amíg nem árt vele – az őznő története

A tartalmat a magyar netezőknek a jó öreg Mérő Vera szolgáltatja (nekem pedig olyanok, akik az ő témáin, akcióin, felháborodásain elég okosan és gyakran szórakoznak). Szerinte úgy írni a nőről, ahogy az origo tette, MINŐSÍTHETETLEN EMBERI ALJASSÁG.

Steph Loehrnek hívják a szóban forgó transznőt. Angol nyelvű forrást kerestem, annyira nem szeretnék a béna hazai kínálatból egyet se kirakni (hahó: én attól, hogy undorodom egy sor kötelező liberális gesztustól, az áldozatiaskodástól, valamint butának és hergeltnek tartom a neten látható ellenzékiséget, és képmutatónak és olcsónak az ebben utazókat, még nem lettem jobbos, és nem érzem azt sem, hogy a 888, Puzsér vagy az origó vállalható).

 

https://www.theblaze.com/slightly-offensve/trans-deer-twitch-moderator
Bővebben…

ugyanazokat a témákat rágod és folyton szidsz valakit, éva!

Kérdezi az olvasó, miért nem osztom meg Göd beépítését, George Floydot, Erdély szuverenitását. Marton Lászlót se osztottam meg, és a színházak ellehetetlenítése ellen sem toboroztam.

Mondom, mert ezekhez nem kellek én. Én a kicsi különvéleményekhez kellek, a népszerűtlen témákhoz, amikhez mások nem elég okosak vagy bátrak.

Mint az ibolya. Elárulja illata.

Kérdez még. A szenvedélytémáimról. Amit újra meg újra. Miért pont ezek? Hiszen írhatnék a…. (sorolja, miről). Milyen hasznos volna. Mennyit segítene az. Mint régen, azok a jó kis témák! Bővebben…

visszatértem a létezők sorába!

Eléggé lerohadtam az elmúlt két hétben, nem tudtam edzeni se. Kemény dilemmákkal néztem szembe. De itt vagyok, rendeztem a soraimat.

Ami jön:

fény a méhben (ez már ma)

készül a Legszebb reflexióim! A Legjobb történeteim mintájára juthatsz hozzá. Egy dózis éterien szép, mélyen megérintő, sűrű szöveg, a csakazolvasás legjava.

miért butábbak a jobboldaliak?

egy teszt (csak úgy, mindenféle kérdések)

hogyan győztem le a depressziót? (jelszavas)

egy nagyon izgalmas, újságírói téma, amelynek utánajártam, témáját nem árulom el, de feltérképezetlen anyag

meddig maradunk a szüleink gyerekei?

négy év — az első év

a blog első éve. 2016-ban emlékszem így vissza

Valamit, valahogy írni kéne, én belevágok. Mindig írok, amúgy is, jól ismert vagy jól elképzelt címzettnek, összeszokott és kiismert közösségnek, vagy nyomtatott sajtóba. De hogy ide mit? Milyen műfaj, kihez szólok? És van-e itt valaki?

Én nem hittem volna, sejtelmem se volt, hogy van ilyen, nemhogy ambícióm lett volna. Hogy ilyenek, amik velem ez alatt a négy év alatt történtek, léteznek egyáltalán, bármely irányban, és az összes szín, az énélmény, a szövegmély, a helyzetek az emberekkel, a sztorik. Bővebben…