Már megállapítottuk itt, hogy a feminista a jogvédők négere. Képzett, a szabadságjogok iránt elkötelezett, antirasszista értelmiségiek, akik sosem restek a kilakoltatások és a holokauszt önkényes értelmezése ellen tiltakozni, akik nem nevezik sem rokkantnak, sem fogyatékosnak a fogyatékkal élőket, és akiknek nyugodt lehet a lelkiismeretük a bután tekintélytisztelő rendpártiak ellenében, szükséges rossznak tekintik a prostitúciót, szexista vicceket puffogtatnak és nőgyűlölő érveket hajtogatnak nulla önreflexióval. Mintha e területen (a legnagyobb kisebbség ügyében) vakok lennének. Nem látják az egyenlőtlenség és a nők elleni erőszak rendszerszerűségét. A társadalmi mechanizmusokat furcsán figyelembe nem vevő magyarázataik vannak, ha házasságról, nemiszerep-osztásról, szexről, gyerekelhelyezésről van szó: egyéni eseteket emlegetnek, a két fél egyforma felelősségét, az érem másik oldalát. Józanságra intenek és arra, hogy nem szabad általánosítani, a férfiakat gyűlölni.
És mindig van egy ismerősük, aki.
És mindig azt mondják, én vagyok az elfogult.
Nekem önmagában gyanús, ha valaki érvek helyett arra hivatkozik, hogy ő a józan, és ahhoz képest persze a másik nem.
És ha ezt dühödten hajtogatja a blogomon vagy a megosztásaim alatt, akkor még inkább.
Pedig nincsenek egyedi esetek: ha egy kicsit odafigyelnek, nem néhány szórványos pont, hanem egybefüggő, nagy folt az. Nőtársaim többsége keservesen szenvedi az egyenlőtlenséget, és e többségből sokan tudnak is már arról, mitől szenvednek.
És van egy-egy hely, ahol ezeknek a szavaknak hangot adnak, terepet biztosítanak, és ott megnyílnak a szájak. Őket kell nevetségessé tenni, a véleményüktől látványosan elhatárolódni, valahogy kieszközölni egy olvasatot, hogy szélsőségesek, a trauma beszél belőlük, férfigyűlölők, rossz tapasztalataik voltak. Oda kell menni erősködni, minősítgetni, felháborodni, mert azt nem le-het el-vi-sel-ni, hogy ők gondolnak valamit, és az esetleg a racionális próba után is úgy van, és volna mit felülvizsgálniuk a hőbörgőknek.
Az nem lehet, hogy tele van az ő környezetük megnyomorított nőkkel és gyerekekkel… hogy az ő anyjuk-barátnőjük-kolléganőjük-tanáruk-lányuk is… hogy talán ők is haszonélvezői, ha nem egyenesen tettesei ennek.
Hogy az ő méltányosnak és józannak tartott megnyilvánulásaik között is akad szexizmustól iszamós.
Hogy amit ők csináltak azzal a nővel, meg azzal a másikkal, az is erőszak volt.
Az nem lehet.
Hogy amiért hagyják őket kételytelenül öntudatosnak és elégedettnek lenni, amiért nincs konfliktusuk, amiért nem szól rájuk senki, az eleve egy bebiztosított, nagyobb hatalmú pozíció, amelynek a léte is erőszak azokkal szemben, akiket ez alkalmazkodásra és megfosztottságra kényszerít.
Soha át nem gondolni, soha utána nem olvasni, mit miért mondanak ezek a nők, és mit élnek át a nők. Begyűrni őket a saját, kizárólagos véleményük alá.
A liberális orgánumok píszí fátyolán is áttüremkedik a kíméletlen macsóság. A férfifőszerkesztők és a torz viszonyok rezzenetlen uralmát mutatja az, hogy a nőket nem veszik komolyan, szextárgynak láttatják, és bármilyen elvetemültségre képesnek tartják őket.
