mi mindent csinálunk, amikor sportolunk?

Néha olyasmiket kérdeznek tőlem, hogy csak nézek.

Elképesztő, mik vannak úgy általában az emberek fejében a sportról, konkrétan mások sportolásáról – a rossz lelkiismeretük, frusztrációjuk tele torokból ordít.

Nem is nekik írom ezt, hiszen ők zártak, ellenérdekeltek. Az én sportolásomban. Ne legyen nekem se jó.

Azoknak írom mindezt, akik nyitottak, vagy akiket a saját környezetükben ugyanígy basztatnak, hogy “nem lesz jó ez a sok sport”. Nem vagy egyedül, nem vagy fura, vannak érvek, amelyeket ha tisztán látsz, biztos lehetsz magadban, és akkor nem megy el a sok energia a vitákkal, rossz érzésekkel.

Eltelt lassan öt év, és még mindig heti 4-6 a zúzás. Rászoktunk erősen. Soha ilyen jó függőséget! Többen is, valóságos járvány ez.

Én is sportolok, én is tervezek sportolni, most már elkezdem, megint megyek! – mondja az ismerős (ez kétszáz embert, olvasót jelent).

És: nem jó az a túl sok sport, illetve: le kéne fogyni, hogy fogytál le? Szedsz valamit?

Uramisten.

Mások csak simán gyanakodnak: ez valami henye, hiú dolog, ő nem is csinál ilyet, tehát ez valami zavaros, felszínes tevékenység. Nyílt érve nincs, sunyin szól be, mintha magáról beszélne. Azt hiszi, ő normális, és csak ő lát engem a normalitásából valamilyennek (szélsőségesnek). Bővebben…

hogyan vetettem véget a táplálkozási zavarnak?

Most jön a nagy vallomás…

Rohadék egy címadás ez. Mindjárt elmesélem.

Itt van például Kelsey Miller, nagyon megkapó a csaj. Bővebben…

a konditerem csak feministáknak való

Én arra a következtetésre jutottam tegnap, hogy a konditerem leginkább feministáknak való.

Na, mit szóltok? Womanpower, gymfeminism.

Fotó - 2015.10.24. 16.03 #3

Vagyis: nagyon stabil értékrenddel, saját motivációval, önreflexióval bíró személyiségeknek való ez a világ, olyanoknak, akiket nem rángat a szexualizált testkép. (Hogy szarjuk le, ki mit mond, hogy a külvilág ne hasson ránk egyáltalán, az naivitás és durcáskodás. Dehogynem hat, nagyon is, mi is úgy helyezzük el az önképünket, hogy mihez képest. Én például nem akartam úgy végezni, ahogy egy háromgyerekes egyedülálló negyven éves anyára ki van róva. A lényeg az, hogy mások elvárásai és normái nem írhatják felül a jóllétünket.)

Meg kell erősödni, és pontosan tudni, mit akarsz. Mert különben ebben a világban baj lesz. Bővebben…

tanuljunk magyarul! 25. — van egy volt osztálytársam

Akkor már Fehérváron laktunk, ő amúgy debreceni volt…

Tamásnak hívták, nagyon szerettem.

Amikor az ember múlt időt használ, akkor mindig lesz egy okoska, aki rászól: miért, már nem debreceni? Már nem úgy hívják?

Sőt: miért, már meghalt?

És úgy érzi, de jót mondott, ő most segített helyesen beszélni.

Vannak ilyen műszaki értelmiségiek, szerintük a szónak és nyelvtani formának egy jelentése lehet, és minden legyen 1:1 megfeleltethető, logikus. Őnekik van bajuk a műanyag üveg, a betontalpfa és társaival is. Mert a beton, az nem fa! Bővebben…

jegyzőkönyv

Kiemelt

A csakazolvassa blogot 2012. április 16-án indítottam (a facebookoldalt 2012 augusztusában), akkor már több év netes jelenlét és alkalmi újságírás után.

A blog szövegalapú, a posztok többsége irodalmi jellegű, személyes publicisztika, esszé; van néhány novella. A szerző feminista, de a blog nem része sem a formális, sem az informális nőmozgalomnak.

Sokan próbálták utánozni: “én is sikeres leszek”. Nem lettek.

Ezen a felületen vagyok jelen a kezdetektől: nem törlök, nem váltok nicket; a sablon, a szerkesztői megoldás sem változott.

A szerző.

Olyan emberek laza közössége a blog, akik túllátnak a szelfi-pasi-gyerekabajgatás-kamuezotéria-sorozat-lájkok-Horvátország-idézetek-divat-gasztro-kisállattartás közhelyein, és valami összetettebbre vágynak. Nyelvi élményre, új gondolatokra, témákra, önismeretre, szépségre. Gyakran lázadók, sokszor hasonló a sorsunk. Inkább gondolkodnak, mint hangoskodnak. A pletyka, a szenzáció, a kavarás itt nem játszik. Sokat olvastak korábbi életükben, van ízlésük, tudják, miben hisznek.

Rendszeres hozzájárulásuk révén származhat a fő bevételem a blogírásból. A szövegírás munka, és ha elég jól csinálod, akkor bevételt hoz.

A blogszövegek írásán felül a szerző havonta 4-10 cikket ír, lektorál, fordít, könyvet ír.

MIT CSINÁLUNK? KONKRÉT TEVÉKENYSÉGEK A CSAKAZOLVASSÁN

A legújabb kezdeményezés: feminizmus felsőfokon angolnyelv-fejlesztés, csoport a hazai alapítóval. (Írj, ha érdekel!)

Bár mindig fogadkozom, hogy nem csinálom, több tucat olvasóm rendszeres lelki támasza vagyok. Mesélnek, kérdik a véleményemet.

