kerek-szögletes születésnap

Negyven, jaj negyven!

Szívem visszaretten,

Élőim is itt-ott, egyre kevesebben…

És a blog ötödik évében itt nincs se szerző, se link, se magyarázat. Jó lesz-e?

Mama, te nem öregszel, csak fiatalodsz, mondja a lányom. És: csak abban különbözöm rád (!), hogy az én térdemen van egy nagy seb, a tieden meg nincs.

Nem kell annyit az öregedéstől beszélni, agyalni, figyelmeztetem magam. Csak élni, megélni.

Nekem ez nem sima születésnap. Mindenkinek, aki megéri, teszem hozzá óvatosan, elérkezik az idő, amikor feleannyi, mint az anyja. Kétszer annyi vagyok, mint az anyám, vagyis, negyven évesen szült engem. A negyedik gyereke vagyok, az egyetlen lány. Fel is hívom, köszönetképp. Idén én őt. Lőrinc felidézi, hogy volt egy év, amikor annyi voltam, ahányban anyám született (36) és viszont, ő 76 volt, én akkor születtem. Kérem matematikus olvasóm segítségét: ez is mindenkivel így van? Szóval, mindenkinek (aki rendesen a 20. században születik és szül), van egy ilyen éve az anyjával? Gyanítom, nem.

Jaj, többen aggódtak, hogy milyen régóta nincs poszt. De itt vagyok. Valóságos és színes minden. Halogattam a témákat, mert mindig volt valami. A könyvbemutató előkészületei, aztán Maga Az Esemény 11-én. Minden nap postázok dedikált köteteket. Pénteken, 13-án (a szökőév miatt lett megint péntek) a születésnapom. Futár jő, csomagot hoz.

Képernyőfotó 2016-05-16 - 14.05.24

Azbesztruhámban, de nem ezzel a táskával, lemegyek a városba. Az ezüst húz most valahogy, és merészen arannyal kombinálom (ami, ha épp nem trendi, akkor súlyos stílusbaki).

Az azbesztruha tunika, mivel biciklizem, alatta van az ezüst sortom, de hosszabb a tunika, combközépig ér, vagyis hát akkor mégis ruha.

Fotó - 2016.05.13. 14.46 #3

Ma van a szülinapom. Másnap már decens vagyok. A ruha igen merész, mindenki amúgy is ballonban vacog, csak én tűrök hideg. Döbbent gratulációkat kapok. Ez a jó abban, ha nem főleg és nem simán jó nő az emberlány, hanem izmos. A test teljesítmény, látszik rajta a munka. Én is annak érzékelem: teljesítménynek, útnak, lassan építgetett formának. Még ülni is más, az a plusz réteg. Ez a test nem úgy feltűnő, és ez nagyon érdekes, habár én úgy sosem voltam feltűnő. Ez a test nem tesz tárggyá, a láttán tippeket kérnek és sürgősen lehúznak edzeni a férfiak. És elismerik, és nem degradálja senki, mert nem a prédaságot és kihasználhatóságot üzeni, hanem erőt és helytállást üzen. És, ez a legjobb: csak az bókol, akinek bejönnek az izmok, és ez értékrend is, nincs többé szó a gyenge nőről, aki sosem voltam. Se a gömbölyű-puháról (az se voltam, puha sose). Egyébként trend is, az előző havi ELLE írta is, hogy a nők izmosodása új netes divat, és a női edzéscuccok, sport nutrition stb. rohamosan növekvő piaci részesedés, Nyugaton legalábbis. És én makacsul csak a testem hibáit látom és nézem, miközben persze élvezem, hogy ilyen, és hogy mostanra lett ilyen.

Egy számot mondjon, csak egy számot, lohol utánam a férfiú, telefonnal a kezében. Negyven, mondom, ragyogok. Ma vagyok negyven. Egyébként van az a férfi, akivel akár így is, de ő nem az volt. Nullahat-negyven.

Nagybevásárlás és rendrakás. Elveim ugyan tiltják, de takarítás is, porcicák közül selyembugyi kimentése, megtalálom a cipők között (!) a diplomámat. Kíméletlen ruhaselejtezés, babaruháktól vérző szívű megválás. De még mindig van, amit félreteszek az unokáimnak. Őrületes fejlesztések a háztartásban: vécépapírt és új partvisfejet is beszerzek. Tortát sütök.

