n = 1

Én vagyok az az egy.

Tudjátok, mi ez? Így jelölik a kutatásokban azt, hogy hány fős mintán végezték.

A kutató is én vagyok.

Nem csak az történt, ami a leglátványosabb, hogy lefogytam a túlsúlyomat, az már régen volt (2015 februárja óta nem fogytam, csak az izom-zsír arány változott), és sportolok. Később jött a lényeg: a terem, az igazán nagy súlyok, és a ketogén étrend.

A ketogént március 23-án kezdtem el, és lassú tapogatózással, rengeteg olvasással és itteni folyamatos eszmecserével, pezsdítő közegben felfedeztem egy világot, amelyet nem ismertem korábban.

Megjött a nagylabor eredménye tegnap. Éreztem én, hogy jól vagyok, jól alszom, és hogy mindenfélének intenzíven tud örülni a testem, hogy érzi, mi a jó neki, és afelé visz, csak hát annyira féltett az endokrinológus a ketogéntől, én meg akkor szépen, racionálisan, felelősen eljárok vérképet csináltatni, nehogy az legyen, hogy lábon kihordok valamit nagy derűsen. Így aztán már papírom is van róla, hogy ez működik. Ez a második vérkép-vizelet, amióta elkezdtem a ketogént március végén. Háromhavonta megyek, és megtanultam az adatokat értelmezni.

Lement az éhgyomri vércukrom (egy éves távon 5,1, 5,1, 4,9, 4,7). A tendencia mutat valamit, de az édes című posztban írtam, hogy ébredés után a vércukor mindenképp megemelkedik, a kortizol emeli meg, kell az agynak a glükóz — nem tudom, mennyire van értelme a pontos számnak, mennyi lett volna húsz perccel korábban vagy később.

Minden, ami piros, remek-sok (na, ilyen szinten értelmezek én): vas, vörösvérsejt, vörösvérsejt-térfogat, vasmegkötő kapacitás, hemoglobin, bilirubin.

Minden májfunkciós adat tökéletes, GOT, GammaGT, GPT, azokat nézzem figyelmesen, mondá még tavasszal a doktor.

Jó a jó koleszterin, nem rossz a rossz koleszterin, nem magas a triglicerid. Pedig az a sok zsír! Abból élek.

A pajzsmirigyem, amire a gyógyszert kellene szednem, tökéletes.

Kétpluszos eltérés: ketontestek a pisiben! Ja, jó.

Nem az a nehéz ebben, hogy “nem lehet kenyeret és sütit enni”. Az volt a nehéz, hogy nem lehetett mechanikusan átvenni, hanem igazítgatni kellett. Én kikeresek akármit az interneten csehszlovákul, olvasok, érdekel, és ha mondjuk nehéz “betartani”, amit csinálni kell, az se gond, mert elszánt is vagyok, de néha nincs kész válasz. Sok kételyem volt e fél év alatt, néha nem tudtam, merre menjek, sokszor a sportrovat kommentelői nyújtottak múlhatatlan érdemű segítséget.

A ketogén — és a testi önizélésnek ezek a fifikásabb változatai — nem egyszerűen szabályok betartását jelenti, ajánlott meg tiltott élelmiszereket, recepteket, hanem állandó figyelmet (testi önismeret), magammal-magamnak létezést, és elszakadást attól, ki mit mond, mi a szokás, mi az előírás, a saját beidegződésektől is, meg attól, hogy mit hittem én magam is egészségesnek vagy hasznosnak korábban.

Ó, mennyire más ez, mint a mintaétrend, a kalóriaszámolás vagy a Norbi update. Fel kell nőni, érezni, figyelni, akarni, megszenvedni, és akkor repít.

