az emberi természet mindig is

Jaj, odavagyok én az intellektuális gyönyörűségtől, amikor a legkülönbözőbb emberi, érzelmi, társadalmi megnyilvánulások kapcsán közhelyesen magyarázzák a sufnifilozófusok, hogy ez mindig is így volt, meg ilyen az emberi természet. Ősi késztetés, mélyen bennünk van… ösztön… biológia.

Egyrészt a butus visszavetítés miatt szisszenek – ez sima műveletlenség. Honnan veszik, hogy mindig is így volt, és mennyire kell ehhez kulturálisan vaknak lenni? Vagy, ami a legrosszabb: ezzel az érvvel igazolni valaminek a jogosságát, helyességét, működőképességét?

Mindaz, amit rendre oly öröknek, alapvetőnek hiszünk, modern fejlemény.

Nem létezett individuális, romantikus szerelem például a (késő)romantika előtt, és nem létezett nő iránti hódolat a trubadúrok előtt. A homofóbia nem természetes és nem is univerzális: vallási tilalmak voltak ugyan, de a homoszexualitás létező és viruló jelenség volt számos korban és kultúrában (ami szintén nem igazol semmit, nem lobbizásból írom ezt, és nem kötök hozzá értékítéletet).

Nem létezett általános normaként az igény, hogy a házastárs egyben romantikus szerelmi partner is legyen, a huszadik század közepe, a tömegkultúra korszaka előtt. Az, hogy gyakorlatilag nincs fogamzásgátlás, vagy csak az ősi módszer van (és ez valóban ősi, de virtuóznak kell hozzá lenni), implikált egy sor olyan jelenséget a szexualitásban és a hozzá kötődő szokásokban, amelyeket ma már nem kell fenntartanunk. Például a kötelező, kényszerű monogámiát és körülötte a retrográd erkölcsi hisztériát, vádaskodást. Vagy épp a sunnyogós megcsalásokat.

A gyengéd szülő-gyermek viszony, a kiskorúak védelme mint norma sem volt általános. Nem létezett emberi jog, és jogorvoslat mint olyan. Nem volt állampolgári öntudat. Nemzetfogalom. Nemzetállam. Törvény előtti egyenlőség. Ezek újkeletű intézmények.

A féltékenység, amelyről oly szép és grandiózus film forgott, a patriarchális tulajdonosi szemlélet terméke, ahogy az is, hogy szexualitás kiélése jogosultságon alapul, és nem vágy és kölcsönösség az alapja. A szerelem és a szexuális magatartásformák, képzetek, fogalmak is mindenestül társadalmi konstrukciók, szocializációval sajátítjuk el őket, icipici “természeti” magjuk van.

A mohóság, a pénz hatalma, a korrupció mind olyasmi, amelyhez egy lényegileg egyenlőtlen, kíméletlen társadalmi-gazdasági rendszer szükséges.

A társadalom hierarchiája bár ősi, de ennyi görénységet ne vezessünk már le belőle. Nem okvetlen jelent kirekesztést, egyes csoportok ellehetetlenülését, feszültségeket és erőszakot sem.

A prostitúció és a nő alávetése, teste köztulajdonként való használata lehet ősi, pont annyira, mint a patriarchátus, de ettől még nem kevésbé rettenetes. Ha egy kicsit is gondolkodsz és van értékrended, nem vághatsz jó képet hozzá.

Miért fontos mindez? Azért, hogy ne verjük át magunkat, és ha valami nem működik, ne kezdjük el igazolni nagy löttyös érvelésekkel, hogy ez örök és mindig is így volt. Se az egyéni, emberi természetbeli gazságokat, se a társadalmi működéseket. Egyrészt: nem volt mindig így, ezek kulturálisan meghatározott és ezért változékony jelenségek. Másrészt: és ha ősi, akkor mi van? Miért ragaszkodnánk hozzá? Attól még romboló és tűrhetetlen. Kidobni!

*

Milyen tömören írok, amióta.

Többféle munkám lett most, haladnom kell, de jelen vagyok. Megvan a könyvszerződés, februárban jelenik meg a ketóról szóló.

Folytatódik a feminista angol július második felében! Edzeni szabad téren szerveződhetünk, mert terembe most őszig egy elég drágába járok, ahol nem opció a napijegy. Úszni szerdánként szoktunk, ugyanott. Írj, ha jönnél!

És egy szelfi. Steakevés előtt. Felszámoltam a hajzatot.

hullócsillagok – és te mit kívánsz?

ez a napja az elmenekülésemnek a bántalmazó kapcsolatból

15 éve léptem meg

Szóval, néztük a nyári égboltot, és átcikáztak rajta a meteorok, és akkor az ember kimondja a kívánságát. Mindenki. Csendben, szépen belül.

Fekszünk, nézzük.

Ez egy vándormotívum (talán: toposz) amúgy, vagy csak egy közismert történet: az aranyhal, vagy a szellem, akit kiszabadítasz meg visszadobsz, megkérdezi, mire vágysz. Üzletet ajánl, és akkor kívánhatsz.

Az ember pedig nem tudja eldönteni, mire vágyjon. Elhamarkodja.

Jól válaszd meg a vágyaidat, céljaidat, mert mi lesz, ha teljesülnek? Ez a tanítás lényege. Bővebben…

a pénz nem boldogít

Ahha…! Ezt már sokszor hallottuk. Mondták nekünk.

Tartalmilag, tudniillik hogy boldogít-e, mennyire és miért a pénz, arról kevésbé szeretnék bornírt érveket írni. Ez az egész olyan, mint egy pro-kontra, kritikai érvelős feladat a középszintű médiaérettségin.