Ugyanannak a lapnak a tartalma ez:
http://magyarnarancs.hu/narancsszem/milf-91832
MILF: Mother I’d Like to Fuck
és ez:
(ha megjelenik az elektronikus változat, linkre cserélem a fotót)
A szexuális erőszak és különösen a gyerek elleni abúzus, az meg még tabu is ennek a tetejébe.
Mert azt el sem tudják képzelni, az valami iszonyat.
És mert nekik is van lányuk.
Vagy épp mert ők is néznek pornót, erőszakoltak ki szexet, kívántak meg már tizenéveseket. Vagy falaztak olyannak, akinek zűrös dolgai voltak.
Sértettség, bűntudat, értetlenség, a nők lenézése, énkép-válság, szexuális frusztráció, félelem és tabu: így együtt veszélyes faktorok ezek.
Mindenki elhadarja, hogy persze létezik abúzus, szegény gyerekek, de hát a nők mi mindenre képesek egy válóperben…
Vagyis hazugsággal vádolják a nőket úgy általában, egy-egy eset mélyebb ismerete nélkül.
A hamis emlék mítosza is nagyon akarva van az érvelésükben. És persze megint maszatolásra jó. Egy gyereknek nem lehet fogalma olyasmiről, amiket például ez a kislány elmondott. És az eltemetett emlékek, a lélek önvédelme? Azt ki tartja számon?
A hasonló esetekről általában és általánosítva nyilatkozni nagy felelőtlenség. Azonnal a feljelentőt támadni pedig gyanús.
Amit mondanak, józannak igyekszik tűnni, óvatosnak és mértékletesnek, de az eredője ennek az, hogy megússza az abúzuselkövető, megmaradjon a jó hírneve és ne higgyenek a gyereknek, valamint lejárassák a feljelentőt.
Szakértők szavát vonják kétségbe. A szakértőknek van végzettségük, és beszélnek a gyerekkel, pecsét alatt, szakmai hitelüket óva adják ki a véleményeket, a facebookos okoskodónak meg mindegy, azon kívül nem beszélt a gyerekkel, tele van előítélettel és nem is a szakmája… de hát ő jobban tudja, és a szakértőket vádolja korrupcióval.
A szakértőkkel amúgy van gond, csak nem abban az irányban, amit Révész cikke feltételez:
Rendszerbe zárva (73-tól módszertan, 78–108. oldal)
És még ezen a falon is átment, amit a kislány mondott. Elgondolkodtató.
Mindent bevetnek, csak rájuk ne boruljon az építmény…
Félnek attól, hogy ez a borzalom létezik, és nem is ritka.
Félnek attól, hogy kiderül, ők sem jó emberek, és igen, az is erőszak, ami olyan kis kellemes volt.
Szerintük a nők hazudnak.
Azok a nők, akiket megerőszakoltak gyerekként vagy felnőttként azok, akikkel ők szolidaritást vállalnak.
Visszavágnak: azt mondom, ők is pedofilok? Nem, mondom. De lobbizol és érveket adsz a hatalmaskodók szájába. Azt mozdítod elő a magyarázkodással, hogy kimosakodjanak és megússzák.
Én nem szeretem az indulatos borzadókat, se azokat, akik hisztérikusan védik az apát, se azt, aki odaírja tíz felkiáltójellel, hogy undorító pedofilok, a faszukat kéne levágni ezeknek! Csakis a téma megismerése, a racionális megközelítés segít a jelenség visszaszorításában. Az indulatok elvakítanak, jobb őket lecsillapítani, és be nem vonódva szemlélni az ügyet. Akkor is, ha van bennünk jogos borzadás és felháborodás.
Az ártatlanság vélelme csak az apával kapcsolatban hangzik el, soha fel nem merül az anyával kapcsolatban: hogy tudniillik nem állíthatja senki, hogy hazudik, hamisan vádol, amíg ezt nem mondja ki bíróság, mert az ugyanúgy korai és igazságtalan ítélet, ráadásul sem a poligráf, sem a többi körülmény nem utal erre.
