt az akciót az összes vezető hírcsatorna a főhírek között hozza, majd pár mondatban azt is elmondják minden alkalommal, mit követelnek az aktivisták! Na, itt a lényeg! Az emberek 90 százaléka persze legyinteni fog rá vagy felháborodik, mert annyi jön át ebből, hogy már megint mutogatják magukat ezek a feministák. A komondorosnőkutánfütyülős Jóskapistákkal persze csak az fog történni, hogy konstatálják, “jé, figyuzzad már haver, mennyi csöcs” majd megvitatják melyik nő elfogadható, melyiknek túl kicsi a melle, melyik nem elég szép, melyiket húznák azért (ha fogyna 10 kilót persze). Pont, mint ahogy az életben is minősítgetik a nőket. Velük sokat nem lehet tenni. Na, de a nyitottabb 10 (jó, legyen 5) százalék, azt mondja “Mi is ez a cél? Miért is akarnak ez ellen tiltakozni? Na, nézzünk utána!”
        Bingó!

        Kedvelés

      • De jó, hogy ezeket mondjátok, mert nem nagyon tudtam eddig, hogyan álljak hozzá ehhez a nyilvános “meztelenkedéshez”. Köszönöm, tényleg!

        Kedvelés

      • Én semmiféle provokációt nem szeretek, de ez lehet, hogy a természetemből fakad, nem abból, hogy van-e értelme, vagy nincs. Lehet, hogy van. Szerintem ma Magyarországon az ember megteheti, ha akarja, hogy a saját életében ne legyen tárgyiasítva a teste és ehhez nem kell FEMEN aktivsitának lenni. De az is lehet, hogy csak óriási szerencsém van vele, hogy nekem nem kell a kettő között választanom.

        Kedvelés

      • Lehet, hgy a kiegyensúlyozott háttered teszi. Én legkisebb, eléggé meggyötört gyerek vagyok, ettől lettem forradalmáralkat. Semmi baj az alkati különbséggel, amíg nem ítélik meg egymást sértően, hanem odafigyelnek a másikra. Egyébként igen változó, ki mit tekint provokációnak, van, aki mindenfajta másságot is.

        Kedvelés

      • “Szerintem ma Magyarországon az ember megteheti, ha akarja, hogy a saját életében ne legyen tárgyiasítva a teste és ehhez nem kell FEMEN aktivsitának lenni.” Bocs, de ez meg nagyon hülye mondat lett. Hogy mások tárgyiasítják a tested, vagy nem, azt nem te teszed meg. Ez bizony masszív áldozathibáztatás. Ha a nőket általában tárgyiasítják, akkor, minimum potenciálisan az egyes nő is szükségképp tárgyiasítva van ebből a társadalmi perspektívából, amelyből én nézem a dolgot, és ezt nem ő csinálja vagy nem csinálja, hanem mások vele, mégpedig azért, mert megtehetik: több hatalmuk van, és mert a rendszerben erre igazolást látnak. Szerintem gőg azt mondani, hogy elszánom magam, és akkor jól függetlenítem magam attól, ami engem mint csoport tagját sújt. Magabízó részvétlenség nagyon hinni az egyéni menekülőutakban, és semmit nem segít az áldozatoknak.

        Amúgy meg most komolyan mondod, hogy utánad nem ciccegnek, tutira nem nevezik a melledet csöcsnek, amikor nem hallod, vagy biztosan nem lehetsz nemi erőszak áldozata?

        Távolabbi a párhuzam: néhány napja öntudatos prostituáltak mondták itt, hogy ez nekik jó és méltó munka. Mondhatják, meg is élhetik így, ez nem változtat azon, hogy mélyen megvetett tagjai a társadalomnak, és ha, teszem azt, erőszak áldozatai lesznek, nem lesz értük tízezres gyertyás megemlékezés meg egész oldalas értekezés a szépségükről, kedvességükről, hanem borzongató húsz szónyi kishír alap valamelyik belső oldalán. Nem ráolvasás vagy hit kérdése a társadalmi valóság. Nem érzem magam annak, akkor nem is vagyok az más szemében? Ebbe mindig beleszaladok, és egyre jobban zavar. Valami fura és irreális mindenhatóságérzet van benne.

        Nem arról beszélek, hogy azért elfogadható vagy üdvözlendő, ha valaki FEMEN aktivista, mert az védelem volna a tárgyiasítás ellen. Nem az, még ez sem az, nincs védelem, mert a hatalom nem vehető át hirtelen, csak farigcsálható. Ezek nem egyéni küzdelmek. Ők a maguk módján küzdenek valamiért, aminek megvan a helye, de ez őket egyénileg nem védi meg a tárgyiasítástól, a radikalizmus mint olyan nem véd meg, sőt. Nem megoldás, csak valami út, sokan hordják össze a nagy célt kavicsonként. Gondolhatják, hogy ők méltók és szépek, de nincs olyan hatókörük (senkinek sem lenne, férfinak sem), hogy azt szabályozzák, hogy másik hogyan tekintenek őrájuk. Ki is teszik magukat a nyálcsorgató tárgyiasításnak a figyelemfelkeltés érdekében, szándékosan, csak épp nem törődnek vele, de attól még ez létezik. És sokan azt gondolják, ők csak szexizni, tetszeni akarnak, és rájuk verik a farkukat. Attól, hogy nem látják ezeket az embereket és tetteket, még tárgyiasítja őket ez.

        Nem is értem, minek ezt a látványos példát emlegetni, tényleg nem vagy-vagy, nem csak neked, másoknak sem. Nem arra válasz mint amit gondolsz. Azt hiszed, azt propagálom, hogy védjük meg magunkat jól FEMEN aktivistaként, ez az út? Nem vagyok FEMEN aktivista, sőt, Magyarországon nincsenek is, ha jól tudom, és ez a fajta kiállás nem is véd meg a tárgyiasítástól, sőt, pont kiteszi annak a nőt a látványos meztelenséggel. De attól még tiltakozhat ellene, csak nem a fejében dől el, hogy mások őt tárgyiasítják-e.

        Nem véletlenül igen egyenlőtlen társadalmakból valók ők, és nem mondjuk Svédországból. Tematizálnak, felhívják a figyelmet problémákra, de nem ők fogják kivívni az egyenlőséget, nem gerillák vagy ilyesmi.

        És nem kell szeretned a provokációt, egyáltalán nem kell mindenhez szeretettel vagy elutasítással viszonyulnunk, elég csak megfigyelni, megismerni akarni.

        Ma Magyarországon néhány szerencsés középosztálybeli “teheti meg” speciális öntudattal, hogy kevéssé traumatizálódik. Mi van a nem szerencsésekkel, mi van a nem maiakkal, a nem magyarországiakkal?

        Kedvelés

      • A fenti hozzászólasaidra is itt reagálok, mert ott már nem lehet. A legfontosabb, igen, nagyon rosszul fogalmaztam. Én és a hozzám hasonlók (megfelelő oktatásban részesültek, akik ezért nem függőek anyagilag, szellemileg is valamennyire felszabadultak) tehetik meg, hogy úgy éljenek, ahogy akarnak a mai Magyarországon. Ők viszont megtehetik szerintem. Ha tanultál és értesz valamihez, amivel pénzt tudsz keresni, akkor nem kell alkalmazkodnod, kiszedni a szemöldököd, stb. Ha a munkahelyed ezt követeli meg, továbbállsz. Nekem is volt olyan munkahelyem, ahol Katikák meg Mancikák voltak a nők, három hónapig bírtam. A mostani munkhelyemre pedig strandpapucsban is lehet járni, vagy kiskosztümben. A lényeg, hogy végezd el normálisan a MUNKÁD. A Mancikás munkahelyemen érdekes volt, hogy a rajtam kívüli másik nő kifejezetten élvezettel játszotta a látszólag buta heherésző, kissé elesett nő szerepét. Mondjuk ő az egész egzisztenciáját erre építette, gazdag, idősebb pasi tarotta el, luxuskocsival, luxuslakással. És még jóban is voltunk, mert valójában nem volt hülye. Neki ez a szerep valamiért bejött.
        Sajnálom, ha az jött át, hogy érzéketlen vagyok mindenki más problémáira, fáradt voltam és beszűkült a látóterem. Tulajdonképpen az egész provokáció kérdést egy teljesen más élményem alapján írtam, nem is kapcsolódik szorosan ehhez a témához.
        “Itt a blogon együttérzünk azokkal is, akik nem szerencsések.” Jól teszitek, és sajnálom, ha tapintatlan, lehengerlő voltam. Alapvetően szolidáris vagyok, nagyon sajnálom, akik függősége születtek és nem tudnak kimászni. Egy ideig azt is reméltem, hogy majd rajtuk segíthetek a munkámmal, most ezt későbbre kellett halasztanom saját megélhetésem miatt.
        A prostitúciót zsigerből elutasítom, olvastam azt a beszélgetést a blogon, örülök, hogy nem mindenki szenved tőle, de szerintem ez nem érv amellett, hogy önmagában jó dolog.
        “Nem ráolvasás vagy hit kérdése a társadalmi valóság. Nem érzem magam annak, akkor nem is vagyok az más szemében? ” Nem, mások szemében az vagyok. De ez nem számít. És ahhoz, hogy ne számítson, kell az önbizalom. A férfiak külsejét is méregetik, róluk is megállapítják, hogy jó pasi, vagy nem. Általában kevésbé dőlnek romba emiatt, mint a nők, mert úgy vannak szocializálva, hogy ez nem számít nekik. Szerintem a nőket is így kellene szocializálni, és akkor gondolhat mindenki mindekiről, amit akar, annélkül, hogy ez válságokat okozna az önértékelésben. Én pl. nem voltam sose apuci pici hercegnője, nem kaptam szép ruhákat kiskoromban (őrülten vágytam rá,a szüleimnek viszont nem volt fontos, hogy szép kislánynak öltöztessenek). Talán innen ered, hogy nem azt tanultam meg, hogy nekem elsősorban szépnek kell lennem meg nőiesnek, és nem azt nézem ma sem, hogy jaj, vajon tetszik-e Z-nek a szoknyám, vagy nem.
        “Amúgy meg most komolyan mondod, hogy utánad nem ciccegnek, tutira nem nevezik a melledet csöcsnek, amikor nem hallod, vagy biztosan nem lehetsz nemi erőszak áldozata?”
        A ciccegés szerintem egy játszma. Azért van hatalma a nő felett a ciccegőnek, mert a nő ettől zavarba jön. Az a szerepe. Ha nem játsza el ezt a szerepet, nincs hatalom se. Szerintem. Vissza szoktam mosolyogni a munkásokra, bárkire. Nem szexin, nem kislányosan, szendén, hanem nyíltan, magabiztosan, kicsit lefáradtan. És megyek tovább, anélkül, hogy alárendeltenek érezném magam. A nemi erőszak más, attól nagyon félek. De szerintem ott a hatalaom nem a rendszerből fakad, hanem a férfi testi fölényéből. Azért tud megerőszakolni, mert erősebb, és nincs aki megvédjen. Ez is egy játszma (! játszma szóval nem bagatelizálni akarom az erőszakot), amiben a férfi az erőszakot élvezi, a testi fölényét,és azt, hogy a nő pedig a helyzetből fakadóan gyenge és kiszolgáltatott. Sajnos ezt viszont nem tudom feloldani, ezért félek is tőle nagyon.
        “Az ember társadalomban él, nagyon szar naponta anyádtól, barátnődtől, férjtől hallgatni, hogy nem vagy jó, agymosó hatása van.” Igen, biztosan az. Mindig városban éltem, egy falut pont ilyen szempontból tudnék nehezen viselni (az ember kevésbé válogathatja meg, kikkel érintkezik). Városban szerintem ez egyszerűbb, azzal vagyok, aki nem húz le. Anyát nem lehet szűrni természetesen (és nagyon rossz lehet az is, ha valakinek ilyen anyja van, aláírom), de barátnőt, férjet miért nem? Ezeket én választom,nem? Miért választok olyat, aki engem lehúz, megaláz?