A facebookos nemzetközi ketogén támogató csoportban mindenféle tipp és élmény van, ételfotók, progressbeszámolók. A legtöbben extrém túlsúllyal fogynának, néhányan közülük utálják ezt az egészet (“I started this woe eating in August but haven’t lost more than 11 lbs”), de ha ez a csodamódszer, akkor ezt kell csinálni. (Nekik nem az, nem értik. A zsír szeret téged, szeresd a zsírt, a ketogén nem könnyű, de nem tilalomlista — lényegileg nem az.) A magával szemben türelmesebb júzer viszont felteszi a kérdését, és a közösség (advanced ketoers) válasza: trial and error, ez a visszatérő kifejezés. Vagyis: próbáld ki, figyelj, és majd meglátod. Teszteld magadon. Kiesem-e a ketózisból, ha tejszínt teszek a kávéba? (Aki nem jártas a témában: itt a ketózis nevű anyagcsereállapot a lényeg, vagyis amikor a szervezet energiaforrása a zsír, pontosabban a zsíranyagcsere mellékterméke, a keton, és nem a glükóz. Ha ketózis van, minden van.) Tehát a válasz: próbáld ki tejszínnel és tejszín nélkül, kevés tejszínnel, fele tejszín-fele kókuszzsírral, figyeld magad, mérd meg a ketonjaidat, aztán ha működik, működik. Sőt, nézd meg üres kávéval is. Lehet, hogy neked meg se kottyan a tejszín.

Nem lehet tudni azt sem, kivel mit csinál a koffein, csak tendenciák vannak. És izgalmas is ezt magamon kitapasztalni. Kidob-e a ketózisból a tejtermék, mennyi gyökérzöldség fér el a vacsorámban, hány gramm szénhidrát a maximum az én egyedi testemnek ahhoz, hogy ketózisban maradjak, és ez az elosztástól is függ, meg még a szénhidrát fajtájától, felszívódásától, attól, minek a kíséretében eszem, ráadásul edzésnapon és pihenőnapon sem egyforma, de még az idő múlásával is változik. Melyik édesítőszer mit csinál az inzulinommal? Külön téma, hogy az optimális teljesítményhez mit egyek/vegyek be edzés előtt: éhgyomor? BCAA tabletta? kókuszzsír? rendes étkezés? aszalt sárgabarack?

Idegen ez a sok faszolás, ijesztő? Te ezt nem tudnád csinálni? Nincs időd? Nem kell ezt csinálni senkinek, nem azért írom, és hát nekem is túlzásnak tűnt ez, valamint én se mérem a dolgokat grammra, se óránként. De engem ezek a részletek és macerák vittek közel a testemhez, szép lassan, a nagy áramlások biztonságával, és most kirobbanó formában vagyok. Emellett szenvedélyesen, szinte tudományosan is érdekelt a téma: mi lehet itt ebben a kajálás- meg öregedéstémában?, miért beteg és nyűgös mindenki?, mit szúrunk el társadalmilag?, miért robbannak le a negyvenesek?, lehet-e másképp csinálni?, mi a testem titka? Éreztem, hogy nem okés automatikusan enni, azt enni, amit adnak, ami kapható, ami “ízlik”, és lenyűgözött Peter Attia (eatingacademy.com) okossága.

Már könnyebb amúgy. Nem nézem, miben mennyi a szénhidrát, mert már tudom. Egyre változatosabbak az étkezések. Lehet kapni például kis zacskóban “mindent, ami nem a mellfilé”, ezen beszarok, 147 forint kilója, az egész család kedvence (kutya is van). Roppan a sós, grillezett csirkebőr. Rá is érzek dolgokra, megvannak a rutinok, egyszerűbb az egész. Fél év kellett hozzá.

Azt írja Volek-Phinney — egy kutatópáros a ketogén területen, Volek emellett súlyemelő is, és aranyból készült olvasóm elküldte nekem a könyvet –, hogy a ketogén étrendhez adaptálódottak valami hálás gyengédséget éreznek a zsírok iránt. Jé, pont ez, igen. És harsogó zöld leveleket és roppanó, darabolt gyökereket akarok még, még. Semmit nem kívánok már, ami nem jó nekem, és ez nem racionális alku, hogy nem éri meg, hanem elmúlt a függőség, a rossz szokások, és elmúlt, hogy jól tudjon esni olyasmi, ami másfele vinne.

Biokémiai újjászületésnek mondanám.

Írtam erről, vagyis a ketogén féléves fenntarthatóságáról és a biokémiai újjászületésről egy rövidet a facebookon. Megdöbbenésemre soha semmire nem reagáló ismerősök tucatjai kerestek meg privát, valószínűleg a közelmúlt látványos fotóival együtt elértem az ingerküszöböt. Linkeket tudok adni nekik is. Nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek való, vagy mindenkinek ennyire áldásos a ketogén. Talán vannak vega-makrobiotikus alkatok is, és az is csodás lehet, nekem aztán nem hitvita az állat-növény. Aki nem izgul be a kacsazsírtól, annak nem biztos, hogy működik.

