Basszátok meg, hogy volt ez 1985-ben? 1992-ben? 2001-ben???
Mi mind ilyen gázosan néztünk ki? A csoportképek szerint igen. De hogy volt ez? Akkor még itt tartott a világ? Egyszerűen leszartuk, hogy hogy nézünk ki, hogy milyen a hajunk, ruhánk? Kockás ingben jártunk? Két szál hajunk nem állt párhuzamosan a frufrunkban? Eleve: frufru?
Nem néztünk tükörbe? Nem volt afféle ambíciónk, hogy tessünk magunknak? És mindenki más is leszarta? Bővebben…
Miről beszéltem én tegnapelőtt a kommentben, amikor azt mondtam, hogy generációk múlva lesz változás a párkapcsolatokban, és akkor nem lesz annyi kín?
Avagy: miért vagyunk ennyien és ennyire boldogtalanok, működőképességünket veszélyeztető mértékben és össztársadalmilag frusztráltak, rendkívül sok rossz mutatóval, a gyerekeinkkel együtt.
Kis hazánk bornírt és redundáns közbeszédében szakpolitikusok, társadalomtudósok, újságírók egyre csak hajtogatják, hogy
Én ezektől felszisszenek mindig. Bővebben…
— a kék résszel frissítve, illetve a végén Papp Réka Kinga sorai —
Erről az ügyről bő másfél évig hallgatott a sajtó. Mi az ügy? Híresembert (közszereplő) volt élettársa, az anya feljelent óvodás kislányuk elleni szexuális visszaélésért. Most, a feljelentés után másfél, a kislány által elmondottak után két évvel jelent csak meg a történet az atv.hu-n és a nol.hu-n, a szereplők nevével. Utóbbi minden tekintetben példaértékű cikk. Bővebben…
2014 augusztusában írtam
Ez itt a blogon merült fel, ketten is írták. Úgy van. A Gulágon meg sok szép virág nő. A párkapcsolatot elviseled, nem nyígsz. Belül kell rendben lenni, nem a társunkra mutogatni… Van ilyen könyv is, hogy te legyél jobban, és akkor mindegy, kivel élsz. (Kitűnő bántalmazómentegetés ez is.) (Ha jobban leszel, már nem akarsz majd vele élni.)
Hát én azt mondom: rohadtul nem mindegy, ki kering veled egy lakásban, kinek a közönyös arcát és telefonnyomkodását kell nézned, ki fog belekötni abba, ha vásárolsz valamit, kinek a játszmáit végigasszisztálnod, kivel van az ímmel-ámmal szex, és kivel kell kiegyezned, hogy hozza el az iskolából a közös gyereketeket.
Én ugyan nem állítottam soha, sem a blogon, sem direkt, sem sugalmazva, hogy a teljes emberi személyiség állapota és közérzete a párkapcsolata minőségétől függ. Bővebben…
Éltem az életemet, ne haragudjatok a kis szünetért. (a bejegyzést augusztus 2-án írtam, előtte két napig nem volt poszt) Most okés a minden. Ügyintéztem, találkoztam szívemnek kedves emberekkel, leveleket írtam és hagytam félbe, a konyhában ügyködtem, és jobb anya voltam a szokásosnál.
Megint egy kicsit izé, de fejfelkapós cím. Nem hordott párizsi ruhát.
Abban a témában szeretnék ma valamire — szempontokra, kérdésekre, következtetésre, részigazságokra — jutni veletek, kedves olvasóim, hogy mi a sugárzó női önbizalom titka. Bővebben…
olvasóimnak, akik Skandináviában élnek
meg még a Mikinek
Voltam Koppenhágában, Malmőben, Turkuban. No- és ikea. Dizájn. Jólét. Tudom én, hogy a finnek mások.
Film.
Néhány döbbenetes skandináv alkotást láttam az utóbbi időben: A nimfomániást, A százéves ember…-t és Az eltűnés sorrendjébent. Skandináv filmklubban is egy s mást. Még izlandi filmet is. Bővebben…
A cinken olvastam, miket mondott a Botos Katalin. Csodálatos. Gyönyörű. Szemléletet váltok ízibe’.