Szombaton buli van. Mégpedig csak hat résztvevővel, és, ahogy az eget néztem (nézem azóta is), beltérben.

Node.

Én makacs vagyok, nem halasztom el a grillezésnek indult mulatságot, egyébként remélem is, hogy mégsem fog esni, elvégre ha esőt mondanak, az a pár milliméter mondjuk lehull két részletben délelőtt, és délután lehetnek napfényes órák, miért ne? (Lettek is, csak addigra már mindent megettünk.) Másrészt itt bent nálunk lehet tollaslabdázni vagy zsiráfot futtatni is, harmadrészt, ugyebár, eső nem létezik, a CIA találta ki és terjesztette el még 1959-ben, az esernyőipar is benne volt.

Futok az erdőben, a fényes aszfalton, és egyszer csak megszólal bennem: négy betű, a sivatag hajója. Hogy ez milyen rohadtul modoros.

Keresztrejtvény.

A nagyfiam apjának fő másodállása. Meg is tanultam tőle a lényeget. Üdvöskeként az elit gimnáziumban, még 2000 tavaszán készítettem a hetedikeseimnek egy hatalmas, húsz fő által egyszerre fejthető skandinávot, Petőfiről. (Hogy vittem oda, eleve? Nem emlékszem.) (De arra igen, hogy nem értékelték különösebben.)

Hiányzik a tanárságom. Balázs jő, nagy csokor liliommal. Míg összerakom a mandulás-mascarponés-málnás tortát, megemlítem a fiamnak, hogy a sivatag hajója, és hogy csináljunk már a vendégeinknek egy igazán nagy rejtvényt, beltéri mulatságnak.

És lőn, neki nem kell kétszer mondani. Ő készítette, Balázzsal, csupa gyúrós-személyes-szellemes szavakkal és megfejtésekkel. MOTIVÁCIÓ (ami mindig leűz a terembe), COMB (nem mell, ez persze a csirke kontextusában), ÉDESSÉG (diétában tilos), ÉTEL (diétában nem tilos, de azért na…!) meg NIKE (Évuska kedvelt sportmárkája), aztán (…) (szeretett edzőnk autója) (nem árulhatom el!), és persze a sivatag hajója. AMI NEM MEGY, AZT ERŐLTETNI KELL, ez a megfejtés. Lőrinc a kockás papír fölött csak néha kért tippeket, és összesen három szóra gugliztunk rá, így derült ki, hogy az OPANAK egy délkelet-európai tradicionális cipő. Tényleg alig volt benne erőltetett, hibás rész, elakadás. Összesen egy ékezethiba lett. Keresztrejtvényt készíteni elég nagy kihívás egyébként, ellenben a képesség és a hajlam örökletes, a skill pedig eltanulható. Legfőképpen pedig vicces. (YCU: Ilona trendin becézve.)

És akkor összeragasztani a papírokat. És beírni a meghatározásokat.

IMG_2347

Jó volt, nagyon, szívbéli. Eljöttek az edzéstársaim és a -ző, megsütöttük, megették, megfejtették, végigfotózták (az egyik edzéstárs fotós), egy kicsit voltunk a kertben is. A gyerekeim, egyszerre hárman, ugrálnak Szent Erzsébeték trambulinjában. Pompás és emlékezetes poénok. Bűvésztrükkök. Tappancs.

Proteines snackek, a dobozból.

Képernyőfotó 2016-05-16 - 16.44.23

Ed megkérdezi G-t, milyen tanár voltam. Lélekrebbentő hallgatni, mire emlékszik. G. a tanítványom volt, és napi jelenlétű baráttá vált. Elmeséli az első magyarórát, a homlokra ragasztgatós játékot! Amit most a blogszületésnapon is játszottunk. És hogy mennyire néztek: ki ez és mit akar? (Ugyanígy néztél te is az első edzésen, Ed!)

A játék, amely nem kompetitív, hanem kooperatív, és amelynek megfigyelésével sok mindent meg lehet tudni a közösségről.

EE0P0107-color-meszarovits

Fotó: Manuel Meszarovits

Nagyon féltem attól, hogy negyven leszek. G., az arcátlan, azt írja nekem: a 40 az új 30! De nem olyan durva.

Többen kérdeztétek, milyen új terveim vannak. Szeretnék rögzíteni és kérésre elküldeni egy Elmondom a titkokat: sport témájú képzést. Edzeni szeretnék sokat, és egy edzésvideót. Csak legyek könnyebb, hajlékonyabb.

