sok javítás

Döbbenten figyelem a híradásokat és reflexiókat a “megvert” “ellenzéki” “fiatalasszony” ügyében. Küldtétek többen, és mások is kérdezték, nőként mit szólok hozzá.

Azt szólom: minden az, aminek elsőre érződik, de nem a habzó mondatokból, hanem a gyomortáji megérzéseid alapján.

Ez egy ordas nagy kamu. Egy történet, amit felhasználnak.

Ki fog derülni több, lényegi pontjáról, hogy egyáltalán nem úgy volt (akkor majd lehet a patriarchális rendőrségről ontani a posztokat!).

Odatolongott és beszállt a buliba a jóemberkedő burgerező is, a Billog. Csöpögnek a szimpátiától, de milyen hazug ez: nem érdekli őket Gréta, és senki más sem, csak a Fideszt gyűlölik ennyire. Mindjárt a narancsos bukta árusítása után tették ki:

EGY BURGEREZŐ ÚGY TESZ, MINTHA OKNYOMOZÓ ÚJSÁGÍRÓK MŰHELYE VOLNA vagy JOGVÉDŐ SZERVEZET, miközben még nyomozás zajlik, vádat sem emeltek.

A nagy rendszerváltók helyében aggódnék: ha már ilyen történetek is megteszik, és a “komoly”, “független” média is kritikai megjegyzés nélkül tudósít (vesz át Facebook-posztokat) erről a történetről, akkor nagyon félnek a vereségtől. A küzdelem nem picsányi falvak alkoholgőzös botrányaiban fog eldőlni – pont ezért habosítják a sztorit.

Bordás-Pauza Gréta mégis mártír lett, majdnem olyan, mint Pankotai Lili.

A recept a politikai mártírsághoz: bárki, akit düh feszít a személyes sérelmei miatt, egy KOLBÁSZTÖLTŐ FESZTIVÁLON vagy hasonlóan nívós, intellektuális rendezvényen bepálinkázik és beleköt a haragosába fél évvel a sérelme után, provokál egy férfit, aki szintén suttyó. Ebből aztán létrejön egy helyzet, amire “nem emlékszik”, de “vannak tanúk”, értsd: a férj ütött először, de az is lehet, hogy a nő is előbb volt agresszív. Utólag az “áldozat” ráfogja az “elkövetőre”, aki persze férfi, hogy fideszes és “szarrá verte” (ezt a 24.hu címben vette át!), így Gréta egyszerre üti a feminista és az ellenzéki legyet. Majd jön a sipákolás, hogy “megvakult” és nem látták el a fideszes egészségügyben (egyik sem igaz: nem lett baja a szemének, nem volt mit ellátni).

Aki ismeri a bunyók világát (boksz, MMA), tudja, hogy az arc annyira tele van apró vér- és nyirokerekkel, hogy egy közepes ütés is elég hatalmas duzzanathoz. A helyzeten nem segít az alkohol, és semmiképp nem javít a sérült jogi helyzetén sem. Én pont nem ismerem a bunyók világát, de azt tudom, hogy nagyon durva bevizesedés, bevérzés, ödéma keletkezik kis traumáktól is (vagy épp beavatkozásoktól).

Öt hét múlva választás. Feminizmus! Nőnap! Grétának a médiahírnév a bónusz. Angéla posztot ír a “mustrálgatásról” (egy kövér nő tetszeleg vágytárgyként), mert a hisztériára reagálva megjegyezték, igen tapintatosan, hogy a fiatalasszony nem igazán jó csaj. Árad a TISZA, új nőjogi hős született (ettől a régiek most savanyú arcot v ágnak). A szimpátia egyre több helyen üti fel a fejét: hirtelen gyönyörű is lett Gréta.

A valóság többé nem számít.

Angéla nemrég teljesen nyíltan leírta, hegy nem foglal állást politikailag, mert régebben dühösen politizált, de már úgy gondolja, hogy annyira fontos témákról ír (“feminista mentornak” nevezte el magát), hogy inkább népszerű akar maradni. Nehogy már leiratkozzon hét követő.

