az én nőiességem

Most volt a lányom tornabemutatója. A konferáló lány, akinek rózsaszín volt a haja, idén is elmondta, hogy a különböző korcsoportokon láthatjuk, évről évre hogyan alakul a nőies mozgás. Maga a sportág inkább testtudatot és ritmusérzéket fejlesztő gimnasztika, némi gyógytornászi beütéssel. Nincs leválogatás, se idomítás, és szereplés és koreográfia is csak év végén, amúgy csak gyakorlatok. Hetente egyszer járnak, ezért bájosan nem egyszerre és nem is ámulatba ejtően csinálják a mozdulatokat: nem spárgáznak, nem ugranak nagyokat, nincs feszes spicc, se akrobatika, csak érzik a ritmust, és sokféle mozdulatot próbálnak ki, a szerekkel meg ügyesednek, mindezt a zseniális érzékű, csupa szeretet Rita néni vezeti.

Na, a lányomnál eggyel idősebbek (alsó tagozatosok) csoportjában van egyetlen fiú, aki a testvérével együtt jár évek óta. Rajta nem flitteres dressz volt, hanem egy zöld atléta klottgatyával, és volt egy-két szökellés, amit nem csinált a karikagyakorlatban. Bővebben…

amiért “a” “rossz fiúkra” “bukunk”, és amiért “a” “béta” nem kell, 2.

Mi kell a nőknek? Ma megmondom. Vártátok-é, ugyi? Bővebben…

a fej nélküli nő

Amikor azt mondod egy nőre, hogy jó a teste, csak a feje ronda, akkor te is azok közé tartozol, akik a testet, nőnemű humán esetén, szétválaszthatónak tételezik a fejtől.

A feje is a teste, ugyanis. Te arra gondolsz, hogy van a törzs meg a végtagok, és azok jól néznek ki, de az arca nem.

Nem csak arról van szó, hogy az ilyen ember fitymálva és pontozva értékeli a nő testét, ez annál több. A nők vannak így testrészenként külön megnézegetve, értékelve és kielemezve, nem a férfiak. Volt nekem két igen szép osztálytársnőm, Bővebben…