Ja, hogy most meg. 🙂
Hogy ezt hányan állítják! És nagyon mondják. Kell nekik az énképükhöz. Bővebben…
“leszarom az elvárásokat”
8
a legjobb posztok: októbertől április végéig
radikális
Így nevezik azt, ami éles és hangos.
Én meg azt szeretném mondani, hogy sajnos, az a valami: állítás, gesztus, gondolat, ügy, nem elég átgondolt. Aki radikális, és akire ez a fajta radikalizmus erősen hat (“nagyon bólogatok”), az nem látja a saját érdekű állításokat, a vakfoltjokat, a hazabeszélést.
Nem arról van szó, hogy kellemetlen, népszerűtlen és újszerű, “erős” az, amit mondanak, hanem arról, hogy nem az igazságról beszélnek. Mellémegy mindig.
A különbségtétel nagyon fontos. Nem simulékonyság az, hogy képes vagy észrevenni: ez jól jönne nekem, igazolna engem, erős is, de ez így nagyon ciki.
Nem elég hangosnak és határozottnak lenni. Ha tisztán akarsz ítélni, gondolkodni, értelmesen érvelni, és valódi változás hozó állításokat tenni, akkor nem spórolhatod meg a valódi radikalizmus folyamatát. Ha turnézol és showműsort csinálsz az igazságodból, ez egészen biztosan el fog torzulni. Megváltozik a célja és lényege a publikus jellegtől.
Erőset a magas kultóúra mondjon (“irodalom az, ami zavarba hoz”), az elviség és a társadalmi párbeszéd nyugodt.
bevált
Én azt szeretném ma mondani, csak nagyon félek, hogy dicsekvés, hogy ez az egész, amit én képviselek, a másságom, mostanában és mostanra működni látszik.
Az igazságom.
Friss, mai élményem. Bővebben…
könyvbenlét
Ne szépítsük, mert szépíteni minek: én áprilisban gyakorlatilag nem írtam blogot.
Szerkesztőm és én viharos tengeren sodródtunk, én nem láttam az embereket és semmi mást, soha életemben nem dolgoztam még ilyen koncentráltan. Bővebben…
nőies
Ha én olvasom a nagy internetet, mémet nézek, vagy valakivel beszélek, aki tapasztalt és jó emberismerő, mindig megtudom, milyenek a nők. Pedig állatira nem kérdeztem. És mivel én nő vagyok, akkor én is? Haj, de nőies vagyok én!
Van az örök sláger, a cipőtéma, például. Bővebben…
négy év — az első év
a blog első éve. 2016-ban emlékszem így vissza
Valamit, valahogy írni kéne, én belevágok. Mindig írok, amúgy is, jól ismert vagy jól elképzelt címzettnek, összeszokott és kiismert közösségnek, vagy nyomtatott sajtóba. De hogy ide mit? Milyen műfaj, kihez szólok? És van-e itt valaki?
Én nem hittem volna, sejtelmem se volt, hogy van ilyen, nemhogy ambícióm lett volna. Hogy ilyenek, amik velem ez alatt a négy év alatt történtek, léteznek egyáltalán, bármely irányban, és az összes szín, az énélmény, a szövegmély, a helyzetek az emberekkel, a sztorik. Bővebben…
de hát már öreg ember
Ahogy dolgoztam A lányom nélkül soha lányának a fordításán, szóval, a Nélkülem sohán, belém döbbent az antifeminista értelmezés, annak a logikának a csűrés-csavarása, amelyet annyira kiismertem: a luvnya nem elég, hogy elszedte a gyereket a szerető apjától, és összevissza hazudozott róla, még világhírű és gazdag is lett.
Betty Mahmoody, az anya nem csak kijutott Iránból, és új életet kezdett, Bővebben…
ma hajnalban
Én leadtam a kéziratot.
Az egyikét.
A másikat még mindig…
A kicsi meg hatéves, ő is hajnalban.
És visszatérek! és megyek edzeni is!
blogszületésnap! ha jönnél, írj!
21-én meg: képzés (sport)
ma lesz egy bejegyzés is.
sztereotípiák
Történt most több minden, aminek a hatására elmerengek, meg-megállva: milyen trükkös is a sztereotípia, meg az ő felszámolása! Aki a társadalmi, tudatformálós vonalat szereti a blogon, annak jó estéje lesz. Bővebben…
miért haragszol?
Most megnézzük és szétszálazzuk azt a sok zavaros érzést, amit más emberek “váltanak ki belőlünk”, szóval amit átélünk meg amiken bosszankodunk, és amit ingadozó hangmagassággal mondunk róluk, amikor nem hallják.
