mintha már

Ez már volt, igen, a citromos Cif szaga, és pont a sütő belsejét, és pont fémdörzsivel!

A szag…!

Megnyugtat a Cif szaga.

Akkor én vettem, most… most beletúrtam az ovi szemetesébe, valami nejlonzacskó reményében, hogy a két esőkabátot és a doboz színes ceruzát haza legyek viendő. Ezt feketetetra olvasó kedvéért írom. Meg a csillámos kutyás matricát. Biciklikormányon. És ott volt, a papírszemét közepén, egyébként, ez a Cif. És már nem hagyom ott, megy a műanyagba. De a műanyagost bevitték. És ilyenkor én fogom a Cifet, és hazaviszem a saját szelektívünkbe, az útközben talált négy sörösdobozzal együtt. Amilyen vagyok.

Ám érzékelem, hogy ebben még van. Én olyan takarékos háziasszony vagyok.

Így esett a cifes sütőtisztítás csodálatos története.

cropped-ananc3a1szvictorinox.jpg

Az a másik saját Cif volt, becsületes, sarki cébéában vett. Egy nagyon másik lakásban.

Karácsony előtt, künn köd, és valami jó, meghitt, meditatív érzet ott a sütő előtt, ez már volt, ez volt, igen, mondtam már, hogy ez már volt?

Előző éjjel hosszú, nehéz e-mail valakinek, aki fontos, és a megírtság élménye. Az is benne van a cifszagban. És kijózanodás, és felnövés, egy éjszaka alatt leszek hétszerte szebb. Attól, hogy megírtam. Nehéznek tűnt, ami várt, könnyű lett.

Előtte volt nehéz.

Meglepő, nem is hittem volna: tud nemnehéz lenni. Van olyan.

A Cif szaga, ehhez kapcsolódik ez már, mindörökre.

Egyedül, lakás csendje, csap csöpög, délelőtt, rossz fényviszony, kotyogós kávéfőző, fém kiöntő, szórt, de sűrű figyelem, és valami pici aggodalom a gyerek, a fiúgyerek miatt is, de az csak az alsó szólam.

Kábán a fáradtságtól, az e-mailírás miatt, ilyenkor jönnek a legjobb gondolatok, megértések, sütőt súrolva.

Az gáz volt, ez villany.

És valahol megszólal egy riasztó.

És eszembe jutott akkor is valami emlék is, ugyanakkor.

És az az aggodalom, hogy roncsolódik a körmöm.

A Ciftől.

Mintha már lett volna, ilyen, igen, volt egyszer már ugyanilyen deja vu-m.

7 thoughts on “mintha már

  1. nálam elakadt a tű a haza legyen viendőn, natessék, már bele is mászott a fejembe, hogy igeidők vagy mik árnyaltságán bambuljak kecskefejés közben, sokáig. az majdnem olyan, mint a sütőtisztítás. csinálod, de valahogy azonnal elbambulsz. rögtön, ha nem az eszedet kell használni, mert a ráégett zsírfoltok pont annyit engednek, hogy józanul a következő suvickolnivalót detektáld, de ez persze nem köti le a figyelmed teljesen, szóval egyenes az út a rövid, intenzív, zsírfolttól zsírfoltig tartó meditációhoz.

    “bika rugaszkodván kötél szakadta vala” – van, hogy azzal szórakozom, ki tudnék-e hasonlót találni. aztán persze nem tudok, jobbat semmiképp. és azon még, hogy hányan lehetnek, akik ezt egyáltalán érzékelik. én sem mindig… és hogy miért fontos ez? ha egyedül hagynak, régi leveleket olvasok. nem a hamis illúzió miatt, hogy milyen illendően és távolságtartással voltak egymás iránt, sem afféle téveszme miatt, hogy ami archaikus, az egyben arannyal is bevont. szóval nincs olyan érzésem, hogy ezek jobban szerették, lám, egymást, meg hogy régen minden jobb volt. egyszerűen nagyon vágyom rá, hogy tudhassak így levelet írni, vagy írásban kifejezni magam árnyaltabban – és tőlük próbálok tanulni. aztán a tanulásból persze semmi sem lesz, viszont jól szórakozom. azon pl., hogy Nádasdy vajon mekkora napi gondban volt, míg felesége hordozható, párnázott budija a bodonhegyi táborba nem került (és aztán a felesége???) meg hogy volt otthoni budi meg úti budi. és most csak ráböktem egyre a sok levél közül. ” A beste fiai eltörték az én úti kamoraszékemet és az te kis úti székedet hozták el, kire az én asszú faromnak csak az fele is alig fér reá, és míg rajta ülök, nem különb, mintha félig csigáznának, azért kérlek, küldd ide az kamara zsellye-széket mind vánkosával egyetemben. A szoba előtt való pitvarban vagyon, mert hogy Kinsperger uramat vártuk vala, az nagy szobában volt, és én tettem bé az kis pitvarba. Azmint írtam vala, hogy ma elindulunk, nem lehete, holnap indulunk, mert még ma érkezik ide bán uram és lovászmester uram. Egy kocsira tegyék az széket, míg ide jutnak véle. Isten tartson meg.” elnézést, szokásomhoz hível elkormányoztam a figyelmet a komoly témáról… szevasztok.

  2. Nálunk az oviban külön van két nagy zsák, amelyben kisebb-nagyobb nylonzacskók tömkelege várja, hogy valamelyik szülőnek épp szüksége legyen rá. Viszont tegnap, amikor alig esett egy kicsinység, és ráadásul ugye kerékpárral megyünk több kilométert hazafelé, a gyerek pisis ágyneműjét egy papírzacskóba tették, hogy abban vigyem haza. Én persze rutinosan áttettem nylonba, így csak fél deci víz csorgott ki belőle a mosókonyha padlójára ma reggelig, lehet, jobban jártam volna a papírral?

  3. Aaaaaaannyira birom a szerteagazo temaju kommenteket:-) ! Amugy a poszt alatti ajanlott posztokbol meg egyet se lattam, asszem a heten megint jol el fogok tevedni a blogon. Alig varom.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s