Ebben az esetben a feljelentőnek nincsenek olyan motivációi, mint amelyeket a kommentelők gondolkodás nélkül neki tulajdonítanak.
Rég külön élnek.
Nincs szó válásról.
Nincs szó féltékenységről.
Nincs közös vagyon.
Veszélyes és immorális azt sugallni, hogy a nők bármire képesek.
Veszélyes és immorális bennfenteskedve állítani, hogy mi szokott lenni általában a válóperekben, és hogy megszaporodtak az abúzusvádak.
Érdemes elolvasni a hazai helyzetről a hozzáférhető szakirodalmat.
http://nol.hu/belfold/amit-nem-lehet-betanitani-1486001
http://nokjoga.hu/alapinformaciok/egyeb-olvasmanyok/hamis-vad-szuloi-elidegenites
http://indafoto.hu/bojarivankislanya/image/21708517-696ea0fc/633637
Veszélyes a gyerek betaníthatóságáról szóló mantra.
Veszélyes és immorális az a lavírozás, hogy nem tudhatjuk, mi történt és “kinek van igaza”, de “a gyerekkel nem kéne ezt csinálni”. Mit kéne? A fennálló gyanú mellett átadni az apának?
Vajon meghívják-e Bojárt mostanában gyerekzsúrra, családos bulikra, vajon megkérik-e, hogy alhasson nála a gyerek? Mert ezzel igazán kifejezhetnék, hogy bíznak benne.
Veszélyes minden, ami eltántoríthatja azokat, akik szólnának.
Veszélyes azt mondani, hogy ez olyan szörnyű, hogy én nem is akarok tudni róla, bele sem merek gondolni.
A félelem, a hallgatás veszélyes.
A tabu veszélyes. A tabu mélyére ragadva lassú ragacsos mozdulatokkal kapálóznak az áldozatok.
Ha egyszer tényleg megszaporodnak majd az abúzus-feljelentések, és az ügyeket retraumatizálódás és meghurcoltatás nélkül végig lehet vinni, az nagyon üdvös lesz, mert óvatos becslések szerint is huszonötszörös a látencia. Addig hallgatás lesz, kín, élethosszig romboló trauma, hazugság, falazás az erőszaktevőknek, és büntetlen Takáts Ágostonok.
csak az olvassa. én szóltam 
Török Mónika is írt egy jó gusztustalant a témában. Belinkelni nem vagyok hajlandó, de egyszerűen nem értem, mi van ezeknek az embereknek a fejében.
A gyerekkel nem kéne ezt csinálni… Kedvenc vesszőparipám. Mit kéne akkor csinálni? A gyerekek nincsenek cukorból, az igazságot meglepően jól tűrik. Az igazságtalanságba beleroppannak. Érdekük nekik is, hogy kiderüljön, mi történt. Egyvalakinek nem érdeke, ez az egyvalaki pedig bábként használja az összes lekötelezettjét. A buta, tájékozatlan olvasókat pedig kihasználni sem kell, ők önként jelentkeznek. Mert ők – igen, nők is sokan vannak köztük – anyatigrisek, de az a másik anyatigris az biztos hazudott.
KedvelésKedvelés
Pont a Török Mónika, wtf. Pedig általában ő se ennek a patriarchális, gondolkodni utáló, kamu szágingyármékező alomnak a kölke. De úgy látszik, hogy ezzel őt is be lehet húzni a zölderdőbe.
KedvelésKedvelés
Úgy érzem, hogy könyvekkel otthonossá tett budai dolgozószobákból könnyű elvi alapon tiltakozni egzisztenciálisan és gyakran térben is távol lévő problémák kapcsán. Kevesen vannak, akik egy-egy néha értelmiségi happening jellegű, tüntetésnek nevezett városi sétán túl tesznek valamit. Egy facebook liketól nem csökken a gyermekéhezés.
