…és nem tudom, ez nektek milyen, technikailag, élményként, meg a téma. Írjátok meg! Egy biztos: a Julis cukker.
A kertben forgattuk, ahol a hóban fetrengős fotók is készültek. A spontán, mégis lényegre törő beszédet és a képen való fejlátszást még gyakorlom!
Mostanában korán ébredek, mindig magamtól. Bővebben…
2016. nyári poszt
Én kiírnám, én olyan vagyok! Az eufémizmus és az elhallgatás nagyobb stílushiba tud lenni, mint a “csúnya” szó, meg hát ezt amúgy sem én mondom, én ilyet nem mondok senkire, mert ez nagyon gáz, érvnek meg értelmezhetetlen is. Ennek nem a szóhasználata az ocsmány, hanem a sugallata, az értékrend, amelyben fogant.
De ha én ezt címben leírom, a kereső algoritmusaiból következően beözönlik ide találatként egy olyan mentalitás, amelyikkel én nem szeretnék találkozni. Általában sem szeretem a keresőből érkezőket. Mindig abból van a félreértés és kultúrsokk, ha valaki véletlenül jön, és nem pont ezt a blogot akarja olvasni. Bővebben…
Valamiért fontos gyakorlataim az elmúlt évekből. Otthoni edzéshez módosítva:
További sport-, gym- és testátalakítós képek: fotótár
1. fekve nyomás OTTHON KÉZI SÚLYZÓVAL VÉGEZHETŐ, vagy bármivel, ami markolható, szimmetrikus és nehéz. a pad lehet könyvespolcdeszka két szék között, de földön fekve is csináélhatod, csak az korlátozza a mozgástartományt (nem tudod leereszteni a könyököd)
Mert “én is akarom!” (Nők ritkán csinálják, Ed se javasolta eleinte, aztán megkértem szépen, és meg is barátkozott az én terhelhetőségemmel, “te ettől vagy boldog”.) Mert alapgyakorlat. Mert nehéz. Mert fényessé teszi a dekoltázst és megemeli a mellet. Mert jól megy. Mert szagom lesz közben, az az igazi edzős. Mert senkit nem látok közben, ha egyedül csinálom, ha meg edzővel, akkor csak őt. Az olyan, mint kitolási szakban, ködös tekintettel a szeretett orvos arca — az egyetlen biztos pont.
itt 55 kiló már, 2016. december 20:
Ezt most gyorsan elmesélem, aztán húzok futni meg bicikliszervizbe meg déembe meg úszni. Bővebben…
Elég gyakran előfordul, hogy meglátok valamit, és tudom, hogy az a jó döntés, és azonnal valósággá válik. Nem járok utána. Nem mérlegelek.
Most meg mi van? Téma helyett személyes beszámoló következik, vegyesen a kedvteléseimről, élményeimről, étkezésről és edzésekről. Rég írtam testről, sportról nyilvánosan, és mindenféle új dolgok vannak. Bővebben…
Nak több típusa van. Most sorra veszem a heteroszexuális, kapcsolódós tapasztalataimat. Bővebben…
Rengetegen edzenek körülöttem, sok rendszeresen sportoló ismerősöm lett, amatőrök és hivatásosak vegyesen. Figyelem, pontosabban ezzel az istencsapása infóéhes és összefüggéskereső újságíróagyammal képtelen vagyok nem figyelni, hogy ki miért és hogyan edz. Mire kell neki ez az egész, mi motiválja, mennyire fejlődik. Elmaradozik-e, egy-egy betegség után hogy jön újra formába. Edzővel vagy maga edz. Funkcionális-e, vagyis összetett vagy izolált gyakorlatokat végez. Célszerűen táplálkozik-e. Szereti-e a gyakorlatait, a mozgást, vagy csak letudja az áhított cél érdekében. És: Mi az áhított cél. Van-e cél, nagy cél? Vagy csak szokás, az élet rendje, hogy edz, karbantartás?