Csak idézek belőle, a teljes fricska itt olvasható:
http://cink.hu/ez-a-no-akar-buntetonyugdijjal-hazassagon-beluli-dugas-1612577729
cink: Irtó vicces, ha valaki idegenkedik a szextől, ezért ezt kivetítve azt képzeli, hogy senki sem a szex kedvéért kúr valójában:
Botos Katalin: Mivel nincsenek sem erkölcsi, sem materiális kockázatai
de tényleg, tedd le a kezedből most a kávéspoharat,
jó, én is leteszem, de az enyém csésze, Francesco Clemente,
figyelj, ezen rágódtam, amikor kivittem a kutyát, rohantam be, hogy megkérdezzelek: Bővebben…
Na, megint megkaptam, vagy négy ilyen e-mail és üzenet jött, hogy jó, jó, szépeket írok, nagyon tetszik a blog, de a keserűség szól belőlem, és látszik, hogy mi mindent nem dolgoztam még fel, és írjak örömről és gólyafészekről, amúgy is előre kell nézni, mert az visz előre (?), a negativitást (!) nem szeretik az olvasók, és nem mindenben a férfi a hibás, de amúgy csinos vagyok!
Kedves olvasók!
A tárgyban lehet ÉVA magazint venni például, ott dizájnos az élet, hepi az end, pöttyös szalvéta, pöttyös süti, anti-aging elérhető áron, valamint kibékül mindenki. Bővebben…
Az előző rész:
A belefeledkezés akadálya a kontrolláló agy. Akkor is megnehezíti a szexet, ha nem a stresszes háziasszony/kenyérkereső üzemmód győz a vágy felett. Ez külön probléma.
Az agy, amely átlát, számon tart, rendszerez. Ez:
De legalább szarnám telibe az egészet, de nem. Oldalra nézek az önkívület pillanataiban, meglátok egy hajszálat a lepedőn, megvisel. Hasfalrekonstrukciót végeznék a kiomló belű kispárnán.
ne vedd át az írásaimat
szerzőijog-policy itt: ne lopj!
Megénekeltük már, hogy milyen az, amikor nincs szex a párkapcsolatban, és ennek okait:
és amiért a férfi nem, mert sokszor ő sem
Most arról a szintén gyakori helyzetről írok, amikor van szex, de nem az igazi. Két részben.
Itt, a nagy blogtesztben két kérdés is foglalkozik ezzel. Az egyik: Szoktál szeretkezni? A másik: Életed legfontosabb kapcsolatában milyen élmény volt a szex? Elgondolkodtatóak a válaszok, ha rákattintotok arra, hogy View results, láthatjátok a százalékos arányt. Bővebben…
Ülök a csopaki strandon a platán alatt, lángosszag és kereskedelmi rádió, és hallom a takarószomszédot, ahogy valakiről lelkendezik:
Jaj, hát egy TÜNDÉR az a nő, fantasztikusan aranyos! Bővebben…
Az az én bajom, hogy mindenkit komolyan veszek. Ez sok időmet, energiámat elveszi, de legalább árnyalatlan és igazságtalan nem vagyok. Nem bírok nem megfigyelni, megérteni. A tanárságomból ered, hogy mindenkinek a logikája, szempontja, működése érdekel (avagy: miért foglalkozom velük? Mert emberek, azért). Hátha kijöhet a kettes. Vagy a négyes?
Nem jön ki. A végén biztossá válik, ami az elején is az volt, és amit mindenki mondott nekem: facepalm.
Szóval érdekelt, hogy kik lehetnek ezek, akik engem olyannyira gyűlölnek és hetek óta rendületlenül elemeznek, pórusaimat vizsgálják, kinézetemen fanyalognak. Bővebben…
Azt hiszem, jó lelkiismerettel mondhatom: nekünk megvan Boribon. Mint könyvtárgy és mint élmény, teljesen, és még azon is túl. Minden kötet, az újak is. Nem érzelmi kérdés, hanem olyasmi, mint a himlőoltás: van nekünk. Borzalmas amúgy, módosítás nélkül paródia, úgy, ahogy van, de ugye A GYEREK SZERETI. És mégis, ahogy az oltási heget, megszereti az ember. Tulajdonképp megejtően kedves. És mint az élet általában: ez van.
Én három gyereknek olvastam fel a Boribont, üdítő mondjuk a Fehérlófiához vagy a Maugli-diafilmhez képest. Amúgy nem üdítő, sőt. Azok, akik szerint például a kis herceget is jól meg kéne verni, szöges bakancsban és csapatostul, ne olvassanak tovább. Magam is közéjük tartozom, de én írom a posztot, ugye.