A lelket azonban megnyugtatja az ilyesmi. Én tiltakoztam, én melléálltam, csak ugye a világ ilyen…
A feminizmus által körüljárt kérdésekben ráadásul mindenkinek közvetlenül magába kellene néznie. És ez nagyon kényelmetlen. Mert a pillanatnyi berendezkedés annyi láthatatlan kényelmes előnyt juttat.
KedvelésKedvelés
Mennyire ezt tapasztalom én is. A budai villa lakásból eljárunk Nógrádba tüntetni hétvégén a cigányok mellett (bocs Éva, konkrét példára gondolok), majd gyorsan haza, de gyereket pesti iskolába nem íratunk, mert nem akarjuk, hogy “prolik” közé keveredjen.
Ja, és egy kis kurvázás Hollandiában belefér (kizárólag egyszer, buliból), mert az azért mégsem ugyan az, de egyébként nagyon jogvédők vagyunk, ha kisebbségekről van szó. Hosszan tudnám még sorolni.
KedvelésKedvelés
http://huppa.hu/a-bojar-ugyhoz-csondben/ (Tényleg gusztustalan)
KedvelésKedvelés
török monika a 168 órának dolgozott, csakúgy, mint sztankay ádám is, aki bojár unokatestvére. lehet, hogy személyesen is ismeri és nem tudja elképzelni róla. lehet, hogy csak szolidáris a kollégája rokonával.
KedvelésKedvelés
És vannak dolgok, amik egyszerűen ‘nem ajánlatosak’ , ha egy lapnál dolgozol.
Mindkét oldalon.
KedvelésKedvelés
De csendben maradni azért lehetne.
KedvelésKedvelés
Vannak elkötelezettebb hívek … 🙂
KedvelésKedvelés
Nem tudom elképzelni, egy dolog. De ettől még odaállni és bevédeni, csak mert én nem tudom elképzelni, az mi?
Szociopatákról nem hallottunk, akik abszolút átélten tudnak “alakítani”, házon kívül igazságtalanségokon könnyező jófejet (apuka), otthon meg zsebhitlert? Csak ki ne hallatsszon. Szóval lehetnek ambivalens érzéseim, vagy hihetem nehezen, vagy csak a felét (elég az is…) csak ettől még nem kell odaállni teljes hangerőn kutyázni a csajt, hogy _mindenben hazudik_, akkor is, ha kérdez, és még ő a szemét. aki szegény kisgyermekecskét nem kíméli. =Nem hazudja szembe és nem adja át egy olyan csávónak, aki erősen valószínű, hogy molesztálni fogja? De gonosz, hát tényleg, fujj.
KedvelésKedvelés
jáááj
mit nem lehet ezen felfogni?
KedvelésKedvelés
“Úgy érzem, hogy könyvekkel otthonossá tett budai dolgozószobákból könnyű elvi alapon tiltakozni egzisztenciálisan és gyakran térben is távol lévő problémák kapcsán.”
A legtöbb “mértékadó értelmiségi” pedig pont így él.
Na jó, léteznek pesti dolgozószobák is. (OFF. Épp emiatt akadtam ki a “ne blicceljünk/ne csaljunk/kövessük a szabályokat poszton, mert “onnan” könnyű. Mindegy. ON)
Ezért is hiteltelenek már régóta. Ezért nem figyel rájuk senki, csak a “haverok”.
KedvelésKedvelés
ők a fotelforradalmárok tanult testvérei…
KedvelésKedvelés
“(OFF. Épp emiatt akadtam ki a “ne blicceljünk/ne csaljunk/kövessük a szabályokat poszton, mert “onnan” könnyű. Mindegy. ON)”
Tudom, hogy nem az offhoz kéne hozzászólnom, de annyira egyetértek. Az unokatesóim, akiket egyébként imádok, minden családi ebéden háborognak egy sort a BKV-n bliccelők miatt, és kifejtik, hogy akinek nincs pénze BKV bérletre, az menjen gyalog vagy biciklivel. Ezzel az a gond, hogy ők még sose voltak és várhatóan soha nem is lesznek olyan helyzetben, hogy ne tudnának bérletet venni. (Bár nem szoktak bérletet venni, mert autóval járnak.) Bele se gondolnak és el se tudják képzelni, hogy van akinek nincs biciklije, vagy tényleg nem tud bérletet vagy jegyet venni, és hogy milyen lehet km-eket gyalogolni hóban fagyban, esetleg így menni a gyerekért az oviba.