Van ilyen…? Úgy látszik, van.

Ha ugyanezek az emberek, akik most duzzasztják Gréta hősnőségét, valóban kiálltak volna azok mellett, akiket nőiességükben, nőként bántottak, mindenki mellett, egy szavam sem lenne. De nemhogy nem álltak ki, sőt, agresszíven támadták egy népvezérré lett bántalmazó feleségét, egy valóban gyönyörű és okos nőt, szentesivicáztak, lejáratásokat szerveztek nők ellen – és élvezték.

Ez válasz arra is, hogy miért nem bánom még azt se, aminél csak három évvel korábban sem tudtam volna rosszabbat elképzelni: hogy marad a Fidesz.

Az ellenkezője ugyanis a buta, hergelt harsányak diadala volna, a behülyítetteké, akiknek fogalmuk sincs, mire szavaznak. Aki szerint a “gyülekezési jog” és a “demokrácia” rettenetesen fontos, akik szerint “üldözik a melegeket” és “nem engedik őket családot alapítani”, de közben mélyen lenéznek és tíz éve röhögcsélve gúnyolnak két és fél millió választópolgárt és azok döntését, értékrendjét (pedig semmivel sem értelmesebbek náluk, épp csak elszántabbak, nagyképűbbek, gátlástalanabbak az m1-et bámuló, vidéki nyugdíjasoknál). És: szerintük a gáz ára vagy az energiabiztonság nem számít (tehát üzletek, közüzemek, háztartások millióinak költségei), ezt mondják a fűtött szobáikból. Röhögcsélnek az “átműtött óvodásokon”, úgy, hogy a mintának tekintett országokban már sorra derülnek ki a gyerekkorban tönkretett áldozatok tragédiái (ezekről persze nem ír a Telex). Az se szempont nekik, hogy pénzzel támogassunk-e egy ötödik éve húzódó, keserves háborút vagy legyen-e tele az országunk iszlámhitű, fiatal, nyelvet sem beszélő férfiakkal.

Gondolkodtam azon (mert ilyen vagyok), én vajon tisztelem-e a sok millió többi választót. Ez nehéz kérdés, mert tömegdemokráciában élünk. Ha okos, igényes vagy, mindig kisebbségben leszel, és ha úgy érzed, nem jól van ez így, akkor valójában az általános választójogot kritizálod, azt, hogy nincs cenzus (életkor, teljesítmény, műveltség alapján). Esetleg az örök emberi tahóságot. Egy gondolkodó, kritikus embereknek soha nem lesz öt százaléknál erősebb képviselete, talán annyi sem.

Vajon az én demográfiám, tehát azok, akik engem értenek, mert tanultak elvont dolgokat, nem antiintellektuálisak, nem dühösek súlyzótól, operától és maratontól, nem tartják lényegtelennek a biológiai nemet, nem csüggenek silány pótlékokon netflixtől e-cigiig, nem anyagiasak, de nem is ügyeskedők, nem nyafognak árakon és igazságtalanságon (úgy, hogy közben semmi valós gondjuk nincs, és lenézik vagy meg sem hallják azokat, akiknek van), nem gyerekellenesek, nem a kocsi-nyaralás a jólét nekik, nem derogál nekik a buszozás, nem is irigykednek béemvére, nem a buta propagandacikkekből veszik az eszméiket (egyik oldalon sem), nem lehet őket divatos, kitalált betegségekkel megvezetni, őszinték, jóakaratúak, életigenlők, és legalábbis nem vágnak pofákat arra, ha valaki színházba, kiállításokra jár… – az hány százalék? Szerintem másfél sincs.