Évek óta van a Boribon. Kiszíneztük az első és a hátsó rajzot. Együtt tároljuk a köteteket. Eligazodunk a mitológiai térben. Tudom én ezt pókerarccal is.
Azon filóztam, most, hogy Babadávid kérésére újra előkerült (Boribon beteg), hogy mi ez a viszony Boribon és Annipanni között. Bővebben…
A bejegyzés, amelyben le van írva az összetétel: sorswellness.
Volt idő, amikor érzelmi életem fordulatai valós időben voltak követhetőek a blogon. Mindent megírtam, mindent artikuláltam, mindenem felismerhető volt. Legalább a jelszavas posztokban.
Ezt nem tehetem többé, sokkal többen lettünk, ismeretlen rosszakarók lesnek, védem az életem szereplőit.
De ez most nagyon érdekes.
Húsz és fél éves koromban volt nekem az első, már nem kamaszkori szerelmem, akivel átléptük a Rubicont. Bővebben…
— az Olvasó vendégposztja —
Íródott: Már Utána
Vannak ezek az életmód-képek, meg videoklipek, meg a sztereotípiák a bölcsészekről, meg az alternatív (!) filmek, és ott a boldogok törökülnek a fűben (a hosszú fűben), spontán, és nagyon egynek látszanak önmagukkal, kiegyensúlyozottak, menők. Erről van szó.
Ha kisgyermeket látnak, szájuk mosolyra, karjuk ölelésre húzódik, erről is van szó.
Arról is, hogy ha szerettük beteg, aggódnak és gondoskodnak. Bővebben…
Régi posztjaimat olvasom, hosszú a nyári nap, nyomok egy brazIllyt, zümmög a légy, elmélyülök a múltban: a blogéban és a magaméban. Vettem és kaptam is egy csomó könyvet egyébként, de hónapok óta nem olvastam szépirodalmat, annyira más szavak szólnak most bennem. Fogok, kell, akarok, csak jöjjön egy új korszak, legyen már vége ennek az egésznek, ami most van. (Mindenekelőtt: legyen ovi!) Lássam tisztán, merre van az arra.
bocs
az “idegesítsük a halálba a kiegyensúlyozott családokat” sorozatból
melynek további darabjai:
Ez milyen hülye kényszer? Boldog, négytagú családok. Nem bírnak otthon maradni. Mit zsizsegnek ezek örökké kalandparkban, millenárison, otthonszülő találkozón, repülőbemutatón, almaegyütteskoncerten, szüreten, tökfesztiválon, nagybevásárláson, közlekedési múzeumban, anyunál a telken, szentgyörgynapi vásárban, interaktív faszomtudján, bábelőadáson, kisvasúton, horgásztalálkozón, zenebölcsiben, strandon, utcabálon, hordozóhéten, búcsúban, helytörténeti sétán, virágkarneválon, évnyitón, gyerekzsúrban, tűzijátékon, sportnapon, misén, pizsamapartin, prájdon, szigeten, mászóvárban, busójáráson, nagynéni temetésén? Minek mutatkozni? Meg vagy hízva. Szar a sportosnak gondolt szandálod. Bővebben…
és tényleg!
Szőrtelenítés a téma, nézem az öntudatosan szőrös lábú nők tumblr-ját. Megy a diskurzus az okos, feminista nők körében. Borotvalobbi, epilátorérdek az egész szőrnyomasztás, állítja egyikük. Hát a férfiak, ők is szőrtelenítenek?, kérdi a másik. Jaj, amikor a hátuk is szőrös, hmmmm, de szeretem! Már ők is borotválják magukat, mondja a harmadik. Nekem ez tetszik, mmmmm. Nekem ez nem tetszik, állítja más. A szőrtelen férfi legyen természeténél fogva az! Tetovált szemöldök, behalok (ezen én is, hihetetlenül ízléstelen szerintem). Egyébként én leszbikus vagyok. Nem láttátok a borotvámat?, kérdi a nyolcadik.
Ezek voltak ők. Persze parodizálok. Én hallgattam. Elgondolkodtam, szeretem-e én — például — a szőrös férfiakat. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 