        Kedvelés

      • “Nekem is volt olyan munkahelyem, ahol Katikák meg Mancikák voltak a nők, három hónapig bírtam.” Bocs, de tényleg ennyire különleges hópehelynek érzed magad? (dezsa.tumblr.com, a címkék között: különleges hópihe) Attól vagy jól, hogy bezzeg te mennyivel különb vagy náluk? Tök degradáló a nőkre, amiket írsz. Szerinted hány ilyen minden téren független nő lehet kis hazánkban? És (még egyszer) őket nem fogják leszólítani, megtámadni, hátuk mögött nemi alapon aljas megjegyzéseket tenni? “csak az van, amit érzékelek” — nem, nem csak az van, és nem, az önbizalom nem segít mindenen.

        Szerintem nem nagyon mondanak a nők egy férfi testéről olyan eszközzé degradálómondatokat, olyan büntetlenül, önfeledten, mint viszont. És a nők legfeljebb reagálnak. Bénaság. Olyan, mint amikor egy nő “megbasztam”nak nevezi, hogy lefeküdt egy férfival. Erőre erő –nem vezet sehova, az erőkeretet volna jó lebontani már.

        Szerintem a ciccegés nagyon szar, nem azért, mert én azt gondolom, jogom van szépen, észrevétlenül közlekedni, nembámulás közepette. Az a kérdés inkább, ők honnan veszik, hogy megtehetik. Megszoktuk, el sem tudjuk képzelni, milyen felszabadító volna nélküle. És akkor a sértő megjegyzésekről, ajánlatokról nem is beszéltem. Kb. azt írod, amit a megbántott gyereknek szoktak érzéketlenül javasolni: ne vedd a szívedre, akkor majd abbahagyja. Tulajdonképp majdnem: te provokáltad ki, te változtass. Nem. Változtasson, aki erőszakos, és ha nem megy szép szóval, menjen nyomás alatt. Maradjon otthon az erőszakoló, ne az áldozat! Szabadságot az ártatlanoknak, korlátozást az elkövetőknek. (Ezt az új-zélandi ügyre írom. ott folytatólagosan, tömegesen és dokumentáltan erőszakolták a nőket.) És de, a rendszer adja az ötletet, a magabiztosságot a férfiaknak, hogy megtehetik, mert a testi erejükkel éppenséggel fát is vághatnának, vagy idős néniknek segíthetnének cipekedni, ha afelé nyomná őket a rendszer. De nem, a rendszer azt súgja: jogos a szexuális dühöd, jár neked a kielégülés, szemetek a nők, ha nem adják meg neked.

        Azért választasz olyat, mert 1. ilyen jut, nincs korlátlan számú belátó, egyenlő, vonzó férfi, 2. az elején nem ilyen, csak lassan vagy krízis hatására lesz ugyanolyan, 3. a szerelem elvakított, 4. nagyon szerettél volna már valakihez tartozni, kelleni, és ennél az igényednél fogva rángatható, sok mindenre rávehető vagy; 5. az első jeleket esendőségnek (“mindenki hibázik”), vagy a hatalmas szerelem jelének látod, 6. egyetértesz a megalázó mondataival, mert a rendszer azt hitette el veled, nem vagy különleges, nem érsz sokat, 7. sok férj rendkívül finoman, manipulatívan csinálja, nehéz felismerni, csak rossz lesz a közérzetük, magukat hibáztatják, aztán pl. itt a blogon döbbennek rá, hogy miben éltek évekig.

        Amúgy értem, amit írsz, hogy fáradt voltál, meg hogy sajnálod, és oké, maradj, figyelj.

        Kedvelés

      • Utolsóról jut még eszembe (bocs, nem tudok leállni:) ). Egy barátnőmet (szép, független, okos, nulla anyagi függés) renszeresen kritázálta a pasija, ha szerinte nem nézett ki elég jól. Ő meg nagyon igyekezett jól kinézni. Ő volt a tipikus “jó csaj”. Rosszul esett neki, ha nem tetszett, és igyekezett megfelelni. Igen, a pasija kritizálta, mert megtehette, de nem azért, mert férfi volt, hanem mert a lány ennek ellenére vele maradt. Arra szocializálták, hogy jó csaj akarjon lenni egy jó pasi oldalán. Igen, hibás a rendszer is meg a társadalmi nyomás is, de azért aki végigcsinál egy egyetemet, megáll a saját lábán és nem is akárhogy, az szerintem már felelős magáért is.

        Kedvelés

      • “de nem azért, mert férfi volt” — hát pedig pont ez az, amit a férfi a neménél fogva készen kapott hatalom birtokában tehet csak meg, és nem kell félnie, hogy elhagyják. A nőben a szépségeszményt, megfelelni vágyást nem csak ő ültette el, hanem mindannyiunkba ezt plántálja a Rend.

        Kedvelés

      • “De szerintem ott a hatalaom nem a rendszerből fakad, hanem a férfi testi fölényéből. Azért tud megerőszakolni, mert erősebb, és nincs aki megvédjen.”

        De, nagyon is a rendszerből fakad. Ha nem Így lenne, és pusztán az erőfölény döntene, akkor az erősebb nők is erőszakolnának meg gyengébb férfiakat. De nekik érdekes módon ilyen eszükbe sem jut.

        Kedvelés

      • Ja, és amúgy azt sem értem, hogy lehet azt komolyan gondolni, hogy vannak történések, helyzetek, amiknek az égvilágon semmi köze nincs a rendszerhez.

        Könyörgöm, azért hívjuk rendszernek.

        Mindent áthat. MINDENT.

        Kedvelés

  17. Bevallom, én is furán éreztem magam egy kicsit, amikor a Slutwalkon azzal szembesültem, hogy nagyon sok a leszbikus résztvevő, vagy legalábbis – mert ugye a sztereotípiák még egy szociálpszichológiában elmélyedő egyénben is működnek – annak véltem sok embert ott. De arra gondoltam, ez nem véletlen, hiszen, ahogy írta is valaki, ők még többet, vagy legalábbis máshogy szenvednek a rendszer miatt, mint a sorba többé-kevésbé beálló, IgaziNők (ettől behányok).

    Kedvelés

    • Énszerintem meg nagyon sok leszbikust erőszakolnak meg szexuális orientációjuk miatt. Csak ugye erről sem esik szó.
      Ezt csak sejtem, de amekkora csönd van e körül is, el tudom képzelni, hogy rengetegen éltek át ilyet.
      Egyetlen ismerősöm van, akiről biztosan tudom, hogy bántották.

      Kedvelés

    • Ok a szexualis orientaciojuk miatt szenvednek tobbet, nem azert, mert nok. Bizonyos szempontbol, feministakent elonyosebb helyzetben vannak, mint a heteroszexualisok, mert pl a maganeletukben akar teljesen el is hatarolodhatnak a ferfiaktol, fizikailag is. De ha van koztunk leszbikus feminista, vagy aki tobbet tud errol, mondja el o, en ezt csak kepzelem, a magam kis logikajaval.

      Kedvelés

  18. Persze, egyetértünk a melegjogi mozgalmakkal, de ne öltözzenek már feltűnően a prájdon, mert csak ártanak az Ügynek. Ne állítsunk ki randa kövér szónokot a feminista tüntetésen, mert csak legyintenek, a FEMEN aktivisták ne használják provokációra a testüket, mert az nem arra való, a punk csajok ne a templomban tiltakozzanak az egyház és a pátriárka undorító politikai szerepvállalása ellen, mert az nem illik; persze, szoptassanak diszkréten a sarokban, de ne tegyék akárhol és főleg ne többen egyszerre, mert az provokáció.

    Utálom (saját magamban is) ezt a finnyáskodást, főleg azért, mert ha valaki a fennálló rendet, a status quót akarja megváltoztatni, akkor miért kéne annak a szabályai szerint játszania? Főleg, ha ezek a szabályok maguk alkotják a Rendet, és a megszegésük önmagában is a tiltakozás lényege.

    Ha nem engedem meg, hogy pl. egy feminista a Rend által megkövetelt női viselkedéstől/öltözködéstől eltérjen, akkor magát a társadalmi konfliktust tagadom, ami ellen tiltakozom, sőt, én magam képviselem és kérem számon annak szabályait

    Lennének még gondolataim a radikalizmusról, békés vs erőszakos tiltakozásról, rendpártiságról, a magyar tüntetési paráról, de szólít a gyerek.

