Már megint annyi mindent írok egyszerre, írok olyat, hogy öt kérdés, ami interaktív lesz, írok Schäffer Erzsébetről (miért nem ártatlan, ellenben romboló a patetikus giccs), írok az önmegvalósításról és a férfiak szexuális félelmeiről, mert nem csak olyanok ám, elképesztő, mik vannak!
Vasárnap Vivicittá, ma súlyemelés!
that’s what I call feminism
Ma, kedd ez még, az volt, hogy végre gépen, tehát nem állványon húzódzkodtunk, mert lett egy új szerkezet: asszisztált húzódzkodógép a neve. Vagyis, nem kell ott állnia Ednek, hogy a lábunkat tartsa, a gép adja a segítséget: Bővebben…
Visszanézek erre az egészre. A több évre, a saját fejezeteimre, céljaimra, elakadásaimra. A fotóimra. Az első képzésekre.
És meghatódom.
ezt még 2016 áprilisában írtam, először a könyvben jelent meg, aztán tettem ki
csodálatos, hogy ez ilyen volt, és hogy megírtam még akkor
fotókkal: Spingár-Westerlund Anita
olyan maché, műanyag mindenki, de Ed Ed maradt
a kommentekben egy kis aljastrollkezelő bravúr 🙂
Ed egy Ző, egy személyi ző, mégpedig nagyon jó ző. Írtam róla cikket is, mire másik szívem csücske, aki sportpszichológus, megjegyzi, hogy ha ő még valaha tanít személyi edzőket, kötelező tananyag lesz a cikkem és benne Ed.
Ed egy konditerem-reklámfilm, vágatlan, azonos azzal, hogy ő Ző. Bővebben…
Most meg mi van? Téma helyett személyes beszámoló következik, vegyesen a kedvteléseimről, élményeimről, étkezésről és edzésekről. Rég írtam testről, sportról nyilvánosan, és mindenféle új dolgok vannak. Bővebben…