Engem az érdekel, mint az összes ilyen Jól Ismert Szöveg esetében, hogy ki és milyen érdekből hangoztatja a giccses szentenciát.

Én is ebben nőttem fel. Valakinek (ez nem biztos, hogy ember; lehet entitás is) érdeke, hogy ezt gondoljuk. Talán mert ő teszi zsebre a pénzt, míg engem bűntudatban tart, hogy ne akarjak többet.

Ugyanígy: a szex bűnös dolog. És a szépség felszínesség. És legyél alázatos. Általában azok mondják ezt, akik nem dúskálnak benne. Helyette lóbálják a mutatóujjukat. Nekik rosszul jön az, ha a másiknak van.

Döbbenet a realitásnak ez a tagadása, amikor nyomorgó emberek hajtogatják, hogy nem számít. És hogy az, amit belénk neveltek, mennyire hat, ha nem figyelünk oda.

Ma is belém villant. Elég sokat költök kajára, az evés nem vicc: vettem lazacfilét, mangós-málnás Haagen-Dazst, négyféle sajtot, áfonyát, ananászt, kávékapszulát, retekcsírát és csilis Lindtet. Csak amikor a fizetés után elpakoltam, akkor jött elő az érzés. Hát hogyan, miből? Más parizeres kenyéren meg krumplin él…

Mivel szeretem a munkám, mindig elfelejtem, mennyit dolgozom. Bővebben…

látszik rajtad?

Sose szerettem, amikor valaki kiírt magára valamit. A feliratos, látványos logós táskákat, a kedvenc-metálzenekarom pólókat, a világnézeteseket, pláne a vicceskedőeket. Ha rádsózzák az ilyen ruhadarabot, még csak-csak, de aki ezért pénzt is kiad, bizony, megérdemli. Soha nem ízléses, mindig megfoszt önmagad, sőt, talán embervoltod egy részétől. A BFE Gólyatábor 2007 meg a legalja, olyanban Mads Mikkelsen is lehet, én menekülőre fogom. De nem vettem fel többet, sőt, leginkább egyszer sem a futóversenyes reklámhordozó trikókat sem.

Viszont ez csak annyi, hogy én nem veszek vicces feliratos vagy látható márkajelzéses ruhákat, nem teszem magam hirdetési felületté. Bővebben…

rendszerben gondolkodni

Egyáltalán: gondolkodni. Nem azt hinni, hogy gondolkodunk, és ontani az önigazoló ideológiát, vagy hogy a finnugor ügy most, Béla király DNS-ének elemzésével mennyire meg van cáfolva (olvasó írta), hanem valóban.

Az van, hogy a Julis ma levizsgázott újra, és igen más eredményekkel, mint augusztusban. mert most senki nem akarta kihozni, hogy ő mennyire nem tud semmit, és mi mindent kéne, nem is pontozták le a tökéletes szórendű mondatát, meg hagyták ki a javításból az ötpontos feladatát, gyöngybetűkkel, természetesen, az a fő.

Jó, erről többet nem írok. Csak Bővebben…

hősök, áldozatok, erőszak

Mostanában azon filózom, hogy jobb emberré tesz-e a trauma. Ez egy erkölcsi–elvi típusú poszt, tele dilemmával, reflexiókkal, és nagyon szívesen megvitatnám Lobsterrel mindezt.

Ilyesmiről volt már szó (de hát miről nem volt öt év alatt?): hogy mi magunk bánjuk-e azt, ami velünk történt, amibe oly könnyű szívvel belementünk. Talán ez a poszt a leginkább rokon a maival: a szenvedésnek nincs romantikája. Írtam arról is, hogy teher alatt nő-e a pálma, s hogy kívánnánk-e mindezt a szenvedést a saját lányunknak. Ez mindig a tesztkérdés, a lányunk. Mert lehet, hogy magadat kevésbé szereted, a saját szenvedéseidet romanti- és bagatellizálod, nosztalgikusan szemléled, lehet, hogy azt gondolod, szükségszerű annyi kín, ami neked jutott, sőt, jobb emberré tett – és lehet, hogy tévedsz.

Vajon mikor van hamisság és manipuláció abban, ahogyan a szenvedéseinkről szólunk?

Nekem bajom van például azzal – beriaszt az érzékelőm –, amikor valaki a traumájával harsánykodik. Morális, írói és emberi ízléstelenségnek gondolom a vádaskodó, hatásvadász cikkeiket. Bővebben…

az építők meg én

Összegyűlt több posztkezdemény, jegyzet, egyben adom közre. Szafaládé. Ez még nem a jelszavas, de jön az is, nemsoká.

*

Fogjuk fel úgy, hogy a Julisnak el kell sajátítania, és az iskola egy bizonyos mértékig, sőt hát főleg, arra szolgál, hogy megtanulja: a világ nem olyan, mint az anyja, az apja, az elemi közege, kastálya, cicarajzai, hídba lemenései. Nagyon nem. Maradjon lényegében ilyen, és tanulja meg kezelni amazt.

*

Én nem vagyok vegyülős, az edzőteremben sem, annak ellenére, hogy sokat vagyok ott. Ott van wifi, meleg víz, fűtés, ezért megyek, ezt szoktam mondani. Már megszoktam íráshoz azt a tüc-tücöt. Szóval, nincs nagy partilájf, csak Eddel, az én odavitt barátaimmal, meg egy-két véletlenszerűvel, művészalkatúak főleg, viccesnek találnak. Közegidegen vagyok, nem is edző, nem is ritka látogató. Kalandom a proletariátussal Bővebben…