    Kedvelés

  19. Szerintem a mondat -sajnos – egy igaz állítás, csak a szemszöge jön a kirekesztő gondolkodásból. Úgy nem jönne onnan, ha azt mondanánk, hogy jót tesz a feminizmus ügyének, ha bárki képviseli.
    Azt szeretném már látni, hogy ciki nem annak lenni a közéletben, ilyen közegek vannak azért, sőt, mindig is előfordulhatott, csak nem volt neve. Vagy az volt a neve, esetleg, hogy összetartás, elismerés, tisztelet, felebaráti szeretet stb.
    Azt lenne jó internalizálni fülig, hogy a másik nem más, és hogy bármikor bárki elítéltje lehet a kirekesztő gondolkodásnak, mivel ez a lényege. Szükségképp valakik megítéltek lesznek benne leegyszerűsített, elvont és önkényes vonások alapján.
    A tangás fiú ugyanúgy a közösség tagja, mint a dédi vagy Pistike az 5.b-ből, a kacér tinilány vagy a FEMEN-feliratú pucér néni. És ha nekik bajuk van, akkor segítünk nekik. Ha nekünk van bajunk, nem bármilyenként, hanem emberként, akkor segítségre számítunk.
    Ha úgy gondolom, hogy minden ember az emberi közösség tagja,, akkor miért nézném azt, hogy milyen kategóriából figyelek rá oda, ne döntsön, motiváljon vagy legyen mérce,hogy a fennálló kategóriákban mi épp hol állunk, hanem hogy embertársaink közül fenyeget-e valakit veszély.
    A femenesek radikálisak, de lehetne úgy is, hogy nem a radikalitásukkal foglalkozunk, hanem megnézzük, mi bajuk van, és kezdünk vele valamit kollektíve – de ez már utópia. Annyira nem radikálisak, mint az egyházi hatalommal visszaélők, nincs is hatalmuk a szépségükön kívül, amiről viszont nem tehetnek.

    Kedvelés

    • Igen, ne nézzük, ki milyen, hacsak épp nem elnyomó, és engem készül bántani, segítségemet kihasználni. A nagy dilemma, adok-e a nyilvánvalóan alkoholista férfinak, aki majd jól hazamegy és szétcsap megint (nem az alkoholtól, de akkor is). Nekem ez most komoly problémám: kinek van több hatalma? Egészen zavarba jöttem ma a fogasnál: egy tolószékből épp kiesni készülő részeghez odamentem, hogy segíthetek-e, mire azonnal feleségül akart venni, és a mellemről értekezett, vagyis inzultált. Elmenekültem, és azóta is filózom ezen. Neki mint férfinak volt több hatalma, ő bántott engem, vagy éppen én vagyok az ő elnyomója mint fehér, ép, képzett középosztálybeli? Dézsa hogy értelmezné ezt? És miért várom el, hogy alázatos, passzív, hálás legyen, akinek segítek? Csak a szimpatikusaknak segítek, gusztálgatom a nyomort? Miért?

      Kedvelés

  20. Sziasztok!
    Judit vagyok, háromfiús (11,9,7), anya, önkormányzati politikus (zöld), könyvszerkesztő (nem szépirodalom), spanyol nyelvtanár (a sorrend a jelenlegi időráfordítás sorrendjében van, de volt és lesz ez másképp is), agglomerációs kisvároslakó, boldog házas, hívő keresztény stb. – lehetnék pöttyös feminista :). Nem terhelném egyelőre hosszasabb bemutatkozással a kommentfolyamot, majd megismertek jobban, ha máskor sem bírok ellenállni a hozzászólási kényszernek (pedig már néhány hónapja sikerült).
    Elolvastam a posztot, és azt gondoltam, a radikalizmus sokszor kontraproduktív, és a “normálisaknak” kéne többet hangoskodniuk, akik sokszor azért nem szólnak (nem mernek), hogy ne tévesszék őket össze a ronda, leszbikus, kudarcos magánéletű, karrierista vagy egyéb klasszul címkézhető egyedekkel. Nem is akartam írni, mert ez nem annyira forradalmi gondolat, hogy érdemes lett volna az időtöket (és az enyémet) pazarolni vele. Aztán rögtön utána elolvastam ezt: http://444.hu/2013/11/21/a-nok-most-verik-le-a-ferfiakon-az-evszazadok-elnyomasat/ és rájöttem, nem szólnunk kéne, hanem üvöltözni. Mindenkinek, aki egyrészt boldogul, másrészt olyan szerencsés (mint én), hogy nem csak a párja, hanem a férfiismerősei java is a nemek egyenrangúságában hisz, és aszerint él (és mindezt úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga). És persze közben üvöltözzenek a radikális nőjogi harcosok is, bárhogy is néznek ki, és bárhogyan élnek.
    Elnézést az egyszerűsítésekért, nem akartam egy órát tölteni a két bekezdéssel, se tízezer leütésben kifejteni a véleményemet… Köszi a lehetőséget – az olvasásra és a belepofázásra is.

    Kedvelés

    • Szia, üdv a blogon, nagyon fontos, amit írsz, igen, akkor tartjuk fölöslegesnek a radikalizmust, amikor nem érzékeljük a probléma méretét, olyankor tűnik elégnek a finom, vállalható tiltakozás is. Olvastad A biztonságos középen című bejegyzést? Az tartozik még ide, azért érzem tulajdonképpen erkölcstelennek az óvatosságot.

      Én azt a cikket a 444-en szétkommenteltem, és még más, blogról ismert nők is, szerintem jól állunk, önleleplezőek a fiúk.

      Kösz a bemutatkozást is! Milyen felekezethez tartozol? Mit tudsz mozdítani nőként, zöldként a helyi ügyekben? Nem lenne kedved erről írni?

      Kedvelés

      • Igen, olvastam – erős, amit írsz, hogy az óvatosság erkölcstelen, de végül is igen. Hát ez az, amivel legtöbbször vétkezem (a mulasztással). Mert gyáva vagyok. Amit persze előszeretettel szoktam árnyalt véleménynek meg toleranciának, meg “lassú víz partot mos”-nak szépíteni. De azért fejlődöm 🙂
        Nem tartozom felekezethez – gyerekként nem kereszteltek meg, felnőttként meg nem tudtam választani, mert egyik így hamisít, a másik meg úgy, az egyik nőellenes (na igen), a másik meg a nácikkal haverkodik. Így aztán afféle kívülálló vagyok, hol misére, hol istentiszteletre megyek – nagyjából egy-két havonta, de ez teljesen rapszodikus, adventben becsúszott már két rorate egy héten. Leginkább meg magamban intézem az ilyen ügyeimet, hiába az az egy, amiben mindenki egyetért, hogy mennyire jó a közösség… Az meg most fordult velem elő először, hogy bemutatkozáskor az orrotokra kötöttem, de a témához fontosnak tűnt.
        Van (mondjuk, hogy politikusi) blogom, zoldgod.blog.hu (meg egy elődje, ugyanonnan megtalálható), ha valaki nagyon ráérne velem ismerkedni. Az önkormányzatban igazán sokat nem tudok tenni, mostanára rájöttem, ehhez is kell egy kritikus tömeg. Amihez nem kell testületi többség, az az információáramoltatás, a “szóba állás” – erre jó a blog, meg a játszótér, meg az iskolai-óvodai folyosó, meg hogy biciklivel meg gyalog járok, meg hogy fellelhető a telefonszámom… A kisközösségekben nyüzsgésben több eredményt látok, úgyhogy az iskolában szervezkedek állandóan. (Elég speciális képződménybe járnak a srácok, majd egyszer arról is írok – olvastam a tegnapi tanáros bejegyzést, a botrányos magyar iskolarendszer az egyik “kedvenc” témám.) Meg garázsvásározok, városi szemétszedésekben meg faültetésekben meg madarakfáknapjában meg ilyesmiben exponálom magam. Meg próbálok három normális pasit átadni a következő generáció nőinek 🙂 Volt már azért, hogy beszóltam egy bizottsági ülésen egy durván szexista megjegyzésre, de az illető nem sértődött meg, azt mondta, “én ilyen vagyok”. Hiába győzködtem, nem értette meg. (Hazafelé jövet jöttem rá, hogy azt kellett volna megkérdeznem, mit szólna, ha a kislányáról beszélne valaki így. Dühös voltam magamra, hogy már megint lassan jár az agyam…)
        Szomorú tapasztalatom egyébként, hogy a nők mennyire beleragadnak ebbe az elnyomásba, és észre sem veszik akár – van barátnőm, aki felháborodva mesél a testvéréről (akit ver a pasija), hogy miért hagyja, ő az első után lelépne, Közben meg olyan lelki terrorban van benne, hogy ihaj. időre legyen reggeli-ebéd-vacsora, rend, a gyerekek néma csöndben játsszanak, ha apa délig alszik stb. Apa minden héten elmegy ilyen-olyan programra, ő ha egyszer egy évben, akkor egyrészt két napig főz-mos-takarít (nagyit szervez) előre, másrészt végtelenül hálás a kegyért. De szereti. És nem lehet rajta változtatni. Jó, kicsit sír néha. De csak hogy ne lássák, mert különben abból is baj lesz. És az nagy baj, hogy a nők rossz modern mintákat követnek. Meg egy férfi legyen igazi férfi.
        Nagyon sok még a tennivaló, jó, hogy mostanában mintha folyamatosan napirenden maradna a téma.

        Kedvelés

      • Olvastam a kommentjeid a 444-en (meg a seggfejeket, bocs, de ez a megfelelő szakkifejezés). Minden tiszteletem a Tiéd. Én nem látnám értelmét ekkora hülyékkel vitázni. Meg se időm, se erőm nem lenne hozzá.
        Egyébként komolyan reméled, hogy aki szerint egy dugás hiányzik neked, az képes felfogni a bonyolult okfejtéseidet? Hogy érdeklik a statisztikák? Hogy elgondolkodik, és nem csak az egóját építi azzal, hogy jól megmondta ennek az entellektüel feminista picsának?
        Most gyorsan megnyomom az elküldést, mielőtt megbánom a szalonképtelen kifejezéseimet, és a klaviatúrakompatibilis óvatoskodás kedvéért feláldozom a hiteles fogalmazást 🙂

        Kedvelés

      • Érdemes a cikkek alatt a seggfejekkel vitázni, mert ha ott szó nélkül marad a hülyeség, az nagyon romboló lehet. Viszont ha akad egy-két megmondóember a női oldalról is, biztos hogy sokan a fejükhöz kapnak – na nem a kommentelők közül, de az olvasók közül.