Kiállás van ügyekért, más nőkért. Ezek nem a személyes konfliktusaim. Csak arról írok, amihez értek, amiben nyakig benne vagyok, és innovatív módon tudok róla írni. Utánajárok. Ha nem tudok eleget, akkor nem foglalok állást.

Információt adok, nyelvi és helyesírási kérdésekben segítek.

Edzőterembe járunk, szabadtéren edzünk, képzéseket szervezek. A facebookcsoportunkban is intenzíven tapasztalatot cserélünk (Ne félj az edzőteremtől!). A Kör. Ez is csoport, színházba járunk együtt. Néha mi vagyunk az egész első sor, és vastapsokat generálunk. Csak a legjobb, az élvonal érdekel.

Irodalmat elemzünk. Novellát, verset, regényt. Találkozókat, irodalmi esteket szervezek. Kvízek, tesztek vannak a blogon: nyelv, helyesírás, műveltség.

Futunk. Miért csináljuk mindezt? Mert értelmes, minőségi életet akarunk élni, és nem elégszünk meg azzal, amit a hazai közeg a nőknek, anyáknak szán.

NINCS A BLOGON

Termék, marketing, semmilyen üzleti érdek, más blogok, honlapok nyalása.

A közösségi finanszírozás demokratikus: mindent olvashat az is, aki nem támogató.

Nincs smink, csajoskodás, celebeken csámcsogás, mainstream tartalmak.

Dühösködés, acsargás, barátnősködés, feszkólevezetés, “együtt vagyunk erősek” hergelődés, közös ellenség elleni uszulás. Nem magányenyhítésre indítottam a blogot, van IRL társaságom, erős, megbízható emberi kapcsolataim.

Nincs lájkszámolgatás. Nem feltűnési vágy, az elismerés éhsége íratja a blogot, hanem szenvedély és elvek.

Nem reagálok napi hírekre, nem dühöngök olcsón, nem esztétizálom fel bagatell történeteimet, nem szimpátiára hajtok.

Vállalom magam. Következetes vagyok. Több mint hét éve tartalmas, értelmes posztokat írok, jelenségekről, trendekről, viselkedési mintázatokról, minőségi kultúrélményeimről. A bírálatom nem finnyogás, hanem megalapozott érvelés.

Tudom, hogy sokaknak nem tetszik, sokan nem jóindulattal vannak itt. Nincs velük dolgom.

Soha nem hittem volna, hogy fenyegetések özöne érkezhet egy intellektuális blogra. Hogy vadidegenek azt méregetik, miből, hova utazom, mennyi a színházjegy.

Nem félek, hogy majd nem szeretnek, mert ha félnék, nem írhatnám meg azt, amit gondolok.

MIÉRT UTÁLNAK?

Mert üres az életük, irigyek, tehetségtelenek, szar a melójuk, betegek és depressziósak, eltorzult a személyiségük, és nem bírják elviselni, ha valaki nem az ő szintjükön van, ráadásul ki is mondja az életükről, a hazugságaikról az igazságot. Azt hiszik, én is lájkokat számolgatok, mohón táboroskodom és szimpátiára gyúrok. Engem csak az írói szuverenitásom és az életem minősége, színessége érdekel.

*

2015 nyári, a könyv egyik erős darabja
07 óra 52 perckor a jegyzőkönyvet megnyitom.
Helyszín: a zamárdi nyaraló nagyobb szobája, később más helyszínek.
Jelen vannak:
Mama, Nyúlia (Babalány), Babadávid, Tappancs; epizódszereplők
7.54 Babadávid a takaró alá bújva suttogva megállapítja, hogy ő este vakond, reggel viszont majom.
7.55 Mama fehér karórájára pillant, és megállapítja, hogy bár hajnalban fontolgatta, hogy mindjárt, mindjárt, mert úgysem tud aludni, elaludta a reggeli futását, amely ekképp lehetetlenné vált. Pedig a test kész, de a lélek erőtlen.
7.59 Mama pisilni megy, egyben fürdőruhát ölt. Megállapítja, hogy még mindig nem tudja, hogy a csíkfelső melyik irányban veendő fel. Kivágja a címkét, mire az otthonos szúrás nyomban megszűnik.
8.01 Mama rövid ún. strandnadrágot vesz és izompólót.

Bővebben…

az egyenlőtlenség formái 23.: gondoltam, örülsz

o-nak és s-nak

Van az a fajta bántalmazó, vagy inkább visszaélő, finom helyezkedő, akin nem látszik, hogy egyenlőtlenségben utazik és előnymaximalizál, mert a nyílt eszközök nem vállalhatóak, az túl direkt lenne. Az egész, amit csinál, nem ám valami tudatos haditerv, hanem önkéntelen stratégia, meg hát szeret is téged. De kontrollál, vagyis nem hagy, hogy önmagad légy. Nincsenek is határok: együtt éltek, ő  a partner, mindened ebbe a körbe tartozik, mindennel elszámolsz valahogyan, mindent meg lehet kérdezni tőled és mindenbe bele lehet szólni, épp az összetartozás és a szeretet nevében. Az ő normái a te normáid. Nem ám azért, mert egy család vagytok, és abban vannak közös ügyek, kötelességek, interakciók és érthető elvárások, hanem ezen túl is, az egész gondolkodásodat, lényedet át akarja hatni. Merő szeretetből vagy csak úgy, az együttélésből adódóan, pusztán attól, hogy közös mondjuk a fürdőszoba. És mert elmondja a véleményét, meg ő jobban tudja, és segít.

Ez a fajta “szeretlek, tehát kontrollállak”, a birtokos jelzős viszony annyira szomorúan tipikus. Bővebben…