A szabálykövetésről egyébként meg annyit, hogy mindent torrenteznek amit érnek, filmeket és ebookokat.
A másik “kedvencem” családi ebédnél, mikor a cigányokat szidják. Nem gondolnak bele, hogy nem ilyen életük lenne, ha történetesen cigány családba születnek egy világvégi zsákfaluba. Nem vagyok biztos benne , hogy tudják, hogy nem mindenki könyvekkel telezsúfolt és antik bútorokkal berendezett tágas belvárosi lakásban nő fel, sokdiplomás szülők által nevelgetve. Időnként mondják, hogy Erdélyben milyen nagy a szegénység és ez borzalmas, de ezt könnyű mondani, mert ez kellően messze van és kellően romantikusnak gondolják mind e mellett.
(Én alapvetően tényleg kedvelem az unokatestvéreimet, sok szempontból remek emberek, de enyhén szólva nem reflektálnak a privilégiumaikra.)
KedvelésKedvelés
Ennek a “dolgozz és eléred”-szemléletnek talán van helye Nyugaton, de a mi régiónkban (nemcsak Mo.-ról beszélek), ahol rendesen működik az “urambátyám”, ahol dúl a korrupció, ahol -ahogy itt a blogon is ki lett már fejtve- nem mindig a jó győz, mint a mesékben, én képmutatásnak és érzéketlenségnek érzem, mikor leszedik a keresztvizet mindenkiről, akinek nem jött be az élet és ezért kisebb-nagyobb csalásokra kényszerül.
Félreértés ne essék, én nem bliccelek például, mert nem élek Pesten. Satöbbi. Nem veszem magamra, de sok embert ismerek, akik nem, nem adnak számlát, igen, lógnak a villamoson, stb. És bár tudom, hogy bőven vannak, akik valóban linkségből játsszák ki a rendszert, túl sokan vannak olyanok, akiket a rendszer már réges-rég padlóra tett, s ezért “játsszák ki” ahhoz, hogy ama bizonyos bizonyos “budai dolgozószoba mögül” (ami lehet akár Kőszegen is) a képükbe vágjuk, hogy “neked is sikerülhet és ha nem, lusta voltál”.
OFFOFF: Ez a “kedvenc” sztereotípiám, ie. Erdélyben nagy a nyomor. Egyébként tényleg nem áll olyan jól, mint a legtöbb magyarországi régió, félreértés ne essék, de kedvenc sztorim erről, mikor múlt évben New Yorkban nyaralgató vásárhelyi ismerős családjának “a magyarországi rokonok” elemlámpát, kávét meg efféléket vittek, “mert nektek úgyis jobban kell, tudjuk”.
KedvelésKedvelés
Erről a “dolgozz és eléred” sztereotípiáról egy második olvasó könyben szereplő szöveg jut eszembe, amiben azt mondta a nagyfater az unokájának, hogy “aki nem dolgzik ne is egyék”. Már nem emlékszem pontosan a sztorira, de szerintem ez egy gáz mondat.
KedvelésKedvelés
Elég gáz mondat és hányan hisznek benne. :S
KedvelésKedvelés
Én nem vágok senki képébe semmit, de írok egy blogot, élek egy életet, és hogy mi morális, mi visz közelebb a boldogabb társadalmakhoz, és mi húz a mocsárba, arról karakteres véleményem van.