Itt írtam, akkor még óvatosabban, a ketogénről, újra linkelem:

Mostanra lett mámor. Érzem, amikor ketózisba kerülök, és az egy idegrendszeri eufória. Sokat állítgattam rajta: jóval több nyers zöldséget eszem, mint akkor, kevesebb olajos magvat, tejterméket, proteint és húst. Érzem, hogy fehérrépára, zellergumóra vágyik a testem (ami szénhidrát), és akkor jöhet, annyi, amennyi. Lemondósnak, korlátozósnak tűnik ez kívülről, de semmit nem kívánok már, ami nem jó nekem, csak van ez a reflex, hogy az ember letöri a kiflicsücsköt, vagy a serpenyő fölé hajol, és egy kanál rizst betolna csak úgy. Nem török, nem hajolok, nem tolok, elmúlt.

A ketogén erőssé tesz, tudatossá. Valahogy értelmük lesz a dolgoknak. Éhségalapú evés van, és működik. Egyedül a mennyiség kísért, a tele tányér, a megeszem az utolsó falatig, meg még a fiam maradékát is, ez kopik le lassan. Ez is fordulat: ő is figyel a szénhidrátra, mértünk egyszer egy ijesztő vércukrot, és most ő akarja ezt. Élelmiszerekről kérdezget, tanul főzni, együtt nyomjuk a konyhában — képzelhető a ketogén feminista hölgy öröme, takaríthatja aztán a zsíros főzőlapot.

A kicsiknek is több állati dolgot és nyers zöldséget adok, kevesebb tejterméket, pékárut és édességet. Lisztes ügyeknél, például a mindig kézenfekvő palacsintánál a liszt fele paleoliszt (ami tápióka-, kókusz-, útifűmaghéj-keverék, és sajnos rohadt drága).

Én annyi mindent nem tudtam a testemről. De a testem tud engem, tudja, mi a jó neki, és megbocsát és megjutalmaz. Elmúltak a szénhidrát utáni sóvárgások és a faláskényszer. Mélyen és pihentetően alszom, spontán ébredek. Ellenállhatatlan igényem az intenzív és változatos mozgás, ma félhajnalban azt vizionáltam, hogyan kellene homokot szórni a gumipadlóra, hogy ne zavarjon senkit, de távolugorhassak a Flexben, és vajon mekkora ez a mérőszalagunk.

Ma Friday Pump Party lesz.

Képernyőfotó 2015-10-30 - 7.18.25

dj rony bass csak beleharapott abba az almába

Egyre euforikusabb a sport, nagyon szeretek a teremben lenni, minden mozdulatot, az egész olyan, mint egy rítus, egy koreográfia, ott születik meg mindig. Egyébként én (már írtam, de) nem testépítő vagyok, több sportág elemeit kombinálom, rengeteget nyújtok, sok a saját testsúlyos gyakorlat, a tornasport elemei. Hajlékony, erős testet szeretnék.

Megtanultam egy tudatállapotot ott a korláton: figyelni befelé, a lélek moccanását, a mindeséget — olyankor egyszerre vagyok test és lélek. Én nem tudtam, hogy van ilyen.

Nem csak diéta és sport van, valahogy ez megy át, de annyi minden van. Komplexen van mindenféle, a testem üzen, és belemegyek az elemi ingerek közé: nagy súly, rönkfűrészelés, fatörmeléktől szúrós földút, durva sóval dörgölöm magam a száz fokos szaunában, dermesztő hideg, a lábfejem húzása még följebb, jólesik a feszülés.

A következő nagy pillanat a második teljes testösszetételvizsgálat (DEXA) lesz november közepén, az első áprilisban volt. Szeretném így, számokban is látni, hogy (jelentős) szénhidrátbevitel nélkül is lehet (jelentős) izmot építeni, n = 1. A külvilág zsizsegése, okossága elcsitult. Jaj, mennyit őrlődtem a szavaikon. Három hetes és fél éves céljaim is bizsergetnek.

