bevált

Én azt szeretném ma mondani, csak nagyon félek, hogy dicsekvés, hogy ez az egész, amit én képviselek, a másságom, mostanában és mostanra működni látszik.

Az igazságom.

Friss, mai élményem. Egy megbeszélésről jövök, igen nehéz volt, gyomorgörccsel mentem, éles, biciklin előre fogalmazott mondatokkal a fejemben. És a végeredményt, bár ott még nem tartunk, szóval a részeredményt tekintve, de különösen a búcsúhangulatot tekintve az egész olyan, mint ha lett volna moderátor. De nem volt!

Egyszerűen annyi történt, hogy nem tágítottam attól, amit mélyen igaznak gondoltam, és addig mondtam, erős, érzékletes szavakkal, érvekkel, amíg meg nem értette.

Meg akarta érteni. Pedig érdekellentét volt, presztízsharc, eredetileg. Sok hamisság és sok klisé.

Láttam benne az embert és megmutattam magamból az embert. És elmondtam a lényeget, a sok papírmasén túl.

Megtapasztaltam, hogy számít arra, hogy én a megírást, bloglétet bevetem mint fenyegetést. Nem tettem. Ez nem az a helyzet.

Ja, és voltak megoldási kísérleteim. Igaziak. Túl a hatalmi helyzeten, kinek mi van a tasolyában, célozgatás… én tényleg látom és meg akarom oldani. És látom az én részemet is.

Alig hittem ezt. Ezt a talánt, a hangnem megváltozását. Szürreális érzés, mert mindenki azt mondja, mindig azt mondja, óva int, hogy igazodni kell, lapítani, ügyesnek és diplomatikusnak lenni, meg szeretetreméltónak, meg nyelni, meg majd vége lesz, és úgy valahogy át lehet libegni az életen. Én meg a lényegről akarok beszélni, semmit nem akarok és nem is engedek megúszni, és nem félek a kockázattól. És a népszerűtlenségtől sem. És azzal az élménnyel együtt, ahogy csak meglett a könyv, és pert nyertem első fokon, de ma már jogerős, egy hatalmassággal (intézmény) szemben, öt hosszú év után, azt mondom, érdemes vállalni a kockázatot és kiállni a konfliktusos igazunk mellett is.

De azért nem mindegy a hogyan, és ez lassú tanulás volt.

Nem mondok mást szemben sem, sőt, akkor mondom, amikor szemben van, annak, akit illet, másnak nemigen.

Nagyon egyenesen megmodom, ami izé. A határaimat, a térfelemet, az igényemet. Mindig, tisztán látva, meddig fér bele.

Nem ugrálok, nem csinálok magamból hőst, mártírt az igazságommal. Biztos vagyok benne, átsuhanó-helyenként megélénkülő kételyek ellenére. Annyira biztos és egyértelmű lett ez a mi ilyenségünk mára.

Nem szerepelni, turnézni, bizonyítani akarok, egyszerűen képviselem magunkat, és nem hagyom magam eltéríteni tőle. Újabban nem is nagyon mesélem el teképzeld, hátazvolt módon. És magamnak sem pörgetem elfogultan.

Pont olyan ez, mint az edzés: nem nagyon domborúan, de mindig, következetesen, koncentrálva. És akkor meglepően eredményes.

Most nem azért, nem megy ez az igazságképviselet mindig ilyen sokkarátos tisztasággal, de minél inkább ezt teszem, minél jobban megy a nettóság, annál jobban működik. Ez az útmutatás bennem.

És ezt mindig visszaigazolja az élet, vagy hogy mondjam.

Nem mintha mindent meg lehetne oldani. Nem is lehet. De amit igen, azt így. És szerencse is, persze.

Amikor sötét az ég, akkor meg arra gondolok, hogy idézik a mondataimat, a fordulataimat, azt mesélik. Hogy így be vagyok épülve a családi szóhasználatba. Amilyen vagyok, ennél a nyelvi igazságnál, érvényességnél nem is tudok többet elképzelni.

13 thoughts on “bevált

  1. És ha látod, kimondod, vállalod és beleteszed a részed, akkor válhat mindeggyé többnyire, hogy a másik(ak) hogy.
    És jön a kegyelmi pillanat esetleg, hogy ők is, mégis.
    És lesz szemed arra is, hogy ezt észrevedd.

  2. Van népmese. Ami nem mese. És amiben (meg)győzhetsz, ha nem vágod le egyetlen fejét sem, hanem addig mondod az igazat – amíg megadja magát, vagy legalább puhul. Nem sok van, ami ennél nehezebb. Gondolkozó állóképesség.

  3. Egy tanárral mostanában sikerült egyenrangú viszonyt létrehoznom, de ma reggel megint letaposott, mert nem felkészülten, az egyenlőséget szem előtt tartva ütköztünk. Szar ez, hogy nem megy még zsigerből.

  4. Én nem idézlek, de magamban sok-sok fordulatod hordozom, és már nem is tudom, mi épült be, ha kijön egy-egy a fogam kerítésén.
    Most pont olyan helyzetben vagyok, hogy ki kell nyitni a számat, csúnya igazságokat kell kimondani, és erre biztatom a kollégáimat is. Megdöbbentő, mennyire életformájuk a lapítás, a függő helyzetekben való megmaradás, a gondolkodás és világos látás hiánya. Pedig mind értelmiségi, diplomás ember, ugyi. Egyértelműen megmutatkozik a szocializmusból átmentett korrupt, lekenyerező, szembehunyó, sógor-koma viselkedés, és aki ebben él, fogalma sincs róla, hogy lehet máshogy is. Kezdem azt gondolni, hogy a diktatúra áldozatai nem az Andrássy útra hurcoltak voltak, hanem azok, akik még most is ebben élnek, mert így nevelődtek a gyerekeik, akikkel én is dolgozom.

    • Nagyon sok a beidegződés. ” tudjátok, én távol tartom magam a politikától, ó, a család mellett nekem nincs időm ilyesmivel foglalkozni, jajj, hát tudjátok, hogy én csak egy tanító vagyok ( elhangzott!), tudjátok, engem nem érint, a férjem hozza a pénzt, most mit vagytok úgy oda, el kell ismerni, hogy nagy fizetésemelést kaptunk, nekem már mindegy, én megyek nyugdíjba, hát nincs mit tenni, ez ilyen, “Sorolhatnám. Elkeserítő.

      • Én azt mondtam erre a “Tartsuk távol magunkat a poitikától!” érvelésre, hogy ez nem politikai, hanem társadalmi és etika kérdés: az arrogáns hatalommal szemben föl kell lépni. Ha a pedagógusoktól elvárt, hogy a nemzet napszámosai legyenek, akkor a politikusok is lesznek legyenek szívesek szolgálatnak tekinteni a munkájukat. Hisz őket is a köz fizeti.
        Utópisztikus ez persze, de majd csak beválik.

        • Az se mindegy, hogy politika alatt mi értesz. Feltörölték vele a padlót, “politika” a magyar köznyelvben sokszor a klikkesedés, egyik oldalt tapsikolva másik irányba köpködés szinonimájává válik (és igen, sokan a vezetőségből is azt hiszik, hogy dísznek vannak ott, esetleg atyaúristennek), de görögül a szó annyit jelent, hogy “a polisz ügyei”. Abból meg hova vonod ki magad?

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s