Én is, természetesen. Bővebben…
de basszus, én már
Ismeritek ezt, hogy “én már”? Bővebben…
szelfizők a gymben
Majdnem becsuktam ezt a cikket, az első mondatbeli képzavar miatt:
Kevesebb bejegyzés, több edzés
, de aztán végigolvastam, és hát szellemes, szemléletes, “nagyon igaz”, “szívemből szólt”, “minden szavával egyetértek”, “te én vagyok?”, “pont így”, “osztom”,”magam sem fogalmazhattam volna meg jobban”.
Próbálj meg fekvenyomni és szelfizni egyszerre és töltsd fel a képet (hagyjuk, hadd dolgozzon a természetes kiválasztódás).
Hehe.
Leszámítva, hogy nekem nincs kedvem rendőrködni a sporttársaimon, normákat szabni a más közegből érkezőknek, mást preferálóknak, morális kérdést csinálni abból, ami nem az. Bővebben…
egyben rádzúdítja
gerleéva, amint “nem bírja a véleményt”
pedig csak azt kérdezi: minek egymást direkt bántani?
Ma a szeretteid cikis húzásaira mutatok rá.
Azt hitted, minden oké, elfogadnak, lehetsz, amilyen vagy, amúgy is épp kijöttél abból, hogy gáznak érezd magad. Aztán egyszer csak egyben felemlegetnek mindent, mert ők “eddig nem akartak szólni”. Ez a manőver nagyon gyakori, és fontos, hogy átlássuk, vagy legalábbis legyenek szempontjaink a kezeléséhez.
Nagyon meg lehet döbbenni. Bővebben…
zero
evilági
melléknvek sorozat 29.
-i képzős
a mutató névmás nagyon ritka előtag
Meg kéne már állapodni, itt volna az idő Az Igazi Értékeket Becsülni, azzal foglalkozni, ami maradandó. Lélek, tanulság, felelősség. Megbocsátani, összegezni, nem bánni a ráncokat, jóságos kezemen bőrkeményedés… én meg belevetettem magam az evilágiságba.
Minden másképp van.
Pocakot kéne ereszteni, itt az ideje. Feladni, hogy létezik ifjúság, friss tekintet és kanyar.
Lóduló gyomor.
Sejtek bizsergése.
Belelassulni a realitásba, átengedni magam a fizika törvényeinek.
Erre tessék. Bővebben…
féltékeny vagy?
M-nek és V-nek
Igen? Mardos?
Nagyon szemét érzés. Megaláz. És egyre rosszabb. Korrumpál. Hazugságra tanít és önfelmentésre.
Nem, nem a társad, és nem az a harmadik aláz meg, hanem a féltékenység érzése. Bővebben…
híradás
Kedves olvasóink, sűrű határidőkben, anyukám ápolásával, lakásügy-intézéssel, edzéssel telnek a napok. Féltémák, félbejegyzések, mire a végére érek, nem érdekes már (de a felét megírni terápiás hatású volt).
Kettőkor kelek, mert akkor van nyugi, fordítok, minimumra szorítkozom. Ez tök jó, mert sokat tipródni a kaján, az se fér bele, reggel néhány ketogén falat, míg a gyerekek dobozát összerakom — így diétázunk mink, háromgyerekes bloggerek.
Csütörtökön lesz egy éve, hogy elkezdtem a ketogént.
Minden rendben amúgy, ezek most ilyen hetek, ki kell bírni.
Lett meleg víz. Tavasz van. Író vagyok. Sportoló vagyok. Tanulok nem törődni másokkal, a vitázókkal, a másélményűekkel, a kíváncsiakkal. Nettó örömben, nem bocsánatkérve létezni.
És, időben szólok: lesz blogszületésnap, lesz egy nap… egy nagy nap. Ezúttal időpont is, helyszín is e-mailben kapható. Szombat este. Ismerkedjünk, együnk, táncoljunk, beszéljünk meg mindent.
Elsírtam magam, ahogy ezt leírtam. Írj! csakazolvassablog@gmail.com
És nevess!
örömgyilkosok
Amikor örülsz valaminek, szenvedéllyel merülsz bele, tele vagy vele, rohansz a mámorban…! Felfedezed, sajáttá teszed, megéled és repesel. És akkor Bővebben…
drága Nótár Ilona!
Annyi minden eszembe jut, elvekről, testekről, trendekről, szóhasználatról, a netes összeszólalkozásokról. (Unalmas leszek: ezt már sokszor elmondtam, aktualitásokhoz kapcsolódva.)
Ez az issú most:
http://notarilona.com/a-media-szerepe-a-testszegyenitseben/
És akkor most stílusos leszek.
Drága Ilona, én annyira érezlek téged. A múltadat, a pályádat, az előítéletekkel való küzdelmeidet, a tested dús diadalát, és a hétköznapok nehézségeit, az egyedülálló anyaságot, felvételiző gyerekkel egyetemben! Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 