        Kedvelés

      • Jaj, én nem ma kezdtem, száz meg száz troll volt már, és kifejezetten cinikus vagyok már az agresszív nőgyűlölők megváltoztatása ügyében, szóval nem remélek semmit, nem azért csinálom. Értem a motivációikat, itt rég nem arról van szó, hogy figyelünk egymásra,és érvelünk és formálódunk, csak önigazolás és dühösködés megy. Olyan blődül átlátszó dolgokat írnak olyan ingerülten, hogy nekik nem a komoly érvek, hanem a túráztatás és a beintés való. Amit csinálok, pedagógia, inkább a többieknek szól, mutatom az olvasóknak, hogy nem kell megijedni, nagyon könnyű oltani a gyökkettőket és rámutatni a barbár hímfölényükre. Engem nagyon szórakoztat, arra gyúrok, hogy úgy viselkedjek, ahogy nem kiszámítható, élvezem a zavarukat is, nagyon jól levezeti a feszültséget, ilyenkor sokkal türelmesebb vagyok az enyéimmel! Olyan mohón írnak nekem, örülnek a koncnak, de a koncnak foga van, régi játékos, nem bántódik meg, nem vonul vissza, anyázik vagy sírdogál, mint ami a beépített női szoftvere lenne. Szeretek meghökkentőeket írni. Kiszámíthatóak nagyon, mindig ugyanaz megy. Ilyenkor megmutatkoznak, nagyon jól látszik az igazi motiváció. Statisztikát meg nem írok, komolyan nem érvelek, mert nem arra kíváncsiak, hanem azt várják, lábuk elé hordjam a bizonyítékokat, ami ha nem tetszik nekik, akkor fanyalogva szétszedik, és kijelentik, hogy a statisztika értelmetlen. Inkább tükröt tartok: ha érdekel a téma, keress rá! Nem a téma érdekli.

        Kedvelés

  21. Re különleges hópiheség: Nagyon veszélyes állapot, Csak annyi, hogy a különleges hópihéket még alattomosabban moshatja be a rencer. Saját tapasztalat. Másrészt ebben az állapotban könnyebb belecsúszni abba, hogy a hímsovén normák legnagyobb szószólója éppen te leszel.
    Az éji beszélgetésetekhez annyit, hogy egy percre nézek félre és micsoda pergőtűz lesz itten 😀

    Kedvelés

  22. Tegnap meselte el a 4 eves lanyom, hogy az iskolaban kigunyoljak mert fius a cipoje. Mert lanynak lanyos cipoben kell menni. Punktum. Akkor is ha tel van, esik es lefagy benne a laba. Nem lehet a rendszertol, Rendtol fuggetlenul letezni. Meg akkor sem ha megvettem es raadtam a fius cipot es en is azt hordom. Matol nem kell felvennie, megy a lanyosban es majd apolom ha belazasodik a vizes harisnyajatol.

    Kedvelés

    • Megkérdezhetem mitől fiús az a fiús cipő? Hajam égnek áll az ilyen dolgoktól. Engem a szoknya miatt cseszegettek. Azért nem hordtam, mert az agyalágyult iskolatársak állandóan felhúzták a szoknyánkat, hogy nézegessék a bugyinkat. Ott röhögtek rajtunk. Rohadt vicces tényleg. Ezek után biztos szívesen hordtam szoknyát felnőtt koromban.

      Kedvelés

      • na elszallt a hozzaszolasom. sebaj megirom meg egyszer. Kepzeljuk el hogy raadom a lanyomra a fius cipot, hiaba csufoljak erte, kepzeljuk el hogy ha azt mondom, lanyom a szepsegert szenvedni kell, nem baj hogy beazik es hideg a szep lanyos cipod, kepzeljuk el hogy a 4 eves lanyom akire most mar a lanyos cipot adom majd magatol felvenne-e jo szivvel fius cipot ha kesobbiekben egesz eleteben arra szocializaltak hogy az bizony csufolni valo. mitol lenne rendszertol fuggetlen a valasztasa akar felnottkent is majd, ha ebbol a gyerekkorbol jon.

        a fius cipo a zart, a lanyos meg a vekonytalpu, felul nyitott. lehet a linkek miatt nem megy el a hozzaszolas. szoval ha beirod a googlebe hogy clarks boys school schoes, majd ugyanez boy helyett girl, akkor kiadja hogy mi a fius es lanyos. es itt ezt hordjak telen nyaron, nincs benti valtocipo

        Kedvelés

      • Megnéztem a képeket és rohadtul felcsesztem az agyamat. Nem lehetne magatokkal vinni a váltó cipőt és ott ráadni, majd ha mentek érte délután ismét átcserélni?
        Egy előző hozzászólásban pont erről beszélgettünk. Hogy a nőies cuccok általában kényelmetlenek, nem megfelelő viselet. Mint pl. a vékony talpú női csizma télvíz idején.
        Amúgy is rosszul vagyok a masnikáktól, szívecskéktől, szerintem olyan erőltetettek.
        Értem én a problémát, de a gyerek egészsége a tét. 😦

        Kedvelés

      • jaja, csakhogy a gyereknek nem csak fizikai egeszsege van hanem lelki is aminek nem tesz jot ha kigunyoljak.
        mezeskalacsnak irtam egyebkent a peldat, arra hogy o rendszerfuggetlen, meg o nem erti hogy masok miert nem hordanak ferfi cipot, hiszen lam o is azt hord. es masok miert nem latjak hogy az kenyelmes, praktikus es meg kellemes is. lehet eroltetett a pelda, de hatha atmegy az uzenet. a pelda egyebkent nem kitalalt.

        Kedvelés

      • Én lányos cipőket adok világszép lányomra, de atombiztosan tudom, mi az, amit semmilyen körülmények között nem veszek meg, mert azt az ízlésvonalat nem támogatom a pénzemmel. Az a tapasztalatom, hogy minél drágább és exkluzívabb egy ruhadarab/cipő, annál kevésbé bazári flitteres-rózsaszín, pontosabban, annál nagyobb valószínűséggel van nem rajzfilmfigurás, nem csillogó, nem túldíszített darab is a kollekcióban. A háundemes, tömegízlésnek megfelelő, olcsó csillogó hajpántra a gyerek bök, ő választ (ezt megfigyeltem, hogy a gyerekre bízzák, mondván, ő hordja, neki tetsszen, és a gyerek a legízléstelenebbeket választja mindig, masni, figura — ennyi erővel az élelmiszerválasztást is rábízhatnánk), tök érdekes, hogy eredetileg skandináv a HundM, de tök szexista a kínálata, a méregdrága ruhaboltba meg talán egyedül megy az anyuka, és ha már annyit költ rá, vesz egy rendes darabot, ott ízlésnek amúgy is az számít, hogy letisztultak a cuccok, inkább a szabással meg érdekes színkombinációkkal trükköznek, most az okaidire gondolok. Érdekes, mert még a pedipedből is úgy kell kimazsolázni a nem csicsás, igazán vagány vagy épp a nem “kispasi” jellegű, menőnek szánt edzőcipő-jellegű darabokat. Ízlésformálásnak fogom fel, a felnőttkori eszmény a fairysteps cipők ötletes, egyedi nőiessége. Most egy sötétszürke, kifejezetten vastag talpú, tépőzáras pántos, kerek orrú cipőben ment a nő művészi tornára, fekete tornadresszben, szép, de egyszerű csattal, konttyal. Tegnap szabadalmaztatott gubancbontó kefét vettem neki, amelynek minden második tüskéje rövidebb és nem töri a hajat, volt teljesen fekete meg pink hátú fekete, de semmi csicsa, és kis mérlegelés utána pink hátút kapta. Egy rózsaszín tárgy elfér a háztartásban, tök boldog volt. Ilyen:
        http://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&docid=CKuZ1uf587aEMM&tbnid=lRPxB94iZgTdMM:&ved=0CAUQjRw&url=http%3A%2F%2Fwww.aliexpress.com%2Fcp%2Fcompare-production-plastic-comb.html&ei=lHCQUtuZIYzNsgbA-IHgCg&bvm=bv.57127890,d.Yms&psig=AFQjCNFzE8_MsT6pPs-ZBgwdKcNTOCyFaA&ust=1385284099732192

        Kedvelés

      • en is lanyos cipot adnek ha lenne olyan ami meleg, kenyelmes, praktikus es szep. amikor osszel elkezdte az iskolat akkor kapott egy iskolai lanyos cipot, csak kozben bejott a tel es amikor keresni kezdtem valami zartabbat akkor rajottem hogy az itt nem kaphato. hetvegen pl lila, belelt magas szaru csizmaban viszem el itthonrol. nalam eddig az volt az elv hogy nem adom ra a gyerekre azt amit en sem szivesen vennek fel. es en telen nem jarnek vekony talpu nyitott balerina cipoben.

        Kedvelés

    • es akkor nezzuk meg hogy majd a 4 eves koratol ebben felnovo lanyom hord-e fius cipot felnottkent. nezzuk meg mi lenne a lanyommal ha tolem azt hallana, hogy lanyom a szepsegert szenvedni kell, nem baj ha beazik a labad a csinos cipocskedben, nezzuk meg mi lenne vele ha megiscsak fius cipot adnek ra hiaba csufoljak erte. hol a lanyom rendszertol fuggetlen dontese az hogy felnottkent milyen cipot valaszt majd????

      a fius cipo az a hagyomanyos zart sportcipo, a lanyos meg a balerina cipo szeruseg. http://www.clarks.co.uk/c/girls-school-shoes es http://www.clarks.co.uk/c/boys-school-shoes remelem nem rakja ide rosszul a linkeket.