KedvelésKedvelés
Belefér, hogy van, aki nem fizet. Csak ne hirdesse röhögve, tele szájjal mint “én aztán nem fizetek” viselkedésmintát, és ne tekintse hülyének azokat, akik szerint fizetni kéne. Nincs ingyen a benzin, a jármű, a munkaerő, és ha senki nem fizet, leáll a közlekedés. Basszus már. Én fizetek, már meg ne haragudjatok érte, és fizettem akkor is, amikor nyolcvanezret kerestem nettó, és huszadika utánra kétezer forintom maradt, gyereket nevelve.
KedvelésKedvelés
Igen. Vagy gazdálkodja ki, vagy ha nem tudja, akkor ne, de ne jaszkarizzon vele, hogy ő mekkora ész, és de bamba hülyék vagyunk mi, akik megvesszük pénzért a jegyet. Ha mi is olyan “okosak” lennénk, mint ő, nem lenne bkv. Vagy bkk vagy mi a fene ez már. Van csoró ismerősöm, aki néha lóg, ha csak az ő-félék lógnának, ebet nem zavarná.
KedvelésKedvelés
En sokszor gyalogolok pesten. Nyilvan a nyugatibol nem baktatok ki kobanyara vagy aquincumba gyalog, de a belvaros plussz buda belefer, ha van idom es keves a penzem, mindig gyalogolok. Mondjuk amikor van berletem akkor is inkabb valsztom a setat. Meg elvezem is.
KedvelésKedvelés
Ez meg a másik, hogy ha nem messzire mész és nem fontos, akkor menjél gyalog. Könnyen jár a szám, tudok és szeretek is gyalogolni, 178 centi vagyok, ebből aránylag sok a láb, na de tényleg, ez se hülyeség. Ótósoknak szintén receptre kéne írni, “legyen Ön is gyaller!” kalandtúra:)
Pont ma utaztam együtt egy rém gizda családdal – az erre fogékonyak kedvéért megjegyzem, hogy még cigányoztak meg mindeneztek is, úgyhogy nem romákról van szó -, akik már az elején azon viccelődtek, hogy nem nagyon szoktak jegyet lukasztani. Na mondok oké, hárman vagytok, csak ne osztódjon a jó példa, elfértek… Jött az ellenőr, és a mondatom úgy módosult, hogy elfér_né_tek a világképemben, ha nem mennétek buta fejjel házhoz a pofért, majd még nem vitatkoznátok össze az ellenőrrel (aki csoró dolgozni próbál), hogy miért nem a külföldieket bünteti (mert ő a bérletre van kalibrálva, leszarja, hogy kínai-e vagy), meg miért nem a fukszos cigány maffiózókat (mert azok meg megverik). Borzasztó ciki volt még hallgatni is, mert én úgy vagyok az ilyennel, hogy ha nincs pénze/okosabb akar lenni, mint a bkv, akkor ám ne vegyen, de tudjon róla, hogy ez ellenőrt meg azért etetjük, hogy őt megbírságolja. Tehát az ellenőr nem szemét, hanem ugyanúgy a szisztéma része, mint én, vagy a lógósok, vagy a sofőr. A baj ott jön, amikor több lógós van, mint rendes utas – például mert tényleg krva drága a bérlet – de amúgy egyáltalán nem szar a bkv, más kérdés, hogy az ő vezetőik is mennyire lopnak, meg mennyivel lehetne jobb, célszerűbb, anyámálma) És a fő baj az, amikor nem elég, hogy lóg egy-egy utas, de még okoskodik is, és nem fogja fel, hogy igen, az esetében a legjobb dolog, amit tehet, az az, hogy felszívódik, ha jön a kaller, ezt főzte, egye meg. Akkor is, ha tényleg drága a bérlet, zörög a busz, meg mi mást szoktak még mondani.
KedvelésKedvelés
Ne hidd, hogy hosszú láb kell ahhoz, hogy jól tudj gyalogolni, Az enyém jóval rövidebb, azért messzire elvisz. Egy egész jó eredményeket elért hosszútávfutó ismerősöm meg kifejezetten alacsony volt.