22 thoughts on “n = 1

  1. Én még emlékszem, mikor
    álltunk a büfében,2 intellektuálisan érzékeny szénhidrát-függő,és akkor kettőnk közül az okosabb-érzékenyebb és túlsúlyosabb (ó,az a vörös hajú,démoni szépség,gondoltam, s törpültem mellette average külsőmmel), szóval,akkor NEKI – mily emberi – szétrepedt a fenekén a nadrág. Nagy utat tettél meg, láttam az elejét és most látom a végét. Ezt nem lehetett csak a testtel megcsinálni,ehhez kellett a szellem is.Respect.

  2. Arra kérek szépen receptet, hogy a kedvesen mindenki látja, mennyit fogyott – én családtagjaim, övéi, barátok, bárki, aki fényképen látja – csak ő nem hajlandó elhinni. Mérlegre nem áll. A nadrágjai persze mind kitágultak a mosásban.
    (Az egyáltalán nem píszí és udvarias gyerekeimnek is az volt az első felsüvöltése, mikor két hónap után most meglátták, hogy “te fogytál!” Á, ő nem.)
    Most tényleg nem látja magán, vagy csak játssza az eszét?

    • Az említett könyv napi 50-et ajánl, 20-30 is kell a biztos ketózishoz az elején, és lassú fajta, elosztva. Később emelhető, ha már adaptálódtál.

      A szervezetem, mint azt a zöldségcsipsz-őrület is jelezte, szénhidrátot kér, valamennyit, annyit kap is. egyszerűen jó érzés, ismerős és megnyugtató a zellergumók és a pasztinák felé tartani a boltban, megvenni, birtokolni. Ez is testi jel, tök érdekes volt rájönni. A gyökérzöldségek keményítőtartalmúak (ellentétben a levelesekkel), egyébként a szakirodalomban is van starchy vegetable kultusz, hogy ha már szénhidrát, akkor ilyen legyen, és ez áldásos.

      Aki ketoadaptálódott, később lassan és okosan emelheti a szénhidrátot, de ez nem is valami stratégia, hanem szól a test. A test tényleg szól,és a jeleit érteni, nem előírásokat követni többé — ez a legnagyobb élmény.

      A ketogénhez nagyon ott kell lenni fejben, teljes szívvel benne lenni, figyelni, átgondolni, szeretni, jót akarni, a jót látni, és akkor megjutalmaz. Ha eleve low carbról indulsz, akkor sokkal könnyebb, de a zsírbevitelt drasztikusan meg kell emelni, a fehérjét meg mérsékelni napi 100-120 grammra.

      Gyakran van, hogy az életük krónikus stresszei miatt folyton szénhidrátra vágynak a kezdők, úgy nehéz. De én állítom, hogy nem kell számolgatni, csak ismerni az ételeket, következetesen tolni a kókuszzsírt, vajat, töpörtyűt, és van egy csomó gondolkodás nélkül ehető élelmiszer: olajos halak, makréla, ropogós csirkebőr, szalonna, tojás, hosszan érlelt sajtok, zöld levelesek.

    • Ez nem rossz cikk, ketogén, csak nem mondja ki:
      http://www.nlcafe.hu/gasztro/20070418/fozd_le_a_kilokat/
      A zellert nem említi, és tilja a többi keményítőtartalmút, a céklában és répában, pasztinákban glükóz is sok van. Mondjuk van az a kesernyés, nem édes répafajta is. Szóval a keményítős zöldségek nálam ilyen “annak ellenére, hogy” fejlemény, nem lök ki a ketózisból, de eleinte kerültem őket, és jól tettem. Most van az, fél év után, hogy bizonyos mennyiségű szénhidrát jöhet, és az ilyesmi legyen, ez esik jól.

      Sue Paul Jaminetet ajánlotta a témában (interjúk, cikkek, starchy vegetables).

  3. Visszajelzés: gyerekpara | csak az olvassa — én szóltam

  4. Visszajelzés: a legjobb posztok: októbertől április végéig | csak az olvassa — én szóltam

  5. Visszajelzés: hogyan tájékozódj? | csak az olvassa — én szóltam

  6. Visszajelzés: a kína-tanulmány és én | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s