      Kedvelés

      • Megnéztem, és meglepődtem, sokkal rosszabbra számítottam, bár a magas sarok, az basszus. Érdekes, hogy a fiúcipők talpa mennyivel vastagabb, milyen indokolatlanul robusztusak. Miért fekete mindegyik, az egyenruhához kell? Nálunk (Magyarország) gyerekeknek tabuszín a fekete.

        Ez érdekes brit vonás, ahogy a nagy télben is nyitott cipőben meg térdzokniban császkálnak a nők, bár akkora hidegek és havak nincsenek, mint itt. Gondolom, a Clarks azt mondja, ez a kedves vásárlók igénye, ilyeneket keresnek a kislányaiknak. De az nem lehet, hogy ha ez kényelmetlen, akkor az ne zavarjon más szülőket. A school shoes azt jelenti, hogy kintre-bentre alkalmas? Nem hordanak például csizmát? Vagy azért nem, mert abban nem lehet egész nap? Hogy beázik a lába, ez más családokban nem probléma? Vagy ők (többet) autóznak?

        Miért cél, hogy fiús cipőt hordjon? Lányos cipőt hordjon, mert társadalomban élünk, és ezt hordják a lányok, de olyat, amiben nem fázik, nem kényelmetlen, és nem ízlésromboló, nem szélsőségesen különbözik a fiúkétól. Szerintem van ilyen, ami vállalható, de nem csúfolják érte, a nagy árubőségű országokban biztosan. Ez a No Ties, ha jó minőségű, ez nagyon szép pl. Kb. úgy, ahogy nem kérdőjelezzük meg a szoknyát sem. Szóval kinézetre eltérhet, nagyon szép nőies, de nem szexista ruhatára lehet kis- és nagylánynak is, csak ne legyen kényelmetlen. A szoknya mondjuk, harisnyával, ha tesire kell öltözni, sokkal kényelmetlenebb, nekem télen nem jut eszembe a szoknya.

        Kedvelés

      • igen, kinti es benti is mivel nincs valtocipo. csizmat pont ezert nem adok ra es teljesen fekete az egyenruhahoz valo cipo. azert vettem neki fiu cipot (egyebkent egy bor nike sportcipot kapott) mert lanyos fazonban egyszeruen nincs mas mint a felul nyitott vekony talpu vagy a magasszaru csizma. ennyi a valasztek a kornyezo 4 cipoboltban. a no ties szerintem nagyon csunya 🙂 attol sokkal szebbnek lattam a sportcipot. a szoknya itt nem kotelezo, jarhatnak nadragban is es year 2-ig akar melegito nadragban is. persze minden sotetkek. nem tudom masokat miert nem zavar hogy lefagy a lanyuk laba vagy vizes lesz a harisnyaja. meg szoknom kell az angolok hozzaallasat az oltozkodeshez, idojarashoz.

        Kedvelés

  23. Semesének a lányos gyerekcipőkhöz: hat éves koromig rendszeresen fiúnak néztek az idegenek: kockás ing, nadrág, rövid haj. A szüleim szerint ez volt a praktikus. (Egyébként nem szerettem, szerettem volna és a mai napig is szeretem a szép szines szoknyákat, ruhákat). Nem csúfoltak az óvódában, ez még a szocializmus alatt volt, lehet, hogy akkor még nem itatta át a szexizmus az ovisokat, nem tudom. Ha közben változott a helyzet, nagyon sajnálom, tényleg. Nem tudom, mit tennék a helyedben. Férficipőt nem hordok, vagy ez is csak a példa része?

    Kedvelés

    • igen, a pelda resze. hogy allunk a boltban te es en, mindketten vehetjuk akarmelyik cipot. csakhogy en onnan jovok ahol kiskoromtol kezdve az volt az elfogadott hogy lanyok lanyos cipot hordanak. a lanyosat fogom levenni a polcrol. vagy a fiusat es kuzdok a lelkemmel par evet mire a fiusat veszem le a belem nevelt dolgok ellenere es esetleg megprobalok-e kicsi viragokat ragasztani majd a fiusra hatha ugy megiscsak jobban hajaz majd a megszokottra, belem neveltre. allunk a parvalasztas elott, valaszthatunk egyenloseg parti es nem egyenloseg parti ferjet. nem egeszen latom miert szabad a dontesem ha olyan multbol jovok amilyenbol.. es ha valasztom is a jo fej ferjet milyen es mennyi erofeszitesembe kerul es sikerul-e egyaltalan hogy ne tekintsem eletem nagy aldasanak hogy jo ferjet valasztottam, hogy ne probaljam-e kozeliteni a belem nevelt, otthonrol hozott kephez. Probalom megvilagitani hogy az hogy te hogy eled az eletedet es a baratnoid hogy elik az oveket nem fuggetlen a rendszertol. a kapott nevelestol. a csaladi hattertol, a megszokottol, attol hogy szamukra mi volt normalisnak beallitva sok sok even at. es meg az is lehet hogy fel sem ismerik hogy a noi cipo mennyire kenyelmetlen hiszen sosem volt a labukon fiu cipo. csak azt erzik hogy vizes a labuk amikor esik.

      Kedvelés

      • Igen, tudom, hogy minták alapján teszik, amit. Ugyanakkor hatalmas ajándékokat kaptak az élettől (a nők millióihoz képest): oktatást, jó állást, és kedves, megértő partnereket (igen, kívülről ilyennek tűntek, de ha mégse, szerintem igenis olyat kell választani). Felnőttek, és felelősek azért, hogy végiggondolják, hogyan szeretnének élni és aktívan tegyenek is ezért. Talán túl sok a személyes példa már így is a saját családomból, de itt van mégegy: a nagymamám szegényparaszti születésű (1920-as évek, világvége falu). Ha ő ezekkel a paraméterekkel megtehette, hogy a hivatását (tanító) mindenkor a férje kiszolgálása és a házitündérség elé helyezze, akkor úgy gondolom, hogy az egyetemet végzett barátnőimnek, vagy sokaknak, akik ezt a blogot olvassák, szintén van esélyük.
        Ha te úgy látod, neked kényelmesebb, melegebb és mégse ezt választod még most se, miért a környezetet okolod? Miért nem teszed meg magadért, miért várod, hogy majd valaki ráhúzza, ráeröltesse a lábadra?

        Kedvelés

      • És ok, értem, hogy a tanult minták miatt neked akkor is nehéz ezt választani, amikor már rájöttél, hogy ezt szeretnéd. De ne szugeráld magadba, hogy ez neked ilyen háttérel, előélettel nem is fog menni soha-soha, és te csak passzívan sodródni tudsz. Mert akkor tényleg.

        Kedvelés

      • Komolyan nem erted mennyire iszonyatosan nehez kihuzni magadat a korulmenyek alol? es nem lehetetlen, persze, csak eppen eveken at vert kell izzadni erte ha egyalatan sikerul. es amikor ferjet valaszt az ember akkor az esetek tulnyomo tobbsegeben nem ennyire tudatos a valasztas, kulonosen ha akkor meg fiatal az ember lanya es jo esetben epp kezdi kapisgalni hogy maskepp is lehet mint ahogy otthon volt es mindenhol lat es amire neveltek. es akkor meg nem is emlitettem hogy bizony nem art ha van a kozelben egy valaszthato egyenloseg parti ferjnek valo ferfi aki nem orul meg nagyon hogy talal egy not akinek az a termeszetes hogy kiszolgalja ot. es sorolhatnam reggelig. lehet egyszerubb lenne ha olvasnal egy kicsit a blogon, amiket irok mar sokszor el lettek mondva itt. hogy miert is nem csinaljak/tak a baratnoid es meg nagyon sok no amit te. kezdve onnan hogy reszmunkaidot talalni magyarorszagon, plane mindkettotoknek szinten nem szokvanyos.

        Kedvelés

      • Már jó ideje olvasgattam a blogot, mielőtt hozzászóltam, és igen, értem, amit írsz. De lehet más a véleményem azért? Vagy addig kellene olvasnom a blogot, hozzászólásokat, amíg mindent ugyanúgy gondolok, amíg végre megértem az igazságot? Ok, a nő fiatalon választ férjet, még nem tudja, hogy nem szereti, ha bunkók vele. Pályát is fiatalon választ, szintén nem tudja, mi célja vele. Van olyan korszaka a női életnek, van olyan tett, döntés, amiért a nő vállalhatja a felelősséget vagy amit esetleg aktívan és tudatosan alakíthat maga is? Vagy a női lét csak sodródás, hangos, vagy hangtalan sóvárgással, hogy végre másmilyen legyen a sodorirány?

        Kedvelés

      • Lehet más a véleményed, de engem zavar, elkedvetlenít, ahogy írsz. Nem figyelsz eléggé, nem pontosak a szavaid, nem reflektálsz önmagadra, van egy ilyen csakazértis-védekezés, szómágia benned. Mi itt el vagyunk kényeztetve, mert olyan nyugis, jó hangulatú, építő és okos a beszélgetés hónapok óta, hogy az idejét nem tudom, aktív (többször megszólaló) kommentelő mikor csinálta ezt, amit te, hogy tulajdonít, szélsőségesen érvel (ilyen a hamis két választás: vagy FEMEN-féle tiltakozás, vagy belső függetlenedés a tárgyiasítástól; vagy tetszel nekünk, amit írsz, vagy hímsoviniszta vagy; vagy provokál valaki, vagy helyesen küzd az egyenlőségért), védekezik, automatikusan ellenmond, áldozathibáztat (saját felelpősség sulykolása). Légyszi, változtass ezen!

        Kedvelés

      • persze hogy lehet mas a velemenyed es nem vagyunk birtokaban a nagy Igazsagnak. Azt probaltam elmagyarazni hogy a baratnoid es a legtobb no miert nem azt csinaljak/csinltak amit te. Amit en latok aszerint a nok kb 30 eves koruk felett jutnak el olyan foku onismeretre es tudatossagra ha egyaltalan valaha, amikor felmerul bennuk hogy na akkor hogy is lehetne valtoztatni, kezunkbe venni a sorsunkat. Ha nincs szerencsenk akkor addigra mar tulvagyunk a parvalasztason es a munka valasztason, esetleg van 1-2 gyerek is, neadjisten apolasra szorulo szulo. Innen szep nyerni.