Ez a duma arról, hogy drága a bérlet, meg szar a BKV: marhajó. Olyan ez, hogy bemész egy étterembe, látod az árakat, megeszed a kaját (nem belekóstolsz, és közlöd, hogy szar, hanem kitörlöd a tányért) – és utána, mikor fizetni kéne, akkor nekiállsz hőzöngeni a pincérrel, hogy ezért a szarért még pénzt kérnek.
KedvelésKedvelés
Na most a bérlet – amúgy – tényleg drága, és tényleg lehetne egy zsák tipikus bkv.s baromságot sorolni. Ettől még a szolgáltatás messze nem szar. De pont ezért mondom azt, hogy ha már valaki lóg, legalább ne gondolja azt, hogy ezzel bárkinél is okosabb, és a – munkáját végző – ellenőr vele “szemétkedik”.
Viszont a városi közlekedés nem a luxusétterem kategória, nem csak passzióból és lustaságból használja az ember. Ha hatvanezeré’ dolgozol valahol*, akkor nem biztos, hogy örömmel pacsálsz el tízezer forintot a bérletre. De erre az esetre is áll, hogy ha valaki a lógást választja, akkor az is a csomagban van, hogy nem ülhet békésen a buszon és pláne nem ordíthatja le az ellenőr haját, ha az adekvátan reagál rá, vagyis megbírságolja.
*tudom, annyit is ér…
KedvelésKedvelés
Én sem luxusétteremről írtam (okvetlenül), nyilván egy kínai büféből sem lép le az ember fizetés nélkül.
KedvelésKedvelés
Nem, nem könnyű. Akadj ki, de nem könnyű. Én is megideologizálhatnám, de egyszerűen nincs pofám igénybe venni olyan szolgáltatást, amiért nem fizetek. Amire nincs pénzem, azt nem használom/veszem meg, és boltból sem lopok.
Ugyanígy nem fogadok el rendszeres haveri masszázst, angolórát sem, pedig több pénzem maradna.
KedvelésKedvelés
Ezt az istennek sem hajlandóak felfogni:
“Rég külön élnek.
Nincs szó válásról.
Nincs szó féltékenységről.
Nincs közös vagyon.”
KedvelésKedvelés
Megneztem a tegnapi fb poszotot. Tenyleg egy vicc, hogy a burkoltan vagy kevesbe burkoltan, de azt sugalljak, hogy az anya nem mond igazat (“gyakori a hamis vad” oh jajj!) es ezzel egyben “mosdatni” az apat, azt sugallni, hogy nagy a valoszinusege annak, hogy az apa artatlan.
KedvelésKedvelés
Ártatlanság vélelme címszó alatt, Asszem, ez már Szilynél is megjelent.
Ezt a sosem tudjuk meg az igazat dolgot sem olvastam még sosem olyan összefüggésben , hogy talán még annál is szarabb a helyzet, mint amit az anya és a kislány állít. Pedig ugye az sem kizárt teljesen.
KedvelésKedvelés
És az anya ártatlanságának a vélelme? Persze, tudom, hogy ő nem vádlott, így ennek a kifejezésnek nincs értelme, de megint egy szemléletes kettős mérce. Ha az apáról feltételezzük, hogy ártatlan is lehet, akkor legalább feltételezzük az anyáról hogy jóhiszeműen jár el…
KedvelésKedvelés
Hopp, előbb írtam, mint olvastam 🙂 Látom, ezt már Éva is írta a posztban.
KedvelésKedvelés
🙂 Hát pont arra írtam válaszul, hogy az anyát vádolják.