Holnapra arról írok, hogy miért szeretjük a gyerekeinket, melyiket jobban, és hogy amikor te vagy a gyerek, és a szülő szeret másképp (kevésbé), ez mennyire letagadhatatlan és fájdalmas tud lenni.

Örülök a kommentjeiteknek. Köszönöm az e-maileket. Ha valamit elfelejtek, könyvet, választ, szóljatok!

34 thoughts on “kerek-szögletes születésnap

  1. Anyám x-ben született, én y-ban. Mármint 1900+x és 1900+y a két évszám.

    1900+x+y az az év, amikor anyám y éves, én meg x.

    Mindenkinél 🙂

    Boldog születésnapot! Nem maradok.

  2. 40 éves korom óta ünneplek minden születésnapot elsősorban belül magamban, magammal. Persze felköszöntenek, van buli, és többnyire ajándék is, de az semmi ahhoz képest, ahogy én magamban számot vetek, visszanézek, előrenézek, elégedett vagyok minden tapasztalattal, a fájókkal különösen. Nekem nagyobb élmény ez már minden külső ünneplésnél.

    Neked további boldog mindennapokat!

  3. “… Írhattam volna a sport fontosságáról és jellemformáló erejéről. Újabban legalábbis sportolni kezdtem, futok, biciklizem. Kitekerek a városból, elhúzok a pellérdi halastavak mellett, belesek a kastély gizgazos udvarába, a hátszelet kihasználva a déli elkerülőúton fokozom a tempót. Harminckét km/h. Valami jó kis poszt-metál, ez való a biciklizéshez, gitárzúzás, lavinaszerű dobfutamok. Olyankor nincs kedve megállni az embernek. Érzi, ahogy az izmok megfeszülnek a combjában, az izzadságcseppek végigfolynak az arcán. Nézi a horizontot, a szántóföldeket, a virágzó fákat, az élénk kék eget kettészelő távvezetékeket. Tökéletes fotó lehetne, de nem állok meg, csak tekerek tovább, hajtom a pedálokat, szorongatom a kormányt, büszke vagyok magamra, hogy az élményt választottam a megörökítés helyett.”
    Kiss Tibor Noé a litera.hu 2flekken rovatában, 2016. ápr. elején valamikor

  4. Én éppenséggel a 35-től félek most. 🙂
    Pedig mire annyi leszek (közelebb már az 50hez mint a 20hoz mondta tanult kollégám) lezárul valami az életemben amit nem tudok tovább folytatni. És ennek igazából örülnöm kellene. Talán hosszú évek után először tartok egy tágabb körű szülinapi bulit. Elvégre akkor már lesz időm erre is.

    • Semmi durva abban nincsen.
      😉
      Nekem sokkoló volt felfogni, hogy leszek egyszer negyven, de amikor átvergődtem ezen a sokkon, kitágult a horizont, csak hogy modoros is legyek. Sokkal egyszerűbben nem érdekelnek már lényegtelen dolgok, mert tudom, hogy az élet véges, a fiatalság is az. Rajtam óriási nyomás volt a ‘fiatalság’, úgy éreztem mindent meg kell csinálnom és mindent el kell érnem, és mindennek meg kell feleljek.
      Éljen a harmincöt, huszonévesen sosem voltam ennyire jól!

    • Én valaha úgy gondoltam, hogy 35 éves korig vagyok fiatal. 15 éves koromban nagyon megijedtem az öregedéstől (komolyan!), és azzal nyugtattam magam: 35 éves korodig mondhatod, hogy fiatal vagy, az még 20 év, rengeteg mindent csinálhatsz. Azon a nyáron, amikor 35 lettem, épp kijöttem a “speciális kórházból” az első babámmal, örültem hogy egyben vagyok, nem gondolkoztam arról, fiatal vagyok-e. Még 26 évesen görcsöltem be egyszer, mert már közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz, és még “nem értem el semmit”, akkor napokig nem tudtam aludni ettől. Aznap, amikor 30 lettem, épp szigorlatoztam művészettörténetből, annyira tele volt az agyam a tananyaggal, hogy el is felejtettem a születésnapomat. Ötös lett a szigorlat. Amúgy 30 évesen jobban néztem ki, és jobban is éreztem magam, mint 20 évesen. Most megint hullámvölgy van, úgy hogy rágyúrok az 50-re 🙂 Bár még van egy év a 40-ig, addig sokminden történhet. Pár hónapja 18 évesek között csináltam meg egy tanfolyamot, simán egy tizessel kevesebbnek tippeltek.