        Kedvelés

      • es en mar az a harmincas no vagyok. es foggal korommel nevelnem arra a lanyomat hogy neki mar mindaz termeszetes legyen amiert az en generaciom meg foggal korommel kuzd. es akkor raadom a fius cipot es kirohogik. es akkor rozsaszinu a kedvenc szine, mert minden ami lanyos az rozsaszinu, es ugy hivnak meg az osztalytars szulinapra hogy lanyos ajandekot vigyunk es hosszu hajat akar, mert o volt az oviban is az egyetlen rovid haju lany en meg probalok szellel szembe es persze a lanyok balettra jarnak a fiuk meg focira es sorolhatnam reggelig

        Kedvelés

      • es hogy a lanyom majd mikor ebred ra arra o akar rovid haju, focizo mernok is lehetne.. raebred valaha? mikor? es akkor lesz meg lehetosege ra? es o lesz az a kivetel akinek itthon elmondom majd hogy figyelj csak, lehetnel am mernok is. mert johetne olyan csaladbol is ahol apu mernok, anyu meg balerina es fel sem merul hogy lehetne ez maskepp is.

        Kedvelés

      • az hogy olvasgass a blogon pedig arra vonatkozott hogy itt mar sok no leirta honnan jon, hol tart es mi ennek az oka.

        Kedvelés

      • Az egyén szabad, vagy annak vélt döntése egy tényező csupán, egyetlen tényező. Széllel szemben is meg lehet próbálni szabad döntésből pisilni.

        “Olyat kell választani” – miből? Ez is gyakori probléma. A szerelem nem olyan, hogy megnézem, mosogat-e, és ha igen, libabőrös leszek. Ráadásul, ahogy már írtam, ez sokszor egy folyamat: mézeshetek, behozom a kávét, aztán már szólni kell a szennyes miatt, jön a baba, ki marad otthon, ki marad ki a munkából, ha lázas.

        Tök jó, hogy te szerencsés vagy, de ne oszd itt így az észt, légyszi. Sajnos Semese és a kislánya nem tudja olyan könnyen függetleníteni magát a környezettől, a környezet pedig ilyen, élesen elkülönít kicsi gyerekeket a biológiai nemük alapján, és sorolja be a társadalmiba, már a születés előtt – nagyot rúg a fiúként várt baba, biztos focista lesz, meg hasonló baromságok. Ha ebből valaki kilóg, főleg gyerekként, több kára származik belőle, mint haszna. Semese látja, hogy ez gáz, de egymaga a rendszerrel szemben tehetetlen, a gyerekének viszont a legjobbat szeretné.
        Múltkor a barátnőm nem egészen egy éves gyereke békésen kúszott a néptáncpróbán, amikor valaki kitalálta, hogy ráad egy kis szoknyát, ami ott volt a teremben, mert hát mégis, milyen csinoska lenne benne. A kislány – mert biológiailag az – erre elkezdett ordítani (valószínűleg véletlenül pont ekkor), és viccesen megjegyeztem, hogy biztos tiltakozik a nemiszerep-szocializáció ellen. Erre a szoknyát a gyerekre adó, egyébként jó szándékú lány kb. úgy tekintette a megjegyzésemet, mintha azt mondtam volna, hogy a kicsiből biztos FEMEN-aktivista lesz, ha felnő. Annyira automatikusan ájuldoznak azon, hogy egy 10 hónapos kislány milyen édes a kis szoknyájában, és hogy el fogja majd csavarni a férfiak fejét, hogy az félelmetes. És ez csak egy életkép volt a sok közül.

        Kedvelés

      • “A szerelem nem olyan, hogy megnézem, mosogat-e, és ha igen, libabőrös leszek.” Micsoda? Dehogynem! Feltéve, hogy az illető elég dögös! 😀

        Kedvelés

      • “Annyira automatikusan ájuldoznak azon, hogy egy 10 hónapos kislány milyen édes a kis szoknyájában, és hogy el fogja majd csavarni a férfiak fejét, hogy az félelmetes.”
        Persze, kisfiúknál pedig jönnek a szövegek arról mennyire szívdöglesztő a nézése (mosolya), biztosan akkora nőcsábász lesz, hogy csak úgy pisilnek utána a lányok. Mai napig nem tudom mi a fenét jelent ez egyébként… talán mert néhány sikeres énekes, együttes koncertjein állítólag maguk alá pisiltek a lányok a gyönyörűségtől?

        Kedvelés

      • “Az egyén szabad, vagy annak vélt döntése egy tényező csupán, egyetlen tényező. Széllel szemben is meg lehet próbálni szabad döntésből pisilni.

        “Olyat kell választani” – miből? Ez is gyakori probléma. A szerelem nem olyan, hogy megnézem, mosogat-e, és ha igen, libabőrös leszek.”

        Nagyon jól fogalmazol! 😀

        Kedvelés

  24. “Bocs, de tényleg ennyire különleges hópehelynek érzed magad? (dezsa.tumblr.com, a címkék között: különleges hópihe) Attól vagy jól, hogy bezzeg te mennyivel különb vagy náluk? Tök degradáló a nőkre, amiket írsz.”
    Attól vagyok jól, mert szeretem az életet, nem mások lenzéséből, különlegesség-tudatból merítem az energiámat. Nekem a feminizmus nem hatja át ilyen szinten a mindennapjaimat, hogy állandóan annak kellene örülnöm, hogy na, bezzeg én nem vagyok egy Manicka, mint a másik. Vagy mire gondolsz? Mi a degradáló a nőkre nézve?
    Vállalom, a hímsovinizmus szószólója lettem a blogon, ez egy új szerep. Lehet, hogy hiányzik belőlem egyfajta női szolidaritás, együttérzés, ezért nem tudom minden felnőtt nő életében minden rosszért a körülményeket, a RENDet felelőssé tenni. Nem ilyen a nőképem, úgy gondolom, hogy nőnek lenni nehezebb, de egy nő is aktívan alakítja a sorsát és felelős is érte. Ha ez elvitatom tőle, ha mindig csak a körülmények áldozatának látom, ez a szememben gyengévé, passzívvá teszi a nőt. Igen, gyengébb, igen, nehezebb neki. De sokmindent tehet ő is magáért azon kívül is, hogy csak várja, mikor változik meg a külvilág.

    Kedvelés

    • Te ezt most tényleg komolyan gondolod, hogy el kell mondanod az olvasóknak/nőknek, hogy de igenis az ő felelősségük? Ezt halljuk mindenütt, annyira nem új, annyira bejáratott sablon, konkrétan olyan, mintha csak ismét víz alá nyomnád azok fejét, akik itt jutnak egy szabad lélegzetvételhez. Megfejelve ezzel a felülpozicionálós, de én megcsináltam, ti, a barátnők, a mai nők miért nem érveléssel, engem őszintén megdöbbent ez az ítélkezési igény itt.

      Kedvelés

      • Mézeskalácsnak: Valahogy az az érzésem, hogy ez úgy volt, hogy volt egy szerencsétlen megjegyzésed (kb járhatnak a nők szőrös lábbal, de otthon a négy fal között csinálják) és aztán valamiért a sok-sok okos és meggyőző ellenérv ellenére ragaszkodni kezdtél hozzá és belesodródtál ebbe az ellenzéki szerepbe. Mások is (engem és magát a bloggert is is beleértve) sokat árnyalódtak itt, mert ez történik azzal, akinek fontosabb az igazság mint az egója.

        Kedvelés

    • Nem, nem gyengébb, hanem lábbal tiporják a jogait. elveszik tőle, ami emberként megilletné, és ebből vidáman élnek férfiak az ő rovására.

      Az a degradáló, ahogy itt lengeted, hogy te bezzeg mennyivel különb vagy, mint Mancika.

      Kedvelés

    • Azt hiszem, hogy a te pozíciódból ez így érthető, mert ahogy felületes olvasással látom, nem nagyon kerültél komoly kihívások elé. Akik itt többnyie egyetértünk (én is nehezen érkeztem meg, sokat vitáztam feleslegesen a kommentelőkkel), túl vagyunk olyan nehézségeken, amelyek nem a mi személyiségünkből fakadnak, hanem a neveltetésünk, a társadalmi berendezkedés és a kedvezőtlen, szerepekbe kényszerítő családok miatt. Sok-sok önreflexióval jár, ha valaki rájön, hogy mit miért tesz. Nekem 32 éves korom előtt nem is ment.

      Kedvelés

  25. Ok, ok. Nem írok többet, értem, hogy a véleményem itt egyrészt sértőn megy át, másrészt irreleváns. Nem vagyok elég kifinomult és érzékeny ahhoz, hogy itteni mércével szalonképesen adjam elő, amit gondolok. Lehet, hogy nem is lehetne és nem is kell. Kicsit sajnálom, mert az utóbbi időben sok időt töltöttem a blog olvasgatásával és nagyon tetszett sok minden. De semmiképpen sem akarom szétrombolni a jól működő közösségeteket, vagy belerondítani. Ez nekem nem élvezet. Máshonnan jövök és máshogy látok dolgokat, ennyi. Bántani nem akarok – bocsánat, ha megtettem.
    Másrészt, őszintén sok szerencsét, bátorságot és kitartást kívánok mindenkinek, aki keresi magát, fel akar szabadulni, máshogy akar élni, nem akar alárendelődni, csak mert nő. Sok dologban különbözik a véleményünk (például fenti cél megvalósításának lehetőségeiben), de hogy ez fontos, abben talán tényleg egyetértünk.
    Voltak reakciók, amik nekem is rosszul estek itt, de egyvalami őszintén megnevettett ma reggel: hogy valószínű férfi vagyok, mert úgy hihetőbb, hogy azt gondolom, amit 🙂
    Szép napot mindenkinek!