Évek óta bringázom és futok, bő egy éve járok a Flexbe, és most abszolút kategóriában hirdetek eredményt: a legnagyobb sportoló. Bővebben…
A cím provokatív, hogy felkapjátok a fejeteket. És bennem, ahogy írtam, feltépett elég nagy méretű varakat.
Varokat. Bővebben…
Negyven, jaj negyven!
Szívem visszaretten,
Élőim is itt-ott, egyre kevesebben…
És a blog ötödik évében itt nincs se szerző, se link, se magyarázat. Jó lesz-e?
Mama, te nem öregszel, csak fiatalodsz, mondja a lányom. És: csak abban különbözöm rád (!), hogy az én térdemen van egy nagy seb, a tieden meg nincs.
Nem kell annyit az öregedéstől beszélni, agyalni, figyelmeztetem magam. Csak élni, megélni.
Nekem ez nem sima születésnap. Bővebben…
Most megnézzük és szétszálazzuk azt a sok zavaros érzést, amit más emberek “váltanak ki belőlünk”, szóval amit átélünk meg amiken bosszankodunk, és amit ingadozó hangmagassággal mondunk róluk, amikor nem hallják.
Én is, természetesen. Bővebben…
Majdnem becsuktam ezt a cikket, az első mondatbeli képzavar miatt:
Kevesebb bejegyzés, több edzés
, de aztán végigolvastam, és hát szellemes, szemléletes, “nagyon igaz”, “szívemből szólt”, “minden szavával egyetértek”, “te én vagyok?”, “pont így”, “osztom”,”magam sem fogalmazhattam volna meg jobban”.
Próbálj meg fekvenyomni és szelfizni egyszerre és töltsd fel a képet (hagyjuk, hadd dolgozzon a természetes kiválasztódás).
Hehe.
Leszámítva, hogy nekem nincs kedvem rendőrködni a sporttársaimon, normákat szabni a más közegből érkezőknek, mást preferálóknak, morális kérdést csinálni abból, ami nem az. Bővebben…
A blogger néha a közjóról ír, vagyis arról, amit, felelőssége tudatában, annak tart, és ha elegen rezdülnek vele, akkor ez olyan objektív. Szoktak is helyeselni. Mi, akik úgy gondoljuk. Vannak katartikus pillanatok.
Máskor viszont az ízlésemről írok, vállaltan személyesen — hát miről írjak?, csak a sajátomról tudok. És nekem mindenféle apróságban is elv meg szempont van, tisztán akarok látni, megfejteni a világot és a működéseket az agyammal, hát arra van, elvégre. Engem nem igazít el, hogy mi a szokás vagy a trend.
Az olvasó, aki már korábban azonosult a blogger szavaival, bólogatott a felismerések között, ilyenkor megriad, összezavarodik. Szeretné, ha valahogy úgy esne, hogy ezekben a részletekben is egyezik a véleményünk: nekem is az tetszik, ami neki, és engem sem zavar, ami őt nem. Bővebben…
(nem hagytak békén írás közben, egyes mondatokat nem fejeztem be, bocsánat, most javítottam)
Nőnap volt, nagyon szerettem volna írni egy erőset, de net nem volt otthon, megfeszített tempójú munka van, másféle.
Máshol netezek, addig is.
Lesznek azért rendszeres posztok. Nem tudom, hány naponta, ahogy kijön a lépés. Jó? Fogok írni a giccsről és a nárcizmusról, például.
Én Bővebben…
…, az erdőszélen él az özvegyasszony, két és háromnegyed gyermekével Bővebben…
Nekem most ez a legnagyobb stresszforrás. Minden egyes hétköznap.
Nem az, hogy nyíg a gyerek, nem az, hogy megint nem fizettem be valamit (az efféle halogatásnak meglepően nincsen következménye), nem az, hogy ma sem tudtam tizenkét oldalt lefordítani (ennyi a penzum), nem a forgalom biciklivel, és nem az, hogy oda kell érni valahova — úgyse érek oda.
Hanem hogy Bővebben…
Igen. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 