De nem kell itt értékeket deklarálni, az eszmék úgyis ködösek, nekem elég annyi, hogy a “be kind” és az inkluzivitás, daiverzitás, elfogadás ostoba giccs, utóbbi veszélyes is, perverzsimogatás és nőgyűlölet fér be alá. Nekem fogalmam sincs, mit gondolok tőkéről, munkáról, Európáról, nemzetről, zsidókról, hagyományról, reprodukcióról, környezetünk állapotáról és a (woke uszulástól-stréberkedéstől mentes) megoldásokról. Hogy jó hely-e még Európa, mi a jó benne, mi a lényege, mi van és mi lesz az unióval, mekkora baj Trump (megéri-e a sok szörnyűsége azt, hogy végre valaki berúgja a tranyókat a sarokba), vagy épp Irán bombázása. (Ezekről komoly disszertációkat ír a magát véleményvezérnek képzelő prostituált.) Hogy hogyan érjen véget a háború. Hogy mitől lesznek munkahelyek, okés-e a közmunka, a munkanélküli segély, az egykulcsos adó, a közlekedés Budapesten. Hogy a katolikus klerikálisok a gonoszabbak, vagy az agresszív woke ateisták, ezt se tudom, pedig elhihetitek, erőst utálom a katolikusokat.

Tudom viszont, mint gondolok a drogról, a közoktatásról, az iszlámról, a beözönlő, más kultúrájú férfiakról és az élet értékéről.

De van egy csomag, az most a deal, nem az eszmék (eszmék már nincsenek): mire legyen pénz, kinek kedvezzünk? Én azt gondolom, nem lesz rosszabb hely az ország, ha az én demográfiám (anyák, tanult emberek, huszonéves gyerekeink, kultúrakedvelők) kapnak többet. És közben azt látom, hogy ezek a hangosak, a Pride-ra özönlők, a macskatartó rosszindulatú liberális nyanyák ÁTHARAPJÁK a torkomat, ha nekem nem szar. Ha nem én szívom meg. Zéró összegű játszmának gondolják!

És mi következik mindebből? Hogy szépen elfogadom, hogy nem lesz nekem igazán tetsző erő hatalmon sosem. És örülök annak, ami jól sikerült az életemben, pedig nagyon nehéz volt néha, de lényegi érték nem veszett el.

*

Gréta ügye és annak narratívája kapcsán értelmetlen elővenni azt, amit mindenki tud, hogy nőt nem ütünk meg (szerintem: senki nem ütünk meg, nekem sikerült). Nem ütünk meg, mégis megtörtént… és most? Most van, az (tényleg!), HOGY MINEK MENT ODA. Szent nem lesz tőle, politikai fegyver ez a bénácska, suttyófalvi sztori ne legyen. Ha az LESZ, akkor NAGYON nem állnak jól…

Az áldozatiaskodás nem fér össze az igazsággal (Igazság: ügy igaza, meggyőződés igaza, ember igaza. Ez akkor is így van sok erős, igaz embert bántottak már). Az áldozatiaskodás lényege, hogy kiprovokál és felfúj egy esetet, amit aztán használ ahhoz, hogy híressé váljon, politikai célt érjen el vele, választást befolyásoljon akár, és mindent másra kenjen.

*

Gyengék vagy erősek? Volt itt egy akadékoskodó, aljas, perverz férfi, Minden Áron nevű, magát filantrópnak hazudó, súlyos zaklató. Remélem, elpatkolt azóta, és aZt meg tudom, hogy ha igen, akkor nem békében. Csorgatta a nyálát mindenkire, rám is, idejött a házunkhoz sunyiban úgy, hogy ő anonim maradjon. Utánament kommentelőknek szexuális szövegekkel a Facebookon, játszotta az áldozatot (mert kitiltottam! a szólásszabadságát követelte rajtam!), és belémkötött, mert csináltak velem egy interjút nőnapon, és az lett az alcíme, hogy Az erős nőket ünnepeljük. Hogy mi lesz a gyengékkel? Mintha én döntöttem volna el a címet!

Nos, én nem ünneplem a gyengeséget. Igenis legyetek erősek. Tartasatok ellen, gondolkodjatok.

*

Kire szavazok?

Két preferenciám van.

1. A saját körzetemben a leggyengébben álló jelöltre (bárki is az, Munkáspárt egyébként). Ez Magyar és Orbán körzete, vagyis, egyikük itt jelölt, és mindketten itt laknak, szavaznak.
2. Érvénytelenül szavazok.