KedvelésKedvelés
Na igen, en azert akadtam ki mert a kirohanasokat, megha oly nyugodtnak is tuntek nem ertem, merthogy senki sem allitotta azt idaig (ha jol tudom), hogy az apa biztosan fajtalankodott, biztos, hogy bunos.( Aminek ugyanakkor eleg nagy a valoszinusege.) Azokra a kifogasokra eszrevetelkre jottek ezek a hsz-ek, amelyek azt firtattak, hogy azert acsi, ne az anyat vadoljuk burkoltan/nyiltan hazugsaggal, ragalmazassal vagy a gyereket azzal, hogy modosult az emlekezete vagy fantazial. Pont az a lenyeg, hogy mar attol is borul a bili ha valaki felhivja a figyelmet arra, hogy csak azert mert ez egy sulyos vad (valoban), nem kell mentegetni a vadlotatt (akit senki nem nevezett bunosnek idaig) es egyben tamadni a vadlot vagy ugy tenni mintha. Miert van az, hogy sokakbol ez jon elo kapasbol? Akkor is ha valaki csak egy errol szolo cikkel nem ert egyet es ezt kifejezi, elmagyarazza?
Mar bele sem akarok gondolni egy csomo mindenbe, mert annyira kiabrandito.
KedvelésKedvelés
Igen, ha olyasmiről van szó, amiről nem akarnak hallani (incesztus, gyerekemolesztálás, nemi erőszak jellemzően), akkor mindig a vádló ártatlansága elképzelhetetlen. Érdekes, ha valakit rablással vádolnak, mindjárt a fejét követelik, a vádlót meg védelmezik, dicsérik.
KedvelésKedvelés
Úgy gondolják, hogy vagy-vagy, polarizálódott a beszélgetés. Aki unja már, hogy mindig a gyerek szavát vonják kétségbe, és hogy minden rosszat el tudnak tételezni a nőkről, miközben álságosan a gyerek érdekéről beszélnek (hogy ti. az anya teszi őt tönkre), az szerintük biztosan azt állítja, hogy az apa bűnös.
KedvelésKedvelés
engem a legjobban az háborít fel, amikor a gyerek érdekére hivatkoznak. hogy neki mennyi kárt okoz a gonosz anyja hogy kihallgatásokra kell járnia, meg ír róla a gonosz sajtó.
mintha ez a kár összemérhető lenne azzal, hogy az apja rendszeresen molesztálta a kislányt. sőt, mintha a molesztálás nem is lenne probléma, “valószínűleg meg se történt”, de ha mégis, akkor sem, hanem az hogy az emberek megtudják.
a nyilvánvaló emberi aljasságon túl, pusztán szakmai szempontból, az ilyenek milyen alapon nevezik magukat újságírónak? milyen erkölcsi alapon “lepleznek le” bármit/bárkit? miért nem hitelteleníti ez őket, és az őket alkalmazó médiumokat is automatikusan?
KedvelésKedvelés
a molesztálás ténye kisebb probléma mint ha megtudják, aha …
(sóhaj)
Most akár megtörtént akár nem, az anya alapos gyanú alapján helyesen járt el, és a gyerek érdekét a mielőbbi tisztázás szolgálná, nem az anya cseszegetése, szvsz!
Persze az előbbi nehezebb, sokkal, meg felelősségvállalás, meg emberekkel kell beszélni, meg minden… neten okoskodni az sokkal könnyebb, azt mindenki tud, persze.
KedvelésKedvelés
Sok jó linket tettél be, van mit olvasnom.
Ami különösen érdekel, az a “Rendszerbe zárva”
Köszi
KedvelésKedvelés
Tegnap néztem egy műsort, a diktátorok gyerekeiről volt benne szó. Konkrétan Zsivkov volt a téma, és egy nő kifejtette a riporternek, hogy sokan azért dicsőítik még mindig azt a világot, meg sírják vissza, meg állítanak szobrokat még mindig a vén trógernek, mert akkor nem kell szembenézniük azzal, hogy ők maguk milyen szerepet vállaltak annak a rendszernek a létrehozásában és fenntartásában. Ha azt állítják róla és úgy emlékeznek rá, mint valami csodás aranykorra, akkor nem kell szembenézniük önmagukkal és a saját cselekedeteikkel. Kábé ugyanezt a mozgatórgót érzem én itt is.
KedvelésKedvelés