      Boldog szülinapot itt is. Nem csak kerek, de sikeres is, könyvmegjelenéssel. Beért a sok munka! 🙂

  5. Elválok. Ő mondta ki. Szar volt, nekem is, rég. Igazad volt, tudtam, csak. Lobsternek is igaza van. (Negyven vagyok, de élni akarok. ) Pedig én annyival nem vagyok negyven, amennyivel nem volt húsz év a kapcsolat. Köszönöm az erőt. Nem vagyok fél ember, edzek, és borzadok, hogy mi van a fejekben. Hogy miért kellett volna folytatni, hogy miért maradnak együtt ők. Iszonyat. Mi itt nem tartottunk. Mégis, és jól döntöttünk. Kis falu, hiába frekventált, sírig kell tartson, ha beledöglesz is, hááát nem érted??? Nem. I’m happy. Bocsánat érte, szarul kellene lennem. Majd rendelek könyvet, gratulálok, nagyon.

  6. Nagyon szép és boldog születésnapot!

    Nem tudom, melyik évben születtek a szüleim. A napot tudom, mert beírtam a naptáramba, a számmisztikát bizonytalan időre elhalasztom 🙂

    30 felett kezdtem el értékelni nagyon sok dolgot, amit huszonévesként nem. Fotókon néha észreveszem, “asszonyosodom”. Főleg fejre. Felbukkan bennem apai nagyanyám vonásai, amitől én mindig brr. Vannak dolgok, amikhez már öreg vagyok – nem bírom pl. éjszakázást, három műszakos létet – és van, amihez most, 33 évesen nőttem fel – könyvek, filmek, pillanatok.

    Biológiai óra nem kattog, ösztön nem buzog, wtf mit beszélnek mások, baba helyett rönkházról álmodom.

  7. Van egy régi kívánságom, és lehet, hogy majd egyszer megvalósul: a gyerekeim ne az én szülinapomon köszöntsenek föl, hanem a sajátjukon. Jó, nekem is csak tizenpáréve jutott ez eszembe saját anyám viszonylatában.
    A kedves nemrégi szülinapjára blogkönyvet kapott. A tartalom is bejön neki, de attól volt a legjobban meghatódva, hogy dedikáltattam neki könyvet, ilyen neki még sosem volt.

    Nagymamám – aki fiatal nagymama volt, negyvenéves korában születtem neki unokának – azt az alapelvet követte, hogy az ember ne fiatalítsa magát. Ha negyven évesen harmincpárnak mondod magad, akkor azt fogják gondolni: hű, szegény de szarul tartja magát. Ha viszont egyébként fiatalos vagy, akkor mindenkiben csak a “hű, nem gondoltam volna” érzés marad.

    Apai nagymamám, filigrán, visszafogottan, de csinosan öltözködő nő mondta még a hetvenes években: “Utánam szólogatnak, fütyülnek, és ilyenkor néha direkt visszafordulok, hadd rémüljenek meg.”

    • Jójarc a nagyi.
      Az enyém mondta, hogy nem kell öregkedni, de annyi csúfság van a világban, hogy nem kell szaporítani, ezért zárt holmikban járt. Nem szigorúan, de tartózkodott a dekoltázstól, meg az ujjatlan felsőrészektől. Meg azt is tőle tudom, hogy ha már megengedheted magadnak, hogy ne legyél szép, egyszerre annyi dolgod lesz..! 😀

      És még: ‘nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél’

      • …”a gyerekeim ne az én szülinapomon köszöntsenek föl, hanem a sajátjukon”

        …‘nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél’

        Ezek olyan szépek! Milyen jó, hogy nektek eszetekbe jutott!!! Édesanyámat kellett volna felköszöntenem, most, hogy volt szülinapom… És nem, én sem vettem észre, hogy mikor volt anyukám kétszer annyi, mint én… (Vagyis nem ilyen vonatkozásban. Azt hasonlítgattam, hogy neki ennyi éves korában már az ötödik gyereke is megvolt – én, nekem meg “csak” egy van.) És már csak háromszor annyi lehetne…

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s