    Kedvelés

    • Szerintem elég kifinomult vagy te, tudnál másképp fogalmazni. Inkább az van, hogy nem értem, miért írsz ilyeneket, miért vetetted bele magad ennyire a kommentelésbe, mi a motivációd, te meg nem fontoltad meg a válaszokat, hanem egyre élesebben különítetted el a magad jó példáját a többiekétől. Hasonló, félig hibáztató, egyéni felelősségre intő nézetekkel tele van a padlás. Meg ha te olyan remekül csinálod, az önigazolásnak hangzik, és mindig felszisszenünk, ha ez a nehezebb sorsúak, a homályban tapogatózó többi olvasó rovására történik. Nyugodtan olvashatsz és írhatsz, én mindig fogom a fejem a nagy bejelentésektől, mert nem először történik hasonló, az önkéntes száműzetéstől, hogy akkor ők többet nem, a reakciómtól teszik függővé, hogy mi lesz, pedig ők annyit olvastak itt, és alapvetően egyetértenek, meg egy kicsit ostorozzák magukat, hátha megcáfolja őket valaki. Nagyon finoman, de eléggé manipulatívan.

      Kedvelés

    • en szivesen beszelgetek veled ha megprobalod megerteni amiket mondok. ha szerencsenk lesz meg akar a szempontjaink is kozeledhetnek egymashoz. nem meggyozni akarlak hanem megertetni veled hogy masok miert latjak maskepp a dolgokat, ahogy en is probalom megerteni te miert gondolod hogy pusztan csak akarnunk kellene es maris egyenrangu kapcsolatban elhetnenk, dolgozva mikozben a ferjunk otthon neveli az egyevest. es hogy miert erezzuk sertonek amiket irsz, annak az okai reszletesen el lettek magyarazva. nem tudom eleg kifinomult es erzekeny vagy-e ahhoz hogy szalonkepesen add elo amit gondolsz, nekem ertelmesnek tuntel azert is beszelgettem veled. hasonlitasz arra ahogyan en erkeztem a blogra, nekem is hetekig, sot honapokig tartott mire megertettem hogy mit es miert magyaraznak itt nekem es ehhez nagyon sokat kellett arnyalodnom amiben rengeteget segitettek eva irasai es a kommentelok tortenetei. en orulnek ha visszavonulas es megsertodes helyett inkabb beszelgetnenk, de ugy hogy te is figyelj arra es gondold at amit mi mondunk

      Kedvelés

    • Ja és nem tudnád szétrombolni, egy kicsit azaz érzésem, hogy örülsz a nagy figyelemnek, és túlbecsülöd a jelentőségét a veled való vitának. Ez megint azt sugallja a megfogalmazásod szerint, hogy itt csak bizonyos fajta emberek lehetnek, az egyetértők, és nagyon vigyázni kell, ki hogy fogalmaz, holott csak elmondtuk többen, hogy mit gondolunk arról, amiket írsz, visszajelzést kaptál, te is elmondhattad a magadét. Nem várjuk el, hogy egyetérts. Nagyon hasznos mindenféle vélemény, a más vélemény, mert gondolkodásra, mérlegelésre, saját álláspontunk új vizsgálatára késztet. Nem vitázunk azon, hogy a nők ellen rendszerszintű erőszak van, és hogy nem őket kéne emiatt leckéztetni, nem gondoljuk, hogy egy csapásra, egyéni tettekkel megoldható a helyzet, és konszenzus van abban is, hogy kérdezünk, figyelünk, saját történetet írunk, nem a másikat oktatjuk ki, de ezen kívül az egész blog nem más, mint különféle vélemények sora, és nem zavar minket, ha a másik olvasó másképp gondolja.

      Kedvelés

  26. Igazad van, lehet, hogy kommentelek még majd, mert továbbra is tetszik a blog. Egyelőre azonban úgy éreztem magam, mint az elefánt a porcelánboltaban, nem tudtam jót mondani, vagy jól mondani, állandóan beletapostam valamibe.
    “Mi itt el vagyunk kényeztetve, mert olyan nyugis, jó hangulatú, építő és okos a beszélgetés hónapok óta, hogy az idejét nem tudom, aktív (többször megszólaló) kommentelő mikor csinálta ezt, amit te…” Erre írtam, hogy nem szeretnék rombolni, nem hiszem, hogy túlértékelném a saját jelentőségemet itt. A nagy figyelem, sok komment inkább lehengerelt, megdöbbentett, mielőtt kommenteltem volna, nem gondoltam, hogy ekkora ellenérzést váltok ki a véleményemmel. Mint írtam sokszor, nem szeretem a provokációt, és én se szeretek provokátor lenni. Azt írom,amit gondolok, nem direkt valami olyasmit, ami majd jól felháborít mindenkit.
    Az intenzív kommentelés annak köszönhető, hogy néhány napja egyedül vagyok itthon szabadságon a kisfiammal, sok időm van és kevés a szellemi inger, rákattantam a blogra, és végre volt időm hozzászólni.
    Nem vagyok sértődött primadonna, nem azért írtam valami nagy finálét ide, hogy majd akkor megszerettek és visszafogadtok. Egyszerűen olyan fokú feszültséget keltett bennem a sok komment, hogy muszáj volt valahogy pontot tennem az egész végére, hogy lezárjam és ne akarjak mindig újra meg újra mindenre reagálni.

    Kedvelés

      • Óóóó, Hajnalka! Annyira vártam, hogy egy frappáns mondattal szólalj meg ebben a témában! Olyan fáradt vagyok, hogy csak olvasok, olvasok, de nincs erőm érdemben hozzászólni! Köszi!

        Kedvelés

      • Pusszintalak innen a távolból 🙂 Kérsz jégcsokit? Fáradtság ellen nem hat, de marhajó!

        Kedvelés

      • Köszi, jöhet a csoki! 🙂
        Közben háromnegyed szépen összefoglalta a mondandómat, innen is köszönet neki, csokit is kaphat!

        Kedvelés

    • Mondjuk van egy oldal, http://network.hu/és itt az e-mail címedből következtethető neved nem becézett változata áll, ennek a profilnak a neme férfi.

      Értem, igen, a pontot tevési szándékot is, mondjuk a legutóbbi olyan volt, hogy “ha nem fogadod el a magyarázkodásomat, akkor utoljára kattintottam ide, és akkor te egy szélsőségesen paranoid valaki vagy”, és már unom egy kicsit.

      Kedvelés

  27. Két napja jár a fejemben a kérdés, hogy milyen karakter képviseljen egy mozgalmat. A választ nem találtam meg magamban – azon kívül, hogy minél többféle, annál jobb -, de közben megragadt bennem egy gondolat, ami a kommentáradathoz kapcsolódik.

    Én alapvetően szerencsés hópihe kategória vagyok. Részben azért, mert a családom sokat tett ezért, részben én is hozzátettem. De a blogot olvasva rájöttem, hogy igen nagy részt a szerencsefaktor tesz ebből ki. (Nagyon könnyű értelmiségi, középosztálybeli fehér család imádott leánykájaként öntudatosan élni. Cisz, minden körülmény szerint.) És hajlamos voltam sokáig úgy látni a világot, hogy basszus, mit sírnak ezek, miért nem választottak jobban, miért nem lázadnak fel, miért nem…

    Node a szerencse is csak egy határig igaz. A munkahelyen sokszorannyit kell letenni egy asztalra, az építőipari füttyögések, a minősíthetetlen nőviccek, … És mellbevágóan érintett kiskorú fiaim hímsovinizmusa, meg az egyenlőnek tűnő párkapcsolatom mélyén néha feltűnő aszimetria, önmagam alárendelése automatikusan számtalanszor. És ez utóbbiakat a Rend nevelte/neveli.

    Kedvelés

    • Hasonlóképpen…
      Mondjuk az én huszonéves fiam egy beszélgetésünkkor kijelentette, hogy de hát anya, én feminista vagyok!
      Persze nem lepődtem meg nagyon, de ez nem csak rajtam múlott, egy csomó iskola, tanárok, iskola- és évfolyamtársak, barátnők stb. alakították ilyenné, egy percig sem gondolom, hogy én egyedül voltam olyan tüchtig feminista anyuka, aki ilyenné nevelte. Mellesleg talán soha nem hallotta tőlem ezt a szót, valószínűleg azért, mert az ebből a szempontból hópihe életünkben nem volt rá szükség…..

      Kedvelés

    • “És mellbevágóan érintett kiskorú fiaim hímsovinizmusa”
      Ezt minden anya átéli aki figyel, mert persze van akit annyira bedarált már a rend, hogy az sem tűnik fel neki amikor a fia felháborodva utasítja vissza a vasalást vagy a teregetést, mondván az női munka.

      Kedvelés

    • “És hajlamos voltam sokáig úgy látni a világot, hogy basszus, mit sírnak ezek, miért nem választottak jobban, miért nem lázadnak fel, miért nem…”

      Én tök ugyanígy. Most tanulom itt a dolgokat, nem lehetek elég hálás érte nektek.

      Kedvelés

  28. legyen-e a feminizmus szexi? attol fugg mi a celja, kikhez szolunk altala. mi a celja? megszolitani tomegeket? megszolitani ferfiakat? valtoztatni a torvenyeken? elerni a haziasszonyokat?

    Kedvelés

    • Ez mind lehet, és egyszerre. A férfiakat megszólítani a legkevésbé. Én úgy utálom, amikor feminista nők is hangoztatják, hogy “ez nem fog menni nélkülük”, a férfiak meg olyannak állítják be az egészet, mintha mi a férfiaknak rimánkodnánk, őket győzködnénk, csak ővelük tudnánk elképzelni az életünket, az ő jótéteményeiket áhítanánk. Ezért írogatnak ilyeneket kárörvendően fölényes kommentben, hogy ha nem így meg úgy csináljátok, ne csodálkozzatok, hogy nem éritek el a célotokat, majd jól egyedül maradtok vagy kaptok egy pofont. Valamint: a kommentjeidért nem venne feleségül senki. Szerintem kihúzott gerinc, sisterhood, szabadság, aztán ha van fiú, akit ez nem taszít, csatlakozik. Hogy a többséget taszítja a méltó, erőszakmentes lét, hogy erőszaknak veszik igények megfogalmazását vagy tények kimondását, az maga a probléma. És ilyenek nem is kellenek nekünk, csak bátor, okos, szabad. Ja és közben bőszen gyalázkodnak, minősítgetnek, röhögnek. Ha kisebbségbe kerülnek vagy felsülnek, tehát ha az erőszak nem vált be, akkor jön az önsajnálat: vigyorgó diadalmas zaklatóból egy csapásra lesznek szegény, nők által eltiport, megalázott áldozatok.

