Hét (jé, hét…!) éve indítottam a blogot. Ún. megosztó hely ez. Sok témája van, és nem elsősorban az, hogy miért rossz nekünk nőknek. Arról szól, hogy minden nagyon érdekes, meg akarjuk érteni a világot, és benne önmagunkat. Társadalmi témák, női lét, gyereknevelés, könyvek, bicikli, életmód, emberi kapcsolatok, netes trendek, testkép, szabadság, élmény, sok sport, meghaladás, éles figyelem, tabutémák és hedonizmus.
Egyébként jó nekünk. Nekem például sok rossz után már jó, és ezért tudom megfogalmazni a rosszat is, erőm van kihangosítani a csendesek hangját, akik eddig önmaguknak sem mondták el. Mindig csak az erősek hangja szól, kész ítéleteket szajkóznak, paneleket, nem látják a dolgok hátterét, mindenki rejteghet valamit, de ítél – ettől pedig érzéketlenek. ezért kell mindezt kimondani. Sok a színvak, pedig még annál is több szín van, mint hittük. A felismerések felszabadítóak.
Mindenféle olvasó van itt, sokgyerekes és szingli, erdélyi, norvégiai, kamasz, szépkorú, transznemű és széncinke.
A blog független, reklám- és bannermentes, senki iránt nem lojális. Életem nagy projektje, egyben a munkám.
A kommentelők közösségként működnek, írj bátran. Ne rondíts bele. Ne gyere feszülni, bizonygatni, helyretenni. Ne elemezd az életemet, a szöveggel kerülj kapcsolatba. Az irodalmi posztok célja nem a vita, hanem a gyönyörködtetés, ezért ne írd be alá, hogy mennyi a tejföl a LIDL-ben. Fárasztó a digitális stressz, mi itt emelni szeretnénk a kommentkultúrát, olyan threadet, amelyet érdemes elolvasni, ezért moderálok. Nem tűröm a betámadást, kóstolgatást, azt, amikor használnak, nem szeretem, amikor a saját blogját tolni jön valaki. A bloggeri egymás nyalása nem kenyerem: írjunk az olvasóknak, írjunk elég jót, és döntsön a kereslet.
Sok fura szerzet írt már ide hátsó szándékkal, közönséget keresve, figyelemvadászként. Magunkról beszélünk, nem kajánkodunk, nem röhögcsélünk 2014 óta, nem adunk tanácsot, de esetenként szembesítünk. Nincs ideológia sem a blogon, sem az életmódomban.
A képek sajátok, családiak, barátiak, néhány elkért fotó van csak. A profi képek alkotói: Spingár-Westerlund Anita, Raffay Zsófi.
Negyvenkét éves vagyok. Negyvenkét kilométert futottam nemrég. Tanár voltam, aztán főállású anya, húsz éve szerkesztek és írok. Budapesten élek, három gyerekkel, özvegy vagyok. Számlaképes vagyok, nincsenek stiklijeim. Nem tartozom anyámnak. Biciklivel járok.
2016 áprilisában megjelent a blogkönyv is.
Most kávézni fogok, aztán megyek az erdőbe futni.