      A szexi fogalmával van baj, hogy örökké, itt is igazodunk, újratermeljük, ahelyett, hogy végre leszarnánk. Tök jót írt Dézsa:
      http://dezsa.tumblr.com/post/67650057337/fessuk-piros-pottyosre

      Kedvelés

  29. Coco Chanel 20 aranyköpése

    1., A nők G pontja a SHOPPING szó végén található!
    2., Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!
    3., Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka.
    4., Nem szeretem a zárt felsőket – amikor férfiakkal beszélgetek, nem látom, hogyan viszonyulnak hozzám!
    5., Minden nőnek két dolgot kell pontosan tudnia: MIT és KIT akar!
    6., Ne menj hozzá olyan férfihez, akinek csak aprópénz van a pénztárcájában!
    7., Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam, én nem gondolok rátok egyáltalán!

    8., Nincs ronda nő, csak lusta!
    9., A nő addig idegeskedik a jövője miatt, amíg férjhez nem megy. A férfi nem aggódik a jövője miatt, amíg meg nem házasodik!
    10., Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!
    11., Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!
    12., Az a nő, aki semmilyen kozmetikumot nem használ, túl sokat gondol magáról!
    13., Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj- ilyen a tökéletes Nő.
    14., 40 után már senki sem fiatal, de ellenállhatatlan élete végéig maradhat!
    15., Minden a mi kezünkben van, ezért soha nem szabad feladni!
    16., Az öregség nem óv meg a szerelemtől, de a szerelem megóv az öregségtől!
    17., Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.
    18., Az igazi boldogságért nem kell sokat fizetni.
    19., Ha szárnyak nélkül születtél, hagyd, hogy kinőjenek!
    20., A nő keze a névkártyája, a nyaka a személyije, a melle az útlevele.

    Na, ehhez mit szóltok?

    Kedvelés

  30. Mindenképpen jó, ha ott vannak az átlagos nők köztünk, ugyanis minden érvelés eljut abba a sszakaszba, ami arról szól, hogy csak a saját nyomorúságod tesz “dühössé”, továbbá bizonyosan csúnya vagy, leszbikus, férfigyűlölő, meddő, vagy szőrös a lábad.
    Fontos, hogy olyan nők /is/ képviseljenek minket, akiket amúgy az összes vádaskodó megdugna, illetve akik jó kapcsolatban élnek felvilágosult férfi mellett, akiket soha nem bántalmaztak és családdal is teljes életet élnek.
    Nap mint nap viszik el a vitát és vádolnak meg azzal, hogy csak a saját nyomorom fordított a rendszer ellen, ezzel elbagatellizálják a valós problémát, rám tolják a felelősséget és mossák kezeiket. Mivel a Rend őreinek soha nincs valódi érvelésük, végül csak a személyeskedés marad. Túl nagy a támadási felület az átlagtól eltérőkön.
    Nem kell pöttyösbe csomagolni a mondanivalót, hanem az kell, hogy minél többen mondjuk keményen, határozottan szépek és boldogok IS.

    Kedvelés

    • “ugyanis minden érvelés eljut abba a szakaszba, ami arról szól, hogy csak a saját nyomorúságod tesz “dühössé”, továbbá bizonyosan csúnya vagy, leszbikus, férfigyűlölő, meddő, vagy szőrös a lábad.” Na és? Hát velük vitázunk, őket akarjuk mi meggyőzni, az ő sületlenségeik számíztanak? Én nem akarok köztük élni, velük szóba állni, vagyunk elegen másfajták is, sokkal produktívabb így beszélgetni, mint például a facebookon: https://www.facebook.com/csakazolvassa/posts/549177525177060 , tényleg nézzetek bele, vagy a minden korábbi trolltapasztalatunkat igazoló 444-en, a Tamási Erzsébet cikk alatt, ahol leévikéznek, arról beszélnek, hogy nem fog senki megdugni, és bornírt hazugságokat írnak, meg hogy mit látnak ismerőseik körében, majd ha válaszolok, jön, hogy én megalázom őket, és ez férfiak elleni erőszak. Bár ezek is hasznosak, másért, de tényleg hozzájuk akarunk mi szólni? Mit remélhetünk? Tudjuk, mit gondolnak, és tudjuk, hogy el akarnak hallgattatni. Nehogy már én riszáljak nekik, hogy vonzónak tűnjek. Ha elfogadjuk, hogy az átlagosak beszéljenek, és mi is furcsálkodunk a leszbikusokon satöbbi, akkor újratermeljük a testi épség, társadalmi helyzet, kinézet, szexuális orientáció szerinti diszkriminációt, és nem az illető állításaira, hanem a helyzetére, pontosabban az ebből következő sztereotípiáinkra figyelünk. De ezt Dézsa jobban írja:
      “…teljesen mindegy a csomagolás, és próbálhatom búgó hangon tálalni, hogy a férfiak, mint csoport, erőszakot intézményesítenek a nők ellen, de a gyakorlat azt mutatja, hogy nincs a világon elegendő kipárnázás, ami segítene ezt az üzenetet nem fenyegetővé tenni olyanok számára, akik invesztálódva vannak a férfiuralomba, és akik nem szeretnék felismerni a saját károkozásukat és változtatni a saját gyakorlataikon. illetve van – de olyankor maga a tompítás felülírja az eredeti szándékot.”

      Kedvelés

      • Értem, amit mondasz, csakhogy 90%ban ők vannak, a süketelők, ostobák, támadók. Nőtársaink velük élnek, a nagy családi hiedelem apaképe ezeket termeli újra. Nem meggyőzni akarom őket, hanem leradírozni, megsemmisíteni, s bizony mikor szétbombázom minden sületlenségüket, akkor jön a személyeskedés. Merthogy tényleg van nyomorom, tényleg a kitörési vágy indított el bennem sokmindent, de ez tesz sérülékennyé is. Senkit nem érdekel, hogy már rég nem a saját fájdalmam motivál, azt már megoldottam, ennél tovább látok. Én minden vita végén a nyomorult leszek, akit születésétől fogva bántalmaztak, s most elveri a port a csodás férfiakon. Elveszi a hitelem mindaz, amit elszenvedtem.

        Kedvelés

      • Adél, amíg az, amit mondasz, sérti az érdekeiket, addig bármi el fogja venni a hiteledet. Nem létezik az a kritérium, ami alapján ők elfogadhatónak és hitelesnek tartanának bárkit, aki a rendszert pöcögteti. Vitázni és érvelni nem miattuk kell, hanem a csendes többség miatt, ez igaz, de az is, hogy mindig lesz olyan, aki az átlagnál kevésbé átlagos, mert ez egy nem létező tulajdonság, ami ahhoz kell, hogy érvek helyett ezt a fiktív dolgot szegezhessék annak, aki olyasmit mond, ami nekik nem tetszik.

        Kedvelés

      • Akkor ne darabold fel magad, hanem azokkal törődj, akik vevők a dologra. Rajtuk lehet lendíteni a példánkkal, blogunkkal, könyvünkkel. Aki nem kér segítséget, annak minek magyarázunk?

        Kedvelés

      • Francot, a hiteledet az veszi el, hogy mást mondasz, mint ők, nem az, amit elszenvedtél. Nézd meg, ha én mint (cisz)heteró férfi ellentmondok nekik, még Tibi is, aki azért tényleg nem a fütyizörej színvonala, azt írja, hogy micsoda dolog férfiként a férfiak ellen beszélni.

        Kedvelés

  31. Kicsit a csomagolásról. Ez nekem egy baromi nehéz ügy. Világ életemben, amióta az eszemet tudom, szívesen kérdőjeleztem meg a hatalmat, hagyományt, A nagybetűs Rendet.
    Mozgáskorlátozottként fontos volt mások elfogadásának elnyerése és nem engedhettem meg magamnak az ellenvélemény és a különbözőség luxusát. Sokáig kétségbeesetten igyekeztem nem különbözni. Éreztem belül, hogy mennyire elnyomom a rossz szájízt, mennyire zavar mások korlátoltsága, tudjátok, az a kispolgári nyugalom, azokkal a kis terítőkkel, meg wc illatosítókkal…
    Tiniként nagyon keményen befeszültem és nem csomagoltam. Csak mondtam, beszólva, cinikusan, érvelve, kiforgatva. 22 éves vagyok és leendő pszichológusként mindenki valami nyugodt bölcsességet vár el. Nem vagyok nyugodt. Felhúzom magam az egyenlőtlenségek soha meg nem kérdőjelezésén, tagadásán, szépítésén. Csodálkoznak. Téged miért érdekel a melegek/ cigányok/ fogyatékossággal élők/ hajléktalanok, stb. ügye? Miért veszed így a szívedre? Miért vagy dühös? Ne idegesítsd fel magad! Ha dühös vagy, akkor nem leszel objektív…kislányom, kicsit gondolkozz el mások véleményén is.
    Kötelező csomagolni, kötelező úgy tenni, mintha a másik okosan, logikusan érvelne.
    El kell ismerni, hogy bizonyára Te vagy provokatív.
    Őszintén, nagyon unom ezeket a hamis paktumokat. Unom a buta érveket olyan témákról, amikről az emberek többsége egy sort nem olvasott. Unom a közhelyeket és az alapvető emberi jogok megkérdőjelezését. Unom, hogy ezek itthon senkinek sem evidenciák, hanem valami idegennyelven íródott szélsőséges “vélemények”.
    Az egy vélemény, hogy a dobostorta finomabb, mint a rigójancsi. Az nem egy vélemény, hogy a nők nincsenek elnyomva. Az nem egy ízlésbeli kérdés, hogy melegek lenni választás kérdése vagy sem. A tények sosem zavarják meg a tisztánlátást.

    Kedvelés

  32. Visszajelzés: ki a felelős | csak az olvassa — én szóltam

  33. Visszajelzés: akik ellopták a feminizmusomat | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.